Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Ukrajnai emlékek Bogorodcsány — Karaitcsalja a zés.. Ügy V í ■ « ■ tii ii ■ I 111. jostoujixxctaK, kellett. TeVígan táncolják körül novemberi hópelyhek Ka- hogy jobban rancsalján a falu végét. Ko- tőtől talpig mindennel rán jött idén a tél, összehúzom magamon a kabátot. — Ez semmi! — mondja amire csak szükség mosolyogva Menczel And- A tábor, ahol laktunk, rás, a házigazda. — „Bogó”- egy kis Magyarország, ban ilyenkor már igazi tél volt. Akkora hóval... S már mesél is, míg beinvitál a házba. Kezdjük talán az elején! szül jobbadán csak a mun- 1977-ben a széles vállú, ke- kahelyen kellett beszélni. ménykötésű fiatalember a NOTÉV-nál dolgozott, mikor híre ment, hogy embere két keresnek Bogorodcsány ráadufoi jártunk. Emlékszem Kamenyec-Podolszfcra. Az el- egész várost valami hatal- láttak, munkaruha, meleg más természetes árok fogsapka, fehérnemű, lábbeli, ja körül. Aztán sok szép telelhetett. jat találtunk a környéken, mint kirándulni is lehetett Per- Több sze a legkedvesebb szabadidős-programnak az számított, mikor —, kéthavonta — hazautazhattunk. — Valami különleges kedves emléke van-e Ukrajnából? — kérdem, s a pillantásom végigfut a szamováron, Egy a falat díszítő faragottason, s leg. még néhány dísztárgyon, melyek eredete nem kétséges. Menczel András összenevet ezren lehettünk —, én ugyan nem számoltam utána —, filmvetítés, presszó, étterem, klub, magyar koszt... oro— Nehéz volt a munka? — Mit tagadjam... kompresszorház volt a , fontosabb, de emellett hóéba, az Orenburg! gázvezetek zájárultunk a település fejépitéséhez. Menczel András lesztéséhez is. Kilencszáz- a feleségével már korábban is kacérkodott hatvan ffe iskola, lalkóópüle- — Egyszer az asszony meg----- bölcsőde alapozását végeztük, közműveket fektettünk le. A közeli Ivanoa gondolattal, újat szeretett volna tanulni, meg egy kicsit világot látni. Mivel más lehetősége nem volt, január 2-án felmondott és nem sokkal később már Budapestén a pályaudvaron búcsúz- kodott feleségétől. — Az a búcsú nagyon rossz volt Ahogy elindult a vonat, mindnyájan csak látogatott. Kértem egy kis szabadságot elmentünk a Bisztrica partjára, meg aztán Frankovszkban egész lakóte- van ott egy hely, ahol a gélen, több száz lakás alapo- meákutafeat gőlyaformára munkáit bízták ránk. Én fabrikálták. Egyszóval, azután csak két hétig dolgoztam mint kőműves, akkor „kiemeltek”. Voltak ott már a vállalattól a látogatás után, ahogy letelt az idő —, akkor már itthon voltam —, megszülettek korábban, akik túdták, hogy 32 •; .,H^- ®\,a vesefeb emlékeink. No, és még nap műül- korábban építésztechnikus- . tünk. Aztán, hogy egymást ként tevékenykedtem, szól- valami. Egy-egy nehéz vigasztaljuk, bolondozni tak rólam, s így nemsokára után, mikor másfélékét megbíztak: legyek műveze- szakot hajtottunk fagyban, tő. Amolyan beugró. Per- sárban, fordu- sze, azért nekem is meg kellők a fürge barna asszonyká- lett fogni a szerszámot, már re ta > hogy mmdenre kához, aki három gyermek kö- csak azért is, mert ahogy ^ Ezt niaba megjött a tél, aki nem dolgozott, az fázott. Egyik napról a másikra leesett a hó és kezdtünk. — Miként engedte el a férjét olyan messzire? mindnyájan úgy éreztük — a fáradtság ellenérül sürgölődik. — Én csak annyit mondtam neki: „te tudod”. Mit mondhattam volna egyebet? olyan fagy lett, hogy csak Persze azért eszembe jutotta nagy messze, hogy hiányozni fog, s az első hat hónap, amíg géppel tudtuk felszaggatni a talajt. De ha beállt az ol- „ vadás, egyik pillanatról nem jött haza, az bizony ke- másikra mocsárrá vált min- servesnek tűnt. Pedig szór- den, sokszor derékig a sár- galmas levélíró, mindig járt a ban közlekedhettünk volna, posta. — Állítom, hogy könnyebb volt —, veszi át a szót a férj, s ahogy asszonyára néz, látszik a pillantásán, becsüli, hogy egyedül is bírta. — Könnyebb, mert ha nem rakunk le pallókat. mondom el, érezni kellene... Soha el nem felejtem. Két év távoliét után jó esztendeje tért vissza. Azóta a KPM-nél dolgoz k. Ha nem a gyerekek, ma ugyanúgy elmenne, bár jelenlegi munkájával ugyancsak elégedett, jó kollektívába került. Novemberben korán lenekünk Ha szorított a határidő, akár i a naP- Sötétben kötizenhat órát is dolgoztunk, szónokéi. Kívánta a munka. A túlórát “ “t meg fizették. nyickuben — Szabad idő? — Akadt azért az is. Dissok új dolog, vett körül; szál- eóztunk, elutaztunk valame- lás, szerszám- és ruhavétele- lyik közeli településre, kimondják Rmel- atomerőmű épül. De jó lenne még egyszer fia- talaibbnak lenni — sóhajt búcsúzóul. Gáspár Imre SZOVJET TRAKTOROK KÜLFÖLDÖN Jelenleg a világon, előállított minden harmadik traktor a Szovjetunióban készül, és minden tizedik gépet külföldre adnak eL A szovjet traktorok legnagyobb vásárlói a KGST-tagállamok. A kapitalista országokiból is egyre több megrendelés érkezik szovjet traktorokra. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Görögország és más államok csupán tavaly 15 ezer szovjet traktort FÉNYRE KEMSNYBDC MŰANYAG Varsái és lődd vegyészek fény hatáséra megkeményedő műanyagkeveréket állítottak elő. A természetes és mesterséges megvilágításra egyaránt nagyon gyorsan szilárduló poliészteralapú anyag széles körben alkalmazható ragasztóként. A legkülönfélébb háztartási műanyagcikkek, bútorok, sőt a csónakok javítására is alkalma« szer nagyüzemi gyártását llSIMJtSSH KÜLÖNLEGES BÄNYAMENTOoltözek Gáz és hő rilen védő öltözéket hoztak létre a Donyeck- ben működő központi bá- nyaszati initatoiinuezet: műn- kafiziológiai és higiéniai laboratóriumában. A hűtőnendlátott ruhában 100—160 Celsius-fokos hőmérsékleti tartományban több mint három órán keresztül dolgozhatnak: a mentéében iési.t>c vök. Kényelmes, szép a lakásunk, rolnit* Kemerovo '80 Otthont teremti családok Közel tizenöt esztendeje, hogy Salgótarjánban, a József-platón az építők, hozzákezdtek egy új városrész alapozásához. Megjelentek a gépek, markolták a földet Las- san-lassan magasodtak a falak. Eltűntek a kolónia házai, hogy helyet adjanak az újnak, Jöttek az építők. Felvonulási épület szolgálta őket. Azután 1968-ban az első két (még egyemeletes) házba beköltöztek a boldog tulajdonosok. Ezt követően évről évre változott alakult a lakótelep. Különlegességnek számítottak a norvég házalt. Egyre nagyobb, sokemeletes tömböknek adott otthont a plató. Megszervezték a buszjáratot utat korszerűsítettek. Eseményszámba ment, amikor egymás után nyíltak meg a szolgáltatást gyújtó üzletek, az óvoda. A piros iskola falán tábla hirdeti: társadalmi összefogással épült. Alakult, változott a lakótelep. Lelkes társadalmi munkások bokrokat virágokat fákat ültettek. Rönkvár készült a gyermekeknek. Nyolc esztendővel ezelőtt ünnepséget tartottak a legelső fölépült lakóháznál. Emléktáblát helyeztek el, amelyen szerények a betűk. Pedig fontos dátumot hirdetnek. Salgótarján várossá nyilvánításának ötvenedik évében a József-platói lakótelep felvette testvérin sgyénk, Kemerovo nevét. A korán jött hóesésben csöngetünk a Kemerovó körút 102-es szám alatti ház első emeleti lakágába. Barta Sándor, a Nógrádi Szénbányák anyaggazdálkodási főelőadója nyit ajtót. Tanul, a marxista esti egyetem beszámolójára készül, azért van otthon. Előtte az asztalon jegyzetek, könyvek, halkan szól a lemezjátszó. Barta Sándorék, a honfoglalók, a legelső beköltözők között voltak. Jólesik visszaemlékezni, Barta Sándor szívesen idézi fel a tizenkét év előtti napokat. — Előtte egy érvel volt as esküvőnk. Anyósoménál laktunk egy szűk kis szobában. Amikor megépült aa első két ház, az egyik lakás a miénk lett Micsoda boldogság! PeÜÜ31É A barátság táblája • i Annál is inkább, mert ai családban Barta Sándor „reszortja” a főzés. A polcon két vastag szakácsköny. Látszik, hogy gyakorta használják. — Nem kényszerből csiná-' lom, hanem azért, mert szeretek főzni. — Leginkább? — A feleségem szerint a húslevest csinálom a legjob' ban, de a családban osztatlan sikere van a meleg szendvicseknek is. Nagyon szeretnek utazni.’ Vallják, hogy először az országot kell megismerni. Utána a nagyvilágot . . . Alig két házzal odébb fél esztendeje átadott épület. A tetején antennaerdő. Eleinte úgy tűnik, senki nincs otthon dél felé. Az egyik lakásban mégis motoszkáld. Aztán fiatalasszony, Gólyán Tiborné nyit ajtót. Karján a kilenc- hónapos Nikoletta. Barta épült a lakótélén A (Bábel László felvétele) ők már átsétáltak. Hívnak, menjünk együtt. Emlékidézőbe! Noteszlapok vallomásai; életreszóló barátságok. Címek Moszkvából. Kijevből, egy felejthetetlen leningrádi éjszaka szép emléke, a novemberi umban nem tenser. Kötődés erős szálakkal a távoli hatalmas országhoz. Mely mégis annyira közel van, mert itt él bennük, a mindennapok kavargásában. Á barátság aranyhídján A «~ - *—f Szovjetunió —összefolyik betűiem mm- tájékoztatást den. Még nem tisztázódott az programot kapjanak gazdasági, kulturális a sok-sok élmény, amiben rékollégi- megismerjék a volt zárt ajtó. eredményeit, MSZMP lékplakett. & 1979. április 3-én „Szabó Ferencné, a kemero- vói területi pártbizottság km&&sszí Komszomoliának: teránja”. Ezt írták az i: ványba. — Kemerovo olyan, révén sokszor tam kinn a legújabb lemeze GYAKRAN OROSZUL ÁLMODOM Rengeteg közös _ _ _ csináltunk; irodalmi esteket, fejlődéséről. A kiállítások, ön- szem volt. Az a pillanat él Ismerem a város utcáit I»- diszkókat. Az afrikai diákok népi megemlékezések mel- bennem erősen, amikor műn- merem az embereket, sok előbb hallót- lett gyakori a személyes ta- ka helyemen, a ZIM gáztűz- kedves barátot szereztem. lálkozás is. Hiszen gyárunkat hetyszereldéjében közölték Évente csaknem két hónapot két, mint itthon. Sokféle kul- csaknem valamennyi szovjet velem a hírt, hogy utazom, töltök kint a Szovjetunióban, túra keveredett ott, ezerféle turistacsoport felkeresi. Leg- Ugrottam egy nagyot Pár Diák- és felnőttcsoportokkal. utóbb grúzokat láttunk ven- perc múlva megjelent a fér- Szabó Ferencnél, a salgótar- dégűl jó hangulatú beszélge- jem — ő a tmk-ban dolgozik jáni diákok csak Eta néninek zene, öltözködési szokás. Borók Sándor egy időre búcsút mond a KÖVIZIG 2. sz. tésen. Dolgozóinknak a szov- — és rámparancsolt, vissza ne nevezik. Tanított a Madáchidén, itthon is, egyre gyak- szakmér nökségének, ahol a Jet emberek iránti felelősség- merjem utasítani az ajándé- ban, a Bolyaiban, tanít a rabban. És oroszul gondolko- vizesszakmát gyakorolta. Pél- érzetét bizonyítja, hogy az kot Mert életem legnagyobb számviteli főiskolán. Könydom. Nem csoda, hiszen a év még hátravan az egye- idei 44 millió forintos expor- ajándéka volt ez az út Kijev, nyeri, játékos módszerekkel leningrádi kollégiumban négy temből. Utazik vissza, Le- tot nem követte reklamáció a Moszkva, Leningrád. A sok igyekezik megszerettetni a és fél éven keresztül orosz ningrádba, a kaukázusi Misá- megrendelőtói. A világftóüve- szép épület, az őszi tenger, a gyerekekkel az orosz nyelvet, diákok között éltem. Velük hoz, szovjet barátaihoz. Talán gek kifogástalan minőségűek mauzóleum, a sorokban kf- Rengeteg volt diákja tanult voltak. gyózó türelmesen várakozó tanul a Szovjetunióban. A barátság szálait erősítik szovjet emberek, a patyolat- _ jja diákokkal utazunk a szovjet jutelomutak ta. Az tisztaságú széles sugárutak, w a he^rfnen tartuveggyár több dolgozója be- parkok. terek Találkozás juk meg a rendhagyó oroszbarangolta mar a csodálatos szovjet emberekkel sajátos örákat A Mogzkva foly<5 szovjet tajakat Koztuk Mond- izekkel. Az asszonyok a bn- nartián. Kiiev nnrlríaihan A megyében az elsők kö- ru László, aki Jaltában töl- gádban közrefognak; Mari, Leningrádban És én ta mintött felejthetetlen napokat. mesélj, milyen volt? Olyan, dig tanulok valami újat Jellaktam egy szobában. Az egyetemi évek nyelvtanulással kezdődtek, Kijevben. Gyönyörű város rengeteg zölddel, parkkal ékesítve. Kellemes nyár végi idővel. S aztán fogadott Leningrád borús, letargikus hangulatban. Köddel zött, 1946-ban alakult meg a és szitáló esővel. A hidrome- salgótarjáni öblösüveggyárezért van, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban álmodik oroszul ERŐS SZÁLAKKAL teorológiai egyetemre jártam, ahol vízügyi szakembeban a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, az MSZBT JÄRÖBABA ÉS OLIMPIAI MACI reket, mérnököket képeznek, elődje. Mondru László azonmintha álmodtam volna. AZ IDEGENVEZETŐ szavam: „a mások hasznára, magam javára r Eszerint élek, dolgozom. Szeretem a vizet, a tengert nal bekapcsolódott a munká- Ülnek egymás mellett a Füzetében lapozgat 1964-től Salgótarján előtt Ttazalökön jába. 1952-től mint vezetőségi szobában, ők most a lakás jegyzi bele az ismerősök, baéltem 13 évig. Arra már nem tag, 1972-től pedig a tagcso- legdédeigetettebb kincsei aki- rátok nevét, címét, egy-egy út emlékszem, hogy az orosz port elnökeként erősíti a lencéves kislány számára, legszebb, legemlékezetesebb diákok hogyan fogadtak. Csak magyar—szovjet barátság szá- Anyu hozta a Szovjetunió- eseményeit. Pótérettségi találéreztem, hogy egyszerre közéjük tartozom, és legjobb fogságban került közvetlen barátom, a kaukázusi Misa kapcsolatba az orosz embemindig mellettem baktat. Hogy milyenek a szovjet fiatalok? Egyszerűek, jószívűek tagja van. Mindent megte- és mérhetetlenül optimisták, szünk azért, hogy dolgozóink Iáit. Ő maga először, a hadi- ból. Az anyu, Zsidai Aladár- kozó Moszkvában, az egykoné még fáradtan - a hosszú ri „Madáchos” tanítványok- utazástól, a rengeteg élmény kai, felvonulás november 7- hatása alatt fogadja a látoga- én a Vörös téren, egy szovjet tót. A barátságvonat utasa- ételrecept . . . Kitüntetések; ként 15 napot töltött a Szov- MSZBT aranykoszorús jel- jetunióban. vény, KíSZ-érdemérem, rekkel. — Tagcsoportunknak 240 Ok már átsétáltak a barátság aranyhídján. A hídon, amely a mi kis országunkat köti össze a távoli nagy ország embereivel. Kiss Mária Aki egyszer ide költözött, fi- Amíg a szépen berendezett Htom, hogy nem ta akar ri- háromszobás lakást nézeget- .„„.„-.r menni. Jó érzés itt élni. Vá- jük, megtudjuk, hogy az idén dig még út sem vezetett itt, rosban, de mégsem a zsúfolt tavasszal, pontosabban május kukorica között jöttünk. De központban. Van kertünk. 15-én kapták meg a kulcsot az OTP előtt ki volt téve egy Nézze meg, az erkélyről fák- Néhány napon beiül fcöltöz- rajz, amely azt mutatta, mi- ra, hegyekre látni. ködtek. lyen lesz egykor a lakótelep. A felesége a kórházben Honnan. — Akkor a szeme előtt ápolónő. A busz jóformán a épült minden . . . házuk előtt áll meg. Arány— így igaz. Büszkén val- lag ritkán mennek be a vá- f<rí*alut”? nekünk ta kiutalt a tanács egy lakást Kaphattunk volna másutt is, de mi a Kemerovó- lakótelepet választottuk. Gólyáimé műszaki rajzoló,1 a férje az oktatási igazgató-- Ságon tanít dálatos valami. Vállaltunk még egy gyereket Nikoletta mellé, így hétezerötszáz forintot fizettünk. Igaz, hiányzik még ez-az, de a legszükségesebbek már megvannak. A többi csak idő kérdése. Két család á Kemerovo-lakótelepen, a sok száz közül.’ Otthonuknak érzik a változó, szépülő városrészt, amely Salgótarjánnak immár el-] választhatatlan része. Csata! Erzsébet í Élen a nagy boltok A Nógrád megyei ÉlelmP szer-kiskereskedelmi Vállalat pártvezetősége a napokban megvizsgálta a váUalart hét ABC-áruházának és tizenkét legnagyobb élelmiszerboltjának hatékonysági mutatóit Többek között a bolt eredményét, az atepterü- let kihasználtságát, az áruforgalom fejlődését és a bolti ráfordításokat. Megállapították, hogy a nagy üzletek a vállalati összforgalomból több mint 50 százalékkal részesednek. Értékesítési forgalmuk több mint 15 százalékkal emelkedett, s ez a dinamika «meghaladja a vállala-’ 1 ti átlagot. NÓGRAD - 1960. november 7., péntek
