Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-25 / 251. szám
\ Vízügyi múzeum Esztergomban JA televízióból jelentjük RPHIillli A múzeum épülete Esztergomban Ősi vízemelő szerkezet Vajon milyen lehet a munkája annak, aki hivatásszerűen foglalkozik a könnyűműfajjal? Ezt szerettem volna megtudni a televízió köny- nyűzenei osztályának egyik szerkesztőjétől, Módos Pétertől. A képernyőiről már ismerős volt számomra, hiszen a Pulzus havonta jelentkező adásaiban házigazdaként láthattam már, amint szellemesen társalog, együtteseket mutat he, vagy éppen kritikát gyakorol valamelyik beatalko- tásról, esetleg szólistáról. Közvetlenségével, humorával, az életben még szimpatikusabb. — Hogyan kezdődött ez a tévésélet? — Tizenkét televíziós év van már a hátam mögött. Furcsán indult. A szomszédos lakásban élt későbbi kollégám Vecsernyés János. A vékony falak „közelebb hoztak” minket egymáshoz. Néha ő kopogott át hozzám, hogy: „legyek olyan szíves, valamivel halkabban zongorázni”. Máskor én kértem: a Mesterdalnokok helyett inkább valamivel könnyebb művet bő- gessen a magnóján. És ez így ment éveken át. Tőlem a jazz, tőle a komoly zene hangzott át minduntalan. Egy alkar lommal megkérdezte tőlem Vecsernyés: — „Nem lenne kedved a televízióban hivatásszerűen könnyűzenével foglalkozni? Akkor talán otthon kevesebb energiád maradna erre”. így kezdődött. Persze „komoly” felvételi után kerülhettem csak a könnyűzenei osztályra, ahol azonnal önálló feladattal bíztak meg. Ez nagyon megtisztelő és egyben dermesztő, is volt. össze kellett hangolnom a saját elképzeléseimet, a nézők igényeit, a főnökeim intelmeit és a barátaim jó tanácsait. Mindenekelőtt pedig azzal a tudattal kellett dolgoznom, hogy társadalmi felelősséget várnak el tőlem, a műsortól, sőt a szereplőitől is a fiatalok. így szórakoztatni és nevelni is kell, hiszen a popzene szinte „mindennapi kulturális kenyere” sok százezer fiatalnak. — Mi volt tehát az első önálló alkotása? — Az „Extazis 7-től 10-lg” Kovács András rendező munkája, amely 1958—69-ben készült el. Ez az a film, amelyre úgy emlékszem: a dokumentumfilmezés minden csínját magába rejti. — Mi következett ezután? WlllllllllllllllllllliliilllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliillllllllllllllllllUilllllllllimilllllllllllllllllllllltlIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIilkMIIIillllllllllllllllllllllllllllllMlinillllllllllllllllllllll, — Bizony. De nem ér az egész semmit, ha nem tudom bebizonyítani. — Ó, professzor úr — lelkesedik Mária —, dehogyls- nem... Maga előtt nincs lehetetlen. — Professzor úr, én még fiatal tudós vagyok, szinte csak tudósjelölt. De mélyen megragadott az, amit mondott. Én mindenben állok rendelkezésére. Hajlandó vagyok minden időmet erre szentelni. — Fiatalember, ön nagyon kedves, de nagylelkűségét nem fogadhatom el... Nyilván megvan a saját kutatási területe, s nyilván azon a területen, amit maga választott önmagának, még nem jutott mindennek a végére. — Ez Igaz, ... de... — Csak semmi de! Hallgasson rám. Ez az ügy a delfinekkel nem bizonyítható; ám mégis pontos jelképe földi civilizációnk életének: az ember nem pusztul el, mert minden körülmény közepette is megtalálja annak módját, hogy éljen. Nézze ezeket a delfineket: kedvesek, játékosak, okosak, tehetségesek. És boldogok! Boldogok, mert képesek voltak arra, hogy megmentsék életük feltételeit a vízben, s barátokra is találtak: az emberekre. Kell több? — A tenger rabjai... elpusztulnak a tenger nélkül.. 1 soha nem hagyhatják el a földet... ha kihűl a nap és befagynak a tengerek, nem lesz hatalom, amely megmentse őket... — Ez igaz, fiatalember... de addig még sok millió év telik el... békében, boldogságban, játékban, szeretetben! És még az is elképzelhető, hogy miután az ember elhagyta a földet néhány ezer űranyahajón, s itthagyta ezt a kifáradt, kiürült bolygót, a delfinek Is kijönnek a földre, s követnek minket... nem tudom... ez már valóban csak szabad álmodozás. .. az is lehet, hogy az ember nélküli föld újra megtisztul, kialakulhatnak új mikroorganizmusok... én mindenesetre nem féltem a delfineket. — Professzor úr, lenne egy kérésem... — Tessék. — Avassuk be Józsefet Is a narancssárga kapszula titkába. .. — Csönd... Egy szót sem! Megtiltom! Kategorikusan megtiltom. Érti? — Értem, professzor úr, értem. Csak úgy örültem, hogy a professzor úr és József így összebarátkoztak... értem, persze, hogy értem... — Dehogyis érti maga! Nem ért maga semmit. Azonnal jöjjenek mindketten a szobámba. Este van. Este van! Foxman az utolsó szavakat olyan indulattal ejti, mintha nem Is jelenlevőkhöz beszélne, hanem valaki máshoz, aki nincs itt, de mégis hall mindent. (Folytatjuk.) Esztergomban, a Kölcsey Ferenc utcában egy impozáns műemlék épületben kapott otthont a Magyar Vízügyi Múzeum. Az ünnepélyes avatásra invitáló meghívóból kiderül, hogy a Duna történetével és a magyar vízgazdálkodás krónikájával ismerkedhet meg a látogató. A múzeum igazgatójával, Fábián Gyulával beszélgettünk arról, mikor született meg a vízügyi múzeum terve. — Az alapítás éve 1973, amikor az OVH ösztönzésére a Vízügyi Dokumentációs Központ szervezésében megkezdtük a kiállítások szervezését, a gyűjtési munkát. A vízgazdálkodás történetének első bemutatói Nagycenken, Siófokon és Gyulán voltak, s ma is láthatók. A cenki kastélyban a XIX. század egyik nagy gondolkodójának és alkotójának, Széchenyi Istvánnak emlékanyaga került bemutatásra, pontosan az: mit tett Széchenyi István a magyarországi vízügyekért ? Siófokon a Beszédes József nevét viselő múzeumunkban a Balaton kialakulását, rendezését, szabályozását és megóvását sűríti egybe a kiállítási anyag. Gyulán a Körösök történetével, a folyók szabályozásával, a korszerű vízgazdálkodás kialakításával ismerkedhet meg a látogató. — Miért esett Esztergomra a választás, miért éppen itt kapott otthont a Dunához is kapcsolódó új, állandó kiállítás? — Maga Esztergom meghatározó szerepet töltött be országunk múltjában, hiszen Mátyás halála után a török megszállás alatt Komárom és Buda között kulcsfontossága volt Esztergomnak. Ugyanígy a Rákóezi-szabadságharc idején, majd később 1848—49ben is. Egyetlen várat sem vívlak hazánkban annyiszor, mint Esztergom megerősített falait. A csaták alatt a védőknek élelem, víz kellett. Szinte minden korból — a rábök, hajtotta vízemelötől, a meleg források bevezetésén át, a Duna titkos vízkivételi művének megépítéséig — maradtak a városban régi, a vízhez, a vízellátáshoz kapcsolódó emlékek. Számos, a Dunához fűződő históriát is őriz a város. Éppen itt, Esztergomban készítette el még a mohácsi vész előtt Lázár deák az első országtérképet, hogy hazánk fekvése, folyói, hegyei rajzokban is megörö- kítőd jenek. — Mit láthatunk Itt Esztergomban? — A Duna Múzeumban csaknem 300 négyzetméternyi állandó kiállítási területen a Duna kialakulásával, a folyó mentén űzött foglalkozások emlékeivel, a vízügyi mérnökök munkásságával Is megismerkedhet a látogató. Egykorú térképekkel, hajókkal, szerszámokkal érzékeltetjük, hogy a Duna évezredeken át nemcsak fontos vízi útja, hanem kenyere is volt a partján élő embereknek. A múzeum földszinti termeiben majdnem minden él és mozog Fény segítségével megjelenik előttünk a nagy árvizek pusztítása, az ivóvíz- és szennyvíztisztítás sematikus ábrázolása. Egyetlen gombnyomás, és máris zsilipéi a hajó a miniatűr vízierőmű-rendszerben. Itt a Dunán találkozik össze az ősmúlt a Jövendővel. Az első magyar dunai vízi erőmű csehszlovák barátainkkal közösen épül Visegrád és Nagymaros térségében. Dunakiliti térségében már megkezdődtek a munkák, s az egykori kis falu Böős (Gabcikovo) határa ad helyet a vízlépcsőnek. A munkálatokat folyamatosan végigkísérhetik a látogatók. Az állandó kiállítás mellett közművelődési és olvasóhelyiség is várja a múzeumba látogatókat. — Az új kiállítás anyagának bemutatásával jelentős állomásához érkezett a Magyar Vízügyi Múzeum. Hogyan foglalná össze a múzeum tevékenységének célját és feladatát ? — A Magyar Vizügyi Múzeum feladata, hogy a vízgazdálkodás múltbeli örökségének a teljességre törekvés igényével mentsen és megvédjen minden eszközt, tárgyat, műszert, térképet, oklevelet, vagy okmányt, amely az új nemzedék számára megvilágítja azt a sokszor keserves utat, amelyet elődeink a máig megtettek. A vízügy történetét részekre bontottan mutatjuk be, s arra törekedtünk, hogy kiállításainkon a vízgazdálkodás minden ágának egy-egy részlete jelen legyen. Így az árvízvédelem, a folyó- és tószabályozás, a vízi utak története, az öntözés, az Ivóvízellátás és csatornázás, a víztisztítás, a vízi környezet védelme, a kiemelkedő vízügyi alkotók munkássága — és folytathatnám tovább. Feltehetnénk a kérdést, mit jelent számunkra a vízgazdálkodás fejlődése, amelyben együtt van múlt és jelen és látjuk a jövőt is. Az ember jelenléte nélkül minden érték, minden kincset érő gyűjtemény holt anyag. Az esztergomi múzeumunk is az alkotó ember életét, munkáját példázza. A tárgyak mögött ott van elődeink tapasztalata, tudása, szorgalma. Az Esztergomhoz közel eső Nógrád lakóit is szeretettel várjuk vízügyi múzeumunkba. Szokács László Mindene: a könnyűzene Módos Péter — „Volt egyszer egy lány” címmel Koncz Zsuzsa-show, a „Tapsifüles”, a Metró együttes, Zalatnay-show, Kovács Kati. a világhírű jazz- gitáros Sza!:>ó Gábor-portré és sorolhatnám még tovább. Jut eszembe Sándor Pál... a kitűnő filmrendező, akivel négy nagyműsort volt szerencsém csinálni köztük az LGT- show-t. — Mai műsoraim közül legjobban a Pulzust szeretem. Körülbelül egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem ennek az összeállításnak a szükségessége. Mert az utóbbi időben könnyűzenei életünk meglehetősen '"eszűkült. Hogy mióta, mi okból —, ez külön tanulmány témája. Egy bizonyos: valamit tenni kellene, Ehhez szeretnénk a Pulzussal segítséget nyújtani lehetőségeinkhez mérten. A közeljövőben tehetségkutató akciót rendezünk. Novemberben kezdjük el a válogatót, amelyen közel 100 énekest és ugyanén,v- nyi zenekart hallgatunk meg. Szeretném hinni, hogy sok új arc és sok tehetség válik ismertté majd számunkra. Mi a lehetőséget biztosítjuk — és eltérően a jól ismert versenyek elbírálási módszereitől — nem tanult szakemberek gárdája dönti el a versenyzők sorsát, hanem a műfaj „fogyasztói” és élvezői: a nézők. A műfaj sajátosságai közé tartozik, hogy sokkal többen éreznek magukban tehetséget, mint amennyien valóban tehetségesek. Sokan vélik még ma is, hogy a könnyűműfajban az érvényesülés lényegesen köny- nyebb, mint más területeken. A valóságban természetesen ez nincs Így. amit kötelességünknek tartunk a veiseny előtt, időben, „bátor” ieient- kezőink figyelmébe ajánlani — És mit vár a jövőtóir — Több új, érdekes műsorra készülünk. Kisebb és nagyobb show-k, valamint a jelenleginél sokkal több élő koncertközyetités_ szerepel terveinkben elsősorban olyan popművészekkel, akiknek zenei kvalitása vitathatatlanul egybeesik népszerűségükkel. Bodor Éva- FANTASZTIKUS REGI. 34. — Bevonul a vízbe? Hogyan? — Igen. Bevonul a vízbe, hogy még lehetősége se legyen a tűzgyújtásra. Ismerik, persze hogy ismerik Prométheusz történetét? Ezt a szegény istent jogosan büntették az istenek, mert csak a tüzet lopta el az ember számára, de a mértéket, hogy hol az elég, hogy hol az állj, azt már nem. És mivel az ember máig sem ismeri a mértéket, és ha ismeri is, nem képes a szerint élni, ezért kell bevonulnia a vízbe. Ezért kell lemondania a tűzről, ezért kell lemondania a termelésről. — És a delfinek? — kérdezi Mária. — Nos, ott vagyunk. Megérkeztünk. Ha a föld embereivel, a földi civilizációval megtörténhet majdan, hogy be kell vonulnia a tengerbe, akkor logikusan elképzelhető, hogy egy korábbi, a földön kívüli civilizáció „emberei”, ha szabad ezt a szót használnom, végigjárták már ugyanezt az utat. Egyesek közülük azt mondhatták: „Kérem, én ember vagyok, oxigénre és vízre van szükségem ahhoz, hogy éljek. Keresek — a rendelkezésemre álló öszes eszköz segítségével — egy lakható égitestet, s ott bevonulok egész fajtámmal a tengervízbe. Lehet, hogy sokan elpusztulunk, de alapos edzésekkel felkészülhetünk erre a feladatra is.” — Nos, úgy gondolom, hogy ezek a földünkre leszállt, tengerbe vándorolt, idegen égitestről való „emberek” a delfinek. — Érdekes. Nagyon érdekes — morogja József. — Kísérteties. Hét premier a fesztiválon Szovjet filmelőzetes A hagyományokhoz híven a MOKÉP az idén is megrendezi a szovjet filmek fesztiválját. A november első két hetében bemutatásra kerülő művek az utóbbi év szovjet filmtermésének legjavát képviselik. A fesztivál vezető filmje Géorgij Danyelija őszi mara- tonja lesz. Az eddig már négy nemzetközi dijat kapott alkotást a rendező szomorú vígjátéknak nevezi. Főhőse ugyanis egy középkorú férfi, aki határozatlansága miatt állandóan ellentmondásos, sokszor komikus helyzetekbe kerül, de kilátástalan versenyfutása az idővel, a megoldhatatlan problémákkal valójában nagyon is szomorú. A másik nagy mű Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij hős- költeménye, a Szibériáda. A nagyszerű színészeket felvonultató film egy elképzelt falu történetét meséli el a századfordulótól a hatvanas évekig. Nemzedékek váltják egymást, mire a világtól elszigetelt kis falu bekapcsolódik az ország vérkeringésébe. A történelem minden korosztálytól másfajta helytállást követel. A Szibériáda nemcsak az emberi sorsokat mutatja be, hanem a gazdag folklórt, a sötétzöld fenyveseket és a gyors folyású folyókat is. Szergej Eizensteinnek 1932 óta befejezetlenül állt a Mexikóban forgatott dokumen- tumfilmje. Az egykori munkatárs. Grigorij Alekszandrov munkája eredményeként most moziba kerülhet a klasszikus remekmű. A terjedelmes eredeti anyagot Alexandrov Ei- zenstein elképzelései alapján állította össze, néhány újonnan forgatott részlettel egészítette ki és zenével látta el. A film címe: Viva Mexikó! Két Tarkovszkij-mű szerepel a fesztivál programjában, a Tükör és a Sztalker. Mindkettő mély tartalmú, filozofikus alkotás, a rendező csodálatos szimbólumaival, finoman szerkesztett képeivel. A Tükör egy középkorú férfi emlékezése a múltra, a gyermekkorra, az anyjához fűződő viszonyára. A Sztalker alaphelyzete fantasztikus: három férfi egy tiltott területre akar belopakodni, s eljutni az idegen civilizáció által a földön hagyott titokzatos géphez, mely valóra váltja az emberi kívánságokat. A vezetői ük Sztalker (az angol to stalk ■= lopakodik igéből képzett szó, s ennek az embernek a „foglalkozását” jelenti). A fiatalok két ifjúsági filmet nézhetnek meg. A Versenyló elrablása című kalandfilm arról szól, hogy a türk- mén gyerekek segítségével hogyan sikerült visszaszerezni az angol intervenciósoktól az ellopott versenylovakat A Negyedik akadály hőse pedig egy kislány, akinek felnőtt számára is nehéz feladatokat kell megoldania. Ám 6 saját maga számára állítja olyan magasra a mércét. — ko Folyók életrajza A hidrológusok, energetikusok, ökológusok és közgazdászok Tádzsikisztán folyóit tanulmányozzák. E tanulmányok alapján készül el a köztársaság vizeinek nyilvántartása, amelynek összeállításához most kezdtek hozzá. A vizsgálat feltárja, hogy melyik folyó vize alkalmas öntözésre, milyen a vegyi ösz- szetétele, melyik vize iható, hová kell építeni víztisztító berendezéseket. A mezőgazdaság számára különösen Wntos a folyók Ismerete. Tádzsikisztánban, ahol a terület 93 százaléka hegyes vidék, a mezőgazdasági termelés döntő hányada az öntözött területeken folyik. Az öntözővíz hiányának megszüntetése, új oázisok létesítése csak úgy lehetséges, ha a folyókat tüzetesen tanulmányozzák, írja a „Vecsernlj Dusanbe”. A víznyilvántartás a vízgazdálkodás állapotának teljes jellemzését fogja adni. A folyók pontos adatai alapul szolgálnak a tervezéshez és az öntözéses gazdálkodás fejlesztik séhez.
