Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
Képernyős közhelyek Kitesz egy sánta oktávot a televízió csatornaváltója, ha kedvein támad, világnagy műveket lejátszhatok rajta. Untat valamelyik műsor, egy gombnyomással enyészetbe küldöm a teljes lovashadosztályt, és előhívom a suhanó árnyékok világából azt a madarat, amelyik legszebben csicsereg. Ha belegondolok, megrémülök: ekkora hatalom adatott a kezembe? Meg lehet ezt is szokni, mert az átokverte hatalom is csak kívülről rémisztő, bökdösöm tehát tovább a billentyűket, behívom a szép szerelmeket, a tengereket, a pisztrángos patakokat, vagy ha akarom, megnézem, kinyílt-e már a kankalin. Virtuóz kedvemben glissando csúszik valamelyik ujjamba, zongorista tud csak nagyobb futamot művelni nálam. Tálalva előttem a kisebb világ, legtöbbször nem is való, és nem is égi, hanem képernyős mása, de marad a magja, és megtudhatok abból is annyit, amennyit nem szégyellek. Áldassék tehát a skálázó televízió íöltalálója. Neki köszönhetem, hogy teljes nyugalommal kapcsolhatom sötétre a szemét, mert nem látok semmit, amit nézni érdemes. Másképpen mondom: már láttam ezt is, láttam azt is. Nem arra gondolok, hogy Kunta Kintét ismétlik valahol, vagy a Tenkes kapitányát, hanem arra, hogy a világ másik sarkán éppen úgy csinálnak valamit, mint az egyiken. Egyik zongorajátékom közben azt találom, hogy itt is, olt is falhoz állítják az embereket, üvölltenek rájuk, és aki moccanni mer, kupán vágják. Hirtelen nem tudom eldönteni, filmet látok-e, vagy helyszíni tudósítást. Fájdalmas közhelye a világnak az erőszak. Bocsánat, itt mo6t szónokol valaki, éppen úgy üvölt, éppen úgy hadonászik, mint Hitler, amikor beleesett a világuralmi törekvés, csak ennek szakálla van.. Ez a közhely tehát azt mondja a falhoz állítással kiegészítve, hogy szétfröccsent a világba a fasizmus spórája, és fölnő, mint a gomba, ha hagyják. Idehívom a másik műsort, azon viszont nagyot nevetek. Tegnap is láttam tegnapelőtt is: iszik valaki, aki nagyon szomjas. Mindegy, medvét kergetett, vagy szűzi leányzót, megizzadt és piheg. Ihat vödörből, kecses pohárkából, filmeseink a nagyon szomjas embert csak úgy tudják elém hozni, hogy kétoldalt csurog a szája sarkából. Természetesen végigtörli utána inge elejével, vagy keze fejével csapja le magáról. Biztosan van olyan szomjas ember, aki így iszik, akkor is, ha én még nem láttam, pedig ittam már patak vizét századmagammal, katonasapkával futtában merítve, és láttam inni aratókat is, tikkasztó melegben. Igaz, akkor még nem láttuk a tévét, nem tudtuk, hogy inni így kell, mint ahogy azt sem tudtuk, hogy a kába fejet a képi közhelyek szótára szerint először bele kell dugni a vödör vízbe nyakig, megrázni, aztán fölemelni a vödröt, és magunkra önteni a maradékot Hálát adok a sorsnak, most már tudom. Nem múlik el nap, hogy addig ne sürögne-forogna az operatőr valahol, amíg egy tükröt nem talál. Mindegy, hogy színésszel csinálnak interjút az öltözőben, vagy Napóleont várja soros asszonya, a tükörnek beszélő páros jelenet el nem maradhat. Nagyon jó, hogy így van, legalább van valami állandóság ebben a rohanó világban. A közhelyekben való gondolkodást bátran mondanám szellemi szegénységnek, ha merném. Uralkodót megsérteni? Az tetszik legjobban a dologbhn, hogy a képernyő tanít, nevel, nemcsak szórakoztat. Ugye emlékeznek rá, minden iócimeccs minden gólja után láthatjuk — az öngólt kivéve —, hogy a célzó mester, a nagyszerű csatár úgy fut, mint a gímszarvas az övéi felé, aztán fölugrik, és jobb kezével a levegőbe csap, ha jobbkezes, akkor pedig baKal, ha balkezes. Olyan szertartás ez, csak utána ugranak nyakába a többiek. Mindenki iskolája a képernyő, úgy megtanultam én is a mozdulatot, ha egyetlen egyszer be tudnám rúgni • labdát, biztosan ugranák legalább egy húszat fölfelé, és csa- pásolnék a levegőbe, ökölbe szorított Jobb kezemmel. Csak attól fQefc, meg találják állítani a gépet, amikor legmagasabban vagyok, stt tefejtenek, és nem tudok lejönni. OIO Az ikonokról, legyenek bármely gazdagok lángoló színeikben, vagy éppen tompa fényű ragyogásukban, valami mindig hiányzik. Hiányzik a valóságos tér, amelyet az arany, az okker, vagy éppen a zöld háttér helyettesít. Éppen ez a háttéi' az, amely az ikonosztázok előtt, az ikonokból összeállított falak tövér ben állót mintegy földöntúlian aranyló sugárzásba vonja be, amelyet magam is éreztem, akár Leningrad vagy Kijev székesegyházaiban, kolostoraiban. a moszkvai Kreml templomaiban, vagy éppen a Tretyakov Galéria óorosz művészetet bemutató termeiben jártam. Az orosz és a szovjet művészet e világszerte .ismert legnagyobb múzeumában az orosz középkori művészetet a XI. század második felétől a XVII. század végéig terjedő korszak művészeti emlékei képviselilc. Köztük olyan kimagasló remekmű, mint a XII. század elejéről származó Vlagyimirt iste Hányáikon, hogy csak ezt az egyetlen bizánci csodát említsem, amely Konstantinápolyból Kijevbe, onnan Vlagyimirba — nevét innen kapta —, később a moszkvai Kremlbe került s bizonyára Oroszország legnépszerűbb ikonjává vált. A régi Oroszország a X. században vette fel a kereszténységet — legkorábban a Kijevi Nagyfejedelemség virágzott fel —, művészete bizánci hagyományokra támaszkodott, legelterjedtebb művészeti ága az ikonfestés volt. A bizánci festészetben, s a középkori orosz művészetben ugyan mindig is nagy szerepet játszottak a kötelező ikonográfiái programok, a kánonok és a szabályok, amelyek a téma ábrázolásának legapróbb részleteit is előírták — sőt, magát a témát is —, de izgalmas megfigyelni, hogy a szigorú kötöttségek ellenére orosz földön is már korán kialakultak a helyi iskolák, sajátos hagyomáyaikkal. (Ezzel kapcsolatban igen érdekesek Viktor Lazarev fejtegetései, aki a bizánci művészetet nem csak Ikonográfiái szempontból, hanem a stílusfejlődés oldaláról is vizsgálja.) Nem kell azonban szakembernek lenni ahhoz, hogy például a moszkvai, a novgoexxü. Jézus bemutatása a templomban (Volga-vi- dék XVII. század közepe). Szent Mihály arkangyal (Velikij Usztyug-I műhely XVI. század). ülés próféta tüzes szekértő (XVTI. század). Bevonulás Jeruzsálembe (Moszkva környéki XVI. Mázad). bo*7 txtattafc. pazknfe XV. I ITT ■imÓi ■ ■ m * - - - * - • - » észrevegye valaki, MBDnböttk az „angyali** néhány műhelyre Andrej Rmbljovtúl, tőle pedig XVI. század elejéig alkotó nép” ni^jtirtj. tér el, amint tőle a következő század elején kivirágzó „sztro- ganovi festészet" emlékei és így tovább. Gulay Isfván: Szódavíz-western szatíra vései irányítják; az övét sem. ta nekem a Nőt Ki Ez "az én barátom olyan Annak oka, amiért kis híján volt, mit szólok hozzá. A sszonyok, figyeljetek, mert ez a történet mindannyiótok számára tanulságos! Megismeritek egy házasságtörés titkát, ami a feleség előtt a mai napig nem ismeretes, mert mit gondoltok, elmondják a férfiak valaha is az igazat, miért húztak ideig-órá- ig egy másik nőihöz? mondtam, korszerű férfialkat volt, mi sem állt távolabb, mint semmi kis szerelmi kaland. Elgondolom, miképp magyaráznák a történteket az eddigiekből a pszichológusok. Csakhogy a lélektan meg az élet kettői Élettanász tudósok meg nincsenek, nem is Kíváncsi lesznek. Marad az ember — ember volt, aki robosztus tér mete és roppant ereje eile vakvágányra futott nagy barátom élete, nem egyéb volt, és az élete. Meg a barát, titMit szólhattam volna? Sab- kok tudója és súgója, napja- lonos eset — vontam meg a ink westernhőse, aki rögvest nére talán soha nem vereke- mint, hogy a felesége nem mustra eredményét. A Nő a ott tereim, fia szükség van rá: dett. Jámbor volt inkább, amellett puritán, semmint ok- sem. lére hiú életélvező... viszont Amúgy szeretett szódát csinál. És ő „modern” életet élfeleség poros nyomába sem hidegvérrel és ravaszsággal léphetett! Igaz, fiatalabb volt segít a bajbajutottakon és nála, de csúnyább, számi- inkább meghal, de hallgat, talpig férfi, s ekként esendő tek: lakásukat kezdettől kö- több... De még milyen szá- kanokul órai a rábízott tit- is, habár ennek nem voltpon- tartották rendben, a mitó volt! kot akár egy életen át tosan tudatában. Elvégzett ki gyereket felváltva vitték bölMegnyugtattam a baráto- Hanem, asszonyok! Még a mat: nagy botrány lesz, s barát sem ismerheti tőkéiéiül _________________________P utána boldogan élnek majd a tesen egy férj lelkének mink ezdte mondatait azzal, hogy mm semmitől, sem a házi- feleségével, míg meg nem hal- den odvát tudja, hány iskolát, de rajta csődébe, óvodába, majd is- „nem fogott” a tudás, nem kólába. Nem félt az én bará„Én...”, nem vizsgálta szün- munkától, sem a mosolyogni .télén az ő egoja es a tarsa- való kiegyensúlyozott házasdalom harmóniáját, diszharmóniáját Ha méretes ülepét egy avagy élettől, még főzni is szeretett letette a felesége sem volt akármiszékre, iyen asszony, nak. Amikor e mégegyszeri beEttől kezdve (hisz’ tudják szélgetéskar elfogyott a szó- elóre!) a barátom folyton ná- davíz, s én vonakodtam tüs- lunk vendégeskedett — így tént ugrani, a barátom várt gépkocsit ve- tudta a felesége. Mi azonban egy kis ideig, majd akkorát szívesen ott felejtette, hosz- vetett, s ami ritka, őszintén hosszú ideig a hátát sem lát- sóhajtott, hogy reccsent alatta szán' bámészkodott a mező- kedvelte a vendégeket, bár ttik. Aztán bekövetkezett, a szék: „Tudod-e — szólott gazdasági kisgépeket árusító tudjuk, mi fáradsággal jár a aminek be kellett követkéz- —, hogy három kétliteres sziúzletek kirakata előtt — cső- gyakori vendégjárás. A szó- nie: családi botrány, „ö, font vett abból a kis. fizetédálkozott. Nem ámíult ellen dásszifont azonban ben soha a sorsán, pedig S€m vette szívesen kézbe, igencsak különös, nagy ívű pályát futott be. Családi életét sosem komplikálta agyon, néha sajnálta, hogy nem tud táncolni — egyszer Pesten fórfi, tehát vele is megesett egyikük vagF Én”, szakítás a Nővel és séből és mindegyik mindig te- megkönnyebbiilt, boldog hét- li volt, egyet az ágy mellé is Az én barátom (ha ismernék, igazat adnának nekem!) köznapok sora. Utólag természetesen megnem akármilyen férfi volt. De e^S2®r. megtárgyaltuk a dolgot, fröccs mellett, négy- szemközt (a szódát én csiiárva elment egy tánctanár- egyszer, hogy telefonált, sür- l 1 ,, c jarva^ elment egy tancianar uUur vPl«m naltam), am tuaba voltam hoz, aki újságban hirdette: odakészített, abból csak úgy csőről ittam!” És legyintett, ahogy a vadnyugati hősök szoktak az elmúlt Időre, amit hullaként hagytak hátra. leghűségesebb, így tudtam meg a titkot, legbizalmasabb barátja, akár amit életaranyként őrzök azó- a többi félrelépésnek, ame- te-, A házasságtörés valódi lyeket addig megismertem, okát és hogy miképp volt szá- „Ó, drága barátom!” — só- ennek sem találtam a magya- mító az a Nő! hajtottam, _ szomorúan tekint- rázatát. Mármint az eredeti, a feleségének természeke- csak a barátomra igaz ma- ^ tesen nem szóltam. gősen beszélni akar velem. . . , „Egy óra alatt megtanítom Elmondta, hogy szerelmes, modem táncokra”, de azután persze fülig, ahogy a nagy' is irtózott a táncparkettől. könyvben meg van írva. Széles arccsontja volt, a haja elöl mór kopott, ha nevetett, rengett a hasa. Fröccs mellett szeretett ve sütőlapáthoz hasonló beszélgetni. 2ére. Jól tudtam, mi követ- gyarázatát. Hiszen nem va- ' ‘ Vettem a névnapjára Ez is természetes, csakhogy kezik; igen, ugyanarra gon- gyünk sablonemberek, feite- egy kétliteres szifont. Azóta mivel mázsás személyiség volt, doltarn, amire önök, kedves hetően minden férfi másért fúj rám... Mert a nők nem elképzelhetik, mennyi bor, olvasók. És megesett _ „ ___„„„ „ ________„„„ ......... ............. ............. w s mennyi szódavíz fogyott el vem a barátomon. Bujkálás, ahogy valószínűleg minden Az élet azonban egy tarsasagban toltott esten, hazugságok, állandó pénzza- nő is a férjét). Mit mond, ha kemény: idén is Az ember életét, tudjuk, 'akvan nem a saját képesvar, botrány, A barátom kibékülés! szí- csalja meg a feleségét (mint értenek semmit, de semmit! vad és és majd azt állítjuk, csupán könnyű jövőre is — szódásszifont kap ahogy lenni kaland volt az egész ségei, tulajdonságai, cselek- szokott — rövidesen bemutat- Az én barátomtól, aki, mint ha. tőlem a névnapjára ajándékidő, amikor a korábbi iskolák közötti MMnhaég* lassan eH mosódnak és be ikonfestészeH ben újabb stftas bontakozik ki, népművészeti hagyományokat is használva, persze a Moszkvában a XIV. és XVI. században kolostorerődöket szigorú kereteken belül, építettek az ellenség ellen, amelyek gyűrűként fogták körül a várost Közéjük tar Nem nagy a budapesti kiállítás, de nagyon szép mű vétózott az Andronyikov-kolos- két látunk a moszkvai iskola ter is, amelynél hajdan kezdődött a Vlagyimirba vivő út Az egykori kolostorban ma ikonmúzeumot találunk, amelyet Rubljovról neveztek el, aki 1360-tól 1430-ig élt. Az Andrej Rubljov Múzeumot 1960-ban nyitották meg, ez Moszkva egyik legfiatalabb múzeuma, jelenleg több ezer ikont fémöntvényt és -veretét, hímzést fa- és kőfarag- ványt őriz. Ez a múzeum mutatja be néhány kincsét Budapesten, a Szépművészeti jegyeit őrző ikonokból, a zöld alapú ikonpárt az Istenanyával és Csodatevő Szent Miklóssal, a novgorodi művészethez tartozó Szent Kozma és Dómján, Jakab apostollal című ikonokat, a pszkovi iskola körébe tartozó Szent Miklós életét ábrázoló táblákat s a Moszkva környékéről, Szem- jovovszkoje faluból származó XVII. századi Deésziszt, közepén a Szentháromsággal. Ez Múzeumban, azon a kiállttá- utóbbi együttes egy ikonosz- son, amely a szovjet kultúra ^az részlete (az ikonosztáz napjai keretében nyílt meg. A XVI. és XVII. századi középső sorát szisznek.) nevezik Deé, ... ... . ,,, . Aki a kicsiny, de „arányló” ikonok között nem találunk kiállításról távozik, kedvet Rubljov-művet, de néhány ér- kaphat ahhoz, hogy egyszer tékes alkotás ízelítőt nyújt — elutazzon abba a múzeumba, gondosan restaurált állapotban — a század orosz festészetének kincseiből. Egyébként, a XVII-, század az az ahonnan az ikonok érkeztek, egy sajátos kultúra követeiként a novemberi Budapestre. Tóth Elemér POLNER ZOLTÁN: Kárfojás Vetem napszállatra szomszéd udvarába: átkozott hitványság loccsanj földporára.' Kotolj kotló felhőt, felhőben tűzlángot. Kormos szoknyájába fogja föl a házat, fogja föl az udvart ■ villám-pöndölyébe, fakadjon ki száján sikoltozó vére! Kotolj kotló, kotolj, költsd ki boszorkányod: szomszéd udvarába átvettem az átkot. NÓGRÁD — 1980. november 23., vasárnap 9
