Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
A oor úHa f 2.) Délelőtt, ha csattognak a gépek Bizony csattognak. Érzékeny fülnek rövid idő is komoly erőpróba az R—III födele alatt. Az itt dolgozók fütyülnek rá, nekik különösebben nem számít a zaj, többen már megtanultak szájról olvasni, így járnak túl a gépek eszén. Mindenen ott ül a szürkéssárga por, finoman szállong a levegőben. Vendéglőbeli ismerősöm ■zerint, aki finnyás, ne jöjjön ide dolgozni. Fölösleges próbálkozni mindenféle szájkendőkkel, füldugókkal, csak idegesíti az embert. Se beszélni, se hallani nem lehet tőlük, így aztán senki nem használja egyiket sem. Nem próbálom meggyőzni állítása ellenkezőjéről. Máté Ferencné fülében sincs dugó. a port is „tisztán” nyeli, pedig a csarnokon belül az elsők között van, aki a porral találkozik. Présgépkezelő már hat éve, ám ezeken a modern olasz szörnyeken csak íél éve dolgozik. Lány volt még, amikor a kapun belépett, azóta közel húsz év eltelt; hol elment, hol visszatért. Most két monstrumnak parancsol. Villognak a lámpák, jelzik, hogy az automata •berendezés végrehajtja a parancsot. Máténé figyeli az előbukkanó nyers lapokat, ügyeli útjukat a szalagon, ami az üres kocsira sorjázza azokat. Egy kocsin 8250 darab homokszínű, törékeny lapocska — a fotocellás okos masina pontosan ennyit pakol egymásra egymás mellé. — Nem fél ezektől az új gépektől? — Nem Miért, kéne? — csodálkozik a kérdésen. Egy műszak alatt négy kocsit „illik fölrakni”, az harmincháromezer csempe. Elvileg. Mert a drága olasz gépek sem hibátlanok. Most is füstölni kezd az egyik valahol fönn. a magasban. Égett gumiszag a levegőben Varga Laci rögtön megállítja a masinát és eltűnik benne. Onnan morog kifelé. — Hűsvétkor kitettek ide. az új csarnokba a téemkából. Ideiglenesen. Jól keresek, nem panaszkodhatom, megvan az 5 és fél is, az éjszakai pótlékkal, a túlórával együtt Szombat-vasárnap sincs megállás, hajtunk a terv miatt. Persze, ha nincs alkatrész, akkor áll a prés. Márpedig sokszor nincs, a fene egye meg. Amit lehet, hazaival pótolunk, mert az olaszok rendszertelenül szállítanak. Volt gép, ami egy kis vacak miatt hét napot állt! A huszonöt éves fiatalembernek hat éve a gyár a kenyéradója. A keze meg nem áll egy pillanatra sem. Hamarosan újra csattogni kezd a prés. Beállók Vidák Sanyi mellé, kezembe nyomja a vaskampót beakasztom a kocsi aljába és nekifeszülök. Az első tele kocsi lassan, inogva megindul két és fél tonnával a hátán. A sűrű, fekete hajú fiatalember oldalról segít — Jobb itt mint az építőiparban A pénzem is ió, az asszony is itt kapott munkát. A tavaszon hozzáfogunk a C-lakáshoz, kapunk telket most gyűjtünk. Ráállunk a tolópadra, föl- berregteti a jelzőcsengőt, viszi a villany a csarnok másik végébe a nyers lapokat, ott teszik be a szárítóba kocsistul. — Szóval maradtok? — Maradunk, ez itt ]ó — mondja szűkszavúan és ismét nekidől a hatalmas súlynak. „Az R—III azt jelentette, hogy Roma Három” — villan eszembe vendéglőbeli ismerősöm mondata. „Kellett az ember, ők meg jöttek. Meg mentek is. Tiszta átjáróház volt. Akadt azért olyan cigány, aki megragadt. Mit mondjak? A nem cigányok közül is sokan elpattantak innen !” A gyáregységvezetőtől hallottam, alig akad nap, hogy valaki be vagy ki ne lépne. A háromszázharminc emberből alig hetven, aki már egy évnél hosszabb időt eltöltött a gyárban. Akik jönnek? Szakképzetlenek,' még sose dolgoztak az iparban, ilyen nagyüzemben meg főként nem. Mire megtanítják erre-arra, sokuk már veszi is a kalapját. — Tudja — így az ismerősöm —, nemegyszer előfordult, hogy alig iött össze a műszak. A művezetők a csarnok egyik végénél lesték az embereket, azok pedig kisétáltak a másikon egy fröccs- re. Vagy be se jöttek. Pakk! Mintegy varázsütésre megáll az élet. Áramszünet! Odakinn a szárítóban valaki a kapcsolókhoz rohan, mert le kell állítani a gázmelegítőt. Ha ugyanis tovább égne, akkor komoly kár keletkeznék. A meleg levegőt gáz adja. de a szárítandó port villany hajtotta ventillátorok forgatják. Ha nincs villany, akkor nincs por, és szétég a berendezés. Az atomizerben 150 kilowattos villanymotorok állnak le. Aztán egyszerre megint mozgásba jön minden. Még aznap kétszer előfordul. Tetemes energiaveszteség. A csomagolók egyemberként fölállnak. Ki-ki szorongat valamit a markában szatyrot, nylonzacskót. Húsz perc múlva kilenc. Reggeli, vagy tízórai? Kinek, hogy tetszik. Valaki fölsóhajt: a nehezén már túlvagyunk! Hortobágyi Zoltán (Folytatjuk) Egykor gyakorlat, ma anekdota A balassások sikeres házasságai KIK ILLETÉKESEK A GAZDÁLKODÓK munkájának megítélésére, sokszor szemrehányást tettek a balassagyarmati Balassa Ruházati Szövetkezet vezetőinek: miért csupán egyetlen kereskedelmi céggel tartanak kapcsolatot? Mi az oka annak, hogy nem igyekeznek kiaknázni a több partnerrel való együttműködés előnyeit? Kényelmesek? Szeretik a langyos állóvizet? A szövetkezet megújult vezetése szívére vette az elmarasztalást, s tett is róla, hogy többé ne adjon okot rá. Segített ebben a véletlen is, bár nem kisebbíti ez az ipar- kodásbeli érdemet. A véletlen az észak-magyar- országi ruházati gyártók és kereskedők — hajdanán „ki- lencek társaságának” hívták magukat, azóta gyarapodott körük — egyik összejövetelén adta meg a kezdősebességet. Itt történt, hogy az Északmagyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalat képviselője segélykérő kérdéssel fordult a mellette levő „balas- sás”-hoz: — Nem tudnátok bennünket néhány öltönnyel kisegíteni? Nagyon jól jönne nekünk, mostanában gyatra az ellátásunk. — Éppen partnert keresünk, beszélhetünk róla — volt a válasz, s nem késett soká az egyezség sem. Az alkalmi ismeretségből jó házasság született, azóta már hétezer öltönyüket továbbították Miskolcra. Következő lépésként a Nóg- rád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalattal jutott közös nevezőre a szövetkezet. Az üzlet mindkét fél számára kedvező: a kereskedelmi vállalat Ipoly Áruháza kis szériákban készített női ruhákkal gazdagítja választékát általa, a szövetkezet két méretes szalonja pedig az áruházi munkákkal pótolhatja a mostanában megcsappant rendeléseket. Az első modelleket megvarrták a szalonokban, választásra most mutatják be a kereskedőknek. Ügy számítanak, hogy a karácsonyt megelőző vásárlási láz sikeréhez néhány száz darabbal még hozzájárulhatnak. A SZÖVETKEZET KORÁBBAN monopolhelyzetben levő partnere, a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat (FÉR) férfiasán elviselte a Balassa újonnan kiépített kapcsolatait és korrekt módon alkalmazkodott is hozzá. A szövetkezettel szemben támasztott igényeit alább szállította — bővülő beszerzési lehetőségei folytán megengedhette magának —, s ezzel zöld utat kapott a balassagyarmati szövetkezet piaci kapcsolatteremtési próbálkozása. Ebben a folyamatban már korántsem véletlen, hogy a szövetkezet néhány dolgozója a Vörös Október Ruhagyár kapuján is benyitott. — Szovjet exportra készülő bérmunkát vállalnánk a gyárnak — mondja a tárgyalásokról Taskó András főkönyvelő. — Már az árajánlatnál tartunk, küszöbön a megegyezés. Számunkra különösen csábító az üzletben az, hogy a gyár korszerű vasalógépeket is ad, s ezzel a háttérrel egy sor minőségi kifogásnak elejét vehetjük. Mert a jó minőségű férfiöltönyök készítésének egyik kerékkötője most a szövetkezetben a vasalási hibákból adódó kifogás. A Csepel vasalógépek nem alkalmasak a leheletfinom munkára: nem gurulnak elég szépen a gal- lérkihaj tások, erősen törik a fazon, s a RÜMES (Ruházati Minőség Ellenőrző Egyesülés) emberei a vásárló által fel- fedhetetlen apró hibákat sem tűrik el. Ezek, valamint az anyaghibák miatt az évi termelés 1,2 százalékát kénytelen a szövetkezet másodosztályúnak minősíteni, ami bizony érzékeny veszteség. Árat emelni a szövetkezet egyelőre nem tud, az eredményesebb munka egyetlen járható útja tehát a gyártási költségek csökkentése. E téren is szakított a hagyományokkal az új vezetés: pontos felfektetési tervek segítségével takarékoskodnak a kelmével. A Zalaegerszegi RuÁ iuhtenyésztés múltja és jelene Nyugat-Európában juhászhiány van. Hollandiában évekkel ezelőtt újságokban hirdettek, hogv juhászokat keresnek. Az NSZK-ban szintén kevés a juhász. Ebben az országban a hatvanas évek kö- \ zepén indult el a juhtenyésztésben a visszafejlődési folyamat. ezt mutatja az is, hogy az elkövetkező években szeretnék elérni ismét az 1 milliós juhállományt- összehasonlításul csak annyit, hogy 100 évvel ezelőtt Németországban 30 milliós juhállományt tartottak nyilván, tehat minden egves német polgárra egy juh esett. A ju- hászhiánvra más euróoai ország is panaszkodik. Francia- országban azért is felhozzák, hogv egv alpesi táj idillikus hangulatához annyira hozzátartozna a les°lésző nyáj. de kevesebb a pásztor, a juhász. Az alpesi lejtőkről eV >v^o-ninak a városokba, a k’’*"*ákbe a fiatalok, az öregek kihalnak, és velük együtt kihal a több évezredes szakma is. A magyar juhtenyésztés még az Árpád-ház idejére nyúlik vissza. A juhtenyésztés Árpád-kori jelentőségére több korabeli oklevél utal. IV. Béla Buda vámjogát szabályozó 1255. évi vámtarifája szerint minden itt vásárolt, vagy eladott falka juh után egy dénár vámot kellett fizetniA magyar juhtenyésztésben a nagy fellendülést a merinókorszak indította el. A merino iuhot 1773-ban Spanyolországból hozták be Magyarországra és ugyanabban az évben alapították Budaörsön az első merinó- törzs-juhászatot. A merinó gyapjú finom, simulékonv. sűrű növésű. fürthosszúsága 1—10 cm. A bőrben és függelékeiben festőanyag nincsen, ezért a gyapjú színe általában fehér. A XVIII. század második felétől kezdve a merinónak számos válfaját tenyésztették ki Magyarországon. A múlt században a Franciaországból behozott ram- bouillet juh is fontos szerepet játszott a magyar juhtenyésztésben. A magyar fé- sűsmerinó juhot szelekcióval, valamint a rambouillet-val, a német fésűsjuhval és a német húsmerinóval történt keresztezés után alakították ki. A magyar fésűsmerinó évi nyírósúlya 4—6 kg között változikA juhtenyésztés fontos nyersanyagokat: gyapjút, prémet, bőrt. húst, tejet, sajtot szolgáltat a népgazdaság számára. Magyarországon 1935-ben 1,4 millió volt a juhállomány, ma ez a szám meghaladja a 3 milliót. Az állomány 90 százaléka állami gazdaságokban és tsz-ekben található A juhonkénti átlagos hozam gyapjúban 3,5— 4 kg között mozog. hagyárban minden egyes méretre kidolgozták e terveket, s — mástól tanulni nem szégyen jelszóval — tőlük hozott ilyeneket épp a napokban a szövetkezet. Számításuk szerint a felhasznált szöveteknek legalább öt százalékát érdemesebb célokra menthetik meg ezzel a módszerrel. Különösen fontos ez olyan időkben, amikor annyi főfájást okoz az anyagellátás. A FÉR saját rendeléséhez a kelmét is elküldi, de idén is volt rá példa, hogy a kelleténél jóval kevesebbet. Munka nélkül maradtak volna a szövetkezet dolgozói, ha nem lett volna a miskolci partner. .. Lám, frissek még az új kapcsolatok, alig száradt még meg a tinta a szerződésen — jótékony hatását máris élvezhetik. A SZÖVETEN KÍVÜL már csak a csathoz, cérnához és bélésanyaghoz nehéz hozzájutni. A nagykereskedelemnél ritkán találni, a gyárak pedig nem szívesen szerződnek oly csekély mennyiségre, amennyire a szövetkezetnek szüksége van. így hát a készárut szállító gépkocsi vezetője minden alkalommal külön megbízatással utazik a fővárosba: vásároljon kelléket, ahol és amennyit tud! így hát nem is lenne igazságos megróni a Balassát azért, amiért nem sikerült a gépkocsi-kilométert szándéka szerint csökkenteni. Felhagyott hát a langyos állóvíz kedvelésével a ruházati szövetkezet, s — mert ehhez elengedhetetlen volt — szakított a kényelmes gazdálkodással is. Barátkozik a kockázattal, s mivel eddig változott magatartása előnyére vált, a jövőben sem utasítja el az ésszerű rizikót. MA MÁR CSAK anekdotaként mesélik a balassások azt, ami egykor szinte napi gyakorlat volt. Megállt a FÉR gépkocsija a ház előtt, s letett négy—öt öltöny kiszabásához elegendő vég szövetet A szövetkezetiek fanyalogva bár, de kénytelenek voltak átvenni, hiszen — lévén egyedüli partner a FÉR — máshonnan nem számíthattak anyagra így hát, megmagyarázandó a bizonyítványt, így buzdították saját munkakedvüket: büszkék lehetünk arra. hogy a bolti választék bővítéséhez ezzel is hozzájárulunk! Azért mégiscsak jobb. amikor magyarázat nélkül is elfogadható a bizonyítvány Szendi Márta Képek a FÜTŐBER-ből A Vasért Vállalat értékesíti azokat a családi házak fűtésére is alkalmas konvektorokat, melyeket sorozatban készítenek a FÜTÖBER nagybátonyi gyárában. A légtechnikai üzemben Nagy Tibor és Bojtos János lakatosok szerelik össze a készülékeket. Hőcserélő berendezések alumínium lamelláit elmés berendezés segítségével préseli Verebélyi Zoltán és Bagi József szerszámlakatos. Hűtő-fűtő ventillátorok is készülnek Nagybálonyban Dunyik László lakatos a berendezések összeállítását végzi. I — kulcsár-felv. — NÓGRÁD - 1980. november 14., péntek 3
