Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-06 / 261. szám

Alkalmazottak és fizikai dolgozók Egyetértés Feszülő ellentmondásokkal Hosszú évek óta először fordul elő, hogy az anyagi ágakban nem csak a fizikaiak létszáma csökkent. hanem megállt a többi foglalkozta­tott, az alkalmazottak cso­portjának növekedése is. Nin­csenek megbízható adatok arra nézve, hogy mi nevezhe­tő a fizikai és a nem fizikai munkavállalók optimális, ész­szerű arányának. Napjainkban mozdulni kezd. a kívánatos irányba tartva, a vállalati, intézményi szer­vezet. E lassú, tétova mozdu­lás is elég azonban ahhoz, hogy — éppen szokatlansága okán — erős visszhangot keltsen. Sok vállalatnál osz­tályokat, főosztályokat vontak össze, a nagyvállalati irányító apparátusból a gyáregysé­gekhez csoportosították át embereket, s voltak fölsza­baduló státusok, amelyeket nem töltöttek be. Idén január elsején a szo­cialista iparban a fizikai fog­lalkozásúak száma 1,319 mil­lió volt, a nem fizikaiaké 337 ezer. Ez utóbbiban a legné­pesebb tábor a műszakiaké — 152 ezer —, azután a számvi­teli, ügyviteli alkalmazottak következnek — 99 ezer —, majd a többiek, igazgatási, gazdasági, egészségügyi stb. beosztásúak. Elkerülve a félreértést: az alkalmazottak szinte össze­hasonlíthatatlanul eltérő fog- lalkozásúakból tevődnek ösz- sze, hiszen éppúgy ide tarto­zik az irattáros, a gyárt­mánytervező, a számlaellen­őr, mint a vezérigazgató, az üzemorvos, a műhelyírnok, a bérelszámoló. Éppen ezért elsősorban csak a konkrét vállalati helyzet ismeretében adható megbízható felelet a kérdésre: sok-e, s ha igen, hol és miért sok az alkalma­zott? Erre a kérdésre ma még kevés helyen keresik céltuda­tosan és következetesen a fe­leletet. Bizonyítja ezt a keres­kedelem példája is, ahol min­den két fizikai munkaválla­lóra egy alkalmazott jut, előb­biek 310 ezres táborához utóbbiak 163 ezer fős cso­portja társul. S ez még akkor is sok és aránytalan, ha fi­gyelembe vesszük a kereske­delem sajátosságait, például az iparétól eltérő ügy- és számviteli rendjét. Hasonló aránytalanságokra bukkanha­tunk azután egy-egy népgaz­dasági részterületen belül is Aligha magyarázható kizáró­lag technológiai okokkal, hogy a bányászatban 96 ezer fizikai foglalkoztatottra — a műszakiakat nem számítva — kilencezer alkalmazott jut, a műszeriparban pedig 44 ezer­re nyolcezer. Vizsgálatok bizonyítják: ahány vállalat, annyi szokás, hagyomány, hosszú id.eje ci­pelt örökség —, ami az alkal­mazottak létszámát, szervezeti elhelyezkedését illeti. Csak példaként: van olyan vállalat, amelynek hatfős kereskedel­mi csoportja nagyobb forgal­mat bonyolít le, mint a má­sik cég kereskedelmi főosztá­lya, ahol három osztály és huszonegy ember tevékenyke­dik. Merev, túlzottan hierarchi­kus a vállalati szervezet, min­dennél nagyobb szerepet ját­szik működésében a megszo­kás, a hagyomány, éppen ez­ért legtöbbször csak a papírig —, vagy még addig sem — jutnak el az egyszerűsítési, ésszerűsítési, azaz szervezési elképzelések, javaslatok. Ha­sonló a sorsa az itt-ott bátor­talanul megfogalmazott tel­jesítménykövetelményeknek, s az ahhoz kötött bérnek, annak a törekvésnek, hogy mindenki a maga munkáját csinálja, de azt maradéktala­nul és becsületesen. Nincs szó tehát arról, hogy a válla­latok érzéketlenek a felduz­zadt alkalmazotti létszám okozta gondokkal szemben, mint, ahogy arról sem beszél­hetünk, hogy ne lenne igye­kezet az ügyvitel gépesítésé­re, ám mindezek az elképze­lések és intézkedések a leve­gőben lógnak, nem alkotnak egységes, összefüggő rend­szert, nem kapcsolódnak a vállalati szervezet átfogó fe­lülvizsgálatához. Kevesebb, de magasabban képzett, megfelelően szerve­zett és fölszerelt környezetben dolgozó, s jobban fizetett al­kalmazott — a mostani álla­potokhoz képest ez a cél. Aminek egyaránt vannak sza­bályozásai és szemléleti aka­dályai. de ugyanígy vannak biztató példái is. Ezek is azt bizonyítják, hogy lehet előre­lépni. E lépések haszna el­sődlegesen nem a létszám csökkenése, sokkal inkább a jobban működő szervezet, az áttekinthetőbb ügyvitel, a gyorsabb adatszolgáltatás, az információk értő elemzése, s fölhasználása a döntésekben —, vagyis az alkalmazottak pontos célra irányított, s ez­ért a vállalat egész tevékeny­ségében sikeresen kamatozta­tott munkája. HARMINCÁN ÜLIK körül a munkaasztalokat a drégély- palánki Szondi Ipari Szövet­kezet szereldéjében. A kol­lektíva vezetője Styaszni Jó- zsefné. A Budapesti Rádió- technikai Gyárnak készítették a tápegységeket, valamint az adó- és vevőberendezés nyák­lapjait. Az asszonyokból és lányok­ból verbuválódott közösség — amelynek hat-nyolc tagja a szövetkezet alapítói közé tar­tozik — eddig még csak a munkabrigád címet nyerte el. Pedig ahogy mondják, előbb­re léphetnének. Hát akkor kin múlik a megoldás? — ágaskodik önkéntelenül az emberben a kérdés. — Elég nekünk a napi munka. Utána otthon folytat­juk tovább. Mindegyikünknek van téesztől vállalt földje, s örül, ha a háztartási munká­ja után marad ideje azt is ellátni. Olyan vállalások tel­jesítésére pedig nem futja időnkből, amelyek újabb időt kívánnak tőlünk — állítja a brigádvezető, majd hozzáfű­zi: — Ez nemcsak az én, ha­nem a többi asszony vélemé­nye is. — Egyetért az előbbiekkel? — kérdem Drégelyi Jánosné- tóL — Igen. — Véleményükben nem játszik közre valamiféle ké­nyelmesség ? — Nem — hangzik a hatá­rozott válasz. Kisvártatva Zábrándi Jó- zsefné így folytatja: — Ne­kem például még az idő6 szü­léimről is gondoskodni kell, amellett, hogy rendben tar­tom a család ellátásán túl az eper- és a málnaföldeket. Szó­rakozásra, művelődésre, ta­nulásra nem jut időm. Á fő­zés közben szoktam hallgatni a rádiót. Az asszonyok egyetértő vé­leményét nagy figyelemmel hallgatja Hruska Viktória, KISZ-tag. Milyenek az ő gon­dolatai ? — Csak részben értek egyet az előbbiekkel. Jó beosztással adhatnánk mi is egy kis pluszt, hogy legalább a szo­cialista címet nyerjük el. — Majd ő is másként vé­lekedik, ha anya lesz — ve­tik közbe többen is egyszerre az idősebbek közül. Az ellenkező irányba for­dított véleményt képviselő kislány pedig így folytatja: — Nekünk is' van eper- és mál­naföldünk. Én is segítek szü­leimnek. Ha a jelenleginél kisebb területet vállalnának, akkor több idő maradna a mozgalmasabb, a sokoldalúbb brigádéletre. .Az üzemen kívüli elfoglalt­ságuk miatt nem * vették igénybe a kétnapos kirándu­lásra biztosított buszt, amit jó munkájukkal érdemeltek, ki. Az előbbiek miatt nem jelentkeztek a háromnapos poprádi útra sem. Mint mond­ják: igaz, hogy az itteni munkát ülve kell végezni, de mire elérkezik a munkaidő vége kifáradnak, mert na­gyon kell figyelni. DE NE ÁLLJUNK meg itt a vélemények közreadásával. Hrubizik Istvánná április­ban jött vissza a gyesről. Egyébként a szövetkezet meg­alakítása után egy évvel ke­rült a kollektívába. Brigád­vezetőjével elégedett, mégis azt vallja, hogy többet is te­hetnének a szocialista cím el­éréséért. Férje, aki ugyancsak itt dolgozik, és szocialista bri­gádtag, biztos segítene ab­ban, hogy teljesítse a cím el­nyerésével járó kötelezettsé­geket. Tőle Fazekas Gyuláné ve­szi át a szót, akinek három kiskorú gyermeke van. — Ha együtt megy a több­ség, akkor biztos, hogy én is köztük leszek, igen, nékem van hová vinni a gyerekeket. A szülők egyébként is segíte­nek, mert az egyik iskolás, kettő pedig óvodába jár. Mi is vállaltunk eper- és málna­földet a szövetkezettől, de csak annyit, amennyit külö­nösebb erőkifejtés nélkül meg tudunk munkálni. Nem igaz, hogy egész évben kell vele dolgozni. Mi most épít­kezünk, ezért az idén csak az ország valamelyik részébe mennék el szívesen a brigád­dal együtt. Jövőre, ha befe­jezzük az építkezést, akkor még messzebbre is — szól határozottan a kedves, köz­vetlen fiatalasszony, alá ezt megelőzően a téesz láda üze­mében dolgozott, s mivel nem tudta megoldani gyermekei­nek elhelyezését, azért jött ide. Urbán Tiboméék nemrég kezdtek építkezni, így hát sza­bad szombatjukat és vasár­napjukat erre fordítják. Ner- pel Józsefné is közreadja vé­leményét. Két éve, hogy be­kötötték a fejét, illetve asz- szony. Korábban a dunakeszi mechanikai laboratóriumban dolgozott — Nekem több a szabad 1 időm, mint brigádtársaimnak. Ezt azonban nem tudom ész­szerűen a közösség javára ki­használni. Hiányzik az előző munkahelyemen megszokott mozgalmi élet. Talán, ha ket­ten vagy hárman vagyunk az én korombeliek. Nem, nincs köztünk nemzedéki ellentét — mondja tiltakozva, — csupán másként látjuk önmagunkat, a világot, mások az igényeink és lehetőségeink. Egyszer-két- szer már szóba került, hogy legyünk mi, fiatalok önállóak, de eddig még nem vittük vé­gig elképzeléseinket. Talán, ha nagyobb lenne a kezde­ményezőszellem. Pedig, ha előbbre akarunk lépni, akkor mindegyikünknek egy kicsit többet kell adni, tenni. — Megpróbáltak valami­lyen formában hatni idősebb munkatársaikra ? — Még nem . ’ 3 És most halljuk, mit mond az üzemvezető, Konderla Pál. — A brigád fegyelmezetten,' becsülettel, szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozik. Munkájuk ellen nincs kifo­gás. 1978-ban elnyerték az első helyet, s úgy néz ki, hogy ebben az évben megis­métlik az 1978. évi sikert. Minden tekintetben jól ál­lunk. Időarányosan teljesítet­tük árbevételünket és nyere­ségünket. Amikor a szövet­kezet társadalmi murikára hívja őket, szívesen jönnek, s részt vesznek a rendezvé­nyek előkészítésében és lebo­nyolításában, í Ez azonban kevés a szocia­lista címhez. Ezzel nem azt mondom, hagyják abba a málna- és eperterületek mű­velését, hanem azt, hogy po­litikai, szakmai műveltségük növelésére az eddiginél töb­béit fordítsanak, mert a tudás még értékesebbé teszi az em­bert. W KÉTSÉGTELEN, hogy a kollektíva egyetértésben dol­gozik. A különböző vélemé­nyek viszont feszülő ellent­mondásról is vallanak, ami érleli majd a továbblépést, az újabb siker alapjait. (venesz) V. T. A föld alatt dolgozó bányászok nélkülözhetetlen eszköze a lámpa, amely segíti a biz­tonságos munkavégzést. A tiribesi aknaitzemben négyszázhészat „rendszeresítettek” a korszerű, akkumulátoros világítóeszközökből, amelyek mindennapos karbantartását — a képen — Szász Julianna végzi. Bábel László felvétele »g**é»á*g**»*»*** ****** *»**»***********»»****»■**■**■*■*■»**»**■*»»***■*»■*»■*»»*★*****■*«**»»»****»>*** ************ A A********A***» ***★**«***«»> Párttitkár az erőműben A kezén számolgatta a múló éveket, aztán, amikor kiderült, hogy kevés ahhoz a tíz ujja, szét­tárta a karját és elnéző mo­sollyal mondta, hogy jóval tíz éven túl lépett a pártba, és közel egy évtizede visel abba tisztséget. lyiég javabe­li, de a maga mögött ha­gyott út már hosszú. A se­regbe párttagként ment és ott a KIS2-esek titkára lett. Aztán a nagy földindulás ide­jén kész agitátorként került a falura a közös gazdaságot szervezni. Onnan hazatérve a téemkán lakatosként dolgo­zott, ahonnan párttisztségbe emelte a tagság. Kezét az asztalra ejtette, és, mint aki belenyugszik a megváltoztat- hatatlanba egyszerűen csak ennyit mondott: — Az idő megy... * Csend lett a pártirodának nevezett szobácskábán. Sze­rény kis fészek, a fűtéssel is takarékoskodnak benne, meg a két érdemesebb bútorda­rab a forgó fotel is viseltes, de a párttitkár csak derült ezen és azt igazolta, hogy nem a fényes bútorok, meg a jó meleg fűtés a lényeg, ha­nem az, ami innen kiindul, ha szükség van a lendületre. És csupán elejtetten szóba került, de inkább tréfás íz­zel. mint komolyan, hogy akkor biztosan odahaza, Zagy­ván, a Csobán-berekben fé­nyesebb az élete. Bókolt a fejével, igent intve és most már hangosan is nevetve mondta: — Már hogyne.. 3 Azon derült, hogy sem há­za, sem hétvégi telke, de még kocsija sem. Pedig nem is élnek fényűzően, mert ez nem természetük, inkább szerényen, munkásemberhez méltán. De aminek érdemes, annak nagyon tudnak örül­ni. A szülők jó egészségének, az asszony, született Oravecz Margit, meg a felnövőben le­vő leány szorgalmának. Mert a feleség is a pártvezetőség tagja a községben. Aztán ilyenkor, ősszel fényesedik ki az ünnep igazán, mert az apjának is és anyósának is születése napja egybeesik a forradalom évfordulójával. Otthon megcsendül a pohár és jogos a vigalom. Jó is len­ne minden, ha ilyenkor az apja nem zendítene a régi nótára, hogy János keveset törődik az otthoni portával, mindene az erőmű. Ez a zsörtölődés zárja be az ünne­pet, aztán jönnek a hétköz­napok. Nem volna Fleischer János a neve, ha nem ismer­né be töredelmesen... — Igaza van az öregnek. De mit tegyek, ha nincs időm... — Vízválasztón az erőmű, mintha megbabonázott volna úgy forog abban az élet. Ép­pen a napokban járt ott láto­gatóban Kukol Emil, a volt igazgató és amikor belépett az udvarba, hirtelen kicsú­szott a száján a csodálkozás: „Akár egy ékszerdoboz, olyan lett ez az erőmű... ” Ezért az elismerésért bizony meg kellett dolgozni. Büszkék is Fleischer János és Horváth Miklós, az igazgató is, hát még az emberek, akiknek nagyapjuk, apjuk már ott dol­gozott a valamikor fél ország­ban ismert villanyfényt ter­melő üzemben. Azt az üze­met megtéphette a háború, felrobbantották a generátor- házat, elavulhattak a beren­dezések, hogy emberhalált követelt, meghúzhatták fe­lette a lélekharangot, hogy majd bezárják és eltüntetik véglegesen a Vízválasztó völ­gyéből, de újjászületett. Most Salgótarjáné. Amikor meg­jönnek az északi szelek és levelét veti az erdő, sok ezren naponta odafigyelnek az erő­műre. Most is beszédtéma lett, mert a Gagarin Hőerő­műhöz csatolják. A párttitkár hangosan kifakadt: — Itt mindig történik va­lami, hát van-e ideje mással is foglalkozni az embernek? Nem is ott kell keresni a dolog lényegét, amikor Flei­scher Jánosról úgy esik szó, hogy az idejét nem osztja be gazdaságosan, hanem ott, hogy igazán jó szívvel már gondolni sem tud másra, csak az erőműre. Illethető-e ezért szemrehányással? Azt mondta, hogy már a dédap­ja, aki valahonnét nyugat­ról, a gránerokkal került ide a felvidékre, ott dolgozott. Ő maga is pelyhedző állal ott kezdte. Itt lett tizenévesen párttag, itt kóstolta meg a felnőtt emberi ízt, innen in­dult a seregbe, ide tért visz- sza, itt tanulta meg az em­berséget, itt lett a párt ve­zetője. Hirtelen, mint aki­nek egy mentő ötlete támad, feltekintett, arcának ráncai elsimultak, szeme felvillant: — Ide köt minden, mert itt az én vagyonom... Persze, hogy eltekinthető, ha minden idejét ott tölti és megfeledkezik a csobán-bere- ki otthonáról. Tehetett mást például akkor, amikor ki­mondták: az erőműnek lejárt az ideje. Már akkor a párt- szervezet élén állott és így tiltakozott: — De mi lesz az emberek­kel, azokkal, akiket minden ide köt, ehhez a helyhez? És akkor jött az ajánlat, hogy az áramszolgáltatás he­lyett térjenek át a város gőz­fűtésére. Ha ez ilyen egy­szerű lett volna. Bezártak a bányák, felszedték a bánya- vasutat, nem volt többé haj­tóerő. Akkor átállani az olaj- meghajtásra. Igen ám, de az olaj teremtette hőt a régi ve­zeték már nem bírta el. Át kellett az egész kazánrend­szert, csővezetéket ' építeni, miközben a város várta a meleget. Még éjszakákon is kísértette a párttitkárt ások telefonhívás: „Hideg van, nem tudom füröszteni a gye­reket. .. ” „Mikor lesz már végre meleg?” „Ne kísérletez­zenek, nem értenek maguk ahhoz... ” — A pártvezetőség éjsza­kákat ülésezett, keresvén, mit tegyünk... — emlékezett Flei­scher János. Azt szokták mondani, hogy akkor a létért való küzdelem folyt az erőműben, amelynek belső falai mögé nemigen láttak be az emberek. Pedig érdemes lett volna. Nem volt pihenés, sem éjjel sem nap­pal. Ott dolgoztak a pártta­gok az élen. Ott volt az igaz­gató, ott volt, mindenki, aki i egy kicsit is érzett valamit az erőműért. Azt mondta a párttitkár, hogy ebben a küz­delemben az esett neki leg­jobban, amikor régi mestere, párttitkár elődje, Lupták Mik» lós, meg Krenács József és az öreg Lutri János, nyugodjon békén, azt mondták, neki: — Na, jól van, fiú, már látjuk, lesz belőletek valami... H át így volt. És lett is belőlük valami. Aho­gyan Kukol Emil mondta: „Ékszerdoboz... ” Mit tegyen Fleischer János, ha odaköti őt minden ehhez az erőműhöz. Ott van iga­zán otthon, . amikor végig­megy a rendezett udvaron, aztán hívják, hogy menjen tanácsot adni, mert ő párt- vezető. De a barátnak kijá­ró tisztelet is ez a munká­soktól. Akkor érzi igazán ott­hon magát, amikor belép a régi csarnokba és megtelik füle a sivító hangú turbinák hangjával. Aztán az új csar­nok szépsége emeli jó kedv­re a párttitkárt. Azért, mert a sajátjában érzi magát, mint a jó gazda. És neki ez az igazi boldogság. Hát maid kerít még időt másra is, meg a magasabb szintű tanu­lásra is. Hiszen fiatal még, és a pártmegbízatása kötelezi. Bobál Gyű* NÓGRÁD — 1980, november 6., csütörtök $

Next

/
Thumbnails
Contents