Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

Egy pártafapszervezef szemüvegén ót: Mi van a pult másik oldalán ? Bonaparte Napóleon mon­dotta volt: az, hogy a hadse­reg miként menetel, nem a lábától, hanem a gyomrától függ. Nos, nekünk, állampol­gároknak sem mindegy, mi­lyen az élelmiszerüzletek áru- választéka, hogyan viselked­nek az eladók a vagyis: mit, mennyiért, ho­gyan kapunk? Különösen most, az ünnepi tumultusok­ban módunk akad e kérdések megválaszolására. De választ keresnek erre — Igaz, más aspektusból — az illetékesek, nevezetesen a Nógrád megyei Élelmiszer­takarékosság helyzetét, ezt kibővített taggyűlésen ismer­tettük és vitattuk meg. — Kezdeményezték a tár­sadalmi tulajdon védelme ér­dekében történő' kivizsgálást is... — Javaslatunk elsősorban a vásárlókkal, leltárhiányok megelőzésére irá­nyult. Egyébként ezt is tag­gyűlésen tárgyaltuk, amelyre meghívtuk a gazdasági veze­tőket, valamint több bolt kép­viselőjét. Félreértés ne essék: a mi szakszerű vizsgálódása­ink következtetései a gazdasá­gi vezetésnek elvi-politikai jellegűek főként. Mondhatom, és ezekből is kiderül, mennyire sokrétűen határozták meg te­endőiket. Maradjunk egy kicsit a fo­gyasztókkal való kapcsolat­nál. Bő két esztendővel ez­előtt indítottak egy udvarias- sági mozgalmat, amely most a munkaverseny berkeiben zaj­lik. Az eredményességről és a mérhetőségről - kérdem Tátrai Józsefné oktatási előadót, a vállalat munkaverseny-fele- lősét, pártcsoportvezetőt. — Nem túl könnyű mérni az udvariasságot, a kiszolgálás milyenségét — válaszolta —, két, ami a köz hasznára válik. hiszen a vásárlók könyve csak at dől- “osj' « egy bizonyos részét tükrözi váUalat ennek. Éppen Jrt a szemé­eraexeneK ]yes találkozásukon túl, az el­lenőrök és a vezetők vélemé­nyeit is kértük, s' ez a brigád összmunkájának értékelésébe nagymértékben beleszámított. kiskereskedelmi Vállalat dől- hogy figyelembe _veszik _ gozói is. Ezúttal a kommunistáinak tevékenysé­gén keresztül nézzük meg a jelenlegi helyzetet. A 882 dolgozót számláló NÉKV-nél összesen 77-en tag­jai a helyi pártalapszervezet- nek. Megismerve munkájukat, egyöntetű a vélemény: elis- ' mérésre méltó. De tekintsünk e rövid, minősítő mondat mö­gé! Katona András párttitkár vaskos paksamétákat tesz elém. — Több ízben végzett párt­szervezetünk fölmérést — mondja — itt van például a hatékonyságot vizsgáló ösz- szegzés. Tizenkilenc nagybolt­ban kerestük-kutattuk, milyen a jelenlegi hatékonysági mu­tató, s miként lehetne jobbí­tani? Az elkészült anyagot pártvezetőségi ülésen tárgyal­tuk meg, s javaslatokat fogal­maztunk a teendőkre. Ugyan­csak megnéztük az energia­Nem titok, a vállalat idén jó évet zár. Ahogy az a beszámoló taggyűlésen Gecse István mondotta: — Vállalatunk nyereséges­sége a tervezetthez viszonyít­va negyven százalékkal jobb, s várhatóan az új év első ne­gyedében az előző év összegé­hez hasonló pénzt adhatunk dolgozóinknak. , Ebben kétségtelenül nagy szerepe van az összlétszámhoz képest maroknyi kommunis­tának. Elegendő célkitűzéseik­re vetni egy pillantást: a la­kosság igény szerinti ellátása, a hatékonyabb vállalati gaz­dálkodás, az irányító munka fejlesztése, a szociális, kultu­rális körülmények jobbítása, a társadalmi tulajdon védel­me, mozgósító-tudatositó gaz­daságpolitikai tevékenység, erősödő munkakapcsolat — Az eredményes pártmunka összetevőiről érdeklődöm Ka­tona Andrástól, kinek ebben személyesen is nagy érdemei vannak. — Ügy érzem, ezt a mun­kát csak önzetlenül és fárad­hatatlanul lehet és érdemes végezni — mondja. — Leg­főbb eredménynek tartom a tömegpolitikai tevékenysé­günket, amely mindig a munkakapcsolatokon keresz­tül valósul meg. Ez csak kol­lektiven, közös összefogással lehet eredményes. A beszámoló párttaggyűlé­sen, a salgótarjáni pártbi­zottság véleményét tolmácsol­ta Kisbenedek Miklós, amikor ezt mondta: — A pártalapszervezet munkamódszerében jelentős fejlődés következett be... szá­mos döntést hozott, hatéko­nyan ellenőrzött, s hozzájá­rult a vállalat nyereségesebbé tételéhez... A tagépítés jó úton halad. Ez utóbbi megállapításhoz kapcsolódik a KISZ-titkár, Tórák Margit megjegyzése is: — Jól együttműködünk a pártalapszervezettel, s irányí­tásuknak köszönhetően el­mondhatom, hogy az utóbbi időkben a KISZ-munkánk is pezsgőbb, mozgalmasabb lett. Végezetül essék még szó az lij esztendő célkitűzéseiről. Csupán távirati stílusban né­hányról: „A vállalat gazdasági veze­tőitől azt várjuk, hpgy meg­legyen az igény szerinti áru­ellátás, bővüljön a választék, s megkülönböztetett figyelmet fordítson a peremkerületek el­látására. ,, szerezzenek ér­vényt az ésszerű takarékos­ságnak. .. erősítse a társadal­mi tulajdon védelmét... gyor­sabb legyen az alkalmazkodás az évközben! új követelmé­nyekhez. .— és így tovább, két sűrűry gépelt oldal tar­talmazza az elvi megállapítá­sokat. Amelyek végső soron, ná­lunk, a fogyaaztóknál-vásár- lóknál „csapódnak le”, nap mint nap érezhetjük hatását, mégha eszünkbe sem jut arra gondolni, kik vannak és mit tesznek a „pult másik olda­lán". Pedig, néha erre is il­lenék odafigyelni, T. L. m w Öröme hozzáértésnek, hasznosságnak Ruhagyári munkásnők vallomása a munkáról Tiszteletet parancsol a gyár, ahogyan felmagaso- dó emeletes irodaház-épü­letével elzárja az utat, és gátat szab a két meredek domboldalból kiszakadó völgynek, amely nélküle (meg már egy most folyó újabb építkezés miatt) ta­lán meg sem állna a várost átszelő főút mellett pompá­zó rendelőintézetig. A Salgótarjáni Ruhagyárban — az egykori megyei tex­tilipari vállalat jogutódjá­ban — korszerű, tiszta, em­berséges körülmények ko­zott 850 ember dolgozik. Az elmúlt évek legmodernebb gépeit szerezték be, pél­dául az NDK-ból és az NSÜK-ból, s ezeken készítik a varrónők a szebbnél szebb női < és gyerroekruhákat. Inkább belföldre, bár cse­kély Irányáéban tőkés bér­munkában külföldre is. Evekkel, évtizedekkel ez­előtt, de más volt itt a helyzet! A bányász, az acél-, meg az üveggyár! munkás felesége nem dol­gozott, otthon tüsténkedett a tűzhely, körül, a gyerekek mellett, s kuporgatta férje keresetét, hogy minden szükségesre fusson. ' Más idők jártak nemcsak köz­vetlenül a háborút követő­en, hanem még az ötvenes években is. Kevés munka- lehetőség kínálkozott az asszonyoknak. Ma pedig? — El sem tudnám képzel-- ni az életemet munka nél­kül — mondja Piti Jánosné fórfiazabó szakmunkás, aki hosszabb alföldi tar, tőzkodás után került vlsz- sza a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyáregységének megindulásakor szülőföld­jére, Férje a vegyiművek ré­gi dolgozója, hagyta ma­gát alföldi létére a^ észa­ki hegyvidékre csábítani, — Mivel magyarázza e kijelentést? — kérdezem az asszonyt, akinek fiai 21 és 17 évesek. — Azzal, hogy a gyári munka igazán emberré tett. Régebben másképpen gon­dolkodtam, nem volt olyan széles a látóköröm. Meg aztán így sokkal nagyobb függetlenséget is érzek. — Ugyanolyan társadal­mi lények vagyunk mi is-, mint a férfiak — jegyzi meg jogos önérzettel Bódi Lajosné varrónő, a másod- és harmadévesek szakok­tatója. ű hat évet dolgozott a Budapesti líabselyem- kötöttárugyárban, ott sze­rezte a szakmát, aztán há­rom évig Nagybátonyban, majd tizenhat év óta itt, a vállalatnál. Beszélgetőpart­nereim közül a legrégebbi dolgozó. — Mi kötötte a szakmá­jához, a gyárhoz? — A munka, a közösség szeretete tartott itt. És úgy érzem, megbecsülték min­dig azt, amit csináltam. Ki­váló dolgozó lettem, kap­tam miniszteri dicséretet. Adnak a véleményemre. Persze, nem mondom, hogy mindig igazam van, de ál­talában meg szoktak hall­gatni. — Több ízben jutalmaztak engem Is, bár Kiváló dol­gozó kitüntetést még nem kaptam — mondja Szőke Sandorné: Tizennégy esz­tendeje dolgozik a gyár­ban, munka mellett szerez­te. meg a varrónői szak­mát. Most mintakészítő. Ügy meséli, érdekes, iz­galmas munka, mindig ők azok, akik a kiajánlásra ke­rülő azaz új — darabo­kat készítik. Három tíz éven aluli gyermeke van: két leány és egy fiú. — Nem sínylik meg a gyerkek, hogy munkába jár? — Ketten iskolások, a kicsi is már ötéves. Elbír-“ nak magukkal, munka után pedig jut időm velük fog­lalkozni. Tudja, bérház­ban lakunk, nagy a rezsi, majdnem rámegy a fizeté­, sem. Kell a pénz. — És ha a - férje többet keresne, akkor nem dolgoz­na? — Dehogynem — vágja rá határozottan. — Kell a pénz, de a munka számom­ra ennél' többet jelent. Em­bereket, ismerősöket, ba­rátokat. Közösséghez való tartozás nélkül nem tudnék élni. így vélekedik Percze Éva is, aki szakmunkástanuló­ként került a vállalathoz, majd négy év óta nőisza- bó-szakmával rendelkező gépi munkás, A finn test­vérváros, Vantaa nevét fel­vett KlSZ-szeirveget titkára. — Mennyire esik latba a gyári dolgok elbírálásánál a fiatalok véleménye? — Jogos igényeinket ki­elégíti a gyár vezetése. Ren­geteg olyan fórum van, a legkülönfélébb gyűlésekig, összejövetelekig, ahol el­mondhatjuk véleményün­ket. A vezetés számot tart rá. Pár hete kerekasztal- beszélgetésen ismerte meg problémáinkat, kívánsága­inkat a gyár igazgatónője. — Különben is ma­gyarázza Bódiné — az át­lagéletkor 25—30 év körül jár, Tódulnak hozzánk a fiatalok, mert megtalálják a helyüket, a számításai­kat, Igen sok tanulónk van. Tavaly a három osztályban hatvanan voltak, most kö­rülbelül ennek a fele, több gyereket már nem tudtunk felvenni. Az utánpótlással nincs gond, Második éve működik « város felsőtagq­zatos gyerekeiből verbuvá­lódott pályaválasztási szak­kör, ez biztosítja az utódo­kat A Salgótarjáni Ruhagyár­ban jól érzik magukat a Iá. nyok, asszonyok. Jó a köz­érzetük, mert jó munkahe-- lyi légkörben dolgoznak. Nem kizárólag a pénzért. A szakmáért, az önbecsü­lésért, a hasznosságért Hi­telesen fogalmazott; Bódi Lajosné: „Büszke vagyok, hogy olyat tudok csinálni, amilyet sokan nent a ház­tartásbeli nők közül; büsz­ke vagyok arra, hogy szük­ség van a munkámra, hogy nemcsak magamnak teszek jót veje, hanem használok másoknak is”. A társadalmi változás, lám így megforgatta az éle. tét, az asszonyok gondolko. dását!-(sok) Patak partján A MESÉK, a gyermekkor zésnél nagy hasznát vettük a varázslatos világa árasztja el megyei tűzoltóság Ságvári az embert, amikor belép a Endre KISZ-alapszervezete házba. Űj kapun, új ajtón, új tagjai, a volánosok, a közgáz- termekbe, öltözőkbe. A Május dasági szakközép- és a. keres- 1. úti 1. számú óvodát — kedelmi szakiskola diákjai pontosabban egyik épületré- munkájának. Feltétlen meg szét — a STÉSZ dolgozói fel- kell említenem az ipari szak­újították, s most, a nemrégen munkasképző asztalosműhe- még szűkösségéről, nedvessé- lyének segítségét. Az itt tanu- géről, sötétségéről nevezetes ló diákok évek óta rendszere- gyermekintézményben keile- sen javítgatják bútorzatunkat, mes, otthonos látvány fogadja A költözés előtt is legalább egy tucat régi asztalt vará­zsoltak újjá. — Valóban gyümölcsöző együttműködést alakítottunk ki — az iskolákkal js — jegy­zi meg Percze Lívia, a vezető óvónő helyettese, az óvónői pártalapszerviezet titkára, aki beszélgetésünknél kezdettől fogva jelen volt, és hozzászó­lásaival segítette a teljes kép Barna ’ felrajzolását. — A mondotta- érkez- kon túl jó példa rá a Mártí­rok úti Általános Iskola „Min­den lében 8 kanál 4- l fő” nyolcadikos őrse. Szeptember óta már háromszor jártak ná­lunk, bábaztak, vetélkedőt csi­náltak a gyerekeknek, S ami az érkezőket. Rend és tiszta­ság, új és felújított bútorok, függönnyel eltakart gyermek­öltözői fakkok, egymás mel­lett sorjázó fogmosópoharak. Ez a kép, még így, vázlatossá­gában is, aligha lett volna el­képzelhető a régi épületben, melyen egyébként jelenleg is dolgoznak, nem éppen dicsé­retes gyorsasággal az építők. A középcsoportoS ikrek — kislányok - nek az anyukájukkal. Az ele­venebbnek mutatkozó kislány, arcát fordítva, odaszól az óvó néninek: „Tessék nézni, meg­csikart a testvérem." Az óvó néni részvéttel nyugtáza az esetet, miközben az anyuka kellemesen meglepő: mindezt elégedetten megjegyzi: „Hiába! az életkori sajátosságoknak Az óvó néninek mindent meg megfelelően, kell mutatni." — Szeptember óta dolgoz. Ez a kapcsolat - a szülők- "ak * felújított épületrészben, kel, gyerekekkel - jellemző Menyire elégedettek a kö­lti. Szívesen is jönnek a gye- élményekkel? 'ülmény ekkel? — Teljes mértékben —■ fe­leli Fodor Lajosné. — Persze, ha jövő szeptemberre elkészül a másik szárny lg, akkor le­szünk a legteljesebben. Lé­nyegesen ' javultak működési litásat. Látható volt Itt egy ^élményeink. Ma minden rekek az oviba, kedvvel segí­tenek a szülők, bármiben ké­rik is, a segítségüket. Novem­ber 7-én például gyűjtőmun­kát végeztek, hogy megnyit­hassak az orosz tárgyak klál­hétig szamovár, képeslap, a Tu™flV,V} é® 130 gyerekek által készített al- v risk»0? í1 "í*­bum, meg, felsorolni is sok ' A volna, mi minden. Valóban: 3Utott eay mosdó* z ,Hrr 'isffw 'XiÄSASiit- A neveles szempontjaid odä; péidáui a nevelői szoba­számúnkra nagyon fontos, ba, a konyhába, egy-egy mos- hogy milyen kapcsolatot epi- dóba_ öitö?őbe. KUenc óvónői négy dajka, egy gondnok és egy négyórás kisegítő óvja, vl­tünk ki a szülőkkel — mond ja Fodor Lajosné vezető óvó- nő városi óvodai felügyelő — gyásza az apróságok' egószsé- Celunk, hogy a családdal ges fejlődését. együtt neveljük a gyerekeket, ehhez pedig a szülőket neve­lőpartnerekként kell kezel­nünk. — Milyenek az üzemekkel létesített kapcsolataik? — Csalc- elismeréssel és há­lával szólhatunk az üzemek­Tízóraihoz készülődik a kő-/ zépsős csoport. Az olvasósarok parányi asztala a még pará­nyibb sZékecskékkel mostanra elárvult, békésen pihennek a könyvek, a Hoc, hóé katona. Hat étkezőasztal mellett ül ről A vendéglátóipari vállalat .z*'kon.í'askan Hámán Kató és a KSH Szá­mítástechnikai és Ugyvitelszer- vezési Vállalat Braun Éva Szocialista Brigádjával szerző­dés szerint dolgozunk együtt. a 36 kislány és kisfiú. Az asz­talok között többen cikáznak, mindegyiktől egy-egy gyerek. Ma ők a naposok. Feladatuk, hogy tálaljanak a többieknek. A szokásos fizikai segítség ^yan, gyorsan as ügyesen mo- mellett ők szellemi segítséget ?°snak’ sok pincér még­is adnak, A középső csopor- figyelhetne, tunk nemrégiben például tea- KINT MÄR felengedett a délutánon járt a vendéglátó- hideg. Az olvadó jég tócsát sok központjában. A KSH-sok növeszt az jitia, s a- vfz be- pedig gyakran hoznak külön- csorog a csatornába, az ugrás- bözö ajándékokat, szánkót, nyira sétáló Tarján-patakba. filctollat, könyveket, lemeze- Melynek partján óvoda áll, két. Rajtuk kívül az átköltö- (su) AKI MARADT Ügy mondják: Salgótarján fiatal város, de megvannak a maga öregei. A „régiek" közé tartozónak vallja magát Sza­bó Andor is. öt éve már, hogy nyugdíjba ment az üveggyár­ból. Itt született Tarjánban — nem szégyellj bevallani —, odahaza, a nagyágyban. Bíz’ ez korántsem volt ritka eset akkoriban. Az eltelt hat év­tizedben mindvégig Salgótar­jánban marasztalta Szabó An­dort a sors. Most pedig már nincs is kedve megválni a vá­rostól. Azért bánja — hogy­ne bánná —, hogy fiatalabb korában sem igen mozdult ki másféle vidékeket látni, de kezéhez nőtt az üveggyár! munka. Jószerével csak a há­ború alatt hagyta el a várost, — igaz, akkor sem önszántá­ból. A nyugdijkort kellett meg­érnie ahhoz, hogy szabad ide­jében utazgatásra is gondol­jon. Egyik leghűségesebb ven­dége a város utazási irodá­inak, — Hanem változatosságért nem kell feltétlenül a szom­szédba menni! — vezet ki há­za teraszára, Innen, a Rok­kantról nagyszerűen rálátni a városra. Változott ez U' tele­Kötődések Hárman a pülés az elmúlt három évti­zedben annyit, hogy követni sem bírja a szem. Aztán nem is- folytatja hogy jelentős, iparváros, de, hogy ennyire fiatalos, arra nem számítottam, Azelőtt sohasem jártam erre, érthetően megle­tovább, újólag belefeledkezik pett a belváros modern építé- a nap mint nap látott pano­rámába. Magáénak érzi a vá­rost, Teheti. A városhoz kö­tődik életének majd minden eseménye. Hogyne gyönyör­ködnék benne !­AKI JÖTT Ferenc István még ogak „féllábbal" tarján!. A messzi Somogy megyéből vetette ide a sors a harminc óv körüli mérnökembert. Több állást is kínáltak neki, még nem dön­tött, melyiket válassza. — Ámor nyila volt a ludas abban, íiogy lakóhelyet vál­toztattam, feleségem idevaló­si, Pesten ismerkedtünk meg, most mindketten Ide költöz­tünk, Az első benyomásom na­gyon kellemes volt, mert a* igazat megvallva • sokkal füs­tösebbnek képzeltem Salgótar­jánt. Csak azt tudtam róla, szeti képe, A város fekvése pedig egyenesen lenyűgöző. El­ső dolgom volt, hogy meg­másszam a Pécskőt meg a Na­rancsot, Salgó és Somoskővá­rát is megcsodáltam már, és örömmel fedeztem fel, hogy Eresztvényben kedvenc téli sportomnak — a síelésnek — is hódolhatok..., ha az időjá­rás is úgy akarja. Hogy mit várok níég a vá­rostól? Nem is tudom. Szeret­nék minél több barátra szert tenni. Ügy hallottam, hogy « helybeliek nemigen járnak össze. Nálunk, -odahaza Ka­posvárott, szinte állandó volt a vendégeskedés. Kicsit hiányzik a színház is, bár a szolnokiakról sok jót hallottam, Azt is beszélik, hogy terveznek egy amatőr- színházat a városban, Csalód­nék a város — nálunk is is­mert — amatőrszínjátszó­múltjában, ha ez a terv nem valósulna meg. Már csak azért is, mert Salgótarján kul­turális programjai kissé sze­rénynek tűnnek,,, Ezzel együtt bizakodó va­gyok. Tudom, hogy beillesz* kedésem a megyeszékhely vér­keringésébe, rajtam is múlik,., * AKI MEGY Kovács Gábor még csak harmadikos középiskolás. Ter­vei azonban máris messzire mutatnak. Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem tengerésztiszti szakára sze­retne jelentkezni. — Mindenem az utazás. Szerencsére fizikából és mate­matikából jó a tanulmányi eredményem, úgyhogy bizako­dó vagyok... Ha sikerül a felvételi, és el­végzem az egyetemet, tudom, hogy hónapokig távol leszek Magyarországtól, Salgótarján­tól. De nem félek attól, hogy végleg hűtlen lennék szülővá­rosomhoz. Sőt! Biztos vagyok benne, hogy kötődésem még erősebb lesz. Nagyszerű dolog lesz hazajönni, és a távolban is tudni azt, hogy v&n egy biztos pont, ahol otthon érez­hetőm magam-.. N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents