Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

Ifjúsági klub, népdalkör próbája, TIT-előadáSok — mindezek csak néhány rendezvényt jelűinek a* ecsegl művelődési ház léit programjából Az általános iskolások ezekben a napokban fenyőiinnepélyre készültek; december 19-én, pénteken délután a kozárdl gye­rekekkel közösen bábelőadást tartanak. Bemutatkozik a kicsinyek irodalmi színpada is. Képünkön; a bábosok Lcndval Józselné vezetésével a 12 hónap című műsort próbálják.- kj ­A Televízióból jelentjük Yamaha gyerekei ' 'A Televízió l-es stúdiójában ma a japán vendégeké a szó. , Az alkalmi koncertterem emelvényén modem vonalú, hófehér elektromos orgonák állnak, feketén villogó japán zongora és néhány ütőhang­szer társaságában: A hang­szerek mellett — miközben a felnőttek lent. ülnek a néző­téren — fehérbe öltözött ja­pán gyerekek próbálnak. Még tart a kamarapróba a stúdióban, a koncert kezdeté­ig van agy kis idő. De hót Idk ezek a japán gyerekek? A feleletet a hát­térben felállított, hatalmas lángoló színű betűk adják meg: YAMAHA! Ki ne hallott volna a vi­lághírű hangszergyártó cég­ről! Arról azonban már bi­zonyára jóval kevesebben tud­nak, hogy ez a cég már évek óta egyedülálló, zenepedagó­giai kísérleteket folytat gye­ruktoan arra ösztönzik, hogy gógusokkal és szülőkkel együtt saját zenét Írjanak. Ezt ne­vezik Japánban ereatív, vagy alkotó zenei nevelésnek. Mind­ennek előzményét jelentik a híres hegedűiskolák, ame­lyekre az új pedagógiai mód­szerek ma támaszkodhatnak. Egy fantasztikusnak tűn­hető szám; húszezer gyerek tanul Japánban zeneszerzést! S ami tagadhatatlan és min­ket magyarokat közelebbről érint; tanításuk alapja sok­ban hasonlatos a Kodály- módszerhez, vagy pedig ép­pen abból származik., Kawakami elnök ötlete volt később, hogy a legtehet­ségesebb gyerekeket nyilvá­nosság előtt is fellóptessók, így születtek meg az „ifjú­sági koncertek”. S így került sor, most a Magyar Televízió berkeiben is erre a különös hangulatú koncertre, ahova a japánok nagy számú kígé­Vórtók a muzsikusokat rekekkel. Az általuk létneho- réttel, külön műszaki stábbal, zott Yamaha zenei alapit- filmforgató csoporttal, peda- vány ma már nagyhatalom Japánban, sőt más országok-' ban is jelen vannak képvise­lőik. — Az alapítvány jóvoltá- -ból körülbelül hárommillió japán gyerek kap komoly, el­mélyült zenei oktatást ná- lumk — mondja a Magyar Televízió stúdiójában jelen­levő Oenichi Kawakami, a Yamaha társaság tiszteletre­méltó, ősz fejű ‘ elnöke, — Kilencezer olyan zenei álta­lános iskola működik orszá­gunkban, ahol a pedagógusok rendszeresen, s alaposan -ze­nére oktatják a fiatalokat. Ez az oktatás, mint beszá­moltak róla, már rendszerint négyéves korban kezdődik el. Egyáltalán nem azzal a szándékkal, hogy profi ze­nészeket neveljenek. Vala­mennyi zenét tanuló kisgye­rek úgy jár az általános Isko­lába, hogy közben, rendes ta­nulmányai mellett, hetenként egy alkalommal részt vesz ze­nei oktatásban. A zenei ala­pok megszerzésé után, ami többnyire már hatéves koru­kig megtörténik, különböző hangszereken tanulnak ját­szani, zongorán; orgonán, ütő­hangszereken. A zenei alapítvány általá­nos jelszava: ,,A zene szere- tetére való nevelést nem le­het elég korán elkezdeni". Ám hátravan még a legér­dekesebb! A zenét tanuló gye­rekeket már öt-hat éves ko­érkeztek. Televíziós szerep­lésüket megelőzően már Zeneakadémián, valamint debreceni gyerekek előtt is bemutatkoztak. Mindenütt nagy sikerrel fogadták őket Kezdődik a koncert, öt fe­hérruhás, magabiztosan meg­hajtó kis japán áll fenn pódiumon. A legkisebbik Rie Jogú esi alig tízesztendős, ö ül első­ként a zongorához, hogy sa­ját szerzeményét a Csipkeró­zsika című árnyjáték megte klntésa után Irt; Kastély és árnykópíantáziát bemutassa A kislány keze, lába, alig éri le a pedált. Az ősz elnök mel­lett ülő gyönyörű fiatalasz- szony leplezetlen áhítattal és örömmel- figyeli kislánya já­tékát. Yamaha gyerekei sikert arattak a kamerák előtt Re­mélhetően a nézők előtt is, hamarosan a tv képernyőjén. S'zcmann Béla Filmjegyzet H á I ázat Száz amerikai családból kilencvenhatban legalább egy és nyolcvanötben legalább két, vagy több televízióké­szülék van. Ezeket naponta átlagosan 6—7 áráig üzemel­tetik, ami azt jelenti, hogy az amerikai polgár ébren töl­tött idejének 40 százalékát a televízió előtt tölti. Számos amerikai adó huszonnégy órás műsort sugároz, s igyekszik azonos nézetekre hangolni az Egyesült Államok sok nem­zetiségű, sokféle gondolkodá­sú lakosságát, Adott tehát a tömegmanipuláetó lehetősége. A fenti megállapításokat az ismert lengyei esztéta, Jerzy Toeplitz „Film és televízió az Egyesült Államokban" című környvéből vettük. Hozzá­tesszük azonban, hogy a tele­vízió hipnotikus ereje nem­csak Amerikában tartja bűv­körében a nézőket, hanem lassan már az egész világon. Az utóbbi években nálunk is aktuálissá, sőt divatossá vált ez a téma, ezért olyan sokat mondó számunkra is Sidney Lumet Hálózat című négysze­res Oscav-dijas filmje, Főszereplője egy televíziós műsoi-vezető, aki több mint húszéves szereplés után hir­telen elveszti népszerűségét —, szaknyelven szólva: csök­ken a tetszési indexe és né­zettségi pontszáma. Ekkor vá­ratlanul tejelenti egy nyil- ^uiiicb tllulJvum vanos adasban, hogy két hét nemcsak arról van szó, hogy múlva a kamerák előtt on- amerikai tévé manipulativ «nieniuiuau nagy ataerrej gyilkosságot fog ekovetm.^Ha eszközeivel milliók magatar- ^zX^ a fita^ s ez az? nem is két hét múlva, ha fását, véleményét diktálja —, bizonyítja, hogy a kritikus, gyakran a legvisszataszítóbb társadalmi bírálatot tartal­módon —, hanem arról is, mazó alkotás is sikeres le­hogy e műsorok alkotói ma- hét. Sőt, mint a L’Espresso guk is egy fantasztikus orga- egyik kritikusa írja, „a Háló­nizmus részeivé válnak. Lát­ják és látszólag maguk ala­kítják a folyamatokat, pedig azok valójában előre leírha­tó és kiszámítható pályán ha­éppen lényét annak hevében teljes tévés manipulációs eszközS­a televízió tölti be. Miközben azon mesterkedik, hogy műsora a lehető legna­gyobb nézettségi számot érje el — ehhez használja fel az öngyilkossági szándék beje­lentése óta Ismét népszerűvé vált idős kollégáját —, nem veszi észre, vagy ha- igen, nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy ő maga is a te­levízió áldozatává válik. Lumet filmjében ugyanis két, s a Hálózatban tökélete­sen alkalmazzák ezeket. Tud­ják mit kell tenniük azért, ‘ hogy a néző felháborodjon azon, hogy akarat nélküli gépnek tekintik, mely tet­szés szerint programozható, hogy megvesse a realitások­tól elrugaszkodott, érzéket­len főnöknőt és szimpátiát érezzen a* „ódivatú” humá­nus, elbocsátott műsorveze­tő iránt. (Ez utóbbit William Holden alakítja.) A meri Icában nagy sikerrel valamivel később, tényleg a nézők szeme láttára hal meg. Addig azonban tanúi lehetünk egy fantasztikus ötlet meg- foganásának, egy műsor tö- megsi'kenré válásának, majd lassú halódásának, Az események legfőbb moz­gatója a fiatal müsarigazga- tőnő (Faye Dunaway alakítja), munkája megszállottja, erő­szakos, agilis teremtés, Fia­talsága ellenére, vagy talán zat nem csak film, több an­nál: megfilmesített érteke­zés”. Olyasmi, mint aaok a helyzetjelentések, melyeket elolvasunk, vagy megnézünk, ladnak. Lumet és a forgató- bólintunk rájuk, hogy iga- könyvíró Chayefsky jól is- zuk van, s aztán el is felejt- merik ezt a világot, mert jük őket mind a ketten a televízióból indultak. Jól megismerték a — ko — Fecske Csaba: $e füle, farka A költészet játék is. A já­ték viszont igen komoly do­log, Tessék csak leülni a gye­rekkel játszani, rögtön kide­rül, hogy milyen halálosan komolyan veszik a szabályo­kat! Olyannyira, hogy — oly­kor, ha nem figyelünk oda — megpróbálnak még csalni is. De jaj nekünk, ha min­ket érneik tetten! Fecske Csaba, mert költő, komolyan veszi a játékot Balassagyarmati zenetanárok hangversenyei December. A hőmérő mí­nuszt mutat, s a csípős hideg­ben hangszerekkel felszerelt kis csapat száll be az éppen most érkező mikrobuszba. A koránkelő muzsikusok a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanárai, akik Réti Zoltán igazgató vezetésével elindulnak, hogy élő zenei órát tartsanak a já­rás községeiben. Űticéljuk Nagyoroszi, Borsosterény majd Horpáe®. A nevelőott­hon gyertnekei előtti szerep­lés mindenkinek külön is élt mény. Tágutó szemekkel, nyi­tott füllel hallgatják a gye­rekek a muzsikát. Kérdeznek, s kérdésekre válaszolnak bol­dogan. Réti Zoltán szavai nyo­mán megismerkednek a hang­szerek birodalmával, különb­séget tesznek ajak- ég nyelv- sípok között, csodálkozva hall­ják a í viola da braccia és a viola da gamiba közti harc történetét, s mindenekelőtt csendben elmerülnek a zene csodálatában, feledve, hogy másként is lehetne. Fogaragi Béla gitárjátéka, Palánki Éva és Veres István fúvéshang- szer-bemutatója épp ügy si­Ám az élő zene, a hangver­seny semmivel sem pótolható élménye inkább csak vá­gyakban létezik. Hogy tör­ténjék valami, hogy minden kert arat, mint Móri Péterné, kisdiák az esélyek egyenlősé­NÓGRÁD - 1980. december 19,, péntek Pemeczkyné Baranyj Kláira hegedű-, illetve Kanyóné Ré­ti Emőke gordonkajátéka. Az már szinte természetes, hogy a műsor ismertetője maga is hegedül a kis vonósegyüttes­ben. Aztán december 10-én Rom- hányban, Bereelen és Nóg- rádkövesden ismét felcsen­dülnek a magyar népdalok, gyermekdalok, Bach, Corélli, Mozart, Bartók és a többi klasszikus művei, örömet szerezve nemcsak a diákok­nak, de a vendéglátó Iskolák valamennyi tanárjának, igaz­gatójának. Bizonyítja ezt a hidegben is jól fűtött terem, a kedves vendéglátás és a sok taps. Várták a muzsiku­sokat! Napjainkban nincs olyan kis falusi iskola, ahol ne len­ne mód rádiót hallgatni, s lemezjátszó Is mindenütt akad. gével Ismerkedhessen a mű­vészetekkel, elsősorban a ze­nével. A Nógrád megyei ze­neiskolák több évvel ezelőtt indították útjára az „élő ze­nét az általános iskoláknak” mozgalmat. Ez évben a Nóg- rád megyei Tanács művelő­dési osztálya, s a járási hi­vatalok kezdeményező támo­gatásával olyan sorozatkon­certeket adnak a zeneiskolák tanárai, melyek hangszertör- ténetl és stílustörténet! isme­reteket egyaránt nyújtanak, kiegészítve az iskolai ének­zenei tananyagot. Teszik mindezt azzal a reménnyel, hogy az ifjú hallgatóságban a pillanat zenei örömén túl fel­ébred az igény a zene, az élet szépségének megismeré­sére, a vágy a teljesebb em­berré válásra. Ember Csaba Második kötetével leguggol a gyerekekhez, hogy népies hangvételű, pattogó ritmusú, máskor kedves humorú stró­fáival örömet szerezzen ne­kik. Nem kis , és nem köny- nyű feladat. Kodályról mond­ják, hogy megkövetelte az abszolút hallást. Leütött a zongorán egy hangot, s azt háttal állva pontosan kellett nevezni. Nos, ilyen pontos belső hallást, ritmikai biztonságot „várnak el" a gyerekek is a nekik írt ver­sektől. Beszélni azért kell erről, mert rengeteg klapan­cia, slampos, gondólatszegény és csak betűrímmel mek'egő „gyermekvers” rontja a kicsi­nyek ízlését. Gondoljunk csak got értjük, hanem a néphit, a tapasztalathit, amely termé­szetes mozdulattal tudja egy­ségbe fogni a paradoxont és a naiv bájt. Hiszen a kis­gyereknek csoda, állandó fel- fedezésket, meglepetéseket tar­togat maga az anyanyelv is, a szó ízlelgetése, tanulása, mon- dogatása, A magyar költészet meg — ezt túlzás nélkül mond­hatjuk — valósággal elké- nyezette a kis olvasóit Ügy kötődik a népköltészethez (mondókéihoz, rigmusaihoz, kiszámolóihoz, játékaihoz stb), hogy egyszeramint tovább is élteti, segít felfedezni ig azo­kat. Fecske Csaba ihlete is eb­ből a bőséges forrásból merit Leleménye elsősorban verbális a közelgő Télapó-dömpingre, természetű. Elképzelhető azon amikor az óvó és a tanító nénik mindenáron produkál- tatni akarják szemünk fé­nyét a kicsiket! Mindenkép­pen Fecske Csaba mellett szól, hogy nincs egyetlen ilyen „alkalmi” verse sem. Itt-ott kimutatható ugyan a nagymesterek: Weöres Sán­dor, Tamkó Sirató Károly, Csukás István, Nemes Nagy Ágnes, vagy Kormos István keze nyoma (mint például a Se füle, se farka, Vízi mó­ka, Kutykuruttyki stb) de bántó íziésfieam nem doc- centi sorait, Erénye, hogy valóban beleéli magát a 3-~6 éves gyerek • érzésvilágába, nem tekinti kis felnőttnek őket, Az, hogy a fent emlí­tett élő és elhunyt klasszi­kusok hatásától nem tud sza­badulni részben érthető, de nem teljesen . menthető. A költészet mindenkor felfede­zés is. A gyerek is így éli, ismeri meg a világot, Min­den nap, minden jelenség, él­mény egy-egy új csoda. A dolog sajátos ellentmondása az, hogy igazán jó gyermek- egyértelműen dicsérni. Ma­verset (s egyáltalán jó ver- h°gy a set) csak a bölcs kaitok tud- (Móra Könyvkiadó, Budapest. pák írni. Bölcsességen most 1980.) nem a filozófiai iskolázottsá- Horpácsi Sándor ban másfajta gyermekélmény is, amit — jobb szó híján — urbánusnak neveznénk. Példa­ként Janikovszky Évát említe­nénk, akinek a történetkéi mindig konkrétak, mert mai­ak, Fecske Csaba verseinek a „hősei” többnyire az állatok: a béka, halak, tücsök, pocok, lepke stb, tehát egy nosztal­gikus természetkép, természet iránti vágy fogalmazódik meg bennük, Hogy ezért mennyire hálósak a gyerekek, azt na­gyon is jól ismerik a szülők, akik ezekat a verseket felol­vassák. így is lehet tanulni a világot: játékos rigmusokból. Végezetül szólnunk kell a kötet kiállításáról és óráról. A Móra Könyvkiadó igen rossz nyomon halad, amikor fűzött kötésű könyvet ad gyerekek kesébe. Hiába a drága papír, ha néhány olvasás, lapozás után darabokra hullik a kötet Érhetetenül drága is a vékony­ka füzet (19 vers, 24 forint). Koltai Éva rajzait sem tudjuk 1

Next

/
Thumbnails
Contents