Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

tiem szere'ek szemétdombon dolgozni Mem civakodik a főnök, egyetértésben munkálkodnak Hatan vannak, egyetértés­ben dolgoznak, pedig nincse­nek irigylésre méltó helyzet­ben a Kiss Emőné vezette Béke brigád tagjai a salgó­tarjáni öblösüveggyár belföldi csomagolóüzemében. Mivel a brigádvezetq délutános, így a kollektíva jelenlevő tagjait kértem meg arra, hogy vall­janak sikereikről, munkájuk­ról, a nekik tetsző és nem tet­sző dolgokról, a megszünte­tésre váró jelenségekről. * — Az általános iskola el­végzése után kerültem a gyár­ba. azóta is itt vagyok. A brigádnak viszont csak két éve vagyok tagja, mert ko­rábban nem hívtak. Itt az a szokás, hogy új brigádtag csak akkor kerülhet a kollek­tívába, ha valaki nyugdíjba megy, esetleg leszámol. A bri­gádban jól megértjük egy­mást. Elég mozgalmas és sok­oldalú a tevékenységünk, Azon igyekszünk, hogy a leg­jobbak között tartsanak ben­nünket számon. Ebbpn nagy része van a brigádvezetőnk­nek, aki víg kedélyével, ál­landóan jó hangulatot áraszt, pedig tudjuk, hogy neki is van elég gondja. Egyébként az idén a Vállalat kiváló bri­gádja cím elnyerését tűztük célul. Eddigi számításaink sze­rint a követelményeknek meg­feleltünk. Ügy dolgoztunk, mintha saját magunknak ter­melnénk. Így szoktuk meg, így cselekszünk a jövőben is. A brigád mindegyik tagjával dolgoztam már együtt, állan­dóan viszont Ecsegi Józsefné- vel vagyunk — mutat a csak­nem közvetlenül közelében álló asszonyra, aki a vizes kö­szörűből gyors egymásutánban szedi ki a megmunkált kis tölcséreket. — Ebből 24 fér egy dobozba. A norma sze­rint 180 dobozt kell megtöl­tenem egy műszak alatt. Ed­dig még sikerült. Csak ak­kor van gond, ha nem jó a bélelő anyag — közli a bri­gád legfiatalabb tagja, Vin- cze Istvánná, akinek férje is itt dolgozik a gyárban. — Van-e olyan kellemetlen jelenség, ami zavarja a mun­káját, amin jó lenne mielőbb változtatni ? — Igen. Sajnos a behordók nem mindig szolgálnak ki idő­ben csomagolóanyaggal, rá­adásul csúnyán is beszélnek. Ezt a nekünk nem tetsző dol­got termelési tanácskozáson többször szóvátettem. Utána pár napig jobb volt a hely­zet. aztán minden visszazök­kent a régi kerékvágásba. Az sem tetszik, hogy az éjszakás behordók ide járnak aludni, meg szemetelni. Reggelenként fél órába kerül, mire megtisz­títom a munkahelyemet az ételmaradéktól. Nem tehetek róla. de én nem tudok sze­métdombon dolgozni. Igen, ezt is szóvá tettem már elég gyak­ran. Sajnos a helyzet nem változott. Felmerült bennem, hogy egyáltalán érdemes-e szólni, tud-e és akar-e bárki is intézkedni. De eddig még nem tudtam megállni, hogy ne szóljak ... * — Magam tartom el csalá­domat, így hát nem mindegy, hogy folyamatosan tudok-e dolgozni — veszi át a szót a vizes köszörű mellett dolgozó Ecsegi Józsefné. — Az lenne a jó, ha a feldolgozásra váró árut időben bekészítenék. Saj­nos elég gyakran előfordul, hogy magunknak kell ezt a munkát elvégezni, mert a be­hordók akkor szolgálnak ki bennünket, amikor akarnak. Kértem őket arra is, hogy kí­méljék az egészségemet, ne hozzanak be havas, hide| árut. Elég nekem a műszak­ban hideg vízzel csiszolni a terméket. Kérésem annyi volt, mint a falra hányt bor­só, Végső mentsvárként meg­kértem az igazgatót, nézze meg, milyen feltételek, kö­rülmények között dolgozom. Utána egy hétig jobb lett, az­tán újra minden maradt a régiben. — A művezetője se tud változtatni a jelenlegi fonák helyzeten ? — Kicsi ő ahhoz, hogy in­tézkedjen. A behordók pedig nem hozzá tartoznak. Pedig én is nagyon szeretek dol­gozni, ha pedig keresni aka­rok, akkor bizony igyekezni kell... * — Dolgoztam már más bri­gádban, de ott nem éreztem jól magam, mert a főnök ci- vakodós természetű volt. Itt még szóváltás sincs köztünk, annyira jól megvagyunk egy­mással — állítja Bálint Ist­vánná kiváló dolgozó, a bri­gád egyik tagja. — Egyéb­ként ólyanok vagyunk, mint a vándormadarak. Én példá­ul egyszer a hármas, máskor meg a hatos csarnokban cso­magolok. Mindig ott, ahol szükség van rám. Mivel meg­értésben vagyunk, nem bán­tam meg, hogy e kollektívá­ba kértem felvételemet. A közöttünk levő fiatalok pedig tisztelettudóak. Nincs különö­sebb gondom, csupán az za­var, illetve bosszant, ha nem folyamatos a dobozellátás. Amikor emiatt állunk, akkor órabért kapunk. Nékem pe­dig ez ke', és. Mindig folya­matosan szeretnék dolgozni, mert csak így találom meg a számításomat. * A Béke brigád eddig ötször nyerte el a szocialista cím arany fokozatát. A múlt év eredményeként az arany fo­kozat mellé még vezérigazga­tói dicséretet kaptunk. A leg­utóbbi brigádvetélkedőn a he­tedikek lettek. Jó kapcsolatot alakítottak ki a diósgyőri pa­pírgyár egyik szocialista bri­gádjával. Patronálják a Rá­kóczi úti iskolát, Somoson pe­dig az idős. egyedülálló em­bereket segítik. Más jellegű társadalmi munkában is je- leskdnek. Eddig még semmi sem kényszerítette őket arra, hogy módosítsák év eleji el­képzeléseiket. (venesz) Termelés és szerződés Kössön termékértékesítési szerződést! A szerződés biz­tonság ! Divatos felhívás, ilyen­kor ősszel gyakran halljuk, olvassuk. De milyen ered­ményei vannak? Hol állunk a termékértékesítési szerződé­sek megkötésével? Kérdésünk­kel dr. Monori Miklóst, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes osz­tályvezetőjét kerestük meg. — Nem divatról van szó. Inkább az aktualitás a helyes kifejezés. Október 31-ig cél­szerű, ha a termékértékesíté­si szerződéseket megkötik a gazdaságok a feldolgozó, il­letve forgalmazó vállalatok­kal. — Miért, az október 31-e bűvös fordulópont? — Nem fordulópontról van szó. Azonban a szerződéseket célszerű megkötni eddig az ideig, hiszen a megkötött szerződés az üzemi és nép- gazdasági tervezés szempont­jából nagyon fontos informá­ció. — Miután a naptár novem­bert mutat, mondhatja, hogy a nagyján túlvagyunk? Mi a véleménye, hogyan szol­gálták az ön által említett célt a szerződések az idén? — összességében jól állunk. A tervezésben a szerződések orientálták a gazdaságokat. A szükséges termékek döntő többségét pedig szerződéssel lekötötték. — Például? — Hatmillió hízott sertésre, 300 ezer tonna vágóbaromfi­ra a partnerek már szerződ­tek. Ez a mennyiség a belföl­di szükségletet és lényegében az exportárualapot is fedezi. Tojásból az előirányzott meny- nyiség 90 százalékára már megkötötték a szerződéseket. A jövő évi cukorellátás is biztosított, sőt a cukorrépa- termesztési szerződések alap­ján következtethetünk arra, hogy 15—20 ezer hektárral nő a vetésterület. A kertészeti termékekből a tartósítóipar alapanyag-szükségletének leg­nagyobb részét szintén már szerződéssel fedezte. Október 31-ig zöldségből például az igény 90 százalékát, gyümölcs­ből pedig több mint 70 szá­zalékát lekötötték. A bor és a szőlőtermésre is már meg­kötötték a szerződéseket. — A kistermelők termékei­nek a felvásárlása szintén szerződéses úton történik? — Jórészt igen. A termelő­üzemek. az ÁFÉSZ-ek nagy gonddal foglalkoznak a kis­termelőkkel való szerződések megkötésével. Sok helyen igen jó módszerek alakultak ki és az előző évhez viszonyít­va kétségtelen előrelépés mutatkozik. Igen jó gyakor­lat az, amikor a szerződéses kapcsolatokat különféle szol­gáltatásokkal egészítik ki, tehát vetőmagot, szaporító­anyagot adnak a kistermelő­nek, vagy különböző eszkö­zöket. Mindez elősegíti az egységes, jó minőségű és így piacképes termék termelését. — Tehát akkor azt mond­hatjuk, hogy az idei szerző­dések körül minden rend­ben van? — Nem! Sajnos, ezt nem állíthatjuk. A friss fogyasztá­sú kertészeti termékek szer­ződéskötésével a ZÖLDÉRT- váilalatok alaposan lemarad­tak. — Mit jelent ez az elma­radás arányaiban? — Burgonyából például a szükségletnek 32 százalékát, zöldségekből 35 százalékát, gyümölcsökből csupán a szük­séglet 17 százalékát kötötték le október 31-ig szerződéssel. — Mi indokolja ezt? — Nem tudnék rá magya­rázatot. Megítélésem szerint ezt az elmaradást semmi sem indokolja. — Mégis milyen oka van az elmaradásnak? — A válasz igen rövid le­het. A vállalatok, mármint a ZÖLDÉRT-vállalatok által felajánlott szerződések fel­tételei sértik a termelők alap­vető érdekeit, ezért nem el­fogadhatók. — Konkrétan megemlít­hetne néhány ilyen feltételt? — A termelők elégedetle­nek voltak a göngyölegek használati díjával. Vitatott az áru válogatásával kapcso­latosan felmerülő költségek nagysága. A szerződéses ga­rantált árak nem ösztönzőek. — Kifejtené részletesebben? — Igen. A ZÖLDÉRT szer­ződéses garantált árai nem fe­dezik a termelési költségek növekedését. Ezt lényegében a ZÖLDÉRT is elismeri, utó­lag az átvételnél megállapí­tott konkrét árnál ígéri fi­gyelembe venni a termelési költségek alakulását. Ilyen alapon —, ígéretre — szerző­dést kötni nehéz dolog. Ki­alakult az a különös helyzet, hogy a kevésbé igényes kon­zervipari áru szerződéses ára magasabb, mint a válogatott, friss fogyasztású termék ára. — Mi az ön véleménye er­ről? — Sajátos üzletpolitika ez, amit érdemes volna felülvizs­gálni. Nem csak azért, mert a termelési kedvet rontja, ha­nem elsősorban azért, mert veszélyezteti a kiegyensúlyo­zott belföldi ellátást is. Mi­vel a ZÖLDÉRT-vállalatok által forgalmazott áru egy részét a külkereskedelem ér­tékesíti, így az árualap szű­külése az exportszállítások­ban is gondot okozhatnak. K. J. Barátság a Szovjetunióval „A Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének alap­ja a baráti együttműködés, a kölcsönösen növekvő támoga­tás, a szoros testvéri szövet­ség a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. A Szovjetunió volt az első ál­lam, amely az NDK-t elis­merte, felvette vele a diplo­máciai kapcsolatot, és minden területen felbecsülhetetlen ér­tékű segítséget nyújtott az el­ső német munkás-paraszt ál­lamnak.” „Egyedül a termelésszako­sítás és együttműködés terén az NDK és a KGST más tag­államai mintegy 500 hosszú távú egyezményt kötöttek. Az NDK az 1978/79-ben megfo­galmazott hosszú távú KGST- célprogramok mindegyikében részt vesz. Megvalósításuk lé­nyegesen hozzájárul a szocia­lizmus anyagi alapjainak erő­sítéséhez, ugyanakkor továb­bi lépést jelentenek a szocia­lista államok és népek köze­ledésének útján. A Szovjet­unióval és a szocialista kö­zösség többi országaival való kapcsolatok kiépítése, fejlesz­tése változatlanul az NDK külpolitikájának jelentős fel­adata.” Az idézetek Oskar Fischer- nek, az NDK külügyminiszte­rének a PANORÁMA szer­kesztősége számára írt cikké­ből valók. A népek közeledé­séről, a szocializmus anyagi alapjainak erősödéséről, az NDK-nak a közös célokhoz való hozzájárulásáról szóló gondolatokat az élet igazolta. Hosszan lehetne sorolni azo­kat az intenziven fejlődő kap­csolatokat, amelyek a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa égi­sze alatt egyre kedvezőbben alakulnak. Népeket, embere­ket — sokszor ezer és ezer ki­lométeres távolságon is — összeköt a közös munka. a közös feladat. Elegendő mindennek igazo­lására a következő néhány számadat az NDK—szovjet kancsolatok mindennapjairól. A tudomány és a technika területén NDK-szakemberek szovjet kollégáikkal több mint nyolcezer kutatási témán dol­goznak együtt. Az NDK Tu­dományos Akadémiája felada­tainak mintegy 60 százalékát NDK—szovjet együttműködés keretében oldja meg. 85 NDK- beli egészségügyi intézmény­nek van állandó szovjet part­nerintézménye, amelyekkel kutatási feladatok százait vég­zik közösen. Jelentős a diák­csere: 4200 NDK-beli diák ta­nul szovjet főiskolákon, egye­temeken, évente 800 orosz­szakos tanárjelölt és tanár gyarapítja tudását ugyanott. Évente 1270 szovjet főiskolás és tanár tökéletesíti német nyelvtudását az NDK-ban. Több mint 60 barátsági szer­ződést kötöttek eddig a két ország felsőoktatási intézmé­nyei. Az NDK—Szovjet Barát­sági Társaságnak öt és fél millió tagja van. Nő a turis­taforgalom: eddig több mint másfél millió NDK turista is­merhette meg Lenin országá­nak nagy eredményeit. Faművészet Fa — a mívesség nyers­anyaga — bőven található a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Ősidők óta ebből készítik a szebbnél szebb ajándék- és dísztárgyakat. A hjangszani népművészeti műhelyben több mint har­mincféle művészi tárgyat ké­szítenek, amelyek fából fa- ragottak, vagy fára festettek. Hjangszan a környék öt hí­res hegyének, a Mjohjang- szannak a tövében terül el. Az itt faragott, festett dísz- és használati tárgyak anyaga legtöbbször nyír, fehérnyír, cseresznyefa, boróka. A tár­gyak és fakéregből való dí­szítésük megőrzi a fa eredeti színét, a fára festett tájak pedig a Mjohjang vidékét idé­zik. Domborművekkel, vésés­sel, mozaik- és más díszítő­elemekkel teszik változatossá a fából készült cigarettadobo­zokat, hamutartókat, díszes kis mozsarakat, fűszertariókat, ősi formájú korsókat, vagy a fába égetik tájak, virágok, ál­latok képét A díszítések sok­szor színesek. Üléshuzatok Nográdszakálból Negyedszáz helybéli asszonynak és lánynak biztosít mun­kalehetőséget a ludányhalászi Ipolyvölgye Termelőszövet­kezet Nógrádszakálban létesített melléküzemága. A Fővá­rosi Kézműipari Vállalat pásztói üzemének készítenek kü­lönféle gépkocsiülés-huzatokat, amelyeket a Szovjetunióba szállítanak. Kőműves Vilmosné 1200-as Lada személygépkocsi üléshuza­tát varrja. Dancsák Lászlóné és Gál 5 Mibályné régi dolgozója az üzem­nek. Munkájukkal vezetőik eiégedettek. Az elkészült termékeket Dancsák Lőrincné és Imre János- né meózza, illetve csomagolja. (Bábel László felvételei) Homokgyűjtemény A kalinyingrádi óceánoló- giai intézet munkatársai egye­dülálló homokgyűjteményre tettek szert. Mindenfajta szí­nű és szemcsenagyságú ho­mokfajták mellett kutatási cé­lokra rendelkezésre állnak magmaképződmények az Iz- land melletti tengerfenékről, a Csendes- és az Atlanti-óceán­ból, továbbá, megmerevedett láva-, kénkp- és tufadarabok. A gyűjtemény dokumentálja to­vábbá a tengerek és óceánok fenekének geológiai felépíté­sét, valamint az ott található nyersanyagokat és ásványo­kat. NÓGRÁD - 1980. november 21., péntek 3 1

Next

/
Thumbnails
Contents