Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

A ma emberéhez szólni

Madách Imre drámája új felfogásban

■fíííSíffiíilití

Mohácsi Begta Ferenc njn

Szikszói Károly:

BESZÉLGETÉSEK

Rendetlen szavaim, tehát rendetlen jelvényeim unatkoznak

az asztalon csak úgy.

Könnyű káromkodások látványos házai szép fogak mögül a buta locs-pocs más dolog. {Az együttbólogatás nem érdem. Rendszertelen rendszer, avagy csak romlott gyümölcsök toccsanásai.)

És rendetlen szavaimból készítek rózsafüzért, így ragyogok, hiába vaksötét vászon szemeimen, bizalmas titok, egyértelműen ostoba körítéssel.

Polner Zoltán:

OKTÓBER HAVA

Megégtek a fák. Sárgák, vörösek. Szárnyuk vedlő rozsda. Ha most őszükben őket látnád engem gyászolnál, s nem ismernél az orvomra.

Valamikor egy Isten pusztult el Út a folyó mögött Piros csőtű paprikák s tóduló füzek lábálfák hozzá a hBXt

z j-----m rii rtf - — *

m

HTtiCTO |yj_IffcT_rrrWIT

■trdatbTmjti

; oá.",lottos Ingét

nagy támad, ptUézi a gyöngörű eget. Hejnahn mevMcd « á* én akfcrr már

N

incs templomcsarnok, vi- rágfüzér, oltár, csupán Madách ismert mondataiból tudjuk, hogy Athénben vagyunk. A színpadon zárt udvart látunk, amelynek körbefutó erkélyeit szürke oszlopok tartják, s az oszlopc* mögött ajtók sorakoznak. Éva, mint Miltiádész neje, fiával, KinxSnnal beszélget, ám Kirn ón sem gyermek, mint számos korábbi előadáson, hanem felnőtt, érett férfi. Újabb szereplők jönnek, egymás után nyílnak az ajtók, ám sohasem találunk tíz színésznél többet a színpadon.

Várjuk a látványt, a római színben. A kép azonban nem változik. A szolnoki Szigligeti Színház Jászai-díjas főrendezője, Paál István az eddigi Tragédia-előa<lásoktól teljesen eltérően, modem, szokatlanul új felfogásban vitte színre Madách Imre legtöbbször bemutatott művét Az ember tragédiáját Igaz, sokáig nem láttuk kőszínházban Madácdi remekét az új évadban azonban egyszerre három színház is műsorra tűzte. Budapesten a Madách Színház, a pé«si Nemzeti Színház és a szolnokiak. Megkockáztatjuk: a szolnokiak produkciója biztos, hogy az évad egyik legérdekesebb produkciója lesz. Miért?

Paál István, aki immár negyedik éve dolgozik Szolnokon, arról nevezetes, hogy az abszurd drámák a kedvencet s mint több nyilatkozatában kifejtette, azért nyúl ezekhez, mert kifejezik korunk problémáit a ma emberének életérzéseit Rendezői pályafutása a Jászai-díjig valóságos sikersorozat Pécsett színre vitte Jarry Obfl királyát ugyanitt Camus Székely Gábor meghívta Szolnokra, a Itt újabb siker kövek

■ - - v*.- -■ — e -----------a. . .n

s

exest Dulgsxov AKzentEK öMie«isfcfivéae című darabjával. Kőiben Gyűrött ti von- dégreoúnstt Fai Metis. Ha- MbowbzH] OfaWudtHát vKta irinwata-. aajnkreen egyéni Beti- í Etette — moot már

tiirvóeer Szolnok«* — egymást • eftieréfc DtVreemmetiő*

Crag Wgf látogatása, Jordan Boocakó I

BŐ >BHlf dot

tortán Mgh <

Edward Albee: Nem félünk a farkastól, majd Mrozek Tangója következett Tavalyi Paál- rendezések: Becket A játszma vége és újból Alfred Jarry A láncra vert Übü. Ezek után önként kínálkozik a kérdés, hogyan és miért esett a választása a 38 éves rendezőnek a Tragédiára.

— Utam a Tragédiához kissé

misztikusnak, érzelmesnek tűrik. Már tál voltam az első könyvélményen, amikor kézbe vettem Madách könyvét — ez volt első felnőttolvasmányom. Édesanyám emlékezései is nagy hatással voltak rám, ő ugyanis a szegedi szabadtéri színpadon, a Dóm téren Hont Ferenc rendezésében látta Madách remekművét * erről nekem mindig úgy beszélt mint élete egyik legnagyobb élményéről. Jő tanárok kezében voltam általános és középiskolában. Megmaradt bennem ahogyan beszéltek a drámáról. Amikor ötödéves gvakorló egyetemistaként Szegeden, tanítanom kellett a Tragédiát

S

üt mindent beépítettem magamba, aztán később szakmai, színházi szempontból is sorra kaptam az élményeket A Dóm téren 1960- ban Major Tamás rendezésében láttam a Tragédiát a miután minden évben hot mint műszaki ember, hol mint segédrendező ott voltara legalább négy-öt különböző Madách-be- mutatón, gazdag tapasztalatokra tettem szert Mikor végleg a színházhoz kerültem, le- - r a. » j _ . n r _____f ----------_i e _

m

ernettem Bepessegemet es több kortársművot megrendez- lem, egyre insaDO rájöttem, bogy a Tragédiáról ncfcrm sajtit véleményem van és ezt jő hon megvalósítani.

Myomott saonben a Mdfs- ség súlya. ▲ Mszafcadftó élményt Itt kaptam Szolnokon a

Orcaa Ttehwt flitiMi Bem tartalmi élten saó, bénám a moojarca, am»- M Mtngásben színre vitték Madácbot a minszkiek. KtBSnr btiaött ez az slfiadás a magyar baenabtetifcMt abban Is, hogy nűkűlözá» a nótánk szinte már hssmaaAnyn látványoséa

m XZ,

század emberéhez . szóló gondolatokat ragadták ki a drámából.

— Ezek szerint nem történelmi leporellót látunk majd

a színpadon?

— Pontosan így van. Az előadás nem történelmi tabló lesz, s ha egy-egy történelmi kornak meg is lesznek a kliséi, mélységüket a gondolati mélység és a történelmi panoptikum adja. Nem tömegjelenetekkel, díszletekkel, a látvánnyal akarunk hatni, hanem Madách gondolataival. Egy gondolati utazást próbálunk megvalósítani, amelyben a különböző konfliktushelyzetekben az adott kor és az egyén szembenállását vizsgáljuk. Az adott történelmi karon belül a magunk életét, konfliktusait. Ehhez Madách szövege ad hallatlanul sok segítséget Sok olyan szövegrészt „visszavittünk” a drámába, amely a korábbi úgynevezett látványos produkciókban nem szokott elhangzani, mert akkor a cselekmény tovább tart — mondja Paál István.

összesen tíz (!) szereplője van a szolnoki előadásnak. Ádámot a Győrből Szolnokra került Nagy Sándor Tamás játssza, Éva Szoboszlai Éva, aki a főiskola után szerződött a Szigligeti Színházhoz, Lucifer pedig Ivánka Csaba, az egyik legrégebbi szolnoki színész. Az Űr szerepében mutatkozik be a Szegedről jött Nagy Zoltán, az Arkangyalok pedig, akik a történelmi színek ösz- szes további szerepeit játsszák: Bárdc« Margit, Falvay Klári, Lengyel István, Pogány György. Somody Kálmán és Varga Károly.

— Nem lesz-e statikus az előadás, mondjuk ki: unalmas, de úgy is mondhatjuk! szócentrikus?

— Nem. Mindennek a fordítottja igaz. A tíz szereplőre koncentrálódó darab rendkívül dinamikus, sodró lendületű, szinte megállíthatatlan folyamatként zúdul a nézőre. Közben a színészek maguk kellé- keznek, öltöznek és az előadás hangeffektusait is ők állítják elő. A díszlet, amely maga is zárt, tömör egységbe kényszeríti a robbanó, sodró folyamatokat, segít a feszült konfliktushelyzetek élezésében. A térbeli tagozódást is szolgálja a díszlet, amelynek három lenti, középső és legfelső szintje van. Ezzel a hármas tagozódással az egyes történelmi korok hatalmi hierarchiáját is láttatni tudjuk, és a gondolatok fontosságát, mélységét is érzékelheti a néző. Számít ugyanis ki, honnan, melyik szintről mondja el Madách mondatait

M

adách Imre drámáját pénteken mutatta be a szolnak! Szigligeti Színház. Nem kell sokáig várni — október végén Salgótarjánban is láthatjuk a darabot. A tarjám bemutatkozásról mondja Paál István:

— Különösen izgalmas lesz számunkra a salgótarjáni sze- replés, hiszen hagyományosait az idén is több produkcióval jövünk Nógrád székhelyére.' Madách Imrét sok szál fűzte a megyéhez, a nógrádiak is mélyebben kötődnek a drámaíróhoz. Ezért is várjuk izga-i tottan a darab salgótarjáni bemutatóját

Székács László

E

lőttem sétáltak az mH

cán. Egy idősebb, meg egy fiatalabb nő. Bágyadt-sárgán sütött az &ni nap, beszélgettek. Akaratlanul is megütötte a fülemet csevegésük.

— Mi újság? — kérdezte a borosabb szokványosán.

— Semmi — felelte még szokványosabban a másik.

Aztán, mintha nem is lenne fontos, még hozzátette:

— A múlt héten volt a tízéves érettségi találkozónk.

— Sokan voltatok? — hangzott az újabb kérdés.

— Húszán a harminckettőből. A tanárokkal együtt — láttam némi felhőt a fiatalabb arcán.

Gondolkodni kezdtem a dolgon. Valahol az ország valamelyik középiskolájában tíz évvel ezelőtt harmimeket- ten végeztek. Tehát húszon1 nyolc körül járhat ma a csapat. Mert egykoron az volt: CSAPAT. Csupa nagybetűvel. De csak volt. Húszán a harminckettőből. Vajon miért nem jött el mindenki? Azt a tizenkettőt hidegen hagyja a többiek életének alakulása? Mentegettem őket, hogy nyilván megbetegedtek, munkahelyi elfoglaltságuk akadt, meg aztán ott van a család is... de valahogy nem tudtam igazán meggyőzni magam.

Számtalanszar tanúja, nemegyszer részese voltam találkozásoknak, amikor rég látott ismerősök összefutottak az utcán, buszon, vonaton. Lázasan, követelőzve röpködtek egymás után a kérdések: merre vagy, mit csinálsz, gyerek van... ? Aztán meleg kézszorítás, baráti ölelés, esetleg egy sör fölötti méla összebo- rulás, régi emlékek tüze a szemekben... öregem, majd gyertek föl hozzánk, itt lakunk a sarkon túl, csinálhatnánk végre valami jó kis bulit közqfen... Legtöbbször per> ****** te*** v.

w

Érettségi találkozó

sze ti)» évek méltán, újra az utcán, újra a lázas faggatózás.

Húszán a harminckettőből. Ez a korosztály most ért igazán felnőtté, most vállalja magára a legtöbbet, hiszen „fiatal, bírja még”, jönnek a gyerekek, futnak a pénz után. Az a tizenkettő egy évtized után nem állhatott volna meg ebben a rohanásban legalább egyetlen estére? Ha másért nem, legalább azért, hogy rövid időre újra összeüljön a régi, nagy reményű csapat és fecsegjen, dumáljon a múltról, amit már csak a szavak és néhány kopott fénykép hozhat vissza az időből. Vagy a jelenről. Vagy a jövőről. Az ÉLETÜKRŐL. Nem volt kedvük hozzá?

A tíz év előtti boldog, gondtalan tinédzser ma tisztes polgár. Ha az érettségi találkozó fehérasztala mellett, a szavak hátán visszanyargal az egykori iskola falai közé, akkor a tegnap vágyai, tervei szembesülhetnek a nagyon is valós mával. Ettől meg a jövő filmkockáit is pergetni kezdte volna a homlokok mögötti mozigépész. Nem vál- lálták?

Ej, de miért akarom mindenáron megtalálni a magyarázatát ennek a félresikerült találkozónak, amin jelen sem voltam?

Talán, mert annak a tizenkettőnek szeretném elmondani, hogy milyen fontos a barátság, a régi közösség emberformáló ereje. Nyilván úgy gondolják, amit a csapat — csupa kis betűvel — adni tudott, azt már megadta, nincs több idő rájuk. Szeretném elmondani nekik, hogy

ők talán már sóba nem köthetnek életre szóló erős szálakat valakivel, mert nincs meg bennük a képesség ró. Önmagukra hagyatkozva állnak a világban.

Engem is apám, anyám heveit, mint amnyiónkat, .de ma is hálával gondolok egykori osztálytársaimra, akikkel naponta „gázoltunk az élet sűrűjében”, vállt a vállhoz vetve, formálva önmagunkat és egymást észrevétlen. Tudtam, hogy számíthatok rájuk, tudták, hogy számíthatnak rám. Sokat köszönhetek nekik. Velük eszmélteim, , velük ismertem magamra, veit* bogoztam először az élet csomóit. Ma is becsüljük elmúlt éveinket, amik nélkül nem lettünk volna soha azok, akik ma vagyunk.

Szeretné^) elmondani annak a ti zenikettőinek, hogy nyilván közülük kerülnek ki azok, akik napokig nem nyitnak a szomszéd öregemberre és csak a mentő szirénája ad hírt nekik a magány új áldozatáról. ők azok, akik a munkaidő lejártával robognak hazafelé, várja őket a másodállás, a telek. A napi nyolc órában csak semleges dolgokról ejtenek szót, nem akarnak bekapcsolódni mások sorsába. Elég nekik a maguké.

Meg akarom értetni azzal a tizenkettővel, hogy önmagukban kevesek, hogy üresebb az életük, mint a kifordított tarisznya. Pedig csupán a tízéves érettségi találkozójukra nem menték el. Mégis sokat elárultak inagukról.

Csak azt akarom elmondani annak a tizenkettőnek, hogy nem hiszem el mégsem azt,

Talán

tényleg mindannyian betegek, fáradtak. elhasználtak, fásultak voltak. Esést megajón- défaoocm tikét egy szfvBzorf- fcóan szép történettel, remélem emberségűk meggyógyul tőle.

Láttam egy majd* nyolcvan- esztendőé bécsikát, aki a hatvanéves érettségi találkozójára készült az egykori alma materbe, Marosvásárhelyre, Azt a boldog várakozást, a napok szásnlálgatásának. varázsát szavakkal meg neen foghatom. Vonatra ült. Széke lykocsárdig egy szava nem volt Aztán a szárnyvonal sis- tergőe-csOhögős kényelmetlen kocsijában megérkezett Csak azért tette meg ezt az örökkévalóságnak tűnő utat, mert várta a CSAPAT még élő másik három tagja. Látni akarták egymást Talán utoljára, de mégis.

A négyből végül is ketten

találkoztak, kettejüket már fogva tartotta az ágy. Végigjárták az iskolát, nehezen mozduló kezük simogatta a falakat Tanárokat diáktársakat idéztek hat évtized távolából. Nem sírtak, a boldogság fénylett az arcukon, hisz’ ott voltak, hisz* ismét együtt voltak. Mert ezek a közösségek, ezek a kapcsolatok adják emberi tartásunk gerincét.

E

zt szerettem volna elmondani annak a tizenkettőnek. És még valamit. Jó lenne, ha fölébresztenék, ápolnák és újra fölnevelnék szép, emberi kapcsolataikat.

Hortobágyi Zoltán

A költő az olyasához

A versmondásról konkrétabban

rÁ vemet olvasónak tulajdonképpen egyetlen dolga vast rábíznia magát — mintegy idegenvezetőre — a versre; hagynia, kalauzolja őt a mű, vezette ismeretien, tudatott téli tartományokon keretztül, a végtelen irányába.

Am, ha ez ilyen könnyű lenne, vertet olvasna mindest ember a világon. Holott tudjuk, igen kit töredék olvas tt népek nagy közösségéből — vertet.

A szerző neve a vers végigolvasta után cseng visszá bennünk, megtelve az elolvasott mű által sugaUt hangul»» tokkal, érzelmekkel.

A másik, nem elhanyagolható hozama a szerzői névnek, hogy láttára az olvasóban, ha már találkozott a nevezett költő müveivel, asszociációsorok indulnak meg: fölidézőinek benne az előzőleg olvasott költemények.

A vers elme mindig kulcs a műhöz. Akkor is, ha nincs címe: a hiány kulcsa tárja föl a meglevőben elrejtett tar^ talmakat. A cím nem jelszó, nem mankó, a címnek sajii tos jelentése van. Vagy összefoglalja magában, esszenciáli-i tan a versben feldolgozott témákat, vagy —párhuzamos- ellentétes módon — utal rájuk.

A cím felütés, az alaptónus, alaphangulat megragadása. Várakozást és érdeklődést kelt, ugyanakkor gyanakvást és ellenérzést, ha semmitmondó, vagy kihívóan harsány. A dm legtöbbször versből kiemelt, s abban visszakereshető motívumot tartalmaz. E motívum köré szerveződik, mint mágneses erőteret kibocsátó mag köré, a vers szervezete.

Ennél a képnél megmaradva, a mágneses erővonalak mentén elrendeződő vaspor, mint látvány, mint összkép nyújt nagyszerű élményt számunkra. Jóllehet, nem ismerjük az elrendezés elvét, nem értjük az erezetek logikáját De az elénk táruló kép, az értelmezés nélkül szemlélt lát-j vány: szép.

Ez az első, s legfontosabb lépés a verstest szemügyrú vételekor. Végig kell olvasnunk a teljes művet, hogy felületi szépségeit (szavak, rímek, ritmika, képek) élvezni tud-i juk, alaki elrendezettségét áttekinthessük, s az arányok el- győnyőrködtessenek bennünket. Itt azonban nem szabná megállnunk. Ahogyan messziről a legjobb ismerősünket sem tudjuk felismerni, mert vonásai elmosódnak számunkraJ ugyanúgy a hozzánk legközelebb álló vers is érdektelen, idegen marad számunkra, ha nem teszünk közelítő lépéseket feléje.

Melyek ezek a lépések?

Most már a verset lassabb tempóban, meg-megáüva olvassuk végig. Különféle mikroegységeket különíthetünk el benne, úgy mint gondolati egységeket, képi egységeket: Ezek, külön elemzéskor megint tovább bonthatók és bontandók, megfigyelhetjük a hasonlatok, jelzők, belső és külső- rímek, alliterációk stb. elhelyezkedését, ízlelhetjük különös és különböző aromájukat, külön-külön elgondolhatóbbá tesz- szük magunk számára a belső építőköveket.

— o — o —

No jó, mondod, kedves olvasó, de kinek van ma arra

ideje, hogy ennyit foglalkozzék egyetlen verssel? Ráadásul manapság annyi, de annyi vers van...

A versolvasás ugyanolyan gyakorlat, mint bármely szakma, mint például a hegesztés. Először a lángra figyel a hegesztő. Később már csak a munkadarabra, a lángot ősz- tönös-gyakorlottan irányítja a legfontosabb pontokra.

Valami ilyesmiről akartam beszélni. Egy idő után as utolsó stádiumnál kezdheti az olvasó a műélvezetet, az egyszerre analizáló és szintetizáló, tehát az elemző és az egészet áttekintő — olvasásnál.

Zalán Tiber