Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

Magyar—kambodzsai közös NY I A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Heng Samrin elnök vezetésé­vel 1980. november 25—29. kö­zött hivatalos, baráti látoga­tást tett Magyarországon Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja és a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács küldöttsége. Heng Samrint fogadta Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. A tárgyalásokat magyar rész­ről Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, kambodzsai részről Heng Samrin, Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja és a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács elnöke vezette. A kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről foly­tatott megbeszéléseket a szí­vélyesség, az őszinte elvtársi légkör és a kölcsönös megér­tés jellemezte. Valamennyi megvitatott kérdésben tel­jes nézetazonosság nyilvánult meg. I. Ä magyar fél tájékoztatást adott a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sáért folyó munkáról, a fej­lett szocialista társadalom építésének időszerű feladatai­tól. Üdvözölte Kambodzsa ha­zafias forradalmi erőinek 1979. január 7-i győzelmét, amely véget vetett a népirtó Föl Pót—leng Sary—Khieu Sampban rezsim uralmának, ój korszakot nyitott a kam­bodzsai nép történetében és megteremtette a demokratikus fejlődés, a társadalmi haladás reális lehetőségeit. A Magyar Népköztársaság nagyra értéke­li a Kambodzsai Népi Forra­dalmi Tanácsnak — a kam­bodzsai nép egyedüli törvényes képviselőjének — a kam­bodzsai népnek a múlt súlyos öröksége felszámolásában, a szétdúlt népgazdaság helyre- állításában, a politikai, a tár­sadalmi és a kulturális élet Újbóli megindításában elért eredményeit A magyar nép teljes mértékben szolidáris a kambodzsai nép erőfeszítései­vel, melyek a független, békés, demokratikus, el nem kötele­zett és a szocializmus felé ha­ladó Kambodzsai Népköztár­saság felépítésére irányul­nak, s a jövőben is határozott támogatást nyújt az imperia­lizmus és más reakciós erők elleni harcához. A magyar fél nagyra érté­kelte a három indokínai or­szág békés, baráti, testvéri együttműködésre irányuló po­litikáját és hagyományos har­ci szolidaritását, melynek cél­ja, hogy megvédjék nemzeti függetlenségüket, szuvereni­tásukat, szabadságukat. Ha­tározottan támogatta a Kam­bodzsai Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztár­saság, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság konstruk­tív kezdeményezéseit, ame­lyek Délkelet-Ázsiának a bé­ke, a stabilitás és az együtt­működés térségévé válását szolgálják. A magyar tárgyaló fél tá­mogatásáról biztosította a Kambodzsai Népköztársaság külpolitikáját, amely erősíti és fejleszti a barátságot és az együttműködést a testvéri szo­cialista országokkal. Egyet­értett azzal, hogy a Kambod­zsai Népköztársaság létre­jötte, békés, el nem kötele­zett külpolitikája és az a törekvése, hogy egyenlőségen, békés egymás mellett élésen alapuló baráti kapcsolatokat létesítsen minden országgal, különösen a délkelet-ázsiai ál­lamokkal, hatékonyan járul hozzá a nemzetközi enyhülés, Délkelet^zsia és a világ bé­kéje, biztonsága erősítésének ügyéhez. A kambodzsai fél tájékoz­tatást adott az ország helyze­téről, azokról a tervekről és eredményekről, melyeket Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács vezetésével a kambod­zsai nép megvalósít, illetve elért. Méltatta a magyar nép­LATKO nek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a fej­lett szocialista társadalom épí­tésében elért eredményeit, va­lamint a Magyar Népköztár­saság aktív, békeszerető kül­politikáját. Köszönetét fejez­te ki a kambodzsai népnek nyújtott internacionalista tá­mogatásáért. A felek egybehangzóan meg­állapították, hogy az 1979. ja­nuár 7-i győzelem és a Kam­bodzsai Népköztársaság meg­alakulása eredményeként kedvező lehetőségek jöttek létre a magyar—kambodzsai kapcsolatok fejlesztésére Ki­fejezték érdekeltségüket a két­oldalú együttműködés elmé­lyítésében, a gazdaság, a tu­domány, a kultúra, az egész­ségügy terén és más terüle­teken. A látogatás során a felek egészségügyi, kulturális együttműködési és gazdasági segítségnyújtási megállapo­dást, valamint konzuli egyez­ményt írtak alá, s megálla­podtak a vízumkényszer meg­szüntetéséről a diplomata- és szolgálati útlevelek esetében. II. A két küldöttség megállapí­totta, hogy napjainkban a világban egyidejűleg hatnak az enyhülés és a feszültség té­nyezői. Tovább növelték ak­tivitásukat az enyhülésért küz­dő erők, amelyek a vitás nem­zetközi kérdéseket politikai eszközökkel, tárgyalások út­ján kívánják rendezni. Mind­két fél erőteljesen hangsú­lyozta az enyhülés fenntartá­sának és megszilárdításának fontosságát és azt, hbgy az enyhülést katonai térre is ki kell terjeszteni. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a fegyverke­zési verseny megszüntetésének, az átfogó leszerelési intézke­dések megvalósításának, be­leértve a nukleáris leszerelést is. Üdvözölték a Szovjetunió­nak azt a nagy fontosságú ja­vaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képvise­lői állapodjanak meg a közép- hatósugarú nukleáris fegyve­rek korlátozásáról Európában, beleértve az előretolt telepí­tésű amerikai nukleáris esz­közöket is. Helyeslik és tá­mogatják a szocialista orszá­goknak a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokon előter­jesztett, a közép-európai álla­mok egyenlő és kölcsönös biz­tonságának elvére épülő kö­zös kezdeményezését, továbbá a Szovjetuniónak az ENSZ je­lenlegi ülésszakán benyújtott leszerelési javaslatait. A felek kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a nemzetközi enyhülés és a béke érdekei szükségessé teszik a hadászati fegyverek korlátozásáról alá­írt második SALT-szerződés mielőbbi ratifikálását. Elítél­ték a fegyverkezés fokozását, a szocialista országokkal szembeni katonai erőfölény megteremtésére irányuló NATO -törekvéseket, s a kor­látozott nukleáris háború le­hetőségére vonatkozó rendkí­vül veszélyéi amerikai doktrínát A Magyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztár­saság üdvözli azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség többi országa tesz az európai béke és biztonság megszilárdításáért, a nem­zetközi együttműködés fej­lesztéséért, az államközi kap­csolatokban meghonosodott együttműködési normák al­kalmazásának szélesítéséért, a kölcsönös bizalom erősíté­séért. Nagy jelentőségűnek tartják az európai biztonság­gal és együttműködéssel fog­lalkozó madridi találkozó konstruktív szellemben törté­nő sikeres lebonyolítását. Hangsúlyozták, hogy az euró­pai katonai enyhüléssel és le­szereléssel foglalkozó konfe­rencia összehívására tett kezdeményezés megfelel mind az európai népek, mind a vi­lágbéke érdekeinek. A felek áttekintették az ázsiai térség békéjének, biz­tonságának kérdéseit és mély aggodalmuknak adtak han­got a kínai vezetés és az amerikai imperializmus fe­nyegetései, agresszív törek­vései és felforgató tevékeny­sége miatt, amelyek a Kam­bodzsai Népköztársaság, a Z AT Vietnami Szocialista Köztár­saság, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság független­sége és szuverenitása ellen irányulnak. Ez a délkelet­ázsiai feszültség fő forrása. Határozottan elítélik ezeket az akciókat és követelik ha­ladéktalan beszüntetésüket A két fél megállapította, hogy az imperializmussal ösz- szej átsző kínai vezetésnek a feszültség fenntartására, egyes országok egymással való szem- beállítására irányuló hegemo- nista politikája mélyen sérti a délkelet-ázsiai népek nem­zeti érdekeit, s akadályozza ezen országoknak a jószom­szédi kapcsolatok kialakítá­sára, a békés együttműködés fejlesztésére irányuló erőfe­szítéseit Elítélték a pekingi vezetők terjeszkedő politikáját mely ellentétben áll a szo­cializmus ügyével, a béke és a népek felszabadító harcá­nak valós érdekeivel. Határozottan elítélték Dél- kelet-Ázsia egyes országai területének felhasználását a Kambodzsai Népköztársaság belügyeibe történő beavatko­zásra, az ellene irányuló ak­namunkára A felek egyértel­műen aláhúzták, hogy az 1979. január 7-e óta Kam­bodzsában végbement válto­zások visszafordíthatatlanok. A magyar és a kambodzsai tárgyaló fél elfogadhatatlan­nak tartja, hogy a kambod­zsai nép kívánsága és érdekei ellenére továbbra Is a népir­tó Pol Pót—leng Sary— Khieu Samphan klikk bito­rolja Kambodzsa törvényes helyét az ENSZ-ben. Meg­erősítették, hogy Kambodzsá­val kapcsolatos bármely kon­ferencia és annak határozata, amelyet a népi forradalmi ta­nács beleegyezése és részvé­tele nélkül rendeznek meg, illetve fogadnak el, törvény­telen és durva beavatkozást jelent Kambodzsa belső ügye­ibe. A Magyar Népköztársaság teljes támogatásáról biztosí­totta a Kambodzsai Népköz- társaság, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminisztered Vi­entiane! konferenciájának négypontos javaslatát, amely­nek elfogadása garantálná a délkelet-ázsiai feszültség csökkentését, a térség béké­jét és biztonságát A felek internacionalista szolidaritásukról biztosítják az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányát és népét országa demokratikus társadalmi fejlődéséért, füg­getlenségéért, szuverenitásá­nak megőrzéséért vívott har­cában. Támogatják az or­szág békéjének és biztonságá­nak védelmében tett nem­zetközi politikai kezdeménye­zéseit. A felek egyetértettek ab­ban, hogy az el nem kötele­zett országok mozgalma fon­tos tényező a békéért, a le­szerelésért, az enyhülésért, az imperializmus, a gyarmatosí­tás, az újgyarmatosítás és a faji megkülönböztetés elle­ni harcban. Támogatják a fejlődő országok törekvéseit, hogy a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban a függetlenség és az egyenlő­ség elvei érvényesüljenek. • A közel-keleti helyzettel foglalkozva, mindkét fél el­ítélte az Egyesült Államok közreműködésével létrejött egyiptomi—izraeli különalkut, és megerősítette, hogy igazi és tartós béke csak akkor jö­het létre, ha Izrael vissza­vonul az 1967 óta megszállt arab területekről é biztosít­ja a palesztin nép elidegenít­hetetlen jogait, beleértve az önálló állam alapításának jogát is, a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezetnek, mint a palesztin nép egyedüli és jo­gos képviselőjének a vezeté­se alatt. Követelték, hogy Iz­rael vonja vissza egyoldalú döntését, amely Jeruzsálemet Izrael fővárosává nyilvánít­ja. A felek aggodalommal mu­tattak rá, hogy miközben változatlanul rendezetlen és veszélyekkel terhes a közel- keleti helyzet, a Közép-Kele­ten fegyveres konfliktus rob­bant ki. Irak és Irán népei­nek érdeke azt kívánja, hogy a két fél tárgyalások útján találjon megoldást a vitás kérdések rendezésére!. A hét három kérdése 1. Hogyan értékelhetők a „Reagan csapatához” tarto­zó politikusok kijelentései? Nancy Reagan, a megvá­lasztott elnök felesége, a jö­vendő új first lady szorgosan dolgozik a Fehér Ház átbúto- rozási tervein: a becslések szerint az őrségváltással kap­csolatos átalakítás, valamint a költözés hárommillió dol­lárt fog felemészteni. A világ természetesen arra kíváncsi, milyen politikai poggyászt visz magával az Egyesült Ál­lamok új elnöke. Ezért — jóllehet ötven napig még Carter van hivatalban, s próbál főként a túszügyben még valamilyen eredményt elérni — a „Reagan csapatá­hoz” sorolt politikusok min­den megnyilatkozását gondo­san mérlegelik. Ilyen jelzésekben a héten sem volt hiány. Washington­ban sajtóértekezletet tartott John Tower, a szenátus had­ügyi bizottságának elnöke, akit az új kormány hadügy­miniszter-jelöltjeként is em­legettek. (Igaz, közben újabb nevek kerültek a listáira: a Pentagon főnöki irodájának nem kevesebb, mint hét ■ vá­rományosát emlegetik.) To­wer „biztonságpolitikai” át­tekintést adott, valójában egy erőpolitifea akciótervét vázol­ta fel — elszabaduló fegyver­kezési versennyel, súlyos ve­szélyekkel és terhekkel. A kép elszomorító lehetett, de annyiban nem volt meglepő, hogy a texasi szenátort a Reagan táborban is a legszél­sőségesebb héják közé sorol­ják. Moszkvában Percy szená­tor, a külügyi bizottság elnö­ke nyilatkozott, miután a ter­vezettnél sokkal hosszabb megbeszélést folytatott Leo- nyid Brezsnyevvel és találko­zott más szovjet vezetőkkel, köztük Usztyinov marsall, honvédelmi miniszterrel is- E tanácskozások nem öltöt­tek hivatalos jelleget inkább ismerkedésre, az álláspontok jobb megértésére szolgáltak, de így is biztatónak tűnik, hogy a légkört konstruktív­nak mondták. Szovjet részről kétségtelen gesztus, hogy a legmagasabb szinten fogad­ták a leendő elnök egyik kül­politikai tanácsadóját. Ez megfelel Moszkva békepoli­tikájának, hiszen a kampány­ban elhangzott, s erősen vi­tatható kijelentéseknél fon­tosabbak lesznek a holnapi tettek. A szovjet—amerikai viszony rendkívüli fontossá­gát figyelembe véve változat­lanul a békés egymás mellett élés normádnak betartására kell törekedni, s ennek érde­kében jótékony szerepe lehet minden személyes érintkezés­nek. 2. Miért követték politikai rengések az olaszországi ka­tasztrófát? Az olasz földrengésről ér­kező drámai jelentések, a hegyek között eltűnt telepü­lések, vagy a hatvan órán át a romok alá temetett iskolai osztály esetei méltán keltet­tek együttérzést, váltották ki az általános segítőkészséget. Ám Itáliából másfajta hírek is napvilágot láttak- Kiderült, hogy a tíz évvel ezelőtt ki­dolgozott védelmi terveket — amelyeket éppen az akkori földrengés-katasztrófa ösz­tönzött — nem hajtották vég­re. Lelepleződött, hogy a ká­rosultak számára korábban kiutalt pénzösszegek jó része szőrén-szálán eltűnt, vannak, akik még hosszú évek múl­tán is barakkokban tengődnek. Mindez kihatott a legutóbbi eseményekre is, a mentés ne­hézkesen indult, és a sokat emlegetett „emberi tényező”, vagy inkább hatósági tényező következtében messze elma­radt a lehetőségektől. Mindez nem mendemondákból jutott a nyilvánosság elé, hanem maga az államelnök, az or­szág köztiszteletben álló nagy örege, Pertini mondta el szenvedélyes televíziós be­szédében. A Forlani kormány azzal védekezett (ezért vonta visz- sza lemondását a belügymi­niszter is), hogy az államfői bírálatot nem vonatkoztatja magára. A korábbi mulasztá­sokat elkövető miniszterelnö­köt valóban nem Forianinak hívták (igaz, több miniszter azonos a korábbiakkal), dehát kétségtelen folyamatosság áll fenn az olasz politikai életben, s a kritikát nyugodtan magá­ra veheti a kormányokat egy­más után kiállító keresztény- demokrácia. Ráadásul a föld­rengésbotrány akkor robbant ki, amikor még tetőzött a sokmilliárdos olajskandalum. Ezért folytatódott az ele­mek haragja politikai rengé­sekkel, s még a kormánykoa­lícióban részes szocialisták is igyekeztek elhatárolni magu­kat a kereszténydemokra­táktól. A kommunisták is igyekeznek elhatárolni magu­kat a kereszténydemokraták­tól. A kommunisták legújabb állásfoglalása új közéleti szellemet sürget, új emberek­kel, a baloldal részvételével. S, ha Itáliában tovább mozog a föld. ez különösképpen vo­natkozik a politikai talajra. 3. Milyen eredményekkel zárult a csonka-csúcs Am­manban? Egy teljes hadosztály vi­gyázott arra, hogy az ammanl Sheratón Szállóban össze­gyűlt arab elnökök és ural­kodók zavartalanul folytat­hassák csúcstalálkozásaikat. Váratlan külső körülmények nem is okoztak gondot, an­nál nagyobb problémát je­lentett a belső megosztottság. Az Arab Liga hat tagja (a Szilárdság Front négy állama, a PFSZ, valamint Libanon) távol maradt, s — más előjel­lel — nem lehetett jelen a ko­rábban kizárt Egyiptom. A nagy kérdés az volt, mi­lyen közös arab stratégiát va­lósítsanak meg, amikor a Camp David-i megoldás zsákutcába torlódott; az új amerikai el­nök határozottan elkötelezte magát Izrael mellett és a pa­lesztin állammal szemben: az öböl térségében pedig hábo­rú folyik. Ezekkel kapcsola­tosan nincs egység: vannak arab államok, amelyek támo­gatják Bagdadot, mások nem. Szóban mindenki tartja ma­gát a korábbi, palesztinokat támogató határozathoz, de Husszein szeretne összarab képviselőként Reagannel tár­gyalni. Nemigen utasítja el Camp David pótlására a „jor- dániai kártya” kijátszásának tervét, valamiféle jordanizált palesztin rendezést. Szíria és a Szilárdság Front többi tagjai éppen ezért uta­sították el a részvételt, mert egyrészt nem látták volna ér­telmét az ellentétek csúcs­szintű kinyilvánításának, más­részt nem hajlandók elfogadni semmiféle elsietett döntést. A csonka-csúcs végül egy elég semmitmondó nyilatkozattal, valamint szerény - gazdasági határozattal zárult. És számos négyszemközti eszmecserével a Sheraton luxuslakosztályai­ban, amelyek következményei ma még nem mérhetők fel teljes egészükben egy hagyo­mányos válságtérség mostani, különösen bonyolult időszaká­ban. Pálfy József Mindkét fél elítélte az im­perialista államok manővere­it, amelyek katona! erőiknek az Indiai-óceán és a Perzsa­öböl térségében való összpon­tosítását célozzák, s azokat a kísérleteket, amelyek új ka­tonai tömb létrehozására, meglevő katonai támaszpont­jaik kiterjesztésére és újak létesítésére irányulnak. Meg­erősítették, hogy támogatják az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítását A felek elítélték a fajüldö­ző pretoriai rezsim Angola elleni agresszióját és Na­míbiával kapcsolatos mester­kedéseit. Aktív támogatásuk­ról és szolidaritásukról bizto­sították a délnyugat-afrikai népi szervezetet, a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli és törvényes képviselőjét és kö­vetelték a Namíbia független­ségére és területi integritá­sára vonatkozó ENSZ-hatá- rozatok azonnali végrehajtá­sát. Kifejezték meggyőződé­süket, hogy Zimbabwe füg­getlenné válása jelentős hoz­zájárulás a gyarmati rend­szer maradványainak felszá­molásában vívott küzdelem­hez és kinyilvánították kész­ségüket kapcsolataik fejlesz­tésére Zimbabwe kormányá­val. A két fél nyugtalanságának adott hangot a Karib-térség országainak és • más latin­amerikai népeknek az impe­rializmus részéről történő veszélyeztetése miatt. Meg­erősítették, hogy szolidárisak a neokolonializmus, az im­perializmus és a népelnyomó rendszerek ellen harcoló la­tin-amerikai népekkel és kor­mányokkal. j A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a kam­bodzsai küldöttség látogatása és a tárgyalások eredményei nagymértékben hozzájárul­nak a magyar és a kambod­zsai nép testvéri barátságá­nak erősítéséhez, a magyar— kambodzsai kapcsolatok meg­szilárdításához és fejlesztésé­hez. Kambodzsa Megmentése Nemzeti Egységfrontjának Központi Bizottsága és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács nevében a kambodzsai küldöttség magyar párt- és kormányküldöttséget hívott meg hivatalos, baráti látoga­tásra a Kambodzsai Népköz- társaságba. A meghívást a magyar fél köszönettel elfo­gadta. Budapest, 1980. november 27. a Magyar Népköztársaság nevében: LAZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke " a Kambodzsai Népköztársaság nevében: HENG SAMRIN a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnöke Hajózás IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK FIGYELEM) A • Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat fel­vesz és betanít: 1. Hajós fedélzeti munka­körbe 8 általánost vég­zett. úszni tudó dolgo­zókat 2. Gépházi munkakörbe vasipari szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelke­ző, vagy műszaki szak- középiskolát végzett dol­gozókat Két műszakos, heti váltásos munkarend. Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Bp., XIII., Cserhalom a 2„ du­nai kirendeltség. A NÖGRAD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres — autószerelő szakmával, középiskolai végzettséggel, gépjár­mű-ügyintézői szakvizsgával és gyakorlattal rendelkező gépkocsi-előadót, — emelőgép-irányítói, műszaki előadói munkakörbe építő­gépész, ill. közlekedésgépész üzemmérnököt, — műszaki főiskolai végzettséggel, szállítási szakvizsgával rendelkező személyforgalmi irányítót, — víz-fűtésszerelő anyagok területén jártas anyaggazdálko­dási előadót. — épületvillamosítási üzemmérnököt, műszaki előkészítői munkakörbe. Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Cím: Salgótarján, Munkás út 8. Telefon: 12-283. I 1

Next

/
Thumbnails
Contents