Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

Gömöry Albert1 A Zeneműkiadó könyvei Bartók Béla születésének közelgő 100 évfordulójára Nemzetközi jelentőségű eseményhez közéletiünk ze­nei életünkben. Bartók Béla születésének századik év­fordulóját ünnepeljük i98Uben. A centenárium kap­csán a zeneszerző életműve fokozottan reflektorfénybe kerül. Többi között az Országos Filharmónia koncert­programjában Bartók Béla remekműveinek kiemelt sze­rep jut- De máa intézmények, iskolák, művelődési ott­honok, klubok is méltóképpen készülnek a nagy ese­ményre. S mint korábban hírül adtuk, a Magyar Rádió februárban Bartók Béla jegyében rendezi Dupla vagy semmi című kedvelt játéksorozatát. Természetesen, a Zeneműkiadó Vállalatnak is meg­tisztelő és fontos szerep jut a centenárium előkészíté­sében, Bartók Béla életműve további népszerűsítésében, terjesztésében. A mór említett rádiós vetélkedőre való felkészülést is segíti azzal, hogy újra megjelenteti azo­kat az „alapműveket”, amelyek adalékul szolgálnak Bar­tók élete és műve mélyebb megértéséhez. E művek egy része már meg is jelent újra a könyvesboltokban, másik részük a közeljövőben lát napvilágot. Néhányat említünk most azok közül, amelyek már kaphatók. A Bartók breviáriumot immár harmadik kiadásban jelentette meg a Zeneműkiadó. A kötet leveleket, írá­sokat, dokumentumokat tartalmaz Ujfalussy József ösz- szeállításá’ban. A dokumentumkötet első kiadása két és fél évtizede jelent meg 1956-ban, amikor a válogatott gyűjtemény iránt mind nagyobb közönségigény nyilvá­nult meg. Bartók Béla élete és zenéje iránt hatalmas volt az érdeklődés, dokumentumok egész sora látott napvilágot. Demény János ez idő tájt kezdte meg élet­rajzi dokumentációjának közlését a Zenetudományi Ta­nulmányok köteteiben. Az újabb kiadások azóta bővül­tek, amennyiben a nemzetközi és hazai Bartók-kutatós kiteljesedett Igaz, Bartókot legjobban zenéjén keresztül közelít­hetjük meg, mégis van némi szerepe a gondosan össze­gyűjtött dokumentumokinak, levelezésnek stb. az élet­mű megismerésében. Űjraizlelgetve a kötet dokumen­tumait, különösen a leveleket, Illés Endre A sebezhe­tőiden című Bartók-esszéje soraira gondolok, amely sze­rint: „Leveleiben ritka az »ária«. A jelívelő érzelem, a dallam. Legfontosabb közölnivalóit is a legszikárabban fogalmazza. Mint egyegy téli, meztelen koronája fa: a Bartók-levél is csupa pontos, tiszta vonal”. A leveleken túl a zenetörténeti, a népzenei tanulmányok kínálnak gazrfag olvasnivalót, az életrajzi dokumentumok pedig különös közelségibe hozzák a nagy komponistát Szintén harmadik kiadásban jelent mag újra a Bar- tók-kalauz is, Kroó György műve (Qrfeusz-könyvek). Amint azt a saerző műve előszavában hangoztatja, a irai««irt elsősorban a hangverseny-látogatóknak szánja, Bartók zenekari, «nmpwtti és kaanaraműveihez egyaránt jő bevezetéssel szolgái. Egyik becsülendő erkjt adat- gazdagságában rejtik- A sseraő amerikai taonknányótja eredmények is feldolgozta művében. Bartók zanei Uxo- rUtfrme olyan tündöklő és tágas, uw^káUkánát, ék- iiriiWnnk annyi van. hogy az Jé»mintának min­denki heernAt veheti. Az is, aki már bejárta a hatal­mas birodalom tájainak egy részét S az te, aki még <-oir most készül belépni valamelyik ajtón. A kalauz végén találjuk a Bartók Béla összes művei Hungaroton- hanglemezen összeállítást, amely hasznos kiegészítés. A legfiatalabbeknak adták ki Bartók Béla Képes­könyv gyermekeknek című kis füzetét. A népdaifeldől- ( gozás-gyűjteménynek maga Bartók a Gyermekeknek címet adta. Ebből állították össze a mostani csodálatos könyvecskét Reich Károly meseszerű Illusztrációi csak vonzóbbá teszik a zenés-képes-verses összeállítást A Gyermekeknek című zongorára írott sorozat darabjait zongorán Bartókné Pásztory Ditta adja elő azon a hang­lemezmellékleten, amely a könyvhöz tartozik. T. E. Elöljáróban sietünk leszö­gezni, hogy ez nem az a ka­kukk. Tehát npm a kskukk- alukúnk (cuculiformes) rend­jébe és a kakukkfélék (cucu- lidae) népes családjába tar­tozó cuculus qanorus, ame­lyik a tojásait előszeretettel helyezi idegen madarak fészkébe, s agresszív hajla­mú fiókája közvetlenül a kikelés után már olyan erős, hogy minden tojást, vagy már kikelt fiókát kilök a fészekből. Értekezésünk tárgya ama békésebb természetű ka­kukk, amelyik nem fészek­ben,. hanem régi faliórák­ba épített kis házikóban la­kik; nem rak tojásokat má­sok óráiba, és névrokonára csupán abban az egy dolog­ban emlékeztet, hogy időn­ként ő is azt mondja: ka­kukk ! Manapság már meglehető­sen nehéz igazi, megbízható kakukkhoz hozzájutni (igé­nyes, önmagára valamit is adó embernek eszébe sem jut holmi csiricsáré, tarká­ra festett műanyag bóvlit vásárolni), ezért hát, ha az ember — már jelentős élet- tapasztalatokkal a háta mö­gött — eljut abba a korba, amikor szükségét érzi an­nak, hogy kakukkot vegyen, elkészülhet rá, hogy ez igen sok időbe és utánjárásba fog kerülni. A fiatalabb korosztályok tagjai többek között ezért is idegenkednek a kakukk­tól. De az igazi ok való­színűleg az, hogy a kakuk- kos óra elmés, de tulajdon­képpen végtelenül egyszerű, mechanikus szerkezet, amely nem szolgál semmi­féle technikai szenzációval; olyan műszaki csodák mel­lett, mint egy Philips mag­netofon, vagy egy eáektro- nttcm szin­te körűiéinek tűnik. De hát Misaj, nem ax ■ feladata, hogy csodálatot keltsen; a kakukknak az a dolga, hogy ésszerűen ta­golja az ára monoton ke­tyegését, se többet se ke­vesebbet ne kakukkoljon, mint amennyit kell; tehát mindig annyit, amennyit a kismutató jelez, illetve az óra felénél egyet. Ezt némelyek talán unal­masnak, egyhangúnak vélik, vagy pedig szorongó érzése­Ék két kelt bennük, Részben érthető, mert a kakukk nem csak az időt jelzj, hanem óráról órára figyelmeztet arra, hogy életünk, ha tet­szik, ha nem, halad a ha­lál felé; úgy ahogy a ho­mokóra felső kelyhéből megállíthatatlanul peregnek alá a finom kis szemcsék... Ezzel a gondolattá' bi­zony nem könnyű megba­rátkozni, de ha idővel még­is sikerül, akkor az ember azt is belátja, hogy nem a kakukk könyörtelen, hanem az idő, a kakukk csak kö­vetkezetes. Következetes abban is, hogy soha semmi mást nem mond, csak annyit, hogy: kakukk! Gazdájának így nem okoz csalódást; bizto­sak lehetünk benne, hogy a legnagyobb frontátvonulás- kor, vagy az uralkodó szél- járás hirtelen változásakor — amiről köztudott, hogy nem csak az emberi szerve­zetet, hanem a műszereket, finomabb szerkezeteket is megviseli — sem lehet a kakukkot rábírni, hogy pél­dául rigómádra fütyüljön, vagy esalogánymódra éne­keljen. Elképzelhető persze, hogy valamilyen leleményes ezermesternek sikerülne át­hangolnia a kakukkot, és ezzel a sötét manipuláció­val elérné, hogy a további­akban ne kakukkoljon, ha­nem — mondjuk — nyávog­jon; de a kísérlet akkor is hiábavaló lenne, mert a ka­kukk erkölcsileg tisztán ke­rülne ki az egyenlőtlen küzdelemből, s az egész művelet végül is nem ered­ményezne mást, mint a kik- kukk és a manipu­ládó csődjét Ssfe JbqQ aki rászánja magát, hogy kakukkot vásároljon. A ka­kukkal együtt élni csakis a kötelességek teljes tudatá­ban ás a -jogok tiszteletben tartása mellett lehetséges. Aki ezt hajlandó tudomá­sul venni, azzal nem for­dulhat elő, hogy idegessé­get, vagy nyugtalanságot érez, amikor időről időre kipattan a — lehetőleg ében­fából faragott — házikó aj­taja. Szlkssai Károly rajza Kevesen tudják, hogy ma­gány ellen Is nagyon jő a kakukk. Az egyedüllét órá­iban megszólaló madár mintha csak azt mondaná: nem vagyunk végérvényesen magunkra hagyatva, nem szabad elkeseredni, mert van még balzsam Gileádban a legromantikusabb fájdal­makra is. A magány csak múló, átmeneti állapot; ám ha mégis tartósnak és fel­oldhatatlannak bizonyulna, még akkoris van egy utol­só szalmaszál, amiben meg­kapaszkodhatunk; és ez nem más, mint 6 maga, a k»a kukk, aki kitart mellettünk mindhalálig. S ez a bizonyosság meg­nyugtatja az embert. Van akinek a kakukkal való huzamosabb együttélés során új szokásai alakulnak, ki, s a barátság egyre meg­hittebbé válik. Gyakran elő­fordul például, hogy a ka­kukktulajdonos, ha mond­juk háromnegyed tizenegy­re ér haza, nem rohan azon­nal a lifthez, hanem in­külföldi kitüntetések nyilatkozatba — pillogott za — Csak hát, tudjátok, én amit hivatalos szervek adnak tem. A római katolikus tanítóképezdé- ki. ben szereztem az oklevelemet — Ugye, hogy megvan? — annak idején, most meg már kapott a szón az öreg. — Én régesrég nincs többé hitem, is hallottam már ilyesmiről, de annyi utóéletet mégis sze- Igazán elhozná, öcsém? — Hát persze, hogy elho­zom. Akár bele is lehet javí­tani, ha szükségesnek tartaná. retnék, én hiú, vén szamár, hogy megláthassam: hogyan búcsúztattok el. — No, de kedves Bontó bá­tyám. .. — Nekem itt ne kedvesbá­Pedig, látod itt vannak előt- hiányoznak róla. No de hall- vartan az újságíró. tem példaként a mandulák is. juk a szöveget! — Furcsa. Latinul úgy hívják a mandu­— Nem tetszene inkább Ültek, szemben egymással, a lafát, hogy Prunus Communi­személyesen? félhomályos szobában. Az öreg cus. Szemre is szép, és való­— Neon, nem. Jobb más szólalt meg ismét: jában a rózsafélékhez tartó­szájából hallani. Olvasd csak — Biztoß, hogy nem maradt zik, de nem ez a lényege, fel szépen. ki valami kis feljegyzés abból Szilvaszerű termése van, de — Hát, ha úgy tetszik jobb- a dossziéból? — Hát.. nem is tudom. Mire tetszik gondolni? — Tudod, titokban valami kis szoborféléről álmodoz­abból sincs haszna senkinek- Csak csonthéjas magva érték, amelyik legbelül van, s így nem is látható. A magváért szeretjük a mandulafát. kertkapuban kezet nyújtott, és totyogva indult vissza a ház fe­lé. — No, mi volt? — rágta, ki tudja hánya­szerelj A — Le kellene dőlnöd egy nak látni.., „Harcos életének kicsit — hozta a tablettát a ebben és ebben az évében (ide ...... ..............................néni, és kérő pillantást vetett majd a halálozás dátumával t yámözzál!"fortyant fel az a vendégekre. Sietősen elbú- betöltött életkor kerül, remél- ___ ........................ _ ö reg. — Amikor haldokoltam, csuztak. Mikor már a kocsi jük, hogy még nagyon soká- tam. Esetleg az Iskola folyó­kák készültetek valamire? ajtaját is becsapták maguk ra), kidőlt a sorból a munkás- sóján... Vagy hát, hogy el­Vagy el akartatok kaparni mögött, Kemenes megköny- mozgalom régi harcosa. Falusi neveznek rólam egy utcát. Ta­csak úgy ukmukfukk a föld nyebbülten felsóhajtott és tanítóként került kapcsolatba ián azt, amelyikben szület­alá? Nem? Hát éppen azt odafordult Révészhez: az agrárszocialista mozgalom- tem. Űgyis bontanak arrafelé szeretném én hallani, amit — Tényleg van valamilyen mai, majd...” nemsokára. De beértem volna akkor terveztetek. Annak meg nekrológotok az öregről? — Állj! — vágott közbe az egy szerény emléktáblával is. dik cigarettáját, a várakozó kell lennie! — Van a fészkes fenét — öreg. — Egyazon mondatban Aztán most sehol, semmi. Ez kocsiban Kemenes. Megszédült saját pattogás^ mondta kedvetlenül az újság- kétszer is szerepel a „harcos" lett a vége. — Szobrot szeretett volna, tói, arcára kiült a légszomj író, — Mit gondolsz, egy vi- szó, Rólam ne fogalmazzatok — Tovább él az emberek Vagy utcanevet. Emléktáblát, jellegzetes torzulása. Azainyó- déki szerkesztőségben kinek ilyen pongyolán. Majd írjál szívében, kedves Bontó bá- Valami ilyesfélét, ka gyógyszerért szaladt a volna ideje arra, hogy előre be helyette valami mást. No, tyám... — A puritán Vető József konyha tered enchez, Kemenes gyártson ilyesféléket? Majd menjünk csak tovább. — Az emberek szívében? epeömlést kap, ha megtudja, lesütött szemmel feszengett a kiszedem az adatait az archí- Többször már nem szólt Már ti is elfelejtettetek. A — Kár lenne elmondani ne­fotelban. vumból és összütök belőlük bele, két kis gombszeme pász. fiaitok meg majd azt sem tud- ki. — Bocsásson meg, kedves valamit. Szerzek fotót is, ne fázta csak vizsgálódva az új- ják, hogy voltam-e a világon. A kocsi meglódult. Révész- Bontó elvtárs — szólalt meg félj! ságíró arcát. A nekrológ után Dehát ki is vagyok én? Bontó nek az járt az eszében, hogy váratlanul Révész, — Én meg- hallani akarta a vezető szer- Lőrinc egykori néptanító. Por gyermekkorában mindig ba­mondom, amit Kemenes elv- vek nyilatkozatát is. Révész és hamu öcsém, ahogy az írás rackmagot használtak otthon társ tapintatból elhallgatott. A — Először talán a képet tes- felolvasta, türelmetlenségé- mondja. Feltámadás nélkül. mandula helyett. Két kődarab szerkesztőségben minden ki- sék megnézni — mondta más- ben talán kissé szürkébben a Búcsúzóul töltött még egy között törte nagyanyja az ud- váló, mozgalmi embernek meg- nap, ünnepélyesen kinyitva a kelleténél. van a kész nekrológja fény- vörös irattartót, melynek a — Ennyi az egész? — kór­képpel, csak az utolsó dátum fedelén nagy betűkkel ott állt dezte aztán az öregember, hiányzik róluk. Ott van Bontó a név is: Bontó Lőrinc. ' — Ennyi, elvtársé is. Sajnos, megfordult — Nem rossz, nem rossz — — Saját halottjuknak sem a kezemben. Ha óhajtja, szí- vette szeműgyre az öreg. Ak- tekintenek? vesen elhozom. Meg tudom kor készülhetett, amikor a — Az utóbbi években ezt lettem öregségemre. Akár va­szerezni azt a jelentést is, Munka Érdemrendet átvet- már nem szokás belefoglalni a lami divatjamúlt vénasszony. pohárka pálinkát, aztán kikí- varon, vagy kalapáccsal, a sérte vendégét egészen a kert- küszöbön ülve. Hasonlított az kapuig, végig a hervadó man- íze a manduláéhoz, dulaágak közt. Aztán szégyen- Csak keserűbb volt. Sokkal lösen még ennyit mondott: keserűbb. — Szentimentális szamár kább még sétál egy kört a háztömb körül, méghozzá pontosan olyan ütemben, hogy fél perccel tizenegy előtt forgathassa meg a kul­csot a zárban. S lám: alig teszi föl a kalapját a fo­gasra, már köszönti Is a hű­séges kakukk. Az ilyen szép, baráti gesztusok kétségkívül elmélyítik, tartalmasabbá teszik a kapcsolatot... Sajnos nem vállalkozha­tunk arra, hogy itt és most egyetlen lélegzetvételre min­dent elmondjunk amit tu­dunk, még a kakukkról, csak utalunk rá, hogy a téma számtalan lehetőséget kí­nál. S megváltjuk, személyes okok is közrejátszanak ab­ban, hogy most már sie­tünk leírni az utolsó mon­datokat. Még öt perc, és el- jő az éjfél; ilyenkor lehe­tünk a leghosszabb ideig, a legteljesebb módon együtt a kakukkal. Hamarosan nyí­lik az ajtó és a kakukk ti­zenkétszer egymás után azt mondja: kakukk! NÓGRÁD — 1980. november 16., vasárnap 9 \ i

Next

/
Thumbnails
Contents