Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-23 / 249. szám
KARANCSHÚS áhol mindenki megtalálta a helyét KAPOK EGY patyolattisz- — Ma tizenötféle termé- emiatt lassan halad a sajtké- ta fehér köpenyt, megmosom két gyártunk — mondja Sza- szítés. a kezem valami különös illatú fertőtlenítőszerben , és irány az iroda, ahol Biró Miklós, a KARAN CSHÜS igazgatója, pár perces beszélgetés után hölgyre bíz. bó Istvánné, aki kezdettől — 1976 júliusától — itt dolgozik az üzemben. — Melyik a legnehezebb? — A virsli — mondja és egy kedves mutatja is mindjárt. A módszer lényegében ugyanaz, — Az elvtárs riportot akar mint a disznóöléskori hurkakészíteni az üzemről — szól töltés, csak itt gép adagolja a hozzám ,,mellékelt” hasz- a nyersanyagot. Lenyomja lá- nálati utasítás. —' Oda megy, bával a pedált és a vékony ahova akar, azt néz meg, amit bél egy pillanat alatt tízmé- a kedve tart, bárkit és bár- teres kígyóvá dagad. Nem mit megkérdezhet. Krasznai szakad el, nem lesz levegős, elvtárs majd végigkíséri. munkatársa itt-ott csavar raj- A művezető irodája csak ta egyet és kész a virsli. pár lépés és Krasznai László máris invitál utunk első állomása felé, a várócsarnokba. — Vigyázzon, csúszik a kő! — kapom az első tájékoztatást az üzemről. S ez jól is jön, mert a sárga kőkockák síkosságát nem éppen az utcai cipőhöz szabták. A vágócsamok látható részébe már szépen megbékélve érkeznek a kihülőfélben levő sertések. Túl vannak a forrázáson és a kopasztáson, s eljutottak addig, hogy néhai formájuktól is megváljanak. Erről Nyilas László, a vágócsoport vezetője gondoskodik, aki egy félelmetes hasítóbárddal hadakozik a függőlegesen érkező sertésekkel. A küzdelem meglehetősen Szereti ezt a munkát? — Igen. Nagyon jó kollektíva van, segítünk egymásnak, meg jól is fizetnek. — Mennyit? — Teljesítménybérben dolgozunk, nem ritka a 3500 forintos fizetés. MEDVE ISTVANNÉ az üzem „patikusa”. Ö állítja össze a fűszerkeveréket a szigorú recept szerint. — Mióta űzi ezt a mesterséget? — kérdem. — Ajaj — legyint tréfásan — tizennégy éves koromtól, igaz, közben több mint tíz évet más szakmában dolgoztam. Ide a régi tarjáni vá- góhídtól jöttem. Közben megérkezik Nyilas László, a „bárdművész”, aki húszéves kora ellenére már több mint egy éve csoportvezető. — Nem nehéz főnöknek lenni a hasonló korúak között? — Egyáltalán nem. Nálunk mindenki azt csinálja, amit szeret, így biztos elvégzi a munkáját. Reggelenként eldöntjük, ki, hova áll és nincs vita Elégedett emberekkel könnyű dolgozni. — Hány sertést hasít ketté naponta? — 150—170 darabot. — Szép szám. Mióta dolgozik itt? — Három éve, ahogy elvéa — Tehát magán múlik hogy fehér-e a párizsi, vagy geztem Balassagyarmaton piros? — kísérlem meggya- szakközépiskolát, núsítani. — Nem, nem! — tiltakozik nevetve. — Az mindig a hústól függ. — Minél nagyobb, öregebb az állat — magyarázza a művezető — annál sötétebb a húsa. Ez látszik meg a tölteegyoldalú és eredményeként lékárunál két félsertés utazik tovább a Miután' meggyőztek, hogy a csigapalyan, a sejtelmes parafelhőben. kaméleon módjára színét váltogató párizsi nem az itteni- Miután kísérőimmel meg- ek bűne, bepillantunk a hűegyezünk, hogy nesrn^ zavar- tőtermekbe, ahol fagyos rendjük a mestert — később lesz ben lógnak a néhai sertések, rá alkalom — a bontókat és Olyan dermesztő hideg csap a szalonnázókat vesszük ki a helyiségből, hogy hatá- szemügyre. Bámulatos gyor- rozottan megkönnyebbülök, sasággal dolgoznak és kezük mikor becsukódik a vastag munkája nyomán mehet a ajtó. hűtőbe a hús. — Ez a finom pattos — Eközben lezajlik az öbjek- mondja Krasznai László — tív mérés és minősítés, vala- itt készítik a hurkaféléket és mint az állatorvosi húsvizsgálat. Igaz, ezt most Kis Ti- borné végzi, mert az állatorvos az átvétellelj van elfoglalva. A vizsgálat tárgya a szív, a tüdő, a máj, és az összes többi olyan szerv, a disznósajtot. Ez utóbbiból cióhoz tartozik, napi 300 kilót és mind kéz- dolgozik itt, a zel. Még megnézzük a zsírcso- magolót, ahol gép tölti a jól ismert félkilós műanyag do— Jól érzi itt magát? — Igen. Jó társaság van itt, összetartunk munkahelyen belül és kívül egyaránt. — Jó a hangulat, megértő- ek az emberek — veszi át a szót a művezető, aki egyben a vállalat párttitkára is. — Kezdetben, nem mondom, nehéz volt, a dolgozók a legkülönbözőbb munkahelyekről jöttek ide. Más-más beállítottsággal, felfogással. Akadt aki nem találta helyét, nem tudott beilleszkedni az itteni kollektívába, ezek elmentek máshová. Mindezen már túlvagyunk. Jó az összhang és ez az alapja az eredményes munkának. A beszélgetést a főkönyvelő irodájában folytatjuk. Frink Ferenc is a fiatalabb generá- három éve KARANCSHŰS-nál. — Meglesz a terv? — érdeklődöm. — Meg — válaszolja hatábozokba a zsírt és kiállunk a rozottan. Az idén tovább nőtt amelyből bármilyen betegsé- folyosóra egy cigarettányi get meg lehet állapítani. Egy teremmel odébb a csontozok mesterkednek lánckötényben, lánckesztyűben. A csont is éles, nem beszélve a boszorkányos ügyességgel forgatott késről, s akármennyire mestere valaki a szakmájának, megcsúszhat a kés. Ez ellen véd a „páncélzat”. Itt 7—800 készül a napi 50—55 mázsa pénz. töltelékáru is, amit az üzletekben virsli, krinolin, párizsi és egyéb jól ismert termék formájában láthatunk viszont. A teremben sokkal több a nő, mint a férfi. szünetre, mivel bent tilos a dohányzás. Egy fekete hajú fiatalasz- szonyt faggatok, aki telefon- központosként kezdte a vállalatnál a munkát, három éve, de végül is itt kötött ki. — Miért? — kérdezem. — Jó itt bent, meg aztán forinttal több is a — Megmondaná a nevét? — Nem. Tóvizi Mihály viszont megmondja, miközben panaszko- mind nagyobb mennyiségben dik a művezetőnek, hogy sok és jobb minőségben, a vakmetszéses gyomor és Z. T. a termelésünk és javult a termékszerkezet is. Sokat segít az eredményes munkában a minőség utáni bérezés bevezetése is. Talán ez is közrejátszik abban, hogy az idén több mint negyedmilliárdos nettó árbevételre számíthatunk. FIATAL VÁLLALAT a KARANCSHÜS,1 de ma már nélkülözhetetlen a megye húsellátásában. Termékeikkel csaknem 250 boltban találkozhatunk nap mint nap, a kereskedelemben A bolti kiskereskedelem és magánkereskedelem összesen arányának növelése. Megyénk a vendéglátás is naponta érzi a dinamikusan változó gazdasági környezetet —, s ezt főként a fogyasztói magatartás alakulásán méri le. Részint igyekszik azt befolyásolni, részint pedig alkalmazkodnia kell hozzá —, mindkét követelmény magasfokú munkaszervezést feltételez. A munka- és üzemszervezés sarkalatos kérdés a kereskedelemben. Elegendő lenne igazolásul akár a forgalomba hozott áru sokféleségét, akár súlyát említeni. Nógrád megyében például évi 500 ezer tonna árut mozgatnak meg többször a belkereskedelemben. E hatalmas súly 200 ezerféle cikk1520 üzletben bonyolódik le. A kiskereskedelmi bolthálózat egy négyzetméterére évente mintegy 32 ezer forintnyi forgalom jut —, valamelyest kevesebb az országos vidéki átlagnál. A hálózatnak azonban számottevő hányada korszerűtlen : homokkő alapra felhúzott vályogfalú épületekben fogadják a vevőt. Változatos képet mutat az élőmunka felhasználásának hatékonysága is. Az utóbbi időben minden területen elvégzett vizsgálatok szerint legmagasabb az egy főre jutó forgalmi érték a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál. A választékos áruellátás bői tevődik össze. Szűkebb egyik „kulisszatitka” a terme- pátriánikban a szocialista és a lőtől való közvetlen beszerzés A Nógrádi Szénbányák kisterenyei építési Szeme egy előre- vétlenítő alapozását kezdte meg Mátranovákon a Ganz- MAVAG hídgyárának csarnoka előtt. Képünkön; az idén szállításra kerülő nagy értékű nyugatnémet berendezés — amelyből „fémtisztán” kerül ki hegesztésre az anyag —, 160 köbméter beton beépítését igénylő alapépítményének a technológia által megkövetelt precíz zsaluzása folyik. „-w-w-v v^\A/^.nx\n^vv'V\/o/voA/An/o/v-vv'\A<^.^'\^vvan^./v^/V'\n/A/vvv'N/V'\/V'\/vo/\^ rdekes, szokatlan, s bi- zony szakmai körökben vitákat kiváltó események jellemzik mostanság a munkaerő-gazdálkodást. Illusztrációként hadd idézzem az egyik megyei nagyvállalat igazgató- helyettesének mondatait: „Az idén nem okozott különösebb izgalmat a munkaerő tervezése, és azt hiszem, vállalatunknál ez a vezetők körében tapasztalható szemléletváltozás eredménye . . . Átgondoltuk a helyzetet, és rájöttünk, hogy kéztördeléssel, a létszámhiány miatti siránkozással semmire sem megyünk”. Tehát: egyrészt a „szemléletváltozás” . . . Ami mögött — más nyilatkozatok, értékelések és elemzések szerint — „a felügyeleti hatóságok határozott állásfoglalásai”, valamint a „gazdasági szabályozás áltail támasztott szigorúbb követelmények” fedezhetők fel. Mindezek együttes hatásaként az történt, hogy az elmúlt években a vártnál jóval nagyobb mértékben csökkent az ipari munkavállalók, s jóval kisebb mértékben a mezőgazdasági munkavállalók száma. Sőt: a mezőgazdasági létszám a legutóbbi hónapokban kismértékben emelkedett. Vannak egyéb érdekes jelenségek is. Például: a korábbiakhoz képest majdnem megkétszereződött a munkáltatók által kezdeményezett kilépések aránya (vagyis az olyan eseteké, amikor valakinek a munkájára, valamilyen okból. Létszám és termelékenység Munkaerő-gazdálkodás nem tartanak igényt). Aztán: évről évre —, s már jó ideje — nagymértékben növekszik, a még munkaképes korban nyugdíjazottak száma. Tagadhatatlan, hogy az imént jelzett változások — legalábbis részben — a munkaerőhelyzet kedvező változásait jelentik. Mert, ha meggondoljuk, hogy például a Központi Statisztikai Hivatal augusztusi jelentése szerint az év hét hónapjának összes termelési volumene — a bruttó termelési érték alapján számolva — több mint másfél százalékkal csökkent az elmúlt év azonos időszakához képest, akkor nyilvánvaló, hogy iparunknak aligha lenne szüksége arra a körülbelül 120 ezer emberre, akik az elmúlt években szép lassan elhagyták az ipari munkahelyeket. Nemcsak a termelés, s nemcsak a fizikai munkakörökben foglalkoztatottak száma csökkent, de a termelékenység sem emelkedett számottevően; gyakorlatilag stagnál. S máris meg kell kérdőjelezni a munkahelyi létszámtartalékokkal kapcsolatos intézkedések hatékonyságát. Mert a csökkenő termelés melletti csökkenő létszám és a stagná- gatartását bizonyítja többek ló termelékenység inkább a között, hogy az ipari centru- változatlan létszám-tartaléko- inokban a munkaerőhelyzet lási törekvéseket jelzi, még akkor is, ha helyenként valóban rájöttek arra, hogy — úgymond — „kéztördeléssel, a létszámhiány miatti siránkozással semmire nem megyünk”. Csökkenő létszám és létváltozatlanul kiélezett; hogy nem beszélhetünk a foglalkoztatás strukturális, és bizonyos földrajzi körzetekre jellemző feszültségeinek enyhüléséről. S nem beszélhetünk arról sem, hogy a feszültségek enyhítésére máris jól szám-tartalékolás? Hogy egyez- használható és megbízható tethető ez össze? Gyaníthatóan úgy —, s ebben a szakemberek is megegyeznek —, hogy a vállalati létszámtartalékok még mindig nagyon jelentősek. Másrészt úgy, hogy a munkaerő iránti kereslet némi mérséklődését nem a hatékonyság, nem a termelékenység javulása, hanem a — remélhetően csak átmeneti — eszközeink, módszereink lennének. Legföljebb csak a munkaerőhelyzet kívánatos fordulata felé vezető első és apró lépésekről beszélhetünk, amelyek mögött nem annyira a szemlélet változását, még csak nem is elsősorban a felügyeleti hatóságok ténykedéseit és a gazdasági szabályozók által támasztott szigogazdasági dekonjunktúra okoz- rűbb követelményeket kell ta. Ennek mértékét, súlyát és hatását azonban a vállalatok sajátságos módon átértékelték, mondván: nem tudni mikor adódik a fellendülés lehetősége, az viszont majdnem biztos, hogy fellendülés esetén sem számíthatunk létszámbővítési lehetőségekre. Tehát: a létszámgazdálkodás csak módjával igazítandó az aktuális gazdasági eseményekhez. feltételeznünk, hanem a pillanatnyi gazdasági helyzet elháríthatatlan következményeit. Ügy tűnik, egyre jobban érvényesül a mezőgazdaság munkaerő-elszívó hatása, s ez aztán nemcsak érdekes, nemcsak szokatlan, de egyenesen meglepő — és hosszabb távon tarthatatlan — jelenség. Már csak azért is, mert a mezőségével sem lehetünk különösebben elégedettek. S azért is, mert joggal feltételezhető, hogy például az iparból a mezőgazdaságba vándorlók java része voltaképpen nem mezőgazdasági munkát végez, hanem az úgynevezett melléküzemágakban vállal munkát, miként érzékelhető a munkaképes korban nyugdíjazottak évről évre magasabb száma? Aligha hihető, hogy valamennyien valóban munkaképtelenek. S aligha hihető, hogy valamennyien — nyugdíjuk mellett — a továbbiakban csakis a családi munkamegosztásból vállalnak részt, s vállalják például a dolgozó anyák otthoni teendőinek ellátását. Sokkal inkább feltételezhető, hogy egy részük — esetleg nagyobb részük — az úgynevezett második gazdaságban keresi az anyagi érvényesülés lehetőségeit Vagy, ha ott sem, akkor a különböző, és csak nehezen legalizálható magántevékenységben. S e feltételezésekkel nem a különben polgárjogot nyert, második gazdaság, még csak nem is a magántevékenység ellen szólok. Lehetséges, hogy a munkaerő-állomány jelenkori mozgásirányai sem értékelhetők egyértelműen pozitívan? Mert, aligha szolgálják a gazdasági és a társadalmi fejlődést? v. C3. kiskereskedelme eredményt mutatott fel e téren, jóllehet nem érte még el a közvetlen beszerzés országos arányát. Ez azonban nem elsősorban a nehezen mozdulással magyarázható, hanem sokkal inkább a kereskedelmi szervezetek kis méretével, hiszen így kevésbé partnerei a gyártóknak. Jól megragadták a választékbővítés határ menti árucserebeli lehetőségét: ennek értéke most már meghaladja az évi 20 millió forintot, s a lakosságot érzékenyen érintő hiányokat (radiátor, kazán, szabadidő-ruházat stb.) pótol. Az élelmiszerek előrecso- magolásában leglátványosabban a nagyobb alapterületű, korszerű körülmények között dolgozó üzletek léptek "előre. Az ebbéli lehetőségek határára azonban még korántsem jutottak el, holott éppen ez az a módszer, mely- lyel anyagi eszközök befektetése nélkül is gyorsítani lehet a kiszolgálást, növelni az üzlet forgalmát, azaz hatékonyabban dolgozni. Megannyi próbálkozás ellenére sem kíséri siker az előrerendelés ügyét. Jó néhány boltban szórólapokkal, figyelemfelhívó táblákkal igyekeznek népszerűsíteni e korszerű vásárlási formát, a vevők bizalmatlanságán azonban rendszerint megbukik az eredmény. Elsősorban a nagy gyárak, üzemek körzetében lenne hasznos az előrerendelés alapján való kiszolgálás —, s erről a jövőben sem célszerű lemondani. Meg kell találni a vevő megnyerésének módját! A salgótarjáni Centrum Áruház példás kezdeményezéssel jár elől a minta utáni értékesítésben. A Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat tervei is a példa követésére utalnak. A következő ötéves tervidőszakban a TÜ- ZÉP-telepeken is célszerű lenne a minta utáni értékesítés bevezetése, mintatermék Segítségével. Nálunk különleges szókapcsolatként hat a csomagküldő kereskedelem, noha külföldön ez jól bevált értékesítési forma. A vevő áruismertetők, prospektusok alapján választja ki az ámít, írásban megrendeli, az üzlet pedig utánvétes csomagban elküldi. Mindez nem csupán a vevő bizalmának erősödését, hanem a gyártóval való szorosabb kapcsolatot is feltételezi. Érdemes volna fontolóra venni: milyen úton-mó- don lehetne nálunk is elterjeszteni a csomagküldő kereskedelmet. A kereskedelmi hálózati egységek és a központ kapcsolatának javítása fontos eleme a szervezésnek. Körlevelek útján tájékoztatják az üzleteket a központból. Az azonban mór korántsem bizonyos, hogy a tájékoztatásnak nem csak betűjét, hanem szellemét is megértik, sőt, el is fogadják azok, akikre a megvalósítás hárul. A jelek szerint időnként a jó elképzeléseknek csak a szele jut el az egységekbe, s ez sürgetően felveti az operatívabb központi irányítás igényét. A visszafogottabb beruházáspolitika révén a következő ötéves tervidőszakban a mostaninál, szerényebb összeg jut a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e feladat törlendő a teendők sorából. El kell gondolkodni azon, hogy milyen újszerű megoldásokkal lehet a hálózat gyarapítását elérni. Szóba jöhet például a hálózatfejlesztés társulásos alapon, közös hasznosítással való előbbre- vitele. A bolti kiskereskedelem és a vendéglátás következő ötéves tervidőszakra való felkészüléséhez mindezt figyelembe kell venni. A mostaninál magasabb szinten szervezett munkára van szükség, ügyes megoldásokra, rugalmas alkalmazkodásra. Egyaránt érdeke ez a fogyasztónak és a kereskedőnek. Szendi Márta A vállalatok tartózkodó ma- gazdasági munka termelékenyNÓGRÁD ~ 1980. október 23,, csütörtök í
