Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-28 / 279. szám
Színházi esték Szerelem, ó! Hazai tájakon (6.) SzJávik István díszleteire nem először figyelhet fel a színházi néző. Legutóbb például a Svejk-előadáshoz tervezett frappáns, a iátszók számára kitűnő lehetőséget biztosító látékteret. A tér most. Murrav Schisgal Szerelem, ói című-.vígjátéka esetében is kifogástalan. •fez a lámnákkal teleaggatott híd- felláró. előtte a paddal. a kukával, a esatornalejáróval, homokozóval és a rengeteg kosszal, mögötte a háttérfüg- gönyökbe vesző. kifürkészhetetlen sötétséggel valóságos jelképpel bír: a kisstílű élet színterének szimbólumával. Szlávik István nagyon érti. érzi Schisgal játékát, s énoen ezért képes volt . megtalálni hozzá az illő. az előadás szelleméhez is szervesen igazodó díszletet, látékteret-1 S ha már visszájára fordítottuk a megszokottat, vagvis recenziónkat annak rövid taglalásával kezdtük, amely az írások végén szokott tőmondatban megjelenni, igazságtalanok lennénk akkor. ha szó nélkül hagynánk a színpadi művek egyik eléggé mellőzött, látatlanul is mindig láthatóan jelenlevő alakjának, a jelmeztervezőnek munkáját. Szakács Györgyi ruhái Szlávik díszletével azonos minőséget képviselnek. Jeleznek kort. országot, embert, szokást, divatot, egyszóval mindazt, amit egv jelmeznek ki kell fejeznie, ha igényes, ha komolyan akarja vetetni magát a nézővel. Csak példaként kiragadva: Ellen ruhái — színben, formában egyaránt — az asz- szony lelkiállapotát, alapvető gondolattartalmait is közük velünk, s Jelzik azokat a változásokat, amelyek bekövetkeztek az életében, amíg a pirosán kihívó félkielégí- tettségből eljutott az egyhangúan. reménytelenül sötét teljes klelégítetlenségig. A szolnoki Szigligeti Színház társulata remek előadással lepett meg bennünket a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ színpadán- A nemrégiben még amatőr színpadi rendező. Árkod Árpád első hivatásos rendezése Szolnokon számunkra reveládó, egyben meggyőző munka. Ar- kosi — ugyanúgy, mint a hasonló művészi utat bejárt Paál István — kiválóan érti a színpadi hatáskeltés mechanizmusát, televan jobbnál Jobb, a darabból következő, annak gondolatait erősítő ötletekkel. Érti, mert mint egykori amatőr rendező rá volt kényszerülve arra, hogy közönségét megfogja, lekösse. hiszen ellenkező esetben legközelebb nem megy el a mutatványára. (A bérletezés biztonsága az ama- törizmusban ismeretlen.) Ár- kosi — erről győz meg a Szerelem, ó! rendezése — tudja azt is, hogy a hivatásos pályára kerülőnek alaposan oda kell figyelnie az első lépésekre, azaz nem mindegy, mivel, milyen tartalmú színdarabbal debütál.. A fiatal rendező okosan választotta ki Murray Schisgal vígjátékét- Azzal nyilván maga Is tisztában volt, hogy nem nagy horderejű, súlyos sorsprob- lémákait feszegető darabbal áll szemben, hanem egy ügyesen, élvezetesen megírt hétköznapi történettel, amely nem szándékozik eget rengető felismerésekre döbbenteni az embereket. Egyet akar csupán (elégedettek lehetnénk egyébként, ha legalább' az írók fele akarna „csak” ennyit): kellemesen szórakoztatni; s legfeljebb még any- nvit. ha a gondtalan szórakozásban marad erőnk rá. a férfi-nő kapcsolaton elgondolkodni. Schisgal azt fogalmazza meg darabjában, amit Karinthy Frigyes szállóige- szerűen fogalmazott meg (talán nem véletlen, hogv éppen Karinthy Ferenc fordította az amerikai darabot): a férfi és a nő sohasem értheti meg egymást. mert mindkettő mást akar: a férSÁLLÁ Hiába is nézi meg az ország térképét, kedves olvasóm, ezt a helységnevet nem találja hazánk földjén. Pedig Itt van. S még e névből is kisilabizál- haté, mely vidéken. Csak pórbáljuk meg „külföldiül” ™ kimondani ezt a szót. A kezdő "" hangja mindjárt „sz” lesz vagy „z”... a többit már nem is kell betűzni. Zala. De hát a Zala vidékén. Zala megyében ilyen kezdetű helynév sok van. Közülük azonhan csak egyet neveztek Saljának — az időszámításunk kezdetét követő négy évszázadban a rómaiak —: Zala lövőt. Kristóf Tibor és Egri Kall útban az egymásra találás felé. fi a nőt. a nő a férfit. S ebben a mást akarásban csak időszakos fegyverszünetek vannak. Ezért végződik ugyanazzal a színpadi képpel az előadás, amelyikkel kezdődött: hiszen tényleg: holnap, vagy holnapután kezdődhet minden elölről. Schisgal és Árkosi pesszimista a szerelmet illetően? Aligha. Inkább realista. Ha bevalljuk, ha nem (természetesen szigorúan csak magunknak), ilyenek vagyunk. S amíg llvenségünk nem rombol máspkat, nem lazít társadalmat, addig nincs ezen dühöngeni való okunk. Három színész játszik az előadásban. Kamaradarab, azt Jelenti, csaknem mindenki végig a színen van- A színész számára egyszerre hálás és nehéz a feladat. Nehéz, mert órákat kell töltenie játékkal, gesztussal, mimikával, mozgással. Megítélésem szerint fi három színész bírja Szusszal, tehetséggel a két és fél órát. Stílusuk vígjátéki (nem bohózati, ezért nem tudunk úgy röhögni rajta, mint a viccen), s a Brecht által leírtakhoz, képviseltekhez hasonlítható. Vagyis egyszerre ábrázolják is a figurát, és ki is nevettetik, azaz eltávolodnak tőle. Különösen Fo- nyó István játékán éreztem ezt a fajta játékmódot nagyon erőteljesen, de olykor Kristóf Tiborén és Egri Katién is. Kristóf Tibor első szolnoki szerepe ez; kolosszális bumbumyákot formái, örülünk neki. Egri Kati — bár a Svejtkben közelítő volt — nem kapott még ennyire erőt próbáló feladatat a Szigligetiben, mint ez az Ellen. Kifejező, érett játékkal szolgálta meg a bizalmat- Az 1980—81-es évadban második alkalommal láthattuk Salgótarjánban a szolnoki társulatot, de számomra ez az előadás volt az igazi évadkezdés. Úgy igazi, hogy a színház hírének, jelenlegi átlagszínvonalának — mely továbbra is magas — megfelelő. Sulyok László A mai 86-os útnak a vonala — amelyik észak—déli irányban metszi a Dunántúl nyugati szegélyét — a római birodalomban is fontos útvonal volt. Légiók masíroztak rajta és kereskedők járták — az utóbbiak fő szállítmányairól nevezték el utóbb Boros- tyánkőútnak. A Balti-tenger partvidékéről erre szállították a birodalom belsejébe a már akkor is divatos és keresett ékszeranyagot. Az ősi fenyők megkövesedett gyantája meleg színeivel, áttetsző, gyakran érdekes zárványokat, buborékokat, olykor foglyul esett rovarokat őrző és könnyen munkálható anyagával ezen az úton jutott délre. S azok közül, akiknek erre vezetett az útja, bizonyára sokan megpihentek Sallában, ott, ahol a Mócsy András professzor, majd Redő Ferenc ve. zette ásatások nyomán feltárult az utóbbi évtizedben a kophatatlan kőlapokkal fedett út egy szakasza egy hatalmas, csatornázott és központi fűtése* épület alapfalaival. Most a múzeumi hónapban, október 24-én új múzeum nyílik ott Sállá Múzeum néven a zalalövől régi patika épületében, a Kossuth utca 3 szám alatt, azzal a céllal, hogy Zala megye római kori emlékeit mutassa he. Az időszámításunk első év. tizedeiben hódították meg ezt ^ vidéket a rómaiak. LegkoA római út és mellette a kiterjedt épületmaradványok rabbi emlékeik az időszámításunk kezdete körül, uralkodott Augustus, majd az őt követő Tiberius császár pénzei. Edények, amforák, üvegek, istenszobrocskák, ékszerek, szerszámok tanúskodnak életükről. A híres út nevéhez illő emlék a Zalalövőn előkerült borostyánköves gyűrű. Térképek mutatják be a Pannónia provincia kiterjedését, út- jait, településeit. Láthatjuk a sallai katonai tábor alaprajzát is. Ez a tábor volt a kezdete a római településfejlesztésnek Zalalövőn. Városi rangra Hadrianus császár emelte az akkor már mintegy százéves római helységet. Legnagyobb fényét a IV. században érte el — az akkori fejlődés tanúi a patika udvarának végén feltárt falak, amelyek a környező építmények alatt folytatódnak. Itt, közvetlenül e nagy épület falai előtt haladtak a kereskedők, meneteltek a katonák, utazott egy- egy tisztviselő. S talán éppen itt szállt meg, ebben a — mai szóval — közművesített, központi fűtéses házban. Fürdőiében lemosta az út porát; talán éppen egy itt látható amforából töltötték a bort poharába, egy másikból az olajat ez osztrigára, mert ezt a földközi-tengeri kagylót a jó étvágyú rómaiak után ide is elszállították a kereskedők, mint a maradványok tanúsítják. Mielőtt a rómaiak nyomán elhagynánk Zalalövőt, érdemes szétnézni a későbbi múlt emlékei között is. Két műemlék jellegű temploma van, érdekesebb a Petőfi utcában levő mindszenti (Zalalövő ugyanis négy egymáshoz láncszerűen kapcsolódó településből fejlődött: a régebbi Zalalövőből, Zalapatakából, Zalamindszentből és Budaiéból). Ez a templom a XIII, század derekáról ered. A román építészetet Őrzik déli ablakai. Ugyancsak a Petőfi utcában áll egy múlt századi zsúppal fedett ház is a népi építészet megőrzött tanújaként (egy részében még a régi tulajdonos lakik, s vigyáz rá). Zalaiövőről mehetünk nyugatra az őrségbe, keletre Eger., szeg felé, s délre vagy északra a rómaiak útján: a 86-os út a régi nyomokat követi. Dél felé Zalabaksát érinti: onnan került- az újonnan avatott múzeumba az a nfigyá méretű sírkő, amelyen lovas száguld kutyájával a vadak után. Észak felé pedig Sa- bariába 1— Szombathelyre — vezet, ahol a feltárt út eredeti szakaszét láthatjuk ugyancsak, N. F. Hangszóró melled Legyünk megértőek ? Na, igen. De ki kezdje? Igazán nincs szándékomban mindjárt a legelején ennek a jegyzetnyi szösszenetnek kétségbe vonni azt, hogy az emberi megértés szerteágazó kérdése kellő megfontoltság révén kerülhetett csak Ipper Pál minden tekintetben kiváló műsorának középpontjába. Mégis, mintha eleve nagyobb hal akadt volna a Vonalvég akármilyen erős horgára, nagyobb annál, mint amekkorát akár négyen is ki tudnának húzni, de egyáltalán csak megfogni az emberi értetlenség hatalmas óceánjában. A vállalkozás akkor is szép, ha csak némileg közelíti meg a célt. Mert az igazi cél az lenne, hogy valamilyen jó választ kapjunk értetlenségünk, egoizmusunk, egymás iránti gyakori türelmetlenségünk kiváltó okára, vagy ha több is van, akkor legalább megközelítően valamennyire! Ehelyett egy-egy ilyen műsor éppen- csak arra vállalkozhat, amit többségünkben amúgy is nagyon jól tudunlc, hogy tudniillik nem voltunk mi mindig „ilyenek”, meg, hogy azért a nagyon nagy többség ma is törekszik a jóra, és, hogy bezzeg más országokban más a helyzet... Igaz is! Valóban' sok tekintetben más, amiként erről beszélt felkészülten és színesen, érdekesen, egyénien a tolerancia, a türelem és az egymás iránti rugalmasság, az NÓGRÁD - 1980. november 28., péntek empátia (beleérzés) kérdésének helyi bemutatására felkért Szécsi Éva Párizsból, Flesch István Tokióból és Li- povecz Iván Bonnból. A kérdező természetesen a Vonalvég gazdája: Ipper Pál volt ezúttal is. Miben kellene türelmesnek lennünk egymáshoz, . miben kellene nagyobb rugalmasságot tanúsítanunk egymás iránt? Nincs is olyan területe az életnek, ahol erre ne lenne szükség — beleértve a családot, a munkahelyet, az ottani kapcsolatokat, de ide számíthatjuk valamennyi gyakorlóterepét az életnek. Mindenhol, ahol két ember találkozik — valahogy így lehetne Összegezni a kérdést. A leglátványosabb és legtöbbet vitatott területei mégis talán a tolarenciának, pontosabban, hazai viszonyaink ismeretében inkább így: a toleráns viselkedés majdnem teljes hiányának az eltúlzott magatartásoknak, a reakcióknak és ellenreakcióknak: a család és a közlekedés. A Vonalvég beszélgetőtársai sok érdekeset elmondtak például a japán család nem éppen rugalmas kereteiről miközben nem mulasztotta el a tudósító kiemelni azt sem, hogy bár ez a család (a japán) évezredes hagyományokon él, mégsem hiányzik belőle bizonyos demokratizmus. Sőt, a nő véleménye sem kerül a sutba. A nyugatnémet családra elsősorban az a jellemző (például ami a gyerek nevelését illeti), hogy ezt nagyobb .részt a társadalomra bízzák, de ott azután van éppen elég szervezett erő a feladat ellátására. Nemrégiben egy olyan szakkönyvet sikerült tanulmányoznia e sorok írójának, amelyet szívből ajánlhat a kiadóval együtt mindenkinek, aki érdeklődik az emberek iránt A könyv az empátiáról szól, a beleérzés tudományáról, más szóval az emberi kapcsolatok alakulásának, sőt alakításuknak is teret szentel, nem is keveset. Nos, éppen ebben a könyvben volt szó arról a döbbenetes igazságról, hogy a házasságokban a legnagyobb töréseket az okozza,- hogy úgyszólván semmi belátással nincsenek egymás iránt a „felek”. Mindenki mondja a magáét, a maga szempontjait sorolja akkor, ha vitára kerül a sor. És nagyon hamar, túlontúl gyorsan eldől a kérdés, az erőltetett tekintélyvédelem nyomán felvágódó „megoldás” — akkor váljunk el!" De mit lehet itt kezdeni? A gyerek is ezt látja, és majd ha belekerül a sodrásba, ő Is hasonlóan, vagy azonosan mondja a magáét — magáért. Ha valaki, vagy valakik, akár egy nagy és divatos tudományos team (csoport) csupáncsak ennek az egyetlen kérdésnek nekifeszülne, már akkor is eljutnánk feltehetően majdnem minden zugába az emberi együttélés mai területeinek. Valahol és valamikor azért el kellett kezdődnie a mai folyamatnak —, hogy csak a házasság, a család keretein belül maradjunk —, annak a folyamatnak, amely mára elvezetett egészen a rekordválást eredményező (?) pillanatnyi helyzetig. Amikor már többen válnak évente, mint ahányan házasságot kötnek. Erre is Itt a „magyarázat” sietve: a házasságképesek vannak jelenleg kevesebben. Igazán megnyugtató, de a válások aránya akkor is bizonyíthatóan nagyon magas. Mi romlott el a társadalom szerkezetében, mi rombol a társadalom legkisebb, legfontosabb sejtjében — a családban? A túlzott önállóságra nevelés? A nők önállóságra törekvése, a „fenyegetően” közelítő világjelenség a sexhullám, ahogy erről az irodalmi hetilap legutóbbi számában olvashattunk? A nyitott házasságra törekvés küszöbén romba dől a régi, a zárt házasság intézménye? És akkor még hol lehet a lista vége? Hol az egyetlen, kerek, egésznek tekinthető magyarázat, amely elsőnek legalább megérteni segítené az embernek önmagát és a világot, amely persze nem tőle függetlenül veszi körül a személyt, vagy egyént — nevezzük bárminek is az embert. Egymást megérteni, egymásra jó szót pazarolni, egymás érdekeiben felfedezni a saját érdeket, egymáshoz abban hasonlatosságra törekedni, ami nem számokkal mérhető — nos, ez valóban a legnehezebb. Ehhez a külföldi példák is segíthetnek, de az első lépést nekünk kell megtennünk. És talán a második''* is! (T. Pataki) Továbbképző központ A phenjani népgazdasági intézet a Koreai NDK-ban dolgozó gazdasági vezetők állami oktató éa továbbképzői központja. A tágas, korszerű épületcsoport oktató és előadótermeiben két-, négyéves tanfolyamokon képezik a gyárak vezetőit, a szövetkezeti gazdaságok vezetőségi tagjait és más irányító munkakörben dolgozókat. Van ezenkívül egyéves és féléves továbbképző tanfolyam is ugyanitt gyárigazgatók és szövetkezeti elnökök számára, nemkülönben! egyhónapos rövidített intenzív kurzus az állami gazdasági szervekben dolgozó politikai és gyakorlati ismereteinek a bővítésére. Posztgraduális képzésre szolgál még ezenkívül a hároméves időtartamú tanfolyam. Az elméleti tárgyak között államigazgatási, jogi. ipari, mezőgazdasági, külkereskedelmi, pénzügyi ismeretek szerepelnek. A gyakorlati oktatásban .fontos szerepet kap mindaz, V amit a vezetőnek éppen olyan jól kell tudnia az adott szakmában, mint beosztottainak. A jól felszerelt gyakorlószobákban, műhelyek-’ ben, mintakertekben sokoldalú gyakorlati képzésre vari lehetőség. A gyakorlótermek korszerű audiovizuális eszközökkel felszereltek, és táblázatok, grafikonok, szemléltetőeszközök segítik az ismeretek rögzítését.
