Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

Népek világparlamentje a békéért

ílrhaióaFelelősséggel egymásért

A vendégszerető bolgárok fővárosában 136 országból több mint kétezren gyűltek össze, hogy hangot adjanak a népek békeakaratának, elítéljék a fegyverkezési hajszát, kifejezzék az emberiség jövőjéért érzett aggodalmukat. A földkerekség minden tájáról érkeztek politikusok, kétkezi munkások, számunkra egzotikus viseletbe öltözött férfiak és nők, fiatalok és idősebbek — különböző pártok, szakszervezetek, békeszervezetek, törvényhozó testületek, vallások képviselői. A soknyelvű, de a legfontosabb kérdést, a béke ügyét tekintve egyakaratú sokaságban ott vannak a magyar nép képviselői is. Közülük kettőt kértünk meg, hogy a tanácskozások közötti rövid szünetekben mondják el, milyen gondolatokkal érkeztek Szófiába, a népek béke-világpar- lamen tjére.

Kakucsi Gabriella, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöke a mindinkább sűrűsödő őszi munkák szervezését, irányítását szakította meg egy hétre, hogy a magyar békemozgalmat — és, mint mondotta —, szűkebb pátriáját, a d" hasiakat is képviselje a

nagy jelentőségű szófiai tanácskozáson.

— Otthon. Dabason régi családi ereklyeként őrzök egy festményt. Tarka rétet ábrázol. virágot «zedő gyerekekkel. Sokszor, ha azt a szót hallom, olvasom, hogy „béke”, ez a kép jut az eszembe. A gyerekek vidám, örömtől sugárzó arca, a táj nyugalma. Nekem is van egy fiam... Talán mi nők vagyunk azok — éljünk bár Magyarországon, vagy a világ más pontján —, akiknek a legtöbb fájdalmat okozza a háború és akik leginkább tudjuk értékelni a békét. Bennünk váltja ki a legnagyobb aggodalmat, ha halljuk, hogy éleződik a nemzetközi helyzet, fokozódik a fegyverkezési hajsza. De tudjuk azt is — és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie —, hogy a fegyverkezés hívei, a háborús uszítók szembetalálják magukat a mi békét igénylő, cselekedni kész, hatalmas táborunkkal. Ha a parlament után hazamegyek, minden alkalmat megragadok, hogy különböző fórumokon mindezt elmondjam, átadjam azt a sok szép élményt, amit itt, ezen a nagyszerű eseménysorozaton szereztem.

Bérényl Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni atommagkutató intézetének irányítását, az igazgatói teendők ellátását hagyta félbe egy hétre.

— A kutatónak elsősorban a laboratóriumban a helye, ott kell az emberiség javára hasznosítható eredményeket elérnie. Ugyanakkor talán az atomfizikával foglalkozók ismerik legjobban azokat a veszélyeket, amelyek az emberiségre leselkednek és ők látják leginkább, hogy milyen pozitív eredményeket produkál ez a tudományág. Hatalmas mértékben gyarapodnak a tudományos ismeretek, de — úgy érzem — emögött jóval elmarad a szükséges erkölcsi háttér kialakítása. Itt van például az energia. Pazaroljuk, ahelyett, hogy takarékosan bánnánk vele, hiszen az egész civilizáció léte, kényelme elképzelhetetlen az energia nélkül. Felkattdntjuk a villanykapcsolót és eszünkbe sem jut, hogy mennyi ember munkája teszi lehetővé ezt az egyszerű mozdulatot. Felelősség az energiáért — felelősség az emberért — ez hozott ide. Sok jó benyomást szereztem, sok emberrel megismerkedtem. Meggyőződésem, akik itt vannak, azoknál a több tudás nagyobb felelősséget is jelent. Felelősséget egymásért, az emberiségért, a jövőért.

Gyuricza Mihály

A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok 35 éve

Harmincöt éve annak, hogy Magyarország és a Szovjetunió között helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok. Ebből az alkalomból Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és Andrej Gromiko, a Szovjetunió

külügyminisztere táviratban üdvözölte egymást.

Púja Frigye« táviratában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió internacionalista politikájához híven a második világháborúban aratott történelmi jelentőségű győzelmével

hazánkat is felszabadította a fasiszta elnyomók igája alól, s ezzel lehetőséget teremtett ahhoz, hogy népünk a nemzeti felemelkedés, a demokratikus fejlődés, a szocialista építés útjára lépjen.

Az elmúlt 35 esztendő alatt a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló magyar—szovjet kapcsolatok az élet minden területén- töretlenül és gyümölcsözően fejlődtek.

Andrej Gromiko, az évforduló alkalmával küldött jókívánságaival együtt kifejezte mély meggyőződését, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság testvéri barátsága és sokoldalú együttműdése a jövőben is tovább erősödik a két nép javára, a szocialista közösség, a béke és a szocializmus érdekében. (MTI)

Ünnepi ülés a megyei tanácson

(Folytatás a 1 .oldalról)

A kibővített ünnepi ülésen felszólalt Kiss József kanonok, az Országos Béketanács katolikus bizottságának képviseletében, aki a jövő feladatairól szólva rárrtutatott, hogy az együttműködés, a béliéért való küzdelem egyik legfőbb alapja a szűkebb pátria békéje, a munkára, a családi és közösségi életre nevelés közösséget szolgáló feladata. Az ünnepi ülés valamennyi — nagyszámú —felszólalója a mindennapi együtt- munkálkodás feltételeiről, gondjairól, távlatairól, az ország boldogulásáért történő közös összefogásról mondott véleményt meggyőző felelősséggel.

sajtóértekezlet

Fazekas Judit, az MTI tudósítója jelenti:

Arnaldo Tamayo bravúros szaltóval örvendeztette meg kedden este a Moszkva melletti repülésirányító központban összegyűlt szovjet és külföldi újságírókat. A kubai űrhajós a nemzetközi űrexpedíció sajtóértekezletén nemcsak szóban számolt be arról, milyen érzés valójában a súlytalanság, hanem — ismert vidámságához híven — be is mutatta milyen akrobatikus mutatványokra nyújt lehetőséget ez a különleges állapot. A bemutatóhoz hozzáfűzte: a felkészülés utolsó szakaszában számos tapasztalt szovjet űrhajóssal nyílt alkalma találkozni, s a világűr veteránjainak beszámolói, tanácsai megkönnyítették számára — különösen űrutazása legelején — a súlytalanság körülményeihez való alkalmazkodást.

Jurij Romanyenko, a Szojuz—38 parancsnoka, akinek ez a második űrutazása, a Szaljut—6-tal való újabb találkozás öröméről számolt be. Köszönetét mondott az űrállomás tervezésében és építésében részt vett szakembereknek a megbízható, s a kozmikus viszonyokhoz mérten kényelmesnek mondható „második otthon” létrehozásáért, s a Szaljut—6 eddigi lakóinak azért, hogy rendszeres karbantartással, a berendezések cseréjével lehetővé tették az állomás működésének meghosszabbítását.

A sajtóértekezleten, amelyen — a nemzetközi űrexpedíciók során kialakult hagyománynak megfelelően — a tartalékszemélyzet két tagja, Jevgenylj Hrunov és Jósé Lopez közvetítette az újságírók kérdéseit, természetesen szót kaptak a Szaljut—6 állandó személyzetének tagjai is, akik szerdán fejezik be az űrállomáson töltött huszonnegyedik hetüket. Valerij Rju- min, az űrtartózkodás abszolút vilégrekordere saját bevallása szerint most még könnyebben viseli el a súlytalanságot könnyebben dolgozik a világűrben, mint előző, 175 napos űrutazása Idején — talán azért mert a két expedíció között ellátogatott Kubába, s „még kitart az ott ösz- szegyűjtött nap- és melegtartalék”.

..................................................................................................................................................................iifftttutitifitt—wisstfwssssminim—ttinwmmufiiimmmiiii

M

ozambik

A harc folytatódik

A luta continual A harc folytatódik! Ezzel a portugál gyarmatosítók ellen vívott küzdelemben legendássá vált jelszóval zárta beszédét Sa- mora Machel, a Mozambik függetlenné válásának ötödik évfordulóján rendezett ünnepségen. Több tízezer torok Visszhangozta a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELI- MO) elnökének szavait.

TÖNKRETETT

GAZDASÁG

S valóban, a haladás útjára lépett délkelet-afrikai ország ma is harcol, ha nem is mindig fegyverrel a kézben,' mint egykoron. Harcol a nyomasztó gyarmati múlt örökségének felszámolásáért, a mindennapi boldogulásért. S időnként ez sem bizonyul könnyebbnek a fegyveres küzdelemnél. A fiatal államnak sok nehézséggel kell szembenéznie. A gondok nagy része a gyarmati időkből származik. Ilyen a gazdaság kulcsszektorainak rendkívül egyenetlen területi elhelyezkedése; a tőkésországoktól, nem kis részben a Dél-Afri- kától való függés; az elmaradott vidékeken a félig naturális gazdálkodási forma túlsúlya. Égető problémák forrása a szakemberhiány és a devizatartalékok is szűkösek.

A függetlenség kivívása után az egykori portugál vezető és értelmiségi réteg szinte teljes egészében eltávozott. A szakképzett munkaerő hiányának okáról írva, még a londoni Guardian is megállapítja: „a gyarmatosítók a

manuális munkán kívül semmi egyébre nem képezték ki az afrikaiakat”. Ráadásul a portugálok, amikor elhagyták Mozambikot, tönkretettek sok ipari berendezést és magukkal vitték a kincstár valutakészletét.

EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOMSZÉDOKKAL

Az utóbbi esztendőkben Mozambik támogatást nyújtott a szomszédos Zimbabwe hazafiainak küzdelméhez. Menekültek ezreit fogadta be, s bázisul szolgált a Robert Mugabe vezette ZANU-nak. Területe ezért állandó célpontja volt a dél-afrikai fajüldöző rezsim agresszióinak. A fehér telepesek hadserege utakat, vasútvonalakat, hidakat bombázott szét. A háborús károk, valamint a kikötői és szállítási díjak kieséséből eredő veszteségek — 1976-ban lezárták a mozambiki—rhodesiai határt — ösz- szege maputói közlés szerint eléri a 600 millió dollárt. (Az említett időpontig Beira és Maputó kikötői forgalmának felét a rhodesiai szállítmányok jelentették.)

A korábbi frontállamok — Zambia, Tanzánia, Mozambik, Angola és Botswana —, valamint Malawi, Szváziföld és Lesotho gazdasági csúcstalálkozóján idén tavasszal határozatot hoztak az együttműködés szorosabbra fűzéséről. Megegyeztek abban is, hogy Maputóban közlekedési és távközlési bizottságot hoznak létre. Ugyanezek a kérdések szerepeltek Mugabe maputói megbeszélésein és ebben az ügyben ült össze júniusban Mozambik, Zimbabwe, Zambia és Zaire államfője. Elhatározták, hogy közösen bővítik a mozambiki főváros kikötőjét, s növelik Beira és Nacala kapacitását is. A térség nyersanyagexportját lehetőleg Zimbabwe és Mozambik vasútjain bonyolítják le, s fokozatosan mellőzni igyekeznek a dél-afrikai vonalakat. A megrongált vasúti pályák, a hidak helyreállítása persze hosszú időbe és tetemes pénzbe kerül.

ERŐFESZÍTÉSEK A JÖVŐÉRT

Túl a gondokon Mozambik az elmúlt fél évtized alatt jelentős vívmányokat ért el. A régi államgépezetet választott testületekkel cserélték fel. A portugálok által elhagyott farmok helyén szövetkezeteket és állami gazdaságokat hoztak létre. Az ipari üzemek egy részét, a pénzintézetek többségét, az oktatást és az egészségügyet állami irányítás alá vonták. 1979- et „a forradalom eredményei megszilárdításának évévé”

nyilvánították. Erőfeszítéseket tettek a FRELIMO politikai és társadalmi vezető szerepének fokozására. Manapság a FRELIMO-nak, amely 1977-ben a munkások, parasztok és értelmiségiek élcsapatpártjává alakult át, minden fontosabb mezőgazdasági létesítményben, gyárban és intézményben alapszervezete működik. Kétéves gazdaságfejlesztési programot fogadtak el, amely egyebek között a tervezés bevezetéséről, valamint az állami szektor erősítéséről és hatékonyságának növeléséről intézkedik. Az élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek ellátásában mutatkozó nehézségeket azonban még nem sikerült kiküszöbölni. Részben ez a tény, másrészt viszont az a szándék, hogy az erőket az állami szektor fellendítésére, a nagy infrastrukturális beruházásokra összpontosítsák, indokolja, hogy ismét lehetővé teszik kisebb magán- vállalkozások és kereskedések működését. A mezőgazdasági termelés ösztönzésére pedig emelni kívánják a fel- vásárlási árakat.

Mozambik tovább ápolja a szocialista országokkal kiépített sokoldalú kapcsolatokat, amit jól szemléltet Losonczi Palnak, az Elnöki Tanács elnökének mozambiki látogatása is. Ezek a kapcsolatok a gazdasági szférán kívül kiterjednek az egészségügy és a szakemberképzés területére is. Az elmúlt öt évben ez az együttműködés komoly szerepet játszott abban, hogy az afrikai ország lakói ma bizakodva néznek a jövőbe.

Seres Attila

NOCRAD - 1980. szeptember 25., csütörtök

Négy fontos pont

Feszültségektől terhes korunkban mindig jólesik, ha felelős államférfiak megnyilatkozásában konkrét, rövid lejáratú, nem a ködös távlatok számára megfogalmazott kezdeményezéseket hallunk-olvasunk. Ezért keltett őszinte érdeklődést Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter mostani felszólalása az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának politikai vitájában.

Érdemes összevetni a szovjet és az amerikai külügyminiszter beszédét. Muskie lényegében semmiféle javaslattal nem állt elő, viszont megpróbálta az USA politikáját olyan színben feltüntetni, mintha annak középpontjában a fegyverzetellenőrzésre és -korlátozásra irányuló erőfeszítések állnának. Ezzel szemben a szovjet diplomácia vezetője az államok közötti bizalmat erősítő, konkrét elképzeléseket tárt a világszervezet elé.

Bizonyára széles körű visszhangra talál majd az ENSZ- ben és a világpolitika más fórumain az a négy szovjet javaslat, amelynek értelmében 1. a katonai tömböknek le kellene mondaniok arról, hogy újabb tagállamokkal bővítsék szervezeteiket; 2. valamennyi állam, mindenekelőtt a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a hozzájuk katonai szerződéssel kötődő államok tegyenek ígéretet arra, hogy meghatározott időpontig tartózkodnak fegyveres erőik és fegyverzetük növelésétől; 3. a Szovjetunió kész részt venni egy olyan egyezményben, amely biztosítja a nem nukleáris országok biztonságának megőrzését mind a nukleáris, mind a nem nukleáris országok részéről; 4. a Szovjetunió reálisnak ítéli meg a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának gyors befejezését, ha tárgyaló partnerei, az USA és Anglia is készséget mutatnak erre.

Sok helyzetelemzés készült arról, voltaképpen mi járult hozzá a feszültség fokozódásához, a válságok elhúzódásához. Abban szinte valamennyi szakértő egyetért, hogy éppen a bizalom megcsappanása, a bizalmatlanság és a gyanakvás kölcsönös erősödése ásta alá leginkább az enyhülés biztató és sok reménnyel kecsegtető folyamatát. Sajnálatos, hogy az amerikai külügyminiszter ENSZ-bell beszédében is túltengett a vádaskodás, s a szovjet—amerikai kapcsolatok szempontjából rendkívül lényeges SALT—II ratifikálását ismét bizonytalan tényezőhöz: Carter újjáválasztá- sához kötötte. Sokakban joggal támad az az érzés, hogy az Egyesült Államoknak az elnökválasztási kampányhoz kötődő politikája jóvátehetetlen károkat okoz az enyhülésnek, a békés egymás mellett élés gyakorlatának.

Gromiko viszont „elsőrendű fontosságú feladatnak” minősítette az európai katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozó tanácskozás összehívását. Több más javaslattal egyetemben ez is azt bizonyítja, hogy Moszkva változatlanul a tárgyalások, a vitás kérdések békés megoldása, a nukleáris háború lehetőségének kiküszöbölése mellett száll síkra.

Gyapay Dénes

Irak iráni területeket

foglalt el

Arafat felajánlotta: közvetít

Az Iraki hírügynökség kedd esti hivatalos közleménye szerint az iraki szárazföldi csapatok a Qasr-i-Shirintől Abadan ig húzódó csaknem 500 kilométeres szakaszon helyenként 15 kilométeres mélységben behatoltak iráni területekre. A jelentés szerint a térségben valamennyi határállomást elfoglalták, körülzárták Khorramshahr kikötőjét és lezárták a várost Ah- wazzal összekötő főutat. Légitámadás nyomán az abada- ni olajfinomító egyik gáztartálya felrobbant. Mint Teheránban bejelentették, a világ egyik legnagyobb olajfinomítója beszüntette a termelést.

A Pars iráni hírügynökség cáfolta, hogy az Iraki csapatok körülzárták volna Abadan és Khorramshahr városát és azt jelentette, hogy a támadást visszaverték. A bagdadi rádióban szerdán beolvasott hadijelentés azt állította, hogy az előző napi légi csatákban 67 iráni gépet lőttek le. A teheráni parlamentben egyébként közölték, hogy azon a napon ösz- «zesen 140 repülőgéppel támadtak iraki célpontokat.

Khomeini ajatollah a tehe- ráni rádióban felolvasott üzenetében az ország lakosságának teljes egységét szorgalmazta. Minden Iránit arra szólított fel, hogy „habozás és vita” nélkül teljesítse a hadműveleti parancsnokság rendelkezéseit. E testület intézkedéseivel ellentétes döntést még a katonai bíróságok is csak Khomeini személyes engedélyével hozhatnak. Khomeini súlyos büntetéseket helyezett kilátásba a rémhírterjesztőkkel szemben és nyomatékkai beszélt arról, hogy a hírközlőeszközök csak teljesen Igazolt és hivatalos forrásokból származó híreket közölhetnek.

Baniszadr államfő „Dzsi- hadnak”, szent háborúnak nevezte az Irak ellen folyó harcot, amelyben szerinte Irán az Iszlám védelméért küzd. A teheráni rádióban kijelentette, hogy az iráni hadsereg fegyverzete ugyan elmarad az irakiétól, de „a hadsereg ereje a hitből ered”.

Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnöke, felhívást intézett Baniszadr iráni és Szaddam

Husszein Iraki elnökhöz. Palesztina nevéoen arra kérte őket, hogy vessenek véget a két ország fegyveres konfliktusának, és mozgósítsák erőiket inkább az Izrael elleni harcra.

Az Al-Liva című bejrúti lap értesülése szerint Arafat szófiai tartózkodását félbeszakítva felajánlotta: kész Teheránba és Bagdadba utazni, hogy személyesen segítse elő a béke helyreállítását. Mint Ismeretes, a PFSZ képviselői már korábban is kísérletet tettek a közvetítésre.

Arafat felhívásával egybecseng Kadhafi líbiai elnök üzenete, amely arra szólítja fel a két mohamedán országot, hogy az egymás ellen vívott háború helyett Jeruzsálem felszabadítására összpontosítsák erőiket.

Jordánia, Kuvait és Észak- Jemen támogatásáról biztosította Irakot, az arab országok többsége azonban óvakodik a nyílt állásfoglalástól.' Irán bejrúti nagykövetsége közleményben bírálta a libanoni kormányt, Husszein, jordániai királyt és Sedli Kli- bit, az Arab Liga főtitkárát, Irak támogatása, illetve az „Irak melletti elfogultság”, miatt.

Az izraeli rádió szerdán isJ mertette Begin miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben azt a következtetést vonta le az iráni—iraki konfliktusból, hogy erős amerikai katonai jelenlétre van szükség a Közel-Keleten. Begin ismét felajánlotta, hogy Izrael a saját területén katonai támaszpontokat bocsát az Egyesült Államok rendelkezésére, ameny- nyiben Washington erre igényt tart.

*

A három khuzisztáni várost ostromló iraki csapatok ultimátumban szólították fel megadásra a városokat védő iráni katonaságot — közölték iraki diplomáciai források Ankarában.

Bagdad ugyan azt közölte,' hogy ezeket a városokat az iraki csapatok már be is vették, de Teherán azonnal cáfolta a hírt.

A bagdadi rádió szerdán este felszólította az iráni hadsereg alakulatait, hogy tegyék le a fegyvert és adják meg magukat az iraki csapatoknak