Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

Jánossy Ferenc: Hósöprögető Oj könyv: Az elkötelezett humanista irodalom egyik legnagyobb élő alakja a német Heinrich Böll. A könyvkereskedő-se­gédből, klasszika filológus­ból hogyan lett Nobel-díjas író? Katartikus élménye volt. Munkaszolgálatosként, majd fegyveres katonaként részt vett a II. világháború­ban. Ezek tették őt íróvá, azok az élmények, gondola­tok, melyeket tisztáznia kel­lett magával, s nemzedéké­vel. A magyar olvasók jól is­merik sok írását, a magyar- országi élmények hatására írt Ádám hol voltál? című re­gényét, a Billiárd féltízkor-t, a Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai című novelláskö- tetét, a modem könyvtárban megjelent lírai hangvételű írországi naplót, s a legutób­bi magyar fordítások közül a Csoportkép hölggyel, vala­mint Katherina Blum elvesz­tett tisztessége című írásait. Böll első írásaiban a hábo­rúról, mint az emberiség leg­értelmetlenebb, s legabszur­dabb tettéről számol be, be­mutatva annak milliónyi szenvedését. Olyan gyűlölet­tel szól róla, ahogyan keve­sen az írástudók közül. írói pályájának újabb szakaszá­ban — a korábbi, néhol meg­bocsátó moralitás mellett — egyre inkább megszólal társadalombíráló hangja is. Metsző, szatirikus novellái­ban élesen szemben áll „a gazdasági csoda” bűvöleté­ben épülő társadalommal. Böll értelmiségi író, aki az intellektuális próza eszköz­tárával, Sok esetben fanyar ízekkel mutatja be osztályá­nak kívülállását, útkeresé­sét. Az Európa Kiadó új vá­logatásban a novellista Böllt mutatja be az És száját nem nyitotta szóra című kötettel. A kötetből nemcsak a hábo­rú borzalmait ismerő, s ki­tűnően leíró Böllt, hanem azt az írót is megismerhetjük, aki élesen bírálja az NSZK politikai és közéleti viszo­nyait. Az utóbbi időben Afrika irodalma sok irodalmi szen­zációt hozott. Wole Soyinka ismeretlen a magyar olvasó előtt, a kettészakadt Nigé­riából való, aki maga is két évet töltött börtönben, mert békíteni próbált a kettésza­kadt országban. A fékevesz- tettség évada című könyvé­nek’ története: a hausza né­pesség, az ország elmaradott törzse hajtóvadászatot indít az ibo népesség ellen és tízezrével mészárolta le az ibo származású katonákat és polgári személyeket Soyin­ka az Orfeusz-mítosz motí­vumkörébe ágyazva, az al­legória eszközeivel mondja el hőse történetét —, ám a meg nem nevezett ország, amelynek poklából a Kakaó-, kartell lázadó reklámfőnöke kimenekíti elrabolt kedve­sét félreismerhetetlenül a polgárháború által szabdalt Nigéria. Egy dél-afrikai né­ger, J. Maian, a kirobbanóén tehetséges színész megölte kedvesét, egy fiatal . fehér nőt. Hogyan süllyedhetett idáig, s miért? Erről szól André P. Brink dél-afrikai író Fekete éjbe nézve című regénye, melyet nyomban megjelenése után pornográ­fia címen betiltott a preto­riai cenzúra — a francia és angol kritika pedig az utóbbi évek Iegkegyetlenebbül őszinte könyvének nevez Dél- Afrikáról. i . '■\\\ P í 1!>5 V k" j .'Oi II , > ■ (V Miért ő kel fel a leg­korábban? Élt egyszer egy férfi, aki­nek a felesége mindig aludt, 6 viszont reggel mindenkinél korábban kelt fel. Ezen cso­dálkoztak is a szomszédok. Egyszer az egyik szomszéd át is ment hozzá, hogy megkér­dezze, mi ennek az oka, — Szomszéd — mondta ne­ki —, miért van az, hogy a te feleséged állandóan alszik, te pedig az egész faluban a legkorábban kelsz fel? — Az én feleségemnek joga van ahhoz, hogy aludjon — mondta a férfi. — £s miért? — Hát azért, mert 6 ak­kor volt ébren, amikor férj­hez ment, tehát most alhat. Én viszont akkor, amikor megnősültem, nem voltam ébren, és ezért kelek fel én most mindenkinél korábban... Tiszteljük egymás hiedelmeit... Népraizi vonatkozások az értékkonferencián ÉPÜLNEK AZ ÜJ szebb­nél szebb házak. Városszélen és falun, magánerőből. S ugyan mik kerülnek ezekbe a házakba? Milyen bútorok, tárgyak teremtik meg az ott­honosság hangulatát, a jó közérzetet, mely semmi más­sal nem pótolható, mert az otthoninak párja nincs? Vizsgálta ezeket — és ter­mészetesen másokat is — az MTA néprajzi kutatócsoport­ja és a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem fel­nőttnevelési tanszéke is, s örvendetes számunkra, hogy éppen a mi vidékünkön, Észak-Magyarországon, töb­bek között Varsányban. Az alábbiakban e vizsgáló­dások tapasztalatairól szó­lunk, melyeket részben is­mertettek a kutatók Salgótar­jánban, november közepén, a nemzetközi tudományos kon­ferencián. Hány mutatós, formás csa­ládi házban járhattunk már, melybe belépve, sivárságával, és ízléstelenségével csapott fejbe! Nem a bútorok régisé­ge, kopottsága, hanem a dí­szítése. A szekrény tetején ki­ürített boros- és pálinkáspa- lackok, vermutosüvegek he­lyettesítették a hajdani birs­almát, köcsögöket, jelezvén, ha az ízlés nem is, de a vi­lág, a jólét változott. Nappa­li és előszobák falát feltűzött cigarettás dobozok csicsásít- ják, tudatva velünk, hogy az ott lakók külföldi kapcsola­tokkal — pontosabban ilyen cigarettákkal is — rendelkez­nek, mert a Kossuth és a Munkás mellett ott pipiske- dik a Marlborough, a Peter Steyvesent is. Egyfajta értéktudat kifeje­zője ez, no de milyen minő­ségűé? Alighanem hamis ez az értéktudat Megszűnt a régi építkezési forma. Mindenki által ismert a lakóházaknak az a típusa, mely zsákszerű, s egymásból nyílik a szoba, a konyha, a kamra. A mai lakások már nem ilyenek, körkörös elren­dezésűek, több helyiségből állók, mégis úgy funkcionál­nak, mint a régiek. Az úgy­nevezett tisztaszoba még ma is gyakran üresen áll, ember számára cipőben szinte meg­közelíthetetlen. Nyilván ma­gyarázza ezt a viszonyulást gazdasági ok is, nevezetesen az emberek anyagi ellátott­sága és az ebben gyökerező megkímélési törekvése, de sokkal inkább megvilágítja a tudat, a tudati elmaradás. Mert akármilyen nehézségek adódnak is anyagilag egy- egy család háza táján, a tisz­taszoba szerepkörének fenn­tartása indokolatlan. Vagyis az érték — mely mindig szi­tuációban jelentkezik, vala­mint a jó és a helyes, meg a rossz és a helytelen közötti választást jelenti — szorosan összefügg az életmóddal, az emberek szokásaival, nézetei­vel, hiedelmeivel, mindennapi magatartásával. A tisztaszoba létezése a jelenlegi falusi élet realitása. Ha nem is a szó régibb, tel­jes értelmében. Mert a fel­fogás léte még ott is kita­pintható, ahol már nincsen tisztaszoba; de van tiszta­sarok, melyet egyes helyeken — például a Magyar Tudo­mányos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának felméré­se szerint Varsányban — szent saroknak neveznek. Ide teszik a televíziót, még vá­rosokon is, hogy jól lássák a vendégek, az érkezők. AZTÁN FALUN óriási ke­rítésépítési láz dívik. Épül kerítés ház, friss sírhely kö­rül, hadd legyen az a sze­rencsétlen elhunyt a többiek­től jól elkülönítve. A kerítés elválaszt, a különbözőség, a másság jele miközben for­májával, anyagi értékével ki­fejezi a módosságot is. Gya­korlati haszna sokkal cseké­lyebb mint amennyi gondot, pénzt fordítanak rá. A ver­sengés a kerítésépítésben tu­dati elmaradás. Ezt akkor láthatjuk be leginkább, ha összevetjük mai társadalmunk építésének célkitűzésével. A szocialista értékrend és a mindennapi kultúra salgó­tarjáni nemzetközi tudomá­nyos konferenciáján többek között ilyen és ehhez hasonló kérdések is felmerültek, amel­lett, hogy a részt vevő tudó­sok, kutatók igyekeztek a foJ galmak pontos meghatározá­sára, a gyakorlat által felve­tett problémák elméleti tisz­tázására jutni. A néprajzzal foglalkozó szakemberek el­mondták azt is, hogy a népi gyógyításnak számos nyomá­val találkozni még ma is.’ Bármilyen hihetetlen — hangsúlyozták —, de így van. A mágikus gyógymód­ban, a ráolvasásban, bizonyos füvek gyógyító hatásában so­kan és nagyon sok helyen hisznek. Természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy első­sorban azok, akik hiányos is-- kólái végzettségűek, idősek,' vagy idősekkel szoros kap­csolatban élnek, betegséggel^ egyéni és társadalmi elesett- séggel küzdenek. A technika századában azt gondolná az ember, hogy a boszorkányok — népi nyelven: bibányosok — ideje lejárt, hiszen már Könyves Kálmán királyunk kijelentette a XI. század vé­gén, hogy boszorkányok pe­dig nincsenek. A falusi la­kosok egy része szerint van­nak. Hisznek bennük, hisz­nek a rontásban. Mit bizonyított az értékek­kel foglalkozó konferencia néprajzi kutatásainak közzé­tétele? Mindenekelőtt azt, hogy az értékrendben, az értékek he­lyes, valóságos felismerésé­ben ténylegesen mutatkoznak problémák, hogy a tudat fej­lődése nem tart lépést az anyagi, gazdasági előrehala­dással. Nyilván ennek felis­merése maga után vonja a cselekvési feladatok kijelölé­sét is. AZ EMBER életéhez, min­dennapjaihoz hozzátartoznak a hiedelmek, ha nem is mindegyik állja meg helyét, felel meg a valóságnak. Ezért tartjuk találónak Hoppál Mi­hály kívánságát, melyet a de­mokratizmus jegyében meg­szí vlelésre javasolunk má­soknak is: „Tiszteljük egy­más hiedelmeit, hogy hosszú életűek legyünk a földön”. Persze, ne hunyjunk sze­met az értékvesztés és érték­tévesztés fölött. Sulyok László iiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiii'iiiiiiuiiiiiiilliilliitiHiiiiiiiiiiiiiiiliiitiiiiiiiiilniiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimMiiiiiiiiiMiiiiiiiiiii.iiiimiiiiiHMiiiiiiiiiimiii Radios István: Falu K evés iskola van a me­gyében, amelynek any- nyi sajátos jellemzője lenne, mint a káliói körzeti általános iskola. És ezek a vonások többségében a hátrá­nyos helyzethez kapcsolód­nak. Bevezetés helyett né­hány adat hadd álljon itt: a 375 fős tanulólétszámból 113 cigánytanuló; a 26 fős tan­testületből mindössze öten laknák ott, ahol tanítanak, az áttelepítő bizottság vizsgáló­dása során 22 gyereket talált értelmi fogyatékosnak (en­nek fő oka a szociális miliő, a tanulóik elsőtől a harmadik osztályig „szóródnak”). Papp Károlyné iskolaigaz­gató bár nem rég óta tölti be ezt a funkciót, ismeri a községet, a tanulók családi hátterét — Mint körzeti iskolának, kevés a „tradíciónk”, a tagis­kolák egészen más helyzetben vannak, Szerencsére már nem mindegyik cigánycsaládra jel­lemző a zaklatott rendezetlen életvitel — de sajnos, gyak­ran a kiemelkedő, beilleszkedő családokat is sújtja a többi­ek viselkedése. Ismerek szá­mos községet, ahol előbbre tartanak, egységesebb a ki­emelkedési kísérlet a gyere­kek valóban azonosat tudnak nyújtani a többiekkel. Ennek alapja szerintem a rendszeres munkavállalás — itt sokan ezt a csigázással, gyógynö­vénygyűjtéssel, szeder­szedéssel „kerülik meg” — gyakran a gyerekek rendsze­res iskolába járása is megérzi ezt... (Ezen az őszön szeren­csére nem teljesen így történt, nem volt olyan nagy mértékű hiányzás, mint korábban. Ta­lán a korábban beköszöntő télies időnek köszönhető.) Mint a végeken fekvő, me­gyeszéli községről, gyakran hallhattak illetve olvashattak Kállóról azok, akiket érdekel Iskola a végeken a nógrádi élet. így tudják azt is, hogy a Kálló központú Erdőkürt, Erdőtarcsa társköz­ségekkel összekapcsolódó te­lepüléscsoport lakóinak min­dennapjai sokban eltérőek. Ami közös: nagyon sok a kijáró, a hajnalban pesti, váci buszokra szálló, megyén kívül dolgozó. Ezzel együtt jár, hogy szűkebb az az idő, amit a lakóhelyükön tölthet­nek, így nehezebb az iskolai életben is a kapcsolattartás. Tapasztalható általánosan egy elöregedési folyamat (bár a helybeli gazdasági egy­ségek, a termelőszövetkezét melléküzemág létesítésével próbálnak új munkaerőket bevonni) — sokan elköltöz­nek. A maradók között a szü­lőképes korosztályban megnőtt a cigánynépesség aránya — ez később még újabb problé­mákat is felvethet. Az iskola, a gyámügy szempontjából ter­mészetesen a gyermekek sorsa az elsődleges — bár ezt ne­héz elválasztani a környezet­től. A rászorulók segélyt kap­nak —, hogy ez megfelelő módon támogassa a kiskorú­akat, ahhoz a felhasználást az eddiginél jobban kellene segíteni, figyelni. Van, ahol a hétköznapi élelmezés emész­ti fel a ruhára, cipőre szük­séges összeget. Létrehoztak cigányszülői munkaközös­séget — ami nagy segítség a nevelésben, hiszen olyanok vesznek benne részt, akik ma­guk a beilleszkedésre töre­kednek, munkájukkal, éle­tükkel egyenrangúságukat szeretnék elismertetni. Hogy a hátrányos és veszélyeztetett gyermekek súlyos gondjai megoldódhassanak, hogy a ci­gánylakosság jobban elismer­je a pedagógusok munkáját, együtt működjenek velük, ah­hoz az ő pozitív hozzáállásuk nélkülözhetetlen, Egy iskolai visszatérő vizs­gálat, látogatás figyelmeztető adatai mutatták: a pásztói já­rásban bukott tanulók mint­egy fele ebből a körzetből, il­letve községből került ki. Ezt követte az áttelepítő bizottság felmérése, amely nyomán a már említett 22 értelmi fo­gyatékos tanulót „kiszűrték”. Ez indokolttá tette kisegítő iskolai csoport létrehozását. Ez már második éve működik — a tapasztalatok alapján nem sikertelenül! Sokat csök­kent a mulasztások aránya — a tanítás mellett tízórait, ebé­det, uzsonnát is kapnak a di­ákok, ami ide köti ’ őket, 3 óra 20-ig tart a foglalkozás. Hogy ez sikerüljön, az a tan­testület egyetértését, pozitív hozzáállását is igényelte: a helyi béralapból gazdálkod- ták ki a nevelői béreket eh­hez! Egyre sürgetőbb az igény: fel kellene fejleszteni napkö­zis csoporttá ezt, aminek az anyagi alapjai egyelőre még sajnos, hiányoznák. Az isko­lában a kisegítőn kívül is vannak hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek szép számmal — nekik igyekeztek a három meglevő napközis csoportban helyet adni. De így sem 100 százalékos az igények kielégítése — elkelne a segítség!... A kijáró dolgozók azonban nemcsak a problémásabb kapcsolattartást „hozzák ma­gukkal” — a komolyabb mun­kahelyek jelentősen támogat­ják az iskolát. Az Ikladi Ipari Műszergyár. a Budapesti Pa­mutnyomóipari Vállalat és még néhány üzem dolgozói művelődése, iskolázása mel­lett a gyermekek körülmé­nyeinek javításához is jelen­tősen hozzájárult Segítettek felmérni a hiányos végzettsé­gűeket (egy korábbi adatsze­rint Erdőtarcsával együtt 442 főből 37-nek van csak nyolc általánosa, hat osz­tálya hetvennek, 1—4 osztá­lya 161 főnek — ä többi be­járó közül sokan beiskoláz­hatok.) Indult is alapismereti tanfolyam, 7—8. osztály — amiben nagy segítséget adtak az üzemek Mit tehet a nevelési folya­mat során egy községi iskola, hogy csökkentse a hátrányo­kat? Kállón is igyekeznek azokat az oktatási-nevelési módszereket előtérbe helyez­ni, amelyek a veszélyeztetett gyerekek számára a családi életből hiányzó motívumok kialakítását erősítik: a rendszeresség, a pontosság, a munkavégzés, higiénia, szokás- rendszerek kialakítását. Több gyerek itt varr ja meg az el­szakadt ruháját, csak itt mos rendszeresen kezet, itt kap rá a könyvekre; ha érdeklődő, néhány év alatt még olva­sóvá is nevelődik észrevétle­nül. .. S okszor esik szó hátrá­nyos helyzetű gyere­kekről — figyelni kell rájuk, mert éppen azok mu­lasztják el a törődést, akikhez tartoznak. Ritkábban fogal­mazunk így: hátrányos hely­zetű iskola. Pedig a káliói az — a pedagógusok sokszor ide­geket felőrlő pluszmunkát is vállalnak azért, hogy tanítvá­nyaik ne maradjanak le má­soktól. Rájuk is érdemes fi­gyelni ! / G. Kiss Magdolna NÓGRÁD - 1980. december 21., vasárnap 7 í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents