Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
Hangszóró mellett Halló, itt vagyok! Kéthetente kedden Popzeneköze'ben Jubileumi adásához (ha ilyen kis számnál egyáltalán ez említhető) érkezett a hét elején a rádióban Szilágyi János — „Halló, itt vagyok!” című, úgynevezett éjszakai (?) műsora, amelyről viszont a Hétfői Hírek riportere emlékezett meg ily módon: rövid idő alatt vált népszerűvé ez a produkció. Való igaz, mindössze az ötödik beszélgetéssorozatot hallgathattuk hétfőn fél tizenegykor, s ezúttal is, feltehetően, az „elnyomott hangok” szólaltak meg. Tulajdonképpen semmi új nincs ebben a műsorban, .hiszen meglehetősen közismert tényeken, sőt, megfelelően széles körű tapasztalatok nyomán indulhatott útjára a véget nem érő telefonhívás-áradat (egy-egy inspekciózás glatt 20—25 hívást rögzítenek!). A nyomvonal egyik ismert csapása például az a segélykérő, illetőleg vészhelyzetben esetleg valamilyen végzetes cselekedetről lebeszélő „élő vonal”, amelyet jó néhány országban az illetékes szervek közreműködésével kialakítottak, reklámoztak és jó régen alkalmaznak is ebben a rohanó, gyakorta felfoghatatlannak tűnő, a kivezető-eligazító szálakat minduntalan összekuszáló életben. A magyar műsor természetesen nem ilyen jellegű szolgálat, de valamilyen módon azért szolgálat is. azon túl. hogy egvben alkalmat nyűit a hallgatónak arra: kockázat nélkül belehallgasson mások életébe. Az ötödik adáshoz érve — feltétlenül érdemesnek látszik némi tanulságot levonni mindabból, amit eddig hallottunk. Az egyik egy meglehetősen közismert paradoxon. Az ugyanis, hogy az úgynevezett intimszféra, az ember legbensőbb élete mennyire megköveteli egyfelől a teljes „-titoktartást és szuverenitást", másfelől viszont ugyanez milyen fantasztikus méretben és mélységben (gyakorta már-már visz- szataszító önmutogatással) kiteregethető a legnagyobb nyilvánosság előtt. Persze, csupán a névtelenség kockázatmentes védelmének jótékony hatása nyomán. Szilágyi János legendás beszélgető hírében állt eddig is. Igaz, az élő adásban lefolytatott és a kényes pontokat kirobbantó és nem kitapintó „Kettesben” című beszélgetései semmiképpen nem hasonlíthatók ezekhez az éjszakai diskurzusokhoz, ahol, ha elő is fordul, hogy „tétre megy a játék” — az szinte kizárólag a véletlennek köszönhető. Így történt ez legutóbb Is, amikor egy korábbi (talán a legelső?) beszélgetés magányos női szereplője újfent jelentkezett és újra ragaszkodott volna ahhoz, hogy a telefon- számát bemondja. A történethez tartozik ezúttal az előzmény; az első beszélgetés „végeredménye" az a meglehetősen kellemetlen és nem minden következmények nélküli botrány, amely a „kiadott” telefonszám nyomán a „prédára éhes férfiakat” a nő nyakára szabadította stb... Nos, másodszor már nem vállalta Szilágyi János a telefonszám közlését. Tehette, hiszen a beszélgetések egyhetes késéssel kerülnek adásT Jó étvágyat! Jói öltözöttek a horpácsi gyermekotthon kis lakói, s étvágyukat is bőségesen csillapíthatják e konyha ízes főztjeiből. Év'-'tf' több miilió forintot költenek e gyermekek ellátására. 4 NÖGRÁD - 1980. októbei 22., szerda ba a rádióban, ily módon, ha a hölgy mégis bekiabálta volna újra a telefonszámot —, egyszerűen kivágják az egészet a szalagról. Marad az a fajta szerkesztettség, amely már közelebb áll mindenféle hagyományos riporthoz, ide számítva a megírt, lapokban megjelent névtelen szereplőket felvonultató „bátor” írásokat is! Izgalomra tehát semmi ok. Sem a riporternek, sem a magát megmutatni (?) akaró telefonálónak, sem a hallgatónak semmi oka arra. hogy bármitől is tartson. Ezek után legfeljebb arról érdemes merengeni. mialatt a jólfésült válogatást hallgatja az ember —mi indíttatja a telefonálót, mi motiválja abban, hogy a megadott számot kitartóan ostromolja és heteken át töretlenül arra törjön —, vele is beszéljen már egyszer a riporter?! Néha csak azért, hogy másfél évtized hiábavaló próbálkozása után végre egyszer győzzön. Mint a legutóbbi adásban is az egyik szereplő — tizenöt éve hívogat mindenféle megadott számot, rádióban, televízióban, ilyen-olyan fórumokon —, s most végre sikerült! Tényleg nagy dolog. Ezen a lelki fórumon (régen úgy nevezték — lelki patyolat) mindazok megszólalnak, akik úgy vélik, pontosabban úgy érzik, hogy „valakinek el kell mondanom”. Mert már olyan sokszor elmondta szűkebb körben, hogy mindenképpen nagyobb nyilvánosságot követel — a dolgok természete szerint. Vagy, mert nem volt alkalma elmondani elégszer, s akkor már igazán nincs más hátra, .mint a legnagyobb nyilvánosság és ez is a dolgok természete szerint történhet így. Az önmutogatástól sem lehet mentes az, amit hallunk, s hogy ebben a riporter megtalálja a finom árnyalatokat,- sőt, a megoldást is — nos az Szilágyi egyik érdeme. A másik tulajdonképpen nagyon egyszerű: a kérdezés és a hallgatás „tudománya”. A kifinomult érzék arra, mikor kell segíteni, mikor kell hosz- szasan hallgatni, mikor szükséges elterelő kérdést feltenni, miként kell „feloldozni”, lezárni egy-egy beszélgetést, milyen arányérzékkel kell képviselni magát a hallgatót. Más szóval, meglehetősen összetett műfaj ez is, csak- úgy, mint minden, ami az emberrel, ezzel az összes élőlények közül legeszesebb, leg- sebezhetőbp lénnyel kapcsolatban álL (T. Pataki) Noha a közgondolkodásból még sokáig kitörölhetetlen lesz a műfaj-meghatározás, ma már oktalanságnak tűnik merev válaszfalat húzni komoly és könnyűzene között. Épp ezért jelentős — és tegyük hozzá — jól időzített lépésre szánta el magát a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ, mikor a közelmúltban megalakította popzenei lemezklubját. A popzene népszerűsége a fiatalok körében nem szorul bizonyításra, de a műfaj kedvelőinek milliós táborából annál kevesebb azok száma, kik nemcsak élvezői, hanem „értői” is e sokoldalú zenei irányzatnak. Míg a „komoly zene” megszerettetését, az egyetemes zeneművészet klasszikus értékeinek megismertetését társadalmunk kezdettől fontos feladatának tekinti, addig a „könnyű műfaj” — növekvő népszerűsége ellenére is — kiszorult a zeneművészet kebeléből. Igaz, volt Idő, mikor részben jogos volt a műfaj mellőzése, ám az utóbbi évtizedekben a könnyűzene rohamos fejlődésnek indult, s ezen belül a popzene legjobbjai is kiérdemelték volna a szakemberek nagyobb figyelmét. A popzenével szembeni adósság azonban még mindig igen nagy, jóllehet, ma már senki sem vitatja a popzene szerepét, meghatározó voltát a tömegek, elsősorban az Ifjúság ízléskultúrájának alakulásában. A megyei művelődési központ kezdeményezése tehát egy régóta meglevő igény kései, de talán még nem elkésett felismeréséből született. Emellett a popzenei lemezklub (jó volna frappánsabb elnevezést adni az újszülöttnek) egyúttal a szabad idő hasznos és kulturált eltöltésének egyik lehetőségét Is biztosítja. Nem árt ezt hangsúlyoznunk már csak azért sem, mert lapunk hasábjain is többször szóvá tettük a lehetőségek hiányát, hol csipkelődve, hol keményebben ostorozva a művelődési intézményeket ebbéli mulasztásukért. Mit kínál a popzenei lemezklub? Tartalmi célkitűzései között néhány új elemet is találunk. Ilyen például a zene mellett & szövegek elemzése, popzenei műhelytitkok ismertetése. A főszerep természetesen a lemezeké, és az sem mellékes, hogy — a tervek szerint — olyan kurriózumszámba menő külföldi lemezek átjátszására is lehetőséget biztosít a klub, melyekhez a magyar fiatalok nem, vagy csak nehezen jutnak hozzá. Több oldalról is szerencsésnek nevezhető a klub vezetőjének kiválasztása. Egyrészt mert Révész Sándor, a Piramis együttes tagja avatott ismerője a popzene világának, másrészt, már az október eleji alakuló „klubfoglalkozás” is arról győzött meg bennünket, hogy személyében sztárallűröktől mentes „magánember”, nagyszerű beszélgetőpartnert, klubvezetőt ismerhettek meg a salgótarjáni fiatalok. Abban, hogy az első foglalkozáson zsúfolásig telt a művelődési központ klubhelyisége, nyilvánvalóan szerepet játszott Révész Sándor énekesi népszerűsége is. De talán nem alaptalan bizakodásunk arra nézve sem, hogy az élvonalbeli együttesek köré tömörült — s manapság oly sokat kritizált fiatalok — bebizonyítsák; nemcsak a koncerttermek felfűtött, izzó hangulatában, hanem a zeneklub „családiasabb” légkörében is otthon érzik magukat ... — pintér — A PAHUBEGYU utódai A mozaikszó első nemzedéke már inkább csak az idóseboek emlékezetében el. Annak idején pedig köztudomású volt, hogy a BARNE- VÁL nem valamely különleges farsangi mulatság, hanem a Baromfiforgalmi Nemzeti Vállalat nevének rövidítése. A PAHUBEGYÜ-ről is többnyire tudták, hogy nem valamely egzotikus madárfajt, hanem világos, hogy •papír- és hulladékbegyűjtőt jelentett a maga idejében. Nem árt azonban kissé körülnézni olykor nem kevésbé titokzatos utódaik, a ma is használatos betűszók háza táján. Közülük nincs szüksége magyarázatra a gyesnek és az ÜTINFORM-nak, velük naponta találkozunk. A GYEGO és a SERVIN- TERN azonban már megér egy „magyarra fordítást”. Az előbbi gyártóeszköz-gazdálkodási osztályt jelent a köz- gazdasági zsargonban, az utóbbi pedig Villamosmérőműszer Ipari Szövetkezetét. A fából vaskarikának hangzó BÖRFA megfejtése: Bőripari Fakelléktermelő Vállalat. Az udvarias KÖSZI nem más, mint a Könnyűipari Szervezési Intézet, a HITE viszont nem egyházi intézmény, hanem a Híradástechnikai Tudományos Egyesület. A BUP- TI a Budapesti Pedagógusok Továbbképző Intézete, a CSE- SZÜ pedig a Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemek rövidített formája. A becéző MIKI nem más, mint a Műszeripari Kutató Intézet, a TEXGRáF sem valamilyen középkori főúr, hanem egy Ipari szövetkezet nyomda- és csomagolástechnikai részlege. A RÁVISZ persze (kis betűvel írva) az Értelmező Szótár szerint: „valaminek a tetejére, felületére vezet”, mozaiknyelven: Rádió és Villamossági Szolgálat Szövetkezet. A DOHÉK nem egy rosszul szellőzött családot jelent, hanem Dohányértékesítő és Készletező Vállalatot, a VISZÉK ezzel szemben Villamosipari Szolgáltató és Kisgépgyártó Ktsz-t. A BARBO megfejtése: Kisállattenyésztő és Értékesítő Mezőgazdasági Üzemek Gazdasági Irodája. Hogy miért? Mert a Ma „magyar” a BRO pedig a „broiler” naposcsibe szórövidítése. A RADEL- KIS titokzatos módon azt jelenti, hogy Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet. A kíváncsiskodó MÉRLAB Mérés- technikai Központi Kutató La- boratórium, a feltételes módú HAFÉM feloldása: Fémipari és Camping Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet. Az ÍME pedig nem vállalat, nem intézet, nem szövetkezet, hanem íme az értelmezés: Ideiglenes műszaki előírások. A matematikai ismeretlen,' az IKSZ jó ismerősünk: az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat. A MECHAN nem hazánkba látogató nyugati turista, csupán a Flnom- szerelvénygyár műszaki és kereskedelmi irodája. A KÁ- LÁSZ-ról azt hihetné valaki, hogy ékezettúltengé8ben szenvedő gabonatartozék, pedig egy közgazdasági fogalom, a kötelező általános Ipari számlakeret. Az ÉPLAK sem frissen tatarozott házikó, ellenben az Épületlakatos Segéd- ioari Ktsz. Az ÉMÁSZ, az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nevét rejti, a CSOMTI a Csomagolás- technikai Intézetét. Végül két ipari gyöngyszem a főhatóságok háza tájáról: a KGMISZSZI (!) annyi, mint a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági Szervezési es Számítástechnikai Intézete, a NIMIGÜSZK!) viszont a Nehézipari Minisztérium Ipar- gazdasági és Üzemszervezési Intézete. Cs. B. .iiiiiiiiiiimniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiliniiiiiiiiiMiiitiiHimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiMiiiiimtimimiHiiMi,„nun. 31. — Erzsébet? — Igen. . — Khm... Khm... bocsánat... — Foxman, torkát reszelve, József felé fordulva bemutatkozik. — A fiatalurat még nem ismerem. A nevem Emanuel Foxman. — A vőlegényem... látja, professzor úr, milyen kedves fiú? Ugye, József, te igazán kedves fiú vagy? — Igen, igyekszem... A kedvedért. Csakis a kedvedért... — Képzeld, József, a professzor úr a delfinekről beszélt nekem... nagyon érdekes dolgokat mondott... hogy a delfinek nyelvét miért' nem lehet megfejteni... és hogy mennyire okosak, pedig őket nem a munka tette okossá... — Ha nem a munka, akkor mi teszi okossá az embert? A professzor hallgat, Mária, mintha vizsgázna,*úgy magyarázza Józsefnek az előbb hallottakat, hogy azzal a professzor tetszését is megnyerje. — Először is. az ember nem delfin és a delfin nem ember. — Ennyit én is tudok... — József morog, mint egy álmos kisfiú. — De mindezt csak a delfinek tudnák elmondani, ennyi delfinnel kapcsolatos rejtélyt csak a delfinek lennének képesek megmagyarázni. Nohát, de gyönyörűek! — József csak most veszi észre a medencét, a delfineket... Igazán gyönyörűek. Foxman csöndesen, elégedetten mosolyog. Aztán megszólal : — Nézze, fiatalember. Tudom, hogy maga rákkutatással foglalkozik. Válaszoljon nekem egy kérdésre: miért van az, hogy noha minden második ember rákban hal meg, az állatok közt szinte ismeretlen a betegség? — Az állatok többsége nem betegségben pusztul el. A többségnek egyszerűen nincs ideje arra, hogy valamilyen halálos betegséget szedjen össze magának. Mire megbetegedne ahogy mi, emberek a betegséget definiáljuk — már meg is ette egy másik állat. — Természetesen. De azért én elgondolkoznék azon. hogy a rák, a sejtburjánzás csak néhány kultúrnövényben és az embernél fordul elő... egyébként nem. — Azt hiszem, professzor úr, hogy az állatok eleve egészségesebben élnek, mint az emberek többsége. — József úgy érzi, hogy a professzor csak udvariasságból beszélteti, ezért le akarja zárni a beszélgetést. — Tudja, professzor úr, ha a véleményemet kérdezi, ennyit mondhatok mindössze: az állatok többet vannak levegőn,.. — Igen! Ez az! Maga nagyon értelmes dolgot mondott, tudja meg, fiatalember! S tudja-e, hogy hol a legtisztább a levegő? — Tudom. A vízben. — Bravó, fiatalember! Maga igazán pompásan gondolkozik! öröm magával beszélgetni! Most már értem magát, kedves Mária, mindent értek... és gratulálok. — Ugyan, professzor úr... ez a szakmám. Ezt tanultam. — És a megoldás? Mi a megoldás? — Ezt nem tudom. Sajnos, fogalmam sincs. — No, egyet ajánlhatok. Hallgasson ide. fiatalember! Az én intézetemben minden dolgozó számára kötelező a vízhez szoktatás néhány gyakorlatsorozata. Az én dolgozóim életében — én legalábbis ezt szeretném —. a víz nem idegen, ellenséges elem, hanem segítő orvos, jó lelkű barát. Nyugtatja az idegeket, gyorsítja az agyműködést, fejleszti az izmokat, s pompás levegőhöz juttatja a tüdőt, az eg-5-' szervezetet — Professzor úr, az úszás valóban nagyon egészséges... (F olytatjuk) 4
