Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Hó, ha hói Népművelők ünnepi nézetei Szünidei szünetet a művelődési házakban? — A TÉLI SZÜNIDŐBEN — A téli vakációt eb- ilyenkor mindig nagy a ruma népművelők az időjárásra ben az évben december 22- li nálunk. Mosás, főzés, nagybazíroznak. Ha van síelésre, tői január 4-ig élvezhetik a takarítás — még olvasni sem szánkózásra alkalmas hó, ak- diákok. Az első két napon lehet nyugodtan, mert állan- kor senkinek sem tűnik fel, örülnek, hogy sokáig alhat- dóan segíteni kell valamit, hogy nem gondoskodtak szün- nak, hogy otthon lehetnek, és Persze, a barátoméknál is idei programokról. messze ívben elkerülik az is- ugyanez a helyzet. így aztán A megjegyzést egy népmű- kólát és a művelődési házat, általában kimegyünk" az ut- velő, vagyis szakmabeli szá- Legfeljebb a koraesti mozi- cára, és csavargunk kicsit a jából hallottam a minap. Igaz, előadásra kíváncsiak. Az- faluban (városban). Márórák- ő maga kritikus éllel említet- után meg jön a karácsony. A kai előbb a mozi pénztára te kollégái gyakorlatát „szenteste” a legtöbb helyen előtt ácsorgunk, mert az érHogy mennyire helytálló, meghitt családi ünnep, kará- dekesebb, mint otthon a tv. mennyire általánosítható ez a csony első és másodnapján A karácsonyestét otthon megállapítás, az könnyedén pedig még az újdonság erejé- töltjük, és persze, örülök az ellenőrizhető a művelődési vei hatnak a játékok... A ajándékoknak. Az ünnep el- házak műsorfüzetéből, ren- karácsonyi eszem-iszom, csa- ső napján délig még csendes dezvénynaptárábóL A salgó- ládi háziünnep után a gye- a lakás, de délután vagy mi tarján! József Attila Megyei rekek elsősorban a levegőre megyünk valahová, vagyhoz- Művelődési Központban pél- kívánkoznak, megint csak el- zánk jönnek. Másnap ugyan- dául karácsonnyal véget ér kerülik a kötött, zárthelyi úgy folytatódik a vendégjá- az idei gyermekprogram, s rendezvényeket. Még jófor- rás. Apuék ugyan kérik, hogy ha a megyeszékhely kis- és mán ki sem ugrándozták ma- legalább ilyenkor maradjak nagyiskolásai netán mégis gukat, itt a szilveszter, ami otthon, és ne csavarogjak, de kedvet kapnának szervezett manapság a legkisebbek szá- annak sem örülnek, ha áthí- programokra a szünidő hát- mára is éjszakázást jelent, vom a barátomat játszani; ralevő részében, akkor csak Nem csoda, hogy még más- mert állítólag zavarom a be- a központtól távol — a so- nap sem tudják kipihenni az szélgetésüket. Egyedül persze moskőújfalui, vagy a zagy- óév utolsó estéjének fáradal- nem esik olyan jól játszani, vapálfalvai ifjúsági művelő- mait. a tévét viszont a vendégek dési házban — számíthatnak A FENNMARADÓ HÁROM miatt nem lehet nézni. Az rendszeres szórakozási lehe- napban máraz iskolakezdésre ünnep után kezdődik minden tőségekre. gondolnak, ilyenkor oldják elölről; mosás, főzés, takaríA kisebb községekben még meg a házi feladatokat, vagy tás, hogy a szilveszterre rend inkább kiszolgáltatottak a ha nem tanulnak, a barátok- legyen. Ilyenkor szintén az gyerekek, mert ugyan hová kai használják ki a „szabad- utcán szoktunk csavarogni, mehetnének, ha zárva az ság” maradék óráit. vagy ha lehet, szánkózunk, egyszem művelődési ház vagy Az okfejtés valóban hibát- Ugyanez a program a szünidő klubkönyvtár ajtaja. lap, csak épp tipikusan „fel- utolsó napjaiban is... Szerencsére néhány általá- nőtt” okoskodásra vall. Mert, Mindazoknak a népműve- nos iskola felvállalta a szün- hogyan fest a téli szünidő löknek, akik. a gyerekek idei programok szervezését, gyermekszemme!?! szünidei programját a csaesetenként a művelődési ház- Jó néhány kisdiákot meg- Iádra vagy az időjárásra bízzál karöltve. kérdeztünk szünidei tervei- zák, melegen ajánljuk -—kérA téli szünidőben általá- ről, illetve arról, hogyan szó- dezzék meg az érdekelteket a ban szünetelnek viszont a kott eltelni téli vakációja. Ta- fentiekről. Többségük bízvást klubok és az amatőr csopor- Ián nem tűnik szándékolt hasonlóan fog beszámolni tok foglalkozásai, csakúgy, dramatizálósnak, a válaszok- szünidejéről, mint az iskolai szakkörök. bői kirajzolódott a — szerin- PERSZE, ELLENÉRVKENT Sorolhatnánk most pozitív tünk általánosnak tekinthető felhozható a család szerepe, és negatív példákat egyaránt, — kép. Adjuk most a vála- vagyis az a pedagógiai hit- ám ezúttal inkább a cikkünk szokat — a párhuzam kedvé- vallás, miszerint a gyermek elején idézett népművelői ért — egyetlen, mondjuk egy nevelése elsődlegesen mégis szemlélet okait kíséreljük hetedikes általános iskolás ta- csak a szülők dolga. Nos, a meg körüljárni. nuló szájába: karácsonyi ünnepek elvben A balassagyarmati járás — Ha kikapjuk a szünidőt, valóban jó alkalmat kínálnak egyik községének népművelő- csak épp ledobom otthon a erre. A gyakorlat azonban..., je eképp indokolta — enyhén táskát és átmegyek a bará- de hát erről már idéztük a szólva mérsékelt — szünidei tömhöz. Karácsony előtt nem gyermekek szakvéleményét. terveit: szeretek otthon lenni, mert p. k. ’Alszik a rendőr a poszton és alszik a hó a karácsonyéi)el altató Csak az álom van ébren fababák kopognak a kövön kevélyen Mire a tv-hez érnek megáll a huszár, megáll a Iá Károlyi Amy: Karácsonyéjjel elérte őket az álam az álomból való Nines többé kemence padka központi fűtés melegén alszik a macska A gyertyák is elalszanak levegőben megáll a hógolyó fehér tabletták hullnak az égből mindnyájunknak jusson altató-,A személyiség irányultságát, jellegét alapvetően a bensővé vált erkölcsi, politikai, ideológiai, világnézeti értékek határozzák meg. Amíg a tanulók nem ismerik ezeket az értékeket, nem várhatjuk tőlük, hogy magatartásuk és tevékenységük folyamatában érvényesítsék azokat” — írja a könyve elé írt ajánló soraiban Szebe- nyi Pétemé. „Társadalmunk normái középiskolások tudatában” c. könyvében teszi közzé hat évig tartó vizsgálatsorozatának eredményeit, megállapításait a szerző. Első részében az elvi . kérdéseket tisztázza, melyekkel ez idáig elsősorban a jogalkotás szempontjából csupán Pesch- ka Vilmos és Szabó Imre foglalkozott nálunk. Szebe- nyiné a normatív, tehát jogi; valláserkölcsi stb. szabályozás társadalmi-pedagógiai problémáiról ad átfogó képet újszerű megvilágításban. Több mint 100 ezer középiskolás diák adott feleletet ideáltípusokról, életfelfogásról, a társadalmi normákról, erkölcsről, etikáról, munkáról alkotott, vagy kialakulóban levő felfogásról. A vizsgálatot nyüt és zárt jellegű vizsgálatokban folytatta a szerző, kitérve minden iskolatípusra, életkorra, figyelemmel az iskolák jellegére és földrajzi elhelyezkedésére is. A vizsgálatok alapján kialakult kép korántsem olyan rossz, mint gondolhatnánk. Az értéknormák élén pl. a következő megfogalmazások állnak: 1. Dolgozz szívesen és legjobb tudásod szerint! 2. Szeresd és tiszteld szüléidét! 3. Egyeztesd össze egyéni érdekeidet a kisebb és nagyobb közösség érdekeivel! Rendkívül érdekes adattár, s elgondolkodtató táblasor az, amit Szebenyiné konklúzióval az olvasó elé tár. Noha a vizsgálatot középiskolások körében folytatta, a felmérések tanulságul szolgálhatnak nemcsak minden iskolatípus vonatkozásában, nevelési rendszerünk egésze számára, hanem társadalmunk egésze számára is. A Gondolat Kiadó népszerű Magyar História c. olcsó könyvsorozata új kötettel jelentkezett. Az előző 14' kötet jó néhány darabja már több kiadást is megért, s a kezdeti 15 ezres példányszám e kötetnél már több mint a duplájára emelkedett. Gra- nasztói György „A középkori magyar város” c. kötete minden valószínűséggel egyike lesz a legérdekesebbeknek ebben a sorozatban. Granasztói sokrétűen és sokoldalú megközelítésben mutatja be a középkori magyar várost, kereskedését, közösségeit, iparát, népességét, nemzetiségi viszonyait, pénzügveitl települési szokásait, építkezését, sőt Buda vonzáskörzetét is. Az ízléses kis kötetet számos korabeli térkép, metszet rajza, fotója díszíti. Káldi Judit: Korcsolyázás *1* ♦** «£♦ **» *1* *1* *Z* *1* «$» *Z* *Z* *1* *1* *1* *1* *1* *Z* **♦ #’♦ KARÁCSONYT! Laczkó Pál: FEHÉR H ajnaltájt fölérzett. Óvatosan felkapcsolta az éjjeli lámpát. Már nyúlt volna soronlevő álmosfüzetéért, amit éjszakára mindig a kese ügyébe helyezett, amikor felesége megmoccant mellette. Kivárt, majd nesztelenül levette a füzetet és a tollat a polcról. Naplót soha nem vezetett, az álmait viszont mániákusan rögzítette, dátummal és sorszámozással. Az idők folyamán mindössze any- nyit módosított, hogy füzetenként újra kezdte, az álmok sorszámát. Tolla épp’ hogy a papírra ért, abban a pillanatban- felesége az ébrenlevők határozottságával a másik oldalára fordult — Alszol? — Nem. — Olyan furcsát álmodtam. — Tudom. — Honnan? Kiabáltam? — Nem. Elég régóta alszunk egymás mellett. A férfi igyekezett nem megsértődni. Közben elfelejtette az álmát. Megfeszítette az emlékezetét, de csak töredékek ötlöttek fel. A füzetet és a tollat a helyére tette. Orráig magára húzta a paplant, mert míg félkönyéken az írásra készülődött, átjárta a szoba hidege. Szokatlan reggeli derengésre ébredve eszmélt rá, hogy újból elaludt. Már nem álmodott. Belehallgatott a csendbe, majd suttogva kérdezte: — Alszol? — Min gondolkozol? — Amin mostanában mindig. Rajtunk. Kettőnkön. Előnye van, gondolta, régebbtől felvan, mint én. Nem volt rá felkészülve, hogy egy ilyen beszélgetést végígéljen. Elterelő válaszon törte a fejét, majd lemondóan aludni próbált, de már nem sikerült. Tudta, hogy hiábavaló az időhúzás. Egyszer úgyis sor kerül rá, Talán éppen az ünnepek alatt. Ha az ünnepekig elodázza, még szerencséjük is lehet. A meleg szoba fenyőillatában mindent megfordíthatnak. 10 NÓGRÁD - 1980. december 25., csütörtök . Meleg szoba? Ettől a maradék álmossága is elillant, Már.egy hete kiszámolta, hogy az otthon levő tüzelőolajjal nem vészelik át a karácsonyt és a szilvesztert. Pedig az utóbbi napokban reggelente már be sem gyújtottak. Kapkodva öltöztették a gyerekeket, menekültek a hideg lakásból. A téli szünet első napja! Kellemesen fog eltelni a dél- előttje. Különben egyre megy —, amúgy se volt más terve, s örült így is a szünetnek. Várta ezt is, mint ahogy mindig minden szünetet. Ma nem kell kiállnia a gyerekek elé, nincs se feleltetés, se előkészítő óra, se összefoglalás, se a kollégák traccsai, meg a feszültségpatronok robbanásai a tanáriban. Semmi sincs. Mégis, ilyenkor mindig, valahogy súlytalannak érezte megát. Súlytalanság és nehézkedés. Valami harmadik lenne jó, gondolta. A fizika biztos ismer ilyet. — o — Kirakta a szánkót a melléképületből, majd a kannákat üggyei-bajjal rádrótozta, ötven litert elhozhat egyszerre. Ha kétszer fordul, elég is lesz. Majd hoz többet az új évben. Megragadta a madzagot. A reggel felé hullott vékony havon könnyedén siklott a szán. A járdán nem mehetett, mert a legtöbb helyen már söpörtek. Kénytelen volt rámenni az útra. A helyijáratok guminyomában már látszott az aszfalt. Félő volt, hogy nem tud két fordulót csinálni, mert közben felolvad a hó. Attól is tartott, hogy a helyijáratok miatt kijön a sószóró. Egy kétkerekű kocsi volt az álma, amin bármilyen időben kényelmesen fuvarozhatna. Itt, a város szélén, aki a kúthoz járt, mindenkinek komoly szállítóeszköze volt, csak neki nem. Égen, földön nem lehetett kapni. „Beszerzik öregem, beszerzik!” — mondta a felesége, aki a TÜZÉP- szállítástól mereven elzárkózott: „Kidobott pénz, amikor magunk is hazahozhatjuk”. De mivel? Mivel? Nyáron két- kannánként, gurtnival a nyakban. Télen —, ha esett hó! — szánkóval. Mert kölcsön kérni a világért sem lehetett azokból a vágyva-vágyott kétkerekű csodákból. „Nevetségessé teszed magad. Mégiscsak tanár vagy.” „Nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást” — válaszolta. „A te fejedben! De ha lehet, kímélj meg az elmeéledtől. Csattanósabfe válasz lenne, ha végre te is beszereznél, vagy csinálnál.” Ahogy ki-kitért a járművek elől, vagy visszatartotta a lélegzetét míg a helyijárati buszok légvomata az arcán csattogott, valóban nevetségesnek érezte magát. Mintha valamilyen tekintetben fogyatékos lenne. Csinálni, elintézni, beszerezni — a felesége időnként, igaz, csökkenő hévvel, a szemébe vágta, mi hiányzik ehhez belőle. A kutnál hosszú sor állt, a legkülönbözőbb szállító alkalmatosságokkal. Lesz idő szemügyre venni mások találékonyságát, gondolta, miközben szánkójával szorosan felzárkózott, és eltöprenghet a keréknek, mint forradalmi találmánynak gazdag változatain. Mert egy olaj- szállító kocsi végül is a keréken múlik. Férfiember a többit már könnyen összehozza. Ahogy nézte, tönkrement babakocsitól a rozsdás taligáig mindenből felhasználták ezt a nélkülözhetetlen alkatrészt. A tökélyt a motorbicikli hátsója jelentette. Arról is hallott már, hogy valaki a kórházi betegtologató kerekeit építette be. Nem csodálná, ha az előtte állók közül lenne, aki repülőgép leszállógumiján görgetné haza a tüzelőt. Csak neki nincs csodakereke, csak az ő szerencsekereke fagyott be. „No lám" — derült magában a kerékfilozófia lehetőségein. , Csizmája talpa áthidegedett, bokázott egyet. — Hideg van —, fordult feléje, szintén topogva, az előtte álló nő. Rögtön felismerte. Mint régen, most is ugyanaz a szórakozott, állandó mosoly, amit a szája sarkakba beakadó vékony, mély ránc keretez, öregedett, de mintha vigyázva tette volna. Annyiban tűnt fel rajta az idő, hogy a lánykori szépsége mintha távolabbról köszönt volna vissza az asszonyarcon. Nem maradt ideje még e£y igenre sem, mert a nő folytatta lábmelegítő mozgását és újból a kút felé fordult. Eddig fel sem tűnt neki, hogy a nő előtt két, kicsiny, ötliteres kanna áll. Savanyú elégtételt érzett. Túltesz a szánkóján is, vigyorodott el fagytól dermedt arccal. Egyáltalán nem emlékezett, miért nem járt el az érettségi előkészítőjére. Mit is húzott? Csak arra emlékszik, hogy az, elméleti rész kitűnően ment, a kísérletet viszont kétszer meg kellett ismételnie, míg a klorofilt megkapta. Egy egész kemény ponttal ütötte el az egyetemtől. Maradt a főiskola. Míg felelt, ugyanez a mosoly ült az arcán, mint Itt a kútnál. Végül a méltatlanul gyengébb jegy és ez a mosoly együtt maradt meg benne. A szándékosság bizonyítékaként raktározta el. Annyi mindenhez szolgált indoklásul. Furcsa módon, érettségi óta soha nem látta, még véletlenül Sem. Talán ezért lehetett élete megbízható bűnbakja. Lassan haladt a sor, de azért egyre közelebb jutott a háztartási olaj kútjához, s a számláló berregése egyre
