Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

Több cukor a nógrádi répában Vásárlátogatóban Megkezdődött a cukorgyártás Vélemények csokorba kötve Telnek a hatalmas répaúsz- tatók a selypi cukorgyárban. Jól megrakott pótkocsis te­herautók várnak, hogy meg­szabaduljanak terhűktől, s a gyárudvaron minden más zajt elnyom a vízágyúk dübörgése, ahogy a vagonokból veretik ki a cukorrépát. A gyártás megindulásáról, a termés feldolgozásáról beszél­getünk Nérey Ernővel, a me­zőgazdasági főosztályvezető helyettesével. — Az idén később kezdték a cukorrépa feldolgozását. Mi­ért? — A kedvezőtlen időjárás hatása megmutatkozott a ré­pánál is. A cukortartalom ta­valy 16 százalék volt, most csak éppen eléri a 14,5 száza­lékot. Ez arra mutat, nem számíthatunk a tavalyihoz ha­sonló kiemelkedő cukorter­mésre. Ez nemcsak Nógrád megyére vonatkozik, országo­san is jellemző. Ezért vártunk a gyártás beindításával, ugyan­is a cukortartalom növekedé­sét reméltük. — Milyen termés várható, hogyan alakul a hozam? — A termésbecslés kedve­zőbb képet mutat, mert a több, mint 14 ezer hektárnyi területről 510 ezer tonna ter­mést várunk, ami 36 tonnát jelent hektáronként, a tavalyi 34-gyel szemben. Ez a terme­lők jó munkájának, hozzáér­tésének bizonyítéka. — A felkészülés során nem csak karbantartási munkákat végeztek, hanem —, ha jól tu­dom — korszerűsítettek is. — Valóban így van, az ed­diginél nagyobb erőfeszítése­ket tettünk a gazdaságosabb cukortermelésre és az ener­giatakarékosság javítására. Mindkét gyáregységben időben végrehajtottuk a rekonstruk­ciót és felkészültünk a cukor­répa fogadására. Az üzemi főpróbák eredménye kedvező volt, most már a termelésen a sor. — A szállítással gond szo­kott lenni. Tettek ennek elke­rülésére valamilyen intézke­dést? — Igen, már az idény meg­kezdése előtt egyeztettük a feladatokat a MÁV-val és a Volán-vállalatokkal, mindkét partner ígéretet tett a szük­séges szállítókapacitás biztosí­tására, a Volán 2. számú Vál­lalata még a rakodásban is segítséget nyújt az egyes gaz­daságoknak. A gyár is és a szállító vállalatok is messze­menően figyelembe veszik a mezőgazdasági üzemek nehéz­„Zöld szalag" a Buna kombinát körül X Halle megyei Buna vegy­ipari kombinát az NDK egyik legismertebb, legnagyobb ipa­ri üzeme. Szinte nincs is olyan ága a népgazdaságnak, amely ne használna fel valamilyen itt gyártott terméket A vegyipari üzem közelsége általában nem kedvez a kör­nyezetnek, bármilyen korsze­rűek legyenek is berendezései. A kombinát vezetői ennek a ténynek a tudatában határoz­ták el — a környék lakói vé­leményének meghallgatása után —, hogy zárt zöldöveze­tet teremtenek az üzemóriás körül Az úgynevezett „zöld sza­lag” tervét a merseburgi já­rási tanáccsal közösen dolgoz­ták ki. Eszerint az év végéig legalább 120 ezer fát és bok­rot ültetnek el a kijelölt te­rületen, de a következő évek­ben is tovább folytatják a fá­sítást. Így 300 hektár kiterje­désű zárt zöldövezet létreho­zása válik lehetővé. Ez akkora terület, ami a levegő tisztasá­gának védelme mellett még jelentős erdőgazdasági hasz­not is hoz a következő évek­ben, évtizedekben. A nagyarányú munkába a kombinát közvetlen közelében levő falvak lakossága is be­kapcsolódott, anyagi segítség­gel, társadalmimunka-válla- lással. Tavakat, szökőkutakat, pihenőhelyeket építettek már eddig, és terveznek a jövőben j is a „zöld szalag” egész hosz- i szában. 1 Kiszolgálva vagy kiszolgáltatva ? A jelenlegi ötéves tervben a lakossági fogyasztás bői- vülésének kétszeresét teszi ki a fogyasztói szolgálta­tások növekedése. Ez az első eset, hogy az utóbbinak a fejlődési ritmusa gyorsabb, mint a fogyasztás egészéé, mivel az 1960 és 1970 közötti évtizedben — mint korábban is — elmaradt attól, a negyedik ötéves tervben pedig lé­nyegében azonos mértékű volt. Van mit pótolni, van mit javítani! S ez főként akkor igaz, ha figyelembe vesszük: a következő években nincs mód az életszínvonal jelentősebb növelésére. Éppen ezért a szolgáltatások fontossága ugrás­szerűen emelkedik. Ne feledjük: a mindennapi élet e terü­leten a legszélesebb lakossági rétegek szereznek ismétlődő benyomásokat, tapasztalatokat, azaz a közhangulatot javítja vagy rontja mindaz, ami itt végbemegy. Csupán a fogyasztási szolgáltatások esetében — a lakás­karbantartástól egészen a fodrászatig — 500 milliárd forint értékű állóeszköz zavartalan használatáról kell gondoskodni. S ez korántsem a szolgáltatások teljes köre, mert e fogalom ma már sokkal tágabb értelmű, az OTP, a takarékszövetke­zetek lakossági pénzügyi tevékenysége éppúgy beletartozik, mint az egészségügy, az oktatás, a szállítás, a telefon, s ter­mészetesen a termelés kiszolgálásának sok mozzanata úgy­szintén. A Minisztertanács a közelmúltban foglalkozott a szolgáltatások fejlesztésével, a szolgáltatási szervezet kor­szerűsítésével, részeként annak a tervszerű és folyamatos munkának, amelynek keretében a kormány immár több mint egy évtizede következetesen figyelemmel kíséri az elért eredményeket, s nem kevésbé a gondok enyhítésének lehető­ségeit. Tagadhatatlan a haladás. Napjainkban a szocialista szek­tornak 18 ezer szolgáltatóhelye van — ami viszont meghök­kentő: ezeket mintegy háromezer cég működteti! —, s 95 ezer magánkisiparos szintén a lakosság rendelkezésére áll. összesen 160 ezer ember dolgozik a fogyasztási szolgáltatá­sokban; munkájuk értéke 23,6 milliárd forint volt tavaly. A szolgáltatások többségénél mára a mennyiségi igények — várakozással, sorban állással ugyan, de — kielégíthetők, ám a kielégítés minősége rengeteg bosszúságot okoz, s még in­kább úgy van ez akkor, amikor maguk a mennyiségi igények sem válthatók valóra. Ilyenkor válogat igazán a szolgáltató, s ennek hátrányait a megrendelés elutasításától az össze­csapott, a borravaló ellenére is §ilán.v munkáig, aligha szük­séges ecsetelni, Á - • ■ ségeit, az összetorlódott őszi munkákat, — Mit várnak a nógrádi cu­korrépától? — A vizsgálatok szerint a várt, több mint 41 ezer tonna répa cukortartalma magasabb a gyári átlagnál. Még további növekedés várható, mivel a nógrádi gazdaságok zömmel október elején kezdik a ter­més beszállítását. A gyár le­hetőséget kapott arra, hogy a jövő hónap közepétől felemel­je az ütemezési felár térítését és szükség esetén szántóföldi prizmázási megállapodást kös­sön. Mindkét intézkedés ked­vezően hat a nógrádi terme­lők árbevételére és növeli a termelés biztonságát. — A gyártás során nagy mennyiségű melléktermék ke­letkezik, amely takarmányként hasznosítható. — A megye gazdaságai te­temes répaszeletet használnak fel, részben a gyárak közelsé­ge miatt. Elsősorban a répa­termelők járandóságát bizto­sítjuk, de indokolt esetben más mezőgazdasági üzemek is vásárolhatnak bizonyos meny- nyiséget. Az igényeket már korábban egyeztettük és gon­doskodunk róla, hogy a mel­léktermékek odakerüljenek, ahol valóban szükség van rá­juk. — Hallhatnánk valamit az átadásról, átvételről? — Legfontosabb a korrekt kapcsolat fenntartása. Ennek érdekében nagy figyelmet for­dítottunk az átvevőszemélyzet képzésére, a megbízható, mi­nőségi munkára. A munkáját jól végző és értő termelő, át­vevő egyaránt szolgálja a gyár és az üzem érdekeit A répa árát a cukortartalom határoz­za meg, ezt jól felszerelt la­boratóriumban ellenőrizzük, amely biztosítja az objektív minősítést. A TESZÖV meg­bízottja is állandóan tájékozó­dik az átadás-átvétel miként­jéről, a laboratóriumi vizsgá­latok eredményéről. A magunk részéről arra tö­rekszünk, hogy segítsük a me­zőgazdasági nagyüzemek ne­héz munkáját a termés mi­előbbi átvételét — fejezte be tájékoztatóját Nérey Ernő. Szabó Endre A konyha dísze a romhányiak csempéje. Érthető, ha az ember az övéit keresi az őszi Budapes­ti Nemzetközi Vásáron. Már csak azért is, hogy megtudja; mivel és mennyiben öregbítet­ték a megye dolgozóinak hír­nevét, milyen elismerésre szá­míthatunk és milyen területen, kiállító üzemeinknek, gyára­inknak, vállalatainknak lesz­nek-e értékesítési gondjaik, vagy sem. Aztán az sem kö­zömbös, hogy összevetve má­sok eredményeivel, megpróbál­juk tárgyilagosan elhelyezni magunkat az országos ranglis­tán, sem lebecsülve, sem túl­becsülve az eddig elért helye­zésünket. Mert azért vannak nálunk is jobbak... Most pedig csokorba kötve átnyújtom az elhangzott vé­lemények egy részét, amelyek főleg egyéni ízléseket tükröz­nek, de van bennük megszív­lelendő gondolat is. Az A pavilon'három boksz- jában mutatja be termékeit az Ipoly Bútorgyár. A nagykö­zönség elé tárt lakóberendezé­sek igen változatosak, majd­nem kizárólag újak, a gyár műszaki kollektívájának mesz- sze mutató és hozzáértő igé­nyes elképzeléseit tükrözik. Ide sorolhatjuk a Royal elemes bú­tort, amelyet a Skála Coop monopolcikként árusít majd 1960. és 1960. között a gépjárműjavítás ára a huszon- négyszeresére nőtt, s míg 1960-ban a szolgáltatások 1,5 szá­zalékát tette ki, idén eléri a 16 százalékot Ez a szolgáltatás Nógrádhan 29 százalékkal nőtt. Területenként erős eltérések mutatkoznak a szolgálta­tások hozzáférhetőségében, s még inkább színvonalában. Ugyanabban a szolgáltatási ágazatban a megrendelő az egyik helyen valóban megkapja mindazt, amire igényt tart a má­sik helyen viszont durva elutasításban, packázásban van ré­sze. S azok járnak el így vele szemben, akik belőle élnek! A ki nem szolgált, annál inkább kiszolgáltatott ügyfél so­rozatban tapasztalhatja, hogy kezdetleges a tájékoztatás a szolgáltatás milyenségéről, áráról, a megrendelő jogairól; a szolgáltatóhelyek létrehozása, telepítése nem igazodik a tény­leges szükségletekhez, ahogy gyakran a nyitvatartási időpon­tok sem; a vállalási körülmények és határidők s ez utóbbiak betartása olykor a minimális követelményeknek sem felel­nek meg; a számlázás sok esetben áttekinthetetlen. S akkor még szót ejthetünk a magatartásról, a hangnemről, illetve arról, hogy alig akadnak törekvések korszerű szolgáltatási formák kialakítására, mint amilyen például a teljes lakás­karbantartás vállalása, az átalánydíjas javítás. Nem egyformán fejlődtek a különböző szolgáltatási te­rületek, s ez bizonyos fokig érthető. Így a gépkocsijavítás, a háztartási gépek, eszközök karbantartása kedvezményekkel is ösztönzött fejlesztési terület volt. Az a baj, hogy a negatí­vumok olyan lényeges tevékenységekre is jellemzők, mint például a lakáskarbantartás. Márpedig aki tapétáztatni akar, s nem talál rá más vállalkozót, csak kontárt, azt aligha de­ríti jobb kedvre, hogy a városka új fotóműterme jól dolgo­zik. Nagyon gyakran tehát maga az igény kielégíthetősége eleve kiszolgáltatottá teszi az érintett családot vagy személyt, főként a községekben, de a városok java részében szintén. > S ok olyan szolgáltatási terület van, ahol a termelékeny­ség alacsony. Itt a fejlesztésnek természetes következ­ménye a létszám növekedése, de kérdés, valóban min­denütt a létszám hiányzik-e, avagy a szervezettség, az esz­közök jó kihasználása, az érdekeltség a gyorsaságban, a jó minőségben? A munkásosztályhoz tartozó háztartások egy főre jutó szolgáltatási kiadása, borravaló nélkül számítva, 3271 forintot tett ki tavaly, a szellemi foglalkozásúaknál 6254-et, azaz nem mellékes összeget. Amit a pénz fejében kapott a megrendelő, abban keveredett a kiszolgálás és a kiszolgáltatottság, s ez a keveredés annak a jó ízét, örömét is elrontja, ami rendben ment A szolgáltatásban dolgozók tíz, tisztességgel elvégzett feladat értékét kockáztatják tehát egy olyannal, ahol az ügyfél kiszolgáltatottnak érzi magát. S ott a bökkenő, hogy ezzel az aránnyal szívesen kiegyez­nénk, mert ma még a kiszolgálandó kiszolgáltatottsága a gyakoribb, holott ennek fordítottja a természetes. S mert ettől még távol vagyunk, lépnie nem a megrendelőnek kell. ji < i i ,> ., M. O. 1981-ben. Többen alaposan megszemlélik a Nikol nevű ülőgarnitúrát, elismeréssel szólnak a franciaágyról, a hoz­zá tartozó éjjeliszekrényről. Bemutatják még a Nógrád III. heverőt, az egybeépített szek­rényt, amelyen elhelyezhető a lemezjátszó, rádió és televízió, a lenvászon huzattal ellátott Balassa ülőgarnitúrát, vala­mint a Nógrád szekrénysort. Szemlélődésem közben egy- szercsak valaki odaszól a gyár jelenlevő főmérnökének, Csí­zek Ferencnek: — Jöttem gra­tulálni, szép termékekkel je­lentkeztek. — Tőled elfoga­dom, hangzik a válasz. Ké­sőbb megtudom, hogy a véle­ménynyilvánító, kritikus szem­léletű szakember, aki a Faipa­ri Minőségellenőrző Intézet munkatársa, és aki rendszere­sen felkeresi a gyárat. A vá­sár ideje alatt sok időt for­dított a látogatók véleményei­nek összegyűjtésére és összege­zésére. Folytassuk hát ezzel a gon­dolattál idézve a vendégkönyv­be írottak egy részét. Knoll István filmrendező. — Gratu­lálunk a formájában, kivitele­zésében egyaránt nagyon szép Nógrád franciaágyhoz és a gyár többi kiállított terméké­hez. Reméljük, minél többet gyártanak belőle. Nagy László építész a kö­vetkezőket jegyezte be: — Ele­gáns, nagyszerű, követésre méltó példa. Az üzletekben is mihamarabb lássunk * belőlük. Lehoczki Hajnal tolmács így vall a látottakról: — Végigjár­va a kiállítás bútoripari ré­szét, a Nikol ülőgarnitúra és a hozzá tartozó franciaágy tű­nik a legmegfelelőbbnek. Amennyiben „nem” kelne el, a vásár befejeztével nagyon szí­vesen látnánk otthonunkban. — Kétévi szerény részvétel után most újra gazdagabb vá­lasztékkal jöttünk az árube­mutató seregszemlére. Nem dicsekvésképpen mondom, de értékesítési gondjaink nincse­nek. Sőt, a BÚTORÉRT kí­vánságait egyes termékekből, sajnos csak részben tudjuk ki­elégíteni, pedig nagyon sze­retnénk, mert jó partner. Én is, akárcsak az errejárók sokasága, elidőzöm a lakberen­dezés, lakossági szolgáltatás címet viselő pavilonban a Fi­nomkerámiaipari Művek ki­állítóbokszainak, Romhányi Építési és Kerámiagyár fel­iratú részben bemutatott ter­mékei előtt; az univerzális bur­kolólapnál, amelynél díszítő elemként egy gyümölcssoroza­tot alakítottak ki. Mellette lát­ható a sötét tónusú Hársfa nevű falburkoló csempe. Jó néhányan megtapogatják az univerzális burkolólapot, majd nem sokkal később két hölgy­gyei beszédbe elegyedek. Az egyiket Kovács Krisztinek hív­ják és Pest megyében lakik. Ö az univerzálisra szavaz, mond­ván; jól mutat benne a díszí­tőelem, kellemes hatást biz­tosít, ugyanakkor hangulatos is. A mellette álló Nagy Piros­— kép: kj — ka pedig a következőket mond­ja: — Ö inkább a sötét színű Hársfa felé hajlik, ehhez azon­ban nehéz bútort szerezni... Pár perccel később egy há­zaspár megkérdi tőlem: Ön idetartozik? Felvilágosítást szerettek volna kapni, hol, mi­kor és mennyiért lehet vásá­rolni a bemutatott csempék­ből. Erre kértem választ nem sokkal később Termann Ist- vánnétól, a gyár kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjé­től. — Az univerzális fa’icsem- pét a budapesti porcelángyár mintaboltjában lehet kapni. Ezt az új termékünket az al­földi Tüzép Vállalat minta­boltjaiban is árusítják. Másik új termékünk a Hársfa fali­csempe próbaértékesítése sem történt meg, ezért ezzel kap­csolatban bővebbet nem tudok mondani. Egyébként jelenleg csak igénybejelentést fogadunk el 1981-re, s ezekre decem­berben válaszolunk érdem­ben. Ugyanebben a pavilonban kapott helyet az Üvegipari Mű­vek gyárainak termékbemuta­tója, amely valóban csak igen kis ízelítőjét adja a lehetősé­geknek. A salgótarjáni öblös- úveggyáriak főleg új és divatos termékeikkel szerepelnek. Ez­zel kapcsolatban Farkas Sán- dorné budapesti lakos a kö­vetkezőket mondta: — Nekem a festett bóléskészlet tetszik. Csupán egy baja van: nagyon zsúfolt a színezése, s emiatt nem lehet mindenütt felteríte­ni. Egyébként esztétikájában^ formájában nagyon tetszik. Ha­tó Ágnes kirakatrendező Szom­bathelyről pedig így fogalmaz: — Nekem a festett áru nem tetszik. Az üvegben az a szép, ha egyszerű, ha szépen játszik rajta a fény, mint ezen a fe­hér, modern vonalú bóléskész- leten, — mutat az általa ki­választott kollekcióra, majd így folytatja: — A festés el­rontja a kedvező hatást, mert másképp reagál a fényre. Ez csak az én véleményem. Bi­zonyára másnak más az ízlése. Ezt követően Horváth Csa­bától, a művek kereskedelmi osztályának szakreferensétől a következőket tudtam meg: — Az elhangzott véleményeket, amelyek igen sokrétűek, nem mindenben lehet vásárlói igénynek elfogadni. Nagy az ér­deklődés a parádi, ajkai ólom­termékek iránt. Hasonló a helyzet a salgótarjáni öblös- üveggyár által kiállított bólés- készleteknél. A drágább ólom­árukat inkább az idősebbek keresik, a fiatalok viszont az olcsóbb, de modernebb termé­kek iránt érdeklődnek. Az a jó, hogy az előbb fel­sorolt üzemek ma már olyan választékot képesek kielégíte­ni, amelyek egyesítik maguk­ban a modernet, a divatosat, ugyanakkor keresettek is. Araik pedig figyelembe veszik a különböző vastagságú pénz­tárcákat. (venesz) NÓGRÁD — 1980. október 2., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents