Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-04 / 284. szám

Köszönő viszonyban önmagával Orosz István kiállítása Salgótarjánban Oroßz István salgótarjáni pedagógus-festőművész a kí­vánatosnál hosszabbra sike­redett távoliét után újra szű- kebb pátriájában állított ki. Az MSZMP Nóigrád megyei Bizottsága oktatási igaz­gatóságának megyeszékhe­lyi épületében a látoga­tó tizenöt, időben meglehető­sen szórványosan keletke­zett akvarellt, illetve kvas- technikával készült lapot lát­hatott. A képek témái három főbb csoportba sorolhatók. Az elsőben — egyébként kelet­kezésüket tekintve ezek a legfrissebbek — történelmi sorsfordulókhoz kapcsolódnak a művek, a másodikban az élet hétköznapi, aprónak ne­vezett tényei jelennek meg, a harmadikban a „vidék” bontakozik ki előttünk, az ember nélküli táj, mely még­is minden szeletében az em­berre emlékeztet, az embert idézi. Orosz István alkotásai —, hemegy a mostaniak közül — a nyáron a szomszédos Pest megyében vándoroltak, Ceg­léden és a ceglédi járás négy községében „mutatták meg” magukat az érdeklődőknek. Hogy sikerük' volt, vitatha­tatlan. Kedvező fogadtatásuk­ra garancia a rajzpedagógus művész tehetsége, művészi látás- és ábrázolásmódja, a természetes egyszerűség és közérthető mondanivaló. Mindezek afett nem azt ért­jük. hogy Orosz István meg­alkuszik. s műveinek meg­alkotásakor a „könnyebb”, népszerűbb Irányba halad, hanem azt, hogy jól ismeri önmagát, képességeinek sa­játosságait, 8 azokat festi ki magából keresetlen követ­kezetességgel. Nem sarkall­ja a mindenáron váló újítási szándék, a formai és tartal­mi újkeresés szüntelen heve; jár évtizedekkel ezelőtt meg-' lelt útján, elnyerve ezzel rokonszenvünket. Képei, le­hetnek színben harsányak, áttűnésekben feloldódóak, vagy súlyosan tompák, egyet­len kéz nyomáról árulkodnak —, tehát stílusuk van. Ez pe­dig olyasféle értékű megál­lapítás egy festőművész szá­mára, mintha a divatterve­zőnek azzal hízelegnek, hogy az utcán felismerték a ru­háit. A politikus, közéleti mon­danivaló az Aurora és a Vö­rösen kelt a nap... (Salgó­tarján, 1919) című kompozí­ciókat jellemzi. Mindkettő festői megoldása alkalmaz­kodik a témához, a lapokat a fekete, a vörös, a barna, ál­talában a mély színek kü­lönböző tónusai uralják, e Filmklub a filmmúzeumban Újabb színfolttal gazdagodott a közelmúltban Salgótarján kulturális térképe A Filmtu­dományi Intézet és a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében november 21- től, hetente bemutatnak egy- egy filmet a November 7. Filmszínházban, a budapesti filmmúzeum filmjei közül. A filmmúzeumi hónapok bemu­tatóira péntekenként este 10 órakor kerül sor, de — az ér­deklődéstől függően — a ter- , vek szerint lehetőség nyílik arra is, hogy a hétvégeken más időpontokban is vetítsék ezeket az alkotásokat. Ezzel tehát — a filmbará­tok köre és a filmklubuháló- zat mellett — tovább bővült á speciális filmigények iránti kínálat, s noha a filmmúzeum állománya sem kimeríthetet­len, jó ideig biztosítani tudja a filmcsemegéket. Meglehet kissé szerencsét­len dolog, hogy a filmmúzeu- ml filmek vetítése gyakran egybeesik az ugyancsak pén­tek esténként tartandó film- klubelőadásokkal, de mint minden rosszban, ebben Is van valami jó. Hiszen így a filmklub tagjainak a foglal­kozások után csupán át kell sétálniuk a művelődési köz­pontból a filmszínházba, s így „két legyet üthetnek egy csapásra”. Elvben ez valóban nem je­lent „merényletet” a filmmű­vészettel szemben, mert fel­foghatók úgy Is, hogy a faj­súlyosabb műélvezet után kö­vetkezhet a kikapcsolódás Hi­szen a filmmúzeum filmjei szélesebb közönségigény kie­légítésére hivatottak. Csakhogy a fümmúzeumi hónapok programjából kitű­nik, hogy a filmek többsége nemigen marad alatta a film­klub filmjeinek. Igaz ugyan, hogy — megvalósításukat te­kintve — bátran számíthat­nák a nagyközönség érdeklő­désére, de ez egyszersmind nem jelent értéktelenséget. Sőt! Arthur Penn híres gengszterfilmje a BONNIE ÉS CLYDE, vagy a Beatles- együttes tagjainak főszereplé­sével készült zenés angol pro­dukció a HELP, a maga ne­mében jelentős művészi alko­tás. De ide sorolhatjuk nyu­godt lelkiismerettel a sorozat minden bizonnyal slágerfilm­jét, George Roy Hill BUCH CASSIDY ÉS A SUNDENCE KÖLYÖK című westemjét is. És akkor még nem is említet­tük Pier Paoló Pasolini sokat vitatott alkotását az OIDIPUSZ KIRÁLY-t. A „filmmúzeumi filmek” megjelölés sem kell, hogy bár­kit zavarba ejtsen! John Hus­ton 1941-ben készült MÁLTAI SÓLYOM című kémfilmje ki­vételével, egytől-egyig a hat­vanas években készült filme­ket láthat a közönség. Olyan alkotásokat, melyek gazdasá­gi vagy egyéb szempontok mi­att nem jutottak el idejeko­rán az országos mozihálózat­ba. A filmmúzeumi hónapok filmjei tehát sokkal inkább „filmklubfilmek” mint a film­klub filmjei, mélyek viszont klasszikus voltuknál fogva joggal tarthatnának számot bármely filmmúzeumi elő­adássorozatra. De nem a filmklub és a filmmúzeum összevetésére vállalkoztunk, még csak nem is a vetítési napok kényszerű egybeesését akartuk kifogá­solni — tudván, hogy nem szándékos volt az „egyezte­tés”. Csupán arra kívántuk felhívni olvasóink figyelmét, hogy az a sorozat, amely re­mélhetőleg a jövő évben is folytatódik, az igényes film­barátok érdeklődésére éppúgy számot tarthat, min azokéra, akik a moziban kizárólag szó­rakozást keresnek. — tér mezőből izgatottan ki vil­lanva a menetelő matrózok, katonák, munkások szálas alakjai. Expresszív erő su­gárzik mindkét alkotásról. A tájképek: a Tavas a a Tavasz a parkban, a Csóna­kok, a Holtágban, a Balato­ni mólón, a Ködös Bodrog, az Ipoly-parti fák — ebben is különböznek a közéleti fo­gan tatású művektől — az impressziók jegyében, a pillanatnyi látvány- és él­ményanyag kifejezésében szü­lettek, hordozva magukban a művész természetszeretetét, a változatos táj iránti finom fogékonyságét, sejtésektől kísért tiszteletét. E képeknek különösen érzelmi, hangula­ti hatásuk erős, éppen úgy, mint a hétköznapiságot fel­dolgozó alkotásoknak, neve­zetesen: a Reggelnek, a Fo- nóbannak, az Emlékezésnek, a Felröppenő madaraknak. Ez utóbbiak kifejező példái annak, miként lehet gondo­latilag érdekessé tenni az is­métlődő egyszerűséget, ha tet­szik: monotóniát Az Emlé­kezés ablak előtt álló női fi­gurája, a kék színben domi­náló háttérrel, pontosan érez­teti lelkiállapotát, s a kép festői megformálása, főként a kék tisztaságával, utal az emlékezés múltbeli tartal­mára. Természetesen nincs szán­dékunkban hasonlóan ele­mezni a többi látott képet, hiszen a szemlélőtől függően más-más gondolatot érzel­met kelthetnek, lényegi el­tolódás nélkül, másrészt csu­pán jelezni kívántuk a ma­gunk álláspontját A negyvenedik életévében járó Orosz István pedagó­gus-festőművész, újabb hazai kiállítására — ismételjük —, éveket vártunk, s nem hiá­ba. A salgótarjáni oktatási igazgatóság tárlata bizonyít­ja egy olyan festő tehetsé­gét akinek tarsolyában sok­kal több lapul, mint Meny­nyit most nekünk megmuta­tott S hogy képes lesz-e vé­gül is minden kincsét meg­mutatni, az tőle is függ. Fü­zesi István, az oktatási igaz­gatóság tanszékvezetője mondta megnyitó beszédé­ben, célozva a művész és sa­ját tehetségének viszonyára: Orosz István olykor magával sem volt köszönő viszonyban, most úgy látszik, köszön ma­gának. Orosz István jövőjének kul­csa ennek a köszönő viszony­nak a megtartásában rejlik. (sulyok) MAGÄBAROSKADT idős asszony várakozik a kis iro­dában — elszökött lánya meg­keresésében kér segítséget. Nem először van ilyen gondban: a négyesztendős korában örök­be fogadott kislány egyre in­kább „kicsúszik a kezükből”, többször elcsavargott már, er­kölcsileg veszélyeztető hely­zetekbe sodródott. Amit Svecz István, a salgótarjáni járás hivatásos pártfogója segíteni tud: elindítja a „keresési mechanizmust” ... Csak rész­ben sikerülhet az okok feltá­rása, alig-alig van mód ben­sőségesebb beszélgetésekre, igazi pedagógiai segítésre. Legtöbben akkor jönnek csak, amikor már „ég a ház", és a járási hivatal igazgatási osz­tályán a hétfőnkénti fogadó­napra biztosított kis helyiség sem mindig alkalmas elmé­lyültebb beszélgetésre... (A fent említett eset mai állása: a 16 éves kislányt megtalál­ták. Jelenleg intézetben van; a szülők kérték az örökbefo­gadás felbontását. Valószínű­leg egy Pest megyei intézet­be kerül, a vérszerinti apa la­kóhelye közelébe.) — Honnan van ennyi opti­mizmus benned még most is? — kérdezik sokan tőlem. Van, aki közben naivnak gondol... Sokak szemében reménytelen esetek az „ügyfeleink”, olya­nok, akiknek már számtalan­szor szavaztak bizalmat, de visszaéltek vele. Ám kérde­zem én: mi van, ha mi sem bízunk bennük, „leírjuk” őket, pedig sok esetben a körülmé­nyek áldozatai. Svecz István pedagógiai kép­zettsége mellett egy másik ko­moly „Iskolát" tud a háta mö­gött: amikor 1978-ban erre a területre került, már hét évet a büntetésvégrehajtásnál dol­A Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártás-technológiai Szakközép­iskolában az idén végeznek utoljára Salgótarjánban azok a diákok, akiket még a régi típusú tanterv szerint oktattak. Az alsóbb évfo­lyamok tanulói a jövőben az új oktatási rendszernek megfelelően egy műhelyfoglalkozás helyett hetente kétszer vesznek részt szakmai gyakorlaton, hogy esztergályos és lakatos ismereteiket fokozottan sajátítsák pl. Képünkön Göröcs Endre IV. d. osztályos tanuló, az idén érettségizők közül. 4 NÓGRÁD — 1980. december 4., csütörtök Hazai tájakon (11.) Az öfvenházas faluban A zalai táj hasonlíthatatlan. Egyedülálló. Völgyek, dom­bok, erdőszigetek. Szelídgesz­tenyék, szilvafák és piros le­velű bokrok. Kicsiny falvak még kisebb hajlékokkal. Fe­hér présházak és öreg boros­pincék. Valamikor régen a Göcsej és a Hetés tudósa, Gönczi Fe­renc még gyalog járta be a vidéket. Mit látott, mit ész­lelt? Minden bizonnyal azt is, hogy a zalai síkság másféle, mint az Alföldé. A hegyek nem olyanok, mint a Bakony rengetege. Az erdők máskép­pen zúgnak, mint a Mátrá­ban, s a dombok sem úgy si­mulnak egymásra, mint pél­dául Nógrádban. A zalai vi­zek, a Kerka, a Válicka, a Zala sem úgy csordogál, mint más folyócskák, hanem va­lahogy szelídebben, csende­sebben, rejtelmesebben. Zala: Kis morzsa a föld ab­roszán, de fzes morzsa. Ennek a megyének leg­szebb része a Göcsej. Em­ber legyen a talpán, aki meg­mondja; hol vgn Göcsej. Kosz­tolányi szerint^ ha az ember a Göcsejjel határos faluhoz ér, s megkérdi, azt válaszol­ják: „Ez még nem!” .............A s zomszéd falu, már igen!” ... S a következő faluból visz- szaküldik az előzőbe. Ám higgyünk Gönczi Fe­rencnek: Göcsej határát a Zala, a Kerka és a két Vá­licka húzza meg. Göcsejt er­dő borította, ma már nem. Falvai a horpadások mélyén, á vízmosás mentén épültek fel. A dombokat szőlők koro­názzák. A girbe-gurba sorok fölött egy-egy templom, ká­polna. Látszólag egyhangú, zárt világ. Ezt a világot — nem egy óriás, de egy óriás szándék — ötvenházastól fel­emelte, és letette Zalaegersze­gen. így nevezik: Göcseji Fa­lumúzeum. Talán még igazabb is a va­lódinál. Itt is csordogál egy kis patak a rozsszalmával — zsúppal — bevont ódon há­zak, a füves udvarok között. „Áll a malom, áll a vitorlá­ja.” Ütmenti pléh Krisztus néz le ránk bánatosan, öreg porták, füstszagú építmények a kéménytelen falucskában. ........................­...........................k . Z suppfedelű ház Egy valami hiányzik csak: nem lakja senki a hajlékokat, nem kapirgál tyúk az udva­rokon, nem röfög disznó az ólban. így hát arról csak kint az igazi Göcsejben győződhe­tünk meg, hogy Göcsej lakói nagyon barátságosak, vendég- szeretők. Ám a falumúzeum útjait, házait a kirándulók tarka serege lepi el, nagyobb zajjal vannak néha, mint az igazi faluban. Az épületek a kovácsmű­hely kivételével, keresztvéges borona falúak, fából készült, de legalábbis favázas építmé­nyek. Kéménye csak a ko­vácsműhelynek van. A füstög- ház, a füstöskonyha égéster­méke szabadon szállt a ma­gasba. Ezekben a lakóházak­ban három helyiséget talá­lunk: szobát, konyhát, kam­rát. Később aztán építettek hozzá egyéb rendeltetésű „sejteket” is. A legérdekesebb és a leg­régibb a felsőszenterzsébeti füstösház. Azok a parányi ablakok! ... A durva kivite­lű fekvőpadok...! És egy kamra nagyságú kis nászszo­ba; egyetlen, kicsiny, szalma­zsákos ágyacskával. Szekrény helyett egy rúd az ágy fölött; erre akasztotta föl, göncét az ifjú pár. Itt el kell időzni, ebbe a helyiségbe bele kell szagolni, hogy meggyőződ­jünk arról, hogyan élt hajda­nán a szegényparaszt, a jobbágy. Szabó József és Zsuppán József milejszegi lakosok ép­pen a füstösház zsúppfedelét javították ottjártunkkor. Mint mondották; >az épület tulajdo­nosa, Józsa Jánosné még 80 éves korában is eljött ide, a hajdani házacskájának küszö­bére sírdogálnl. Hiába kapott a tanácstól annyi pénzt, hogy egy szép, új téglaházat épít­hetett magának, az ódon sár­falak visszahúzták... emlé­kezni a régi időkre. De barangoljunk tovább! A Göcseji Falumúzeum épületei egy régi mezőgazdasági kul­túráról, gazdálkodásról, élet­módról árulkodnak. Érdemes megtekinteni a sajátos építé­szeti stílusról árulkodó kálóc- fai parasztházat, a sövényfa­lú méhest, a Néprádfáról va­ló pajtát, a Kávásról szárma­zó portát, a hottól kettős is­tállót, vagy a bagodvitenyédi kamrás ólakat. A zalalövői kávás-ház, a csődéi kerített udvar, a pincék és galamb­dúcok egy mesebeli mikro-; világ „kövületei”, tanúi. Nem árulunk el mindentt Azt az élményt, amit ennek a csöpp falunak látványa ad, csak személyes tapasztalattal lehet megszerezni. Legyen hát a következő — autóbusz-, vo­nat-, vagy autóstúra — úti­célja Zalaegerszeg, a falumú­zeum, és ha tavaszodik, maga Göcsej. Szfits Dénes Tűzoltás helyett megelőzést! Fiatalok védelmében gozott, fiatalok körében. Ez adott alapot a nagyobb meg­értéshez, az okok, összefüggé­sek látásához, sérült személyi­ségű, félresiklott életű fiata­lok neveléséhez. — Nógrád megye „előkelő helyen”, az első harmadban van a megyék között a fiatal­korú bűnözésben. Nagyarányú a nyolc általánost el nem vég­zett felnőttek százaléka, az átlagosnál magasabb a cigá­nyok számaránya. Különösen a cigány fiatalok körében ta­pasztalható, hogy keveseknek van életterve, életcélja. Ami­kor erről kérdezősködöm, azt mondják: segédmunkás aka­rok lenni és élni, mint a töb­biek. Ahol ennél magasabb szintű törekvés jellemző, ott már kevesebb a hozzánk tar­tozó eset. Tulajdonképpen a végső célunk — bár ez maxi­mális terv marad a legtöbb esetben — a teljes személyi­ségátrendezés. Mindenkiről minél teljesebb személyiség­rajzot kell a fejünkben őriz­ni, hogy meg tudjuk találni azt a módszert, amellyel elin­díthatunk valakit, kizökkent­hetjük a régi énjéből. Hoz­zám 25 utógondozott tartozik — többségük már bűncselek­ményt elkövetett fiatal, pró­bára bocsátottak,- felfüggesz­tett szabadságvesztésre Ítél­tek. Tizenegy gyermek van különleges intézetben, öten pedig előgondozottak: ők a bí­róság ítélete előtt állnak, a nyomozati szakaszban. — Ügy tudom, a hivatásos pártfogó szakmai irányításá­val dolgoznak a társadalmi pártfogók és feladataik közé tartozik a kapcsolattartás az iskolákkal, gyámhatósággal, rendőrséggel és mindazokkal, akik a pártfogolt, veszélyez­tetett gyermekek, fiatalkorú­ak érdekében tehetnek vala­mit. — A salgótarjáni járásban 102 fiatal és gyermekkorú mellé 32 társadalmi pártfogó van kirendelve. Rengeteget je­lent az ő munkájuk: a veszé­lyeztető tényezők ellenére töb­ben az ő segítő tevékenysé­gük, gyakorlati segítségnyúj­tásuk, baráti szavuk hatására nem sodródnak olyan hely­zetbe, ami a bűnözés felé visz. A gyermek- és ifjúságvédő in­tézet el is ismeri ezt a társa­dalmi munkát: csak a mi já­rásunkban 50 ezer forint ju­talmat oszthatunk ki kará­csony előtt a legjobbak kö­zött. A gyámhatósággal, a ta­nácsokkal és iskolákkal azért fontos a jó együttműködés, hogy javuljon a felderítő, megelőző munka, minél ha­marad segíthessük a veszé­lyeztetetteket. Egyik legne­hezebb körzetünk Mátravere- bély. Itt a gyámhatósági nyil­vántartásban kilenc utógondo­zott és két (!) veszélyeztetett szerepelt korábban. A mun­katervemben is „előírtam ma­gamnak”, szisztematikusan fel kell mérni a valós helyzetet. Végül csecsemőkortól fiatal - korúaklg 103 veszélyeztetettet derítettünk fel, közülük 51 került gyámhatósági nyilván­tartásba. Sem az óvodai, sem az iskola veszélveztetettségi nyilvántartás nem öncélú: dif­ferenciáltan lehet mehatároz­ni, milyen intézkedés szüksé­ges a gyermek érdekében. A csecsemőknél még nincs párt­fogó, a védőnő (illetve sajnos, csak helyettese van), figyel - ínét kell felhívni, a többiek­nél a nevelési intézmények sajátos eszközeivel lehet ha­tékonyabban tenni valamit, csak ezután következhet a gyámhatósági segítés, intézke­dés. A jegyzőkönyvi figyel­meztetés és az intézeti elhe­lyezés között egy tucatnyi for­ma van — ha jól működik az ifjúságvédelmi albizottság, if­júságvédelmi személettel kö­zelednek a gyerekekhez a pe­dagógusok, ezeket ki is hasz­nálják a gyermek érdekében. A legjobbak közé tartozik a nagybátonyi albizottság — pe­dagógusok, üzemi dolgozók egyaránt vannak benne. SOKSZÍNŰ, ÖSSZETETT és bizony, nem könnyű a hiva­tásos pártfogó munkája. Az ifjúságvédelmi tevékenység alapja csak a folyamatos ne­velés lehet; csak így tűzhet­nek ki követhető normákat, értékeket a fiatalok elé. A pártfogó viszont gyakran csak felügyel, összekötő — hogy tanköteles korig minél többen elvégezzék az általános isko­lát, hogy ha a tanulás nehe­zen is megy, érdeklődésük, képességeik kibontakozhas­sanak, sikerélményt kapjanak, be tudjanak illeszkedni egy- egy közösségbe, társakra ta­láljanak a veszélyeztetett gye­rekek, abban a pedagógusok, a munkahelyi vezetők, kol­lektívák szerepe elsődleges. Így a hivatásos pártfogó op­timizmusának a gyökerét ke- kesve azt fogalmazhatjuk meg: bízik abban, mind több segítője akad. G. Kiss Magdolna I

Next

/
Thumbnails
Contents