Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
RÁBKÖVE3B VV'X r*w^vx\/v^rv>^\rwAyv>V>X\/V^/V^V^^V<VVA/>XVA^\/V^AX\/\X\/V ^V^\X\A^UWVAX\/UAAy\A^/V^V/^\AXVV/VA^V\XVV^\/NXVAX\A<-VV^\/V/\A^V Jó minőségű kővel, zúzalékkal telnek meg nap mint nap a pótkocsis teherautók, tehervagonok Nógrádkövesden. Ami ritkább mint a fehér holló: a piramistölgy. T empósra fogjuk a. beszélgetést Barto% Pál nógrád- kövesdi tanácselnökkel: fontos, szívesen látott vendégeket várnak ide Salgótarjánból, vagyishát pontosabban nem is vendégeket, inkább eljövendő munkatársakat — a megyei viz- ás csatornaművek vállalat szakmai csoportját. Az egyik legfőbb téma ma is — jó ideje így van ez már! — a víz, a felépítendő helyi vízmű, amelynek kivitelezését az említett cég vállalta. A tervek szerint jövőre megkezdődik az időközben fellelt, feltárt, hozam szerint értékelt és jelenleg „lefojtott” községi kutak a kiemelőrendszer, a több mint 11 kilométer hosszúságú vezeték kiépítése. Ha minden jól megy, egy-két éven belül végre igazán jó víz folyik a kövesdi házak csapjaiból... A nógrádkövesdi vízszerzésnek hosszú története van. A legfontosabb pontjai közül csupáncsak azt érdemes most felidézni, hogy jó sok helyen kísérelték meg a közeli határban a fúrást, a vízszerzést — sokáig kevéske sikerrel. Több száz méteres fúrások sem hoztak igazi eredményt. „Csak a pénzt emésztették”. Míg azután egy szomszéd megyei példa nyomán olyan felsőbb réteggél is megpróbálkoztak, amely a szécsén- kei völgyben végre meghoztá a régvárt sikert: három kút helyét sikerült kijelölni, a kutak hozamát kitapasztalni. Az egyik csekélyke mennyiségű vizet nyújt (jó lesz tartaléknak), a másik kettő azonban valóságos „főnyeremény” (de sok város elfogadná!). Ha már egyszer így esett, nem csoda, ha a tanács elnöke igazi szeretettel beszél ezekről a kutakról, amelyek napi hozama ötszáz köbméter. Ehhez tartozik, hogy pontos számítások szerint, megfelelő becslések alapján kimondható, hogy a község egyéni fogyasztói (családjai) és az úgynevezett jogi személyek (már ami a vízműtársulások terminológiáját illeti) napi csúcsfogyasztással is mintegy kétszázötven köbméter vizet igényelnek jelenleg. Ez nem sokat változik az ezredfordulóig. Viz tehát van bőven, gond is volt vele éppen elég, módosult néhányszor a tervezési határidő is — spongyát rá, vizeset, fontosabb most már az, mit hoz a jövő?l Ami a vízműtársulást illeti — éppencsak befejeződött a lakások és az itt működő érintett vállalatok „megszavazta- tása” és máris a társulás megalakítása a legközvetlenebb feladat. Nem titok az sem, és kicsit a jövőt is felvillanthatja mindazoknak a megyében, akik erre a pontra még nem jutottak el, de tervezik a vízmű létrehozását, hogy minden eddiginél nagyobb költség vállalását jelenti a kövesdieknek a jó ivóvíz megszerzése. De elsőbb is arról, miként zárult a nagy munka, a vízműtársulás előkészítése, az arányok miként alakultak a gondos, sok utánjárással, szóbeli meggyőzéssel, agitációval együttjáró össznépi voksolásban? Az eredmény egészen kiváló, hiszen valamennyi érintett 74,2 százaléka döntött úgy; kell a társulás, vállalja a reá eső nem kis összeg tíz esztendőn belüli kifizetését, ami itt nem kevesebb, mint 17 ezer forint! Aki foglalkozott, vagy foglalkozik ezzel a kérdéssel, tudja, hogy ez, a korábbi esztendők gyakorlatához képest, mintegy ötezer forinttal több kiadást jelent. Mitől lett egyszeriben ilyen drága a kövesdi víz? Érdekes és egyben a helyi specialitásokra is rámutató magyarázata van ennek. Viszonylag alacsony a lélekszám, ugyanakkor azonban szinte egyedülállóan magas a községben működő üzemek és vállalatok, telephelyek száma. Természetesen szó sincs arról, hogy ezek a jogi személyek (vállalatok) nem részesülnek kellően a költségekből. Több milliós hozzájárulást vállaltak ők is, de a számok, az arányok itt mégsem kedveznek igazán a viszonylag alacsony lélekszám, „egyéni egység” (család, beépí tetlen telek) relatíve kis száma miatt az alacsonyabb költségeknek. Ennek ellenére mégis A mai Kövesd jelképe lehetne a jó vízre váró kút. Társadalmi erűvel, négy tanteremmel bűvúlt az Iskola: általános az a kövesdi tapasztalat, hogy még azok is szívesen vállalják a társulással együttjáró kötelezettségeket, akik pedig az évek során saját kis „vízmű" kialakítását végezték el. A községi kutaknak mintegy kétharmada ugyanis nagyon rossz minőségű vizet ad. Hogyan lesz tovább? A legfontosabb most a társulás megalakítása, a kivitelezés mindenoldalú rögzítése és jövőbeni megkezdése. Az utóbbira igazán elmondható az eddigi tapasztalatok nyomán, hogy a megyei víz- és csatornamű vállalat (így fogalmaznak a kövesdiek) „korrekt cég, megtartja a határidőket" .... A másik, hogy a megyei figyelem sem csökkenhet, az anyagi támogatás sem akadhat el egyetlen ponton sem, hiszen a „zöld út" egyben feltételezi a zökkenőmentes megvalósítást is. De hát ezzel sem lesz baj — vélekednek a helybeliek, bányánál, tanácsnál, az állami gazdaság körzetvezetőségén, ahol Marjai András vezető arról is hírt adhat a krónikásnak — jól sikerült ez az esztendő. Kiváló terméseredmények tanúskodnak erről. Most a kukoricára irányul a figyelem, jónak ígérkezik, „csak Valami korai fagy ne tegyen kárt az időjárás furcsaságai miatt kissé elmaradt növénykultúrában”. Huszon- kilencedikén, a hagyományos kövesdi vendégség utáni napon, kezdik az őszi búza vetését a körzet tábláin. Ebből jövőre nyolcszáz hektáron arathatnak — remélhetőleg hasonlóan jó termést, mint az idén. És ha mór itt vagyunk a Magyarnándori Állami Gazdaság körzeti központjában — megcsodáljuk a párját ritkító (talán Szarvason van még egy belőle) úgynevezett piramistölgyet, a régi Barcza-féle kastély védett parkjában. A mi tölgyeinket ismerve, és ennek eredetét legfeljebb „megérez- ve" azt mondhatná az ember első látásra, amit az anekdota szerint a zsiráfra is mondtak; — Ilyen nincs! — Márpedig van, s vele a park is angolosan gondozott. Ügy tartják, hogy az egykori tulajdonos angol követ volt, és ha így igaz, akkor csak Barcza Györgyről lehet szó, akiről hosszasan megemlékezik a nemrégiben megjelentetett dokumentumkötet a magyar—brit titkos tárgyalásokról. Mindez persze a negyvenesévek történelméhez tartozik. Sokkal érdekesebb ma már mindaz, ami a mostani életet érinti. A kövesdiek nagy része a közeli híres-neves hegyek kőbányáiban dolgozik az ÉSZAK- Kö Vállalatnál, fejtik itt a jó minőségű követ régebben, mint ma gondolnánk. És hogy a kőnek és a vele dolgozóknak, vagy a többi cégnek (Volán, ÉMÁSZ, közúti igazgatóság, szövetkezet, állami gazdaság stb.) milyen szerepe van a község életében, arról sok minden tanúskodik. A z iskolai élet is újabb eredményekkel, nevezetesen négy tanteremmel gyarapodott. Megszűnt a tanítás, csupán torna maradt meg, a templomi részben kialakított, s valljuk meg utólag is — a piramistölgyhöz hasonlóan párját ritkító iskolai részben. Hatalmas eredménynek számít az is, hogy teljes felújítást végeztek mintegy hétszázötvenezer forintért az év elején megrongálódott (a hó alatt beroppant a tető) két tantermes iskola és szolgálati lakás épületén. Ebben a munkában jeleskedett az érsekvadkertiek építőipari szövetkezete. Előrelépni elsősorban a szövetkezeti boltok eredményesebb szolgáltatói munkájában kellene, hiszen gyakorta tart zárva egyik vagy másik bolt, leltár és egyéb okok miatt! A gázcseretelep ugyancsak sokat lendített a kövesdiek hétköznapjain, amiként ezt segíti majd a jó ivóvíz is! T. Pataki László Kép: Kulcsár József l t ty
