Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

Ukrajnai emlékek Bogorodcsány — Karaitcsalja a zés.. Ügy V í ■ « ■ tii ii ■ I 111. jostoujixxctaK, kellett. Te­Vígan táncolják körül novemberi hópelyhek Ka- hogy jobban rancsalján a falu végét. Ko- tőtől talpig mindennel rán jött idén a tél, összehú­zom magamon a kabátot. — Ez semmi! — mondja amire csak szükség mosolyogva Menczel And- A tábor, ahol laktunk, rás, a házigazda. — „Bogó”- egy kis Magyarország, ban ilyenkor már igazi tél volt. Akkora hóval... S már mesél is, míg bein­vitál a házba. Kezdjük talán az elején! szül jobbadán csak a mun- 1977-ben a széles vállú, ke- kahelyen kellett beszélni. ménykötésű fiatalember a NOTÉV-nál dolgozott, mi­kor híre ment, hogy embere két keresnek Bogorodcsány ráadufoi jártunk. Emlékszem Kamenyec-Podolszfcra. Az el- egész várost valami hatal- láttak, munkaruha, meleg más természetes árok fog­sapka, fehérnemű, lábbeli, ja körül. Aztán sok szép te­lelhetett. jat találtunk a környéken, mint kirándulni is lehetett Per- Több sze a legkedvesebb szabad­idős-programnak az számí­tott, mikor —, kéthavonta — hazautazhattunk. — Valami különleges ked­ves emléke van-e Ukrajná­ból? — kérdem, s a pillan­tásom végigfut a szamováron, Egy a falat díszítő faragottason, s leg. még néhány dísztárgyon, me­lyek eredete nem kétséges. Menczel András összenevet ezren lehettünk —, én ugyan nem számoltam utána —, filmvetítés, presszó, étterem, klub, magyar koszt... oro­— Nehéz volt a munka? — Mit tagadjam... kompresszorház volt a , fontosabb, de emellett hóé­ba, az Orenburg! gázvezetek zájárultunk a település fej­épitéséhez. Menczel András lesztéséhez is. Kilencszáz- a feleségével már korábban is kacérkodott hatvan ffe iskola, lalkóópüle- — Egyszer az asszony meg­----- bölcsőde alapozását vé­geztük, közműveket fektet­tünk le. A közeli Ivano­a gondolattal, újat szeretett volna tanulni, meg egy ki­csit világot látni. Mivel más lehetősége nem volt, janu­ár 2-án felmondott és nem sokkal később már Budapes­tén a pályaudvaron búcsúz- kodott feleségétől. — Az a búcsú nagyon rossz volt Ahogy elindult a vonat, mindnyájan csak látogatott. Kértem egy kis szabadságot elmentünk a Bisztrica partjára, meg aztán Frankovszkban egész lakóte- van ott egy hely, ahol a gé­len, több száz lakás alapo- meákutafeat gőlyaformára munkáit bízták ránk. Én fabrikálták. Egyszóval, azután csak két hétig dolgoztam mint kőműves, akkor „kiemeltek”. Voltak ott már a vállalattól a látogatás után, ahogy le­telt az idő —, akkor már itt­hon voltam —, megszülettek korábban, akik túdták, hogy 32 •; .,H^- ®\,a vesefeb emlékeink. No, és még nap mű­ül- korábban építésztechnikus- . tünk. Aztán, hogy egymást ként tevékenykedtem, szól- valami. Egy-egy nehéz vigasztaljuk, bolondozni tak rólam, s így nemsokára után, mikor másfélékét megbíztak: legyek műveze- szakot hajtottunk fagyban, tő. Amolyan beugró. Per- sárban, fordu- sze, azért nekem is meg kel­lők a fürge barna asszonyká- lett fogni a szerszámot, már re ta > hogy mmdenre ká­hoz, aki három gyermek kö- csak azért is, mert ahogy ^ Ezt niaba megjött a tél, aki nem dolgo­zott, az fázott. Egyik napról a másikra leesett a hó és kezdtünk. — Miként engedte el a fér­jét olyan messzire? mindnyájan úgy éreztük — a fáradtság ellené­rül sürgölődik. — Én csak annyit mond­tam neki: „te tudod”. Mit mondhattam volna egyebet? olyan fagy lett, hogy csak Persze azért eszembe jutotta nagy messze, hogy hiányozni fog, s az első hat hónap, amíg géppel tudtuk felszaggatni a talajt. De ha beállt az ol- „ vadás, egyik pillanatról nem jött haza, az bizony ke- másikra mocsárrá vált min- servesnek tűnt. Pedig szór- den, sokszor derékig a sár- galmas levélíró, mindig járt a ban közlekedhettünk volna, posta. — Állítom, hogy könnyebb volt —, veszi át a szót a férj, s ahogy asszo­nyára néz, látszik a pillan­tásán, becsüli, hogy egyedül is bírta. — Könnyebb, mert ha nem rakunk le pallókat. mondom el, érezni kellene... Soha el nem felejtem. Két év távoliét után jó esz­tendeje tért vissza. Azóta a KPM-nél dolgoz k. Ha nem a gyerekek, ma ugyanúgy elmenne, bár je­lenlegi munkájával ugyan­csak elégedett, jó kollektí­vába került. Novemberben korán le­nekünk Ha szorított a határidő, akár i a naP- Sötétben kö­tizenhat órát is dolgoztunk, szónokéi. Kívánta a munka. A túlórát “ “t meg fizették. nyickuben — Szabad idő? — Akadt azért az is. Dis­sok új dolog, vett körül; szál- eóztunk, elutaztunk valame- lás, szerszám- és ruhavétele- lyik közeli településre, ki­mondják Rmel- atomerőmű épül. De jó lenne még egyszer fia- talaibbnak lenni — sóhajt bú­csúzóul. Gáspár Imre SZOVJET TRAKTOROK KÜLFÖLDÖN Jelenleg a világon, előállí­tott minden harmadik trak­tor a Szovjetunióban készül, és minden tizedik gépet kül­földre adnak eL A szovjet traktorok legnagyobb vásár­lói a KGST-tagállamok. A kapitalista országokiból is egyre több megrendelés ér­kezik szovjet traktorokra. Az Egyesült Államok, Kana­da, Ausztrália, Görögország és más államok csupán ta­valy 15 ezer szovjet trak­tort FÉNYRE KEMSNYBDC MŰANYAG Varsái és lődd vegyészek fény hatáséra megkeménye­dő műanyagkeveréket állí­tottak elő. A természetes és mesterséges megvilágításra egyaránt nagyon gyorsan szi­lárduló poliészteralapú anyag széles körben alkal­mazható ragasztóként. A leg­különfélébb háztartási mű­anyagcikkek, bútorok, sőt a csónakok javítására is alkal­ma« szer nagyüzemi gyártá­sát llSIMJtSSH KÜLÖNLEGES BÄNYAMENTO­oltözek Gáz és hő rilen védő öltö­zéket hoztak létre a Donyeck- ben működő központi bá- nyaszati initatoiinuezet: műn- kafiziológiai és higiéniai la­boratóriumában. A hűtőnend­látott ruhában 100—160 Cel­sius-fokos hőmérsékleti tar­tományban több mint há­rom órán keresztül dolgoz­hatnak: a mentéében iési.t>c vök. Kényelmes, szép a lakásunk, rolnit* Kemerovo '80 Otthont teremti családok Közel tizenöt esztendeje, hogy Salgótarjánban, a Jó­zsef-platón az építők, hozzá­kezdtek egy új városrész ala­pozásához. Megjelentek a gé­pek, markolták a földet Las- san-lassan magasodtak a fa­lak. Eltűntek a kolónia házai, hogy helyet adjanak az újnak, Jöttek az építők. Felvonu­lási épület szolgálta őket. Az­után 1968-ban az első két (még egyemeletes) házba be­költöztek a boldog tulajdono­sok. Ezt követően évről évre változott alakult a lakóte­lep. Különlegességnek számí­tottak a norvég házalt. Egyre nagyobb, sokemeletes töm­böknek adott otthont a pla­tó. Megszervezték a buszjára­tot utat korszerűsítettek. Eseményszámba ment, amikor egymás után nyíltak meg a szolgáltatást gyújtó üzletek, az óvoda. A piros iskola fa­lán tábla hirdeti: társadalmi összefogással épült. Alakult, változott a lakótelep. Lelkes társadalmi munkások bokrokat virágokat fákat ül­tettek. Rönkvár készült a gyer­mekeknek. Nyolc esztendővel ezelőtt ünnepséget tartottak a legelső fölépült lakóháznál. Emléktáblát helyeztek el, amelyen szerények a betűk. Pedig fontos dátumot hirdet­nek. Salgótarján várossá nyil­vánításának ötvenedik évében a József-platói lakótelep fel­vette testvérin sgyénk, Keme­rovo nevét. A korán jött hóesésben csöngetünk a Kemerovó kör­út 102-es szám alatti ház el­ső emeleti lakágába. Barta Sándor, a Nógrádi Szénbá­nyák anyaggazdálkodási fő­előadója nyit ajtót. Tanul, a marxista esti egyetem beszá­molójára készül, azért van ott­hon. Előtte az asztalon jegy­zetek, könyvek, halkan szól a lemezjátszó. Barta Sándorék, a honfog­lalók, a legelső beköltözők között voltak. Jólesik vissza­emlékezni, Barta Sándor szí­vesen idézi fel a tizenkét év előtti napokat. — Előtte egy érvel volt as esküvőnk. Anyósoménál lak­tunk egy szűk kis szobában. Amikor megépült aa első két ház, az egyik lakás a miénk lett Micsoda boldogság! Pe­ÜÜ31É A barátság táblája • i Annál is inkább, mert ai családban Barta Sándor „re­szortja” a főzés. A polcon két vastag szakácsköny. Lát­szik, hogy gyakorta használ­ják. — Nem kényszerből csiná-' lom, hanem azért, mert szere­tek főzni. — Leginkább? — A feleségem szerint a húslevest csinálom a legjob­' ban, de a családban osztatlan sikere van a meleg szend­vicseknek is. Nagyon szeretnek utazni.’ Vallják, hogy először az or­szágot kell megismerni. Utá­na a nagyvilágot . . . Alig két házzal odébb fél esztendeje átadott épület. A tetején antennaerdő. Eleinte úgy tűnik, senki nincs otthon dél felé. Az egyik lakásban mégis motoszkáld. Aztán fia­talasszony, Gólyán Tiborné nyit ajtót. Karján a kilenc- hónapos Nikoletta. Barta épült a lakótélén A (Bábel László felvétele) ők már átsétáltak. Hívnak, menjünk együtt. Emlékidéző­be! Noteszlapok vallomásai; életreszóló barátságok. Címek Moszkvából. Kijevből, egy fe­lejthetetlen leningrádi éjsza­ka szép emléke, a novemberi umban nem tenser. Kötődés erős szálakkal a távoli hatalmas országhoz. Mely mégis annyira közel van, mert itt él bennük, a mindennapok kavargásában. Á barátság aranyhídján A «~ - *—f Szovjetunió —összefolyik betűiem mm- tájékoztatást den. Még nem tisztázódott az programot kapjanak gazdasági, kulturális a sok-sok élmény, amiben ré­kollégi- megismerjék a volt zárt ajtó. eredményeit, MSZMP lékplakett. & 1979. április 3-én „Szabó Ferencné, a kemero- vói területi pártbizottság km&&sszí Komszomoliának: teránja”. Ezt írták az i: ványba. — Kemerovo olyan, révén sokszor tam kinn a legújabb lemeze GYAKRAN OROSZUL ÁLMODOM Rengeteg közös _ _ _ csináltunk; irodalmi esteket, fejlődéséről. A kiállítások, ön- szem volt. Az a pillanat él Ismerem a város utcáit I»- diszkókat. Az afrikai diákok népi megemlékezések mel- bennem erősen, amikor műn- merem az embereket, sok előbb hallót- lett gyakori a személyes ta- ka helyemen, a ZIM gáztűz- kedves barátot szereztem. lálkozás is. Hiszen gyárunkat hetyszereldéjében közölték Évente csaknem két hónapot két, mint itthon. Sokféle kul- csaknem valamennyi szovjet velem a hírt, hogy utazom, töltök kint a Szovjetunióban, túra keveredett ott, ezerféle turistacsoport felkeresi. Leg- Ugrottam egy nagyot Pár Diák- és felnőttcsoportokkal. utóbb grúzokat láttunk ven- perc múlva megjelent a fér- Szabó Ferencnél, a salgótar- dégűl jó hangulatú beszélge- jem — ő a tmk-ban dolgozik jáni diákok csak Eta néninek zene, öltözködési szokás. Borók Sándor egy időre bú­csút mond a KÖVIZIG 2. sz. tésen. Dolgozóinknak a szov- — és rámparancsolt, vissza ne nevezik. Tanított a Madách­idén, itthon is, egyre gyak- szakmér nökségének, ahol a Jet emberek iránti felelősség- merjem utasítani az ajándé- ban, a Bolyaiban, tanít a rabban. És oroszul gondolko- vizesszakmát gyakorolta. Pél- érzetét bizonyítja, hogy az kot Mert életem legnagyobb számviteli főiskolán. Köny­dom. Nem csoda, hiszen a év még hátravan az egye- idei 44 millió forintos expor- ajándéka volt ez az út Kijev, nyeri, játékos módszerekkel leningrádi kollégiumban négy temből. Utazik vissza, Le- tot nem követte reklamáció a Moszkva, Leningrád. A sok igyekezik megszerettetni a és fél éven keresztül orosz ningrádba, a kaukázusi Misá- megrendelőtói. A világftóüve- szép épület, az őszi tenger, a gyerekekkel az orosz nyelvet, diákok között éltem. Velük hoz, szovjet barátaihoz. Talán gek kifogástalan minőségűek mauzóleum, a sorokban kf- Rengeteg volt diákja tanult voltak. gyózó türelmesen várakozó tanul a Szovjetunióban. A barátság szálait erősítik szovjet emberek, a patyolat- _ jja diákokkal utazunk a szovjet jutelomutak ta. Az tisztaságú széles sugárutak, w a he^rfnen tart­uveggyár több dolgozója be- parkok. terek Találkozás juk meg a rendhagyó orosz­barangolta mar a csodálatos szovjet emberekkel sajátos örákat A Mogzkva foly<5 szovjet tajakat Koztuk Mond- izekkel. Az asszonyok a bn- nartián. Kiiev nnrlríaihan A megyében az elsők kö- ru László, aki Jaltában töl- gádban közrefognak; Mari, Leningrádban És én ta min­tött felejthetetlen napokat. mesélj, milyen volt? Olyan, dig tanulok valami újat Jel­laktam egy szobában. Az egyetemi évek nyelvtanulás­sal kezdődtek, Kijevben. Gyö­nyörű város rengeteg zölddel, parkkal ékesítve. Kellemes nyár végi idővel. S aztán fo­gadott Leningrád borús, le­targikus hangulatban. Köddel zött, 1946-ban alakult meg a és szitáló esővel. A hidrome- salgótarjáni öblösüveggyár­ezért van, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban ál­modik oroszul ERŐS SZÁLAKKAL teorológiai egyetemre jár­tam, ahol vízügyi szakembe­ban a Magyar—Szovjet Műve­lődési Társaság, az MSZBT JÄRÖBABA ÉS OLIMPIAI MACI reket, mérnököket képeznek, elődje. Mondru László azon­mintha álmodtam volna. AZ IDEGENVEZETŐ szavam: „a mások hasznára, magam javára r Eszerint élek, dolgozom. Szeretem a vizet, a tengert nal bekapcsolódott a munká- Ülnek egymás mellett a Füzetében lapozgat 1964-től Salgótarján előtt Ttazalökön jába. 1952-től mint vezetőségi szobában, ők most a lakás jegyzi bele az ismerősök, ba­éltem 13 évig. Arra már nem tag, 1972-től pedig a tagcso- legdédeigetettebb kincsei aki- rátok nevét, címét, egy-egy út emlékszem, hogy az orosz port elnökeként erősíti a lencéves kislány számára, legszebb, legemlékezetesebb diákok hogyan fogadtak. Csak magyar—szovjet barátság szá- Anyu hozta a Szovjetunió- eseményeit. Pótérettségi talál­éreztem, hogy egyszerre kö­zéjük tartozom, és legjobb fogságban került közvetlen barátom, a kaukázusi Misa kapcsolatba az orosz embe­mindig mellettem baktat. Hogy milyenek a szovjet fia­talok? Egyszerűek, jószívűek tagja van. Mindent megte- és mérhetetlenül optimisták, szünk azért, hogy dolgozóink Iáit. Ő maga először, a hadi- ból. Az anyu, Zsidai Aladár- kozó Moszkvában, az egyko­né még fáradtan - a hosszú ri „Madáchos” tanítványok- utazástól, a rengeteg élmény kai, felvonulás november 7- hatása alatt fogadja a látoga- én a Vörös téren, egy szovjet tót. A barátságvonat utasa- ételrecept . . . Kitüntetések; ként 15 napot töltött a Szov- MSZBT aranykoszorús jel- jetunióban. vény, KíSZ-érdemérem, rekkel. — Tagcsoportunknak 240 Ok már átsétáltak a barátság aranyhídján. A hídon, amely a mi kis országunkat köti össze a távoli nagy ország embereivel. Kiss Mária Aki egyszer ide költözött, fi- Amíg a szépen berendezett Htom, hogy nem ta akar ri- háromszobás lakást nézeget- .„„.„-.r menni. Jó érzés itt élni. Vá- jük, megtudjuk, hogy az idén dig még út sem vezetett itt, rosban, de mégsem a zsúfolt tavasszal, pontosabban május kukorica között jöttünk. De központban. Van kertünk. 15-én kapták meg a kulcsot az OTP előtt ki volt téve egy Nézze meg, az erkélyről fák- Néhány napon beiül fcöltöz- rajz, amely azt mutatta, mi- ra, hegyekre látni. ködtek. lyen lesz egykor a lakótelep. A felesége a kórházben Honnan. — Akkor a szeme előtt ápolónő. A busz jóformán a épült minden . . . házuk előtt áll meg. Arány­— így igaz. Büszkén val- lag ritkán mennek be a vá- f<rí*alut”? nekünk ta kiutalt a tanács egy lakást Kaphattunk vol­na másutt is, de mi a Ke­merovó- lakótelepet válasz­tottuk. Gólyáimé műszaki rajzoló,1 a férje az oktatási igazgató-- Ságon tanít dálatos valami. Vállaltunk még egy gyereket Nikoletta mellé, így hétezerötszáz forin­tot fizettünk. Igaz, hiányzik még ez-az, de a legszüksé­gesebbek már megvannak. A többi csak idő kérdése. Két család á Kemerovo-la­kótelepen, a sok száz közül.’ Otthonuknak érzik a válto­zó, szépülő városrészt, amely Salgótarjánnak immár el-] választhatatlan része. Csata! Erzsébet í Élen a nagy boltok A Nógrád megyei ÉlelmP szer-kiskereskedelmi Válla­lat pártvezetősége a napok­ban megvizsgálta a váUalart hét ABC-áruházának és ti­zenkét legnagyobb élelmi­szerboltjának hatékonysági mutatóit Többek között a bolt eredményét, az atepterü- let kihasználtságát, az árufor­galom fejlődését és a bolti ráfordításokat. Megállapítot­ták, hogy a nagy üzletek a vállalati összforgalomból több mint 50 százalékkal ré­szesednek. Értékesítési for­galmuk több mint 15 száza­lékkal emelkedett, s ez a di­namika «meghaladja a vállala-’ 1 ti átlagot. NÓGRAD - 1960. november 7., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents