Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

Jogi tanácsadó ALBERLUT, ÁGYBÉRLET ES AZOK DÍJAZÁSA N. Károlyné bujáki olvasónk Salgótarjánban tanuló kis­lányát, kollégiumi elhelyezés hiányában, kénytelen volt al­bérletben elhelyezni. A megállapodás során közösen megha­tározott albérleti díjért a bérbeadó néni a saját szobájában egy fekvőhelyet, a szekrényben megfelelő elhelyezési lehe­tőséget és az egyéb bútorok közös használatát köteles biz­tosítani. Ágyneműről, más személyi használati eszközökről és élelmezésről saját maguk gondoskodnak. Beköltözés után meglepetés érte, a néni ugyanis azt közölte, hogy kétszáz fo­rinttal többet fizessenek, mert más is annyit kér. Mennyi a törvényes díj és utólag lehet-e a kialkudott díjat fel­emelni? — kérdezi olvasónk. Bár olvasónk ismételten albérletet emleget, a leírtakból az tűnik ki, hogy ez inkább ágybérlet, mint albérlet. A ket­tő között nem csak elnevezésbeli különbség, hanem jog­szabályi meghatározás és a díjazása között is eltérés van. Eszerint albérletnek az számít, amikor a tulajdonos, vagy bérlő a saját lakásához tartozó önálló lakrészt ad a bérlő kizárólagos használatába, ágybérletnek viszont azt nevezi a jogszabály, amikor a tulajdonos, vagy bérlő a saját, tehát az általa is használt szobában biztosit elhelyezést. Albérleti díj címén az albérlő által kizárólagosan hasz­nált helyiség alapterülete alapján kiszámított alapdíjat lehet elsősorban felszámítani, Ennek kiszámítása úgy törté­nik, hogy a kizárólagosan használt helyiség alapterületével beszorozzák a lakás komfortfokozata szerint megállapítha­tó négyzetméterenkénti összeget és ennek legfeljebb há­romszorosa lehet az albérleti alapdíj. Az albérleti alapdíjon felül a bútor- és ágyneműhasználatért, esetleg ágynemű­mosással együtt legfeljebb havi száz forint, ágyneműhasz­nálat nélkül hetvenöt, forint számítható fel, és meg kell fizetni a gáz, villany, takarítás stb. díját is. Olvasónk leveléből azt lehet kiolvasni, hogy leánya nem külön szobában, hanem a nénivel azonos szobában van el­helyezve, Az ilyen elhelyezést pedig még a legnagyobb jó­indulattal sem lehet csak ágybérletnek nevezni, ezért pedig nem a fentiek szerint kiszámítható, hanem az alábbi díjat lehet törvényesen kérni. Az ágybérleti díjról azt mondja ki a jogszabály, hogy ezen a címen az ágybérlő által használt bútor, ágynemű stb. használatáért ágybérlőként és havonta legfeljebb kettőszázötven forint számítható fel. Természete­sen külön meg kell fizetni a részére külön nyújtott szol­gáltatások pl. reggeli, ebéd, vacsora stb. tényleges költségeit. Olvasónk nem közölte, hogy annak idején mennyi al­bérleti díjban (fenti ismertetés szerint ágybérleti díjban) ál­lapodtak meg, a kétszáz forintos egyoldalú emelésből azon­ban arra lehet következtetni, hogy már az alapdíjnál is uzsoraösszeget számítottak fel. A megállapodás, akár írás­ban, akár szóban történt, az kétoldalú ügylet szerződésé­nek számít, a szerződést pedig egyoldalúan módosítani, vagyis a kikötött díjat egyoldalúan emelni, vagy csökken­teni nem lehet, sőt olvasónknak joga és módja van arra, hogy a bíróságtól az ágybérleti díjnak a törvényes mérték­re való leszállítását kérje. Dr. J. S. Szakma három hónap alatt? Serköteiesek a volán mögött H írem — Kazincbarcikán városi körrepülőversenyen Havran Sándor Nógrád megyei ver­senyző I. helyen végzett, To­kaji Tamás és Csabai Tamás Btorsod megyei versenyzők előtt. — Az MHSZ Országos Köz­pont rendezésében egyhetes felkészítő táborban vesznek részt a siklórepülők — mint­egy 30 fő — Sámsonházán és a Muzsla-puszta környékén, további eredményes versenye­ikre. A felkészítő táborban Nógrád megyei sárkányrepülők is részt vesznek. — Eresztvényben rendezték meg a sorköteles általános honvédelmi oktatás vezetői­nek továbbképzését. A tanfo­lyamvezetők elméleti és gya­korlati képzés keretében sajá­tították el az új oktatási for­ma követelményeit. — Tizennégy éve folyik az MHSZ Nógrád megyei bázisain a gépjárművezető-képzés, s ennek keretében évente több száz sorköteles sajátíthatja el a motorkerékpár-, a személy- és tehergépkocsi-vezetést, A háromhónapos tanfolyam 384 elméleti és gyakorlati tanórát foglal magába. A tanulók ál­talában munkaidő-kedvez­ményt kapnak, sőt vállalataik­kal egyetértésben indítunk in­tenzív tanfolyamokat is, mi­kor a teljes munkanapot ná­lunk töltik a fiatalok, és más­fél hónap alatt felkészülhet­nek a vizsgára. Azt letéve pe­dig nemcsak vezetői enge­délyt, hanem szakmát is sze­rezhetnek, —, foglalja össze a legfontosabbakat Horváth András, a salgótarjáni iskola vezetője. — A megyeszékhely mellett Balassagyarmaton, Pásztón és Szécsényben folyik az oktatás. A két városban bo­nyolítjuk a vizsgákat is. Jó a kapcsolatunk a Volánnal, az ott dolgozó fiatalokkal ki­emelten foglalkozunk, hiszen közülük a legtöbb később is hivatásos vezetőként helyez­kedik el. Szoros a kapcsola­tunk az MKBT-vel, hiszen közös érdekünk a helyes köz­lekedésre való nevelés, amit már iskolás korban, szakkö­rök keretében igyekszünk el­kezdeni. Emellett együttmű­ködünk az ATI-val is, rész­ben a szakemberképzés terü­letén, részben a tárgyi felté­telek közös kihasználásában. Ugyancsak „jó viszonyban” vagyunk a vizsgabizottsággal, az esetleges reklamációknak együtt nézünk utána. — .Itt, Salgótarjánban mi­lyenek a lehetőségek? — Éppen nem dicsekedhe­tünk. A bázist, melyet egykor garázsnak építettek, lassan ki­nőttük. Ugyanakkor a felsze­reltségünk jó. Az elméleti tár­gyakat korszerű audiovizuális eszközökkel oktatjuk, a mű­szaki ismeretekhez gyakorló­maketteken kívül mflhelyhe- lyiség, a vezetési gyakorlatok­hoz UAZ és ZIL gépkocsik, valamint Simson motorke­rékpárok állanak rendelkezé­sünkre, s a megyében levőkét rutinpályánk körül és itt a városban van az egyik. Egy s egy idősebb rokon az autó­vezetés alapjaival is megis­mertette. A tanteremben elméleti anyag elsajátítását ellenőrzik tesztlapok segítségével. Kovács Miklós, a Volán esztergályosa nem sieti el a feladatok meg­oldását, lassan, megfontoltan, a teljes rendelkezésre álló időt felhasználva mérlegeli a kér­déseket. Együttműködés — most és ezután Az irodahelyiségbe lépve pillantásom az íróasztalra té­ved, melyen a könyvhalmazok tetején a járási művelődési központ legfrissebb műsor­füzete fekszik. A háromré­szes, középen üvegvitrines szekrényben ismeretterjesztő és politikai kiadványok, fo­lyóiratok. A szekrényke tete­jén míves Lenin-portré, bronzból öntve, a falakon fest­ményreprodukciók. Kelleme­sen érzi magát az ember Nagy Béla őrnagy birodalmában. A fiatal katonatiszt hivatásának szerelmese: kiérződik min­den szavából, mozdulatából, határozott, energikus lényé­ből. — Az önök egysége példa­mutató, termékeny kapcsola­tot alakított ki és tart fenn a Magyar Honvédelmi ázo- vetséggel, annak járási és me­gyei vezetőségeivel, szerveze­teivel. Mindebből úgy vél­jük, nagy fontosságot tulajdo­nítanak a közös munkának, az együttműködésnek... — Valóban. Mert tudjuk, hogy a közös munkának az eredménye és a haszna is közös. A fiatalok, akik újoncként kerülnek hozzánk, az MHSZ-ben, a legminimáli­sabb kiképzést már megkap­ták, megfelelő alapismeretek­kel rendelkeznek, s velük így sokkal könnyebben boldogu­lunk. Mi, ismerve az MHSZ anyagi és szakember-ellátott­ságát, szívesen „adjuk köl­csön” tisztjeinket, tiszthelyet­teseinket a különféle rendez­vények lebonyolítására, hi­szen már ott megismerked­hetnek jó pár olyan fiatal­lal, akik később a beosztott katonáik lesznek. — Kik jeleskednek ebben a munkában? — Sok katona nevét meg­említhetném, de tényleg most csak a legaktívabbakat, pél­dául Juhász László alhadna­gyot, Kovács Péter őrmestert, Németh Jenő századost eme­lem ki. ök szabad idejük je­lentős részét szánják arra, hogy az MHSZ-szel gyümöl­csöző legyen a kapcsolatunk. Elégedettek vagyunk a mun­kájukkal, s a beszélgetéseink alapján úgy tudom, elégedett velük a megyei MHSZ is. Ezt persze olyan konkrét példá­val is alátámaszthatom, mint amilyen a közelmúltban le­zajlott csapatzászló-átadó ünnepségünk volt, melyen MHSZ-ajándékot kaptunk. Orosz István festményét Sze- derjesi Barnabás megyei tit­kár nyújtotta át egységünk­nek. — Gondolom, a segítség nem egyirányú, értve ez alatt azt, hogy nemcsak a néphad­sereg segít a rendezvények lebonyolításában az MHSZ- nek, hanem az is. — Az együttműködésnek csak ily módon van értelme. Kapcsolatunkban a formális elemek az utóbbi három esz­tendőben általában háttérbe szorultak, elsősorban a tar­talmi vonatkozásokra helye­ződött a hangsúly. Az MHSZ és alakulatunk parancsnokai, munkatársai rendszeresen ta­lálkoznak egymással, megvi­tatják a naptári terv időará­nyos végrehajtását, pontosít­ják a váratlan, időközben fel­merülő feladatokat, azok megoldási lehetőségeit. Arra, hogyan segít nekünk az MHSZ, jó példa az augusz­tus 20-i alkotmány napi ün­nepség, az akkor megrende­zett munkás-paraszt-katona találkozó, melynek honvédel­mi, ügyességi versenyének le­bonyolításához ember és egyéb anyaggal járult hozzá, jelen­tős részt vállalva ezzel a si­kerben. E témakörnél tartva, hadd mondjam el egyik volt honvédünk pályafutását. Nem titok, Simon Lajosról van szó, aki most a salgótarjáni síküveggyár KlSZ-bizottságá- nak titkára. Bevonulása előtt MHSZ-képzésben vett részt, nálunk kiválóan állta meg helyét, alapszervezeti KISZ- titkár, KISZ-bizottságunk tagja volt, felvettük a párt tagjai sorába. Amikor lesze­relt, tőlünk is véleményt kér­tek, csak jót mondhattunk. Biztos vagyok benne, hogy a katonai szolgálat kamatozó is­kola volt számára, s továbbra is becsülettel, tisztességgel se­gíti az MHSZ munkáját, a honvédelmi nevelést. — Helyben és környékbeli településeken — tudtommal úttörő honvédelmi alegységek, Ifjú Gárda-csoportok működ­nek az önök vezetésével. Az MHSZ, hogyan vesz részt eb­ben? — Mint minden másban, ugyanúgy. Eszközeit, embere­hogy kevés a jelentkező, pe­dig az előnyös feltételeken túl kedvezményeket is biztosí­tunk, például az utazáshoz ta­nulóbérletet válthatnak a bejárók. Mindezek figyelembe­vételével fő feladatainknak tartjuk, hogy a továbbiakban sikeresebben, színvonalasab­ban folytassuk a sorkötelesek képzését. — *• — 1 Horváth András: „kevés a je­lentkező” mesteroktató és 12 gyakorlati oktató tanítja a vezetést, az elméleti tárgyakat pedig tisz­teletdíj fejében társadalmi aktívák adják elő. Az egyik gyakorlati helyi­ségben intenzív kurzus cso­portja ismerkedik Pál Lajos vezetésével a hibaelhárítás fogásaival. Az oktató egyben a bázis hivatásos szerelője, nagy gyakorlattal rendelkező szakember. A foglalkozás szü­netében Oláh János hallgatót kérdezzük tapasztalatairól: — Kereskedelmi eladó va­gyok Nagybátonyban. Nagyon örülök, hogy bekerültem erre a tanfolyamra, és rövid idő alatt szakmát tanulhatok — mondja a fiatalember. — Egy kicsit nehéz nekem, mert ez­zel egyidőben a dolgozók szak- középiskoláját is végzem, s itt is, ott is szeretnék helytáll­ni. — Az itt tanultaknak feltét­lenül hasznát vesszük — te­szi hozzá tanulótársa, Baksa Nándor, Karancslapujtőről. Neki már nem egészen új az anyag, motorkerékpárja van, lt, felkészültségét a rendel­kezésükre bocsátja. Ocsovai János főhadnagy a megmond­hatója, hogy a gyerekek mi­lyen okosan hasznosítják fog­lalkozásaikon az MHSZ okta­tási programját, ismeretanya­gát. — Az együttműködés — akár munkakapcsolatnak is nevezhetnénk — tehát egyér­telműen hasznos és gyümöl­csöző, konkrét bizonyítékai vannak. Mégis most a to­vábbfejlesztés lehetőségeiről kérdezem. Hogyan látja ezt? A fiatal őrnagy elgondol­kodik, majd válaszol: — Amit most csinálunk, úgy hiszem, egyelőre mind­kettőnk számára megfelelő, tekintettel mindennemű fel­tételeinkre. A szemlélettel, lelkesedéssel nincs baj, de el­ismerem, még akad néhány kiaknázatlan lehetőség. Pél­dául, ha még precízebben ku­tatnánk fel cselekvési módo­zatainkat, gyorsabban és ak­tívabban kapcsolnánk be fi­atal tisztjeinket az MHSZ- szel végzett munkába, ha az MHSZ saját programját job­ban igazítaná a mi elképzelé­seinkhez és lehetőségeinkhez. Tehát mindkettőnk számára van feladat, és ezt fokozato­san megvalósítjuk. Ebben, ismerve a megyénk­ben alakulat vezérkarát, az MHSZ megyei vezetőségének törekvéseit, igyekezetét, nincs okunk kételkedni. Éppen ezért további jó munkát kívánunk mind a kettőjüknek. (ok) Hibaelhárítási gyakorlat, balról Pál Lajos, jobbról Oláh János — Kicsit nehéz ez a gyorsí­tott tanfolyam — mondja. — Főleg a műszaki része. A KRESZ-t meg lehet tanulni. Szeretem a járműveket, a se­bességet. Nagyon jó lehet ve­zetni — tekint ki az épület elé, ahol egy tehergépkocsi utolsó ellenőrzését végzi a so­ros gyakorló, hogy azután ok­tatójával útjára induljon. Kálmán Tibor „civilben” ál­talános iskolában tanít, itt pe­dig elméleti ismereteket ok­tat. — Régóta vezetek, oktatói vizsgám ig van, a fiatalokkal, felnőttekkel való munka bi­zonyos mértékig kikapcsolódás a gyerekek tanítása mellett. Az a megállapításom, hogy azok a hallgatók, akik a mindennapi munka mellett járnak ide, sokkal komolyab­ban veszik az itt folyó mun­kát, lelkiismeretesebben ké­szülnek. — Az az igazság — mond­ja az iskola vezetője, — nem lehetünk elégedettek magunk­kal. A sorkötelesek vezető- képzésében közel tíz esztende­ig országos szinten az utolsók közt kullogtunk, az utóbbi években azonban sikerült négy hellyel előbbre rukkolnunk. A Kálmán Tibor Kovács Miklót gondok gyökerét abban látom, feladatmegoldását ellenőrzi Úszóink Dunaújvárosban Október 19-én rendezik meg Dunaújvárosban a ha­gyományos Duna Kupa gyer­mek- és serdülő uszonyos úszóversenyt. Az erőpróba résztvevőinek részben fel­színi, részben víz alatti úszás­ban kell megmutatniuk, mit tudnak. Salgótarjánból a Ga­garin iskolában működő, az MHSZ által patronált köny­nyűbúvár-szakkör közel tíz versenyzője indul. A szakkör harmadízben vesz részt a ver­senyen. Eddig a mezőny má­sodik felében végeztek a sal­gótarjániak, az utóbbi idő­ben azonban a szakkör je­lentős mértékben fejlődött, remélhetőleg az új edző mun­kája meglátszik majd a vap* senyzők eredményein is. NÓGRÁD — 1980. szeptember 24., szerda 6

Next

/
Thumbnails
Contents