Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-03 / 232. szám
A ..körzetesítés" gondjai Hanglemezgyűjtők klubja Mi történjék o kisiskolává!? SOKUNK EMLÉKEZETE őriz mozaikképeket — nosztalgikusan szépeket, vagy enyhén riasztókat is — falusi, tanyasi kisiskolákról Annak a délelőttnek a benyomásait, amikor a pedagógusok szak- szervezetének vezetőivel látogatva Szolnok és Bács kisiskoláit. tapasztalatainkat ösz- szegeztíik, magam is sokáig őrizgetem még. Nem tudtunk „csak” lelkesedni: így utólag tán nem szégyen bevallanom. Az egyik községtől mintegy 6 km-re fekvő, két tantermes iskolában szinte heroikus pedagógusmunkának lehettünk tanúi. Ám a 6—14 éves gyerekek ..együttese”, a tanítás metódusának gondja, az ismeretanyag oktatásának kínos kiszolgáltatottsága helyhiány és nevelői létszámhiány okán — mindennek nevezhető volt, csak szépnek és korszerűnek nem. A „körzetesítés” szó hallatán ezeknek a kisiskolásokat látogató délelőttöknek a képei kerülnek elém. Talán megengedhető ennyi szubjektivitás, hiszen a körzetesítés mai útjának kapcsán is eléggé sok szubjektív — megérthető — indulat gyűrűzésének lehetünk tanúi. Jóformán minden megyében akadt példa a közelmúltban. illetve az utóbbi két- három évben arra: helyi és korántsem lekicsinylendő Indulatok kaptak tápot, s nem egyszer nyilvánosságot is miután egyes kisiskolákat becsuktak, gyerekeket irányítottak át a legközelebbi nagyobb község iskolájába. És ezeket az indulatokat a legtöbbször jó szándék, féltés is sugallta. Túl azon, hogy szükségszerűen helyi érdekeket, szülői, vagy tágabban értelmezve, regionális érzelmeket is jeleztek. Ha egy kis településen szabályszerűen megsiratták a bezáró kisiskolát; ha ..meggyászolták” a településről elköltöző egy, vagy két tanítót, tanítóházaspárt; ha felháborodva tárgyalták falu- szerte, hogy az a bezárt iskola még milyen jó állapotban volt, és a nagyközségi tskolá nál jobb körülmények köz tanultak benne a gyerekek — akkor ezeket a megjegyzés, két korántsem kell rosszindi latú megnyilvánulásokkér elkönyvelni. Benne vagyunk egy folyamat zajlásában. Ez a folyamat — amelyet egyébként a közhittől eltérően nem szabályoz és nem is parancsol különleges rendelkezés —, a hazai oktatási intézményhálózat és települési struktúra néhány sajátosságából táplálkozik. A háromezernél több településünk között legalább 6—10 százaléknyi az olyan, amelyben az elmúlt negyed század során a tanítás körülményeit túlhaladta az élet. Ha valljuk —, mert így igaz —, hogy a szaktanári ellátottság javítása, az általános iskolák osztottságának teljessé tétele, a helyi hátrányok felszámolása az oktatáspolitika egyik döntő kérdése napjainkban, akkor számolni kell azzal is, hogy az osztatlan kisiskolák sorsa — fokozatosan — feltétlenül a felszámolás. Más kérdés, hogy nincs parancsszerű menetrendje az osztatlan iskolák megszüntetésének. Különösen akkor nem lehet semmiféle mechanikus útja-módja, ha figyelembe vesszük, hogy a demográfiai hullám csúcsosodása folytán 1985-ig 250—300 ezerrel több általános iskolás diák ül az iskolapadokba, mint a korábbi években. Ez a létszámnövekedés a falvak iskoláiban is megmutatkozik. Előfordulhat tehát, hogy éppen a kisiskolák egyi- ke-mástka tudja „levezetni” a helyi demográfiai csúcsot, és a 2—4 tanerős iskola jelentősen tehermentesíti a közeli község nagyobb, jobban felszerelt, de zsúfoltabbá váló iskoláját. Arról nem is szólva, hogy tisztelet és megbecsülés illeti mindazokat a nevelőket, akik az osztatlan iskola minden gondját viselve-vállalva, további tanulást vállalnak azokban az osztatlan iskolákban, amelyeknek a fenntartása célszerű és indokolt. HELVES INDOKOKNAK iszont szükségszerűnek len- tiük kell ahhoz, hogy a helyi ehetőségek mérlegelésekor a .megtartás”, vagy a „megszün- letés” közül a helyesebbet válassza a tanács, illetve az oktatási felügyelet. Egyszersmind meg kell látni a körzetesítés folyamatában azoknak a „fehér foltoknak" a keletkezését is amelyek éppen egy-egy kisiskola megszüntetésével keletkeztek. F.gy-egy megszokott, sokszor r észen kitűnő pedagógusegyéniség kiválása a te- települes életéből (legtöbbször eltávoznak a pedagógusok, lakóhelyet is változtatnak, nemcsak munkahelyet) — nem csekély űrt hagy. Más családok is netán nagyobb településre, esetleg városba költöznek, hogy könnyítsenek utazgatásra késztetett gyerekük sorsán. Mindezek a kis település mindennapjaira érezhetően kihatnak. Körzetesíteni, kisiskolák sorsa felett dönteni: sok helyen igen nehéz, bonyolult feladat tehát Sürgetnek és érvelnek az általános iskolai oktatás fejlesztését szorgalmazó helyes oktatáspolitikai elvek — egyidejűleg megfontoltságra és minden érv kellő mérlegelésére köteleznek azok a helyi körülmények, amelyeket egyféleképpen lehet csak vizsgálni: ml szolgálja legjobban a gyerekek érdekeit? Melyek azok a lépések, amelyeket elegendő — és gazdaságosabb talán — holnap megtenni? Előfordulhat, hogy a kisiskola fenntartása korántsem fejlődést gátló döntés. Másutt, netán a szomszéd megyében, az ellenkező előjelű intézkedés bizonvul célszerűbbnek. ERKÖLCSI ÉS ANYAGI érdekeink, társadalmi méretű célkitűzéseink sehol nem kívánják sémák alkalmazását Ellenkezőleg. Országos érvényű módszer megfelelő helyi érvényesítése szükséges ahhoz, hogy fejlődjön a közoktatás; hogy korszerűbb legyen, és a körülményekhez képest legjobban szolgálja a gyerekc-k. a családok, s a nevelés érdekeit. Várkonyi Margit A salgótarjáni Balassi Bálint megyei Könyvtár zenemű- és hangtára 1979 elején nyílt meg- J elenleg közel 3000 hanglemez közül válogathatnak az érdeklődők. A felvételek nagyrésze komoly zene, de a népzene, és a dzsesszrajongók is találhatnak kedvükre való hanglemezeket. A nyelvet tanulók körében igen népszerű lett a könyvtár e szakrészlege, ugyanis a négy világnyelven (orosz, német, angol, francia) hallgathatók kezdő és haladó nyelvleckék. Ugyanakkor a zene- _ műtár szolgáltatásainak egyi-" ke, hogy mind a nyelvleckék, mind az állomány bármely hanglemeze hozott magnó- kazettára és hangszalagra átjátszható. A nyelvleckék és a zenei felvételek mellett az irodalmi hanglemezek is szép választékot kínálnak a világ- és a magyar irodalom remekműveiből, neves előadó- művészek tolmácsolásában* A különgyűjtemény e gazdag anyagával mind a zenével most ismerkedni vágyók, mind a zeneszeretők, irodalomkedvelők, nyelvet, zenét tanulók, és a szabad idejüket csupán kellemesen eltölteni akarók igényeinek kielégítésére egyaránt törekszik. Ez év közepétől a zeneműtár lemezjátszóit és magnetofonjait újabb, korszerűbb típusokra sikerült kicserélni. A Len- co, Akai lemezjátszók mellett, Sanyo kazettás és Tesla orsós magnetofonokkal jő minőségű levételek készíthetők. A zenemű- és hangtár gazdag hanglemezválasztéka, és a jó műszaki berendezés adta oz ötletet hanglemezgyűjtő klub beindításához, kiterjesztve a szakrészleg szolgáltatásait a legkülönfélébb hanglemezeket gyűjtő hallgatók körére is. Látogatóink szóvá tették, hogy a zeneműtár eszközein nem játszhatók le a hangtári anyagon kívül, hozott hanglemezek; valamint, hogy a szakrészleg gyűjtőköre nem terjed ki a könnyű- és a popzenére. A hanglemezgyűjtők klubjával ezt az Igényt is megpróbáljuk kielégíteni úgy, hogy a klubtagok lehetőséget kapnak saját lemezeik meghallgatásához Is, legyen az pop- vagy rockzene.............................................................................................................................................................................................»«immurri 1 5 r — Olasz orvos. Dottore. Arany keze van. Nos? — Semmi. Foxmanról sikerült valamit megtudni? Bertram a táskájából elővesz egy kis készüléket, a szobát betölti Foxfnan hangja: „A delfinek nem állatoki Nem tudom micsodák, de nem állatok! De a tűztél nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk...” — Bertram előrepörgeti a kazettát, belehallgat. — Nem érdekes... Ez sem... ez sem... Itt van, tessék: ennyi a hasznos információ. „A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről?” — Ez Jones hangja! — Igen, Lilian. Figyeljen. — „Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem.” — Ennyi. — Nem sok... Ezért nem volt érdemes ... bocsánat.. 1 — Lilian... Nagyszerűen viselkedett. Ki lőhetett magára? Nem látott semmit? Senkit? — Nem ... hátulról ért a lövés ... — A gazemberek! Ezt a primitív módszert... Szégyen, szégyen. Foxman se lehetett. Ö egyszerűen nem képes ilyesmire. Különösen egy nő esetében ... — Lillian ... akartam már mondani... Maga nagyon szimpatikus. — Bertram... most nem erről van szó. Most háború van. A háborúban nincs idő a szerelemre... — Talán ... én nem is tudom ... — Több időt nem engedélyezhetek! — Ez a Dottore hangja. — Bocsásson meg főnök, de Lilian egészsége most... — Mindennél fontosabb.! — Bertram kezet csókol Li- liannak, Lilian hálásan mosolyog. — És köszönöm a látogatást — szól még a kilépő Bertram után. 4 NÓGRAD - 1980. október 3., péntek Jones és Charlie sakkoznak. — Elsáncolok — mondja Charlie. — Látom — morogja Jones. Csend, Charlie iszogat valamit. — Jones, kérsz még limonádét? — Nem. Most sakkozom. — Hol lehet Dán? — Nem tudom. — Alszik. Amekkora gazember, képes, és nyugodtan alszik. — Amíg mi békésen sakkozunk ... — És megálmodjuk a Magnólia-akciót.. ’ — Talán már nem is tudja, hogy mi az. .5 — Felhívjuk? — Hívjuk. — Ne felejtsd el, én lépek — mondja Charlie, és a telefonhoz lép. Búgó hangra ébred, a vonal végén Dán. — Hello, Dán. Kapcsold a képet is. — Látni akarunk, te hétalvó! Dán videoképe. Még mindig álmos. — Elnézést, főnök. Hello Charlie! — Van valami terved velünk? Látunk még ma? — Ne égessetek. Zavarban vagyok. — Szóval, mi lesz? Meddig várjunk rád? — Mindjárt dél... — Micsoda? Délben nekem fontos találkozóm van..; — Kivel? — Az informátorommal... — Nem valami nőügy ez is? — Ugyan, hogy képzelitek... azaz... — Szóval, nőügy — mondja Charlie. — Majd meglátom. Attól függ, mit mond. — Szóval informátor... — mondja Jones. —- Nem, illetve... Hol ebédelek? — Itt, a kantinban — mondja Charlie. . — Rendben, akkor ebéd után megjelenek a harcmezőn. Jones és Charlie sakkoznak tovább. — Te lépsz — mondja Jones. József Mária szobájában. Lapozgatja a könyveket, de leginkább egy fotóalbum kelti föl érdeklődését. A képen Mária látható, többnyire egyedül, elvétve édesanyjával, rokonaival. Algernon is fel-feltűnik József közelében, mintha barátkozni akarna vele. József talál az asztalon egy kis sajtmaradékot, odaadja Algernommak. Az egér jóízűen eszegeti, látszanak tűhegyes fogacskái. — Egyél, Algernon, eszegess csak. Az én napom már úgyis el van rontva. Ilyenkor már nem tudok csinálni semmi fontosat. Gyere, Algernon, feküdj le te is. Gondolkozzunk, fekve a legkönnyebb gondolkozni. Algernon mókás kedvében lehet, mert — egészen közel Józsefhez — megáll és az oldalára dől. Erzsébet és Dan a Génbank előtt találkozik. — Hová menjünk? — kérdezi Dán udvariasan. — Nem tudom. Minél messzebb innen, annál jobb. (Folytatjuk) A klubfoglalkozásokon egyrészt rövid lemezbemutatóra kerül sor a zeneműtár lemezújdonságaiból, majd a klubtagok iemezei, hangszalagjai hallgathatók a kívánságoknak megfelelően. Ehhez négy lemezjátszó, egy orsós, egy kazettás magnetofon és tíz lehallgatóhely áll egyidejűleg a hallgatók rendelkezésére. A szakrészlegben elhelyezett folyóiratokból az olvasók tájékozódhatnak a világ legfrissebb komoly zenei és dzsessz eseményeiről, valamint a hazánkban és külföldön megjelenő sztereó berendezésekről. A klubtagoknak a zeneműtár mind a hangtár anyagából, mind hozott hanglemezekről és hangszalagokról díjtalan átjátszási lehetőséget biztosít Azok az olvasók, akik érdeklődnek a zeneműtár legújabb kezdeményezése iránt,* részletes felvilágosítást kapnak a Balassi Bálint megyei Könyvtár zenemű- és hangtárában. Tóth Csabánc iwiunhAs NÓGRÁD MEGYÉBEN 1980 OKTÓBER Ranódi-turmix a mozikban A Magyar Televízió az elmúlt hónapokban tisztelgett Ranódy László filmpályafutása előtt egy sorozattal, amelyben olyan kiválóságok kaptak helyet, mint a Szakadék, a Pacsirta, az Árvácska- A rendező műveit nem egy alkalommal tüntették ki filmfesztiválokon, s mellesleg vagy ráadásul: a közönség is nagyon kedveli. A filmszínházak most három filmből álló szerkesztést mutatnak be. A kulcsnak, a Fürdésnek, a Kínai kancsónak ugyanaz a mondanivalója, csak más más közegben kifejezve. Ahogyan a hírneves költő, Kosztolányi Dezső — kinek munkáiból készültek az „etűdök” — megfogalmazza: „Mindaddig, amíg az emberek az önismeret által ki nem gyógyulnak eredendő hibájukból, illetve romboló ösztönüket nem tudják más módon kiélni, becsvággyá és munkává finomítani, semmi remény sincs arra, hogy a Földön végeszakad a tenger szenvedésnek.” A szerepeket remek színészek játszók: Törőcsik Mari; Vass Éva, Darvas Iván, Hau- mann Péter, Szirtes Adóm,1 Gobbi Hilda. A három darabot Színes tintákról álmodom címmel egy műsorban játszák mozH jaink, október 2—3-án a szécsényi, az ezt követő két napban a balassagyarmati Madách, majd október 6—7- én a salgótarjáni November 7. Filmszínház.
