Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

I Az orvosi rendelő városi Igényeket elégít ki. Alberti Sándor tanácselnök. Többszintes boldogság. A fanyúl is társadalmi munkában született. TE Bizony annak is van már vagy másfél évti­zede, hogy a krónikásnak az akkor még hely­ben is meglevő néprajzi kiállítás (lehetett volna egy falumúzeum valóságos alapja!) pompázatos darabjait szemlélgetve Alberti Sándor tanácselnök megmutatta: mi a kü­lönbség a trotya és a sima fékető között. A véletlen „vadászszerencse” meg úgy hózta, hogy lapunk jövő évi kártyanaptárát etesi népviseletbe öltözött lányok-asszonyok dí­szítik a szó leg'teljesebb értelmében. Népvi­seletet tehát manapság a zsebben hordja az ember, merthogy, sajnos, itt helyben jósze­rivel semmi nyoma annak a sok évtizedes erőfeszítésnek, amely viszont Kerényi Dániel nyugdíjas (negyven évig tanította az etesie- ket!) hivatásosokat is megszégyenítő népraj­zi gyűjtő-mentő munkáját tárgyszerűen is képviselte. Nyoma azért van, például a két­kötetes (1967-ig megírt) „Etesi Krónika” lap­jain, amelyből úgyszólván mindent megtud­hat ma az ember ennek a Karaites lábá­nál, a cserháti dombvidék kezdeteinél szó szerint elterjeszkedő község múltjáról. Itt látom Barna Tibor kollégám sok-sok évvel ezelőtt megjelent írását is arról, mit jelent a községek életében egy-egy ilyen fa­lukrónika? A címe is erre utal: „Falumú­zeumok íróasztalfiókban’'. És aztán részletes leírás azokról a szempontokról, amelyek meg­tartásával valóban szakszerű kis „falumúze­um” készülhet bárhol a községekben, a leg­kisebb falvakban is. Hát, itt készült ilyen múzeum, ilyen krónika! Ki tudná már meg­mondani hány évtizeden át írta, szerkesztet­te a tájházért, a valóságos falumúzeumért is sokat talpaló Kerényi Dániel, akinek tudo­másom szerint mind a hat gyereke itt szüle­tett Éltesen, közülük mindenképpen a legis­mertebb a televízióból időnként mindannyi­unkat tájékoktató meteorológus Kerényi-lány, Kerényi Nárcisz. Sajnos, a múzeumból itt helyben semmi sem lett. Nem ez az első eset, hogy kudarcot vall, saját hibáján kívül, a jóakarat, de tény, hogy a balassagyarmati néprajzi múzeumban jó néhány etesi népvi­seleti és egyéb, az itt élő nép egykori élet­módját tanúsító tárgy található. Ilyenfor­mán a falumúzeumot Ebesen valóban a fiók­ban találhatja a látogató. Legenda is van Itt annyi, hogy külön fü­zetet megtölthetnénk vele. Itt van mindjárt a község néveredetéről szóló: a honfoglalók idé érve, és a ma is megtalálható jó vizű csur­gót látva, kimondták a pihenésre szóló paran­csot: „éttes”, vagyis hát ez az egyik változat, amely síiig különbözik valamit a krónikában levőtől, amely összefoglalva valahogy így szól: a Losonc, Pásztó, Gyöngyös kereskedel­mi útvonalon elhelyezkedő egykor volt község fogadójának homlokzatán volt látható az a felirat, amely etetés re-jta fásra szólított fel minden errejárót, s amelyből azután a község neve is ki kerekedett. A legújabb akadémiai földrajzi néveredetekkel foglalkozó kutatá­sok szerint azonban a.magyar régies Etü sze­mélynévnek az -s képzős személynév! szárma­zékából keletkezett Éltes mái neve. Bárhogy is van — ősidőktől lakott és nagyon hosszú ide­ig a nógrádi bányászkodással szorosan össze­függő hely volt mindig. A helybeliek még ma is számon tartják, hol-merre lehetne szenet találni, ha vékonyan is, de 4—S ezer kalória értékűt! A széthúzódó település egyben a bá­nyászkodás múltját őrzi nevében ma is; egy­részt a több részre tagolható Etes község, azután Etes-Amália, amelynek népe nyilván egy közelben húzódó azonos nevű aknához tartozott. Ez a telep ma bizonyos értelemben decentruma a községnek, hiszen itt működik például a felső tagozatos Iskola, szaktanter­mekkel, szakos pedagógusokkal, tornaterem­mi ..... !■ ' **""*»~T ■■ v m> ü m--. * ■"» «Bn . ..-üld«,, WMik '" mel jól ellátva, míg az alsó tagozatosokv ugyancsak osztott (!) tantermi formában más­hol tanulnak. Albert-teiep egykori lakói az Albert-akna népét adták, vele úgyszólván összeépült a rau-aknai telep is, de mindhá­romról elmondható, hogy például az alapel- . látásban egyik sem szenved.hiányt. Ez a meg- • osztottság azonban nem kis gonddal is együtt jár — tanácsi, közigazgatási oldalról nézve a települési hagyományt, amelyet megőriz az itt élő ember. Társadalmi-politikai szervezet is három van, de a régi hagyományok fenn­tartásra késztetik a három temetőt is, igaz, mindhárom kellően gondozott, jól ellátott ra­vatalozóval például, mindebben nagy része van a társadalmi összefogásnak. Amiként az egyik legszebb, legértékesebb etesi alkotás is fele részben a társadalmi ösz- szefogásnak köszönhető: úgyszólván'.kórházi főorvosi színvonalnak megfelelő nőgyógyászati rendelőhelyiséget és tanácsadót alakítottak ki az etesiek. Akik néhány éve, egy hirtelen jött haláleset nyomán, elvesztették körzeti or­vosukat. Űt most újabban a keszi körzeti or­vos helyettesíti mindaddig, amíg nem talál­nak olyan orvost, aki letelepedni is hajlandó. Dr. László Sándort annyi dicsérettel illetik az etesiek, hogy a krónikás is megkockáztatja — bárcsak hozzá hasonló orvos kerülne kö- . zéjük! Az orvoslakás azonban ma már nem elég vonzó, hiszen a mindössze másfél szobás, olajfűtésű kályhákkal felszerelt otthont ma már nem mindenki tartja igénye szerint meg­felelőnek. Üjat építeni, központi fűtéssel el­látottat — ez lehetne a megoldás a jövőt il­letően. Az etesiek nagy része ma eljár a megye- székhely üzemeibe. Jó néhány éve mindössze nyolcvan-száz körüli a bányászok száma. A lapujtői Karancs Mgtsz-hez tartozókat (ma már nagyobbrészt alkalmazottak) külön au­tóbusz szállítja a munkahelyre, de van autó- buszjárata a községnek, szám szerint huszonöt, ami azt is jelenti, hogy szinte „helyijárat” jellegű a közlekedés a megyeszékhellyel. Al­berti Sándor tanácselnökkel közösen kiszámít­juk bármilyen rendezvényre, bármilyen céllal beutazhat az etesi ember a megyeszék­helyre, és vissza is tud jönni időben. Más szóval, az urbanizáció egyik, talán legfőbb szempontjának, a jó útnak és a jó közleke­désnek megfelel miudaz, ami itt az elmúlt két-három évtizedbeU a fejlődésben történt. Ha meggondoljuk, szükséges is o helybeli életfeltételek további javítása, hiszen a mindössze kilenc kilométerre levő város fel­vevőképessége a betebepedni szándékozókat il- Horgászparadicsom az etesi tó. letöen nagyobbrészt kimerülőben van. Elzért nagyobb figyelem és segítség nyilvánulhat meg a közeli és távolabbi jövőben ez Ilyen, sző szerint városkörnyéki községek fejlesztése érdekében! Ma például a legnagyobb gond itt helyben, hogy a község 17 utcájának, útjának karbantartására mindössze 120 ezer forint jut éyente (!), ami aligha lesz elegendő a jövő­ben. És a , gépkocsik, száma, „de maga a ,1er­Ä j». tovább gyarapodik Jelenleg ma- kocsiból nem kevesebb mint hetven­hat (!) gurul a községben. < Az életfeltételek városiasodása azonban nem képzelhető el anélkül, hogy például a meg­felelő minőségű ivóvizet előteremtse ez a község, és hogy a közművesítés más területe­in is előbbre lépjen, vagy hogy a szemétszál­lítást megoldja. A jövőt jelöli az építkezési szándék; az újabb 10—15 telek kijelölése, a közeli város fejlődésének Iránya, a fokozódó ,,, figyelem, amelyből várhatóan egyre több jut , .. É ltesnek. T. Pataki László .... K ép: Kulcsár József m 1 ív 4 A kultúrházból tornatermet alakítottak ki. Tiszta forrás — jó víz ( £ y\

Next

/
Thumbnails
Contents