Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

A felszabadulás utáni időszak egyik legjelentősebb szobrászművészének állít emléket a Kerén.vi-múzcum. A két évvel ezelőtt felavatott emlékmúzeum a közeljövőben szobor­parkkal bővül, a parkosítás során a művész több nagyméretű szobrát helyezik itt el. „Lopják Európát” c. kompozíció csak kisplasztikában volt eddig látható, most nagymé­retű kőszobor áll a szoborparkban. M/ lesz a szécsényi kórus sorsa ? ' '„Lenni, vagy nem lenni” töprengés, „lesz kórus, vagy nem lesz” módosulata foglal­koztatja Szécsényben mindazo­kat. akiknek valami köze is van az Erkel Ferenc vegyes karhoz. A szövetkezeti kar előtt a létezni, vagy megszűnni — lenni, vagy nem lenni — sú­lyos kérdése lebeg. Mi adta fel a nyolc éve alakult csoport­nak ilyen élesen a kérdést? Balogh Ferenc, a művelődé­si ház igazgatója így panasz­kodott: — Nincs megfelelő utánpótlás. Többen kiöreged­tek, míg mások teljesen érthe­tetlen okok miatt szép lassan lemorzsolódtak. A férfiszó­lam egészen gyenge: A jelen­legi létszám alapján a kar ve­zetője, Lemkó József nem tudja az énekkarral a szerep­lést, a fellépést vállalni. A csoport nem csupán a művelődési házé. Ahogyan a neve is utal rá „szövetkezeti" fenntartói: az ÁFÉSZ, házi­ipari szövetkezet, tsz, ÉP- SZÖV, szolgáltató nüvetkezzi, nagyközségi tanács. Ami az anyagiakat illeti, azzal nincs hV. ysM&jh, \ va' ■ ve..... baj. A vállalt „tarifát” min­den egyes gazdasági szerv ma­gára nézve kötelezőnek tartja. Évekkel ezelőtt formaruhát kaptak a kórustagok. A prob­léma, hogy nincs ember, aki énekeljen! Az tény, hogy vala­ki kórustag legyen, minimum, hogy megfelelő hallással ren­delkezzen. Az is igaz, hogy az éneklés örömének felismerése, belső meggyőződés kell ahhoz, hogy valaki a közös éneklést, a nyilvános fellépést vállalja. Mindenkinek egyéni belső ügye, hogy szerepel egy művé­szeti csoportban, vagy sem. Azt viszont nehéz elhinni, hogy egy nagyközségben, ahol közel 900 gyermek részesül ál­talános iskolai énekoktatásban — sokan közülük zeneiskolá­ba, tanfolyamra járnak, az ál­talános iskola énekkarának tagjai — ne legyen 50—60 olyan ember, aki felnőtt fejjel is szívesen énekel kórusban. Azon is érdemes lenne elgon­dolkodni, hogy a fenntartó szervek mennyire tekintik szívügyüknek a kórus létét: vagy úgy gondolják, hogy a forintok átutalásával mindent megteltek?! Az is igaz, hogy a felfrissítésre, az új tagok be­szervezésére régebben kelleti volna gondolni, s nem egy-két embernek, hanem több sze­mélynek. Nem akarok vészharangot kongatni. Ügy hiszem, hogy a szécsényieknek sem ez most a feladatuk.A jelen esetben sok­kal célravezetőbb az átgondolt, nyugodt, felelősségteljes intéz­kedés. Azt hiszem, hogy Szé­csényben sokan vannak, akik szeretnek énekelni, szívesen vesznek részt a kórus munká­jában. Az elmúlt évek, sőt évtizedek ezt igazolják. Meg kell keresni hozzájuk az utat. Ez nem egy-két ember, ha­nem mindazon személyek fel­adata, akik felelősek Szécsény közművelődéséért. Az Erkel Ferenc szövetke­zeti kórus létének köszönhető, hogy a nagyközségben éven­ként megrendezésre kerül a megyei kórustalálkozó. A kó­rus léte, vagy nem léte nagy­mértékben meghatározza a soron következő megyei kó­rustalálkozó sorsát is. Sz. F, Műszaki könyvhónap, 1980' Becsülete van a nagyobb tudásnak-FANTASZTIKUS REGENY­18. — Nem is kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. | Dán rágja a szájaszélét, töpreng.- Majd megszólal. ! — Nem kapott pisztrángot — Nem? — kérdezi Jones könnyedén. — Akkor jó. — Dehogyis jó! Most biztos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannak? Ugye, Dán? — Nem erről van szó... Sokkal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán beszél. Ideje, hogy dolgozz egy kicsit... — Megtaláltam Foxman emberét. Azt akivel a legbi­zalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyilván szép, fiatal és nagyon tetszik neked — mondja Charlie. — Nem tudom, hogy néz ki. Fogalmam sincs róla. — Ezt nem hiszem... hogy te csak úgy, magadtól be­dobsz egy adatot.. a közösbe... az nem létezik... ( — Lehet hogy nem is nő — mondja Jones. — De, nő. Máriának hívják. — Szép név. — Nagyon ügyes név. — Ügy érzem, mintha máris mindent tudnék... — Mintha bölcsebbek is lennénk... nem érzed, Charlie? — Nekem nő a fejem... í — Nekem dagad a pénztárcám. .. — Hiába csúfolódtok... Hiába minden. Én szeretem Erzsébetet Gyerekünk lesz. Egymástól. 4 NÖGRÁD - 1980. október 7., kedd [ Ma kezdődik megyénkben a műszaki könyvhónap gazdag rendezvénysorozata. — Ezt a mondatot néhány évvel ez­előtt túlzás lett volna leírni, a könyvárusítás és a közműve­lődés e téren még sokkal hal­ványabban kapcsolódott össze. A keddi megnyitóval —, ame­lyet néhány éve hagyományo­san a fiatalok körében tarta­nak, most a salgótarjáni 211- es ISZI-ben — valóban sok­színű program indul. Az a 47 új kiadvány, melyet a mű­szaki kiadón kívül a közgaz­dasági, jogi, mezőgazdasági, statisztikai kiadó adott a könyvpiacra, csak hátteret ad a műszaki ismeretterjesztés­nek, a könyvhónap alkalmat a nagyobb rendezvényeknek. Mindez az egész éves folya­matból nő ki, az évközi mun­kát tetőzi be. „Emlékszem, pár évvel ez­előtt már napok óta lázasan- igyekeztünk minél több üzem­mel kapcsolatot keresni, kér­ni, adjanak lehetőséget könyv­árusításra, kiállításra. Most az üzemek jelentkeznek, vannak konkrét igényeik, elképzelése­ik, amikhez a segítségünket kérik. Hogy mi okozta a vál­tozást? Az üzemi művelődés­ben keresik azokat a formá­kat, amelyek legközelebb es­nek az igényekhez, és az új követelmények miatt nagyobb becsülete van a több tudás­nak” — mondja az egyik könyvesbolti eladó a salgótar­jáni főtéri üzletben. Egy-egy komoly műszaki könyvből 50—60 példány órák alatt eltűnik — sokszor gond­ban vannak, hogy mindenből mindenhová jusson és a bolt­ban is maradjon, a közismere­ti, ismeretterjesztő munkákból még 500 darab is kevésnek bi­zonyul. Ha mennyiségben nem is, a programban a műszaki könyvhónap Salgótarjánban — és egyre inkább a megyében több helyen — utoléri az ün­nepi könyvhetet. Most a megnyitó napján az ISZI után a gépipari szakkö­zépiskolában nyílik könyvki­állítás és könyvvásár, Balas­sagyarmaton a kábelgyárban, Bercelen az Ikladi Ipari Mű­szergyár gyáregységében. A sor folytatódik: lesz hasonló program a salgótarjáni öblös- üveggyárban, a FŰTÖBER-nél mrnimunmtmiHHiiiiiMimlMiiiwiii — Az előbb Máriát mondtál. I'. — De Máriát nem ismerem... Értsétek meg, Erzsébet a menyasszonyom, ő is a Génbankban dolgozik, s tőle tudom, hogy Foxman és Mária rendkívül bizalmas kapcsolatba kerültek... talán még most is beszélgetnek. — Ezt könnyen ellenőrizhetjük... — mondja Jones. — Kapcsoljam Foxmant, főnök? — Kapcsolja. Foxman szobájában berregő, búgó hang. Foxman. a kagylóért nyúl. — Igen, tessék Én vagyok, igen.. 1 Maga az, Jones? Pa­rancsoljon. .. Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre válaszoljon, professzor úr. De őszintén. Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figyelik Jonest és a videoké- szüléket. A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem adja be a képet. 11 Ejnye, profesz- szotr úr... Foxman méltatlankodik. — Ehhez önöknek semmi közük. Nekem is lehet magán­életem. .. Mi közük van az érzelmi életemhez?... Ha jól tudom semmi, de semmi. Az égvilágon semmi... Igenis, ha tudni akarják, nem vagyok egyedül... Egy asszisztensnőm­mel beszélgetek... magánügyekről... Értik? — Köszönjük a tájékoztatást, professzor űr... — Jones lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy értjük... Kö­szönöm, Dán. Megint pontos volt az információd... Char­lie... te mindent megtudsz Máriáról... Dán, te menj visz- sza Erzsébethez... Én meg megnézem, mit tudtunk meg az MGB-ről. Lehet, hogy máris megelőztük őket? Bertram és a Dottore vitatkozik. — Értse meg, Bertram... mást nem tehetek, egyelőre. Várnunk kell. Libán sokkos állapotban van. Úgysem tud meg tőle semmit... — De én magától sem tudok meg semmit, Dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos, csak torkolattüzeket láttam. Embert nem. — Jonesék nem élnek ilyen módszerekkel... — Ez csak a MGB lehetett... — Ilyen primitív dolgokat csinálni... lövöldözni az utcán, egy zárt gépkocsira. Meg Lilianre, egy magányos nő­re... — Lehet, hogy csak taktika... így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S mebesleg így akarják ártalmat­lanná tenni egyik legfontosabb emberünket. — Szegény Lilian... fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? — Hát... ha maga... ugye, ahogy szokás .. I rákap­csolja az agyát egy komputerre... (Folytatjuk) Nagybátonyban; ankétokkal gazdagítva. Vásárlással egybe­kötött könyvbemutatót rendez­nek a ZIM-ben. a kohászati üzemek műszaki könyvtárá­ban, a STÉSZ-nél. Jó könyv- terjesztő működik többek kö­zött a BRG-ben, a VEGYÉP- SZER-nél; ők is bizonyára sok kiadványra keresnek gazdát ezekben a hetekben. Lehet tovább sorolni azokat a helyeket, ahol elfogynak majd a műszaki könyvek. Egy kezdeményezést érdemes még kiemelni a rendezvénysorozat­ból — értékes közművelődési lehetőséget rejt magában. A Salgótarjáni Kohászati üze­meknél nem csupán a műszaki könyvtár tesz ki magáért — egy ideje szocialista brigádok is vállalkoznak könyvkiállítás rendezésére ebben az időben. Emellé ismeretterjesztő elő­adást, a könyvekről való be­szélgetést is társítanak — mindennek ők maguk a gaz­dái. A könyv bekerül az üzem­be, a vörössarokba és nem­csak a műszaki értelmiségiek vásárolják meg! . . . Mit kínálnak? Csak kira­gadva néhány témát a íélszáz- nyi kiadványból: lesz könyv a szervezés problémáiról, a vál­lalati bérfejlesztés, a belső ér­dekeltségi rendszer témájárólj az anyagellátásról, újabb köte­tek jelennek meg a műszaki sorozatokban is. Salgótarjánban egy meglel petéssel szolgál a főtéri könyv-' üzlet: október végéig 50 száza­lékkal olcsóbban árulják mind-« azokat a műszaki könyveket) amelyek 1978-ban, vagy a ko­rábbi években kerültek forgaH lomba. Érdemes hát megláto-J gatni a könyvvásárokat és 3 boltot. Van miből válogatni! — gkm — Képernyő előtt Nők (és film) apróban Kolozsvári Grandpierre Emil több mint egy évtizede íródott regénye, a Nők apró­ban valóban megfilmesí­tés után kiált, nemcsak a szerző véleménye sze­rint. A nők iránt írásai és nyilatkozatai alapján egybehangzóan — meglehetősen erős vonzódást érző író ebben a regényében sem csalja meg olvasóit: „anekdotáit”, melyek egy-egy sajátosan egyéni nőtípust mu­tatnak be, lazán, de szerve­sen, virtuóz eleganciával fűzi egybe, bizonyítva az erotika felé hajló stílus iránti érzé­két, egyben a vérbeli írók tulajdonságát, miszerint lát­szólag tisztán személyes problémák, látszólag felszínes csevegés is tartalmazhatnak mélyebb rétegeket, uram bo- csá’ társadalmi mondanivalót. Mert a Nők apróban nem pusztán s egyáltalán nem ki­zárólag a nól nem „adakozó” hajlandóságáról, házasságkö­tési igyekezetéről tudósít. Sokkal inkább a nő és férfi kapcsolatának hétköznapi gondjairól, a párválasztás bo­nyolultságáról és bonyodal­mairól, a magányról, az ér­zelmi szükségletről — meg a lakásproblémáról. Nem hi­szem, hogy különösen győz­ködni szükségeltetik az olva­sót sírról, mennyi szépen in­duló szerelmet sárgított, szürkítést, feketített meg a lakásbirtoklás hiánya, vagy a lakás nem megfelelő mérete. Mennyi, alig szárba szökkenő szerelmet mosott szét — az egyébként aranyat érő — májusi eső. A bujkálást, a környezetre való szüntelen odafigyelést általában nehezen viseli el az ember. Am — amint a Nők apróban láttat­ja — két ember egymásra fi­gyelése sem pitiáner dolog, lévén házasfelek, ráadásul, a foglalkozásból is eredően el­térő természetűek. Az egyik a rend megszállottja, a má­sik a „szabad” rendetlenségé. Hiába izzik köztük aztán a szerelem, a testi harmóniát a lélek háborúja dúlja. Mit le­het tenni e fogas helyzetben? Tanácsot ad egy öreg barát, ügyvéd: nagyobb, kétszobás lakást kell szerezni, s akkor mindenkinek lesz saját biro­dalma, ahol kedvére kiélheti magát. A szerzés módszere nem rossz recept: apróhirde­tést kell feladni a férjnek há­zasság céljából, megnősülni és okosan kitúrni a szebbik fe­let a lakásból. Csak hát az ötletet adni egyszerűbb, mint kivitelezni... De nem mesélem tovább Kolozsvári Grandpierre Emil és Szálkái Sándor szatirikus (1) filmkomédiájának történe­tét, hiszen, aki látta, annak fölösleges, aki pedig nem, an­nak magánál a könyvnél kü­lönbül nem meséli el senki sem. A történetnél egyébként is érdekesebb a megvalósítás. Mi lett a jó szemű, remek tí­pusokat felvonultató író re­gényéből a képernyőn? Saj­nos nem az, amit vártunk, nem az, amit a műfaji megs jelölésben ígértek. Ez a két-' részes, több mint kétórás film komédiának sótlan és inven-; ciótlan, szatirikusnak pedig sehogyan sem nevezhető. A szatíra ugyanis — legjobb tu­domásom szerint — olyan műfaj, amely kíméletlenül ostoroz, mondjuk visszásságo­kat, jellemeket, ábrázolt tárJ gyának nem bocsát meg. SzaH kai filmjében erről szó sincs.' Egyetlen figurája sem gyűl<H letes, vagy utálatos, legfel jebb esendő, hibázó emberi egyetlen visszásságot sem ítél el igazán, legfeljebb azt mondja: ejnye, ejnye, hát ilyen is van. Mint például úszómedencés villája q kül­kereskedőnek, a főhősnek apukája, akinek telkét a for-j dulatkor bagóért kisajátított ták. Ezek inkább afféle fölt dobott „labdák”, amelyeke! ki-ki továbbgondolhat. A lakásszerzés mübeli móda ja valószínűleg fikció, a valót Ságban lehetetlen. Éppea ezért a műnek nem is lehet megoldása. Hiába jutottunk el a kezdőpontból a végéhez) az alaphelyzet változatlan« szerelem, látványos harag, újabb kísérlet a nagyobb la­kásért. A valóságos megöl«! dást nyilván mindenki tudja« minél előbb elegendő, tágas lakást kell építenünk, és még az sem árt közben, ha na­gyobb toleranciát tanúsítunk házastársunkkal szemben. Amennyire ügyes munka volt Szálkái Wiener Walzer krimikaméddája, annyira ügyetlen ©z a mostani. Az a néhány jelenet, amelyik szív­ből szórakoztatott, mindenek- fölött a színészeket dicséri. A főhős, Gáti Oszkár és rend- mániás felesége, Kovács Nó­ra többnyire helyesek, pár epizódista viszont remek; Például Esztergályos Cecília számító, élveteg ápolónőként* Drahota Andrea apáca szigo­rúságé, fúria rohamé elvált asszonyként, Moór Marianna háromgyermekes, érthetően férjre utazó anyaként, Tolnay Klári aggódó, tehetetlen úri- asszonyként. A férfiak közül egyedül Márkus László rajzol elénk teljes karaktert. Való­jában nekik köszönhetjük a film kellemes pillanatait. Szólnunk kell végül' a sze-: reposztásról. Már a Wiener Walzerban felfigyelhettünk rá, hogy Szálkái szeret nagy nevű, felkapott színészekkel dolgozni, emiatt szereposztási megalkuvásra is hajlandó.' Konz Gábor huligánja, Bán-! falvi Ágnes rossz társaságba keveredett „szűz ribanca”) Harsányi Gábor hepciás fér­je — megítélésem szerint — tévedés. Mindez azonban csu­pán ráadás azokra, amik mi­att szerény értékű munkánál! tartom a Nők apróban-t. Egy újabb filmes feldolgoz zás — valamikor — nem ár-' tana. Mert nemcsak a nők vannak apróban, hanem a film is — persze nem a hir­detésben. (sulyok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents