Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

Nemrég alakult ifjúsági brigád Az első sikerélmény vonzásában FIATAL ember, de akár­hogy is akarná tagadni — nem is teszi —, az arcán látszik, hogy éjszakai műszakban dol­gozott, és a jól elvégzett mun­ka után vágyakozik a megér­demelt pihenésre. Ez az álla­pot azonban nem okoz semmi­féle zökkenőt Egresi László, szorospatáki elővájó ifjúsági brigád vezetővel való beszélge­tésben. Mindez otthonában, Mizserfán történik. Az eszme­csere résztvevője a felesége is. Azért csak ő, mert három gyermekük iskolában van. — Nem, nem én kezdemé­nyeztem, hanem a KISZ-tit- kárunk, amikor bent voltunk a központban, a lakássorsolá­son. Amikor elváltunk, csak annyit mondtam neki: meg­próbálhatjuk .., Aztán meg­felelő segítséggel létrehoztuk a 12 ta£ot számláló ifjúsági bri­gádot. Miden szakban négyen dolgozunk. Vannak köztünk olyanok, akik egy hónapja jöttek a bányához — mondja az első percekben kellemes légkört teremtő, barátságos természetű brigádvezető, aki alföldi gyerek lévén úgy csöp­pent bele a bányászatba. 1961- ben vájártanulóként kezdte, majd a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után egy kazári kislány végleges mara­dásra késztette. Ennek már ti­zenhat esztendeje! A Nógrádi Szénbányák szo­rospataki üzemében elővájő brigádként alakultak meg, most azonban feltárással fog­lalkoznak. Ahogy kiveszem szavaiból, már megvolt az el­ső hosszú időre szóló sikerél­ményük, pedig az eltelt rövid időszak jóformán az összeszo­kottság kialakulásához is ke­vésnek bizonyult. — A vezetőség egy nap alatt egy méter negyvencentis elő­rehaladást vár tőlünk. Ennek elérése igencsak próbára te­szi erőnket, mert kemény kő­zetben kell haladnunk. A múlt hónapban 25 méter volt az előírás. Mi ezt 25,6 méterre teljesítettük, pedig az utolsó napokban úgy nézett ki, hogy nem sikerül. Nem ment úgy a gép ahogy szerettük volna, újra kellett fúrni, majd rob­bantani. Aztán mégis csak egyenesbe jöttünk — idézi fel örömmel a hangjában a közel­múlt sikereit. — De sokat idegeskedtél — jegyzi meg szerényen az ed­dig hallgató felesége. — Ez ezzel jár. Igaz, hogy többet idegeskedem, mint ami­kor Vincze Zoltán brigádjá­ban dolgoztam. De ott is vol­tak nehezebb napok, kudar­cok, akárhogy is akartuk job­bá tenni munkánkat. Aki sze­ret dolgozni, annak nagyon rosszulesik, ha nem úgy va­lósul meg elképzelése, ahogy előző nap a munkakezdés előtt kialakította. Ilyenkor bi­zony ideges az ember. Így va­gyok ezzel én is... — Olyannyira, hogy időd sincs megenni a kajádat. Azt is hazahozod, — teszi még teljesebbé szavaival, a valós és joggal bántó gondokkal fű­szerezett első sikerélményt a fiatalasszony. — Ha majd öt évig együtt dolgozunk, bizonyára köny- nyebb lesz nekünk is. Addig­ra megismerjük egymás gon­dolatát is. Mi még ott tar­tunk, hogy a brigád új tagjai most tanulják a lapátolás technikáját. Enélkül bizony a napi ötven csille kő nehezen kerülne a felszínre. A folyamatos munkához szükséges szerszámok össze­gyűjtésében segítséget kaptak a helyi vezetőktől. Ez persze nekik is érdekük volt. Az ő eredményes munkájukat jel­zi, ha az ifjúsági brigád mi­nél előbb a legjobbak közé kerül. — Jobban haladnánk, ha lenne elég levegőnk a gépek működtetéséhez. Hiánya miatt csak egy fúrógéppel dolgo­zunk, pedig kettővel is ter­melhetnénk. Annyira kevés a levegő, hogy tegnap is oda­jön hozzám a másik brigád vezetője, s azt mondja: — áll­jatok le, hogy mi is tudjunk már fúrni. Hogy mégse le­gyen nagy kiesésünk, megkér­tem a főaknászt, adjon ne­künk hosszabb fúrókat. Meg­kaptam. Segítségével meg­gyorsítottuk a munkát. Egyéb­ként vezetőink igyekeznek megoldani gondjainkat, de egyszerre ők sem tudják min­det. Ugyanakkor mi tennénk a magunk dolgát, mert tud­juk, hogy sok függ tőlünk. Gondjainkat elmondtam a ve­zérigazgató-helyettesünknek, aki azzal vált el tőlem, hogy három hét múlva közösen új­ra megbeszéljük, milyen intéz­kedéseket tettek közvetlen ve­zetőim, illusztrálja a jelent és a jövőt egyaránt. Az újonnan összeverbuváló­dott fiatal kollektíva első si­kerélményének tartósítása, il­letve tovább növelése, annak az érzésnek az erősítése, hogy érdemes volt ifjúsági brigádot alakítani, — megkívánja, hogy minél előbb megvalósuljon kérésük: a jelenleginél legyen több kompresszor a gépek működtetéséhez. MÉG AKADT VOLNA mi­ről folytatni a jóízű, sok él­ményt, okos elképzelést tartal­mazó beszélgetést, de tisztelet­lenség lett volna visszaélni, a szíves marasztalással. így hát azzal búcsúztam el; ha a bányásznapra nem is sikerült mostani mizserfai bányászkoló- niai lakásukból Nagybátony- ba, az új kétszobás otthonuk­ba beköltözni, reméljük, a tél beállta előtt, 16 évi várakozás után olyan körülmények kö­zé kerülnek, ahol még meg­hittebben, még jobban, még kellemesebben érzik majd magukat. (venesz) Négy év alatt duplájára Mezőgazdasági kistermelés Hazánkban — a becslések szerint — másfél millió csa­lád foglalkozik a háztáji és kisegítő gazdaságokban mező- gazdasági termeléssel. Ennek a munkának fontossága min­dig is vitathatatlan volt, mégis időközönként és he­lyenként. visszaesés követke­zett be. Az okok között leg­gyakrabban a hibás szemlé­let, a helyi túlkapások és a felvásárlás szervezetlensége, szerepelt. A helyzet gyökere­sen megváltozott az MSZMP egyértelmű állásfoglalásának következtében, amely világo­san kimondja, hogy a háztá­ji és kisegítő gazdaságok ter­melése az önellátásban és az árutermelésben egyaránt je­lentős marad és a népgazda­ság érdekeivel összhangban továbbra is támogatni kell ezt a termelési módot. Jelenleg a mezőgazdasági termékek egyharmadát a ház­táji gazdaságok állítják elő, az ágazat állóeszköz-állomá­nyának több mint 20 száza­léka háztájiban található. Ez utóbbi is arra ösztönöz, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítsunk az itt folyó terme­lésre. Annál is inkább, mivel az ország szántóterületének egytizedén, napjainkban főleg a kézi munkát igénylő nö­vényféleségeket termesztik a kistermelők. Ezt a feladatot a mezőgazdasági nagyüze­mek egyelőre képtelenek len­nének ellátni. Nemcsak el­látási, hanem gazdasági szem­pontok is indokolják a kis­gazdaságok jelentőségét. A háztáji állattartók sok olyan ház körüli mellékterméket is felhasználnak takarmányo­zásra, amelyek más módon nem lennének megtermelhe- tők, vagy csak igen jelentős költségtöbblettel. A kistermelés támogatásá­ban fontos szrepet töltenek be az ÁFÉSZ-ek, illetve a termelőszövetkezetek. Az or­szágban 1979. végén — 2556 szakcsoport működött a fo­gyasztási szövetkezetek ke­retén belül, közel 200 ezer taggal. A szakcsoportok kö­zös értékesítése 3 milliárd 838 millió forint volt, azaz egy tagra több mint 19 ezer forintnyi értékesített termék jutott. Annak ellenére, hogy a szakcsoporti tagok létszá­ma az 1978-as évhez képest 2,5 százalékkal csökkent, az előállított áruk értéke 234 millió forinttal emelkedett 1979-ben. Nógrád megyében a hely­zet egyértelműen pozitívnak mondható. Míg 1976-ban 95 szakcsoport működött az ÁFÉSZ-eken belül, ez a szám tavalyra 118-ra emelkedett, a taglétszám pedig 4418 főről 6134-re nőtt. Érdekes, hogy a legtöbb szakcsoport a na­gyobb települések vonzás- körzetében helyezkedik el. A szécsényi és a pásztói ÁFÉSZ-ekben található a szakcsoportok közel 50 száza­léka. Szibériai városok Alig több mint másfél év­tizeddel ezelőtt Nyugat-Szi- béria északi részét még a va­dászok is elkerülték. Ma ez a mintegy 3 millió négyzetkilo­méteres vidék adja a szovjet olajtermelés felét, a kitermelt földgáz csaknem egyharmadát. Több tucat kényelmes város és település épült fel, s ma­dártávlatból olyanok ezek, mint fehér vitorlások a végte­len tajga tengerén. A váro­sok gyorsan terjeszkednek, né­melyik lakossága már megha­ladja az 50 ezret. Az első házakat helikopter szállította a helyszínre, a költ­ségek természetesen csillagá­szati összegekre rúgtak. Nem elég azonban ezer kilométe­rekről odaszállítani az eleme­ket. Ezeket a vidékeket, ahol a természet a szénhidrogén­mezőket elrejtette, a helyi la­kosság nem véletlenül nevez­te a „vadak csapdájának”, mert a terület 60 százalékát mocsár, mintegy 20 százalékát pedig tavak borítják. Az épít­kezéshez az évnek mindösz- sze 3—4 hónapja felel meg. Ahhoz, hogy utat építsenek, 70 km hosszú földgátat kellett készíteni. A tömeges méretű ipari és lakóházépítés tapasztalatai azt mutatják, hogy ilyen ne­héz körülmények között a le­hető legnagyobb szabású ti­pizálás a leghatékonyabb. A szibériaiak kidolgozták a pa­neles szerelés módszerét, ami­vel az építkezés munkaigé- nyessége a korábbinak egy- nyolcada, egytizede csupán, s a termelékenység a négysze­resére növekedett. Ennek a technológiának az az előnye, hogy a kész elemeket csak ösz- sze. kell állítani és be kell szerelni az épület belső tarto­zékait. Ezzel a technológiával jelentősen meggyorsult a la­kásépítés az olajban gazdag vidék bázisvárosaiban. Az előző ötéves tervben Nyugat- Szibériában összesen 950 ezer négyzetméter alapterülettel több mint 19 ezer lakás ké­szült. Ma, amikor már ter­melni kezdett a Tyumenyben létesült építőanyag-ipar, éven­te 1,5 millió négyzetméter hasznos területű lakás épült, ezért az olajbányászok lakás­gondjai a közeli jövőben meg­oldódnak. 1978-ig a szénhidrogénme­zőkön csak az ipari épületek készültek vasbetonból, ker- mazitból és téglából. Ezek a vidék zord éghajlatához igazo­dó fokozott hőszigeteléssel ké­szülnek, a szobákat a napsü­tésnek megfelelően helyesük el, az óvodákban, iskolákban, egészségügyi intézményekben feltétlenül készülnek kisebb télikertek, úszómedencék. Ez egészében megfelel a körzet meghódítását szolgáló stratégiának, amelynek alap­ja az, hogy a családok a nagy bázisvárosokban élnek, ahol a nőket a feldolgozó iparban, vagy a szolgáltatásokban fog­lalkoztatják, a férfiakat pe­dig 2—3 hétre helikopterrel, vagy repülőgéppel szállítják közvetlenül az olaj-, vagy a földgázkutakhoz. Ez ma az alapvető módszer, de van változás a kiaknázás­ban. A bázisvárosoktól átlag 250 kilométernyire levő kutak megkövetelik, hogy a megle­vőknél nagyobb, kényelme­sebb állandó telepeket léte­sítsenek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket ésszerűbb, a hagyomá­nyos szibériai építőanyagból, fából építeni. Felhasználják a finn és a kanadai tapasztalato­kat a kényelmesebb, összesze­relhető faelemek gyártásában. Ilyen típusú építményekből 1980 végéig mintegy 300 ezer négyzetméter hasznos alap- területű lakás épül. E vidék városainak tervezé­sében a Szovjetunió legjobb építőművészei vesznek részt. Északnyugat-Szibéria meghó­dításának első szakasza a be­fejezéséhez közeledik, amely­ben a fő figyelmet a lakások számának gyors növekedésé­re fordították. A mennyiségi igények miatt háttérbe szo­rult á tervezés, s a települé­sek egyetlen dísze a tajga itt- ott megmaradt szigetei voltak a lakóházak között. Az egye­di tervek ma már figyelembe veszik a táj természeti adott­ságait is. Az utóbbi években ugrás­szerűen nőtt a nyúltenyész- téssel foglalkozó háztáji ál­lattartók száma. Jelenleg — szervezett keretek között — 3588 fő foglalkozik 55 szak­csoportban nyúlhústermelés- sel. Méhészettel, 36 szakcso­portban 864 fő foglalkozik és csak ezután következnek a zöldségtermesztők, 16 szak­csoportban 1144 taggal. Az állattenyésztéssel foglalko­zók túlsúlyára utal az a tény is, hogy a 118 szakcsoportból 99 állattenyésztési és csak 19 növénytermesztési jelle­gű. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nagyobb és biztosabb jövedelmet ez az ágazat biz­tosítja a háztáji termelésen belül. A szakcsoportok által elő­állított termékek árbevétele az 1976-os alig 56 milliós értékről tavalyra meghalad­ta a 111 millió forintot, az­az négy év alatt csaknem megduplázódott. Az előállított termékek kö­zött vezet a zöldség, amely­ből 1805 tonna került érté­kesítésre, de ezt megközelítő mennyiségben — 1598 tonna — termeltek nyúlhúst a kis­gazdaságokban. Emellett egymillió 800 ezer tojás, 518 tonna sertéshús 474 tonna méz és 82 tonna gyümölcs származott a szakcsoportokba tömörülő kistermelők mun­kájából. zilahy ! Vadhajtások DZSUNGEL Kirobbant a tehetetlenség mérge a tanácselnökből, pe­dig különben fát lehet vágni a hátán. De most legszíveseb­ben „házon kívül”-t hazudtatna a titkárnővel, mert nem tud választ adni a hozzá forduló panaszosoknak. Egy május 15-én született rendelet miatt az elkesere­dése, amely kimondja: teljes közmű hiányában a tó teljes térségében tilos üdülési célból bármit építeni. Vagyis: nem­csak útra, villanyra, vízvezetékre de, szennyvízcsatornára is szükség van. (Családi ház kivételével, ehhez elegendő a zártrendszerű szennyvíztároló.) Ez eddig rendben is lenne; ha régebben hozták volna a rendeletet, akkor is majdnem késő lenne, akkora az épí­tési és higiéniai dzsungel a tó körül. Csakhogy... A csakhogy miatt fortyog a tanácselnök. Mert a má­jus óta hatályos rendeletről februárban, mégcsak nem is hallottak azok, akiknek a végrehajtás a hivatali dolguk. Akkor tehát még javában pecsételték az engedélyeket. Azoknak a tanácsi tisztviselőknek, akik akkor igent mond­tak, most nemet kell mondaniuk. Hát ezért szeretne házon kívül lenni a fogadónapon a tanácselnök. Mert valamit csak mondani kell a négygyermekes munkásnak, aki febru­árban négyszögölenként 600 forintért telket vásárolt, tíz évig gyűjtötte rá a pénzt, hogy hétvégeken, szabad időben, saját telkén pihenhessen... ; aki májusra már összekészítet­te az építési anyagot, fagytól védve, tolvaj elől körülkerít­ve, megszerezte az elvi építési engedélyt, hogy a jó idő be­álltával összefog a család meg a brigád és start!... Aztán májusban közlik vele, vissza az egész. Mit mondjanak az ilyen telekgazdának? Várjon, amíg megépül az út, víz, villany mellé a csatorna is? S ha 15 évet kell várnia? Vagy verjen le a telkén egy sátrat, abban böjtölje ki a várakozási időt? Vagy adja el az anyagot bár­mekkora veszteséggel, mert mire felhasználhatná, úgyis tönkremegy? Vagy perelje be a tanácsot, kérjen kártérí­tést? S ha megnyerné — miből fizet a tanács? Hát innen az indulat. Hogy érkezik „fentről” egy jó in­tézkedés, amit „lenn” nem lehet jól végrehajtani. A. A. A granulált tápok előállításához szükséges berendezések matricáit, görgőit nagy sorozatban gyártják Pásztón, az ÉLGÉP Vállalat 5. számú gyárában. Tervezik, hogy a ké­sőbbiekben további alkatrészeket is készítenek, melyeket eddig valutáért tőkésországokból szereztünk be. Kuris Andrásné már tizedik esztendeje vesz részt a válla­lat munkájában. Sikeresen tud alkalmazkodni a folyamato­san változó feladatokhoz Nagy szakértelmet igényel a precíz gépek kezelése. Az automatizált berendezéseket tanult szakemberek irányítják. — képek: kulcsár —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents