Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

Merre tart a szerszámgépipar A szerszámgépeket haszná­ló iparágakban növekszik a rö- videbb megmunkálási idő, • nagyobb pontosság és Üzembiztonság, a mind na­gyobb rugalmasság iránti igény. A szerszámgépgyártók ezeknek a követelményeknek az ismeretében igyekeznek gépeiket továbbfejleszteni. Valamennyi jelentős szer­számgépgyártó ország ter­melésében lassan, de állan­dóan nő az NC (numerikus vezérlésű) szerszámgépek részaránya. Az NC gépek gyártását forradalmasítja az integrált áramkörös elektro­nikus építőelemek megjele­nése és fokozatos olcsóbbo­dása. Mind jobban terjed a tárolóegységekben elhelye­zett programvezérlés. Az NC gépeket egyre inkább mi krokompu terekkel szere­lik fel, amelyek egy vagy több mikroprocesszorból és megfelelő tárolóegységek­ből állnak. A minikompute­rek mikrokomputerekkel való helyettesítése a vezér­lésben lehetővé teszi az épí­tőelemek számának csökken­tését és több vezérlési fela­dat kisebb költséggel való megoldását. A segéd- és mellékmunka- (olyamatok (szerszámváltás, munkadarab mozgatása stb.) tökéletesítése révén csökken a megmunkálási idő. A meg­munkálás sebességének nö­vekedése erősebb meghajtó­motorokat, keményebb gép­ágyakat, hőtűrőbb szerkezeti anyagokat és az építőelemek nagy számánál konstrukciós tökéletesítést igényel. Az esz­tergagépeknél a golyóorsó, a műanyagok é6 az erősebb meghajtás növeli a megmun­kálás pontosságát. Egyre ter­jednek a munkadarab-moz­gató manipulátorok, ipari ro­botok, amelyek erőkímélést és időmegtakarítást eredmé­nyeznek. A szerszámgépek működésének ellenőrzésére, irányítására is új megoldáso­kat dolgoznak lei a szakem­berek. Képünkön. a Philips cég egyik legújabb szerszámgép­vezérlő berendezése látható, amely kétféle vátozatban, szakaszvezérlő és pályave­zérlő kivitelben készül. Ha szükség van rá, a program egyes adatok, szavak törlésé­vel vagy pótlásával módosít­ható, s az új program nyom­ban szalagra is lyukasztható, így visszatérő gyártás esetén újra felhasználható. A vezér­lő berendezés fúró- és maró­gépek, esztergák és megmun- kálókőzpontok irányítására egyaránt hasznáható. Az egyensúlyozva száguldás f A korcsolyával lés síléccel való száguldás, az (ügyesen egyen­súlyozva történő tovasiklás a tél örömei közé tar­tozik (eltekintve a helyenként más évszakokban is üzemelő műjég­pályákon való korcsolyázás le­hetőségétől, no- meg a különféle műanyagokkal bo­rított pályáikon való süéces lesik­lástól, ami azért „nem az igazi”). Mindkét sport­eszköznél a jelen­tősen csökkentett mértékű súrlódás teszi lehetővé a nagy sebességgel való haladást. A görkorcsolya feltalálói már sok évtizeddel ezelőtt — a golyóscsap­ágyak tömeggyár­tásának megindu­lását követően — rájöttek ar­ra, hogy ezzel az igazi kor­csolyához csak alig-alig ha­sonlító alkotmánnyal is elérhe­tő hasonlóan nagy vagy még nagyobb sebesség. >A görkor­csolyázás azonban sohasem tu­dott olyan látványos és sok­oldalúan művelhető sporttá kifejlődni, mint a jégfelületen acélélen való siklás. Merevsé­gével, összes hátrányával együtt ma inkább a cirkuszi ügyességi számok eszköze, mintsem igazán elterjedt »portszer a görkorcsolya. Ügy tűnik, a síléc, a rol­ler és a görkorcsolya „házas­ságából” született új ügyessé­gi eszköz, a „guruld deszka” (ennél jobb magyar elneve­zése pillanatnyilag 1 nincs) na­gyobb karriert fog befutni a görkorcsolyánál. Ez a mint­egy 70—80 centiméter hosz- gzú, megfelelően széles és erős anyagból készült „desz­ka” poliuretánbái kialakított hertgerszerű kerekekkel ren­delkezik, amelyek lágyak és rugalmasak, jól tapadnak, ki­sebb akadályokon is köny- nyen átgördülnek, vagyis, job­ban lehet manőverezni velük, mint a minduntalan megcsú­szó kerekű — ezért baleset- veszélyes — görkorcsolyákkal. Az Egyesült Államokban és több más nyugat-európai or­szágban, ahol valóságos tö­megsporttá vált a golyóscsap­ágyas hengergörgőkön nyug­vó, rövidített sítalpon való egyensúlyozva száguldás, a legkülönfélébb anyagokból — rétegelt plexiből, extrudált alumíniumból, öntött mű­anyagból stb. — állítják elő a „guruló deszikák” tízmillió­it. Képünkön egy ilyen sport- alkotmányt szemlélhetünk meg, egyikét a legmodernebb kivitelűeknek, mellette az el­maradhatatlan bukósisakkal és térdvédővel. Tudomány-tBchniha Mikrobiológiai ipar és a mezőgazdaság Mérgező vegyszerek alkal­mazása nélkül lehet-e sikere­sen harcolni a gyümölcs- és veteményeskertek kártevői el­len? Lehet-e malacot 20—30 nappal korábban piacra vihe­tő súlyra felnevelni, ily mó­don takarmányt megtakaríta­ni? A mikrobiológusok igenlő választ adnak a fenti kérdé­seiére, és a válaszadásban segít a mikrobiológiai ipar. A mikrobiológiai ipar termelé­sének gyors ütemű növekedé­se és termékei mezőgazdasági alkalmazásának kiterjesztése sok fejlett államra jellemző. A mikrobiológiai ipar jelentő­sége abban áll, hogy fontos eleme a mezőgazdaság haté­konyságának fokozását bizto­sító iparágak komplexumának. TAKARMÁNYÉLESZTÖK A takarmányélesztők a mik­robiológiai ipar legperspekti- vikusabb termékét képezik. Ez a termék a mezőgazdaság egyik időszerű feladatának megoldásét — az állattenyész­tés takarmányalapjának meg­szilárdítását segíti elő. A takarmányélesztő nagy hatékonyságú fehérje-vita­min koncentrátum, 50 száza­lék fehérjét tartalmaz, vala­mint az állatok számára szük­séges összes aminosavakat Az élesztők takarmányértékét nö­veli az a tény, hogy különféle enzimeket, hormonokat és mikroelemeket tartalmaznak, amelyek az állatok szerveze­tében javítják az anyagcserét Az élesztőket mikroorganiz­musok felhasználásával szén­hidrát- és szénhidrogén-tartal­mú nyersanyagokból nyerik. Ezek a nyersanyagok az első esetben táplálék gyanánt nem használható növényi és fa­hulladékok, a második eart­hen pedig különböző ásvány­olajtermékek. A sertéstenyésztés, a ba­romfitenyésztés és a növendék­marhák felnevelése az élesz­tők legfontosabb alkalmazási területei. Az állattenyésztő gazdaságok huzamos gyakor­lata bizonyítja az élesztők al­kalmazásának hatékonyságát az állattenyésztésben. Emel­lett kimutatták, hogy élesztők hozzákeverése az állatok ta­karmányadagjához sertéshiz­laláskor 15—30 százalékos, sütni való csirkénél 25—30 szá­zalékos, szarvasmarha növen- dékállatok hizlalásakor pedig 10—25 százalékos súlygyara­podást tesz lehetővé; ezenkívül megrövidíti a hizlalást időt (például a sertéseknél 20—30 nappal); 20—30 százalékkal növeli a tyúkok tojóképessé­gét, 10—15 százalékkal csök­kenti a termékegységre eső takarmányráfordítást, a nö­vendékállat életképességét pe­dig növeli. MIKROBIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK Ezek a készítmények olyan mikroorganizmusok keveré­kei, melyek a kártevő rovarok megbetegedését és elpusztulá­sát váltják ki és a vegyi ro­varölő szerekkel szemben lé­nyeges előnyökkel rendelkez­nek. Az első előny a hatás sze­lektivitása. Amikor kiváltják bizonyos kártevő rovarfajok tömeges pusztulását, a prepa­rátumok nem hatnak a kárte­vők természetes ellenségeire. Ezen felül fokozzák ez utóbbiak hasznos szerepét a természetben. Másodsorban ezek a készítmé­nyek nemcsak elpusztítják a kártevőket, hanem utódaik életképességét is nagymérték­ben gyengítik. Harmadsorban ezek a készítmények az em­berek, a hasznos állatok és rovarok számára veszélytele­nek. Természetes feltételek közepette gyorsan elvesztik aktivitásukat, és ezért nem halmozódnak fel a talajban, a mezőgazdasági terményekben és az állatok szervezetében. A Szovjetunió mikrobioló­giai ipara többek között gyárt­ja az entobakterin nevű pre­parátumot, melyet sikerrel alkalmaznak a zöldségfélék és a gyümölcs-bogyótermő ha­szonnövények kártevőinek ir­tására. Például a káposzta kártevői elleni küzdelemben való alkalmazása biztosítja eme kártevők 90—98 száza­lékának elpusztítását, és SÜ­SS q/ha terméstöbbletet ered­ményez. Több mint 160 kár­tevő rovarfaj elleni harchoz használnak mikrobiológiai készítményeket, és ezek tény­leges hatásának spektruma szüntelenül szélesedik. BAKTÉRIUMTRÁGYAK Az ásványi műtrágyákon kívül ez a trágyafajta egyre nagyobb mérvű alkalmazásra talál. A baktériumtrágyák ha­tása azon alapul, hogy egyné­mely baktériumfaj képes le­kötni a levegő nitrogénjét. A talajban a növények gyökér­gumóiban élő nitrogénkötő baktériumok magukba építik a légköri nitrogént, ami tud­valevőleg rendkívül fontos a növények fejlődéséhez. A Szovjetunióban például többféle baktériumtrágyát gyártanak. Egyikük, a nitra- gin — a pillangósnövények te­kintetében a leghatékonyabb. A borsó-, bab-, szója-, lu­cerna-, lóhere-vetőmagok nit- raglnkezelésének eredménye­ként 15—20 százalékkal nö­vekszik a terméshozam. Ezen­kívül a nitraginkezelés a zöld tömeg fehérjetartalmát jelen­tősen megnöveli, és stimulálja a vitaminok felhalmozódását a növényekben. Egy másik trágyafajta — az azotobakterin — a gabona- és zöldfélék terméshozamát nö­veli. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadámiája mikrobioló­giai intézetének adatai szerint alkalmazásuk a búzánál 7,5 százalékkal, a burgonyánál 10 százalékkal, a káposztánál és paradicsomnál 15—16 százalék­kal növeli a terméshozamot Ezenkívül az azotobakterin a talajban megsimmisíti a nö­vénybetegségeket kiváltó mikroorganizmusokat. TAKARMÄNYVITAMINOK A mikrobiológiai vitamin­előállítási módszer esetén ma­ga a mikróbasejt végzi a vi- taminszintózást a táptalaj ele­meiből. Ily módon az állatte­nyésztés szükségleteinek ki­elégítésére igen bonyolult szer­kezetű vitaminokat, valamint vitamiakoncentrátumokat ál­lítanak elő. Az állattenyésztés­ben igen hatásos a mikrobio­lógiai ipar által gyártott B, és R,, takarmányvitaminok alkalmazása. ■ ­Az é csoportba tartozó vita­minok. hozzáadása a takarmá­nyokhoz elősegíti a növendék*- állat normális fejlődését, csök­kenti a megbetegedési arány- számot, növeli a szaporaeágot, és megrövidíti a hizlalás idő­tartamát. A B,, vitamin például lehető­vé teszi azt, hogy a malacok súlygyarapodása 6—20 száza­lékkal, a csirkéké 10—30 szá­zalékkal, a tyúkok tojóképes­sége 30 százalékkal legyein növelhető. Á mikrobiológiai ipar ter­mékei az állattenyésztés és a szántóföldi növénytermesztés intenzitásának növelésében, a mezőgazdasági termelés műszaki-gazdasági- mutatói­nak megjavításában fontos szerepet játszanak. M. I. A „jövő század kontinense" Képünkön egy, az Antarktisz Stoningen-szigetén megtelepe­dett angol kutatóállomást láthatunk. Talán sehol olyan példás összhang nem alakult ki az emberi kutató munkában a kü­lönböző országok között, mint a föld legnéptelenebb konti­nensén, az Antarktiszon. Több mint húsz ország kutatói vesz­nek részt a szinte emberfeletti munkában, hogy megfejtsék a hatodik világrész titkait, meg­találják a természeti kincsek feltárásához vezető utat. A geológiai felmérések tanúsága szerint 1700 méter mélységig 14 millió négyzetkilométernyi jégtakaró súlya nehezedik e másfél európányi, elsüllyedt földrészre, melyen nem nő nö­vény vagy fa, peremének szé­lén is csupán moszatfélék ta- láthatók. Az ember csak a szá­zadforduló után talált el e te­rületre, melyet ezer kilométer jeges óceánvíz választ el a leg­közelebbi lakott területtől. El­sőként 1911. decemberében a norvég Amundsen tette lábát a hatodik földrész jegére, aki aztán soha' nem is tért vissza onnan. Egy angol sarkkutató­csoport annak idején két és fél hónap alatt tette meg azt az 1350 kilométernyi utat az An­tarktiszon a Déli-sarkig, amit ma egy repülőgép két órán be­lül elér. Ma már több mint 70 ku­világ valamennyi országa előtt nyitva áll a kutatómunkára. Az expedíciók többségét azon­ban ma még a két „legtehető­sebb” ország, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió indít­ja a jeges kontinensre. Külö­nösen megnőtt az érdeklődés az Antarktisz iránt, mióta ki­derült, hogy jégpáncélja alatt 85 milliárd köbméternyi föld­gáz és 6 milliárd tonna kő­talmas szénmezőket is jelez­nek. És egyelőre fel sem mér­hető az ott rejtőző különböző ásványi anyagok mennyisége. Ügy vélik, hogy a hadikiadá­sok akár csak 20 százalékos csökkentése árán is megoldha­tók lennének legalább egy év­századra a világ energia-, nyersanyag- és élelmezési gondjai az Antarktisz kincsei­nek kiaknázása révén­Teher a tetőn ▲ KRESZ szerint: „Sze­mélygépkocsi tetején esik te" tőcsomagtartóban szabad bármit is szállítani. A rako­mány nem' érhet túl a kocsi körvonalán, magassága a ko­csival együtt nem haladhatja meg a 4 métert, és a vezetőt nem akadályozhatja a kilá­tásban. A tetőcsomagtartó terhelése a jármű stabilitá" sát számottevően nem befo­lyásolhatja, a csomagok az ajtók nyitását nem akadá­lyozhatják, és természetesen gondoskodni kell a megfele­lő rögzítésről is-” Nos, az au­tósok nagy része él is a tetőn való teherszállítás lehetősé­gével, csak az a baj, hogy Időnként elfeledkeznek né­hány nagyon fontos — bale­setvédelmi szempontból is figyelmre méltó — szabály­ról. E szabályok egyike például az. hogy a járművet mindig csak a megengedett összsú­lyig lehet terhelni. Ha az au­tónkra vonatkozóan nem is­merjük a maximális összsúly értékét, akkor a szállítható személyek számából határoz­hatjuk meg a megengedhető terhelést. Ügy kalkuláljunk, hogy az utasok mindegyike kb. 10 kg csomagot vihet magával, s egy-egy hiányzó utas súlyát 70 kg-mal vehet­jük számításba. A kocsik kezelési könyvei- . ben általában megtalálható az autótípus maximális tető- Jerhelési értéke, ami csak a nagyobb gépkocsiknál éri el a 100 kg-ot, többnyire azon-j ban 40—70 kg között szokott lenni. Nem árt tudni, hogy a megengedhető maximális tetőterhelést elsősorban nem a kocsiszekrény erőssége kor­látozza, hanem Inkább az adott jármű stabilitása, még megengedhető súlypontéi -f tolódása. A megrakott tető ugyanis meglepő módon meg­változtatja a kocsi menettu-í Újdonságait A jármű súly­pontja jóval feljebb kerül, s ezzel a stabilitása csökken,' borulékonyabb lesz. Normá­lis helyzetekben — például síié úton való egyenes, folyama- to» ' haladáskor ez eset] ég­ném érződik, azonnal- érzé­kelhető lesz azonban a kel­lemetlen hatás, amint a ko­csival — valamilyen oknál fogva, — különleges manő­vert " (hirtelen kanyarodást’ kikerülést stb.) kell végez­nünk. Ilyenkor a tetőn elhe­lyezett csomagok magukkal ránthatják, felboríthatják a kocsit (ennek különösen az egyszerű rúgózás ú és kis nyomtávú kocsiknál nagy a veszélye.) A csomagok fel pakolása tehát mindig úgy történjen; hogy elosszuk a tetőfelületen a súlyt — nem egy helyen terhelve a tetőcsomagtartói: —, Igyekszünk a szállítmányt vízmentes ponyvával jól le­takarni. Nagyon fontos szem­pont a csomagok megfejelő rögzítése is, amire a gumi­kötelek a legalkalmasabbak (nagyobb csomagoknál cél­szerű kötelekkel is biztosíta­ni a rakományt). Felpakolás közben — saját érdekünkben — nem szabad szem elől té­veszteni a megengedhető te-' tőterhelés mértékének és a KRESZ ismertetett korlátozá­sainak betartását sem. A gépkocsi fogyasztásának általában „nem tesz jót” a tetőcsomaggal való utazás, ami a légellenállás megnö­vekedésének tudható be (már csak azért is ajánlatos jól záró ponyvával lefedni a 1e- tőterhet, valamelyest csök­kentvén annak légellenállá­sát). Az autó menetsebessé-' gének fokozásával hatványo­zottan nő a fogyasztás, ami akár harminc százalékkal is meghaladhatja a normális ér­téket! A megrakott tetőcso­magtartóval haladó utas te­hát jól teszi, ha' alacsonyabb sebességet választ, részint az elfogadhatóbb benzinfogyasz­tás érdekében, részint bal­eset-elhárítási megfontolá-i sokból. Ugyanis bármikor előfordulhat hogy hirtelen fékeznie kell, s ha nagy se-: bességnél teszi azt, szinte el­kerülhetetlen a kocsi meg­csúszása, esetleges keresztbe-' fordulása, vagy éppen a felbo-j rulása. B. I. I tatóállomás működik az An- olaj jelenlétét feltételezik a t—----—----------------------------------------------------­tarktiszon, melynek területe a tudósok, akik egyébként ha- | NÖGRÁD — 1980. október 5., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents