Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
Lépésre várva Művelődésről az SKÜ szakszervezeti bizottsága titkárával BEMUTATJUK a magyar színházi intézetet A szakszervezeti közművelődési intézmények költségvetése több csatornán keresztül töltődik fel. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központja is, nemcsak a vállalati szakszervezeti bizottságtól kap munkájához anyagi támogatást, hanem megyei, országos szervektől is. Az intézmény üzemeltetésére és fenntartására nem csekély összeg, évi két és fél millió forint jut. Egymilliót a vasasszakszervezet és a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa ad, a másfél milliót pedig a vállalati szakszervezeti bizottság utalja ki közel tízmillió forintos jóléti és kulturális alapjából. — Mennyire célszerűen, c dolgozók igényeinek és a központi követelményeknek megfelelően használja fel ezt az összeget, a több mint százéves intézmény? A kérdésre, a fenntartó felügyeleti szerv első számú embere, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, Mer- lák Ervin válaszol: — Megítélésünk szerint a művelődési központban egyre magasabb szintű tevékenység folyik, s a végzett munka mind tartalmában, mind formájában egyre jobban, har- monikusabban, az elvárásokhoz illően alkalmazkodik a korszerű igényekhez. Az intézmény jól átgondolt, pénzügyileg is reális, megalapozott éves programterve az az alap, amelyben nincs alkudozás. amelyet meg kell valósítani. Nyilván ezt a megvalósítási folyamatot befolyásolják bizonyos objektív és szubjektív tényezők, lényegesen azonban nem téríthetik el eredeti irányától, nem akadályozhatják meg beteljesülését. — Erről ki, illetve kik gondoskodnak? — Amilyen tudatos a közművelődési munka megtervezése, tartalmi, és pénzügyi szempontból, tervszerű a lebonyolítása, ugyanolyan az e’lenőrzése. Egyúttal többirányú is. Az összetételében, hozzáértésében, aktivitásában megfelelő társadalmi vezetőség negyedévenként számoltatja be a munkáról az intézmény vezetését, s a témával tájékoztató jelleggel rendszeresen foglalkozik az szb- ülés is. Az szb mellett működő kulturális, agitációs és propagandabizottság folyamatosan, hétről hétre tájékozódik a tevékenységről, s a művelődési központ igazgatója minden hétfőn beszámol az elmúlt időszak eseményeiről, vázolja a következő hét főbb tevékenységi köreit, javaslatokat tesz, szükség esetén külön segítségét kér. A szám- vizsgáló bizottság a pénzügyi felhasználást havonta ellenőrzi, magam külön szúrópróbaszerűen, illetve jelentősebb feladatok végzésekor szoktam utánanézni a dolgoknak. — Körülbelül öt esztendeje fokozatosan javuló közművelődési munkának lehetünk tanúi a Kohász Művelődési Központban. Rekonstrukcióval. felújítással nem. csupán külsőleg ifjodott meg a ház, hanem olyan feltételek is teremtődtek, amelyeket a mai, kiscsoportos szemléletű közművelődés joggal igényel. Gyarapott az intézmény tárgyi eszköztára, megoldódtak a személyi kérdések. Kedvező együttes hatásuk vitathatatlan, helyben, üzemi téren és a lakóterületi vonzáskörzetben egyaránt. Az SKÜ-nek azonban dolgozik gyáregysége Kisterenyén is. Az itteni 450 dolgozó, hogyan jut művelődési, szórakozási alkalmakhoz? — Kisterenyei gyáregységünket, kezdettől fogva ez az alapállás, ugyanúgy kezeljük. mint bármelyik, belső üzemrészünket. A kulturális munka feltételeit itt is biztosítani kívánjuk, de egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy a kisterenyei gyáregység fiatal, most formálódó, helyrerázódó üzem. Kisterenyét és Salgótarjánt csak kilométerek választhatják el... Nem lehet szó elkülönülésről, csak folyamatos egybeolvadásról. Bacsó Péter jelenkori vallomása Ki beszél itt szerelemről? A két egykori szerelmes: Tarján Györgyi és Gálffy László Bacsó Péter azok közé a szerencsés filmrendezők közé tartozik, aki minden évben megcsinálhatja a maga egy — olykor két — filmjét. Az viszont alkatának szerencséje, hogy vonzódik napjaink konkrét történéseihez, s az eseményeket mulatságos, fonák oldaláról igyekszik megmutatni. Az NDK filmelméleti folyóiratának, a Film und Fernsehemnek adott nyilatkozatából idézünk: „A múlthoz nem nagyon konyítok, a jövő elemzésére nem nagyon vállalkozom. Mi marad? Az egyetlen, amit átéltem és amit átélek: a jelenidő. Nem véletlen, hogy Jelenidő lett egyik filmem címe. Ez az ars poeticám is: a jelenidő”. Bacsó Péter legújabb jelenkori vallomása a Ki beszél itt szerelemről? Hősei diplomás fiatalok, akik a munkahelyi beilleszkedés, a szerelmi kapcsolatok gondjaival kerülnek nap mint nap szembe, közben szatirikus jelenetekben lepleznek le személyes és társadalmi visszásságokat, s feltárják saját fogyatékosságaikat, meggondolatlanságaikat is. A film főszerepeit két ifjú színész: Tarján Györgyi és Gálffy László, valamint Szabó Sándor, Sütő Irén és a vízipólós Csapó Gábor alakítja. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban szeptember 11—13-a között, a balassagyarmati Madáchban szeptember 15—17-ig játsszák. 4 NÓGRAD — 1980. szeptember 10., szerda Kisterenyei gyáregységünkben két letéti könyvtár működik, dolgozói saját busszal rendszeresen eljöhetnek a salgótarjáni rendezvényekre. Igénybe is szokták venni ezt a lehetőséget, általában színházi, nagytermi rendezvények esetében. — A községi kultúrházzal nem lenn-e ildomos szorosabb kapcsolatot kialakítani? — Bizonyára az lenne, egyelőre azonban a kérdés csupán a felvetés szintjén mozog. Anyagilag nem tudjuk támogatni az intézményt, mivel nem látjuk biztosítottnak rendeltetésszerű felhasználását. Helyette amatőr művészeti csoportjaink szereplését kínáljuk, kiscsoportok szervezését javasoljuk, s egy idő után akár közös fellépéseket is szervezhetnénk — dolgozóinknak, a község lakóinak. A kiscsoportokkal alapját teremtenénk meg a minőségi együttműködésnek. — Milyen perspektívát lát a gyár. a gyáregység és a nagyközség közötti kulturális együttmunkálkodásban? — Sok-sok szál köt össze mindhármunkat, s bízom abban, hogy e szálak felgyorsítják a folyamatokat. Központi gyárunkban sikeresek a munka és művelődés hónapjai, reméljük, az lesz Kisterenyén is. Meg kell teremtenünk a brigádvállalások minden területén a teljesítés lehetőségeit. s tavasszal már a kulturális hónapot bizonyára megrendezhetjük. Dolgozóink pedig továbbra is bejárhatnak a Kohász Művelődési Központba, helyben pedig jobban élhetnének ajánlatunkkal, az amatőr csoportok vendégjátékával. Mind a négy akár egy-, vagy több órás műsorra is képes. A köz- művelődésben is úgy szeretnénk dolgozni, hogy a kiste- renyeiek egy percre se érezzék, elszakadtak a többi gyáregységtől. Ezek után úgy véljük, Kisterenyén kell megtenni a továbbvezető lépéseket. Sulyok László Kulturális hírek A mongol lakosságnak már több mint 80 százaléka rádió- hallgató. Számos városnak saját rádióadója van, amelyet szovjet szakemberek segítségével építettek meg. Az Ulánbátor—bajanölgiji rádíórelé- vonal lehetőséget ad arra, hogy a jövőben az egész ország területét bekapcsolják a központi rádióadó-hálózatba és, hogy a távoli vidékeken is javuljanak a vételi lehetőségek. Az elmúlt színházi évadban adott nagyszerű vendégjátékáért, a baráti kapcsolatok mintaszerű ápolásáért a moszkvai Nagy Színházat „Barátság” érdeméremmel tüntette ki a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja. A Nagy Színház vezető művészei is különböző kitüntetésekben részesültek. Budán, a Déli vasút szomszédságában áll az a klasz- szicista stílusú egykori palota, amely ma a Magyar Színházi Intézet otthona. Igaz — csupán „társbérletben”: az épületben van az Elektromos Művek egyik részlege. Emiatt nem tud eleget tenni az intézet egyik alapvető feladatának: az itt összegyűjtött, jelenleg ládákban tárolt, pincékben őrzött kincsek nyilvános bemutatásának. (Az Elektromos Művek két-há- rom év múlva remélhetően kiköltözik, ha addigra elkészül új székházuk...) Az intézet igazgatója, a neves esztéta, fordító, dramaturg: Elbert János. Vele járjuk a termeket, szobákat. — Központunkban ugyan ma még nincs hely kiállítások rendezésére — mondja —, de gyűjteményünk egy részét azért láthatja a közönség a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti Bajor Gizi- emlékmúzeumban, amelyet annak idején Gobbi Hilda hozott létre, a reá jellemző lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal. A múzeum jelenleg felújítás alatt áll, rövidesen megkezdődik a földszinti és emeleti rész újjá- rendezése. Szeretnénk, ha október végén, a múzeumi hónap alkalmából ismét megnyithatná kapuit. Állandó kiállításaink mellett külön helyiségben rendezzük majd meg itt időszaki tárlatainkat, egyrészt saját anyagainkból, másrészt magángyűjtők, e célra kölcsönkért szerzeményeiből. Elsősorban Rátonyi Róbertre, Szilágyi Györgyre, valamint Sivó Emilre, a Thá- lia Színház gazdasági igazgatójára számítunk: nekik van a legértékesebb színháztörténeti magángyűjteményük. — Ml minden található az intézetben? — 90 ezres fényképgyűjteményünk, szinte napról napra bővül: vásárlásainkkal, adományokkal. Kézirattárunk is felbecsülhetetlen értékű, s több ezres színházi plakáttárunk is. Ez utóbbinak most állítjuk össze a katalógusát. Szcenikai tárunkban több ezer díszlet- és jelmeztervet őrsünk, a múlt század ötvenes éveitől napjainkig. — Amire kivált büszkék vagyunk — folytatja az igazgató: — hangtárunk és videokazetta-gyűjteményünk. Bár... a szervezett munka jelenleg még technikai akadályokba ütközik: rendszeresebbé kellene tennünk legnagyobb művészeinkkel készített magnóinterjúinkat, és csak nemrég fogtunk hozzá ahhoz, hogy videokazettára vegyük a legjelentősebb színházi előadásokat, a próbáktól a bemutatókig. A közelmúltban került sor az első monodráma-fesztiválra Gyöngyösön: ennek teljes anyaga a gyűjteményben van. Gondunk, hogy nincs megfelelő — állandó hőmérsékletű és páratartalmú — helyiségünk a magnószalagok és a videokazetták tárolására. A felvételek konzerválása, időnkénti átjátszása sem megoldott, elsősorban anyagiak és szakemberhiány miatt. — Hadd említsem meg még több tízezer kötetes Az intézet munkatársai az emléktárgyakat rendezik Gobbi Hilda is részt vesz a Bajor Gizi-emlékmúzcum újjá- rendezcsében A KGST a lakásépítkezésért A szocialista országokban évente több millió új lakást adnak át rendeltetésének. Az egyre növekvő igények ellátására kidolgozott KGST-ter- vek középpontjában az iparszerű építés, a hatékonyság, a minőség javítása áll. Sorra épülnek a házgyárak. Lengyelországban az elmúlt években például 160 házgyárat helyeztek üzembe. Romániában nemrég új, évente nyolcezer lakás építésére alkalmas házgyárat avattak. Csehszlovákiában, Magyarországon komplex feladatot jelent az új lakónegyedek építése mellett a régebbi épületállomány modernizálása. A Szovjetunió —, amely az iparszerű építésben már régi tapasztalatokkal rendelkezik — sok segítséget nyújt a többi KGST-országnak — így Lengyelországnak, Bulgáriának, az NDK-nak, Mongóliának és Kubának — a legkorszerűbb építést lehetővé tevő házgyári komplexumok kiépítésében. A jó együttműködés szükséges is, ha az idei — a tavalyit jelentékenyen meghaladó — lakásépítési programokat meg akarják valósítani. A Szovjetunióban több mint kétmillió, Lengyelországban 340 ezer, Csehszlovákiában 141 ezer, Bulgáriában 79 és fél ezer, Magyarországon 82 ezer, Romániában 244 ezer, az NDK-ban pedig 163 ezer új lakás építését tervezik 1980 végéig. szakkönyvtárunkat és dokumentációs részlegünket. Ez utóbbi — szerénytelenség nélkül mondhatom — Euró- pa-hírű. Nemcsak hazai kutatók — így dramaturgok, rendezők, színészek és kritikusok — keresik fel rendszeresen, de külföldi kutatók, szakemberek is. Külön dosz- sziékban őrizzük valamennyi magyar színész anyagát — a velük készült riportokat, róluk szóló interjúkat, kritikákat — é* valamennyi fővárosi és vidéki bemutató sajtóvisszhangját. Minden megjelent cikk megtalálható itta világ legjelentősebb kétezer drámaírójáról, színpadi szerzőjéről, és mintegy negyvenezer, kevésbé jelentős író anyagát sem kell hiába keresni az érdeklődőknek. Emellett külföldi rendezőkről, színészekről, társulatokról, illetve egyes országok, ezen belül egyes városok színházi életéről is őrzünk írásbeli dokumentumokat. A raktárak, ládák sok érdekes tárgyi emléket rejtenek. Így — a többi között — Jászai Mari saját tervezésű hatalmas szekrényét és görög stílusú heverőjét. Megtalálhatók itt Bajor Gizi személyes használati tárgyai: reggelizőkészlete, cigaretta- tárcája, valamint — külön üvegszekrényben — halotti maszkja. Szinte naponta törlik le a port arról a két hatalmas kofferről, amely Tímár Józseg kelléke volt, utolsó szerepében, „Az ügynök halálá”-ban. Mellette áll az egykori New York kávéház — a mai Hungária — egyik márványasztala, a hozzátartozó székkel és állólámpával: ennél az asztalnál ült rendszerint Timár József, itt készült szerepeire... Csortos Gyulától teáscsészéjét és pecsétgyűrűjét őrzi a gyűjtemény, az a mandolin pedig, amely külön vitrinben alussza álmát, egykoron Törzs Jenőé volt. Művészi készséggel játszott rajta, pihenésként. Hegedűs Gyulának, a Vígszínház egykori nagy művészének nemcsak a kitüntetéseit, s díszpolgári oklevelét tekinthetik meg az érdeklődők, de jobb kezének gipszmását is. Az intézet birtokában van Rózsahegyi Kálmán kedvenc vadászfelszerelése, valamint az a jelmez, amelyet egyik leghíresebb szerepében, a „Vén gazember” Borly Gáspárjaként viselt a színpadon. Jávor Pál egyik legsikeresebb alakítása volt a felszabadulás előtt a Peer Gynt. Ez a jelmeze is a gyűjteményben szerepel. A Blaha Lujza téren állott az egykori Nemzeti Színház. Két kandelábere és egyik páholya Őrzi a Bajor Gizi Múzeumban a sok sikert látott, patinás épület emlékét. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Magyar Színházi Intézet munkásságának fontos részét: az önálló könyvkiadványokat sem. Renszeresen megjelenik — elsősorban szakemberek számára — a Dramaturgiai híradó, valamint a Színháztudományi szemle. Rövidesen új kiadvánnyal gazdagodik a választék: Magyar színház — magyar dráma címmel vaskos gyűjteményt adnak ki, évente kétszer, orosz, angol, német, francia és spanyol nyelven, melyben hazánk színházi életéről szóló információk és darabismertetések mellett egy-egy nagy sikerű új hazai színmű teljes szövegkönyvét is megtalálják az olvasók. Az első szám Örkény István „Pisti a vérzivatarban”, „Vérrokonok” és „Kulcskeresők” című színművét közli, öt nyelven, az előadásokról készült fotókkal illusztrálva. Nagy sikere van hazai színházbarátok körében az intézet saját kiadású könyveinek is. Így például a „Cabaré” című kötetnek és az idei ünnepi könyvhét egyik slágerének: a Várko- nyi Zoltánról készült összeállításnak. — A dokumentumok és a tárgyi emlékek gyűjtése, feldolgozása és bemutatása munkásságunknak csupán egy, bár igen fontos része — mondja búcsúzóul Elbert János igazgató. — De legalább annyira fontosnak tartjuk, hogy bővítsük kapcsolatunkat az élő színházzal. Ennek érdekében előadásokat, anké- tokat, találkozókat szervezünk, elsősorban a színházi szakma, de a nagyközönség számára is. Legutóbb például vendégünk volt Ellen Stewart, a New York-i La Mamma színház — a világ egyik leghíresebb társulatának — igazgatója. Beszámolóját zsúfolt széksorok előtt tartotta. A jövőben szeretnénk gyarapítani az ilyen összejöveteleket, szakmai megbeszéléseket. Garai Tamás
