Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

Samara Haehel Moszkvában

Katonai tiszteletadással to- ügyrrúniszter és más hivatalos héttőn, személyiségek köszöntötték. Ott voltak a szovjet főváros lakosainak képviselői is, hogy

gadták Moszkvában Samora Maohelt, a Mozambiki Felszabadítási Firont (FRELI- MO), a Mozambiki Népi Köztársaság elnökét, aki az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívására érkezett hivatalos, baráti látogatásra párt- és kormányküldöttség élén a Szovjetunióba.

A mozambiki elnököt a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Andrej Gramiko kül' Forlani olasz miniszterelnök hétfőn fogadta William Perry amerikai hadügyminiszter-helyettest, aki a Pentagonban a hadikutatásokkal, fegyverzetekkel és a hadiüzemek létesítésével foglalkozik.

Az olasz hírügynökség értesülése szerint Perry azért utazott Rómába, hogy kiegészítő

kifejezésre juttassák baráti érzéseiket a fiatal afrikai független ország iránt

Samora Maehel Leonyid Brezsnyev kíséretében indult a repülőtérről szállására. A szovjet—mozambiki megbeszélések még hétfőn megkezdődtek.

A Szovjetunió és Mozam- bik kapcsolatairól, Afrika helyzetéről, a szovjet—amerikai kapcsolatok lehetőségeiről szólt Leonyid Brezsnyev,

jegyzőkönyvet írjon alá Lelio Lagorio olasz hadügyminiszterrel a két ország között három évvel ezelőtt megkötött és húsz évre szóló hadiipari és értékesítési együttműködési megállapodáshoz. Az amerikai hadügyminiszter-helyettes november 21-ig tartózkodik Olaszországban és több katonai létesítményt, üzemet keres fel.

az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn azon az estebéden, amelyet Samora Maehel tiszteletére adtak a Kremlben.

Brezsnyev hangoztatta, Samora Maehel látogatása újabb bizonyítéka a két nép, a két ország szüntelenül erősödő barátságának.

*

Maputóban hétfőn szovjet —mozambiki szerződést írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió javítódokkot szállít a Mozambiki Népi Köztársaságnak. Az úszóműhelyt négy és fél tonna víz- kiszorítású halászhajók javítására is fel lehet, használni. Az egyezmény a halászhajók javításához szükséges szakemberállomány számára taneszközök szállítását is előírja, továbbá kilátásba helyezi azt is, hogy a közeljövőben szovjet szakértők utaznak Mozambikbe a felszerelések összeállításának és vízre bocsátásának, valamint a mozambiki szakemberek felkészítésének segítése céljából.

(MTI)

Perry Forlaninál

Irak Susenguarpot ostromolja

Heves ellenállást tanúsítanak Susenguarp észak-iráni város védői, hogy megakadályozzák a település teljes elfoglalását.

Az északi frontszakasz e fontos központja ellen az iraki erők — a harctéren korábban kialakult viszonylagos nyugalmat megtörve — meglepetésszerű és összpontosított támadást indítottak. Vasárnap már a teheráni rádió is beismerte, hogy az iraki alakulatok bevonultak a városba. Az iráni rádió közleménye hozzáfűzi, hogy Susenguarp utcáin a forradalmi gárdisták heves közelharcot vívnak.

A kiélezett harctéri helyzetnek megfelelően átalakult

a hadiközlemények nyelvezete. Mindkét fél szinte csak az ellenfél veszteségeiről ad hirt. Irán eközben gyújtóbombák és vegyi fegyverek használatával vádolja a támadó iraki alakulatokat. A két fél jelentéseit összevetve kitűnik, hogy Susenguarp városában az 57. napja tartó háború eddigi leghevesebb ütközete zajlik.

A Susenguarp ellen indított váratlan iraki offenzíva a talányos homokháború rejtélyeinek számát gyarapítja. Hírügynökségek korábban meglehetősen valószínűtlennek tartották, hogy a hideg évszak beköszöntével, az első komolyabb esőzések után Bagdad ilyen nagyszabású hadmozdulatra szánja el magát

Ismét megélénkültek a harcok az Iraki—Iráni fronton. Képünkön: iraki katonák Mehran iráni város közelében.

A város birtoklása mindamellett fontos állomása lehet az iraki előnyomulás során. Elfoglalása teljessé tehetné az Ahwaz elleni átkaroló hadműveletet: nemcsak déli irányból vonulhatnának a város ellen a támadók.

(MTI)

Reaganra várva?

Nyugat-Európa

lépészavarban

„Reaganra várva” — ez- most a jelszó az Egyesült Államok és nagyjából szövetségeseinek külpolitikájában 1981. január 20-ig, az új amerikai elnök beiktatásáig. De talán még azután is, hónapokig, amíg a washingtoni „új csapat” igazában játékba nem lendül, mai állapotában merevedik meg a világpolitikát meghatározó tényező, a szovjet—amerikai viszony. E befagyott állapotban pedig az enyhülés, a feszültség feloldása, a fegyverzetcsökkentés útjainak-módjainák közelítése helyett tovább folytatódik a fegyverkezési verseny. Vagyis — sajnos — az 1980-as év, a nemzetközi politika szempontjából e kemény esztendő némi jó reményekkel bíztató kísérleteit, erőfeszítéseit alighanem a be nem váltott lehetőségek kategóriájába lesz kénytelen sorolni a krónikás.

TALÁLKOZÓ FÉLÜTON

Két jelentős találkozó mutatta a szovjet kormány készségét arra, hogy hajlandó elébe menni a nyugati szövetségi rendszer reálisabb gondolkodó erői, politikusai minden, még a legkisebb eséllyel bíztató kezdeményezéseinek is. Fél éve annak, hogy Giscard d’Estaing francia elnök félúton Moszkva és Párizs között, Varsóban Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt. Július elején Helmut Schmidtet, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját fogadta a szovjet párt- és állami vezető Moszkvában.

Azokban a napokban pem- zetközi szenzáció volt Giscard d’Estaing találkozása Leonyid

Brezsnyevvel. Olyan, amely a Carter-adminisztráció félreérthetetlen rosszallását, az amerikai sajtó nem éppen tapintatos megrovását váltotta ki. A hivatalos Washington — az Afganisztánnak nyújtott katonai segítség ürügyén — a Szovjetunióval szemben a teljes elzárkózás, az embargó és az erőpolitikai demonstráció álláspontját képviselte, s ugyanezt várta el NATO- partnereitől.

Giscard d’Estaing nem ezt az utat választotta. A korábbi tapasztalatok alapján tisztában volt azzal, hogy a Szovjetunióval az erő nyelvén nem lehet beszélni. Viszont tudta, hogy a valóságos erőviszonyok és a kölcsönös érdekek figyelembevételével sok területen egyetértésre, sőt együttműködésre lehet jutni, más kérdésekben pedig — egymás eltérő álláspontjának tiszteletbentartása útján — kompromisszumos megoldásra. Vállalta hát az úttörő, sőt bizonyos mértékben a jégtörő szerepét.

A józan kezdeményezés meghozta eredményét. Üjra indult, méghozzá legmagasabb szinten, az eszmecsere Kelet és Nyugat között. Emellett közeledett a két fél álláspontja a kontinensünkön

kibontakozó fegyverkezési hajsza megfékezését szolgáló lépések mikéntjében. A szovjet elképzelés egy erről tartandó összeurópai értekezlet formáját öltötte. A franciák tartózkodóbban ugyan, de ugyanilyen irányban mozognak az úgynevezett bizalom- építő intézkedések javaslásá- val.

A bonni kancellár moszkvai tárgyalásain még biztatóbb lehetőség bontakozott ki. Schmidt volt Washington támogatója az 1979. decemberi NATO-döntés kierőszakolásakor, hogy telepítsenek közép-hatótávolságú amerikai rakétákat Nyugat-Európába. Schmidt azután nyilván felismerte, hogy az eurorakéták- ról hozott NATO-döntés igencsak hozzájárult a nemzetközi égbolt befelhősödéséhez, s ezért Moszkvában már valamiféle megoldást szorgalmazott. A szovjet vezetés, enyhülésre és általános biztonságra törekvő politikájának szellemében, kompromisszumos ajánlattal állott elő. Lehetségesnek látta, hogy a kezdődő SALT—III tárgyalás keretében, akár még a SALT—II szenátusi ratifikálása előtt, napirendre tűzzék az „eurorakéták” eltávolításának kérdését, természetesen az előretolt amerikai támaszpontok sorsának vizsgálatával egyidejűleg.

‘A NÓGRÁD — 1980. november 18., kedd

A FAO

főigazgatóia

Magyarországon

Dr. Eduard Szauma, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO főigazgatója a magyar kormány meghívására hazánkba érkezett A Ferihegyi repülőtéren Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta. A főigazgató látogatásának célja Magyarország és a FAO közötti, valamint a fejlődő országokkal kialakított mezőgazdasági együttműködés elmélyítése és továbbfejlesztése.

Az NDSZ kongresszusa

Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti:

A nemzetközi diáknapnak szentelt ünnepi üléssel hétfőn délután megkezdődött Berlinben a Nemzetközi Diák- szövetség XIII. kongresszusa. A megalapításának 35. évfordulójára készülő szövetség több, mint száz ország nemzeti diákszervezeteit, illetve diákokat is tömörítő ifjúsági szövetségeit fogja össze. A nyolc napra tervezett tanácskozáson az NDSZ tagszervezetei mintegy négyszáz hivatalos küldöttsége mellett számos egyéb, az NDSZ-szel, illetve annak tagszervezeteivel együttműködő nemzeti, regionális és nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ és az UNESCO — képviselteti magát Ily módon a kongresz- szus résztvevői több mint 120 országból érkeztek Berlinbe.

A kongresszus fő feladata, hogy értékelje az NDSZ tevékenységét az 1977-ben Szófiában megtartott XII. kongresszus óta, s meghatározza a demokratikus nemzetközi diákmozgalom fő irányvonalait a nyolcvanas évekre.

Az NDSZ kongresszusának résztvevői — köztük a magyar KISZ-küldöttség — a tanácskozások megkezdése előtt megkoszorúzták a fasizmus és milii irizmus áldozatainak az NDK fővárosa központjában levő emlékhelyét majd az Európ- népeinek szabadságáért a Ilitler-fasizmus elleni harcban elesett szovjet hősök berlin-treptowi emlékművét

ROSSZALLÁS ÉS TÉTLENSÉG

Ez volt a helyzet 1980 nyarán. A következő lépést a Nyugatnak, mindenekelőtt az Egyesült Államoknak kellett volna megtennie. De sem Giscard d’Estaing, aki szívesen hivatkozik a szabad és önálló francia külpolitikára, sem Helmut Schmidt, akinek az NSZK nagy gazdasági erejét tekintve jelentős a befolyása a nyugati szövetségi rendszer politikájára, nem tudta mozgásra bírni Carte- réket. Miközben a NATO- államok állandóan hangoztatják a Szovjetunió állítólagos katonai fölényét és erre hivatkozva erőltetik fegyverkezésüket, a fegyverzetcsökkentés irányába ható szovjet ajánlat tárgyszerű megvizsgálásához hozzá sem láttak.

Igaz, Giscard d’Estaing és Schmidt félreérthetetlen rosszkedvvel, sőt, olykor még egy „ejnye-ejnye” rosszallással nyugtázzák az amerikai politikai kiszámíthatatlanságát, most — úgy tűnik —, elfogadják azt az érvet: a Fehér Ház csak a választás után „külpolitizálhat”. Ez pedig arra utal, mintha belenyugodnának abba, hogy Nyugat- Európa minden életbevágó ügye végső fokon az amerikai belpolitika függvénye legyen. '

Így jutott el a nyugati szövetség a „Reaganra várva” külpolitikai állapotig. S bár az új elnök nem szükségszerűen ugyanezt csinálja majd, amit a választási kampányban harsogott, a Fehér Ház új urának egész eddigi politikai útja nemigen biztat az

1980- as, be nem váltott pozitív külpolitikai lehetőségek

1981- es beérlelésével.

Nemes János

Államcsíny — ki javára?

Egy kis afrikai ország, amelyről hónapokig nem esi®

szó a világsajtó hasábjain, most egyik percről a másikra az újságok első oldalára került A hír így hangák: államcsínyt hajtottak végre Bissau-Guinea Köztársaságban, megfosztották hatalmától Cabral államfőt és egy úgynevezett forradalmi tanács élén Joao Bernardo Vieira eddigi kormányfő vette át a 36 125 négyzetkilométer területű, mintegy másfél millió lakosú nyugat-afrikai ország vezetését.

Nem oly régen még Portugál-Guineának hívták ezt az országot. így különböztették meg a szomszédos, „másik” Guineától, amelynek nem Bissau a fővárosa, hanem Conakry, és amely nem portugál, hanem francia gyarmat voltj

Az első portugál telepesek a tizenötödik század derekán tűntek fel ezen a partvidéken, de — a lakosság ellenállása miatt — csak a tizenhetedik század első éveiben kebelezték be teljesen a területet, amelyet 1879-ig a szomszédos Zöld-foki-ságetekkel közös gyarmati admini6ztrácid irányított — természetesen Lisszabonból.

A két ország közelsége, az: etnikai és a történelmi érintkezés a mai események alakulására is rányomja bélyegét. A hatvanas évek elején Bissau-Guineában és a Zöld-fokl-szigeteken közös, marxista ihletésű felszabadítási párt, a PAIGC irányította a nemzeti-antikolonialista küzdelmet a portugál gyarmatosítók ellen. A harc, a Salazar-re- zsim bukása után, sikerre vezetett.

A mostani események megértéséhez bizonyos alapvető tényekkel tisztában kell lennünk.

Mik ezek a tények?

1. A közös antiimperialista párt vezetője a zöld-foki származású Amilcal Cabral volt, akit még a PIDE, a por-: tugál gyarmatosítók titkosrendőrsége tett el láb alól. Bissau- Guinea elnöke a kivívott függetlenség után ennek a Cab- ralnak, a természetesen ugyancsak zöld-foki születésű test-j vére, Luiz Cabral lett.

2. Az Afrikában különösen kényes törzsi-etnikai közegben ez eleve annyit jelentett, hogy a vezetők egy másik csoportja — szűkebb nacionalista alapon — ellenezte a Zöld-foki-szigetekkel való szoros együttműködést és a távlati célként kitűzött egyesülést.

3. A már korábban megindult polarizációs folyamatot új elemekkel színezte és meggyorsította, hogy a másik szomszéd, Sékou Touré elnök Guineája az utóbbi időben egyes nyugati fővárosok felé tett közeledési gesztust.

A végső minősítés még korai, de a fenti tendenciát látszik erősíteni, hogy Conakry elsőnek ismerte el az új re-, zsimet és hogy egy jobboldali, Lisszabonban tevékenykedő bissau-guineai emigráns szervezet tetszésnyilvánítással fo-j gadta a hazai fejleményeket. Harmat Endre

Vádirat a „Tizek" ellen

Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti:

Pekingben hétfőn délután újabb részleteket hoztak nyilvánosságra abból a vádiratból, amelyet a különleges ügyészség készített a „Lin Piao és Csiang Csing ellen- forradalmi klikk” perének fővádlottjai ellen. A most közzétett rész azt ismerteti, ho- ,gyan készítették elő Lin Piao és” társai a hatalom' erőszakos átvételét, illetve Mao- Ce- tung fizikai megsemmisítését.

A vádirat szerint Lin Piao, miután nem sikerült az a terve, hogy államelnökké lépjen elő, s ezáltal „békésen” szerezze meg a hatalmat, elhatározta, hogy fegyveres puccs segítségével váltja valóra elképzelését. 1971. februárjában fiát, Lin Li-kuot Sanghajba küldte a hatalomátvételi terv kidolgozása céljából. Sanghajban hívták össze a puccsista vezetők, vagy ahogyan önmagukat elnevezték, a „közös flotta” tanácskozását és dolgozták ki az „571-es terv”, azaz a hatalomátvételi akció tervezetét. Ez számolt olyan lehetőségekkel is, mint a fegyveres hatalomátvétel, a politikai hatalom megragadása, sőt szükség esetén rivális rezsimek létrehozása. A tervezők arra is felkészültek, hogy egy esetleges magas szintű ösz- szejövetel kapcsán „hálóba gyűjthetik a halakat”, azaz letartóztathatják az egész kínai pártvezetést.

Mint a vádiratban olvasható, 1971 márciusa és áprilisa között Lin Li-kuo létrehozta Sanghajban a puccsista parancsnokságot, és kinevezte az összeesküvők nankingi, sang- haji és hangcsoui vezetőit, s külön titkosszolgálati szervet létesített Kantonban és Sanghajban. 1971. szeptember 5-én

és 6-án Lin Piao és felesége; Je Csün olyan bizalmas értesülésekhez jutottak, amelyek azt mutatták, hogy Mao Ce- tung tudomást szerzett a készülő hatalomátvételi tervről. Lin Piao és felesége ekkor határozták el, hogy meg kell semmisíteni a dél-kínai szem- leúton levő Mao Ce-tungot.’ Szeptember 7-én Lin Li-kuo kiadta a mozgósítási parancsot, és elrendelte az első számú riadókészültséget a „közös flottának” elnevezett puccsista parancsnokságon. Lin Piao egy nappal később levélben erősítette meg a fia által kiadott utasítások végi rehajtásának szükségességét.

A Mao Ce-tung meggyilkol lására irányuló terv részleteit szeptember 8. és 17. között dolgozták ki, s a megsemmisítési akció vezetésével Csiang Teng-csiao tábornokot bízták meg. A terv szerint a Mao Ce-tungot szállító vonatot egyebek között lángszórókkal; aknavetőkkel és bombázógépekkel akarták megtámadni. Arra az esetre, ha mindez nem vezet sikere, külön megbíztak egy embert, hogy sanghaji tartózkodása alatt férkőzzék Mao Ce-tung közelében és ölje meg.

Szeptember ll-én este értesült Lin Piao és felesége arról, hogy a likvidálási terv kudarcba fulladt, Mao Ce- tung épségben elhagyta Sanghajt és úton van Peking felé. Ez késztette a menekülésre Lin Piaót és a hozzá közelállókat. Szeptember 13- án a hajnali órákban szállt fel a pekingi katonai repülőtérről a 256-os számú gép; amely a Mongol Népköztársaság felett lezuhant, s utasai; köztük Lin Piao, felesége és fia elpusztultak — mutat rá a vádirat.

Hazaérkezett parlamenti küldöttségünk

(Folytatás az 1. oldalról.)

tekintettel a mostani madridi tanácskozásra.

Mindenütt tájékozódtunk és tájékoztattunk: országaink belső helyzetéről, az elképzelésekről, az eredményekről, a gondokról egyaránt. Őszinte, nyílt légkörben zajlott le valamennyi kétoldalú találkozónk.

— A törvényhozó testületek közötti eszmecseréknek, a parlamenti képviselők találkozásainak mi mindig különös fontosságot tulajdonítottunk. Ennek alapján is mondhatom, hogy a mostani utunk mindkét országban tovább erősítette kapcsolatainkat. Megismertük a törvényhozó testületek előtt álló feladatokat. Jóllehet különböző politikai, társadalmi körülmények között dolgozunk, az ilyen tájékozódásokra, tapasztalatcserékre, közvetlen beszélgetéseikre, személyes találkozásokra folyamatosan szükség van, mert egymás jobb megismerése kölcsönös érdekünk — zárta nyilaik»; zatát Apró Antal.

}