Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
Mai számunkban Megváltozott világ KAKUKK ETES Hibák és önhibák VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZÓTTSÁGA ES A MEGYEI TANA'CS 1APJA XXXVI ÉVF . 269. SZÁM ARA: 1,60 FORINT 1980. NOVEMBER 16., VASARNAP Célok, irányok, teendők Három éve tartó munka befejező szakaszához jutott el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor megtárgyalta és elfogadta a hatodik ötéves terv irányelveit. Három esztendeje kezdődött ugyanis az a tervezőmunka, amelynek eredményeként — s egyben a széles körű társadalmi vita után — a társadalmi haladásunk gazdasági alapját erősítő, a középtávú népgazdasági terv irányelveinek javaslata a vezető párttestület elé kerülhetett, s a most már jóváhagyott irányelvek alapján megtörténhet a véglegesítés, a törvénytervezetnek az országgyűlés elé terjesztése. A Központi Bizottság november 13-i üléséről kiadott közlemény - amelyet tegnap publikáltunk — a tervezés új gyakorlatát tárja a nyilvánosság elé, hiszen a korábbi középtávú programokhoz képest a hatodik ötéves terv irányelvei jóval kevesebb részfeladatot foglalnak magukba. Sokkal inkább az irányokra, mintsem a konkrét számokra alapozódik az 1981.' és 1985. közötti esztendők társadalmi, gazdasági teendőinek láncolata, azaz szembetűnő a program keretjellege, s ezzel az is, a megelőző népgazdasági terveknél nagyobb mozgásteret kínál a végrehajtás közbeni igazodásra, a helyi sajátosságok érvényesítésére, o rugalmasság kamatoztatására. Az irányelvek ismeretében úgy fogalmazhatjuk meg öt esztendőre szóló feladataink lényegét, hogy a növekedés mérsékeltebb ütemét összekötjük a gyorsabb — sok területen: a fölgyorsítandó — gazdaságszerkezeti változásokkal. Ez utóbbi a munka minőségét állítja a fő helyre, s ennek következtében az egyes ágazatok, iparterületek differenciált fejlesztésére - a magasabb műszaki, használati értékű, azaz versenyképes termékek előállítására — jut a hangsúly. Célokat, irányokat jelölt meg a vezető párttestület ülése - akár azt is mondhatjuk, az aktuális társadalompolitikai, gazdaságpolitikai feladatok összegezését adta — ugyanakkor a teendők részleteit, a hogyant az első vonalra, azaz az intézményi rendszer, a gazdálkodás közvetlen szerveire, szervezeteire bízza. Nem adja meg azt a kényelmet, hogy a gyorsan változó gazdasági, gazdálkodási környezetet, feltételeket illetően, bármit is részletesen előírna a végrehajtás egységei számára, önállóságot feltételez, s ezzel: nagy felelősséget. Ötvözi a tudatos törekvést a korszerű tervezésre, a rugalmas végrehajtásra, ugyanakkor — hiba lenne elhallgatni — tükre a világgazdasági hatásokban rejlő bizonytalanságoknak, ki nem számítható tényezőknek is. Ez utóbbiak objektív elemek; tudomásul kell azokat venni. Ilyen, tőlünk független tényező a nyersanyagok, az energiahordozók szűkössége és drágasága, s ennek is része van abban, hogy az irányéi, vek szerint a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása a tervidőszakban alatta marad a megtermelt új érték egészének, mert így mérsékelhetjük külföldi tartozásainkat, javíthatjuk a népgazdaság egyensúlyát. Meghatározó jelentőségű szempontjait említettük a tervezésnek az előző mondattal. Ennek ismeretében már érthető, az irányelvek szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartják, hogy fokozódjék a gazdaság — annak egésze, s valamennyi alkotóeleme - reagálóképessége és -készsége. Itt ugyanis tetemes adósságok halmozódtak fel, mert bár megtesszük végül, amit kell, amit a külgazdasági hatások követelnek, de jelentős késedelemmel, s ezért - a megnyerhető előnyökhöz képest - tekintélyes veszteségekkel. Évi több mint 200 milliárd forintos beruházást tartalmaznak az irányelvek, itt azonban lényegesen — és kényszerűen — változik az arány, emelkedik a fogyasztás, csökken a fölhalmozás aránya, ez utóbbi 18-20 százalékra. Tovább nő a vállalati fejlesztések súlya a teljes beruházási tevékenységen belül, ebben a hitelezés — a versenyeztetéssel elnyert hitelek — szerepe is jelentős. Nyíltan szólt a Központi Bizottság arról, hogy az irányelvekben meg nem szakítható kapcsolat áll fenn a célok és a követelmények között, azaz úgy kell gondolkodnunk: elérjük ezt és azt a célt, ha ez és az a követelmény teljesül. Ami éppúgy igaz a termelőágazatok állóeszköz-állománya 24-27 százalékos bővítése esetében, mint a nominálbér évi ötszázalékos növekedésében, s érvényes az öt év alatti 6-7 százalékos reáljövedelem-emelkedésre is. Célokat, irányokat és teendőket együtt látni: sok tekintetben új munkamódszereket, cselekvési, vezetési stílust követel - amiben éppúgy sűrűsödnie kell az értékesítést segítő fejlesztésnek, mint a termelés nemzetközi kapcsolódásai ugrásszerűen megnövelt szerepének, az elért életszínvonal megtartását, s az élet- körülmények javítását szolgáló erőfeszítéseknek. A célok, az irányok most már a legszélesebb nyilvánosság előtt ismertek; az értékteremtő, fejlődést szolgáló cselekvésen a sor. E cselekvés hogyanja holnapunk mikéntjét határozza meg. Megkezdte munkáját a vasasszakszervezet kongresszusa A kohászatban és a gépiparban elért gazdasági eredményekkel összhangban, az elmúlt öt évben is nőtt a vasasdolgozók életszínvonala, javultak élet- és munkakörülményeik. A szakszervezeti testületek mind rendszeresebben konzultáltak egy-egy megoldásra váró kérdésben, a minisztériumi, valamint a vállalati gazdasági vezetéssel, de nem minden esetben szereztek érvényt az elhatározott céloknak — állapította meg a vasasszakszervezet szombaton kezdődött XVIII. kongresszusán, beszámolójában Herczeg Károly, a szakszervezet főtitkára. Miközben általánossá vált, hogy a bérek növekedése alapvetően a gazdálkodás hatékonyságának emeléséből származik, emelték a műszak- pótlékot, jelentős mértékben növelték a társadalmi juttatásokat, például 17 ezer munkáslakás épült. Nem történt azonban alapvető változás a túlóra-felhasználásban, a bérfejlesztéseknél sok esetben csak másodlagos szerep jut az ösztönzésnek, a termelő- munkában nem javult a termelékenység, alacsony a műszakkihasználás. A kongresszuson a 670 ezer szakszervezeti tagot 570 küldött képviseli. A tanácskozáson részt vesz Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára; Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Marjai József miniszterelnök-helyettes, Simon Pál nehézipari, Soltész István kohó- és gépipari és Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. Jelen van Pierre Baghi, a Vasipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének főtitkára. A kongresszus ma folytatódik. A nemrég felavatott Nógrádi Sándor Múzeum gazdag kiáll ítási anyaga a hét végén Ifl várja a látogatókat. Kellemes vasárnapi program a történelmi tárgyakkal való találkozás. A bemutatótermekben a megye és Salgótarján jelenével, jövőjével is megismerkedhetünk. — kép: kulcsár — Az MSZBT-munkáról Befejeződött a továbbképzés Salgótarjánban Szombaton befejeződött a megyei MSZBT-tagcsoportok ügyvezető elnökeinek kétnapos továbbképzése Salgótarjánban. Tegnap Schmidt Andrea, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának munkatársa, a tagcsoportok tevékenységének néhány gyakorlati kérdéséről szólt. Rövid vitaindítójában úgy értékelte a megyei helyzetet, hogy a tagcsoportok szervezettségi szintje az országos átlagnak megfelelő, bár néhány fehér folt található. A pásztói járásban például nincs iskolai MSZBT- tagcsoport, a rétságiban mindössze két kollektíva működik, a salgótarjáni járásban a két nagyközséghez, Nagybá- tonyhoz és Kisterenyéhez kötődik, a tevékenység zöme. Pozitívan értékelhető a tömegpolitikai, tájékoztatási munkájuk: keresik a legváltozatosabb módszereket is. Emellett azonban még sok helyen túlsúlyban van a szürke előadási forma. Több vitára, beszélgetésre lenne szükség. A szovjet kultúra megismerésében is vannak hiányok több tagcsoportnál. AzMSZBT tömegmozgalom jellegét erősítené, ha az eddiginél szorosabb szálakkal kötődnének más szervek tevékenységéhez; a közművelődés, a munkásművelődés területéhez. A tagcsoportok közötti kapcsolatok is ritkák. A vitaindítót követő élénk beszélgetésen, sok okos vélemény, ötlet, tapasztalat hangzott el. Tiltakozik a nőszövetség A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség határozottan elítéli a Perzsa-öböl térségének, az Indiai-óceán körzetének békéjét és biztonságát súlyosan fenyegető imperialista beavatkozási politikát. A nagy tekintélyű nemzetközi szervezet felszólítja a világ asszonyait és lányait, a nemzeti nőszervezeteket, a haladó erőket: követeljék az Egyesült Államok és szövetségesei katonai erejének azonnali kivonását a veszélyeztetett övezetből s az itt kiépített katonai támaszpontok felszámolását Az NDNSZ — mindkét nép érdekében — az iraki—iráni fegyveres konfliktusnak tárgyalások útján történő, békés rendezésére szólít Mirjam Vire-Tuominen, az NDNSZ főtitkára a szervezet berlini székhelyén kijelentette: „mély aggodalommal tölt el bennünket a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán térségében kiéleződött helyzet, ami veszélyezteti a terület minden emberének létérdekeit”. "7 song a művelődési ház nagyterme, de elhalkul a szó, amikor a színpadon helyet foglalnak a község vezetői, s a tanács tisztségviselője hozzákezd mon- dókájához. A# arcokon a feszült figyelem vonásai, egyetértő, vagy éppen ellenző fejmozdulatok, bevezetéseként a pár perc múlva kibontakozó vitának. Gyorsfénykép ez a megyénkben is zajló falugyűlésekről. A számos résztvevő igazolja, hogy településeinken az állampolgárok változatlan érdeklődéssel viseltetnek a szűkebb környezet ügyei iránt, alkotó módon folytatják azt a beszélgetést, amely az idei esztendőt átszőtte a pártkongresszusra való készülődéstől a tanácsi választások jelölő gyűlésein át napjainkig. A falvak lakói — Ipolytarnóctól Hontig — gyülekezvén a hívó szóra, együtt teremtenek fórumot, amely a mindannyiunkat érintő dolgok megbeszélését szolgálja. A cél: a lakosság tájékoztatása mellett az együtHelyi erőkkel tes gondolkodás, a beleszólás lehetőségének megteremtése, a kisebb-nagyobb horderejű döntések előtti közvéleménykutatás, amelyek egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a település előtt álló feladatok megvalósítása minden ott élő ügyévé váljon. Vannak visszatérő témák. Egy-egy járdaszakasz hiánya, a gyermekintézmények zsúfoltsága, sáros utak, az ivó- vízellátás javítása, a szemét- gyűjtés, -szállítás orvoslásra váró gondja, az üzletek nyit- vatartása, a társközségek és a székhelyközség ellátásában meglevő különbségek... Az eddig lezajlott falugyűléseken az állampolgárok elismerően szóltak az idén, az ötödik Ötéves tervben végbement fejlődésről, joggal méltatták az új létesítményeket, amelyek kulturáltabbá tették a hétköznapok életének valamelyik területén a feltételeket. S felidézték, felidézik a szüntelenül megnyilvánuló társadalmi összefogás követendő példáit, amikor a helyi tanács, a népfrontbizottságok zászlaja alatt indultak parkot csinosítani, vízelvezető árkot tisztítani, iskolát takarítani, örvendetes, hogy a fejlődés által felszínre vetett újabb igények megfogalmazásakor most sem hiányzik a társadalmi felajánlás. Következik ez abból, hogy a települések lakói felismerték, a településfejlesztés nem csupán a választott szervek tagjainak ügye, hiszen az irántuk megnyilvánuló bizalom legbiztosabb jele, amikor a korábbi szavazat egymást buzdító tettekben is megnyilvánul. S következik abból a felismerésből, hogy a legégetőbb problémák megoldása során elsősorban a helyben rendelkezésre álló erőforrásokkal szükséges számolni. A falugyűlésekről az elmúlt években már tovatűntek a realitást nélkülöző igények, amikor melegvizü strandot áhítottak ott, ahol a kétezres lélekszám jó minőségű ivóvízhez is alig jutott a kutakból, s toronyházakról álmodoztak családi házak kivitelezésére alkalmas telkek híján. A falugyűlések résztvevői, mint a tapasztalatok mutatják, tisztában vannak a lehetőségekkel, ami a rendszeres és őszinte tájékoztatásukból táplálkozik. Néhány kivételtől eltekintve örvendetes, hogy egymást követik a hasznos, megvalósítható felvetések, amelyek akkor sem lekicsinylendők, ha éppen az autóbuszmegállót jelző kidőlt táblát teszik szóvá, hiszen az ilyen, látszólag aprónak tűnő észrevételek mutatják, a falvak lakói nyitott szemmel járnak a hétköznapokon, s a környezet állandó jobbítása vezérli őket. j gy válnak a falugyűlé■ sek évről évre várt és számon tartott fórumokká. M. Sz. Gy.
