Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

Holló László kiállítása r HOLLÖ LÁSZLÓ festő és grafikus — Kossuth- és Mun- kácsy-díjas kiváló művész — festményei várják a látoga­tókat pár nap óta a salgó­tarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ üveg- csarnokában. A kiállítást a képzőművészeti világhét al­kalmából nyitották meg, an­nak egyik kiemelkedő ese­ménye. Holló László a magyar pik- túrában valóban rangos és egyúttal sajátos helyet fog­lalt el hosszú, eseményekben gazdag élete során. Sajnos, múlt időben szólunk már ró­la 1976-tól. Ekkor hunyt el Debrecenben, 89 éves korá­ban, hatvanéves festői mun­kásságára tett pontot a halál. Ezernél több festményt, sok­ezer rajzot, freskókat stb. ha­gyott maga után. A debrece­ni Déry Múzeumban, a kis­kunfélegyházi Holló-teremben, a tócoskerti Holló László-em- lékházban látható összegyűjt­ve művészi hagyatékának jó­része. A salgótarjáni tárlat ebből az Imponálóan gazdag életműből nyújt gondos, kon­cepciózus válogatást. A kiál­lítás szeretettel történt ren­dezéséért Sz. Kürti Katalin művészettörténészt, a debre­ceni Déry Múzeum igazgató- helyettesét illeti a dicséret. Munkálkodásának eredmé­nyeként az idei világhét! program egyik valóban fi­gyelmünkre érdemes kiállítá­sa jött létre. (A másik a Ma­gyar életképek című tárlat, amelyet ugyancsak minap nyitottal? a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban a gyár Nemzeti Galéria Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága közös szervezé­sében. Erre a későbbiekben térünk vissza.) Hodló László személyében nemcsak a festőtől vettünk nyei-Merse Pált, Csontváryt, Székely Bertalant, Hollósy Si­mont. vagy éppen Mattisse-t s a párizsi, müncheni klasz- szikus avantgarde nagyjait. Az újabbkori művészettörté­netet élte végig s annak nem­csak tanúja, hanem tevékeny résztvevője volt. Festői munkássága az al­földi piktúrával rokon, bár egyetemességét, eredetiségét tekintve nem rokonítható kortársaival, különösen nem egyetlen iskolával. Nem itt a helye műtörténeti szem­pontú értékelésének. Ehelyett arról szólunk inkább, ami a salgótarjáni tárlatlátogató­nak is úgyszólván azonnal feltűnhet. Mindenekelőtt vérbeli fes- tőisége. E hangon szól mind drámai látomásairól, mind pedig a szenvedésről, de ar­ról a harmóniáról is, ame­lyet például csendéletei, le­ányportréi árasztanak. Ugyan­akkor például az öröm ké­pei sem mentesek bizonyos drámaiságtól, rajtuk nemcsak a színek csattannak össze, hanem bennük a világ, az emberi sors feszültségei is fölsejlenek. EXPRESSZtV EREJŰ, a két világháború közötti ma­gyar valóságot a maga drá­mai teljességében, dolgos em­bereinek elesettségében meg­mutató képeinek sora a klasszikus értékű életmű ki­emelkedő vonulatába tarto­zik. Mitológiai motívumai, a magyar történelemből vett témái ugyancsak a drámaisá- gukban megragadható for- Ma- dulópontokat sűrítik képpé, és a Az életmű későbbi vonulata pedig az ember és a táj har­monikusabb jelenségeit rög­zíti. Holló László életműve a kortársművészet maradandó teljesítménye. Tevékenysége Bemutatjuk... ... A Római Magyar Akadémiái­búcsút, hanem egyúttal attól pedig különösen Debrecenben az embertől is. aki — amint azt Sz. Kürti Katalin Írja — tanúja volt a századfordulón zajló mozgalmaknak, kortár­sa Adynak, Bartóknak, Ko­dálynak, Medgyessynek, Rud- naynak. G még Ismerte Szi­és a tiszai tájon élőknek sokáig ható példa, hiszen ezért a pátriáért különösen sokat tett Példája, mondandója azon­ban egyetemes. T. E. RÚZSA ENDRE: A Fekete-tenger morajában Kioltó szél puhato\)a a part Izzó-nagy mészfalait. Mohazslndelyeit már mályvalilára cserélte az tg -­tengerzöld kanca nyerít. Márványremegésbtn a csódör csak áll, villámerezésü a bőre (patadöngés kél valahonnan) s homok tömi köfüleitl Amikor szélesre tárul a Pa­lazzo Falconieri, a Római Ma­gyar Akadémia székházának kapuja, az érkező olasz ven­dégeket a mutatós belső dísz­udvarban az Intézet igazga­tója, dr. Merényi Ferenc, vagy valamelyik munkatársa fogadja A Via Giulia 1. szám alatt gyakran ismétlődik ez a kép, jelezvén, hogy hazánk egyik legjelentősebb külföl­di ' kulturális intézményében élénk élet folyik: rendszere­sen tartanak konferenciákat, előadásokat, koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat. Az érdeklődők nagy száma jelzi —, néha alig fémek be a nagy előadóterembe —, hogy az intézmény sokat tesz kultúránk külföldi megismer­tetéséért, az olasz—magyar kulturális kapcsolatok ápo­lásáért. Mielőtt megismernénk az akadémia tevékenységét, tör­ténetét, érdemes néhány szót szánni magára az épületre. A Falconieri palota méltó ott­hona a magyar kultúrának: a műemlékekben igazán nem szűkölködő Rómában is szá­mon tartott építészeti alko­tás. A XVI. században a Te- vere partján épült reneszánsz néven — palotát 1634-ben Orazió Fal- fásokkal a conieri, kora jelentős pénz­embere megvásárolta és a ba­rokk kor jeles építészével, Francesco Borrominivel ala­kíttatta át és bővíttette. A többszöri belső átalakítás el­lenére a palota külső képe és az első emeleti dísztermek tizenkét pompás stukkómeny- nyezete hűen Idézi Borroml- nit. A palota Tevere partjára néző három nyílású, elegáns, könnyed loggiája a Glanicolo dombról nézve a római vá­roskép jellegzetesen hangsú­lyos eleme. Az épület a het­venes években alapos kor­szerűsítésre szorult. A magyar állam közel három és fél milliárd lírát szánt a felújí­tásra, amely a korszerű res­taurálási elvek figyelembe­vételével 1979-re elkészült és azóta az akadémia kényelmes, kulturált környezetben foly­tatja a munkáját. A Palazzo Falconieri Tevere partjára néző homlokzata Borromini neves loggiájával A Palazzo Falconieri egyik belső részlete gyár Művészházat”. Fraknói e két intézetet magába foglaló villáját 1913-ban a magyar államra hagyományozta. Az intézmény tevékenységének kibővítése érdekében 1927-ben megvásárolták a Falconieri palotát, s 1928-tól kezdve Ró­mai Magyar Akadémia (Acca- demia d’Ungheria In Roma) kisebb megszakí- háború alatt és az ötvenes évek elején ->• fo­lyamatosan működik. A Fal­conieri palotában külön papi kollégium is létesült, amely szervezetileg elkülönülten, Pápai Magyar Egyházi Inté­zet névvel működik ma is. Az ösztöndíjasok elszállá­solása, munkájuk segítése csak egyike az intézet sokré­tű feladatainak — magyaráz­za Stefin János, a Római Ma­gyar Akadémia titkára. Alap­vető célja az olasz—magyar kulturális kapcsolatok és újab­ban hangsúlyosan — a kor követelményének megfelelő­en — a tudományos kapcso­latok egészének átfogó Irá­nyítása. A munkát 1965 óta két államközi szerződés sza­bályozza: a magyar—olasz kulturális egyezmény és a magyar—olasz tudományos és műszaki egyezmény, amely a kapcsolatok alapelveit tartal­mazza. A részletes tervet a két-héromévenként összeülő olasz—magyar vegyesbizott­ság ülésein határozzák meg, erre építik a Római Magyar Akadémia éves tervét is. A kapcsolatok realizálásá­nak formája Igen változatos. Az akadémia vezető munka­társai (Igazgató, igazgatóhe­lyettes és két titkár) munká­jának kevésbé látványos, de fontos része a hazai és az olasz Intézmények kapcsola­tának segítése. Gyümölcsöző kapcsolatot sikerült teremte­ni például a Magyar Tudo­mányos Akadémia és az olasz Országos Kutatási Központ kö­zött, az Országos Atomenergia Bizottság, a Postakísérleti In­tézet, az Országos Vezetőkép­ző Központ és olasz partne­reik között, vagy a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem és a római egyetem kö­zött. A rendszeres kapcsolat része az ösztöndíjasok cseré­je, delegációk utazása, amely termékenyítőén hat a tudo­mányos kutatásra. Az alap­kutatáson kívül a termelés­ben közvetlenül felhasznál­ható tapasztalatok szerzése Is egyre Inkább cél, vagy műszercserék bonyolítása, amelyre sor került a közel­>iiiiili«tiiiiiiiiii«iliiiiiiiiiikiiiiiii>iaiiiiiaiiiiiiiafiiiiiiiiiiliiiiliiiiiiiiiiiiililiiititiiiiiifittliiiiiitYft«iv«iiiiiiiii2aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiifiiiiáá<iii>>ciái<sitviiiMiitk*iiitfiiiifiiiiHitiiiiiiiiiiifiiifirfiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiliiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiieKMiiiiiiii Az olasz—magyar történel­mi ás kulturális kapcsolatok —, mint ez Ismeretes —, nagy múltra tekinthetnek vissza: az Anjou királyoktól Mátyás királyon át egészen n Risorgi- mentóig, Olaszország egyesí­tésének harcáig, amelyben számos magyar vett résit a múlt század második felében. E gazdag hagyományok foly- 1 tatását jelenti a Rómát Ma­gyar Akadémia, amelynek alapítása Fraknói Vilmos püs­pök nevéhez fűződik. Római villájában 1895-ben megalapí­totta a „Római Magyar Tör­téneti Intézetet” és a „Ma­Az akadémia egyik célja kezdettől fogva, hogy lehető­séget nyújtson magyar mű­vészeknek, tudósoknak az olasz kultúra, tudomány ta­nulmányozására. Az ösztön­díjasoké a különálló Palazzi- na (klspalota). A felújítás óta az ösztöndíjasok kétszemé­lyes szobákban laknak, amely­hez külön kis konyha és für­dőszoba tartozik. Kulturált klubszoba van az épületben tv-vel, rádióval, pianínóval. Nyugodt körülmények között lehet Itt élni, dolgozni. Min­denkin magán múlik, hogy mit hoz haza tarsolyában 2—9 hó­napos ösztöndíjas útjáról. Igen neves elödök éltek itt, például írók: Passutti László, Karinthy Ferenc, Illyés Gyu­la, Weöres Sándor, irodalom- történészek: Klanlczay Tibor, Szauder József, Sótér István, a filozófus Lukács György, festők, szobrászok: Aba-No- vák Vilmos, Szőnyi István, Pátzay Pál, Vilt Tibor, zene­szerzők: Durkó Zsolt, Lend- vay Kamilló. A névsor ko­rántsem teljes, hosszan le­hetne sorolni azoknak az Ösz­töndíjasoknak a nevét, akik kiemelkedőt alkottak a ma­gyar művészetben és tudo­mányban. M iközben a somlyóbányal busz kapaszkodik fel a hegyi út kacskaringéin, totózni próbálok: vajon ki „bennszülött”, azaz somlyó- telepl, ki „birtoka” után néző telektulajdonos. De remény­telen a dolog — akit helybe­linek néztem, velem jött visz- szafelé is a városba, egyik­másik fiatal pedig maradt. Salgótarján, egyik legérde­kesebb peremkerülete ez a rész. Egy olyan település, ahol valamikor meghatározó volt a bánya, ott kezdődött a felnőtt élet — és gyakran ott is vég­ződött — legtöbb embernek. És ma? Alig több, mint egy tucatot tesz ki a kányási bá­nyába járók csapata, az egy­kori bányászok szinte mind­nyájan mást és mást csinál­nak ma, a fiatalok is egyéb szakmák után néztek. Aki kalauzom az itteni világban: Barjók János tiszteletdíjas művelődésiház-igazgatő, vala­mikor szintén a bányánál dol­gozott. 0 mondta el, hogy az itt lakó 131 családból 50—00 nyugdíjas — de sokukkal gyermekeik is együtt élnek, körülbelül húsz magányos nyugdíjas van Somlyón. Fia­talodik a telep: 45—50 iskolás­korúról, 30 óvodáskorúról (kö­zülük 23 helyben kapott ellá­tást) — tud. Nem törekszenek a fiatalok sem elmenni innen — ha felszabadul egy-egy la­kás, van rá igénylő. Ügy vé­lik, ha már Salgótarján kiköl­A TELEP TITKA tözik Ide, ők miért menjenek be Salgótarjánba? Ugyanis a a környéken sokszáz hétvégi telek talált gazdára, a Fécskő- től Sástóig, Somlyóbánya-telep körbe van véve apró birto­kokkal. Itt is csaknem mind­egyik családnál disznó, nyúl, csirke gyarapítja a háztájit és sokan foglalkoznak kertészke­déssel, helyieknek Is van tel­kük. Bár, most a lakások kis szá­zaléka komfortos, csak a telep felújítása folyamatban van — nagyobb ablakot, parkettát kapnak a lakások. — Kérdeztem már a fiata­loktól: Miért jöttetek le ma délután a klubba — csak unat­koztatok, vagy van más is mögötte, valami cél?... őszintén válaszolnak — van, alii tényleg csak azért jár rendszeresen, mert otthon pines mit csinálni, de mások új magnótekercset hoznak, cserélik a számokat egymás között, lemezezni akarnak — mindezt közösségben jobbnak érzik, öt óra tájban megér­keznek — 20—25 fiatal min­den este elmegy a klubba. Mi várja őket? Megnéztem a klubot is: televízió, korsze­rű magnó, lemezjátszó, társas­játékok; a szomszéd helyiség­ben, az üvegajtó mögött van 8 NÓGRÁD - 1980. szeptember 21., vasárnap a könyvtár, a következő te­rem a billlárdé és egyéb Já­tékoké. No, de a másik szom­szédság az italbolt... — Nem engedjük, hogy szeszes italt átvigyenek a mű­velődési otthon helyiségeibe. Eleinte volt, aki megmorog­ta — János bácsi, a dákó mel­lett az a kis sör mit zavar... — próbáltak „fűzni”, de eb­ben nem engedtem. Bent a nagyteremben a dohányzást is megtiltottuk, kijelöltünk do­hányzóhelyet a folyosón. Ked­den, csütörtökön mozi van — most éppen a kertbarátklub kiállítását lehet megnézni a nagyteremben. Meg is tesszük. Körben az asztalokon nagy változatosság­gal zöldségfélék, gyümölcsök, virágok, befőttek, termések — a kiskert kincsei. Rögtön az első asztalon fantasztikusan tekeredő, keskeny, de hosszú vietnami tök — megtudom, hogy le lehet nyisszantani a felét egy ebédhez, tovább nő... Magam is meggyőződhettem róla, milyen finom a szeder­málna, irigységgel keveredő érdeklődéssel néztem végig a sokszínű, gazdag asztalokat. — Most harminchat főt számlál a kertbarátklubunk — zömmel telepiek, de néhá- nyan már beléptek a telek- tulajdonos salgótarjániak kö­zül is, további jelentkezőket is várunk. A hétvégi kiállítás jó volt arra is, hogy többek­ben megerősítette a véle­ményt — érdemes csatlakozni a klubhoz! Előadások, filmve­títések, gyakorlati bemutatók segítenek kéthetente a ker- tészkedőknek — agrármérnö­kök jönnek el, sok kérdésre választ adnak. Az elmúlt va­sárnap a kiállítás „díszletei” között vetélkedőt is tartottunk e témákról, a zsűri elnöke a balassagyarmati * növényvédő állomásról érkezett. — Tavaly asszonyoknak volt Itt kiállítás — amögött is kö­zösség van? • — Huszonhárom törzstagja van a kézimunka-szakkörnek, 11 esztendőstől 60 körűiig. Hétfőnként jönnek össze — egy kis „nyári szünet” után, a hűvösebb idő beköszöntéveí újra itt lesznek.' Van két vizs­gázott varrónőnk, vettünk egy varrógépet is — sokan megtanultak önállóan szabni, varrni. A tavalyi kiállítás sok tanulsággal járt: a zsűri ki­szűrt néhány giccses darabot, a bent maradók között is ta­láltak többet, ami nem telje­sen eredeti színezésben, mintá­ban. Ha valaki időt áldoz er­re, érdemes szépet csinálni — ezért is vettünk 15 kézimun­kakönyvet, szeretnénk segíte­ni a szakkör tagjainak ebben. És másban is: hogy nyugodtan varrogathassanak, hallgassák közben az időnként beiktatott előadásokat a kisgyermeke­sek is, e könyvtárszobában megszervezzük a gyerekek fel­ügyeletét, foglalkoztatását. Ehhez szereztünk be Játéko­kat és van vállalkozó a ,gye­rekklubhoz” Is. Hogyan fogalmazható meg a telep titka, azaz miért tar­tanak össze Így az emberek, miért van szinte élénkebb művelődési tevékenység, mint egy nagyobb községben, miért van mindig Jelentkező a tár­sadalmi munkákhoz (a klubot is így fogják átfesteni), miért nem kell félteni az értékes magnót és többi felszerelést a fiataloktól, miért nem gond a közönségszervezés (sőt, feljár­nak Ide a forgácslak, Időnként a városból és távolabbról is). A nemrég Szocialista kultúrá­ért címmel kitüntetett Barják János így látja: — Az emberek érzik az egymásrautaltságot, tudják: alkotni, jobbat teremteni csak úgy lehet, ha teszünk érte va­lamit. A művelődési ház élén a társadalmi vezetőség na­gyon jó, hasznos dolog — olyanok vannak benne, akiken keresztül át lehet fogni az egész telepi életet, a kultúra nem szakad el elérhetetlen messzeségbe a mindennapok valóságától. De az nálunk három évtizede hasonlóan van, hagyományban gyökerezik, hogy a közösség érdekeire ala­pozunk. Talán ez a „titok"?:» G. Kiss Magdolna múltban, például a Debrece­ni Orvostudományi Egyetem és az anconai gerontológiai intézet között A kulturális kapcsolatok or­szágaink között hagyomá­nyosan jók. Az államközi egyezmény alapján két ma­gyar vendégtanár tanít olasz egyetemeken (Rómában és Padovában), de folyik magyar nyelv- és irodalomoktatás a firenzei, velencei, nápolyi, bolognai, torinói, genovai és az udinei egyetemen is. Egy- egy egyetem szervezésében két-háromévente hungaroló­giai konferenciát tartanak. A tavalyit a torinói egyetem szervezte, amelyen olasz és magyar tanárok, tudósok fog­lalkoztak behatóan magyar nyelvi, Irodalmi, zenei és néprajzi témákkal. Tágabb körnek, a nagykö­zönségnek szólnak az évente, különböző helyeken megren­dezett magyar napok, vagy hetek (az idei Szicíliában lesz), amelyeken a magyar kultúra értékeinek komplex bemu­tatására törekszenek. Az olasz közönség körében nagy sikere van a magyar filmna­poknak, ennek köszönhetően Olaszországban jobban isme­rik a magyar filmet, mint például az irodalmat _ A Római Magyar Akadémia tevékenységének legkézzel­foghatóbb eredményét a Fal- conieri palotában tartott ren­dezvények Jelzik, amelyekről a bevezetőben már beszél­tünk. Sikeres volt az április­ban tartott József Attila-sze- mlnáriumsorozat olasz mű­fordítók, tanárok és magyar- szakos diákok, illetve magyar Írók, irodalomtörténészek, ösztöndíjasok részvételével. A Római Magyar Akadémia egyre iakább hatékony szel­lemi központtá válik, amely­nek vonzáskörében ott talál­juk a magyar kultúra iránt érdeklődő olaszokat és a rég­óta kintélő magyarok közül Is sokat. Gyakran látni kü­lönböző rendezvényeken pél­dául Dallos Marinké festőt, műfordítót és a harmincas­negyvenes évek sikeres film­sztárját, Perczel Zitát Hogy igazi szellemi központ le­gyen az akadémia, élősegiti ezt az újjászervezett tizenöt­ezer kötetes könyvtára Is. Anyagának feldolgozása most folyik a Széchenyi Könyvtár segítségével. A hivatalos információk után egy személyes kérdést tettem fel Stefán Jánosnak: milyen érzés hosszú évekig idegen környezetben élni és dolgozni a magyar kultúrá­ért? — Nem könnyű idegen kör­nyezetben kapcsolatokat épí­teni, dolgozni, de ebben épp ez a szép. Mindenhol jelen kell lennem, el kell fogadtat­ni magam, hogy hatékonyan dolgozhassak. Bevonjuk a kapcsolatok építésébe az ösz­töndíjasokat Is. Egyébként jó kapcsolataink vannak a kul­turális és a műszaki terüle­teken. Az olaszok közvetle­nek, beszédre mindig késze kJ Jó érzés az, hogy nincs hely,' ahol hivatalosan na fogadtak volna szívesen, mint Magyar- ország képviselőjét. A kcűo- nálls élet sem könnyű, előny és hátrány egyaránt szárma' zik belőle. összezárt*« élünk itt, nincs vége a hivatalnak számunkra délután őt ára­kor. Néha ezt zártságnak ér­zi az ember, de az egymásra­utaltságból k" Hkezik az ía,' hogy egymást segíteni kaiß Angyal Jéna* «■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents