Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
I Műszaki értelmiség // Egsizmus" és presztízs A miK7n!íí egyetemeken és főiskolák- MHUíaiuKl ban terjed az egsizmus”, vagyis az a jelenség, hogy a diákok elégségesekkel csúszkálnak át vizsgáikon —mondta nem régiben az országgyűlés ipari bizottságának ülésén egy fiatal képviselőnő, a Diósgyőri Gépgyár mérnöke. Ezzel egyszersmind utalt árra is, hogy a műszaki pályák korábbi presztízse jócskán csökkent, következésképpen gyengült vonzereje is. A műszaki egyetemek némely karán már, az utánpótlás felkészültségi színvonalát illetően aggályokra okot adó alacsony mérce szerint veszik fel a jelentkezőket — hallani több 'helyről is. Mi az oka ennek a jelenségnek? Mi az oka annak hogy némelyik műszaki diplomás — önszántából — fizikai munkakörben .gép mellett: nem a képzettségének megfelelő beosztásban helyezkedik el? S mi az oka annak, hogy lassan már meg sem lepődünk, amikor megtudjuk: az egyik fővárosi uszoda büféjében a pincér teendőit egy okleveles mérnök látja el? Jóllehet a műszaki pályákra is többségében a .szakma iránti vonzalom, a tenniaka- rás viszi a fiatalokat, tenniakarásuk azonban sok helyütt akadályokba ütközik. Ki kell várni sorukat, hogy előbbre lépjenek, addig csak másod-, harmad-, huszadrangú feladatokat látnak el. Ezt részben az is okozza, hogy nincs megfelelő arány a különböző típusú és végzettségű műszakiak — mérnökök, üzemmérnökök, technikusok — között. Sok az elméleti, kevés a gyakorlati szakember. A hozzáértők szerint nem vált be például az a tíz esztendővel ezelőtt bevezetett képzési módszer, amely megszüntette a technikumokat és helyette szakközépiskolákat hozott létre. Sokan problematikusnak látják az üzemmémökképzést is. Az üzemmérnököknek a technikusnál magasabban képzett gyakorlati szakembereknek kellene lenniük. Ám nem annyira gyakorlati mérnökök, mint elméletileg gyergébben képzett szakemberek. A pályát sokan a méltánytalannak tartott anyagi-társadalmi megbecsülés miatt hagyják eL A Mecseki Szénbányákban műszaki értelmiségiek körében végzett vizsgálat szerint a mérnökök, technikusok, konstruktőrök a különböző társadalmi, gazdasági, műszaki körülményeket tekintve legkevésbé a társadalmi megbecsüléssel elégedettek. Ami az anyagi díjazást illeti, az utóbbi időszakban — viszonylagosan — sokat romlott. A Lenin Kohászati Műveknél és a Diósgyőri Gépgyárban például a műszakiak bére —ha a munkások átlagbérét 1-nek vesszük — 1971-ben 2,1 volt, s ez a szám 1980-ra 1,32- re csökkent. Falusné Szikra Katalin a Társadalmi Szemle márciusi számában megjelent cikkében táblázatot közöl az iparban foglalkoztatott műszaki alkalmazottak kereseti alakulásáról. Eszerint 1955-ben 72 százalékkal, 1978-ban 39 százalékkal kerestek többet a műszáki alkalmazottak, mint a munkások. Ilyenformán ma a beosztott mérnök keresete alig haladja meg a szakmunkásokét, sőt, sokszor alatta marad annak. A mérnökök összeadott, úgynevezett „életkeresete” a negyvenéves korukra éri el a munkásokét. Ez azért is gondot okoz, mert számos szociális kedvezményben — például a lakás- eloszlásnál, gyermekük óvodai, bölcsődei elhelyezésénél — hátrányos helyzetbe kerülnek. Tény persze, hogy ez sem általános: a vidéki ipartelepítés sok helyütt csak úgy oldható meg, ha a műszaki szakemberek, a fővárosi, illetve a nagy iparvárosok körülményeihez képest, kedvezményeket kapnak fizetésben, lakásban, s van perspektíva az előrelépésre is. Az említett okok — legalábbis részben — talán választ adnak az írás elején feltett kérdésekre; az „egsizmusra” * és a presztízs csökkenésére. Ám az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben, a szűkös pénzügyi keretekből a műszaki értelmiség anyagi gondjai nem enyhíthetek, nem szüntethetők meg általános béremeléssel. Elgondolkodtató azonban, hogy a műszaki alkotó értelmiség túlóráit, az otthon munkával töltött szombat-vasárnapjait nemigen díjazzák. Méginkább továbbgondolásra és megfontolásra érdemes a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének javaslata, amely szerint a kedvezményekre való jogosultságot a jövőben nem egy réteghez, szak-* mához való tartozás alapján, hanem egyénileg, a végzett munka szerint kellene elbírálni. Tény, hogy az országban általában nem túl jó az emberek úgynevezett bérdifferen- cia-tűrőképessége. Ám az is valószíhű, hogy a legtöbb vállalatnál még bőven a tűréshatáron belül vannak, s lenne lehetőség arra, hogy a jól „húzó” műszaki értelmiségi is többet kereshessen. C— a vállalatoknál, szövetkezeteknél, Intézeteknél „önérdek” is. Hiszen az a vezető, aki nem ismeri fel a műszaki értelmiség szerepét, jelentőségét, mulasztásának következményeit, előbb-utóbb vállalata eredményein is tapasztalja majd. A kisterenyei új általános lomszerű«! ellenőrzik gyeriskolában az eddigi újszerű mekeik felkészülését, össze- és ésszerű kezdeményezések gezve: azonos követelményfolytatásaként a megszokottól szintet, követelményrendeltérő formában és tartalommal került sor a közelmúlt nevelési értekezletére. Szülők, pedagógusok együttesen vitaindítót hallgattak meg a család és iskola kapcsolatáról, a család szerepéről, mely a gyermek biológiai, szociális és pszichológiai szükségleteinek kielégítése mellett az elsődleges, intim közösség; a szülői ház az egyetlen, igazi otthona, ennél fogva alapvetően meghatározó a szerepe a második otthon, az iskola nevelő hatása mellett. A vitaindító szólt a, megváltozott családszerkezetről, a hátrányos helyzetű tanulóknál fellelhető kisebbrendűségi érzés leküzdésének szükségességéről, a szocialista tartalmú nevelés megjelenési formáiról, a családi hatásrendszernek arról a fontos momentumáról, amely a gyermek szemében értékrendként, viselkedési mintaként jelentkezik. Hamarabb bekövetkezik a függetlenné válás, ’.igyanak- kor a háziasszony^ utolélte. kor az anyagi függőség ideje meghosszabbodik. Részletes képet kaptak a jelenlevők a kapcsolattartás formáiról: a szülői értekezletek, fogadóórák, nyílt tanítási napok, családlátogatások, alkalmi beszélgetések, iskolai rendezvények, kirándulások adta lehetőségekről. A televízió szerepe szintén önálló témaként került szóba, különösen a késő esti órákban is a készülékek t előtt ülő gyerekek magas száma miatt. A tanulásért való jutalmazás még mindig gyakori, az előzetes felmérés alapján lényegesen magas azok száma, akik egyáltalán, vagy csak alkaAz Európa Kiadó Magyar helikon osztálya Bethlen Gábor emlékezete címen szelleméhez méltó, nagyszerű könyvet tesz le a karácsonyi könyvvásár asztalára. Mondhatnak azt is, hogy reprezentatív kötet, hisz míves munka, diósgyőri bordázott papíron, sok ez idáig alig publikált képpel, korabeli metszettel, de a lényeg az a szellemi kincs, melyet Bethlen Gáborról és Bethlen kapcsán kap kézhez az olvasó. A kötet bemutatja Bethlent, az embert, udvarának fényét, kortársainak emlékezései alapján. Bő válogatást kapunk leveleiből, írásaiból, s végre teljes terjedelmében hozzáférhető politikai végrendelete is. A kötet szellemi atyja Makkai László, aki nemcsak szerkesztette, összeállította és válogatta a szemelvényeket, hanem minden fejezet elé nagyszerű bevezető tanulmányokat is írt. Az Európa—Magyar Helikon nagyszerű vállalkozása a Bibliotheca Historica című történelmi és művelődéstől'-' téneti sorozat 1977-ben indult. Azóta számos második kiadás bizonyította sikerét, s felettébb szükséges voltát. Az ez évi téli könyvvásárra két új kötete is megjelent, az előbb említett kiadványon kívül. Aeneas Silvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa válogatott leveleit bocsátja közre a kiadó Boromkai Iván válogatásában Pápa, vagy zsinat? címen. Piccolomini (1405—1464) humanista alkotó volt, diplomáciai szolgálatot teljesített, keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, szervezett, irányított, s e tevékenysége velejárója1^A/\A/VV\A^A/VA^V\/NA/VA^\A/>/V^\/V>A/NA/\A/\A/\A/VA/V/V>AfV\/\A/\/\^A/\A^A/\A/VWVVVVV/V Nevelési értekezlet Kisterenyén Pedagógusok és szülők — nevelőtársakként szert kell kiépíteni családon belül és az iskolában. Ne kényeztetve, a „neki legyen jobb és több” helytelen elve alapján neveljen a szülő. Ezt követően a nevelési értekezlet résztvevői négy szekcióba vonultak, ahol az életkori sajátosságokhoz, az osztályok összetételéhez jobban igazodva, hangzottak el az sa, ■ javaslat hangzott el a gyermekek hasznos foglalkoztatásának, időtöltésének megszervezésére az iskolabusz indulásáig; továbbá a kisegítő tagozatos osztály helyzetének segítésére. A hetedik-nyolcadik osztályos szülők pálya- választási szakkör létrehozását kérték. A szekcióülések után összegezték az elhangzottakat, majd határozati javaslatot fogadtak el a szü- lők-nevelők közös, eredményes nevelőmunkája érdeké észrevételek szülők, nevelők, ben. Számba vették mindazorészéről egyaránt Valameny nyi csoportnál központi helyet foglalt el a nyílt napok, szülői értekezletek, fogadónapok, családlátogatások adta lehetőségek jobb kihasználákat a folyóiratokat, szaklapokat, egyéb pedagógiai kiadványokat, melyek segítségükre lehetnek az elkövetkezendő időszakban. — o — Szovjet filmesek Gurcsenko A szovjet lapok tele vannak a nevével. A rendezők sorba állnak érte, hogy filmjeikben játsszon. Ez Ljud- mila Gurcsenko, aki táncos, zenés szerepekkel kezdte, s ma a Szovjetunió egyik legnépszerűbb drámai színésznője. Talán még van, aki emlékszik a Gitáros lányra, akinek kedves hangját egészen váratlanul most újra hallhattuk, mert Gurcsenko „dalra fakadt” a budapesti közönség üdvözlésekor. Az utóbbi időben valóban nem játszik vidám, zenés szerepeket, pedig szívesen tenné. Csakhogy a helyzet az, hogy ez a műfaj miként a világon, úgy a Szovjetunióban is háttérbe szorult. Gurcsenko a filmeket sajátosan két csoportra osztja: rendezői filmekre — melyekben a rendező egyszemélyi akarata érvényesül a mű egészében, még a figurák megformálásában is — és színészfilmekre — melyekben a színész a film alapvető eleme, karaktere, ábrázolásmódja miatt egyszerűen felcseSorban állnak érte a rendezők. telhetetlen. Gurcsenko eddig csak az utóbbiakban játszott, s akar játszani a jövőben is. Számára minden új szerep az életének új periódusát is jelenti, mert attól kezdve, hogy elkezdik forgatni a filmet, fokozatosan azonosul hősével. A mozijainkban mostanában játsszák a Szibériadát Gurcsenko főszereplésével és bemutató előtt áll az öt este, meg a Húsz nap háború nélkül, a televízióban fogják majd bemutatni a Különlegesen fontos feladatot, a legújabb film pedig, a Havrilo gépész szerelme most készül. Ismerve Gurcsenkónak ezeket a szerepeit, nem nehéz megállapítani hogy magányos, boldogságra vágyó asz- szonyokat alakít Persze ez egyáltalán nem jelenti, hogy magányos lennék — mondja Gurcsenko — de az igaz, hogy az életben többször is volt alkalmam megismerni, milyen az egyedüllét. Minden hősnőmben benne vagyok és mindegyikkel azt akarom bizonyítani, hogy igenis el lehet érni a boldogságot, csak. meg kell érte küzdeni. És szeretném, hogy filmjeim után a nézők • mosolyogva menjenek ki a moziból, elégedettek és egy kicsit boldogabbak legyenek. Kozma Ilona J Y V E ként sokat utazott. Járt Magyarországon is, s nyilván ez adta az ötletet a kiadónak ahhoz, hogy az egyébként is rendkívül érdekes leírásokat lefordíttassa, s közreadja. Leírja többek között a várnai ütközetet, s a magyar főnemesek vitáit a trón betöltése körül. Korát meghaladó bátorsággal és éleslátással ír — éppen az egyházszakadások híres századában a pápai hatalomról, illetve a zsinat törvénykező erejéről, de értekezik az olvasás és a művelődés hasznáról, a költészetről is. Piccolominiről legutóbb éppen 100 évvel ezelőtt jelent meg kötet, "mély magyar kapcsolatait dolgozta fel, kiterjedt, s kordokumentum értékű levelezéséből azonban ilyen bőséges válogatás magyarul még nem jelent meg. A sorozat másik új kötete Zay Ferenc (1505—1570) munkája: Az Nándorfejirvár elvesztésének oka e v őt és így esött. Zay történetíró, huszárkapitány, majd felsőmagyarországi generális részt vett a mohácsi csatában is. Nándorfehérvár 1521. évi ostromát a történettudomány mai ismeretei szerint sok tévedéssel írja le, nem mentesen politikai elfogultságoktól sem. Értéke humanista jellegében, szépírói kvalitásaiban van. Az ízléses kiállítású kötet számtalan színes képet tartalmaz, csatajeleneteket, régi címereket, lovas- és vadászjelenetet. Bogdán István új ben —, melyet az hez (Régi magyar ségek, Régi magyar súgok) hasonlóan a Könyvkiadó bocsátott közre — régi históriákat elevenít fel a magyar művelődés, tudomány és technika történetének a múltjából. A bánya- és kohóipar, a papírgyártás; a tipográfia elfeledett alak-- jaival ismerteti meg az olJ vasót anekdotikus formában; érdekes és élvezetes stílusban, de a valósághoz hűen. Z. F. könyvé-előzőekmestermulatMagvető Valamelyik vendég az asztalra szórta a sót. — Most veszekedés lesz — mondta Roslanek a költő mosolyogva, és felkelt az asztaltól. — Ez biztos előjel..-. No, szevasztok! Már áz ajtónál volt, amiMegbolondultál! Megkell kóstolnod a tortámat, egész nap sütöttem! — Nagyon sajnálom, de ki nem állhatom a veszekedéseket — vonta fel a vállát Roslanek és elment. — Micsoda kretén — motyogta Pataszoniski. — Ügy hisz az előjelekben akár egy vén banya... — Egyébként van erre egy pofonegyszerű megoldás —, mondta szolidan Szczawnica, az igazgató. — Át kellett volna dobni a jobb vállon három csipenyi sót. A jobb vállon átdobott só, bármennyi kidöntött sót semlegesít. Szczawnica igazgató vett egy csipetnyi sót, átdobta a jobb vállán és beletrafált vele a nyitott kávéfőzőbe. 4 NŰGRÁD — 1980. december 18., csütörtök | Anatol Potemkovski: A baklövés — Más kávéjába sót szórni neveletlenség —, jegyezte meg. Globulka Konkulczini- anska. — Ráadásul nem is a jobb, hanem a bal’vállon kell átdobni. — Nem hiszem — jegyezte meg hűvösen Szczawnica Igazgató. — Globulkának igaza van — mondta szilárd meggyőződéssel Koszon, a költő. Felkapván egy csipetnyi sót, meglendítette a kezét és átdobta a bal vállán. Meglepő pontossággal éppen az eper- dzsemes tálba talált bele. — Tönkretenni egy ilyen finomságot — faragatlanság! — kiáltott fel méltatlankodva Szczawnica igazgató. — Helyesen kellett volna szórnia — mondott neki ellent Koszon —, nem így — és átdobta a sótartó tartalmának a felét a krémtortába. — Végül is teljesen mindegy, hogy melyik vállon keresztül szórja az ember, csak ne legyen veszekedés — mondta megfontoltan Patanoszins- ki és meglendítette a sótartót, előbb a jobb, majd a bal vállán keresztül. Eközben Szczawnica igazgató szemébe és Koszon költő nyitott szájába talált bele, aki nyilván ebben a pillanatban akart valami okosat mondani. — Meg kell nézni, hogy hová szórja — szólalt meg pöszón Koszon költő köhögve és köpködve. — Leköpte a nyakkendőmet! — ordított fel Szczawnica igazgató. — Kultúrembe- rek így nem viselkednek! — Felugrott az asztaltól, az ab- lakfüggönybe törülte nyakkendőjét és elindult a kijárat felé. Mi sem üldögéltünk tovább. A krémtorta és az eperdzsem túl sósnak bizonyult. A kávé szintúgy. Semmi sem tartott tovább itt bennünket. Csak egy dolog maradt rejtély: miért tett a háziasz- szony sótartót az asztalra, ha az asztalon csak édesség volt? Juhász László fordítása // Piackutatás" a TIT-ben Szeptember elsejétől új titkára van a TIT balassagyarmati városi-járási szervezetének. Terék Pál öt évvél ezelőtt végzett az egyetemen, történelem szakos tanári diplomát szerzett. A Madách Imre Fiúkollégiumban dolgozott, mint főhivatású nevelő és több alsó- és középfokú oktatási intézményben működött óraadóként. Tanított francia nyelvet (másodikos egyetemista korában hagyta el szakként), testnevelést (labdarúgásban edzői képesítést szerzett); aktív sportolóként pedig a testépítést (body building) választotta, s ebben Budapesten nemzetközi versenyeken is részt vett. Mindezt csupán azért írtuk le, hogy jelezzük, Terék Pál sokoldalú képzettséggel, sokféle érdeklődéssel rendelkező ember, s mint ilyennek igazán testhez álló feladatokat kínál a tudományos ismeretterjesztő munka. — Három hónapja TlT-tit- kár. Miért vállalta? — Nem karrierhajhászásból, mint egyesek rám fogták, bár ezen a pályán tényleg úgy érzem, van lehetőségem az előmenetelre. Azt tartom, el tudom látni e munkát. Gyakori előadó voltam, van némi tapasztalatom, kiterjedt kapcsolatrendszerem. Balassagyarmaton és a járásban körülbelül 1000—1200 értelmiségi él, egyharmada, vagy több pedagógus; ismerem őket, biztosan segítenek a munkában. — Hogyan értékeli a területen folyó idei ismeretterjesztési munkát? — Gyakorlatilag sok mindent újra kellett kezdeni, egészen az érdeklődés felkeltésétől a propagandáig. Az ősszel kettős feladatom volt: az elmaradást pótolni és új területeket • bekapcsolni; vagyis gazdasági műszóval élve a piackutatás. Az eltelt három hónap elég kevés a használható tapasztalatok megszerzésére, de már most látom, hogy a városi TIT- nek sikerült kitörnie korábbi elszigeteltségéből, egyre szorosabb összhangot, együttműködést kialakítani a szervekkel. A járásban jóval hátrább tartok. Egy másik ember hiányát, akár négy órában foglalkoztatottét is, nagyon érzem. Olykor egyszerre több helyen kellene lennem. Vagy: ha nem vagyok bent az irodámban, akkor ide nem tud bejönni senki, tehát az ügyfél elmegy, később aztán vagy jön, vagy nem. — Mint új embernek mi a jövő évi törekvése? — A sok közül csak néhányat emelek ki. A városi elnökség mintájára szeretném átszervezéssel megerősíteni a járásit, a szaktudományági csoportokat, növelni az előadók, a tagok létszámát, saját tematikát készíteni. Rétegszellemben közelebb kívánom vinni az ismeretterjesztő munkát az élethez, a természettudományokhoz jobban hozzákötni, nyitottabbá tenni tevékenységünket, erősíteni az együttműködést, az információcserét. S nem utolsósorban izgalmas fórumokat teremteni az értelmiségieknek. A városi-járási TIT-szerve- zet irodája az ifjúsági és úttörőházban várja az érdeklődőket. (oki
