Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

Felelősség a iskoláért Mindenki háza Válogatás az Ifjúsági és Művelődési Ház Végi járjuk az iskolát. A régit, az újat és a legújabbat. A legutóbbi, ahol az egész na­pos iskola székel, a nyáron lett kész, két és fél hónap alatt, dicsérve az AGROFIL dolgozóit. Ez a megye máso­dik legnagyobb iskolája, csu­pán s> kisterenyei előzi meg. Ide, beszámítva a vizslási gyerekeket is, összesen ezer- huszonkét gyerek jár, első­től a nyolcadikig. Szabó Miklós, a salgótarjá­ni Budapesti úti Általános Iskola igazgatója szinte vé­geláthatatlan hosszúságban sorolja az intézményében elő­forduló oktatási formákat és módszereket. Csaknem min­den megtalálható közöttük, ami új, izgalmas, ami okta­táspolitikánk időszerű kér­désköre. A testnevelés okta­tása tagozatos formában fo­lyik egészen a nyolcadik osz­tályig, jövőre azonban _ már ott is. Összevont osztályban tanulnak az elsősök és har­madikosok, a másodikosok és negyedikesek, öt osztály egész napos tanításban vesz részt, tantárgycsoportos oktatást végeznek a harmadik és ne­gyedik osztályban. A korrek­ciós osztályba tizenöten jár­nak, s ide tartozik a vizslá­si iskola, úgynevezett tag­iskolaként. A felső tagozat­ban teljesen kiépítették aka- binetrends zert. — Ezek országosan elfo­gadott és gyakorolt forrnák —, mondja Szabó Miklós. — Mellettük vannak kísérleti forrnák, amelyekre néhány in­tézmény van csupán kijelöl­ve. Az új testnevelési tan­terv szerint tanítunk például a nyolcadikban már öt éve, aztán hetedikeseink és nyol­cadikosaink harmadik esz­tendeje kéthetes üzemi mun­kán vesznek részt. Szorgal­mi időben, pedagógusok irá­nyításával dolgoznak a sík­üveg- és bányagópgyárban. Négy órát dolgoznak na­ponta, hét forintos órabérért. Azt teszik, amit az üzem ér­deke megkövetel. — Megéri ez? — De még mennyire! Nem a pénz a lényeg, ezt minden­ki tudja. Sokkal fontosabb az, hogy a gyerekek aktív mun­kát végeznek, megismerik a termelőüzemet, az ott dolgo­zó embereket, s a találkozá­sok, munkavégzések során sok pozitív hatást gyűjthet­nek össze. Ezeket aztán hasz­nosíthatjuk az iskolai gyakor­latban is. A Budapesti úti iskolások kéthetes munkagyakorlatu- kat az Állami Ifjúsági Bi­zottság megyei szekciójának ösztönzésére és kérésére kezd­ték, s azóta is elismeréssel szólnak tapasztalatairól. A gyerekek mind a két gyár­ban megismerkedhetnek gya­korlatilag is a munkával, érez­hetik, átélhetik alkotó, formá­ló folyamatát, személyiségü­ket gazdagíthatják a munka­helyen született kapcsola­tokkal, találkozásokkal. — Persze ennek vannak negatív hatásai is —* figyel­meztet Szabó Miklós. — A gyerekek ugyanis nemcsak a jót lesik él, hanem a nem kívánatosat is. Természete­sen ezzel meg kell „birkóz­nunk”, s kedvező irányba te­relnünk a tapasztalatokat. Hi­szen minden gyermek leg­szebb vágya, hogy együttdol­gozhasson, hozzon létre érté­keket a felnőttekkel. A két gyárban ennek lehetősége mindenki számára adva van. — Hogyan vélekednek er­ről a gyerekek és a pedagó­gusok? — Személyes észrevételek, hozzám eljutott információk alapján jelenthetem ki, min­denki kedvezően nyilatko­zik. A gyerek számára öröm, új kaland az üzemi munka, a pedagógus pedig jobban megismerheti a gye­rek személyiségét, ez által okosabban, hatékonyabban tud vele dolgozni. Ügy vé­lem, hogy ez a forrna előjá­tékának tekinthető az úgyne­vezett munkaiskolának, amely a közeljövő egyik pedagógiai eszménye. Itt a gyerekek megismerhetnek mindent, amire a felnőtt embernek szüksége van, a munka és a tanulás örömét egyaránt, ugyanígy a helytállásét. — A beavatatlamnak ez a kéthetes munka kissé fur­csának tűnik, egyáltalán nem ezt várja az Iskolától. Sza­vaiból viszont azt olvashatja ki, hogy ez a jövő útja. Meg­lehetősen ismeretlen a mun­kaiskola-kifejezés is. Lesz ilyen egyáltalán? — A fakultatív oktatás rövidesen elfogadott lesz nálunk, s iskolánkban a he­tedik és nyolcadik osztályban körülbelül két-három év múlva bevezetésre kerül. A megvalósuló munkaiskolában mi a síküveggyárral szeret­nék együttműködni, s erre vonatkozóan a gyár vezeté­sével már vannak is konk­rét, mindkettőnk számára értékes eszmecseréink. — Iskolájuk munkáskör­zetben működik. Milyenek a társadalmi kapcsolataik? — Jónak ítéljük. A körze­tünkben dolgozó gyárak, üze­mek dolgozói rendszeresen se­gítenek nekünk abban, hogy minél jobb feltételeket te­remtsünk a gyerekeknek. Ha kell kerítést építenek, fűtő­testeket javítanak, vagyis mindazt, tényleg, amire szük­ségünk van, ami többletki­adást jelentene számunkra. Szerencsére számíthatunk a szülőkre is, minden kérésün­ket szinte vita nélkül, elsőre teljesítik. Persze igyekszünk nem „butaságokat” kérni tő­lük. Ügy érezzük, hogy a pálfalvaiakra mindig szá­míthatunk. Salgótarján nagy munkáskörzetében dolgozunk, s mindig érezzük a pálfal- vaiak figyelmét, szeretetét iskolánk iránt. Á társadalmi tisztesség és felelősség erős oldaluk, jól érzik a kor kö­vetelményeit az iskolával szemben. Ez az az erő, amely­re mindig támaszkodhatunk, amely nélkül problematiku­sabb, színtelenebb lenne mindennapi életünk. (ok) Népfrontválasztások Salgótarjánban Pompás városkörzet a hegyoldalban nyitott szemmel járjon a kör­' A minap választás zajlott íe Salgótarjániban, mégpedig a belvárosi körzeti pártszék­háziban. A Hazafias Nép­front III. lakókörzetének kép­viselői megválasztották a 32 tagú bizottságot és a 10 fős elnökséget. A Pécskő út—Ka­vicsos—Rákóczi út—Munkás út által határolt — hegyol­dalban elterülő — városrész állampolgárai a körzeti nép­frontbizottság elnökének Nagy Árpédnét, titkáránál; Rákos Józsefet választották. Rákos József régi népfront- Bkitíva. Több mint egy évti­zede serénykedik a leginkább még ma is Rokkant-telepként ismert városkörzet gyarapo­dásáért. A Nógrádi Szénbá­nyák anyaggazdálkodási cso­portvezetője ’ húsz esztendeje él a körzetben. Szinte min­denkit ismer. Kik élnek e vá­rosrészben ? — A felnőtt /korú választó- polgárok száma 3800—4500 kö­zött mozog. Zömmel mun­káslakta városrész, de sok a nyugdíjasunk is — véleke­dik Rákos József. Serény, szorgalmas embe­rek, akik hajlandók csele­kedni lakókörnyezetük szé­pítéséért. Hiszen 1977-es ered­ményeink alapján 25 ezer fo­rint jutalmat kaptak a váro­si tanácstól. A d-as buszmeg­állóiban padokat helyeztek el, hogy ezeken az idős emberek megpihenhessenek. Nem kis csalódással vették tudomá­sul, hogy hetek múlva már csak néhány pad maradt, mert a többit ellopták. De az effajta csalódás nem szeg­te kedvüket. Parkosítottak a házak környékén. Ügyeltek arra, hogy a kukásedények környezete ne tűnjön szemét­dombnak. Az elismerés sem maradt el. Tavalyi tevé­kenységükkel a városban má­sodik helyen végeztek és 50 ezer forint jutalmat kaptak. — Tanultunk a korábbi példán — hangsúlyozza Rá­kos József — és inkább me­chanikus fűnyíró gépeket, ka­pát, kaszát, ásót, gereblyét vásároltunk. Nem a házfel­ügyelőknek, hanem a tíz la­kóbizottsági elnöknek adtuk át. Sokan használják a szer­számokat. A fűnyíráshoz si­ma terep szükséges. Jó kapcsolatot alakítottak ki a városi tanáccsal. A mi­nap összehívták a lakókörzet tanácstagjait, a lakóbizottsági elnököket és tagokat, a nép- frontaktí véka t és a körzeti pártvezetőségi tagokat. Jelen volt a városi tanács általá­nos elnökhelyettese, az ingat­lankezelő vállalat főmérnöke és a városgazdálkodási üzem vezetője. A hosszúra nyúlt eszmecsere során számos öt­let, javaslat hangzott el és elhatározták, hogy még az idén helyszíni szemlét tar­tanak a lakókörzetben. — Pompás, szemre nagyon szép a lakókörzetünk — mond­ja Rákos József —, de gond­jaink azért vannak. Ebből ke­veset vesznek észre a város panorámájában gyönyörködő turisták. A közvilágítás hibái, a nyilvános telefonok hiánya, a lépcsők állapota, a buszok kimaradása gyakori beszéd­téma a lakók körében. Arra ösztönzünk mindenkit, hogy zetben. Tegye szóvá a fogya­tékosságokat és cselekvőén ve­gyen részt a kijavításukban. Van mit megóvniuk, van mire vigyázniuk. Sok szép fa, zöldterület, négy játszótér, négy köztéri szobor teszi esztétikussá a hegyoldali la­kótelepet. A jelen mellett a jövőt is tervezik. — Régi tervem fűződik az akácos völgyhöz, ahol már kivágták az értéktelen fákat —, hangsúlyozza Rákos Jó­zsef. — Szerpentines szán- kópályát kellene kialakítani, amit nyáron sétálóparkként használhatnánk. Az alján pi­henő kapna helyet. Figye­lem télen a gyermekeket. Az úttesten szánkóznak, ami nagyon balesetveszélyes. A terület sorsáról addig kelle­ne dönteni, míg nincs betele­pítve fákkal. Bizonyára az erdészet is segítene a városi tanácsnak, és mi, lakók sem lennénk restek. Kívánjuk, hogy a lakókör­zeti népfronttitkár terve va­lósággá váljon! Este a lánykollégiumban S zó-mi-dó — tiszta lány­hangok csengése fo­gadja a belépőt a sal­gótarjáni Furák Teréz lány- kollégiumban. Kora este van, próbál az énekkar. A kórus mellett papírosok fölé hajol­va egy csöndes csoport, ta­nárnőjük irányításával korre­petáláson vesznek részt. Bé- kességes a csönd a kicsiny könyvtárszobában, tanulmá­nyaikhoz böngésznek itt a lá­nyok. Valóságos kis múzeum most a könyvtár — a kollé­gisták kézimunkáiból rendez­tek kiállítást. A jó érzékkel párosított színek, a gondos munka, a népművészet ottho­ni kincseiből való bőséges merítésről árulkodik. A hím­zések közt őszi levelekből, termésekből készült kompozí­ciók, a diákok keze munkáját dicsérik ezek is. Délutánonként és este zaj- Ek az élet a lánykollégium­ban. Ismeretszerző és szóra­koztató programok bőséges választékáról gondoskodtak a nevelőtanárok s, az igazgató, Gebhardt Józsefné. Ö har­minc éve áll a kollégium élén, s teljes meggyőződéssel vall­ja: nem szabad unatkozni hagyni a gyerekeket! Ügy kell megszervezni a szabadidős­programokat, hogy azok közt mindenki találja meg a neki tetszőt. Fotókör, pedagógia, szakma- fcsziehológiai érdeklődési kör, vizuális esztétikai önképzőkör, a sajtófoglalkozásokat veze­tők tanfolyama, héttagú di­áktanács, s emellett emele­tenként öttagú szirltfelelős- csoport működik a város fö­lé magasodó kollégiumban. Rendkívüli népszerűségnek örvend a népitánc-csoport (ru­hájukat maguk hímezték a lányok) és az énekkar. Nem a díjakért, a fontos szereplé­sekért járnak ide a diákok — bár ilyenekben is részük van —, hanem az örömteli idő­töltésért. Van irodalmi szín­pad, s heti egyszer kondicio­náló torna a főiskola termé­ben. Már a témákból ítélve is igen érdekes a felsőbb éve­seknek megrendezett agytor­na. Filozófiai, logikai kérdé­seket beszélnek meg. Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Utoléri-e Akhilleusz a teknősbékát V A kollégiumi nevelőtanárok heti ajánlatából válogathat­ják ki a gyerekek, miben vesznek részt. Ebben nemcsak a rendszeresen ismétlődő programok, hanem a legkü­lönfélébb versenyek is szere­pelnek. Több féle politikai vetélkedőbe nevezhetnek be: hagyományos például a név­adó életét feldolgozó. Tavaly a kollégiumok közt ők bizo­nyultak a legjobban felvérte­zettnek a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőben. Jövő év elején pedig a XII. pártkongresszus anyagát dol­gozzák feL Folytathatnánk a sort a to­jásfestő brigáddal, mely hús­vét előtt verbuválódik össze. Vagy a kézimunkásokkal és a bábkészítőkkel, akik munká­jukat odaajándékozzák a sal- góbányai intézetben nevelke­dő gyerekeknek. Hogy ki miben tehetséges, az hamar elválik. Már a Ka- talin-napi mulatságon, mely remek alkalom az elsősök be­mutatkozására, a tehetségek felfedezésére. Ide vendéget nem hívnak, a bálozók olyan kacifántosán öltöznek fel, ahogy akarnak, s olyan szó­rakoztatást találnak ki ma­guknak és egymásnak, ami­lyen nekik tetszik. A délutáni-esti programok — amellett, hogy emelik a2 általános műveltségi szintet^ segítenek az önállóságra ne­velésben is- Nagy szükségük van erre a tizenéves lányok­nak, hiszen a mama segítsége nélkül nekik maguknak kell gazdálkodni idejükkel, zseb­pénzükkel, azaz — szokni az önállóságot. Ez bizony nem könnyű, idő, türelem kell hozzá. És segítség, persze, a nevelőtanárok részéről, akik Itt afféle mamapótlók egy­ben. Eredményes munkájukat igazolja, hogy évek óta egyet­len elsősnek sem jutott eszé­be, hogy a kollégiumi ren­det, fegyelmet felcserélje a családi otthon elnéző gondos­kodásával. Nem esett szó mindeddig jó néhány választékról még. Hiszen versenghetnek a lá­nyok a terítési tudományban, járhatnak a versbarátok kö­rébe, hallgathatnak élmény- beszámolókat, indulhatnak a Kazinczi szép kiejtési ver­senyben, gyarapíthatják kép­zőművészeti ismereteiket, és akkor még nem is beszéltünk az iskolai szakkörről, az elő­készítőkről. H ogy végül is mikor ta­nulnak a kollégiumi lányok? Ebben a kér­désben nincs pardon, ez a leg­fontosabb! Nemcsak a nevelő­tanárok, hanem a lányok sze­rint is. Csak tavaly is 15-en képviselték kollégiumukat az országos középiskolai tanul­mányi versenyen — s ez nem is kevés. őszi-téli programjából Salgótarján déli kerületé­nek közművelődési intézmé­nyét, a közelmúltban épült Ifjúsági és Művelődési Házat általában csak ifjúságinak nevezik. Érthető, hiszen eb­ben az embernek az a gya­kori és jogos törekvése feje­ződik ki, mely szerint igyek­szünk hosszabb neveket rövi­díteni. Az „ifjúsági” megne­vezés azonban ne zavarjon meg senkit: az intézmény — ahogyan hivatalos megneve­zéséből is kiolvasható — mindenkié, mindennapos te­vékenységét nem lehet leszű­kíteni. Kezdettől fogva hár­mas funkciót lát el: ifjúságit (s ez kiemelt feladata), lakó- területit és munkahelyit. Mindez azt jelenti; az intéz­mény úgy szervezi program­jait, hogy azok kielégítsék a fiatalok igényeit éppen úgy, mint a vonzáskörzetben éiő idősebbekét, vagy a környe­ző gyárak — például a sík­üveggyár, a bányagépgyár, a BRG, VEGYÉPSZER — dol­gozóiét. — Mindent a jelentkező igények szerint igyekszünk csinálni — mondja Losonci Tamás, az intézmény nem­régiben kinevezett, fiatal igazgatója. — Ehhez jelenleg rendelkezünk mindenféle fel­tétellel, személyi és anyagi vonatkozásban egyaránt- Per­sze, hogy mindarra fussa pénzünkből, amire kell, ah­hoz ügyeskednünk szükséges. Az Ifjúsági és Művelődési Házban összesen 14 művelő­dő kisközösség működik. Itt tartják foglalkozásaikat pél­dául a fotósok, a természet- barátok, a jazzmuzsika ked­velői, a barkácsolás és sakko­zás szerelmesei. Helyet adnak a Fanyúl nevű rockzenekar­nak. A Bolyai János Gimná­ziumban karatetanfolyamot üzemeltetnek, s aki érdeklő­dik, a zagyvapálfalvai város­részben hozzájuthat a jógá- záshoz is. Néhány kiscsoport működé­séről Molnár Ágnes népmű­velő külön is részletesen em­lítést tesz. Többi között a fo­tószakkör és fotóklub mun­kájáról, melyek jól felszerelt laborral rendelkeznek. A la­bor „érdekessége”, hogy az amatőr fényképészek közül bárki látogathatja, igénybe veheti technikai eszközeit. Kitűnően felszerelt a szom­szédos ház pincéjében dolgo­zó barkácskör műhelye, ahol az igénylők egy-egy munka kapcsán szakmai tanácsot, segítséget is kapnak. A zenei műveltség és ízlés fejleszté­sét szolgálja a jazzklub szá­mos rendezvénye, a lemez­hallgatástól kezdve a konzul­tációkig. Tagjai és természe­tesen mások remek együtte­seket hallgathattak meg már eddig is, csupán ízelítőül, említve: Pege Aladárékat, Jákó Béla jazzquintettjét. Januárban tervezik a Benkó- dixieland bemutatkozását. A közeljövő tervezett prog­ramjai közül érdemes meg­említenünk a november 17— 29. között rendezendő Alkotó ifjúság pályázat kiállítását- Az intézmény először rendez ilyen eseményt, s pályamun­kák számára rendelkezésre bocsátja az egész házat. A kiállítók között Heves, Bor­sod és Nógrád megye ipari szakmunkástanulói, szakkö­zépiskolásai találhatók. A környék gyerekeit várják a Játék mindenkinek címet ka­pott rendezvényre, melyet ok­tóber utolsó vasárnapján ren­deztek meg első alkalommal. A következő játékos összejö­vetelt november végén tart­ják, s ha kedvet kapnak hoz­zá a gyerekek, akkor sűrítik a találkozók számát, s igény szerint vasárnaponként meg­szervezik. Egyébként ezeken a programokon — a közmű­velődés új törekvése —együtt játszhat a szülő a gyermeké­vel. A decemberi téli iskolai szünetben Alkossunk együtt! címmel szerveznek, rendszeres találkozást. Folyamatosan vendégül látják az Állami Bábszínház művészeit, no­vember 27-én Mókás Mikulás című műsorával Levente Pé­ter szórakoztatja a gyereke­ket. Népszerű az óvodások és alsó tagozatos általános isko­lások mesemozi előadás-soro­zata. Novemberben szándé­koznak megrendezni a há­rom északi megye amatőr beatzenekarainak találkozó­ját; decemberben az LGT együttest várják koncertre. — Nem szeretnénk bezár­kózni falaink közé — mondja az igazgató. — A város négy diákotthonában kollégiumi esteket rendezünk majd, helyben szórakoztatva a diá­kokat. A őszi-téli programválo­gatás talán ellentmond a cím­nek, de legföljebb azért, mert a tervezetből elsősorban a fi­ataloknak szóló rendezvénye­ket emeltük ki. A törekvés és a feladat továbbra is vál­tozatlan: mindenki házának lenni! <su) Gyarapodó olimpiai pontok Lakótelepi sportkörök alakulnak Salgótarján versenysportjának alakulását néhány szám jól érzé- zelteti. Tavaly Nógrád megye 122 olimpiai pontot gyűjtött össze, ebből a Salgótarjáni TC — Nógrád legnagyobb sportköre — 81 pont­tal részesedett. Az idén sem ad­ták alább, sőt.. . Csupán az első 9 hónapban 100 olimpiai pontot gyűjtöttek össze az STC-s ver­senyzők. És még nincs vége az esztendőnek! A szakemberek vé­leménye szerint a különböző kor- osztályos versenyekről cselgáncs­ban, birkózásban, ökölvívásban, súlyemelésben és vívásban még legalább 20 olimpiai pontot gyűj­tenek össze. A számok arra utalnak, hogy a városban az egyesületi, a szak­osztályi vezetők, az edzők jól él­tek a megnövekedett felelősséggel és eredményes szakmai nevelő munkát végeztek. Különösen az ökölvívók, az atléták, a síelők vágták ki a rezet, de időnként pompás eredményeket produkál­tak a vívók, birkózók és a súly­emelők is. A tömegsportban a korábbinál aktívabb élet bontakozott ki a városban. Girtl László, a városi­járási testnevelési és sportfelügye- lőség vezetője elmondotta, hogy eddig az idén 24 saját rendez­vényt bonyolítottak le. Az első kilenc hónapban 14 ezer 767-en vettek részt tömegsportverse­nyen, míg az érdeklődők száma elérte a 26 ezret. Az emlékezetes rendezvények közé tartozott pél­dául a januári téli tömegsport­nap, amely soha nem látott tö­megeket vonzott Salgóvár kör­nyékére. Országosan párját rit­kító népszerűségnek örvend a ta­vaszi-őszi rendszerű városi kis­pályás labdarúgó-bajnokság, amelynek több csoportjában 56 együttes küzd a bajnoki ponto­kért. A sportfelügyelőség saját akciói mellett 15 sportrendezvény szá­mára szakmai segítséget nyújtott. Ezeken annyian vettek részt 9 hónap alatt, mint tavaly egéss esztendőben. Számuk az utolsó negyedévben még 8—9 ezerrel nö­vekedhet is. Hiszen december 21- én ismét nagyszabásúnak ígérke­ző téli tömegsportnapot rendez­nek, a teremlabdarúgók megtalál­hatják számításukat és a külön­böző tornák is lebonyolításra ke­rülnek november 7. alkalmából. A jövő körvonalai bontakoznak. Salgótarjánban az STC-re vár az a feladat, hogy a VI. ötéves terv végére — a jelenleginél kevesebb szakosztállyal — a szellemi és anyagi erők további koncentrálá­sával az ország kiemelt nagy­egyesületei közé küzdje fel ma­gát. Ehhez elsősorban a pénzügyi és tárgyi feltételeket kell javítani f és minden szakosztályban olyan szakembereket foglalkoztatni, mint például az ökölvívóknál Szerémi Andor, vagy az atlétáknál An­gyal János. A tömegsportban is új szelek fújdogálnak. A Kemerovo- és a Beszterce-lakótelepen a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek segít­ségével — a városi sportfelügye­lőség szakmai felügyeletével — lakótelepi tömegsport-egyesület alakul, még az idén. A társadal­mi munkával alátámasztott akció segítéséhez a sportfelügyelőség 10—10 ezer forintot biztosít. Az a cél, hogy a lakótelepi mozgás­igény kielégítését a korábbinál hathatósabban segítsék, szélesít­sék. Módot nyújtsanak kispályás labdarúgásra, tollasdabdázásra, asztaliteniszre, légpuskás lövé­szetre, különböző túrák vezetésé­re. Az újszerű kezdeményezés a lakók körében osztatlan elisme­rést váltott ki és a városi sport- felügyelőségen remélik, hogy jö* vőre újabb két lakóterületi sport­kört tudnak kialakítani a Gór- kij-telepen, valamint egy később eldöntésre kerülő lakókörzetben. Nem elképzelhetetlen, hogy ma­holnap lakóterületi tömegsport­egyesületek vetélkednek egymás* sál.

Next

/
Thumbnails
Contents