Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

December a Krímben (1.) Kő es viz varazsa „Mit mond. egy messzi part varázsa, mikor a görgelék- kpvek a felcsapó tajtékban ázva váratlan feltiindökle- nek'i” — Kérdezi versében az orosz nyelv érzékeny finom­ságú költője, Ivan Bunyin a századforduló tájékán. S a kérdés újabbat szül. íme: „Valakinek akaratából nem én képzelem ezt a vad ten­gert, a sós szelet, a távol rí­vó fehér sirályokat?" Hoztam pár szürkésfekete görgelék- követ a partról, egyik az Aju- Dagra hasonlít, a Medve­hegyre, amely Gurzufnál, az Artek úttörőtábor táján nyú­lik a Fekete-tengerbe, s amelyről — annyi más szik­lához, hegyhez hasonlóan ezen a vidéken — legenda szól. Eszerint hajdan óriás medvék éltek a parton, akik megta­láltak és megszerettek egy kislányt. Fölnevelték, boldo­gan éltek együtt. De egyszer hajótörött ifjút sodort a part­ra a víz, akivel egymásba szerettek, s csónakba száll­tak. A medvék, amikor észre­vették menekülésüket, leha­saltak a partra, hogy kiigyák a tenger vizét A víz apadt de a lány énekelni kezdett erre a medvék — egy kivéte­lével — eltávoztak. Az az egy pedig bánatában kővé változott. Azóta is itt kuksol a parton és issza a vizet. Ez a Medve-hegy keletkezésének legendája. Liza, azaz Jeliia- veta Ivanovna Rubcova kérdé­sére pedig, hogy mi a leg­szebb ezen a déli parton, azt üzenem, Masszandrába —, s ez a Donbasz üdülőbeli bará­toknak is szól —, az Aju-Dag ragadott meg leginkább, mert egy kicsit sajnálom is az öreg medvét a szerelem és a vá­gyakozás megkövült jelképét. (A Donbasz-üdülőben emlé­kezetes hangulatú magyar— szovjet baráti találkozót szer­veztek a Jalta Szálló magyar vendégei tiszteletére, kedves műsorral, énekkel, tánccal). Ezek után talán ideje arról szólni, hogyan jutottam két Budapestről induló magyar turistacsoporttal pár napra a szovjet Riviérára, a Krím- félsziget déli csücskében, a Krím-hegység nyúlványai ál­tal védett Jaltába, ahol a szovjet fürdőhelyek közül a legenyhébb a tél. Ezen a tár­sasutazáson az IBUSZ ven­dégeként vettem részt, az üdülés december 7-től 12-ig tartott. A kellemes napokért köszönet jár az IBUSZ-nak, s külön is megemlítendők a kí­sérők, Heréb Erzsébet és Czit- rom Magdolna, akik mindent elkövettek asért, hogy a gyor­san szálló napok tartalmasán teljenek el. Az Inturiszt ugyancsak gazdag választási lehetőséget kínált minden napra, jaltai idegenvezetőjé­nek, Tóth Ibolyának kedves­sége és szakértelme sokáig emlékezetes marad. Az Aeroflot Ferihegyről fel­szálló TU—134-es különrepül ő- gépén egy óra negyven perc az út Szimferopolba, a Krím közigazgatási központjába. Szikrázó hóban szállt fel a gép, hogy kis idő múlva már a szimferopoli repülőtéren gu­ruljon az esőtől nedves beto­non, kora tavaszias szélben, a hőmérséklet plusz kilenc Mátranováki mozaik A téli vasárnapok tartalmas eltöltését segíti a mátranováki TIT-csoport ajánlata a követ­kező évi programból. A helyi művelődési ház ifjúsági klub­ja ad helyet a megkötött szer­ződés értelmében a G—M. MHSZ tartalékosklub tagsá­gának a 20 előadásból álló so­rozathoz. Ezeknek a rendez­vényeknek már hagyománya van Mátranovákon. A Ganz-MÁVAG mátrano­váki gyáregységében azoknak a dolgozóknak, akiknek hiá­nyos az iskolai végzettsége, a Mindenki iskolája program keretében felkészítő tanfolya­mot szerveztek. A szervezők bíznak abban — a korábbi tapasztalatok alapján —, hogy így több munkásuk fel tud készülni az osztályozó vizsgá­ra. Celsius-fok. Pedig ez még nem is a déli part, a hajdani szkíta központból a világ leg­hosszabb trolibuszvonalán jut el az utas Jaltába. Mi autó­busszal mentünk. Elhalad az út a Kutuzov-szökőkút mel­lett A 755 méter magasság­ban levő Angarszkij-hágó után pedig lefelé ereszkedik, hogy nemsokára Alustába, a Krím déli partvidékének- má­sodik legnagyobb városába ér­jen, és megpillantsuk a ten­gert. Ez már szubtrópusi táj, örökzöld növényzettel, gyó­gyító hatású levegővel, télen is részben mediterrán hangulat­tal. Örökzöld ciprusok szegé­lyezik az utat, az éghajlat de­cemberben is enyhe. Aztán feltűnnek a Medve-hegy kör­vonalai, Gurzuf, a nyikitai botanikus kert, Masszandra. Ennek öreg parkjában vár Európa harmadik legnagyobb szállodája, a minden igényt kielégítő, márványtól csillogó 16 emeletes Jalta Szálló, amely egyszerre 4000 vendé­get képes kényelmesen fogad­ni. A figyelmes fogadás után másnap 11. emeleti szobám ablakából a tengerre esett a tekintetem, csendes volt, pá­rás és csaknem kék. Alant a szálloda tengervizű uszodája csillogott, már fürödtek a melegített tengervízben a sza­bad ég alatt. Szinte az ablak­üveget karcolták a csapatosan rikoltozó tengeri siVályok. Ivan Bunyin versére gondol­tam, bár ezek kéznyúitásnyira keringtek, valóságosak voltak, nem__ kellett elképzelni őket. Később minden nap ők éb­resztettek. Rövid orvosi vizs­gálat után már lent úsztam a sós vizű medencében, a de­cemberi ég kicsit felhős volt. Ekkor éreztem igazán, hogy Nagy-Jal tóban vagyok, amely a Krím-félsziget fekete-ten­geri partvidékén 70 kilométer hosszan húzódik. A tauroszok földjén, ahová egykor Arte­misz ragadta el a trójai há­borúk idején Ivhigeneiat, hogy mást ne mondjak. (Következik: Bahcsiszeráj) Tóth Elemér Nyomozz ve’ünk n Házkutatás" — becsületjáték November 16-tól hat héten át jelentek meg lapunk va­sárnapi . számaiban á „Foga­lomzavar” című rejtvényjáték feladványai. Az egyes fordu­lók után százával érkeztek helyes és helytelen megfejté­sek szerkesztőségünk címére, míg végül a legeredménye­sebb rejtvényfejtők „nyomo­zói igazolványába” bekerült a keresett fogalom és a salgó­tarjáni telefonszám helyes megfejtése. A fogalom — „TESTVÉR­VÁROSOK” — kitalálása ru­tinos nyomozóinknak nem okozott különösebb gondot. Annál több nehézséget oko­zott a telefonszám kitalálása, amely — a Salgótarjánnal felvett testvérvárosi kapcso­latok időrendjének megfele­lően — a 13-534-es szám volt! Ennek ellenére karácsony másnapján — december 26- án —, délután 15-től 18 órá­ig szünet nélkül csöngött a telefon, s feltehetően még így is előfordult, hogy akadtak, akik háromórás várakozás után sem jutottak vonal­hoz ... Salgótarján FOGALOMZAVAR _ A telefonon nyomozóink kétségkívül szokatlan felada­tot kaptak. Egészen pontosan egy címet, abol — nyomozói igazolványuk felmutatása el­lenében — átvehetik a ne­vükre szóló kétszemélyes be­lépőjegyeiket, a szilveszteri Világszerte ismer­tek az üzbég fafara­gók munkái, ame­lyek rangos elisme­rést kaptak számos nemzetközi kiállítá­son. Artik Fajzulajev, az ismert üzbég fa­faragómester már gyermekkorában rá­érzett a faragás szépségére. Hogy bővítse tudását, el­lesse a mesterség ezernyi fogását, be­iratkozott a tasken- ti művészeti akadé­mia speciális szaká­ra és itt gyarapí­totta ismereteit. Faragott asztalkák, pannók, sokféle ajándéktárgy talál­ható Fajzulajev gyűjteményében. A mester, aki a nép­művészek egyesülé­sénél dolgozik, szí­vesen osztja meg tanítványaival gaz­dag tapasztalatait. Képünkön Artik Faj­zulajev munka köz­ben. Soó Rezső, a kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a magyar botanikai kutatás és elmélet kiemelkedő egyéni­sége ritkaságokban bővelke­dő, valamikor 20 ezer egy­ségnyi magánkönyvtára is­mert a bibliofilek körében. Különleges darabjai láttán. —, mint mondják — még a könyvritkaságokhoz szokott szem is elcsodálkozott. E gyönyörű gyűjtemény tu­lajdonosa 1380 februárjában, 77 éves korában elhunyt. Mi­re könyvtára megcsodálásá­ra Debrecenbe, egykori fü- vészkertbeli otthonába ér­keztem, szomorú kép foga­dott: mintha az egész kör­nyezet lakója távoztát gyá­szolná. Talán ezer kötet so­rakozott a tágas nappali pol­cain, a könyvtárszoba üresen kongott. Késve érkeztem! Elsősor­ban azért, mert a nagysze­rű tudóssal már nem talál­kozhattam, de azért is, mert könyvtárát rnár nem láthat­tam eredeti állapotában. A botanikai művek felét még életében odaajándékozta az MTA botanikus kertje ku­tatócsoportjának, a Termé­szettudományi Múzeum nö­vénytárának és a Kossuth Lajos Tudományegyetem bo­tanikai intézetének. A 15— 16. századi füvészkönyveket az akadémiai könyvtár kapta. A „kedvenc”, az 1798. és 1812. között kiadott, 280 szí­nezett rézmetszetet tartal­mazó botanikai díszmű (Waldstein et Kitaibel) há­rom fóliókötete most már a Széchényi Könyvtár állomá­nyát gazdagítja. Bibiliofil és művészeti könyvtárát a deb­receni egyetem bölcsészeti karára hagyta annak remé­nyéiben, hogy különgyűjte- ményként őrizve a képzőmű­vészeti tanszék alapját képe­zi majd. S bár egykori könyvtáráról már csak a legendák regél­nek. rrtagam is sok érdekessé­get láttam. Az 1919-es, gót be­tűs Gulliver az akadémikus Védeti- könyvtárak Minden kincsét a közre hagyta gyermekkorát idézi, az „egzo­tikus országokból” származó könyvek a tudós utazásait elevenítik fel. Ovidius Át­változásainak Egyed Antal fordításában megjelent, 1851- ből származó kiadásának az az érdekessége, hogy az elő­ző tulajdonos francia könyv­ből kivágott illusztrációkkal egészítette ki. Ott sorakozott a Soó Rezső által szerkesz­tett Acta Botanica 21 bekö­tött évfolyama és Németh László összes kiadott mű­ve, az íróbarát dedikációdval. A valaha teljes Ady-gyűjte- ményből már csak néhány unikum árválkodott: az Új versek 1906-os szignált pél­dánya, nyolc kiadatlan Nagy Sándor-illusztrációival; a köl­tő egyik, Ady Lajosnak írt levelezőlapja; egy 1928-ban megjelent havannai fordí­táskötet és a Köszönet az életért című verset tartal­mazó füzet, amelynek ki­nyomtatásával a Magyar Bib­liofil Társaság kedveskedett Soó Rezsőnek 1963-ban, ami­kor tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. Könyvszeretetéről, e szen­vedély kialakulásáról maga a gyűjtő, sajnos, már nem mesélhet. Csak néhány nyi­latkozatából, önéletírásából lehet kihámozni, s özvegye elbeszélésével kiegészítve, szinte mozaikokból összerak­ni e csodálatos állomány ki­alakulását, történetét. Soó Rezső 1903-ban szüle­tett Székelyudvarhelyen. Ap­ja ügyvéd volt Korai ha­lála után kicsi, de értékes könyvtárat hagyott egyetlen, akkor hároméves fiára. Alap­ját főleg szépirodalmi mű­vek alkották, dé nem hiány­zott a ma is sok haszonnal forgatható Pallas Lexikon, Szilágyi Sándor tízkötetes Magyarország története és az első teljes Jókai-sorozat sem. A jelenlegi „csonka” ál­lomány még mindig őrzi azt a domborműves kötésű Ké­pes Remekírók sorozatot, amelynek köteteit ifjú fővel Soó Rezső végigolvasta. Ö maga nyolcéves lehetett, ami­kor könyveket kezdett vá­sárolni: Andersent, Grimmet, Benedek Eleket. A könyv­gyűjtés a gyermeki kornak megfelelően szépirodalom­mal folytatódott, de csakha­mar megkezdte a tudomá­nyos művek tervszerű gyűj­tését is. Magánkönyvtár nél­kül nem tudta volna megal­kotni azt a sok munkát, amelyek ma a botanika tu­dományát gazdagítják: 31 önálló mű, mintegy 400 tu­dományos dolgozat és 300 népszerű cikk származik tollából. Soó professzor délelőtti egyetemi előadói elfoglaltsá­ga miatt délutántól a késő éjszakai órákig dolgozott. Csak ezután jött a kikapcso­lódás. Hajnali három körül, befejezve napi munkáját, le­emelte a polcról valamelyik kedvenc könyvét és gyönyör­ködött benne, vagy szintén híres bélyeggyűjteményét rendezgette. Elsősorban szép­irodalmat, útikönyveket ol­vasott, de néha egy-egy jobb kalandregényre is időt sza­kított. Sok helyen megfordult, Eu­rópa szinte minden országát bejárta, s Afrikában, Elő- Ázsiában, Transzkaukáziába és szovjet Közép-Ázsiába is eljutott. Bármilyen messze volt is, gyűjteményéről so­hasem feledkezett meg, min­dig könyvekkel megrakod­va tért haza. A berlini Col­legium Hungaricum ösztön­díjasaként például a havi 50 márka ösztöndíjból több lá­dára való könyvet hozott. Gyűjtési szenvedélyét sem témakörre, sem korszakra nem korlátozta. Jól megfér­tek egymás mellett a régi és új művek, a tudományos szakkönyvek és az irodalom, valamint az ipar- és képző- művészeti kiadványok. Külö­nös érzékenységgel vonzódott viszont az illusztrált köny­vekhez, birtokában volt könyv például Bertall, Dau­mier, Eisen, Moreau, Raps stb. illusztrációival. J. H. Bernardin „Paul et Virginie” című 1850-ben Párizsban megjelent regényének pedig páratlan a kivitele. Több tu­cat művész több száz fa- és néhány acélmetszete díszíti, némely oldalán három il­lusztráció is színesíti a sze­déstükröt, sőt, ezekhez szá­mos egész oldalas műmel­léklet is csatlakozik. Az iga­zi érdekesség mégis a füg­gelék. Ez a szintén fametsze­tekkel tarkított rész a re­gényben előforduló növé­nyek pontos leírását adja. Hadd említsem még a Szép- művészeti Múzeumra ha­gyott Szent családot, Giam- petrino festményét, amelyet a professzor második Kos­suth-díjából vásárolt; a metszet- és bélyeggyűjte­ményt, no meg az Iparmű­vészeti Múzeumnak adomá­nyozott tizenöt keleti sző­nyeget és kisgrafikákat. „Min­denem a közé!” — írta Soó Rezső. S valóban, minden ér­tékét, amelyet dolgos élete során összegyűjtött, társa­dalmi kinccsé tette, a jövő nemzedékek gazdagodására. Egész munkásságával ugyané célt szolgálta. Tanítványai, munkatársai igaz elismeréssel adóztak csodálatra érdemes munkásságának, oly módon, hogy ötven növényt nevez­tek el Soó professzorról. Mi kevesebbet tehetünk. Becsül­jük méltóképpen az elhunyt tudós közgyűjteményekbe került ritkaságait! Ha pedig Debrecenben járunk, láto­gassuk meg a város díszpol­gára, Soó Rezső tiszteletére megnyíló emlékszobát. Mátraházi Zsuzsa társasjátékra. Ugyanakkor saját címükre küldött belépő­jegyeket egy nyomozótár­suknak kell átadniuk. (Ter­mészetesen csak a belépőjegy hátoldalán feltüntetett név­vel azonos , nyomozói igazol­ványt felmutató játszótársuk­nak!) Tudjuk, kockázatos dolog volt kiadni ezt a „házkutatá­si feladatot” hiszen nagy a csábítása annak, hogy min­denki megtartsa a címére küldött — ám más nevére szóló — jegyeket, s így meg­spórolja saját belépőjegyei­nek keresgélését... Mi azonban nem tartunk a visszaélésektől! Hisszük, hogy azok, akik mindeddig — időt és fáradságot valóban nem kímélve — részt vettek játé­kunkban, magáért a játék öröméért játszottak, és nem szegik meg a játékszabályo­kat! (Akik netán mégis meg­tennék, azokat természetesen „diszkvalifikáljuk” a játék­ból.) Ezzel szemben — mint a telefonbeszélgetések alkal­mával is kértük — az lenne célszerű ha a játszótársak közelebbről is megismerked­nének egymással! Tehát azok­kal is akikhez elmennek, és azokkal is, akik hozzájuk lá­togatnak el. Ha úgy tetszik, akkor célunk eleve az volt, hogy a „fogalomzavar” je­gyében ne csak a testvérvá­rosok, hanem Salgótarján la­kosai is közelebb kerüljenek egymáshoz... Másrészt szilveszteri tárJ sasjátékunkban a házkutatás során létrejött „triók” — amennyiben a szerencse is melléjük szegődik — együtt fognak játszani, pontosabban vetélkedni a díjakért! Végezetül néhány fontos tudnivaló! A szilveszteri társasjáték helye: a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ színházterme. Kezdési időpontja: 1980.de-’ cember 31. 17 óra. (Azok sem fognak unatkozni, akik fél­órával előbb érkeznek*...) „Nyomozói igazolványát”* mindenki vigye magával, és dobja be a lépcsőfeljáróknál levő gyűjtőládákba! Azok között, akik nyomod zői igazolvánnyal nem ren­delkeznek, de a fejtörők meg­fejtését, és a fogalmat szer­kesztőségünk címére beküld- ték — közjegyző jelenlétében — szintén kisorsoltunk két­személyes belépőjegyeket. Tekintettel azonban arra, hogy a helyes megfejtéseket beküldött, illetve a telefonos játékban részt vett rejtvényfej­tők száma meghaladja a mű­velődési központ színházter­mének befogadóképességét, ezúton kérünk mindenkit, aki belépőjeggyel rendelkezik, de — objektív okok miatt — a szilveszteri társasjátékon még­sem tud részt venni, belépő­jegyeit december 30-án délig adja le a művelődési központ portáján! így azok, akik belépőjegy­gyei nem rendelkeznek, de szeretnének részt venni szil­veszteri műsorunkon, decem­ber 30-án délután igényel­hetnek belépőjegyeket, a mel­lékelt embléma ellenében. / (A fődíjra természetesen csak azok esélyesek, akik a „házkutatási” feladatnak is eleget tettek ©s nyomozói iga­zolványukat a műsorkezdés előtt a gyűjtőládába bedob­ják!) 4 NOGRÁD - 1980. december 29., hétfő ° wAvít KÍVÁN • A N0$fc/tS>oA* 1. * • MOtlÜZtyfi ' • N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents