Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

Tisztelt szerkesztőség! Vaskazetta a A „NÖGRÁD 1980. október 23-i száma. „Olvasók fóruma” rovatában közölte Godó De- aső nyugdíjas bányász hozzá- íizólását a „Megelőzés, gyógyí­tás, egészségvédelem” című »Cikkhez. Köszönjük az ortopédián szerzett jó tapasztalatairól szó­ló elismerését és segítő szán­dékát. de egy félreértést tisz­táznunk kell. Levelében töb­bek között azt írja, hogy „He­lyes kezdeményezés a kórház házi újságja, melynek hasáb­jain keresztül a társosztályok munkájáról is tájékoztatást kapunk A hiányosság az, hogy a lap nem minden osztályra kerül el. így a betegek nem tudnak róla. Esetleg javasla­tot tehetnének egy-egy ki­sebb probléma megoldásához is.” A „házi újság”, a „Kór­házi Élet” híradóként az egész­ségügyi dolgozók tájékoztatá­betegeknek sát szolgálja. Havonként je­lenik meg és minden osztály­ra, részlegre több példány­ban elkerül. Betegek közt nem terjesztjük, de véleményüket, észrevételeiket több ízben közzétettük oldalain dolgozó­ink okulására. Olvksójuk figyelmét bizo­nyára elkerülte a gyermekse­bészet-ortopédiai osztályon is felszerelt, információs célokat szolgáló vaskazetta, melyen a betegek véleménynyilvánítá­sának lehetőségére írásban hívjuk fel a figyelmet. A la­punkban közölt betegvélemé­nyeket is ezekből vettük. Az információszerzés ilyen for­máját évek óta gyakoroljuk, s azt a jövőben is folytatni kívánjuk. A Madzsar József Megyei Kórház-Rendelőintézet igazgatósága „Üzemképtelen" szerződés Átalánydíjas szerződésem van a villanytűzhely javítá­sára a GELKÁ-val. Annak ide­jén, amikor ezt megkötöttük la­kásról lakásra járt a GELKA embere és a legszebb szavak­kal beszélt rá mindenkit erre, mondván, hogy a hibabejelen­tést követően 3 napon belül a javítás megtörténik. Sokan kötöttünk ekkor szerződést, amit azóta is fizetünk. Kb. egy hónapja a tűzhely meghibáso­dott. Jelentettük a hibafelve­vő helyen, ahol a hölgy azt a felvilágosítást adta, hogy két emberük van a javítások elhá­rítására, jelenleg is csak az egyik „üzemképes”. Moso­lyogva nyugtatott meg, hogy vannak már hónapos bejelen­tések is, és nem tudja, mikor fogják teljesíteni a javítást. Kérdem én, hogy a helyi GELKA illetékesei szerint mit jelent a szerződés gyors telje­sítése, de a gyors javítás még akkor is, ha nincs szerződés? Ha valakinek a tűzhely mindhárom lapja üzemképte­len lett, úgy az az átalánydíj fizetése mellett kénytelen „maszek”-kal megjavíttatni, mert azok mindenkor „üzem­képesek” Ha valqki ezt nem teszi, úgy hónapokig kénytelen üze­mi konyhán vagy étteremben étkezni. Üzletben megvenni a kész ételt és azt enni. Venni egy tartalék villanytűzhelyet vagy a szomszédban főzni stb. Tehát úgy néz ki, hogy a GELKA teljesen tisztában van kimeríthetetlen adottságaink­kal ezen a téren is, és fontos, hogy a szerződés 50 százalékig teljesítve legyen, vagyis mi szorgalmasan fi ze tgess ük be a csekkre a pénzt, mert ellen­kező esetben szigorú felszólí­tást kapunk. Májkonzervet majszolgatva kívánjuk a GELKA illetékesei­nek, hogy velük is hasonló eset történjen. Vagy talán ak­kor nekik mégis lenne még az­nap „üzemképes” szerelő? Mező Sándor Kiegészítés a „Segítségl<érés"-hez A NÖGRÁD 1980. október 30-i számában, „Az olvasók fóruma” oldalon megjelent „Segítséget kérnek” című, Han- dó Vilmos által írt cikkhez, annak igazságtartalmát korri­gálva az alábbiakat kívánjuk hozzáfűzni: Kisterenye tanácsi, párt- és tömegszervezeti vezetői öröm­mel fogadták a Rákóczi-telepi- ek kezdeményezését. (Bár ar­ra gondolva, hogy a telep la­kott területein sincs még min­denütt ivóvízhálózat, megkér­deztük: szükséges-e elsősorban a még csak néhány sírból álló új temetőhöz vezetni a vi­zet?). A nem kicsi, s így idő­tartamában meglehetősen el­húzódó árokásás során a szük­séges figyelemmel kísértük a munka menetét, a vezetéke­ket, csöveket időben meghoz­tuk, szerelését az árok állapo­ta akadályozta. A nagy lelke­sedéssel vállalt munka befe­jezése nagyon elhúzódott, így a nagyközségi tanács elnöké­nek személyes közbenjárására a nagybátonyi községgazdál­kodási vállalat munkagépe fe­jezte be az árokásást, s kerül sor a csövek lefektetésére, a vezeték szerelésére. A társa­dalmi munkát elismerve és megköszönve kívánjuk meg­jegyezni : nem feltétlenül szük­séges annak értékét az ille­tékes tanácsi, párt. és tömeg­szervezeti vezetők alaptalan elmarasztalásával emelni és „szépíteni”. Kisterenye, párt-, tanácsi és tömegszerve­zeti vezetői A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében készülő termé­kek mintegy negyven százaléka exportra kerül. Francia és be'ga megrendelésre pulóvereket, míg az NSZK-nak, illetve Ápgiiának tréningruhákat gyártanak. Levelezőink jelentik Időarányosan teljesítették éves tervüket Kisterenye és Salgótarján MÁV-szertár dolgozói nem tartoznak a nagyobb létszámú vasúti szolgálati helyek közé. Ennek ellenére a szerepük je­lentős, nagyban befolyásolják a forgalom zavartalan biztosí­tását. Kisterenye MÁV-szertár dolgozói valamennyien a 18 éve alakult Kossuth Szocialista Brigádban tömörülve végzik munkájukat, melynek a ve­zetője Huszár Lászlóné, helyettese: Szeberényi György- né, akik mindketten a gimná­zium levelező tagozatán ta­nulnak, de többen közülük a párt, a szakszervezet terüle­tén tisztségviselőként végez­nek társadalmi munkát. Ver­mes Lajos szertárfőnök el­mondotta, hogy a brigád a gazdasági Célkitűzéseit idő­arányosan teljesítette. Politi­kai és társadalmi munkavál­lalásaikat is teljesítették, il­letve túlteljesítették. A szer­tár környékének rendbetételé­nél, a kommunista műszako­kon kívül is nagy mennyiségű társadalmi munkaórát dolgoz­tak. Most egy szép oktató-, ebédlőhelyiséget is saját erő­ből alakítanak ki, melyben magasabb szintű rendezvénye­ket, értekezleteket tudnak megrendezni a jövőben. A salgótarjáni szertárnál működő két szocialista brigád is szintén 13 éve alakult. Min. den évben méltónak bizonyul­tak a cím megtartására. Éves vállalásukat szintén időará­nyosan teljesítették a baleset- mentes munkájukkal. A szer­tár vezetősége mindent meg­tett a téli felkészülés érdeké­ben. Megfelelő szénkészlettel' rendelkeznek és a téli forga­lom zavartalan ellátásához szükséges egyéb anyagokat is beszerezték. Minden reményük megvan arra, hogy az év utolsó két hónapjában is teljesíteni tud­ják a megoldásra váró fela­dataikat. Sz. F. Válaszol az illetékes Intézkedés Szorospatakon címmel olvastuk a NÖG­RÁD 1980. október 30-i számá­ban Ivádyné Bakos Magdi le­velét. Nincs különösebb szán­dékunk vitába szállni egy olyan olvasói levéllel, mely­nek tartalma egyoldalúan bírál, nélkülözve a szavahi­hető realitást. Ám a levél­ből az csendül ki, hogy a Nógrádi Szénbányáknál — főként Szorospatakon — szívtelenül, lélektelenül bán­nak a munkában elöregedett bányász nyugdíjasokkal. Oly­annyira, hogy rideg felszólí­tólevéllel zaklatják a lakás­ból való kiköltöztetés végett, és — uram bocsá’ — képe­sek „a szülőkre dönteni a házat”, vagy jobb esetben „nyugdíjas házaspárt az ud­varra kitenni”. Mi az, ami a levél tartal­mából valós, és mi az, ami néhány „apróbb” kiegészí­tésre szorul? Köztudomású az ország közvéleménye előtt, hogy a munkában idő előtt megrok­kant bányász dolgozók érde­kében a kormányhatározatok szellemét követve, talán sehol sem történt annyi humánus intézkedés, mint Nógrád me­gyében. Így volt ez a levél­író édesapja esetében is, aki — való igaz 28 évi becsület­tel végzett bányamunka után — sok segítő jó akarattal és támogatással 51 éves korá­ban kerülhetett nyugállo­mányba- Házastársa is a vál­lalatunknál eltöltött szorgal­mas munkásélete után élve­zi megérdemelt nyugdíját. Mindketten — nyugdíjazásuk előtt és után is — részesei mindannak az erkölcsi és anyagi megbecsülésnek, amit a jól végzett munkáért a társadalom nyújtani tud egy dolgozónak. A levélíró édesapja 6 esz­tendővel ezelőtt kérelemmel fordult a vállalat vezetőségé­hez. Kérelmének lényege: szanálásra kerülő bányatele­pi lakásából nem kíván a bányavárosban biztosított lakásba költözni. A számára kijelölt lakás hadd legyen a leányáé. Ehelyett szeretné elfoglalni — vételi szándék­kal — az üzem területéhez tartozó, szintén lebontásra váró raktárépületet. Az en­gedélyt — pontosan munká­jukra való tekintettel — megkapták A megvásárlás azonban nem jött létre, mert erre a régi, szanálásra kijelölt épületre a tanácsi szervek nem adhadtak lakhatási en­gedélyt. A házaspár 6 esztendeig lakott a 3 helyiségből álló üzemi épületben. Ez idő alatt lakbért — mivel nem is volt kinek — nem fizettek. Az épület áramszolgáltatása üzemi hálózatból táplál­kozik. így nyilvánvaló, hogy villamos energiát is évekig térítés nélkül fogyasztottak. A különös helyzet megszün­tetése állandóan napirenden volt, ám lakáshiány miatt csak ez év nyarán lehetett megnyugtató megoldást ta­lálni. A Nagybátonyi nagy­községi Tanács — a nyugdí­jas házaspár és az üzem problémáját is mérlegelve — július első napjaiban két la­káskiutalással segített. Az egyik megoldást, a bányavá­ros! lakást a nyugdíjas há­zaspárral együttlakó, időköz­ben férjhezment legkisebb leány és családja kapta, a másikat, a levélíró nyugdí­jas szülei. Ez utóbbiak azon­ban — valószínűleg megszo­kott szorospataki környeze­tükhöz ragaszkodva — ismét elzárkóztak a bányavárosi lakásba való költözködéstől. Cseremegoldást kerestek, és találtak is végül egy ugyan­csak nyugdíjas asszony sze­mélyében. aki hajlandó volt szorospataki lakását a neki kiutalt bányavárosi lakás fe­jében átadni. Mindezeket a folyamatokat Kérést továbbítunk az üzem — mivel a kérdé­ses üzemi épület lebontása és az odavezető energiaháló­zat megszüntetése régóta sürgetett — figyelemmel kí­sérte. Megtörtént a bizonyos szorospataki cserelakás kiü­rítése is, akkor szóban már többször kértük az üzemi épületben lakókat: vegyék birtokba új lakásukat. A to­vábbi ott-tartózkodásuk és az ingyenes áramszolgálta­tás törvényellenes. Sajnos, a szóbeli kérések ellenére is hétről hétre húzódott a ki­költözés. Végső megoldásként maradt az írásbeli felszólí­tás, amelyben természetesen szó sem volt holmi „faldön- getésről” és udvarra való ki­toloncolásról. Már csak azért sem, mert az új lakás régó­ta üresen várta a lakóit. Mindezek megvilágításá- val_ tartoztunk az igazságnak. Ezúton is köszönjük a nagy­községi tanács segítségét, hogy a fonák helyzet meg­szüntetése érdekében egy 6 esztendővel ezelőtt lebontott bányatelepi lakás helyett vé­gül is összességében 3 lakást biztosított a gondok megol­dásaként. Talán nem esünk túlzásba, amikor megállapítjuk, hogy végtelen türelem és .messze­menő humánum nyilvánult meg . valamennyi intézkedő szerv. részéről a levélben szereplő nyugdíjas házaspár ügyében. A szerkesztőségnek küldött levél írója is nyil­ván ezt akarta „megköszön­ni” idős szülei nevében, ha megfogalmazásában nem is törekedett a pontosságra. Mi ezt a köszönetét, ha őszinte, szívesen és barátsággal fo­gadjuk. De idézőjel nélkül! Békési Gyula, munkaügyi vezető Poszuk József aknaüzemvezető Szorospataki aknaüzem Nagybátony Dorogháza-újtelepről A dorogházi új telep nevé­ben fogtam tollat. Nagy gon­dunk ugyanis a munkahelyre, illetve az iskolába való elju­tás. Kieső részen lakunk, au­tóbuszközlekedés a telepről az egyetlen bányászjárat, mely Salgótarjánig jár. Ez reggel 8 órakor indul, ami sajnos, munkahelyre is és iskolába is késő. Salgótarján megyeszék­hely, oda járunk orvoshoz, dolgozni, iskolába stb. A köz­lekedésünk bizony nem meg­felelő. Ehhez szeretnénk se­gítséget kérni a telep lakói ne­vében. Hiszen munka után Nemti községből télvíz idején a sötét, lakatlan úton oda- vissza gyalogolni nem hálás dolog. (Ezt csak az tudja, aki naponta megteszi az utat.) Vannak kisgyermekes anyák, akik bizony a beteg gyermek­kel a karjukon másfél, két kilométert gyalogolnak a nemti vasútállomásról, vagy a buszmegállóból hazáig. Nem egy esetben voltam már Salgótarjánban a Volán Vállalatnál, és a Nemti közös községi Tanácson. Sajnos, eredmény nélkül végeztem utam. Kértük új járat indítását, vagy pedig a Szuha—Salgótar­ján közötti járat Dorogháza- újtelep érintésével való köz­lekedését. Sajnos, a válasz egy­általán nem biztató. A Volán Vállalatnál azt mondták, ha a tanács kéri, abban az esetben tudnak valamit tenni. Oda is elmentem. Ott azt a választ kaptam, hogy a tanács már kérte. Nem tudják, mi az oka, hogy így elhúzódik az ügy. (Több mint egy éve.) Azt a megoldást is javasoltuk, hogy a falunk határában levő er­dészháznál létesítsenek felté­teles megállót. Nekünk ez is nagy segítség lenne. Erre is mi a felelet? Nem lehet. Hát nekünk semmi sem lehet, csak a fakocsma. A telepnek a csúfja. Szóval így pattog a labda oda és vissza. Megoldást nem találnak az illetékesek! Jön, illetve itt a tél, egyre ne­hezebb a sáros, latyakos úton Nemtibe hajnalok-hajnalán át­járni, sok iskolás gyermeken és munkás szülőn segítene a jó buszjárat. Dorogháza-újtelep lakói ne­vében: Sípos Gyuláné, Handő Józscfné, Fekées Attiláné és még sokan mások. í Üröm az oromben Tari utak — aggodalmak Az öröm akkor kezdődött Tar község lakói számára, amikor a már korábban kiszi­várgott hírek valóra váltása-! ként megkezdték a főút kor-; szerűsítését. Az út rendkívül nagy for­galmat bonyolít le. Részben a keverőüzemhez érkező kü­lönböző szállító járművek, ré^ szint a Pásztóra telepített üze­mekbe a munkásokat szállító autóbuszok és nem utolsó­sorban a menetrend szerinti járatok veszik igénybe ezt aa útszakaszt. A Mátrának kirándulói hellyé történő továbbfej les zj tése szintén növeli a gépjár­műforgalmat. Az útkorszerűsítés során —í ahogyan a megkezdett mun­kálatok sejteni engedik — a kiszélesítés megszünteti az út- széli tócsák képződését, ami egy gépkocsival történő be- lehajtás esetén egyaránt ve­szélyeztette a gyalogosokat, va­lamint a lakások utcai részét. A munkálatok előrehaladásá­val azonban már némi aggo­dalom is vegyül az eddigi örömbe. A község mellékut­cáinak egy része — mintegy 4—5 — jelenleg is szilárd bur­kolat nélküli, magyarán szólva földút. Eddig semmi jelét nem láttuk annak, hogy az ilyen földutaknak a főúthoz csatla­kozó részén valami sárrázót készítenének. Enélkíil pedig elképzelhetetlen, hogy a föld- útról a főútra érkező jármű — esős idő esetén — ne vi­gyen sarat. Igaz, szabály, hogy ilyen esetben a kihajtás előtt meg kell tisztítani a jármű kere­keit a rátapadt sártól. De hol történjen a tisztítás. Ha tény­leg a kihajtás előtt, akkor a sárban ennek nem sok ered­ménye lesz, kihajtás után pe­dig már megtörtént a szeny-! nyezés. Ügy gondolom, hogy ez a kis járulékos munka az egész korszerűsítési költséghez vi­szonyítva nem igen kerülne többe, mint ha az ember egy csokor virág vásárlásánál kér még egy zsineget, amellyel a csokrot összeköti. Kecskés Vince Szerkesztői üzenetek Sz. S-né (Balassagyarmat): A honvédelmi kötelezettséggel össze­függő baleset miatt bekövetkezett halál esetén özvegyi nyugdíjra jo­gosult a feleség, az elvált feleség és bizonyos feltételek mellett az éiettárs. Állandó özvegyi nyugdíj illeti meg a hadköteles elvált, vagy tőle egy évnél hosszabb ideje kü­lön élő feleségét, ha részére a hadköteles tartásdíjat fizetett* vagy a tartásra való érdemtelen­ségét a bíróság nem állapította meg, feltéve, ha a különválástól számított 15 éven belül az elvált férj meghal, és az elvált feleség megrokkan, vagy 55. életévét be­tölti, illetve az elvált férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartásáról gondos­kodik. ön, mim élettárs akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha a hadkötelessel annak haláláig egy év óba megszakítás nélkül együtt­élt, és ebből gyermekük született, vagy ha gyermekük nem lett ugyan, de megszakítás nélkül 10 évig együtt éltek. ☆ K. J. (Salgótarján): Nemrég sze­relt le sorkatonai szolgálatból és panaszolja, hogy nem kapott le­szerelési segélyt, pedig nős, csa­ládja van, s a hozzá hasonlók kaptak. A 6/1976. sz. MT. rendelet va­lóban előírja, hogy „ .. . a sorka­tonai szolgálatból leszerelő a pol­gári életbe történő visszatérés és beilleszkedés megkönnyítésére — szociális helyzete, egészségi álla­pota és a katonai szolgálat ideje alatti magatartása figyelembevéte­lével — egyszeri pénzjuttatásban (leszerelési segélyben) részesíthe­tő.” De ebből az is kitűnik, hogy az egyszeri pénzjuttatás nem ala­nyi jog, tehát az nem „jár” min­den leszerelőnek. A parancsnok­nak sokoldalúan mérlegelni kell a katona személyes és családi kö­rülményeit, a katonai szolgálatban szerzett érdemeit, magatartását ah­hoz, fyogy eldönthesse: részesíti egyszeri pénzjuttatásban és milyen összegben. Amenyiben valamilyen kizáró (pl. fegyelmi) ok áll fenn, lesze­relési segély nem adható. Olva­sónk e döntés ellen nem fellebbez­het, a leszerelési segély utólag nem fizethető ki. Összeállította: Tóth Jolán NÓGRÁD - 1980. november 13., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents