Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

éget ért az országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról.)

Ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek számára, akik a tőkésvilágban is meggyőződésből vallják az emberi jogok p^ükségességét. Mi nem szeretjük például, ha valaki valamely ország nevében egy másik országban akarja rendezni az emberi jogokat. Azt tartjuk, hogy a felelős tényezőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi szabadságjogokat.

B’zfosítani kell a népek jogait

Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni kell, mert a kettő nagyon nehezen választható el egymástól. Miféle emberi jogokról lehet beszélni olyan népek esetében, amelyek elnyomás alatt élnek és a világnak még mindig nem jelentéktelen részén kénytelenek elszenvedni a faji elnyomást, és üldözést, a bőr színe alapján való megkülönböztetést, vagy a külföldi imperialista fegyveres beavatkozást? Érvényesülhetnek-e az emberi jogok ott, ahol az imperializmus megakadályozza, hogy nemzeti kincseikkel maguk rendelkezzenek, s elnyomják p népek elemi törekvéseit a szabadságra, a szuverenitásra, a gazdasági egyenlőségre? Figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik az emberi jogokat a szívükön viselik: a népek jogait kell biztosítani ahhoz, hogy az emberi jogok a világ valamennyi országában ténylegesen érvényesüljenek, A népek jogaihoz pedig hozzátartozik a társadalmi cél és rend szabad megválasztása is. Egyaránt ellenezzük a forradalom és az ellen- forradalom exportját Teljes szolidaritást vállalunk a gyarmati elnyomás, az újragyar- matosítás ellen küzdő népekkel. Elutasítjuk azt a rögeszmét, hogy Dél-Afrika színes bőrű, lakossága Namíbia népe, vagy más országok népei azért küzdenek a kolonia- lizmus ellen, mert valamiféle kommunista ügynökök uszítják 6k,et. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják, akik ezt a rágalmát terjesztik. Mi, kommunista meggyőződésű emberek lehetőségeinkhez mérten, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket

Nekem egyébként is mfly

meggyőződésem, hogy ha valaki közülünk Dél-Afrika színes bőrű lakóinak, Namíbia népének, vagy a politikai lerrorgyilkosságokkal fenyegetett latin-amerikai haladó embereknek azt mondaná —, ami persze a mi oldalunkról kizárt dolog —, hogy tűrjetek, ne harcoljatok, akkor sem hallgatnának ránk. Mert —, s ezt mindenkinek meg kellene értenie — új világ született, amelyben a szocializmus világrendszerré vált a gyarmati rendszer klasszikus formájában egyszer, s mindenkorra megsemmisült, és az újgyarmatosítás minden formája is pusztulásra van ítélve. A népek többé nem viselik el az idegen igát. Éppen ezért harcukat minden tisztességes embernek támogatnia kell.

Szólni kívánok — mégpedig megelégedéssel — a fejlett tőkésországokkal fennálló kapcsolatainkról is. Mi a békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve jó kapcsolatokra törekszünk ezekkel az államokkal. Ezt sok országgal sikerült megvalósítani. Ezek közé tartozik például Finnország, a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Amerikai Egyesült Államokkal is rendezni tudtunk több —, s ezen belül két lényeges — vitás kérdést. Kapcsolatunk normalizálódott. A haladás erőivel való teljes szolidaritásunk mellett a fejlett tőkésországokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatokra törekszünk. Ide sorolhatók a politikai kontaktusok. a szükségszerű eszmecserék. a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok. sőt a lakosság széles körű érintkezése is. Tapasztalataink szerint ez a politika nem válik hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös látogatása is a mi igazságunk felismerését szolgálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradicsomról kialakult illúziók, a nyugati látogatókban pedig szertefoszlanák — a burzsoá propaganda által táplált — életünkkel kapcsolatos rémképek, s inkább azon csodálkoznak, hogy milyen emberi és nyugodt élet van Magyarországon.

Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzátesszük: a tőkésvi- lágban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik valóságunkat, a Magyar Nép- köztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik —, s nekünk egyéb feltételünk nincs —, azokkal készek vagyunk mindenféle értelmes együttműködésre, beleértve azt a törekvést is, hogy a világon béke legyen.

A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyőződésünket, hogy az enyhülés az egyetlen ténylegesen járható út. A feszültség növelése, a hidegháború, zsákutca Ennek a zsákutcának a végén egy erős fal van, amelyen még a kalandor lépésekre leginkább hajlamos imperialisták sem hatolhatnak át. Mert ennek a zsákutcának a torlasza: a világ összes népeinek békeakarata! Ha egyszer megszavaztatnánk a világ népeit, akkor minden országban, minden nép — társadalmi rendszerétől függetlenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jelenleg Szófiában ülésező népek világparlamentje a békéért, amelyen 120. országból több mint 2 ezer részvevő — politikai hovatartozására, világnézetére, hivatására való különbség nélkül — az emberiség elszánt békeakaratát képviseli. A békéért, s a társadalmi haladásért folyó küzdelemnek óriási a jelentősége, mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyelmen kívül hagyhatná a közvélemény szavát.

Ez a mi külpolitikai elvünk és gyakorlatunk. Minden tettünket az a mély meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi harcunk összhangban áll szocialista célkitűzéseinkkel, népünk elemi érdekeivel es akaratával.

Belpolitikai kérdésekre rátérve, szeretném én is aláhúzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsúlyozott: a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz.

Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánkról és törekvéseinkről mondott, szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, 9 ennek során ismerős dolgokról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktualitásukat. Gondolok egyebek között arra, hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem negyedszázaddal ezelőtt népünknek tett ígéretünket — amikor nagyon nehéz belpolitikai helyzetben voltunk és kiutat kerestünk — összevetjük azzal, amit abból megvalósítottunk.

egyes gazdasági szerveknek, Annyi papírt és statisztikai rétegek: munkások, parasztok, üzemeknek és vállalatoknak, adatot kell elolvasni, hogy értelmiségiek, alkalmazottak, Ez nemcsak az állami, gaz- szédül tőle az ember. Mindig nők, a legkülönbözőbb kordasági vezetők önállóságát és eszembe jut, hogy milyen ne- osztályok, valamint az egy- felelősségét fokozza, hanem héz h^’yzetben lehet egy fia- házak, a nemzetiségek. Or- az ott dolgozó pártszerveze- tál magyar állampolgár, pél- szággyülésünk. legfőbb törtekét, szakszervezetekét, KISZ- dául egy leány, aki párttag, vényhozó szervünk híven lük- szervezetekét is. Hiszen egy szakszervezeti tag, KISZ-tag, rözi szövetségi politikánkat, jóravaló igazgató mellett, aki s talán még a népfrontban is Sx0Cialista nemzeti egységűnelsősorban a termelékenység aktíva. Vajon hányszor mafokozását, a vállalat nyerésé

két, összefogásunkat.

lyek révén ellenőrizhető politika helyessége, és lehetővé válik a dolgozók elemi napi érdekeinek védelme és

gyarázzák meg neki és sajnos, Nyugaton azza, gyanúsíta.

nak minket, hogy a. másként a tennivaló? gondolkozók, a belső ellenzék

gét tartja szem előtt, kelle- ugyanazokkal a szavakkal

nek olyan intézmények, ame- hogy mi a helyzet és mi a

nagy csapatával úgy- Nehezítő tényező a helyen- mond szerződést kötöttünk,' vcuciiiic ként növekvő bürokrácia is. bizonyos „tabukat” kikötve,'

képviJeleTe.^így működüTpo^ f7 ,lóttzikt "emCS®H, a például azt. hogy nem szakapitalista rendszer sajátos- bad támadni a párt veze'o " ’ ‘ vala

litikai rendszerünk és ugyan- .

_ .__

ezen az úton akarunk tovább sag.a’ dan® ®

melyest kitermelődik

haladni.

Vannak-e hibák politikai intézményeink működésében ?

a szocialista rendszerben is. Olyan ez, mint amikor az eleven vízfolyás nyomán lerakódások

szerepét, a szocialista szer alapjait, szövetségi rend- Persze, ilyenfajta szerződéseket nem kötöttünk,'

Ogy gondolom, vannak, ezt a Xe^kéokek Tehái de úgy látszik, tényleg van

PámUanFf"alól ÍSa tartsak mindig kéznél a drót- egyfajta hallgatólagos egyetpitotta. Ez alól a part-, a -—’-u—J~lszakszervezet, az ifjúsági szövetség sem kivétel. Miféle hibák ezek? A gyakorlat hikefét és távolítsuk el ezeket értés a másként gondolkodók

a lerakódásokat.

Külön szeretnék szólni

bái, a határozatok végr.ehaj- nemzeti egységről, a Hazafias fásának gyengeségei, de akad- Népfront néhány kérdéséről.

nak másfajta hibák is. A pártszervezetek, a tömegszer

Mi letett

nem különösen nagyszámú táborával, amit talán úgy lehet a legérthetőbben kifejezni. hogy jobb a békesség.

azt vallluk hoev me^szü- Időszakonként — jelenleg a £ orficftHiu- nezetközi helyzet kapcsán —

helyzetből fakadó betegsége két is fölfedezhetjük. Elfe

ledkeztünk bizonyos tanulsá

növekszik és erősödik , .... ,

vezetek és a tömegmozgalmak népünk szocialista nemzeti- azt mondjak, hogv a maevar munkájában konszolidált egysége. Ez osztályok szövet- Politika most „kemenyedm

sége. hiszen társadalmunkban f°R- Érre csak azt valaszol- vannak még — bár nem ellen- hatjuk, amit már a párt- H tétes érdekű — osztályok, ré- kongresszus is hangsúlyozott,'

gokról és egy kicsit túlszer- tegek. Vannak párttagok és hogv Magyarországon a nagy veztük saját magunkat és tár- pártonkívüliek, különböző vi- osztályharcok időszaka befe- sadalmunkat is. Egy ülésre lágnézetű, nemzetiségű em- jeződött. Magyarország dol- —, legyen az párt-, szakszer- berek, akiknek összefogása a gozó osztályai legyőzték és vezeti, vagy KISZ-ülés — népfrontmozgalom keretében megsemmisítették a volt ki- szlnte már csak tudományos a nemzeti egység fontos ele- zsákmányoló osztályok hatal- felkészüléssel lehet elmenni, me. És ez jó dolog. mát. Nekünk osztályharcot

ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében isi az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket rákénvszerítettek. Most

ívni, erősíteni kell a nemzeti egységet

A párt szerepéről

Először a Magyar Szocialista Munkáspártról szeretnék szólni. Jód ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti: társadalmunk vezető ereje a magyar munkásosztály marxista —-leninista pártja. A vezetést ml eszmei-politikai irányításnak tekintjük, melynek az a funkciója, hogy szervezze és mozgósítsa a tömegeket az építőmunkára. Ezt értjük a vezetésen, hozzátéve, hogy a pártnak az alkotmányban is rögzített szerepe számunkra természetesen végtelenül megtisztelő, de egyben nagyon nehéz és felelős szolgálat Is. Nem uralkodás, hanem a nép ügyének becsületes szolgálata. Ez a lényege a párt vezető szerepének.

Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a parancsolgatás. Különleges történelmi helyzetekben egy nép forradalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védelmezzék. De ez a történelem ritka pillanataira vonatkozik. A konszolidált építőmunka korszakában másra van szükség. Azt valljuk — s ezt vallottuk a kapitalista rendszer, a tőkés- hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyian vagyunk, ahány embert Igazunkról és a szükséges tennivalókról képesek vagyunk emberi szóval meggyőzni. Ez vezérel bennünket a jövőben is.

Ebben a politikában és az ilyen módszerekben van pártunk ereje. Amit annak idején megfogadtunk, azt ma az ország egész népe a gyakorlatban tapasztalja: mindig csak olyan határozatokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjaira és a Kommunista Ifjúsági Szövetségre kötelezőek. Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az állami szervek, valamennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét. Eddig is erre töreNOGRAD — 1980. szeptember 27.. szombat

kedtünk és erre törekszünk a továbbiakban is.

Társadalmunk politikai rendszerének fontos elesne az állam, amellyel a marxista— leninista elmélet tudományos alapossággal sokat foglalkozott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges pontosan meghatároznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az állam funkciója és tevékenysége megváltozik. Magyarországon, a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában nincsenek antagonisztikus, kibékíthetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osztályok. Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai értelemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Növekszik viszont — és véleményünk szerint a szocialista építés egész szakaszában növekedni és erősödni fog —az állam szervező funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjuk fel az állam szerepét, amely egyben országunk szabadságát, szuverenitását, nemzeti függetlenségünket is védelmezi, amire a jelenlegi világhelyzetben szükség van.

Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömeg- mozgalmak nélkülözhetetlenek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznek. Ezek a szervezetek önállóak és rendeltetésüknek megfelelően működnek. Így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalásában Herczeg elvtárs nagyon helyesen megemlítette — önállóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között többirányú — feladatait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik, képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem valódi igény és szükséglet.

Irányítási rendszerünk a gazdasági életben —, de nemcsak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az

A nemzeti egységről szóira badság, mindenki maga döm gyakran említjük a szocialista ti el világnézeti hovatartozá' jelzőt Ez helyes, mert ezzel sát. Nálunk teljes mértékben erre meghatározzuk a nemzeti egy- érvényesül az állampolgári erre semmmifele jelentős hűség célját, történelmileg új egyenlőség pártállásra, vi- sadalmi tényező sem késztet vonásait Mert milyen tartós lágnézetre, nemzetiségi ho- bennünket, politikánkat sem nemzeti egység lehetett, mond- vatartozásra való tekintet kell „keményítenünk” á juk egy kizsákmányoló tő- nélkül. A közfunkciók is pártnak nincs is ilyen szándéké* és a kizsákmányolt prole- óyitva állnak mindenki előtt ka. De figyelnünk kell bizoJ tár, a nagybirtokos és a job- E tekintetben elég körülnéz- nyos dolgokra, például a nem- bágy között? Most a nemzeti ni e teremben. zetkőzi helyzet éleződésére!

összefogásnak új és szilárd A párttagok mellett jelen- Ilyenkor a világ minden álla-'

alakjai vannak, az új, szó- tős számú pártön kívüli kép- mában arra intik az állam- cialista rendszerben mind- viselő ül itt. Képviselve van- polgárokat, hogy kicsit szoro-' nyájan közelebb kerültünk nak a dolgozó osztályok és sabbra zárják soraikat, egymáshoz. Mi ezt a folyamatot a szocialista nemzeti , . t r •

összefogást, a szocialista de- A szocialista demokrácia

mokráciát erősítem, fejlesztőn akartuk. A szocialista , , - . , . •

rendszer nem egy véglegesen UtlOt JGMUK

befejezett épület, nem egy

kifaragott kőszobor, amely Így tehát nekünk semmifé- 1973—74. évi óriási árrobba-, így marad az idők végezeté- ie belpolitikai okunk és szán- nás, amely minket hétrányo- ig. A szocialista társadalmi dákunk sincs a dolgok élezésé- san érint De érezhetők álta- rendszer élő társadalom, re as bízunk abban, hogy erre lános problémák is, ilyenek a. amelynek szünet nélkül fej- nem ;s kerül sor. De azt is különféle pénzügyi nehézsé- [®^nie kell. Belpolitikai fej- meg szeretném mondani, hogy gek, diszkriminációk, a kapi- lődésunk fő iránya a szocia- aki a2 atapvetö vívmányain- talista világ recessziója, lista demokrácia további ki- kat támadja, annak csak egy Nemzeti jövedélmünket 50

^eCTe°Z^^etsé^apoütiPkánk régl ma6yar mondás szerint százalékban a nemzetközi áruválaszolhatunk: amilyen az csere-forgalom révén hozzuk nlv fontos szocialista nem- adJon isten, clyan lesz a fo* *et-re- A világgazdasági korul- Kti egység a párt és a tő- gadj isten. Mi tehát nem fce- ményeket megváltoztatni nem megek összeforrottsága nem ressük az összeütközést, de tudjuk. Olyan feltételek kö- egy° piiianat alatt "született szükség esetén nem is térünk zött kell élnünk, dolgoznunk,1 meg, ezért óvnunk, erősíte- ki előle, mert vívmányainkat, előrehaladnunk, és boldogulnunk kell. amelyekért az egész nép meg- nunk, amilyenek a mai hely-szenvedett és megdolgozott, zetből adódnak.

Ahogyan Bíró plébános úr senkinek a világon nem en- A .

Is említette, a minap emlé- oediük bántani És amikor , A,z, másfél évben á

keztünk mée a- állam és az 8 °’• korábbinál szigorúbb feltételeztünk meg az anarn es az azt mon(jjuk, hogy mi a szó- lek krt7Att k-iwt aazdálkod*

egyház viszonyát 30 éve ten- . t demokrácia útiát iár- IeK *0™« kellett gazaaixoa

dező nagy jelentőségű meg- fik akkor a magunk pár- nU.nk’ .E“?k állapodásról. Ez idő alatt ki- J Kk , , a magunk, par menyei mar mutatkoznak. A

alakult az állam és az egyház tunk’ munkásosztályunk, né- fő célunk a népgazdaság, s

rendezett viszonya, amely Pu.nk, utjára-feladataira gon- főként a nemzetközi fizetési rendszerünk nagy történél- dol“nkr ^ivüirdl senkl. ne mérleg egyensúlyi mi vívmánya. Az, hogy az próbálj a továbbfejlesztem szó- nek javítása volt egyház az új társadalom vl- clalista demokráciánkat szonyai között is megtalálja a Már í° néhány éve a gaz- kényesebb, legfontosabb terü- maga helyét egyrészt né- dasági építés új szakaszában létén, az ország fizetési mér- pünk érdeke, államérdek, de járunk. A szocialista fejlődés legében sikerült bizonyos ja- érdeke az egyháznak is. Emel- jelenlegi szintjén megszűntek vulást elérnünk. Tőkés kül- lett külön is érdeke a hívő az extenzív fejlődés lehetősé- kereskedelmi forgalmunk idén embernek. Nincs és nem is gei, a továbbiakban már csak eddig csaknem egyensúlyban lehetséges olyan statisztika, intenzív fejlődésre van mód. amelyik kimutatná, hogy hány Ennek rendeljük alá a növe- hívő és nem hívő van ná- kedési ütemet is. Korábban az importot. Ez jelentős előlünk, ez magánügy. De tény, gyakran büszkélkedtünk azzal, relépés a korábbi évekhez ké- hogy jelentős számban van- milyen gyors ütemben fejlő- pest. ezt a munkát folytatnak hívők Magyarországon, dött szocialista gazdaságunk, nunk kell.

Engem különösképpen nem Tény, hogy a kezdeti szakasz- a javu zavar, hogy valaki vasarnap ban mindig könnyebb egy ki_ tendel£^ az oregfiuk csapatában fut- leiiuencim

helyzeté- Kemény munkát végeztünk és a legvan, exportunk több mint kilencven százalékban fedezte

javulás lényeges jelei; mutatkoznak a

Sok\°Mk’fontoLbTehogy me!fu- később egy bizonyos szint el- vésbé fontos egyensúlyi kérerese után. Gondoljunk csak deseben is. Az ipar, a mező- az élsportolókra: a futónak, gazdaság, a .közlekedés dol- aki a 100 métert 11 másod- gozói a terv szerint végezték percen belül futja, minden to- munkájukat. Üzemeink kicsit gyorsabban haladni, mint népgazdaság többi, nem ketottunk idáig: a vallásos era berek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyét, miközben hitükhöz is hűek maradnak, vábbi tized másodpercekért sebb létszámmal — mintegy

Nem kell, hogy emiatt lelki___ ___f _____ ___ nagyon meg kell küzdenie. Így százezerrel kevesebb emberi

smereti válságba kerüljenek, van ez a gazdasági munkában rel — oldották meg a feladaEzt az eredményt nagyra ér- is. Ma már a nyereséget taikat, a munkaerőhelyzet fetékeljük és ha lehet, tovább újabb egy-egy százalékkal nöerősitjük. Vallása, hite miatt vélni már nehezebb, mint vasenkit sem érhet semmiféle lamikor 10 százalékkal. A vi

szültsége tehát valamelyest csökkent. Az energiafelhasználás is jobb volt az elmúl*

társadalmi hátrány. Hazánk- lággazdaságban is új helyzet másfél évben, mint ann^ ban teljes; a lelkiismereti sza- állt elő. Bekövetkezett az (Folytatás a 3. oldalamQ .