Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

Ritka mesterségek Szikvizet vegyenek! Ezt a fikkantást ma már flam igen hallani csendes dél­utánokon a falusi utcán. Pe­dig valamikor elmaradhatat­lan volt, akár a drótostót, a köszörűs, s a többiek, akik egykoron házról házra járva, kur'Ohgatva kínálták a — mű szavat — szolgáltatást. Az egykori vándoríparosok nyomdokaiba lépő maiak ré­gen letelepedtek. Akinek szükségé van rájuk, megkere­si őket. Salgai Ferenc öt éve készít kinek a fröccshöz, kinek a máinkhoz szlkvlzet. „Törzs rétsági*’ — maga mondta így, nem csoda hét, amikor sok­féle munka utón negyven- egynéhány éves fejjel az eldu­gott tölt&műhely mellett dön­tött, — Még emlékszem Jakab bácsira, ő volt a szódás Rét- ságofl, Akkoriban mindenki csak így mondta: szódás, pe­dig ez nem helytálló. A szik- víznek víz, meg szénsav az alapanyaga. Hogy mit jelent a szóda? Arab szó? Látja, ezt nem tudtam, Azt jelenti, fej­fájás? Megint okosabb lettem valamivel. Szóval még én is tekertem az öreg Jakab gé­pének nagy kerekét, Akkor a kevérőt kézzel hajtották. A munka végén mindig adott egy formás kis félliteres pa­lackot szikvízzel. De tudtunk örülni neki! A nem túl nagy termetű ember akkurátusán, megfon­tolt, takarékos mozdulatokkal illeszti az egyik üveget a vil­lany mozgatta töltőapparótba, tovább billenti, teszi helyére a következőt, aztán a harma­dikat. Több nem is fér a ma­sina dróthálóval védett töltő- fejeihez, ugyanis éppen há­rom van belőlük. Jakab bá­csi gépén csak egy volt... — Tudja, itt, a műhelyben egymás kezébe adjuk a ki­lincset. Aki elmegy innen, hoz maga helyett valakit, mert a szikviz kell. Haj, öt éve még bambit is csinál­tunk. csatos üvegekbe, Nem­rég elvitték az utolsó itt ma­radtat is. Nagy tartályból zubog a víz, karcsú palackból sziszeg a széndioxid, hogy egy fé­nyes hengerben láthatatlanul összekeverje a lapát az alko­tó elemekét. Salgai Ferencen vastag műanyag kötény, arcát sűrű-erős acélháló védi. Tel­nek az Üvegek, magasodnak a ládák. Monotonon zümmög­nek, sisteregnek, sziszegnek a „munkatársak". — Szeretek egyedül dol­gozni, akkor nem zavar sem­mi, jól érzem magam. Meg így jobban oda is figyelek. Nem mindegy az, hogy az üvegben van-é elég víz, meg szénsav. Mire az első üveg körbeér, akkorra annak jónak kell lenni, de közben a másik két palackon is rajta a szemem. Meg aztán, ugye, fölrobbanhat... Az üvegbe nyolc, a ballonokba tíz at­moszférát nyomok, az nem csekélység. Ha egy-egy üveg néha szétpuffan, összeszalad a környék. Ilyen előfordul, mert nyáron van olyan nap is, hogy háromezer litert meg­csinálok, az pedig sok palack. Megy az ÁFÉSZ boltjaiba, vendéglőkbe, kocsmákba. Olyankor szomjasabbak az emberek, Ősszel nemigen kell a szikvíz. Meg aztán már in­kább a ballonok a keresettek, az üveges egyre fogy. Ki­megy a divatból. Otthon szi­font használnak az emberek, a közület meg ballont. Köny- nyebb kezelni, kiesebb he­lyen elfér, mint ugyanannyi üveg. Pedig de szép üvegek voltak valamikor! Minden mesternek, gyárnak külön! Itt van, ez Kont Oszkár buda­pesti műhelyéből utazott Rét- ságig, még ezerkilenszázhu- szonnyolcból, ez meg a Tátra Szikvízgyáré, itt domborod­nak az Üvegen a hegyek, emez meg Kopeczky Sándor nagy­oroszi mester palackja volt. Persze már nemigen találni ilyeneket, inkább csak vélet­len. Egy fontos, hogy a szik- víz jó ízű legyen. Ahhoz pe­dig nem az üveg formája szükségeltetik, hanem megfe­lelő víz, meg szénsav, Eny- nyi az egész. Hortobágyi Zoltán Társadalmi összefogással Óvodák épültek Az oktatáspolitikai fela­datok megvalósítását a Ha­zafias Népfront bizottságai a tárgyi feltételek javításához nyújtott anyagi támogatás­sal, valamint agitációs, neve­lő munkával segítették. A he­lyi tanácsoknak általában ló partnerei a népfromtbizott- ságok, s több helyen vették ki részüket az óvodaépítés­ből. így például társadalnii összefogással készült el a ma- gyamándori, a szendehely!, keszegí, dejtári, nagyoroszi, tereskei, érsekvadkerti, nóg­rádi, berkenyéi és cserhátha- lápi óvoda — egyarán a szü­lők és apróságok megelége­désére. Ipari termékek tőzegből Belorusz tudósok kidolgoztak ■ tőzeg melléktermék nélküli fel­dolgozásának technológiáját. Az erre a célra szerkesztett berende­zés teljesen feldolgozza a tőzeget, amelyből mintegy tízféle terméket, köztük takarmányélezztőt, szervez és ásványi nyersanyagokat, vi­aszt átüt elő. A lőzeg átalakítása közben visszamaradó anyagokat a levegő és a via tisztításához al­kalmazott szénesflrők gyártásában használják fal. Az aj technológia íren nagy hatásfokú és ártalmatlan a kör­nyezetre. A Nógráil megyei Nyomdaipari Vállalat hármas »zárttá kis­teleki telepén ebben az évien három és fél milliárd címkét gyártanak, javarészt szép kivitelű, jó minőségű öntapadósát A belföldi igények kielégítése mellett az idén először oszt­rák megrendelésre, úgynevezett SATO árazógépsfai.tg nyo­mását is megkezdték. ÜJ termékeik között szerepel a TIP— tít-as és az ÜNIFIX mosó-, mosogatószerek címkéinek elé* állítása, amelyek minőségét — a képen —1 Nádasdi János telepvezető és Nagy János gépmester csoportvezető ellenőr­zi. A nyomdászkongresszuson Bessenyei Pál szb-titkár kép­viselte a vállalatot Második „évfolyamát” kezdi meg az Üttörösarok, amely mostantól kéthetenként jelentkezik, hogy beszámoljon azok­ról az eseményekről, amik a megye általános iskoláiban, úttörőcsapatainál történnek. E tudósításokat kivétel nélkül maguk a pajtások írják; bárki tollat ragadhat, s papírra vetheti mondandóját, mi szívesen helyt adunk e rovatunk­ban. Mint ismeretes, az elmúlt iskolaév legjobb tudósítói nyáron sajtótáborban veitek részt, így érthető hát, hogy az első beérkező levelek írói közülük kerültek ki. De még mielőtt átadnánk nekik a szót, olvassunk bele Zele méri Csilla drégelypalánki pajtás levelébe, aki — bizonyára em­lékeztek még rá — a tízfordulós rejtvénypályáznt fődíját nyerte el, s jutalmul két hetet tölthetett a zánkai táborban. Még elutazása előtt ígéretet tett, hogy tudósítója lesz az Üttörősaroknak, íme az első levele. Riport, vitorlázás közben Nagyon jól éreztem magam és rengeteg élményben volt részem — olvashatjuk. — Meg­érkezésünk után ünnepélyesen fogadtuk a külföldi pajtáso­kat . . . nagy élmény volt, hogy olyan idegen nemzetisé­gű pajtásokkal ismerkedtem meg, akikről eddig csak szó­ban és keveset hallottam. A kongói gyerekekkel vi­torlázás közben készített ri­portot Csilla, természetesen tolmács segítségével. Megtud­ta tőlük, milyen a kongói gyermekmozgalom, hogyan él­nek, mivel töltik szabad ide­jüket. Sor került egy kulturális műsrora is, Erről írja: Meghallgattuk a japán kó­rust, bevezetőül a magyar himnuszt énekelték el..,, majd egymás után csendültek föl a szebbnél-szebb japán népda­lok. Aztán olvashatunk még a sétahajózásról, tábori kirán­dulásról, a számháborúról és még számos programról, vé­gül így fejezi be Zeleméri Csilla a levelét: „Az ott-töl­tött tizenhárom nap felejthe­tetlen élmény marad számom­ra." Ennek mi is örülünk, s várjuk az újabb beszámolót! Meghívás —- eleget teszünk RÉGI ARAB KÉZIRATOKAT TARTALMAZÓ RITKA KÖNYV A Firdausziról elnevezett tad- zsik köztársasági könyvtárban megjelent a régi kéziratok el­olvasásának kulcsa. Egy könyvről van szó, amely az arab ábécé több mint 60 Írás­módjának mintáit tartalmaz­za. Ázsiában és Ésgak-Afriká­ban sok nép használja az arab ábécét Ám az egyik ország­ban készült középkori kézirat nem mindig olvasható el egy­könnyen a másik országban. Történelmi okok folytán az arab írásnak rengeteg válto­zata volt. Ezeket az írásmódokat Hod- zsa Mirnuszein költő és kalig- ráfus gyűjtött© össze és rend­szerezte századunk elején, ő nemcsak különböző korok és népek írásbeliségét használta fel, hanem a mecseteket dí­szítő falfestményekbe furfan­gosan belefont arab ligatúrát is. A könyvben benne van az a táblázat is, amelyet Mlrhu- szelií készített a régi titkos­írások megfejtéséhez. „Nagyon sajnálom, hogy az újságírókkal és a tábor többi tagjával nem találkozhattam. Nagyon szeretnék a sajtótá­borba eljutni, erről még ál­modom. Remélhetek-e még, hogy az idén eljutok?” — ír­ta még a nyár végén az egyik legszorgalmasabb tudósítónk Nádújfaluról, Kotroczó Ró­bert. Most ismét írt, immár az új tanév kezdetének ese­ményeiről, s arra kér bennün­ket, hogy korábbi ígéretünk­höz híven látogassunk el is­kolájába. Ügy tervezzük, hogy novemberben erre sor kerül. Éppen ezért megkérjük Robit, szervezze meg ezt a ta­lálkozást, amelyen nemcsak az „újsággondokról”, hanem az úttörőéletről Is szó esik majd! A másik válaszunk már nem ennyire biztató: sajnos, az idén már nem lesz sajtó­tábor. Csak 1981. nyarán ta­lálkozhatnak ismét a legjobb tudósítók, ezúttal Salgóbá- nyán, a szovjet és szlovák gyerekek társaságában. S úgy hírlik, nemcsak a program lesz izgalmasabb a júliusinál, hanem hosszabb lesz a táboro­zási idő is. Minden últörőraj... Pásztóról, a Dózsa György úti Általános Iskolából min­dig kellemes híreket kapunk, remekül dolgoznak az úttörők, Kádárkúti Enikő nyolcadik osztályos pajtás, a sajtótábor raj vezető-helyettese írt: — A ÍÍÖGRÁD-ot olvasva örömmel fedeztem föl, hogy ismét —■ elkezdődik a Bará­tunk ez újság akció. Feleleve­nednek előttem a gazdag él­ményekkel teli nyírjesi na­pok. amelyeket a sajtótábor­ban töltöttem. Kívánom, hogy minél többen jussanak majd el, és hasonlóan érezzék ma­gukat, mint mi . . . mindig szívesen gondolok vissza, ahol a sok játék mellett rengete­get tanultunk Is. Ma már másképpen veszem kézbe a8 újságot . . . Minden úttörőraj benevezett nálunk a Barátunk az újság akcióba Vállaltuk, hogy fi­gyelemmel kísérjük a gazda­sági, politikai események mel­lett a nógrádi kisdobosok és út­törők életét, valamint tudósítá­sokat küldünk, Enikő arról is beszámol,' hogy az elmúlt hónapban va­lamennyi úttörő három óra társadalmi munkát végzett az Iskola és környéke szépítésé­ért, az úttörőrajok és őrsök gyalogtúrán, ügyességi verse­nyen vettek részt, de nem fe­ledkeztek meg legfontosabb munkájukról, a tanulásról sem; intézkedéseket hozott az UT a tanulmányi munka jobbítására. Dohányzás vagy egészség? Közismert tény, sajnos,’ hogy már az általános iskolá­ban néhány gyerek „nagyko­rúságának bizonyítására” al­kalmanként előveszi az ott­honról csent cigit, és rágyújt. Hogy ennek milyen következ­ményei lehetnek, voltaképpen ezt firtatta riportjában Vajda Szilárd salgótarjáni ötödikes tanuló, aki a megyeszékhely városi tanácsán, a budapesti Országos Kardiológiai Inté­zetben és két salgótarjáni or­vosi körzetben is erről érdek­lődött élete első riportjában.’ Ebből következik egy kia részlet: — Milyen betegségeket okoz: a dohányzás? — kérdeztem dr. Muzsnay József főorvostól, a Salgótarjáni városi Tanáce egészségügyi osztályán. — Légcsőhurutot, érszűk ü-' letet, szívbetegséget és tüdő­rákot Az Országos Kardlográfiat Intézet előtermének falán ez áll: Tilos a dohányzás! A portás mégis dohányzik . . , — A dohányzástól megbe­tegedett emberek Aballgeten; egy szanatóriumban vannak, a betegségük: légcsőhurut Naponta kétszer másfél órát tartózkodnak egy cseppkőbar- lansban, mert itt a cseppkö­vekben penlcllüngombák ta­lálhatók — mondja Tóth Jó- zsefné asszisztens —, a bar­lang hőmérséklete 12,6 Celst- us-fok. Egyébként ezek az emberek az orvosok háta mö­gött dohányoznak . .. T. L. Négy nap Ráróspusztán Köteleznek a követelmények A KISZ tisztségviselőinek és aktivistáinak felkészítését a városi, járási, megyei bizott­ságok végzik. Mindez nem jelenti azt, hogy nincs lehe­tősége egy üzemi KlSZ-veze- tésnek arra, hogy néhány na­pos táborozás keretében fel­dolgozza az időszerű üzemi té­mákat, hogy részleteiben is megismerkedjen a mozgalmi teendőkkel. Az ELZETT Mű­vek berettyóújfalui és szécsé- nyi üzemének KlSZ-esel éltek a lehetőséggel és a közelmúlt­ban négynapos közös felkészí­tést szerveztek a balassagyar­mati járási KlSZ-bizottság ve­zetőképző táborában, Rérós- pusztán. A tábor vezetőinek meghí­vása alapján alkalmunk volt az egyik nap programját megis­merni. Veres Margittal és Hakkel Bélával váltottunk szót, a többi között arról, mi az előnye ennek a felkészítés­nek? — Elsőként említem — kez­di Hakkel Béla, a szécsényi' gyáregység KlSZ-bizottságá- nak titkára —, hogy a felké­szítésen azok vesznek részt, akik irányítói, felelősei az üzemi KISZ-életnek, és nem azok, akik „nélkülözhetők” a munkahelyen — állítja hatá­rozottan. — Sokan úgy érkez­nek egy járási vagy megyei táborba, hogy ott kellemesen töltsék el a néhány napot, esetleg hazaérkezés után el­mondják, mi volt... — hivat­kozik egy másik tapasztalatá­ra. — Veres Margit véleménye? — Én nagy előnynek azt tartom, hogy táborunk részt­vevői nem az általánosságok­kal telített előadásokat hall­gatják és ezeket viiatják, ha­nem az üzemi és az azokhoz kapcsolódó mozgalmi felada­tokat beszéljük meg — ma­gyarázza a berettyóújfalui gyár KISZ-bizottságának irá­nyítója. A tábor szervezése a két üzem gazdasági, politikai és társadalmi szervezeteinek tel­jes egyetértésével valósult meg. A munkaterületek Veze­tői így nem a kikérőkből tud­ták meg, hogy valamelyik KISZ-vezető miért lesz távol munkahelyéről néhány napig. A legfontosabb talán az, hogy tudják, miért szervezik, és azt követően miben számíthatnak a KISZ-esek segítségére. A tábor programja a felké­szítés mellett a szabad idő tar­talmas eltöltésének lehetőségét is nyújtotta, a viták mellett lehetőség volt arra, hogy Nógrád megye gazdag törté­nelmi, természeti, néprajzi, munkásmozgalmi nevezetessé­geivel Is megismerkedjenek az ELZETT-es fiatalok. — Voltunk a Karancs hegy­ség, egyik mesébe illő völ­gyében és felkerestük a fák között rejtőző Nógrádi Sándor partizán-emlékmúzeumot és a hegyektől övezett Salgótar­jánt — újságolja Hakkel Bé­la. A Haidú-Blhar megvei fia­talok elragadtatással beszéltek a föld alatti bányamúzeumról, amelyben eredeti körülmények között ismerték meg a nógrá­di bányászok nehéz de mégis szép munkáját. Elismerően szóltak a város építészeti re­mekeiről, a KISZ salgóbá- nyal vezetőképző iskolájáról ahol az iskola igazgatója mu­tatta be a képzési körülmé­nyeket. Emlékezetes marad a Kossuth-díjas szobrászmű­vésszel, idős Szabó Istvánnal történt találkozás, amelyre a művész benczúrfalval műtefJ mében került sor. Hollókő, a Cserhát vidékének legkedvel­tebb és legszebb kirándulóhe- 'ye, csak növelte az élmény­halmazt. A felkészítő egyik kiemel­kedő eseménye volt az a fó­rum, amelyen a két üzem vezetői adtok választ a fiata­lok kérdéseire. A meghívott vezetők elismerően beszéltek a fiatalok helytállásáról és őszintén szóltak a KISZ-esek közreműködését igénylő fel­adatokról is. — Az a jellem­ző, hogy fiatal dolgozóink ma­gukénak érzik az üzemeket, annak minden gondjával és feladatával — összegezte ta­pasztalatait Róka Miklós, a szécsényi gyáregység vezetője. Tóth József, a berettyóújfalui gyér igazgatója arra kérte a fiatalokat, hogy az eddigieknél is többet tegyenek és nagyobb részt vállaljanak a teendők­ből. Az ELZETT-üzemekben dolJ goző fiatalok előtt a bizonyí­tás lehetőségének határai nem szűkre szabottak. A felkészí­tés szükségességét pedig azzal tudják igazolni, ha a követ­kező hetekben, hónapokban színvonalasabb munkával se­gítik az üzempolítikaí célok megvalósítását. Rác/, András NÓGRÁD - 1980. októbei 21., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents