Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-15 / 242. szám

Gondolatait a vállalati belső mechanizmus tartalékai cikksorozathoz Nagyon megragadta figyel- soron a termelő létszámból ségek eltűnnek, s hiába min­memet a NÖGRÁD sorozata, szippantják fel jó fizetésért, mivel egy (sok gond gyöke- könnyű munkáért, s végső so­rét jelentő) létező problémát ron az össztársadalmi érdek- szárnyai alatt csak többszörös den gazdasági ösztönzőrend­szer, ha a nagyvállalat védő és tartalékot vett elemzés alá. A cikksorozatot elolvasva to­vábbi gondolatok ébredtek bennem. 1. A vállalati mechanizmus­nak van egy nem elhanyagol­ható személyi feltétele: a kü­lönféle szintű vezetők. A vál­lalati kialakulás során (a cikk­sorozatban említetten) az osz­tályvezetők főosztályvezetők­ké. a főosztályvezetők igazga­tókká, az igazgatók vezérigaz­gatóvá léptek elő. A külön­kel ellentétben. 3. A kialakított nagyválla­lati mechanizmusnak (a ru­galmatlansága, nehézkessége, paradoxonjain felül) van egy nagyon komoly költségkihatá­sa, éspedig az úgynevezett áttétellel hat a már mennyi­ségükben nem kevés számot kitevő kisebb egységekre. így ezek sincsenek ösztönözve közvetlenül a népgazdasági igények teljesítésére, összességében a .cikksoro­vállalati általános költség. Ez zatban leírtakkal messzeme­az esetek többségében eléri, sőt meg is haladhatja a gyári, üzemi általános költségeket. Jelenleg (de az 1979. novem­ber 1-i gazdasági szabályozó- rendszer változás bizonyítja, féle, sokszor párhuzamosan hogy korábban is (árainknak, egységeknek az őket illető működő, egymás munkáját - ..................................... J;— ~-1- -■*— k oordináló egységek vezetői szakemberek vállalatok és a népgazdaság egészének életében. nőén egyetértek, s a követke­ző javaslatok fogalmazódnak meg bennem, igaz fenntartá­sokkal ; — A nagyvállalati irányító mechanizmus adja vissza az nagyon értékes voltak közvetlen területükön azonban egy bizonyos idő után teljesen elszakadnak a „ter­meléstől”, kiesnek az általá­nos mozgató ütemből, távol­kerülnek az őket végül is el­tartó bázistól, s a legrosszabb, hogy alkotó munka helyett erejüket, szakképzettségüket, nagyrészt a „Parkinsón-féle” problémák kötik le. Tehát az értékes szakembe­ezzel együtt költségeinknek jogköröket (sajnos, csak rész­óriási szerepe van a gyárak, megoldás). — A nagyvállalati irányító mechanizmust felül kell vizs- Növelni kell exportunkat gálni,^ átalakítani, ^ (sajnos, olyan feltételek mellett, ami- hosszú időt vesz igénybe, s a----- —-í’í >-=—1—>- se j ó kor a külföldi versenytársaink felülvizsgáló bizottságok száma nőtt, az általuk nyúj­tott termékek színvonala eset­leg jobb a mienknél, áraik biztos, hogy érdekeltek a megoldásban). — A nagyvállalati (tröszti) pedig 20—30 százalékkal ala- irányító mechanizmust meg csonyabbak. Bizony a közvetlen költsé­kell szüntetni (le kell építe­ni), önállóságot adni az arra geknél (amely általában az ár képes egységeknek, (vannak reink, akiket a társadalom ne- 40-50 százaléka) minden tar- azért j^ól működő vállalatok héz munka és ráfordítás árán talekot mobilizálnák a gyár- 1S> azonkívül hová tesszük az „kitermelt”, távolkerülnek an­nak megoldásától, amire elhi­vatottak, s bizony ebbe a nem alacsony fizetés “és egyéb le­egységek, míg a közvetett irányító apparátust). (rezsi-) költségeknél (amelyek fajsúlya körülbelül ugyanaz, null¥ a lc- mint a közvetlené) a nagyvál- nem hetőségek miatt egy idő után lalati nem ^termelő irányitól érett^a a jWjpgaz­bele is nyugodnak, A helyük­Egy biztos! Ha a nagyválla­lat a népgazdasági igényeket tudja teljesíteni, meg­nagy fajsúllyal szerepel, s be dasági követelmény pedig az, kell építenünk az árba, ha hogy gyorsan, jó minőségben, nyereséget is akarunk. így ne eladható áron termeljünk! Ha is csodálkozzunk, ha terméke- ezt a kritériumot kis gyárak re lépő vezetők nagy része pedig nem mindig felel meg a követelményeknek, de jobb hí­ján kinevezik őket. 2. Az előbbiekhez tartozik még, hogy a különféle igaz­gatóságok, főosztályok nem­csak vezetőket, de alkalma- érintő probléma: a nagyválla- zottakat is igényelnek. Ezek- lat egészében a nem jövedel- nek a nagy többségét végső- mező és kis hatékonyságú egy­ink exportjára vagy állami dotáció kell, vagy külföldön el nem adható. (esetleg tsz-üzemágak) tudják teljesíteni, akkor azok telje­sítsék! Maximum a munkájú­4. Még egy, a hatékonyságot koordinálja, de Soltész Sándor, VEGYÉPSZER Ma még aprópénz... Nagyüzemeink többsége nyék, öntöző- és egyéb be- alaposan szétszabdalt földe- rendezések, ültetvények és ken gazdálkodik. Ha egy ve- sok minden más lehet rajta, zető szakember ellenőrző Mindezekért pedig az esetle­közismerten eléggé korláto­zottak a lehetőségek. Az is természetes, hogy kell épü­let, kell gép és így az üzem körútra indul, nem ritkaság, ges földcserénél fizetni keli! belső fejlesztése az esetek hogy 30—40 kilométert, ese- Ezt senki nem vitathatja. El­tenként még többet is autóz- végre, mindezek a létesítmé­többségében delkezésre kimeríti a ren- álló kereteket. annak az okát, hogy miért nem „tömöreb­bek” a gazdaságaink. Márpedig a tömörítéssel jelentkező azért sem szabad késleked- A válasz nünk, mert nyilvánvaló, hogy (Vége.) Keserű József hat, amíg gazdasága egyik nyék értéket képviselnek. Egyszóval nagyon nehéz elő- végéről eljut a másikig. Két- Más kérdés persze az, hogy teremteni a földcseréknél ál­három, néha több nagyüzem az átvevő gazdaság számára tálában jelentkező térítés ősz- területei mozaikszerűen éke- hogyan jelentkezik ezeknek szegét. Valahol itt kell tehát lödnek egymásba. Ez megne- a létesítményeknek a tényle- keresnünk hezíti a szakmai irányítást, ges használati értéke, az ellenőrzést Évente sok • Az sem elhanyagolható kér- száz munkaóra esik ki a dés, hogy miből lehet kifi- nagy értékű gépek szükség- zetni a cserénél szerű átcsoportosítása alkal- értékkülönbözetet- mával és éppen a legnagyobb egyszerű: a fejlesztési és az az erősen tagolt területekből dologidőben. Az összefüggő amortizációs alapból, illetve adódó többletköltségek, ame- területek esetében elkerülhe- kedvezőtlen termőhelyi adott- lyek a csere alkalmából tő belső szállítások tonna- ságú szövetkezetek a fejlesz- egyes esetekben fizetendő el- számra emésztik az egyre tési hozzájárulásból is fizet- lenérték-térítés összegéhez dráguló üzemanyagot- Or- hetnek. S ha mindez nem viszonyítva eddig csak apró- szágosan legalább 80—100 elég, — elvégre helyenként pénzként mutatkoztak, mind­ezer hektárnyi föld cseréjére nem kis összegről van szó inkább számottevő köítségté- lenne szükség ahhoz, hogy ez —, úgy ilyen célra a bank nyezőkké nőnek, az áldatlan állapot megszán- is ad hitelt jék. Csakhogy a fejlesztésre A termőföldek cseréje, a földrendezések kérdése rég­óta napirenden levő feladat. Sok minden változott is: 1977-ben például több mint 42 ezer, 1978-ban majdnem 55 ezer, és tavaly is 42 ezer hektár cserélt gazdát. A gazdasági és társadalmi érdek azonban többet, gyorsabb előrehala­dást igényelt volna. A gaz­daságok vezetésének kétség­kívül sok más fontos felada­ta volt. A növekvő hozamok, a termelés műszaki színvo­nalának szinte robbanássze­rű változásai kétségkívül le­kötötték az irányító szakem­berek figyelmét, igényelték teljes1 energiájukat. Mégsem hihető, hogy a földcserékre ne gondoltak volna. Az esz­közök jobb hasznosítása, a takarékosabb gazdálkodás, az alacsonyabb önköltség, és mindezek következménye: a versenyképesebb termelés — a gazdasági vezetés állandó­an napirenden levő témái — a földcserékre, mint kézen­fekvő lehetőségre feltétlenül felhívta a figyelmet- Mégis, ha a vontatottan megvalósuló földcserék okát nem kereshetjük a szubjek­tív tényezők között, akkor joggal az érdekeltség hiányá­ra gyanakodhatunk. A termőföld legtöbbször már nem ősállapotban levő pusztaság. Majorok, különfé­le üzemi épületek, építmé­Kérdések és válaszok iparkodnunk kell, hogy L/OigOZUÍlK, megőrizhessük eddigi vívmányainkat, és lerakjuk továbbfejlődésünk alapköveit. Munkánk lendületét, elért ered­ményeinket az egész világ elismeri. A bajok, a gondok, az előforduló melléfogások elle­nére is kiegyensúlyozottan élünk. Az is igaz, hogy sokat dolgoztunk, nem sajnáltuk az időt, a fáradságot, az áldozatokat, hogy így legyen. Hiszen csakis ilyen módon érthettük el fejlő­désünk mai tiszteletreméltó lépcsőfokát. Még­is igazat kell adnunk azoknak, akik óva inte­nek az elégedettségtől. Minél fentebb áll az ember, annál nehezebb elérni a következő lépcsőfokot. Márpedig tovább kell lépnünk, hiszen a tartós álldogálás elveink és bizonyos vívmányaink feladását jelentené. Hogyan to­vább? Ez most tehát a kérdések kérdése. S erre adta meg pártunk XII. kongresszusa a helyes, kézenfekvő választ: együtt, közös erő­vel! A jelszavak erejét, hatásfokát vagy igazol­ja, vagy megcáfolja az élet. A mi jelszavunk­nak életté, valósággá kell válnia, mert jele­nünk és jövőnk fundamentuma. Csakhogy amilyen nagy erő van az összefogásban, épp olyan nagy dolog megteremteni. Nagy igazsá­got kell felmutatni ahhoz, nagy célokat fel­villantani, hitet, emberséget árasztani, hogy népünk apraja-nagyja valóban összefogjon. A nagy igazságot és a vonzó célt a mi pártunk már akkor felvillantotta, amikor a szocialista haza felépítését tűzte programul mindannyi­unk elé. A hit, az emberség melege sem új­donság nálunk, hiszen a szocialista demok­rácia fejlődése, örvendetes kiteljesedése mind erősebbé teszi a közösségek, az egyes emberek egymásra találásának, alkotó, cselekvő ked­vének, közéleti kiállásának kibontakozását. Mégis ez az a terület, ahol nem tarthatunk pihenőt, ahol állandó, egészséges elégedetlen­séggel kell mind többet és többet tennünk és követelnünk. A jó közhangulat, közösségi szellem, szót értés megteremtése nem egy, sem tíz, vagy száz ember dolga, nem csupán a vezetőké és nem is csak a kommunistáké. Mégis elsősor­ban a párt, a kommunista párttagság felelős azért, hogy társadalmunk irányítói, valamint a dolgozók milliói között állandó szoros és gyümölcsöző legyen a kapcsolat. A jó kapcso­latteremtés nem áll nálunk példa nélkül. Elég csak az év első felében megtartott, a XII. pártkongresszus és az azt követő választások előkészületeit megemlíteni. Talán még soha nem mozdult meg annyi jó erő, soha nem ve­tődött fel annyi jó ötlet, gondolat, nem sütött annyira a közéleti érdeklődés melege, mint a két nagy politikai esemény idején. Egész or­szágunk közvéleménye elismeri, hogy a kom­munisták jól vizsgáztak az össznépi tanács­kozás, a közös fejtörések sodrában. Azt vi­szont a kommunistáknak kellett meglátniok, hogy ma már a pártomkivüliek százezrei sora­koznak fel mögöttük, hogy velük egy akarat­tal, azonos hőfokon, bízva, gondolkozva mun­kálkodjanak a mindannyiunknak egyaránt jó, szocialista társadalom felépítésén. Egyetlen kommunista számára sem lehet közömbös a nagy párbeszéd során felsorako­zott erő és tettrekészség, de az sem, hogy az ünnepi percekben fellobbant aktivitás állan­dósuljon és a hétköznapok hajtóerejévé vál­jék. Ezt elérni már jóval nehezebb feladat, de éppen a tanulságok fényében sikerrel meg­oldható. A legnagyobb tanulság az, hogy dol­gozó tömegeinkben mind nagyobb a politikai érdeklődés, az emberek igénylik a párt kö­zelségét, benne látják a vezető erőt, készek az együttgondolkodásra, a közös cselekvésre is. Kétségeikre is a párttól várják a választ. A gazdasági gondok, a világpolitikában ki­rajzolódó feszültségek sokakban keltenek nyugtalanságot, aggodalmat, indukálnak kér­déseket. Az emberek éhesek a válaszokra, to­borozni sem kell a hallgatóságot egy-egy vi­tára, megbeszélésre, tájékoztatásra. S ahol a kommunisták elébe sietnek ennek a termé­szetes igénynek, ahol őszinte választ adnak mindenkinek, ott különösebb utánjárás nél­kül is megteremtődik a szoros kapcsolat. Ám nem kell idegenkedni attól a bizonyos aprómunkától, az utánajárásoktól, egy-egy ember gondjainak, kétségeinek tisztázásától sem. Mindenkire szükségünk van, nem lehet közömbös egyetlen dolgozó állásfoglalása, ma­gatartása, jó vagy rossz közérzete. Az egyik tsz nemrégen nyugdíjazott elnöke mondta el, hogy ő bizony annak idején házról házra jár­va, hónapokig tartó viták, ellenkezések során hozta össze azt a magot, amelyikkel a mai jő szövetkezet alapját megvetették. Egy felké­szült kommunista mindig fel tud villantani valami jó célt, ráadásul hite, sugárzó meg­győződése is van. S ma már nemcsak a sza­vak erejével érvelünk, érvnek itt van egy nem is akárhogyan működő szocialista ország.' van mozgató erő, ott van vállal­kozókedv is. Ahol a töprengések­re, kétségekre kielégítő választ adnak, megnő a bizalom, fellobban a cselefcvőkedv. A tisz­tán látókat nem ijeszti, hogy még távol va­gyunk a bőség szocializmusától. Megértik, hogy a mai világban a nyilvánvaló fejlődés sem teremt zavartalan gazdasági biztonságot. S azt is megértik, hogy egyik naplói a má­sikra erőink minden megfeszítésével som lábalhatunk ki a külső és belső gazdasági ne­hézségek okozta bajokból. Néhány közömbös, kishitű, magának élő embert kivéve senki kedvét nem szegik, inkább mozgósítanak a felvetett gondok, ha az emberek érzik a bizal­mat, ha keresik őket, ha szót akarnak érteni velük, ha közös munkára, közös cselekvés­re hívják őket. Ahol Nagy gondot fordítanak a különböző gépek karbantartására, illetve javítására a Kőbá­nyai Porcelángyár balassagyarmati Szemében. Egy-egy gép meghibásodása esetén tekin­télyes mennyiségű tárcsa- és fóliakondenzátor gyártása válik lehetetlenné. Zöld Tamás és Czibulya Béla műszerész — képünkön — LCC tárcsaforrasztó automata karbantartá­sát végzi. —bábel-felv.— Melyikből inna szívesebben? Bizonyítás helyett — felkészülés A szorítóvá lett gazdasági a bizonyítás ettől többet ki- két illeti. I! Nos, nemhogy környezetben is bizonyításra vánt volna — mondja Kecskés előreléptek volna, romlottak a szánta idei évét a salgótarjá- László igazgatóhelyettes. — mutatók. A tavalyi 12 száza- ni öblösüveggyár. Alig titkolt Legutóbbi nyereségünk a költ- lékos selejt idén másfél szá- reménye volt, hogy látványos ségnövekedés hatására idén zalékkal több. S ez a csekély, sikerrel válaszol a gondoktól 37 millió forintra apadt, mi másfél százalék többlet is ér­terhes körülményekre, s ezek- 55 milliót terveztünk. Ennyi zékeny érvágás az öblösüveg­hez mérten ugyan, de kiugró már fedezetet nyújt az idei gyárnak. eredményekkel zárhatja a pró- bérfejlesztésre, s mellette nem Nem adhat okot elégedett-^ batevő esztendőt. kell tartani a devizakiterme- ségre a sorozatnagyság sem. Finiséhez közeledik az év, lési és fedezeti hányad visz- Elaprózott tételekből áll az mégsem látni a felhőtlen szaesésével. , export, és hasonlóak a bel­öröm jeleit a gazdasági igaz- A jelentékeny summa meg- földi rendelések is. gatóhelyettes arcán. Pedig szerzésére minden eszközt — Ezen viszont most már nincs okuk eddigi eredménye- megragadtak A magasabb ex- sürgősen változtatni kell — ik miatt pironkodni. Csakhát portárak érvényesítése is egyik szól határozottan Kecskés az az alig titkolt remény... volt ezek közül. Az ötmillió László. — A gazdaságosabb — A tavalyi nívó megőrző- dollárra tervezett árbevétel 15 sorozatnagyság céljából ér- sére futotta erőnkből, holott százalékkal több a tavalyinál, tékelemzéses módszerrel ven­-s tíz százalékát áremeléssel déglői pohárcsaládokat alaki­hozzák. tunk ki. Az Amfora is ezt ké-í Nem sikerült hasonló lé- rí tőlünk: inkább legyen ke- pést tenni a hazai piacon. Lé- vesebb fajta, de az célsze- nyeges áremelésre nem ke- rűbb, s legyen belőle elegen- rült sor. Kezdeményezték dő. ugyan az arannyal festett Hogy melyikből gyártsák áruknál, a vevők azohban in- majd a legtöbbet, arra felmé- kább elálltak a rendeléstől. S rés segítségével keresik a vá- ez azt jelentette, hogy az ol- laszt. Megkérdezik a fogyasz- csóbb termékek felé tolódott tót: ön melyik pohárból inna el az összetétel, ami nem elő- szívesebben? összegezve az nyös a gyárnak. esztétikai ítéleteket, kiegészít­Az esztendő második felé- ve azt a célszerűségi és gyárt- ben felülvizsgálták a költség- hatósági szempontokkal — a gazdálkodást, s némely teen- vevőkör nagy részének megfe- dőt átértékeltek. Tették ezt lelő típust készítheti nagy azért is, mert akkor már bi- szériában a gyár. zonyosra vehették, hogy a tér- Ügy varinak most valahogy melési értékben várható le- az öblösüveggyárban, hogy maradást költséggazdálkodás- egyik szemük sír, a másik sál kell ellensúlyozni. meg nevet. Örülhetnek, mert — Egyes költségigényes fel- látnivaló már, hogy az első adatokat elhalasztottunk — kilenc hónapra esedékes nye- mondja erről Kecskés László, reséget bizton bekaszírozhat- — Építőipari karbantartások- ják, s ez méltán biztat szén ról, fenntartási munkákról van reménnyel az egész esztendőt szó. Másoknál házilagos, te- illetően is. Mégsem tudnak hát olcsóbb megoldásokkal he- megbékélni vele, mert lehe­lyettesítettük az eredetit. Ra- tett volna a haszon több is, dikálisan, mintegy másfél mii- ha..: Ha több idő, energia és lió forinttal csökkentettük a figyelem marad egy sornyi csomagolási költséget. Sokat teendőre, mely beleszólhatott segítene a készárúkészlet mér- vplna a nyereség gyarapodá- séklése. Reméltük, tízmillió sóba. forinttal sikerül apasztani ed- így hát nem annyira a bi-: dig ebből négymillió van. zonyítás, mint inkább a fel­Hiába, vagon nélkül bajos készülés esztendeje ez az idei szállítani! az öblösüveggyárban. Ami a gyártási vesztesége- Szendi Márta NÖGRÁD — 1980. október 15., szerda <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents