Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

Lakást kaptak Salgótarjánban A fürdés külön Káptalanfüredi krónika „Felkerekedtem ff musorszam ff »Ne sírjál” — csitítgatja Gyuszika öccsét. Szépen gyarapodnak, fej­lődnek a salgótarjáni hármas­ikrek „Komoly” fiatalembe­rek, a súlyuk meghaladja a négy kilót. , Csőke Béláné, a salgótarjá­ni járás vezető védőnője bó­logat: — Valóban salgótarjáni la­kosok lettek a Tőre gyerekek és a szülők. Mindehhez ösz- szeíogásra, segítségre, sok-sok jóindulatra volt szükség. Így igaz. Karancsberényben laktak a szülők egy pici he­lyiségben, a legidősebb gye­szociális gondozónőt fogad­nak a négygyerekes család mellé. A szerepet az egyik rokon vállalta. Naponta el­hozza az anyatejet, segít mosni, etetni, felügyelni a gyerekekre. Mert tessék csak elképzelni, a három héthóna­pos mellé ott van negyedik­nek a másfél éves Gyuszika... A szépen berendezett gye­rekszobában a három kis­ágyban az ikrek. Gyuszika hol az egyikhez, hol a másikhoz fut oda. gügyög, beszélget hozzájuk. Tőrénét kérdezem: — Hogyan változott a csa­lád élete? — A férjemmel reggel öt­kor kelünk, aztán ő elmegy dolgozni. Hatkor esznek elő­ször. A három közül mindig azt veszem előre amelyik éhesebb, jobban sír. Elége­dett lehetek velük, mert na­gyon szeretnek enni. — Hasonlítanak egymásra? — Jancsika és Zolika szin­te a megszólalásig. Palika vi­nács dicséretesen gyorsan cse- szont fehér bőrű. A férjem lekedett. A karancslapujtőiek eleinte összetévesztette őket. háromezer forintot küldtek. Ebből Tőréék mosógépet, centrifugát vettek. Pénzzel segített a vízművek, a kór­ház három nagyon szép kis­ágyat vásárolt. Mellékeltek még húsz kisinget, harminc pelenkát, három kocsi kabá­tot. A kohászati üzemek vö­most már ő is kiigazodik, me­lyik Palika, Zolika, vagy Jancsika. A segítség ellenére bőven kijut a dologból. Amikor az idő jó, a gyerekeket kiteszi az udvarra. Este a fürdetés külön ..műsorszám”. Az apu­ka fürdeti Gyuszikát, az röskeresztesei ugyancsak pe- anyuka a három ikret, őket lenkát, cumisüvegeket és — még gyorsabban ki lehet Gyuszikát is számítva — négy szedni a kellemes vízből. Tő- nagyon szép porcelán gyér- réné hozzáteszi: — Az a sze- mekkészletet küldtek. A vá- rencse, hogy a lakáshoz leg­rv és beállítottam anyámhoz... nógu&d megye i ÚTTÓJJÖrLUÜKSÉG ÚTTORÓTÁBOPfi A káptalanfüredi tábor: Mikor megérkezett a tábor- reste Pesten, de azóta nem mes, intelligens gyerekek.' ba, első kérdése az volt: hol találkoztak. Öccse is az ott- Egymáshoz való ragaszkodá- van a testvérem, Éva? Sok- honban él. János szerint jobb sukra a „testvéri” jelző il- szor képzelődött már arról, képességű, csak a fegyelmével ük. Néha füllentenek egyet, hogy milyen az arca, a szeme, van egy kis baj. de ilyenkor a társaság többi szépen beszél-e, vajon tiszte- Végigjárta a nevelőotthono- tagja figyelmezteti: az iga- li az idősebbeket, okos gye- kát a 14 éves B. Lajos is, K. zat mondd! rek-e... aztán, mintha a föld Mihály pedig nevelőszülőknél A táborvezető, Somosköi alól bújt volna ki, előtte tér- élt három évig mett a pöttömnyi testvérke, a _ Sokat do]g0ztattak vertek is — mondja. — egyik napon kirándultunk és Az S László atyai gondoskodással veszi körül őket, akárcsak a helyettes Nagy Vilmosné: mindketten szívvel-lélekkel A fiatalasszony négy fiával. lekkel, a totyorgós Gyuszi- rosi Vöröskereszt csecsemő­kával. A karancslapujtői ta- mérleggel kedveskedett. Sót, nácsban megvolt ugyan a jó mi több, Kerényi Kázmérné alább közel vannak az üzle­tek, gyorsan bevásárolok. A meggyarapodott család­szándék, úgy döntöttek, rend- védőnő, aki terhessége alatt ban más lett a költségvetés be hozatnak egy használaton figyelemmel kísérte a kis- kívüli épületet a megnöveke- mamát, három kis tipegővel dett családnak. Ám vízért látogatott a családhoz, messzire kellett volna men- Az anyasági segély hétezer- ni. ötszáz forintot tett ki. Tőré­A megbeszélések, tárgyalá- n® büszkén mutatja a kony- sok, jó szándék, eredményhez háját. A legújabb divatú na­segített. A négygyermekes rancssárga konyhabútorral munkáscsaládnak — elsősor- rendezték be. ban a hármasikrekre tekin- — Erre költöttük a hétezer­tettel — a városi tanács a ötszáz forintot... Hősök útja 20. szám alatt, Ami hasonlóan nagy segít- rövid idő alatt lakást utalt séget jelent, hogy a gyermek­ki. A ház régi ugyan, de ma- orvos kérés nélkül hetente ga az otthon tágas. Nagy­méretű konyha, két előszoba, nagy fürdőszoba, két lakószo­ba, amelyek közül az egyik, a mostani csöpp lakásokat nézve, akár két szobának is megfelel. Felújították, rend­be hozták amit kellett. Mire a gyerekeket hazaengedték a kórházból, már az új lakásba költözködtek. Sokot változott, alakult az elmúlt hetekben a család élete. Az édesapa leszerelése után a vízműveknél helyez­kedett el, segédmunkás. Tőré­né a kórház kon”háján dol­gozott. Amikor Palika, Jan­csika és Zolika a világra jött, sokan érdeklődtek, telefonál­tak. hogy vannak a gyerekek, hortv érzi magát az anyuka? Mi tagadás, jólesett nekik... A társadalom nem maradt tétlen Az első és a legfon­tosabb az említett lakás volt. A járási hivatal, a városi ta­fölkeresi a hármasikreket, naponta védődő látogatja a családot A megyei tanács egészség- ügyi osztálya úgy döntött, is. Tőre Gyula mintegy há­romezerötszáz forintot keres, hozzájön a családi pótlék, a gyermekgondozási segély. A jövedelmük körülbelül ki- lenc-tízezer forint havonta. A fiatalasszony vágyakozva mondja: — Legközelebb a nagyszo­bába szeretnénk bútort. Elköszönünk. Elérkezett az újabb étkezés ideje, a gyere­kek egymás után kezdenek követelőzni. Aztán várja a mosógép a fiatalasszonyt, mert naponta ötven-hatvan pelenkát kimosni nem is gyerekjáték... — cse — nyakába dobta magát és hűl lottak a könnyeik. Zsebkendő­jükért nyúltak a többiek is, akik csupán annyit tudtak Hildáról és Éváról, hogy álla­mi gyerekek, s életükben most találkoztak először. HONNAN JÖTTÜNK? ötven állami gondozott és tizenhat hátrányos helyzetű gyerek töltött egy hetet au­gusztus végén a Balaton mel­letti Káptalanfüreden, a me­gyei úttörőelnökség jóvoltá­ból. Hatvanhat sors, hatvan­hat életút, melyeknek közös a végállomása: elhagyták a szülői házat, s egyikük sem önszántából. Persze, közel sem ilyen egy­szerű a képlet, hiszen akad közöttük, aki soha nem látta a szüleit, s van olyan is, akit édesapja autóval hozott le a Balatonhoz. A hátrányoshely- zetűek táborába... Mindennek illusztrálásaként 'villantsunk fel néhány epizódot a gyere­kek életéből, P. Hilda valahonnan Eger környékén élte gyermekko­rát, amikor édesanyja váratla­nul meghalt. Tizenketten van­nak testvérek, közülük jelen­leg öten állami gondozásban én megszöktem, másnap jött azon vannak, hogy az együtt élnek, a többiek már felnőt- a nevelőszülő az otthonba, kö- töltendő hat nap sok-sok él­tek. A kisterenyei otthon la- nyörgött, menjek vissza, de ményt adjon. Nincs szökés, kója, ott hallott arról, hogy itt maradtam. verekedés, kirívó fegyelmezet­Horpácson van a kistestvére, lenség, a táborban: a gyere­Eva, s ő is ott lesz a kápta- KIK VAGYUNK7 kék is érzik, hogy a megbe­lanfüredi táborban. Szeptern- csülésre a jó magatartással bértől mar mindketten a kis- G. Lajos apró termetű le- terenyei otthonban laknak. gényke, élénk szemel dús — Papu nem törődik velünk, fantáziáról vallanak. Karján részeges, sokat iszik — mond- hatalmas tetoválás: ERI. ja az apjáról Hilda. — Jobb — Hatodikos koromban sze- itt nekünk. rettem bele — mondja tár­D. János végigjárta az álla- Sai előtt, — hosszú múltja mi gondozás megyei helyszí- van a mi kapcsolatunknak, neit, előbb Felsőpetényben, az- Az egész ott kezdődött, hogy tán Horpácson, majd Erdő- 13 év után láttam meg elő­Lenn a vízparton. kell válaszolniuk. HOVA MEGYÜNK? Erdő­tárcsán élt, s most Kistere- szűr az édesanyámat... Csak nyén van. Ha lehet így mon- úgy felkerekedtem, s elmen- dam, az otthon egyik buszke- tem N.-faluba, beállítottam Erre a kérdésre keresget­jük a választ útban hazafelé Kovács Tibor megyei úttörő­elnökkel, s helyettesével, Pe­tik Erzsébettel. — Hat nap alatt nyilván nem lehet a világot megvál­tani — mondják, — de min­sége, s elegendő bizonyíték, anyámhoz, mert tudtam, hogy denképpen jó alkalom arra, hogy a salgótarjáni gépipari szakközépiskola harmadéves tanulója. Bizonyítványa leg­utóbb négyes rendű volt. Édes­ott él. így ismerkedtem meg Érával. De visszatérve anyám­hoz, kedves volt, megkínált apját soha nem látta, anyját Rb®ddel- mondta, egyek nyu­három évvel ezelőtt megke­Különleges hangszermúzeum A világ egyik leggazdagabb hegedűgyűjteményével ren­delkezik az NDK-beli mark- neukircheni hangszermúze­um. A múzeum tárlóiban 1600 különféle és különleges európai, afrikai, amerikai, távol- és közel-keleti hang­szert őriznek. Van közöttük miniatűr, mindössze öt cen­timéter hosszú hegedű és 360 regiszterrel felszerelt, 1,80 méter magas monika. A múzeumot a Vogtlandon létesítették, azon a vidéken, amely évszázadok óta neve­zetes hangszerépítő meste­reiről. A régi hangszerek egy részét már száz évvel ezelőtt elkezdték gyűjteni a vogt- landiak, maga a múzeum vi­A legrégibb darabok közé tartozik az 1609-ből szárma­zó lant és az 1640-ben ■ ké­szített gamba. Az egyik leg­érdekesebb tárgy egy nyolc­vanéves New York-i auto­szont csak 1945-ben létesült mata zongora, amelynek mű- es kapott otthont a műem­lék Paulus-váracskában. A gyűjtemény évente 50 új szerzeménnyel gyarapodik. Vannak itt vonós és pengetős óriáshar- hangszerek, rézfúvós, billen­tyűs és nyel vés zeneszerszá­mok, valamint modern elekt­ronikus gyártmányok. ködését egy — lyukasztással programozott — papírtekercs vezényli. A távoli tájak hang­szerei sem hiányoznak: töb­bek között félszáz afrikai ze- r.eszerszám, köztük tamtam­dobok és kiringik. godtan, ebben nincs méreg, mert, tetszik tudni, kicsi ko­romban meg akartak engem mérgezni. F. Erzsiké nem oly rég eszi az állami gondozottak ke­nyerét. Édesanya gyermeket hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és a nevelőkhöz is a gyerekek. Első ízben rendeztünk hátrányoshelyze- tűek részére tábort, s a ked­vező tapasztalatok azt szor­galmazzák, hogy jövőre is vigyük el őket a Balaton- partra. — Én hazavinném a fákat innen — jegyzi meg félhan­várt és beadott az otthonba, ®os^n . beszélgetésünk alatt mondja Erzsiké. Gajos, aki egyébként bio­— Harmadik férjénél van lógus szeretne lenni. Misi anyukám, de most már váló- szobafestőnek a többiek Is félben vannak - említi -, szakmunkásnak és óvónőnek mert apukám mindig azt haj­készülnek. Mi lesz belőlük? togatja, hogy az idegosztály- Nem tudni, de annyi bízó ra küldi anyut, ha engem és ny°s> bogy tehetségük ellené­a testvéremet kiveszi az ál­lami gondozásból. Ha elvál­nak, én hazamegyek. Akikkel beszélgetek, vala­mennyien négyes-ötös tanu­lók, s kivétel nélkül értei­re, többet kell majd nyújta­niuk másoknál. Mert az álla­mi otthon egymaga kevés,' ha a család egyedül hagyja a gyermekeket. Tanka László NÓGRÁD - 1980. szeptember 6., szombat 5 í

Next

/
Thumbnails
Contents