Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

A „Fémmechanika” Szivattyú- és Anyagmozgatógép-gyártó Szövetkezet rétsági telepén készítik a Calor és Sihi önfelszívó szivattyúkat. Ez utóbbi termék a telep évi termelé­sének több mint 80 százalékát jelenti, A képen: Csibra Béla lakatos és Sztrihó Józsefné • szivattyúk végszerelését végzi. Ösztönző jogszabályok a lakásgazdálkodás, az építési feltételek és a lakáscsere fejlesztésére Á Minisztertanács, akárcsak ság között és az egyes épi- 1976-ban, most ismét áttekin- tési formákban. Így a jövő tette a legfontosabb lakásügyi év július 1-ével lép hatályba jogszabályokat és megállapí- például az a módosítás, amely tóttá, hogy alapvetően tovább- szerint a tanácsi ra is alkalmasak szabályozó "" ,",'Ä szerepük betöltésére. A gya­korlati tapasztalatok azonban nzt is megmutatták,_ hogy egyes részletek kiegészítése, módosítása jobban szolgálhat­ja a lakásgondok megoldását. Ezért az építésügyi és város­fejlesztési miniszter és a pénz­ügyminiszter előterjesztése »lapján — figyelembe véve más tárcák, a tanácsok és a társa­dalmi szervezetek javaslatait, — döntött a kormány lakás­ügyi jogszabályok korszerűsí­téséről. értékesíté- sü lakások vásárlásánál ugyanolyan magas kedvez­rül sor az otthonházak — nyugdíjasok háza, garzon­ház, szobabérlők háza — la­kásainak, lakóegységeinek az általánostól eltérő országos jogi szabályozásra, ami rész­letesen meghatározza rendel­ményt, - állami támogatást tetésüket, a lakások és a la­kapnak a leendő tulajdonosok, mint a munkáslakás-építésnél. Ezzel tehát egységesítik az ál­lami támogatást, ami a terve­zést is egyszerűsíti. A szoci­álpolitikai kedvezményeket továbbra is fenntartják és az állami támogatás összegével együtt levonják a lakás árá­ból. Az így megmaradt ösz- szegnek azonban a korábbi i! kóegységek kiutalásának és a bérleti jogviszony folytatásá­nak rendjét. Továbbá a mó­dosított jogszabályok külön­böző kedvezményekkel ösz­tönöznek arra, hogy a téli tartózkodásra alkalmas üdü­lőknek minél nagyobb részét hasznosítsák állandó vagy át­meneti lakásként. Üjabb kiegészítések intéz­helyett csupán 10 százalékát kednek a bérleti jogviszony kell befizetnie készpénzben leendő tulajdonosnak. A fiatal házasok és a több- gyermekes családok részére — ha kérik — az első öt év­ben további 10—10 százalék­----- . \ ,, kai csökkenthető a kölcsön— aurci, az aua— k özpontilag kiadott mo - törlesztés havi összege. Új mi telkek értékesítését. Így a sok es agazau irányelve' - megoldás, hogy a fiatalok, a jövő évtől már a hasvomá­rint a jovö ev első feleben a tanácsok is felülvizsgálják és kiegészítik saját lakásügyi ren­delkezéseiket. Fontos köve­Az új szabályozások kedve­zőbb feltételeket teremtenek a tanácsi elosztású lakásalap jobb kihasználására, a lakás- gazdálkodás fejlesztésére. A folytatásáról, a társbérletekről és a megüresedő bérlakások felhasználásáról is. Egyúttal teljes körűvé tették azt a majdnem négy évvel ezelőtt megjelent jogszabályt is, amely megszüntette az álla telmény, hogy a tanácsok elő­térbe helyezzék a szervezett lakáscserét. Ezért szükséges, hogy az ú; és a megüresedő lakásoknak egy részéből — amit tanácsi rendelettel ha­tároznak, meg — lakáscsere­alapot hozzanak létre. Lehe­tőleg olyan igénylők kapjanak lakást, akik maguk is sza­baddá teszik addigi otthonu­kat. Ezt a lehetőséget növelik a módosított jogszabályok az anyagi érdekeltség bővítésé­vel, mert aki a tanács javára lemond lakásáról — például ősszeköltözés esetén —, ürí­tésként megkapja a lakáshasz- nálatba-vételi díj háromszoro­sát, aki pedig a nagyobb he­lyett kisebb lakást kér, a díj kétszeresére tarthat igényt. A cserét ösztönzi a gyorsabb ügyintézés is, mert a névjegy­zéken kívül, sorön kívül fog­lalkozhatnak az ilyen kérel­mek teljesítésével. Az- állami bérlakások építé­sének hozzájárulásaként fize­tendő lakáshasználatba-véte- li díj összege indokolatlanul elmaradt a lakásellátás többi formájának lakossági terhe­itől. Az építési költségeknek jelenleg mindössze 5—6 szá­zaléka. Az eredeti arányok visszaállítása indokolja azt, hogy az új rendelkezésnek megfelelően 1981 július 1-től a használatbavételi díjat átla­gosan kétszeresére növelik. Ennek megállapítását azonban a korábbinál jobban differen­ciálják. A szociálpolitikai ked­vezményeket továbbra is ér­vényesítik. Az összkomfortos, és komfortos lakások eseté­ben pedig öt év helyet tízéves részletfizetést engedélyezhet a tanács. A kormány arányosabbá te­szi , a lakásépítési terhek meg­osztását az állam és a lakos­megoldás, hogy a fiatalok, a jövő évtől már a hagyomá lakás megszerzéséhez szűk- nyos családi házak építői is séges .✓ készpézbefizetés ősz- csak tartós használatra kap- szegére is kölcsönt kérhet- hatnak állami telkeket, nek. Az űj szabályozások illetve A lakásügyi rendeletek kor- végrehajtási utasítások rövi- szerűsítésével együtt most ke- desen megjelennek. Közélet és szervezettség Mit tekintsünk napjainkban közéleti cselekvésnek, kiket tarthatunk közéleti emberek­nek? Nemcsak teoretikus vagy terminológiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdései ezek társadalmi életünknek. Még­hozzá olyan kérdések, ame­lyek aligha tekinthetők egy­értelműen tisztázottaknak. A közfelfogás bizonytalanságait, illetve egyoldalúságát jelzik egyes szociológiai felmérések is, melyek tanúsága szerint sokán hajlamosak a közéle­tet a politika „magas régiói­val” azonosítani, a liiindenna- poktól távoleső szféraként fel­fogni. Ebből eredően közéleti embernek is csak azt tekintik, aki az említett magas régi­ókban mozog: az országos vagy megyei vezetőt, a köz­ponti testületek tagját, a kép­viselőt. Mások szélesebben húzzák meg a kört, de a köz- életiség az ő szemükben is jobbára valamilyen funkció­hoz, tisztséghez kötődik: köz­életi ember e szerint a párt- titkár, a tanácstag, vagy — újabban — a szakszervezeti bizalmi. Bizonyos leszúkítettség, kor­látozottság fejeződik ki ezek­ben az értelmezésekben. S ez a leszúkítettség elvileg sem helytálló, s a gyakorlat szem­pontjából sem haszonnal já­ró. Bárhonnan is nézzük a dolgot, az élet arra int, hogy indokolt e fogalmakat átfo­góbban, szélesebben értel­mezni. Hiszen a közélet vég­eredményben nem más, mint a közösség, pontosabban szól­va a közösségek élete — a „köz élete”. Éppen ezért min­den olyan ember közéleti em­bernek tekinthető, aki — a politikai tudományok szakér­tő művelőjének szavaival él­ve — .szőkébb vagy tágabb közösségében hangadó és így befolyásolásra, irányításra képes; nemcsak érdekli az, hogy mi történik körülötte, hanem meggyőzni és mozgó­sítani, képviselni és tárgyalni is tud közössége érdekében; nemcsak együtt cselekszik a többiekkel, hanem szervezni tudja e cselekvést, s a cselek­vés lehetőségeinek a keretei­ért is tud érvelni és tenni valamit”. Minden közösségi cselekvésnek nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyenek ilyen irányító, befolyásoló, mozgó­sító, szervező egyéniségek. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a cselekvő közösségek sokaságában mindenütt talál­hatók közéleti emberek, s a közéleti cselekvésnek jóval tá­gabb a szférája, mint az úgy­nevezett „magas politika”, vagy mint akár a politikai­mozgalmi szervezetek és nép- képviseleti szervek intézmé­nyesült működése. INTÉZMÉNYI KERETEK Persze, aligha vonhatná kétségbe bárki, hogy a körül­ményeink között a közélet leg­főbb színtere, leggyakoribb megnyilvánulási területe a szervezett keretek között foly­tatott, intézményesült társa­dalmi tevékenység. Egysze­rűbben szólva, a közéletiség mindenekelőtt és legtömege­sebben a politikai, társadal­mi szervezetekben és mozgal­makban, az érdekképviseleti, népképviseleti szervekben, fó­rumokon nyilvánul meg, az itteni vitákban, elhatározá­sokban. kezdeményezésekben, szervező és mozgósító tevé­kenységben ölt testet. Szerve­zett keretek és .formák nél­kül a közélet eleven áramlá­sa kicsapna medréből vagy el- sekélyesedne; az egyéni szán­dékok nem állnának össze közösségi törekvésekké, a tett- rekégzség nem alakulhatna tevőleges aktivitássá avagy pedig a sokféle egyéni tett nem forrhatna össze a közös cselékvésben. Közéletünk szervezettsége tehát nem va­lamiféle negatív jelenség, ha­nem éppenhogy biztosítéka a szocialista demokrácia tartal­mi érvényesülésnek, más­szával annak, hogy a dolgozó emberek érdemben részt ve­hessenek a közügyek eldönté­sében és intézésében. Ezt a szervezettséget azon­ban hiba lenne leszűkítve fel­fogni, csúpán a kifejezetten politikai szervezetek tevé­kenységére szűkíteni. A la­zább keretek között folyó te­vékenységi formáknak is le­het és van közéleti jelentősé­ge, tartalma. Hiszen miért ne minősülne közéleti cselekvés­nek például a szocialista bri­gád közösségi életének szer­vezése, fejlesztése? Vagy mi­ért ne lenne közéleti jelen­tőségű a (termelő-, fogyasz­tási vagy lakás-) szövetkezet önkormányzati életében való tevőleges és kezdeményező részvétel? Miért ne tartanánk közéleti embernek, aki egy sportegyesület, amatőr művé­szeti csoport, ifjúsági klub, értelmiségi társulat vagy más hasonló közösségek soraiban tölt be hangadó, mozgósító, irányító szerepet? Avagy ne­tán nem része-e a közéletnek mondjuk a szülők iskolai megbeszélése gyermekük osz­tályközösségének fejlődéséről és gondjairól? ÖNTEVÉKENY ÉRDEMI KÖZÉLETET Ha mindezt számba vesz- szük, joggal mondhatjuk, hogy nálunk igazán nem csekély a közéleti emberek száma. Ez a kör a fejlődés során termé­szetesen tovább bővíthető és bővítendő. De legalább ilyen fontos, hogy a közélet cselek­vő részeseinek mindegyiké­ben tudatosuljon tevékeny­ségének társadalmi jelentő­sége. tartalma, hogy pontosan értsék önnön szerepüket, le­hetőségeiket. S nem kevésbé lényeges az is. hogy a társa­dalom kellőképpen építsen er­re a széles körű aktivitásra, s a legjobb hatásfokkal hasz­nosítsa azt. Ha ebből a szempontból át­gondoljuk teendőinket, több­féle és többirányú szükségle­tet érzékelhetünk. Egyrészt szükségesnek mutatkozik köz­életünk bizonyos mértékű tűl- szervezettségének megszünte­tése, az ebből adódó — Kádár János országgyűlési beszédé­ben is szóvá tett — formális, bürokratikus jelenségek le­küzdése. Az üresjáratok, a rutin és megszokás őrizte ki­üresedett formák eltüntetésé­vel csak nyerne közéletünk, tartalmasabbá, elevenebbé válna. Bizonyos területeken viszont éppen a szó igazi ér­telmében vett szervezettség erősítése lenne kívánatos, a munkánk olyan megszervezé­sével, mely biztosítja a köz­életi fórumokon születő el­határozások, kezdeményezések érdemi valóra válását. Ez is tartalmi követelmény, hi­szen enélkül a közéleti esz­mecserék lényegi magva vész kárba: a közösségek életére gyakorolt valóságos íratásuk. Mindezzel .kapcsolatban alighanem érdemes lenne el­gondolkodni azon is, mennyire élnek még bennünk bizonyos régebbi beidegződések. Olya­nok. amelyek a közélet szocia­lista tartalmú szervezettségét mintegy szembeállították az öntevékenységgel, a formai sokszínűséggel, a szó pozitív értelmében vett spontán kez­deményezésekkel. Nyugodt lélekkel mondhatjuk: fejlő­désünk jelenlegi szakaszában, amikor az alapvető érdekek azonosak és a szocialista esz­mék széles körben elfogadot­tak, ennek a szembeállításnak nincs valóságos alapja. A közéletet a cselekvő em­berek sokasága alakítja ki és formálja folytonosan tovább. Az ilyen emberek s az általuk végrehajtott hasznos tettek számának állandó gyarapo­dása társadalmi fejlődésünk­nek egyik legfontosabb meg­nyilvánulási módja, s egyút­tal egyik legfőbb hajtóereje. Gy. L. Túl szép, mégis igaz! Ä tökéletes előszobája munka MIUTÁN elkészült a hadi­terv, összpontosított támadást indítottak; a minőségi hibák ellen idén a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár balassa­gyarmati telepén. Ez az offén- zíva adta meg az esztendő karakterét, s ez volt a siker előszobája. A sikeré, melyről most már — félretéve minden korábbi kétséget, aggályt — bátran mernek beszámolni. Jancsó Lászlóné meo-pa- rancsnok maga is 11 eszten­deje vallja magát a gyár dol­gozójának, de évtizednyi időt áttekintve sem tud még egy példát említeni, amikor az ideivel összemérhető erőgyűj­téssel, sok irányból induló in­tézkedések sorozatával igye­keztek volna meghatározott célra törni. Most ez történt, s a taktika ragyogóan bevált. — Az előző években 94 százalék körül mozgott az el­ső osztályú termékek részará­nya nálunk. Ez sem sereghaj­tóra valló eredmény éppen, csakhát... Tudtuk, hogy nem is a legjobb ,— mondja Jan-, cső Lászlóné, majd, amint folytatja, kihallani hangjából a büszke örömet: — Az idén 1,1 százalékkal nőtt a kifo­gástalanul megvarrt ruhák aránya! S ez még csak az első háromnegyed év! Nem lennénk meglepve, ha néhány intézkedésünk gyümölcsét még most, a finisben szüre­telhetnénk. Érdemes végigkísérni a si­ker útját. Már csak azért is, mert okulhatnak abból má­sok, akik nem restek ellesni a jó szisztémát. Mindenekelőtt tisztában volt a gyarmati gyár azzal, hogy változatlan kelmeminőség mel­lett hiú ábránd jobb ered­ményt remélni. Csíkozott, szemszórásos, „beropogásos”, vagy éppen szaladó szemű anyagból nem lehet kifogás­talan ruhát varrni. Belátta ezt az anyavállalat, bevezette hát a minőségi bérezést á kö­tődében is, amely az anyagot adja a konfekcionálóknak. És az első osztályú termékek ará­nyának emelkedése igen szá­mottevő részben éppen ezen múlott, hiszen az osztályos áruknak eddig is csupán 0,3 százaléka terhelte a varrók lelkiismeretét — ennyi volt ugyanis a konfekcióhibás. Az ilyen típusú kifogások csök­kentése már a gyarmatiakon múlott. — Idén mindössze 0,25 szá­zalékot tett ki a konfekciós hiba, de ha csak a harmadik negyedévet vesszük; 0,18 szá­zalék! — teríti ki lapjait a meo-vezető. Joggal dicseked­het, van mivel. Nem kapták olcsón a sikert, megdolgoztak érié. Az anya- vállalattól kapott, -kiszabott idomokat három hónapja tíz­fős gárda vizsgálja át, még­hozzá tételesen, hogy hibás szabvány ne juthasson el a varrógépig. A készárúminősí- tők létszámát a teljesítmény­bérezés bevezetésével egyidő- ben lefaragták, s az így fel­szabaduló, hozzáértő emberek­kel erősítették a varrodai me­netközi ellenőrzést. Ugyancsak a harmadik ne­gyedévtől kezdődően minő­ségtől és hatékonyságtól füg­gő bérezést vezettek be Esze-* rint külön 150 forint jár an­nak, aki százszázalékosan megfelel a mennyiségi köve-* telménynek, további 150 fo­rint üti a markát, ha minő­sége is elsőrendű. A hatás vU tathatatlan: megugrottak a száz százalékon felüli teljesít­mények, javult a minőség. Ezt a fajta minőségi bére­zést nemcsak Balassagyarma­ton, hanem a BFK valameny- nyi üzemében alkalmazzák. A zuglói kötőnő is árgus sze­mekkel figyeli, nincs-e rossz tű a gépben, de a szabásznő is zsebbevágóan érdekelt a hibátlan idomok kivágásá­ban. Ha mégis becsúszik egy rontott idom, nem vész kár­ba. A gyarmatiak visszakül­dik, s abból egy kisebb, jó darabot még kiügyeskednek. S hogy még ezek után is mi minden múlik magán a készáruminősítésen, az látni­való itt, a végellenőrzők csen­des, világos szobájában, aho­vá a varrógépek kattogása már csak alig, megszűrten jut be. Demeter Tiborné veszi át a varrodából érkező, ruhával sűrűn teleakasztott guruló fo­gasokat. Nemcsak megszá­molja, hanem gyors mozdula­tokkal szúrópróbaszerűen megnézi a gomblyukazást, a tű­zést. Majd jó politikusra val- lóan, igazságosan — minden­kinek jusson jól és kevésbé jól fizető munka — szétoszt­ja az árut. A terjedelmes asztalt kö­rülülő meósok az apróbb hi­bákat maguk javítják ki, a többit a gyártóhoz adresszál- ják. Nem gond, hiszen a ru­hát kísérő „kutyanyelven” minden egyes művelet gaz­dája szerepel. Filiczki Mihályné meós: — Előfordul, hogy megpat­tan a szem, nem szép a tű­zés, esetleg színhibás a kel­me. Ma 51 darabból kettő volt anyaghibás. Tegnap 300- at néztem át, egyetlen egyet kellett kiemelnem, azt is anyaghiba miatt! ~ Túl szép ez már ahhoz, hogy igaz legyen — gondol­hatja a szkeptikus olvasó. Ámbár, tudva azt, hogy bel­földi kereskedelmi reklamá­ciót négy éve nem kapott az üzem, külföldről is alig, gya­nakodni itt a gondos munkán kívül egyébre igazán nem il­lendő. Holman Józsefné válltö­méssel készült, fekete alkalmi ruhákat vizsgál. Az egyik nyakkivágásában ráncot vet a kelme. Villan a keze, gombos­tűt tűz*’ bele. félreteszi a da­rabot. Mehet vissza a vasaló­ba, gyűrötten nem engedi to­vább. Ezután címkézik, mérettél, megnevezéssel s az előírt kel­lékekkel látják el az árut, ta- sakolják, majd irány a rak­tár! EZ HAT A JÓ minőség út­ja gyármaton. Nem volt köny- nyű kitaposni, nem is járják még a végét. S hogy hol a felső határ, az optimum? A Könnyűipart Minisztérium szerint — mivel abszolút, hi­bátlan munka nem létezik — az első osztályú termékek részaránya 96 százalék is le ­het. Nem illúzió, nagyon is reális igény ez. Ilyennek fo­gadtak el a gyarmatiak is, ezért jövőre újabb félszáza­lékos javítást céloztak meg. Íme. így kerül elérhető kink zelségbe a tökéletes munka. Szendi Márta NOGRÄD - 1980, november 29, szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents