Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

Szüreti vidámság Szécsényben A program vasárnap szüreti felvonulással fejeződött be. A vidám felvonuláson táncra perdült a felvonulók apraja- nagyja. Képünkön a „bíró” és a „bíróné” ropja a táncot • község főterén. Annak idején a szüret és egyéb mezőgazdasági mun­kák befejezésével a cselédek a földesúr kastélya elé vonul­tak és jelentették uruknak. végeztek a munkával. A né­pes gyülekezet, amelyben részt vett a község, mezőváros ap- raja-nagyja vidáman mulato­zott, tréfálkozott Ezt a régi hagyományt elevenítik fel minden év őszén Szécsényben. Az idén a rendezők szüre­ti napokat szerveztek, amely­(Rigó Tibor felvétele) nek programjában több kul­turális megmozdulásra is sor került. Azok, akik minap meg­tekintették a Nógrád megyei népi tánc-csoportok bemuta­tóját kellemes estét töltöttek el a művelődési házban. A salgótarjáni Nógrád táncegyüt­tes ánéltán aratott nagy kö­zönségsikert. • Október 1-én Csizmadia István és Várkuti Antal, ugyancsak, nógrádsipe- ki, a népművészet mesterei meséltek és énekeltek a szé­Rosy, a robot X Robotron elektronikai gyár kutatói és a drezdai mű­szaki egyetem szakemberei ér­dekes új robotgépet fejlesztet­tek ki a „Rosy 4000”-et, amelynek hangzatos neve három fogalom összekapcsolá­sából, illetve első szótagjából adódik. Az egyik a Robotron, a másik a szintetizátor és a harmadik az „R—4000” kom­puter. Rosy speciális számí­tástechnikai alapon előkészí­tett nyelven „beszél”. Hang­áét átviszik telefonra, vagy mikrofonra. Alkalmazója Ro- sjrval billentyűzet, vagy te­lefon segítségével tud érte­kezni. A beszélő automata teljes technikai nyelvi kom­munikációjának a megoldá­sáig még sok problémát kell tisztázni. Alkalmazását ille­tően azonbán máris nagy re­ményeket fűznek Rosyhoz. Ez a beszélő rendszer diszpécser - és felvilágosító központok­ban, de több más területen, így például az orvostudo­mányban is felhasználható lesz. A vakok képzésénél is szerepet játszhat Rosy, mint olyan szövegeknek a felolva­sója, amelyeket nem írnak át vakírásba. csényi gyerekeknek. „ősszel érik babám, a fekete szóló” címmel népzenei műsort tar­tottak a művelődési házban. Akik dallal és énekkel kö­szöntötték a termést érlelő őszt; vidám hangulatú szü­retre invitálták a közönséget; hollókői, rimóci, nagylóci, nógrádsipeki Röpülj páva-kö­rök és a rimóci, nógrádsipeki citerazenekarok. Október 3- án az ÁFÉSZ és a kertbará­tok közös szervezésében nyílt meg a hazai termésű zöldség­es gyümölcsféleségeket, vala­mint kerti szerszámokat és kisgépeket bemutató kiállí­tás. Ha netán a szemlélőnek kedve támadt a kertészkedés­hez, helyben megvásárolhat­ta a különböző szakkönyveket. Vasárnap igazi vidám szü­reti hangulat telepedett a nagyközségre. Délelőtt az Ady Endre utcában a nép- művészeti és ajándékvásáron az eladók kínálták áruikat. A csőszlegények és leányok, hu­szárok, cigányok és haknisok járták az utcákat, hogy „rá­hangolják” a lakosságot a szüretire; s marasztalják a nagyközségbe érkezett turis­tákat. Délután több ezren tolong­tak a Kossuth és Rákóczi ut­ca járdáin; kinyíltak a laká­sok ablakai, s mindenki lát­ni akarta a színes felvonulást. Sokan érkezdek a környező településekről is, hogy részt­vevői legyenek egy vidám szü­reti mókaságnak. Hogy a jelen sem marad­jon ki, a kertbarátok, a há­ziipari szövetkezet is felvo­nultatta jellegzetesen díszí­tett kocsiját. A tanácsháza előtt Ceglédi János, a végre- hajó bizottság titkára a véd­nökök nevében engedélyt adott a menetnek a több mint egyórás, látványos, vidám szüreti műsor megtartásának. Elsőként a csinos gárdistalá­nyok bemutatójának tapsol­hatott a közönség. Csonka Já­nos érdemes művész vidám monológja a borús-hűvös dél­utánon a legfázósabb embe­rek arcára is derűt varázsolt A fiskális és a jegyző egy ki­csit ironikus, éleelődő hang­vételű rigmusa többször is az elevenjére tapintott. Görbe tükröt állított az elmúlt egy év eseményei elé, amelyben szó volt a sporttól kezdve egé­szen a község tisztaságáig. A szüreti este vidám bállal zárult, ahol a zenét Csonka János és népi zenekara szol­gáltatta. Sz. F. I Osztályfőnökök „HOLNAP megint mehetek bohóckodni az osztályommal — akadályverseny lesz...” — dohog pedagógus ismerősöm, aki mióta csak ismerem, min­dig osztályfőnök volt és min­dig számos történetet tarto­gatott gyerkőceiről. Hányszor hallottam már tőle: „A mos­tani osztályom olyan közepes képességű gyerekekből all, nem villognak, de valahogy mégis szeretem őket...” Aztán viszontlátom őt másnap: vi­dám és türelmes, együtt van a gyerekhaddal. Azt mondják, aki rossz osztályfőnök, pedagógusként sem kiváló, esetleg szakjának óráit adhatja le kifogástala­nul, nem nevel, csupán oktat. De mit is jelent osztályfő­nöknek lenni ? Kulcsszerepet kapott ez a munka a nevelő iskolában az új nevelési do­kumentumok megvalósítása során. Az általános pedagó­giai célkitűzések konkrétra váltása, a családdal kiépített kapcsolatok, a gyermeki sze­mélyiség megismerése, formá­lása, a közösség (amely az ál­talános iskolában osztály és raj egyszerre) összekovácsolá­sa, a tanórán kívüli nevelési lehetőségek felhasználása pél­dául mind-mind az osztály­főnökön múlhat elsősorban. Rozmanné Bátfai Ágotával és Boros Istvánnéval, a salgó­tarjáni Bem utcai Általános Iskolában beszélgetünk az osztályfőnöki "feladatokról. — Az iskolai munka komp­lex tervezése és szervezése, a koordináló szerep, az iskolai és iskolán kívüli nevelés összehangolása nem alapvető­en új dolgok, de most való­ban jobban előtérbe kerültek. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Az osztályfőnöki mun­katerv nem csupán az osz­tályfőnöki órák tematikáját tartalmazza, hanem épít az úttörőcsapat, az iskola fel­adattervére — mondja Roz­manné, aki most másodszor osztályfőnök — tavaly kibo­csátott egy hatodiktól vezetett végzős osztályt, most nagy örömére a kezdettől, ötödik­től viheti a gárdát. — Ez nem mindegy! — jegyzi meg Boros Istvánná. — Négyéves ívben látni a gyere­kek fejlődését, folyamatosan „rakni a mozaikkockákat” — megismerve képességeiket, ér­deklődésüket, hajlamukat se­gíteni, megfelelő tartalmas el­foglaltságot találni, a szemé­lyiségüket kibontakoztatni, a pályaválasztási döntést meg­alapozni — ez biztosítja iga­zán a nevelési folyamat haté­konyságát. Borosnénak a csapatyezetői funkció mellett „rjem kellett” osztályfőnöknek lennie, de amikor tavaly felkérték, ugorjon be az egyik kolléga­nője helyett, örömmel vál­lalta el a hatodik osztályt. Most pedig már nem szívesen mondott volna le róluk. Pe­dig nem könnyű osztály — ti­pikusan kamaszodó társaság, sok a hátrányos helyzetű gye­rek. Így van ez az ötödike­seknél is; főnökük már ko­rábban megismerte őket, hi­szen már alsóban tanította náluk az anyanyelvet, ami nagy óraszámú. Sok mident az iskolának kell megadni számukra az ingerszegény, gyakran veszélyeztető családi környezet miatt — az egész­ségügyi szokásoktól a művelő­dési lehetőségek megkedvelte- téséig. Ágota büszkén mondja, hogy a „kis prücskök” közül milyen szép számmal jöttek el a legutóbbi kocogónapra. Kolléganője osztályában pe­dig sok az úttörőrendőr, egyre inkább vállalnak közösségi megbízatásokat. Most rajtúrá­ra készülnek — a patronáló ingatlanos brigáddal együtt Ez külön téma — és a leg­fontosabbak közé tartozik' Az, hogy az iskolának együttmű­ködési szerződése van az In­gatlankezelő vállalattal, még nem sokat jelent. De a sok­pontos megállapodást a neve­lés érdekében tudják kama­toztatni — nemrég volt egy megbeszélésük, rajvezetők (azaz osztályfőnökök) és bri­gádvezetők találkozója, ame­lyen tartalmi kérdésekről volt szó. A tanulók közül soknak a szülei ennél a vállalatnál dolgoznak; azoknál a legkriti­kusabb eseteknél, amikor el­hanyagolják a nevelési kötele­zettségeiket, a munkahely is bekapcsolódik, elbeszélgetnek velük. Emellett az üzemláto­gatásnál találkoznak — err# érdeklődés szerint viszik *sl a gyerekeket — és sokat érnek a közös szabadidős-programok is. Az iskolán kívüli nevelés fogalmának hallatán sokan bizonyára főként a kirándul lásokra, könyvtár-, színházi ár togatásokra gondolnak első­sorban — de hozzá tartozik ehhez a társadalmi kapcsola­tok, a szülői házzal való együttműködés gazdagítása, a nevelés szolgálatába állítása. Családlátogatás — ez itt nem mindig problémamentes.’ Van, amikor az ifjúságvédel­missel, a napközis tanárral, a! testvérek esetén a másik ősz-- tályfőnökkel mennek ki köJ zösen. Persze, be-bejönnek a szülők is, gyakran fogadóórán kívül is érdeklődnek gyér,ne-1 kükről, de a szülői értekező letekről éppen azok szoktak hiányozni, akikkel legtöbb probléma van. És sokszor nem is a gyerek, hanem a szülő aj „problémás”... Hogy mit jelent a tanulók szemében az osztályfőnök^ azt beszédesen elmondja né-) hány eset. Rozmanné tavalyt osztályából többen visszajöt­tek ifivezetőnek — köztük olyan gyerek is, aki zárkóJ zott, nehéz eset volt, de so4 kát kapott az itteni közös-4 ségtől, újra ehhez szeretné tartozni. Volt olyan kislányj aki szinte embergyűlölő, moJ górva volt — nyolcadikra! „felnyílt”. MIT JELENT az osztálya főnök az iskolának, a testü­letnek? A munkaközösségük sokat segít az elemzésben, a nevelési feladatok kidolgozás sában és gyakorlati végrehaj­tásában. Hamarosan megtart­ják az őszi nevelési értekezle­tet : ebben az iskolában a háta rányos helyzetűek segítésé-! ről, a munkaerkölcs javítása-) ról lesz szó — sok ötletet, észrevételt tartogatnak tarso­lyukban az osztályfőnökök erre. És aztán jön a gyakor­lat. .. G. Kiss Magdolna ................................................................................................................................................... A Tragédia Japántól Brazíliáig Madách-emlékek Győrött 20 r — Nem, ott nem. Valami furcsa szag van a lakásá­ban ... Nem bírom megszokni. Inkább az édesanyámnál... ritkán. — Mi van a kérvényével? — Semmi. Tessék, ez az anyám száma. — Színes név­jegykártyát nyújt át Foxmannak. — Ezen minden rajta van. — Köszönöm, Mária. Köszönök mindent. Vigyázzon ma­gára! — És a kulcsra is! Egyébként, holnapra szabadnapot kap. Pihenjen, tanuljon. — Köszönöm, professzor úr. Lilian alszik. A Dottore és Bertram elektródákat csatolnak rá. Kar­jára, lábára, mellkasára és homlokára raknak a bilincshez hasonló fémdarabkákból. — Igen, így jó lesz — mondja a doktor. — Bertram látható izgalommal segédkezett eddig, most hogy nincs konkrét munkája, még idegesebb. — Biztos, Dottore. Bizonyos benne? Nem szeretném, ha... — Megmondtam, hogy nagyon veszélyes. Ilyen állapot­ban energiát elvonni az agytól... Veszélyes, nagyon veszélyes. — Nem akarok beleszólni a szakmájába, de úgy tudom hogy ilyenkor az eredmény sokkal biztosabb. ; — Biztosabb és egyértelműbb. ! — Hát ez az, látja. Erről van szó. ' A doktor elfordít néhány kapcsolót, szemét egy diagra­mot rajzoló képernyőre függeszti, Bertram pedig a műszer­ből előhömpölygő papírszalagot böngészi. 4 NÓGRÁD - 1980. október 9., csütörtök — Lát valamit? — kérdezi izgatottam I — Nem. Még semmit. I A műszer zizeg, halkan duruzsol. — Mondja, Bertram! Ha nem hisz LIKannak, miért akarja feleségül venni? — Honnan tudja, hogy feleségül akarom venni? — Maga mondta, hogy szereti... ! — Az más... t. — Ha szereti, akkor miért nem veszi el? — Az ember nem vesz el mindenkit, akit szeret — Tudom. És nem is mindig azt veszi el akit szeret — Egyébként jól gondolja. Ha az eredmény negatív, akkor elveszem feleségül Liliant. Rendkívül tehetséges, oda­adó munkatárs. Nem Is tudom, mi lenne velünk nélkü­le.- Ö hozta a hírt a Génbankból is... Hogy ott készül va­lami. És lám, valóban. — Készül, készül... de mi? _Még nem tudjuk pontosan, Dottore. Egyébként sem h iszem, hogy minden aprócska részletet magával kellene megvitatnom. — Ez igaz. — Látja. — Bertram! Készen vagyunk. Mire kíváncsi? De egé­szen pontosan kérdezzen, mert egészen pontosan kell inge­relnem az agy különböző tájékait. — Kérdezem először, hogy Lilian szerelmes-e. A doktor elcsavar egy gombot, a műszer jelzesei a kép­ernyőről is a lyukszalagról is leolvashatók. — Az érzelmi központ válasza: igen! _ Remek, remek... — Bertram boldog mosollyal nézi a papírdarabkát. — Igazán remek... — Kérdezzen tovább! — Hűséges típus-e, azt kérdezem. A doktor egy másik gombot csavar meg. Az immár otthonossá vált zümmögésben a doktor olvassa az ered­ményt: — Hűséges! — Kérdezem harmadszor; szereti-e, ha az, akit szeret, fölötte áll, észben, rangban, egyebekben? A doktor Bertramra néz. — Kérem fogalmazzon egyértelműbben. — Nézze, doktor, maga érti, hogy miről van szó. Tud­ja, hogy én vagyok Lilian főnöke. Az érdekel, hogy ezt a főnöki helyzetet meg tudom-e őrizni a továbbiakban is. — Értem. Akkor megkérdezem, hogy van-e értelmes alázat benne. — Jó, így is jó. Zümmögés, a doktor már olvassa is a választ: — Igen. Igen. Nagyon meggyőző görbe. Azt hiszem, akit nagyon szeret, azért mindenre képes. Még arra is, hogy megalázkodjon. — Jó, nagyon jó. — Van még kérdése? — Nincs. Megkaphatnám ezeket a kis papírokat? (Folytatjuk) Győrött, a Xantus János Múzeum egyik emeleti helyi­ségében őrzik Madách Imre munkásságának legteljesebb gyűjteményét. A különleges kultúrtörténeti érték Szabó József irodalomtörténész több évtizedes munkáját, lankadat­lan gyűjtőszenvedélyét dicsé­ri. A mintegy hétezer dara­bot számláló gyűjtemény nemcsak Az ember tragédiá­ja 124 magyar kiadását tar­talmazza, hanem például Ma­dách első, 1343-ben, mindösz- sze 50 példányban megjelent verseskötetét, a Lantvirágokat is. Halhatatlan remekművé­nek, a Tragédiának a kézira­ta 1860-ban készült el. A drá­mát átadta Arany Jánosnak, s véleményét kérte. A múze­umban találjuk az akkori iro­dalmi élet koronázatlan feje­delmének 1861-ből származó levelét, amelyben Az ember tragédiáját méltatja. Maga a mű 1881-es első ki­adása óta bejárta a világot. Magyar nyelven az ország ha­tárain túl a többi között Buenos Airesben, Bukarest­ben, Kolozsvárott és Újvidé­ken jelent meg. Emellett le­fordították 35 nyelvre s kül­földön 66 különböző kiadást ért meg. A gyűjteményben megtalálható az összes kiadás egy-egy példánya, köztük a héber, az örmény, az ukrán és a japán fordítás is. A Tra­gédia utóéletét szinte napra­készen követik a múzeum szakemberei, s időről időre a legfrissebb kiadásokkal egé­szítik ki az anyagot. Már a múzeumot gazdagítják azok a spanyol, portugál és norvég fordítások, amelyek az utóbbi hónapokban láttak napvilá­got. A spanyol fordítás Vir- gilo Pinera, az első norvég változat, Albert Lange Fliflet munkája, aki előszavában kö­szönetét mond a fordítás köz­ben nyújtott segítségért Sza­bó Józsefnek, a gyűjtemény gondozójának. A minap ér­kezett meg a brazíliai Sala- mandra kiadótól az első por­tugál fordítás, amely Rónai Pál, negyven éve Brazíliában élő magyar származású egye­temi tanár munkája. A Tragédia külhoni pályá­jának legújabb állomása Finnország lesz. Anna Maia Raittila költő és műfordító vállalkozott a második finn fordítás elkészítésére. Nemré­giben járt Győrött, ismerke­dett a Madách-emlékekkel és az íróval foglalkozó szakiro­dalommal. A drámát — mint ittlétekor elmondta — az új fordításban bemutatja a hel-; sinki nemzeti színház. A gyűjteményben található dokumentumok közül különö­sen érdekesek Madáchnak a családtagokhoz és a kor szel­lemi életének neves személyi­ségeihez írt levelei. Míg az előbbiekből kiderül, milyen is volt Madách Imre, az ember; az utóbbiak fontos adalékokat nyújtanak az irodalmat szer­vező társaságok, csoportok korabeli tevékenységéről való ismereteinkhez. Végigkísérhetjük a gyűjtés mény alapján a Tragédia! színrevitelének útját is. Pla­kátok, színlapok, fényképek számolnak be az előadások­ról, elsőként az 1883-as ősbe­mutatóról, amelyet Paulay Ede rendezett, s a mű külföl­di előadásairól. Ott van a múzeumban a Tragédia szö­vegére komponált operának, Ránki György művének egy* partitúrapéldánya is. < Az író alkotói munkássága azonban nemcsak komponis­tákat, hanem szobrászokat; festőket is megihletett. A gyűjteményben található öt­vennél több képzőművészeti alkotás azt igazolja, hogy Ma­dách nagy műve a múlt szá­zad vége óta változatlanul hat a társművészetekre. Maróti Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents