Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

„Szerencsés utat!" Bocsánat őrmester elvtárs! Megfúrnak egy rendeletet A reggeli vonatra váró utas betér egy üdí­tőre a pásztói Ágasvár étterem büféjébe és riadtan nézi az óráját. Földhöz kellene csap­ni a fránya időmérőt, ez az első gondolata — okkal. Mert hogyan is mutatna pontos időt — teszem azt fél nyolckor —; amikor ebben az időpontban már folyik az Ágasvárban a szesz. A termet már átjárja a pálinka átható szaga, s a látvány hamisítatlan kocsmamiliő­ről árulkodik. A jámbor tájékozatlan aztán rádöbben, hogy nem az órája rossz, csak éppen „elma­radt egy brosúrával”. Tudniillik, nem jutott el hozzá a hír, miszerint az Ágasvár is be­kapcsolódott az idegenforgalom buzgó szol­gálatába. Legalábbis erre való tekintettel ol­dották fel az illetékesek az általános érvé­nyű szesztilalmat; szeptember 1-től kezdődő­en reggel fél héttől szabad a vásár, azaz a szeszelés. S az eredmény? Pásztó „idegenfor­galmát” bizony sok-sok nagyobb település is megirigyelhetné, hiszen a hírek szerint egy reggel 4—6000 forint értékű itókát is kimér­nek a csaposok. Csak az a baj, hogy van egy bibi. Jól em­lékszünk annak idején nagy érdeklődést ki­váltó rendeletre, s a kivételre: szigorú mér­legelés alapján, kivételes esetben feloldható a reggeli szeszmérési tilalom ott, ahol a kül­földi idegenforgalom — például szállodákhoz kapcsolódó vendéglátóipari egységekben stb. — azt indokolttá teszi. S ha a tilalmazást az Ágasvárra nem vonatkoztató engedélyező el­tölt itt egy reggel két és fél órát, akkor könnyűszerrel megállapíthatja: a forgalom­ból talán 10 forint értékű törköly sem megy le olyan gigán, amilyen jogcímen az enge­délyre pecsétet ütöttek. Persze, ennek is van haszna, a vendéglátóiparén túl is: e kivétele­zés óta kevesebb az alkoholgőzös vonatkupé. Minek is ott inni üvegből, stikában, amikor a büfében is el lehet fogyasztani a reggeli itókát — méghozzá igazi kocsmahivatalban. Ott meg, ugye, jobb a „bukéja" is. Amikor pedig a jegyzetíró idáig jut a tűnődésben, va­laki a társára mutat és évődve figyelmezteti a csapost: „Ezt az ürgét nem lehet kiszol­gálni!" A hölgy kérdőn néz rá, majd meg­kapja a választ is: „Rendőri felügyelet alatt áll!” Hiába, már csak ilyenek az utazgató turis-, ták. Ilyen viccesek. Az információ, persze, még másról is szólt az „idegenforgalmi inváziót” nem tudja ki­szolgálni az az egyszem pásztói kocsma, bet kapcsolódik hát a reggeli szeszcsatába a Rab-, lónak becézett műintézmény is. Erre mondják: ha egy (idegenforgalmi) üz­let beindul... S még panaszkodjon valaki! hogy kevesen látogatnak Nógrádba; hogy le­hetne több is a vendégéjszaka. A külföldi és a hazai turistákért, persze, mindent meg kell tenni, ezzel tartozunk a hagyományos ven­dégszeretetnek. No, meg is nézhetjük magun­kat, ha Párizsban—Bécsben—Berlinben stb! azt mondják majd: „Pásztóra sem megyünk többé, mert reggel sorba kell állni a törköly­ért—szilváért—cseresznyéért. Ugyanis csak két helyen mérik." Elkerülendő ezt a rossz és kárt okozó hírJ verést, továbbra is célszerű rugalmasan ke­zelni a szesztilalmat; szükség esetén újabb üzletet is be kellene kapcsolni a reggeli szesz (idegenforgalmi)programba. Esetleg feloldJ ható lenne a tilalom a Vadásztanyában is —< akkor legalább az ezen a környéken lakók-> nak-dolgozóknak sem kell olyan sokat gya­logolni a „paradicsomba". S ha már így lesz, akkor elmondhatjuki megfúrtak egy rendeletet. Bár, ami azt illetiJ a megállapítás már ma is igaznak látszik. —kele— i Délután kettőkor indul­tunk. Kocsis Károly főtör­zsőrmester a trafipaxszal felszerelt járőrkocsi volánjá­nál, mellette Lukács László őrmester. Velük tart Rozgo- nyi Nándor is a KPM autó­felügyelet szakembere.- A közlekedésbiztonsági akció nagyon is indokolt. A nógrá­di utakon az idén is tragédi­ák követték egymást SEBESSÉG ÖH1 Á Mátraszele felé vezető úton Salgótarján határában a sebességet 60 kilométerre korlátozó tábla. A rendőrök­nek sok dolguk álcád. Rohan­nak a személygépkocsik. A GY 80—52 forgalmi rendszá­mú 850-es Fiat szabálytalanul előzi az úton töfögŐ zetort. — Miért nem közlekedik Óvatosabban? — kérdezi a vezetőt Lukács őrmester. Isr- merős az arc, a rendőr me­móriája irigylésre méltó. Em­lékszik. október 7-én a me­gyeszékhely központjában ugyanez a kocsi hajtott áit a piroson. Helyszíni birsággal megússza. Az UK 33—17-es Wartburg gazdája először nem ismeri el, hogy 72 kilo­méteres sebességgel hajtott. — Rossz a kilométerórám! — szabadkozik- Végül fizet, miként az utána jövő IL 63— 75 rendszámú Wartburg tu­lajdonosa is. , Később lassul a forgalom. Á szemben jövőket figyelmez­tetik az ellenőrzésre. A szür­kületben menet, „fényképez Kocsis főtörzsőrmester. Nemti belteriiletén a ZC 33—92 rendszámú Wartburg nyolc­vanas tempóval száguld. Raj­ta a „T” betű. Súlyos sza­bálysértés, feljelentés követi. Piros 850-es Fiat zúg el mellettünk. Nem számít a zá­róvonal, mintha fel sem len­ne festve. — Jó estét! Hová sietnék? — Temetésről jövünk! — mondják a kocsiból. Figyel­meztetőnek helyszíni birság. Nehogy másik temetés le­gyen. 'AZOK: A MENETLEVELEK Bozganyi Nándor is nagy munkában. Tüzetesen átvizs­gálja az okmányokat, a szál­lítmányt, a járművek műsza­ki állapotát- Az FK 13—09 rendszámú Moszkvics olda­lán a tulajdonos neve: Nóg­rád megyei Tanács ÉKV osz­tálya A kocsi vezetője „el­felejtette” vezetni a menetle­velet. — Száz forint? Nem elég egy ötvenes? — alkudozik mosolyogva Nem elég! A ko­csiban zsákban száraz kenye­rek. Az FN 84—09-es ZIL megpakolva fával. Rozgonyi Nándor nyolc köbméterre saccolja, a szállítólevél 5,62 köbméterről szól. Mögötte az FL 52—76-os tejszállító kocsi. Csodálkozunk. A menetlevél patyolattiszta még a rend­szám sincs feltüntetve. Vajon a pásztói tejüzem gépkocsielő­adója miként látja el mun­káját? — Tizenhárom órája talpon vagyok. Mentésbe küldtek, le­robbant egyik jármüvünk — kesereg a gépkocsivezető, ö mehet, de a 343746 számú menetlevél marad- A Nógrá­di Szénbányák FI 49—51 rendszámú IFA tehergépko­csija Mátranovákon szállít be­tont. Délután három óra. A menetlevélen az utolsó be­jegyzés délelőtt 10 órakor történt. — A végén szoktam, egy­szerre! — mondja a pilóta. Kétszáz forintja bánja. Ogy tűnik a település belterületén nagy a bátorság. A szénbá­nyák kisterenyei építési üze­mének betonszállító targon­cáját állítjuk le. Fiatal mun­kás vezeti. Engedélye nincs hozzá. — Kubikus vagyok. Mit csináljak, ha ráültettek? Tes­sék megbüntetni! Legalább máskor nem parancsolnak fel rá — mondja csendesen. A rendőrök figyelmeztetik. Nem ártana ez a munkahelyi ve­zetőknek sem­Segédmotoros húz el mel­lettünk. A kerítés sarkát majd elviszi. F. Lajos be­szélni sem tud, — annyit ivott. — Négy napja hasmenésem van! A gyógyszer sem hasz­nál — motyogja egy órával később, miközben a körzeti orvoshoz vérvételre visszük. Borbás Barnabás a Salgó­tarjáni városi-járási Rendőr- kapitányság közlekedési osz­tályának helyettes vezetője és Buda István járőr és őr- szolgálati alosztályvezető, rendőr hadnagyok érkeznek. Kocsis Károly főtörzsőrmester jelent. Minden rendben. MOTOROS AZ ÁROKBAN Nem úgy az UT 99—41-es GAZ-zal. Tulajdonosa ügye­sen átalakította teherszállí­tásra, még hidraulikus eme­lőt is beépített a lerakodás könnyítésére. Engedélye nincs hozzá,, adót nem fizet. Roz­gonyi Nándor felvilágosítja, a Minisztertanács rendelete értelmében magánszemély­nek is lehetősége van 1,5 ton­nánál kisebb teherszállításra alkalmas gépjárművet üze­meltetni" A közlekedés őrei nem veszik le a rendszám- táblát. Megtehetnék, de a helyszíni birság is célraveze­tőnek látszik. A rendőrök a 21-es főút kisterenyei belterületi szaka­szán sorban ellenőrzik a jár­műveket. Udvariasan, gyor­san. Nincs kifogásolnivaló. Néhány szóbeli figyelmezte­tés, aztán tisztelgés: — to­vábbi szerencsés utat! — A közlekedők többsége érti, ér­dekükben történik az ellenőr­zés. A PK 05—47 rendszámú Lada egyik helyzetjelzője nem világít. — Bocsánat őr­mester élvtárs! — próbálja elütni a gépkocsivezető. — Ne tőlem kérjen bocsánatot. Nem engem, a közlekedési szabályokat sértette meg! — mondja Lukács őrmester. A kocsi félreáll. Elhárítják a hibát. Este van- Kisterenyén két kerékpáros imbolyog. Ráadá­sul az egyik kivilágítatlanul. — Akkor nem iszunk töb­bet! — mondja az idősebb a társának és kifizeti a bírsá­got. Visszatérünk Mátrán óvók­ra. Kocsis főtörzsőrmester lá­tása kiváló. Az árokban mo­torkerékpár, összetört arcú fiatalember. Szájából széles vércsík indul, a bukósisak — nem volt becsatolva — né­hány méterrel arrébb. A kör­zeti orvos betegeknél jár, J Jó­zsefet a megyei kórházba szállítjuk. Hisztériázik, kia­bál — ittas. Szerencsésen megúszta. Amikor hazavisz- szük, elfelejti megköszönni s tépi a kötést. Vége a szolgálatnak. A köz­lekedési rendőrök teljesítették feladatukat — az utakon köz­lekedőkért­Sí. Saabé Gyula Nem lenne helyes, ha nem szolgálna örömömre az a tény, miszerint kies kis hazám im­máron a nyári játékok színte­re lett. Nem arra a játékra gondolok, ami esetleg már a határon Hegyeshalomnál, vagy Bátaszéknél le- és eljátszódik, bár e játékok drámai, tragi­kus, vagy komikus voltát ta­gadni oktalanság, ebből azon­ban a többi játék színvonalá­ra következtetést levonni, bo­torság lenne. Sokkal inkább ama játékokra gondolok most, amelyek annak idején a szege­dit példának és mintának vé­ve játszi kedvébe vonta kis- és nagyvárosaink egész sorát, módot adva szerzőnek, színész­nek, nézőnek, hogy pénzt keres­sen, pénzt adjon ki. Hogy az­tán előbbi kevesellje, az utób­bi sokallja, a játékokat mind­két — sőt, mindhárom — fél szidja, de a köz művelését és a köz önművelését ezzel még­is szolgálni vélje Tengelice pusztai esték, Csárda tanyai játékok ’80„ avagy Pernyefalvi hetek vonz­zák, csalogatják hazánk és a külföld csodákra váró és izr Házi játékok galmakat kereső fiait és leá­nyait. Egyszóval játékos ország lettünk, amelynek fővárosától, sőt, annak szinte minden ke­rületétől a legkisebb települé­sig eme kultúrmisszió lett a legfőbb feladat, a munka és a siker mércéje Ezen a tényen lehet kérem viccelődni, de nem lehet nem tudomásul venni. Ezen a té­nyen lehet töprengeni, de at­tól a tény tény marad. Még­pedig olyan tény, amely min­den kultúrát és haladást tisz­telő embert gondolkodásra, majd cselekvésre késztet Tovább kell lépni a megkez­dett úton. Tovább kell fejlesz­teni a játékokat A játékos kedvű Magyarország csak ak­kor lesz igazán a nyári játé­kok hazája, ha például a te­lepüléseken ' belül az utcák is megrendezik majd a maguk nyári játékait Mit mondok, azazhogy írok? Utcák? LaJ kőtömbök, bérházak, emeletek, gangok, sőt akár az egyes la­kások is! Közös a gyűjtőcím: Házi játékok. Alcím: Esti üsd vág Kovácséknál... Povázsai1 mégis hazajött... Tántorgós táncestek a gangon... Esetleg: Szomszédasszony tartsd a szád, vagy én tartom címmel esti mesék felnőtteknek... A címek és a lehetőségek beláthatatla- nok. ' Természetesen belépődíjak­kal szerveztetne az egész programsorozat, amelynek) tiszta haszna a Tiszta udvar; rendes ház mozgalom fellen­dítésére fordíttatnék. És nagy lenne ám ez a tiszta haszon,’ hiszen e játékokhoz sem szö­vegíró, sem rendező, sem hi­vatásos színész nem kelletik. Tiszta amatőr játékok lenné­nek! Kitűnő az ötlet, nemde- bár? A megvalósítása egyéb­ként már régen folyik, spon­tán módon, a tömegek részé­ről. Az én érdemem csupán a lehetőségek felismerésében és közreadásában tisztelhető. Köszönöm! Gyurkó Géza ■NHKIIIIIIIIIIIillllllllltlIIIIIIH: illinium,: 41 Az ember itt töri magát, dolgozik, töpreng, ő meg fogja magát, és kikapcsol. — Aludj, Dán, aludj. Nyugodj meg, az öreged tudja jól, hogy mit miért csinál. Sok nőd volt eddig? — Sok, nem sok, egyremegy mostmár. Csak téged ezeretlek, tőled lesz gyerekem. Ez a legfontosabb. — Tudom, szerelmem. De mégis.,. Kire emlékszel a legszívesebben ? Mesélj róla... — Miért jó az neked? — Ne morogj. Csak. Érdekel áz életed. Az is, amit nél­külem töltöttél ei. — Hát, ha annyira akarod... Volt egy csodálatos nő ez életemben ... Látod, milyen ostobán hangzik... Hagy­juk az egészet a fenébe. — De, kérlek, már úgyis belekezdtél... mondd vé­gig ... — Hát, ha annyira akarod. Vörös, nyúlánk nő volt, csupa izgalmas vibrálás volt ez a nő, még a kisujja bögyé- ből is áradt a szex. A hasáról, a melléről, a szájáról most nem is beszélek. Okos volt, legalábbis nagyon okosan tu­dott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figyelemtől, az odaadástól. Bármiről mesélhettem neki. Mindent megértett, és nem felejtett el semmit. Olyan volt, mint te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyak. Hogy hív­ták? — Lilian... Ugye milyen szép, izgató neve van? — De ugye ... már nem szereted? ^ — Ugyan ... Hogy képzeled? Tudod, mi volt az a nő? 4 NÓGRÁD - 1980. november 2., vasárnap — Nem. — Egy kémnő. Egy egyszerű kémnő. Azért figyelt min­den szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyáltalán nem sírok. *, — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. ' — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog.’ — Itt alszunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne.:: — De a főnök eltűnt. Ha szüksége vám rám, itt meg­talál. Tudnia kell, hogy mindig számíthat rám Még min­dig nem teljesen bízik meg bennem. — De miért? — Mert én vittem neki a hírt, hogy az MGB megmoz­dult. —i Mi az az MGB? — Semmi... egy ügynökség. Egy vállalat. — És mit termelnek? — Semmit. Híreket. — Te, Dán. Te is híreket termelsz? — Nem. Én csak Jonesnek segítek. — És hogyan? — Hát az előbb mondtam... vittem neki egy hírt, hogy megmozdult az MGB. — És kitől tudtad meg? — Senkitől, csak láttam, hogy Lilian túl sokat mász­kál a Génbank körül. — Én is láttam gyakran egy vörös hajú, fóliakabátos nőt a Génbankban. Beszélt Foxmannal is, valószínűleg. Legalábbis járt az irodájában. — Ez igaz? — Igaz. Láttam. — Hát akkor, aludjunk. Lehet, hogy minden elveszett. Mária és József mocorognak a székeikben. — Késő van, professzor úr .., Elmegyünk haza. — Maradhatnak még, kedves Mária. Olyan jő maguk­kal beszélgetni. — Nem, megyünk, öltözz, Mária, öltözz kedvesem. — Hát, erővel senkit sem tartóztathatok. Majd Mark hazaviszi magukat. Tudják a pilóta... — Köszönöm, nem szükséges, professzor úr.:: Itt van nálam a lyukkártyabérletem, majd taxival hazamegyünk. Mária keresgél, kicsit elsápad. — Nem találom... József, nem láttad valahol? — Talán a Kék Pisztrángban felejtetted ... — Igen, az lehet... Most mi lesz? — Semmi. Fölébresztem a pilótát, majd ő hazaviszi magukat. Mark! Csend, Foxman fölkel a székéből, kimegy. — Nálatok alhatok? — kérdezi József. — Ne menjünk inkább a mamához? — Nagyon szeretnék veled maradni.. ’. — Én is szeretek veled aludni... az a legjobb... az jobb mindennél. — Akkor hát maradjunk együtt.:; ha te is úgy aka­rod... Foxman megérkezik, mögötte álmosan, kócosán áll Mark, a pilóta. — Hát itt vannak a madárkák.:'. — Együtt, vagy külön lesz a fuvar? Mert ugye ezt tud­ni kell a pilótának. — Együtt, Mark. Együtt. — József és Mária szerelme­sen egymásra néznek, Mária mosolyogva biccent József szavaira. — És hová, ha szabad kérdeznem? A kisasszonyhoz? — Majd mutatom az utat. — Vigyázzon rájuk Mark Ök nagyon fontos emberek. — Igenis, főnök. — Jól van, Mark, jól van pilóta! Azért maguk is vi­gyázzanak magukra! Nem a legjobb helyen veszítette el a lyukkártyáját, kedves Mária... — Miért? — Mert így minden korábbi útját ellenőrizhetik azok, akik a Kék Pisztrángban nyomoztak maga után. — És az miért baj? Én teljesen ártatlan vagyok. _ — Én is... — József érzi, hogy okvetlenkedik, bár­gyún, de legalább igazi ártatlansággal mosolyog. — Azért jobb lenne, ha egy időre eltűnnének... Ér­tik, a Fekete Gén miatt... A titkot csak hárman tudjuk, de erre a titokra nem hárman kíváncsiak. Remélem, a kul­csot nem hagyta el... — Nem, professzor úr. A kulcs megvan. Akkor, holnap az intézetben találkozunk. — Nem kell holnap bejönnie. Holnap, holnapután én sem leszek benn. Nagyon fáradt vagyok. Rettenetesen fá­radt. De kérem, a kulcsra vigyázzon! Ha velem történne valami, akkor is... Vegye úgy, hogy ez az utolsó kívánsá­gom. — Értem, professzor úr... Megcsókolhatom? — Ha a fiatalember megengedi... — Tőlem... — József igyekszik nemtörődöm arcot vágni. Mária megcsókolja Foxmant. — Hát akkor... menjenek Isten hírével.:: — Mi az, hogy az „Isten híre”? — A Fekete Gén. József és Mária értetlenül egymásra néznek, majd Markkal, a pilótával elindulnak. Az éjben a delfinek önfeledt fütyülése hallatszik, Má­ria megáll, nézi a ki-kiugráló, fénylő testeket. — Milyen szépek... Ugye, milyen szépek, édes Józse­fem! — Igen, szépek. És jók is. Meg Okosak is. De menjünk, mert késő van, Marknak még vissza is kell jönnie. — Ó, semmi az nekem, egy ilyen pompás kocsival. I: Foxman villája elől startolnak, eszeveszett sebességgel. Szinte szállnak. A plexi mögött csak elmosódott fények lát­szanak. fFolytatjuk) ’ ♦ L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents