Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
A Kincskereső szeptemberi száma A háromhónapos nyári szü- iskolaidőben felkelnie, különö- net után ismét sok érdekes, sen, ha még Magyarország tér- izgalmas olvasnivalóval jelent- képe sincs tussal kihúzva... kezik a Kincskereső. Az in* diántörténetek kedvelői bizo- ^ történelmi mondák Iránt nyara örömmel fogadják Ró- érdeklődők éppúgy talalnak naszegi Miklós most induló maguknak olvasnivalót (Len- fo'vtátásos regényét. A Sánta Syf* Dénes: A Les-hegy), mint Bölényt, amely egy indián- a természetrajongók (Fekete fiú férfivá érését meséli el. A lstvan: Nyár), és a verssze- regény hőse már az első retók_ is. sokszínű lírai mini- ró T'lien betör 0gy vadlovat, és 3ntolo§iát találhatnak 3 Kincs- e"’atározza. hogy felkutatja a kereső lapjain Fehér Ferenc, tü "zse megélhetését biztosító Orbán Ottó. Horgas Béla és b' ténvcsordát.. ám sorsa hir- mások verseiből összeállítva. A teiép rosszra fordul. mert Viadalok, csaták, kalandok so- tu zsfőnök aoja és a kudarcai rmaf ezúttal Jack London: nrátt elkeseredett varázsló Háború című művét közli. So- s-óváltásba keveredik. Miért kakat megnevettet majd Molls'! Okos Hód fiának elbúj- dova György: Az új csillag desnia? — megtudhatja. aki című sportszatirája és Tamási e'oivassa a Kincskereső szeptemberi számát. Áron humoros állatmeséje. A hazug sün. A televízió szegedi körzeti Mint minden nyáron, az Idén is találkoztak a lap ....... . _ . . szerkesztői és leghűségesebb sTtud'oja * nyáron muta a be , . * Janikovszkv Éva íronorol keOlvasót (mindenekelőtt a szített portrémmiét. E film Kincskereső-klubok tagjai) a keletkezéséről mesél az Az szegedi Kincskereső-táborban, úgy volt... című Janikovszky A táborozásról és a szakcso- —Réber-sorozat „különkiadá- portokban folyó munkákról sa ”• A szegediek másik Kincs- , . , , , , kereső-filmjének, A mi hamaguk a gyerekek számolnák zunknak cimadó dalát ls közli be, s szép válogatást olvasha- a folyóirat. tunk a táborban keletkezett . ............. . , . . ,,, A rovatok közül az Édes versekből, tréfás történetekből anyariyeivünkben megjelent is. Ennek az összeállításnak Tótfalusi István-írásra hívjuk legnagyobb érdekessége a gye- fel a figyelmet, címe: Szava- rekek által rajzolt-írt képver- ink kalandos történetéből. A , „ . ., . , , Rejtvenyfejtők klubja — elesek. Karinthy Frigyes írása, a get téye ,okak kérésének _ Reggel hétkor arról szól, hogy keresztrejtvénnyel kedveskedik milyen nehéz is egy diáknak a folyóirat olvasóinak. Áz európai észak—déli autópálya A tízezer kilométeres európai észak—déli autópálya létesítése lengyel—magyar javaslat alapján indított nagy nemzetközi vállalkozás, amelyben a két kezdeményező álllamon kívül részt vesz Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Görögország, Jugoszlávia, Olaszország, Románia és Törökország. Az autópálya Gdanskból indul és Lengyelországon át Pozsonyig halad. Innen elágazik Bécs felé, csatlakozással Olaszországba, Jugoszláviába és Budapest felé, csatlakozással Bulgáriába, Törökországba, Görögországba. Az autópálya egész hosszának mindössze 10 százaléka lesz eddig is meglevő útszakasz. Az év végére elkészülő 900 kilométeres szakasz egyharmada Lengyelország és Bulgária területén épül. További 1200 kilométeren az egyik sáv rnég az idén elkészül. A tervek szerint a kész autópályát 1990-ben adják át a forgalomnak. Az európai gazdasági helyzet nehézségei miatt azonban lehetséges, hogy csúsznak a határidővel. Az építési költségek ugyanis rendkívül nagyok: a hetvenes években 20 milliá- árd dollára becsülték. A pénzügyi kérdések megNem fogdossuk, kérem! Csattogó pillangó és káposztagyalu Kora hajnaltól poroszkáltak a szekerek Szécsény felé ezen az őszbehajló hétfőn. Nekik kellett legkorábban indulni- ok, ha a legjobb portékáról nem akartak lekésni, azt pedig az első vevők választhatják. Ha a szekerek —, ma már persze gumiskocsi a becsületes nevük — korán indultak, akkor az újmódi „szekerek” ugyancsak ráértek. Némelyikük órákkal később vágott neki az útnak, mint ősi rokona, mégis hamarabb kanyarodott a faluszéü vásártérre! Ladáik, Wartburgok, Volgák kavarták a nyughatatlan homokot... Hétfőn vásámap. Azok a kereskedők, akik sátorból kínálták az árujukat, a faluban ütötték föl a ponyvatartó léceket. Az Attila utca környékén csak nehezen talált magának parkolóhelyet a későn jövő. VoU ott minden. Kardigán rózsaszínben, libazöldben, hideg-kékben és tuli- pirosban. Farmernadrág, mesz- sziről hirdetvén, hogy még véletlen sem hazai. A fölirat persze. Ügyes kezű pesti szabók formázták amerikásra az anyagokat. — Bro.. .ok.. Jyn.., — betűzöm az egyiket. — Bruklin a nyavalyát — vet egy pillantást a jegyzet- füzetemre az árus —, jó kis magyar farmer az, uram. Fotós kollégám ügyködését látván pedig bárátságosabbra veszi a figurát: — A rádiótól vagytok srá* cok? W&ktor László sátránál csak egy pillanatra állunk meg. A budapesti rövidárus azonnal deSzkáját kétszázhat forintért, — Kiváló A legifjabb vásárnézők.. Az állatokat másutt, a fa, - , , , , --------v— -------------—.......—dzsörzétrikóm _______ _____, _ __ l ecsapod rám_es másokra is, bárkit a hóna alá csaphatta, van, ezt Magyarországon nem lutól lejjebb kínálgatják. Már, akik meg bocsát hatatl an módon Am egy iskolás gyerek is lát- lehet ám kapni — dugott az ami a későn kelőknek maradt. ta, hogy a nyújtódeszka egy- orrom alá egy csíkosat, koron rajztáblaként szolgált, nyúla bársonyhadrágokhoz tunk. ______________ ____ — Nem fogdossuk, kérem! csupán két hosszabbik oldalát — Hogy a csikó? — kér* _ vu-i»“" •»*.» ................. uluujol Megfogtam. Itt, Magyaror- deztem egy kajlakalapos, neK érünk és én adok! Itt a cen- erősítették meg némi fenyő- szagon, Szécsényben, az Attila kivörösödött embertől. utcában. Pamut volt. ti a kezemben, ezzel mérünk! léccel. Ettől ugrott volna Világos? bárányfelhős égig az ára? A Alig hagytuk ott a barat* káposztagyaluban „garantál- ságtálán kereskedőt, máris tan” angol acélkések met- utolért bennünket. szénák a káposztafejeket, ha “ Láttam, hogy tetszett ma- valaki venne is belőle. A nyél- .__... , , ... .... g ának az egyik nadrág — 11- lel irányítható, keréken guru- Csizmáit sokan kerülgették, hegte. - Találtam egyet a ió) csicaás-csattogó pillangó- vennl már kevesebben szánmaga méretéből.,. Hak apró gazdája akadt egy Okoztak. — Csak nézelődtünk. szösz! kislány személyében. sári Elek Debrecenből 1«' — En nem tudtam, hogy Édesanyja halk jajistenem- tett tányérokat biggyesztett a maguk... mel nyitotta két húszas után ponyvára. A tucattányérokon Igen, magunk. De, hogy tu- kutatva a pénztárcáját. A álnépi minták kusza össze- lajdonképpen minek is gyaní- kislány pedig már messze Járt visszasága csábította a vevőt, tott bennünket, azt már nem pillangót röptetni — a földön, . . ,,,, tudtuk meg, mert odébb so- NEW ORLEANS JEANS Az 082 közeledtét, a szüret Homyák János cipészmester Jászalsószentgyörgyről utaztatta Ide a kissé divatjamúlt félcipőket, szandálokat. — Nem csikó, ló —■ vetette oda. — Meg oszt, ezt mán, meg is vették. Azonkívül nem is az emyim. így nekünk ló csak képen jutott. Egy Wartburgba két húsz kiló körüli malacot emeltek be éppen. — Mennyi volt? — Mi köze hozzá? — villantotta rám a szemét az új gazda. rehozása. Ez utóbbiban he- kedik. Borsos úr lyet kapnának az ENSZ eu- I megváltozott, merthogy asz- kérdezzen bátran özv. Ke* rópai gazdasági bizottságának Iszony formájában kínálta áru- nyéres Józsefnétól, ő a cégtu- képviselői is. íját. Nem Is olcsón. Nyújtó- lajdonos. Még egy malac árával sem gazdagodtunk. Gerhát Pál Ludányhalászi* .. „„„ „„V-- - ból viszont legalább ötezer igencsak KETS. Akinek nem világos, az sebb-nagyobb hordóit tette ki forintot hazavitt Szécsényből. oldása végett felvetődhet egy j dort a sokadaiom. Borsos Mi- ORIGINAL olvashattam egy mustleheletét Oláh István, meg speciális bankkonzorcium, i hályró! azt hirdette a táblája, trikón, két bágyadt lóféle alak- bordói Idézték meg. A nyur- vagy a koordinátor szerepét hogy háztartási faáruval, gyé- zat fölött, míg alattuk: MUS- Sa fiatalember a saecsetnyi betöltő nemzetközi szerv lét- kénnyel és miegyébbel keres- TANG JEANS AND JAC- mezögazdasagi szakbolt ki* •uiinniiiiiiiiiimiiNHilimiliillllimimin......wiiimiimiiitiiMiiMimimiiiiiiiiiiiiiiminiimiinii.........un........... O lyan ember feletti bánat, mint Gyulát érte, nem ls mérhető tán semmivel sem. Ellopták legkedvesebb hangszerét, a klarinétját. Különleges szerszám volt. ősrégi, jól befújt, a hangja pedig utánozhatatlan. Igaz, senki azt úgy kezelni. mint Gyula, nem tudta. Neki az ujja hozzászületett minden billentyűhöz. Emlékszem egyszer, van már évtizede, a rádió szamára magnószalagra fújt néhány nótát ezzel a hangszerrel. Azt mondták fent, hogy csodájára Jártak, olyan hangja, pergése, ritmusa volt annak a zenének. Hát ilyen hangszert loptak el Gyulától, ö meg csak lógatja a fejét, búslakodik, keresi helyét, de nem találja és egyre azt hajtogatja: — Megtörtént a nagy baj. megtörtént... Nem Is felfogható, amikor egy zenész ember elveszti hangszerét. A karját vesztve sem éri nagvobb szerencsétlenség. Gyula meg valósággal szerelmeseként hordozta magával azt a szerszámot. Vett neki egy igen divatos táskát. Feketét, doboz formájút, fényes fémmel díszítettél Azt mondta. ahhoz a hangszerhez csak ilyen doA klarinét... boz illik. És amikor finom plüsbe csomagolva beletette abba a dobozba féltett kincsét, még nem is gondolhatta, azzal veszíti el, Gyula derék, Jó kfállású ember, aki nem csak zenéléssel foglalkozik, hanem van más fontos gyári foglalkozása is. Szabad idejében szokott itt a Meszes alatt inkább saját szórakozására elfújni egy-két szép nótát. De annak ám íze van. Ha bánatos a dallam, akkor könnyet fakaszt, ha meg vidám, akkor viszket a talp. És ö pedig fújja-fújja szívesen mindenkinek, aki meghallgatja. Azon a délutánon Is így volt. összetalálkoztak jó zenész barátok, beszélgettek és a nagy beszélgetésbe Gyula szórakozottan letette az egyik szögletbe a klarinétot rejtő szép táskáját. Aztán később, amikor már egy kicsit jókedvre derültek a vendégek, valaki elkiáltotta magát: — Hát nem hallunk már egy jó magyar zenét soha... Ugrottak a zenészek, Gyula is, de sehol a táskája. Semmi az egész, valahová letette, de nem tudta hová. Még csitította is a többieket, hogy várjanak egy kicsit, hozza a klarinétját. Nézte itt, nézte ott, minden zugban, és egyre idegesebb lett a mozgása. Aztán az arca sápadt el, a rémülettől Már a hangja is remegett. — A klarinétomat nem találom... — Ne bolondozz már, iparkodj, — így neki Elemér. Nem is bolondozás volt már az, ami vele történt, mert sem a teremben, sem lent a pincében, sem kint az udvaron nyoma sem volt a táskának és abban a klarinétnak. Ekkor elkapta a düh Gyulát. Megkeményedett az arca. Járt, kelt, kutatott a szemével. Benézett a legszűkebb szurdikba is. Az emberek háta mögé. de semmi, Akkor meg az a nagy darab ember, mintha összeroppant volna. Kiült az udvarra a kiszuperált gumikerékre és lehajtotta a fejét és sírt. Majd ismét dühre fakadt. Neki Elemérnek. — Majd te Is Jössz a rendőrségre... — Ne bolondozz már, hát mi közöm nekem ehhez... Feleszmélt Gyula. Mi köze is neki ehhez. Vagy bárkinek, aki körülötte volt. Mindenki neki drukkolt már, de hiába, a táska eltűnt a klarinéttal együtt. Akkor mondta valaki, hogy nem ls klarinét kellett a tolvajnak, hanem a táska. Ez már nagyon sertette Gyulát. — A senkiházl. Odaadtam volna azt a táskát... És azóta nincs meg a klarinét. Gyula meg kesereg. Van neki persze még hangszere, de nem olyan kedves, mint volt a régi. De azért az is szépen szól. És a zenész bánatában mostanában gyakrabban belenéz a pohárba, és fújja azt a másik klarinétot, miközben folyik a könnye vastagon, végig a barázdás arcán. H át azért mondom, hogy akiben van egy kis szív, szánja már meg ezt a jó zenészt és hozza neki vissza a kincsét, a klarinétot, mert még elepeszti magát a hangszere után ez a jóember. Bobál Gyula mustrára. Akinek szőlődaráló kellett, azt is talált, akárcsak prést. Báránkó József né Nórádsipekből buszozott be, épp a hordók kedvéért. Annyiért kelt el a bikaborjú, amit három mozdulattal lip- bentettek át egyik kocsiról s másikra. Délre kiürült az Attila utca, ki a vásártér is. Minde— Száz négyszögöl az én kis nütt temérdek papír maradt az szőlőm, keveslem a hordót az árusok és vevők után. Puló* idei termésnek — magyaráz- ver- bakancs, léggömb, faka* ta a fekete kendős néni, na'> malac, ló, tehén és tud- , ja még mi minden, gazdát cseAztan vagy négyet átvizs- rélt. Hazafelé poroszkáltak a gált, s csak úgy döntött. Oláh szekerek, a Ladákból, Wart* István zsebszámológépen bil- burgokból, Volgákból akkor- lentyűzte ki a harmincszáza- ra talán már ki is rakodtak, lékos kedvezmény szerinti árat... Hortobágyi Zoltán Itt a kezem, nem disznóláb.,. (Bábel László felvételei) NÓGRAD - 1980. szeptember 5., péntek #
