Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
Termelés feldolgozás, forgalmazás Hárman, egy gyékényen NÖGRÁD MEGYE távolról sem önellátó zöldség- és gyümölcsfélékből. Ennek oka elsősorban az éghajlati és egyéb • természeti viszonyokban rejlik. Primőráruk termelését tekintve a kínálat az igényeknek mindössze 10—20 százalékát fedezi, ami azt jelenti, hogy a szükséglet döntő többségét más megyékből kell behozni. Nógrádban 12 termelőszövetkezet foglalkozik zöldségtermesztéssel, alig több, mint 1100 hektárnyi területen. A gyümölcstermelés közel kétszer ekkora területen folyik, 12 termelőszövetkezetben és egy állami gazdaságban. A kistermelők számáról pontos adat nincs, körülbelül 1100—1200 fő foglalkozik — szerződéses kereteken belül — zöldségtermesztéssel. A kedvezőtlen időjárás késleltette a zöldség és gyümölcs érését és egyes terményeknél kisebb-nagyobb kiesést okozott, ez megmutatkozott a felhozatalban és az árakban egyaránt. Az úgynevezett lefutási idő is egy hónappal rövi- debbre sikerült a szokásosnál. A mezőgazdasági üzemek többségében a zöldségtermesztés nyeresége még mindig nem kielégítő, ennek legfőbb oka az alacsony hozam. A termésátlagok nem kielégítsek így a bevétel nem fedezi az egyre növekvő ráfordítást. Ez legjobban az olyan növényféleségeknél mutatkozik meg, amelyek termelését betakarítását nem sikerült gépesíteni. A gyümölcstermelésben a legfőbb gondot az elöregedett állományok jelentik. Javulást csak az olyan új telepítések létesítése , hozhat, amely módot nyújt a gépesítésre, termőképessége az eddigieknél nagyobb és figyelmbe veszd a piaci igények változását is. A termelés és az ellátás biztonságát alapvetően a tároló- es feldolgozókapacitás szabja meg. Ez pedig köztudottan elég szűkös. A megyében három termelőszövetkezetben és a ZÖLD- ÉRT-vállalatnál foglalkoznak feldolgozással. A kapacitás bővítésére, a korszerűsítésre a ZÖLDÉRT az elmúlt három évben, mintegy 13 millió forintot költött, de a tízéves hátrányt nem lehet egy-két esztendő alatt behozni. Ráadásul, az idei zöldségtermés kedvezőtlenül érintette t feldolgozó és tartósítóüzemek tevékenységét is. A dejtári tartósitóüzemnek például 50 százalékot meghaladó kiesése van az uborkából. Ez annyit jelent, mintegy 700 tonna termék feldolgozásától estek el. Ennek pótlására gyümölcsök befőzésével kívánnak foglalkozni. Az értékesítés, forgalmazás területén — attól eltekintve, hogy az egyes áruféleségek késve jelentek meg — különösebb gond az idén nem volt. A tavalyinál kisebb kínálat és a nagyobb kereslet azonban megmutatkozott az árakon. A salgótarjáni vásárcsarnokban tavaly két forintért is lehetett lecsópaprikát kapni, az idén csak 5—6 forintért, de igen rövid ideig. A tavalyinál kisebb felhozatal ellenére a bevétel havi egy-két millió forinttal meghaladja az 1979-es szintet. A ZÖLDSÉG és a gyümölcs kényes árucikk. Szedése, szállítása, tárolása nagy szakértelmet, gondosságot követel. Az a tény, hogy könnyen romlandó, az átlagosnál kiszolgáltatottabbá teszd az értékesítésével foglalkozókat. Kétségtelen, hogy főleg rajtuk múlik, milyen állapotban levő termékkel találkoznak a vásárlók. De nemcsak rajtuk. A legnagyobb gondot az ingadozó kínálat jelenti, azaz a termelők nem mindig a piac igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű terméket állítanak elő. Nagyobb rugalmasságra lenne szükség a szállítások esetében is. Ha a kereskedelem valamilyen áruból csak öt tonnát képes az adott időszakban átvenni, ne erőltessék többszörösének felvásárlásét, mert az óhatatlanul a minőség rovására megy. Több önállóságra kellene törekedni az értékesítésben is. A salgótarjáni vásárcsarnokban vajon miért csak a ti- szakécskei termelőszövetkezetnek érdemes árudát üzemeltetni? Miért nem éri meg egykét megyei mezőgazdasági üzemnek egyes zöldség- vagy gyümölcsféleségből vásárokat rendezni? Jól járna a fogyasztó, a termelő és némileg tehermentesítenék a kereskedelmet is. A kereskedelemben is nagyobb rugalmasságra lenne szükség, elsősorban az áru terítésében, másrészt az árak alakításában. Az idén is gyakran előfordult, hogy egyes boltokban nem lehetett paradicsomot. vagy paprikát kapni, míg más üzletekben nem voltak képesek eladni az árut. Ez arra utal, hogy az egyes vállalatok között nincs kellő összhang az áruellátásban. Kívánni valót hagy maga után az egyes boltok, árudák pultjainak/— sok esetben környékének Is — a kiszolgálásnak a színvonala. Egyes helyeken keveredik a jó minőségű áru a szemmel láthatólag selejtes, romlófélben levő termékkel. A szemét néha a kelleténél tovább csúfítja a boltok környékét, ami nem a legjobb eszköze a vásárlók odacsaloga- tásának. Más elárusítóhelyeken — legalábbis a látszat szerint — hírből sem ismerik a zacskót. Ha az áruházakban a zseblámpaelemekhez is műanyag zacskót vagy tasakot adnak, vajon miért nem lehet az élelmiszert megfelelően csomagolni ? AKAD BŐVEN tennivaló a zöldség és gyümölcs termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának területén. A beruházások visszafogása kétségtelenül kihat a látványos fejlődés elérésére, de sok esetben nem kizárólag pénzkérdés, hogy mi, milyen állapotban és mennyiért kerül a fogyasztók asztalára. . Jobb együttműködéssel, nagyobb fegyelmezettséggel és lelkiismeretességgel is lehet eredményt elérni. zilahy A közösségért Vadkerten Gréczi István igazsága Gréczi letván: — Magunkon segítünk minden alkalommal.« Cikkünk nyomán Egy g lossza utóélete Lapunk szeptember 5-1 számában megjelent egy glosz- szám, amelyben a rétsági ABC-áruház- KÖRÜLI áldatlan állapotokról írtam. Megemlítettem benne, hogy a nap mint nap föltornyosuló szeméthegy miatt a lakók már évek óta tiltakoznak a helybeli ÁFÉSZ-nál, a tanácsnál, a KÖJÁL-nál, és ahol csak tudnak, szót emelnek a helyzet javítása érdekében. Ez- idáig nem történt semmi. Már történik. A tanács zúzott követ hordatott az ABC háta mögötti területre, hogy a sártengert megszüntessék, a Börzsönyvidéki ÁFÉSZ elnöke pedig Ígéretet tett egy zárt szeméttároló építésére. Engedély, költségvetés, kivitelező van, napokon belül hozzáfognak az alap betonozásához. Vagyis: a lakóknak már csak rövid ideig kell tűrniük, gondjaik egy hónapon belül megoldódnak. Az ABC-áruház vezetője, Kuris Mihályné levelet küldött szerkesztőségünkbe, amelyből idéznénk: „A bolt kollektívája a megnyitás után” — ennek három éve... . — „hiányolta, hogy a 3 millió forint forgalmú élelmiszerüzlethez szeméttárolót nem építettek, és a mai napig sincs megoldva ez a kérdés... a szemetet tárolni nem tudjuk, úgy érezzük, hogy ezért a boltvezető és a kollektíva felelősséggel nem tartozik-” — írja. Majd: „.... úgy tartanám helyesnek, ha az illetékes szerveket (ÁFÉSZ- központ, tanács) szólítanák föl az ügy megoldására.” Ez volt a szándékom, ezért ültem írógéphez. Az intézkedések láttán, nem is eredménytelenül. Zárt szeméttárolót sem én, sem a szerkesztőség nem építhet, nem is ez a feladatunk. Akik megtehetik remélhetőleg most már megteszik. Az bizonyos, hogy ha időben elkészült volna, talán kevesebb pénzért őrizhetné a bolt hulladékát. Ennyit a ta- karékosságról. Egyébként a rétsági ABC- áruhaz másfél millió forintos forgalomra terveztetett annak idején, most naponta százezer, havonta hárommillió forint pereg át a pénztárosok kezén. Pontosan a duplája a tervezettnek. A bolt tehát szűk, nincs elegendő raktárhelyiség, mi több, a folyosókon állnak egymásra rakva a különböző eladniva- lók — mindaz, ami a tömött raktárakból kiszorult. Ha minden szűkös, akkor nyilvánvaló, hogy a göngyö- legratár is az. Ezért került ki a tömérdek papírdoboz az épület háta mögé. Ezen sem tudunk segíteni. Mi (a szerkesztőség) és én (az újságíró) csupán közvetve próbálkozhatunk megoldást keresni. Ezt tettük. Amikor Kuris Mihálynéval a glossza megjelente után beszélgettem, csupán egyetlen mondatot talált sérelmesnek, a következőt: „Én azt javaslom, hogy az üzlet vezetőjének és az egész kollektívának nyújtsák át a megye legpiszkosabb üzlete lebecsmériő címet, a velejáró oénzbüntetéssel együtt.” Nem sérteni, figyelmeztetni akartam. Tudom róla, hogy harminc éve dolgozik a kereskedelemben, nem kisebb kitüntetéssel, mint a Munka.' érdemrend bronz fokozatával ismerték el tevékenységét. Pontosan ezért kívánok tőle több figyelmet az üzlet környékére. A mostani helyzetben sokkal nagyobb rendet kell tartatnia, mert ez munkaköri kötelessége is. Nehéz körülményeiket megértjük, de a szemetet el nem fogadhatjuk semmiképp. Végezetül remélem, hogy egy hónap múlva — amikorra a szeméttároló elkészültét ígérték — mór örömmel konstatálhatja boltvezető, lakó és újságíró; egyikünk szemét sem bántja többé a szemét. Hortobágyi Zoltán A minap hirt adtunk arról, hogy szeptember 15-én megkezdődött megyénkben a társadalmi munka hónapja. Minden különösebb ünnepélyesség nélkül, az elhanyagolható külsőségek mellőzésével Indult tehát útjára valami, ami várhatóan újabb eredményekkel gazdagítja Nógrád megye közösségeit, városon és falun. Ha meggondoljuk — nem is illik ünnepélyesség ‘'ehhez a munkaakcióhoz, sokkal inkább az olyan „hétköznapi” figyelem, mint ami a társadalmi munkásokat mindenütt jellemzi. Amiként Érsekvadkerten is ez a legfőbb vonása. Érsekvadkert hosszú ideje hires arról, hogy lakói a társadalmi munkát igen nagyra értékelik, hogy számos olyan eredményt értek el ezen a területen, amelynek nyomán (csupáncsak az V. ötéves tervidőszakban) kétszer nyerték el a járásban az első helyezéssel együtt járó háromszázezer forintot, de voltak másodikak is — amiként erről Molnár Imre tanácselnökkel, a társadalmi munkahónap „előestéjén beszélgettünk. — Mire költötték a pénzt? — Elsősorban anyagvásárlásra, útépítésekhez. Ilyenformán tehát az egy- egy évben végzett kiváló munkával kétféle célt is szolgáltak: egyfelől jelentősen bővítették gyermekintézményeiket, vagy éppen korszerűsítették, karbantartották az óvodát, bölcsődét, Iskolát — majd pedig utat építettek részben az így kapott összegek fel- használásával ! Gréczi István csupán egy a sok érsekvadkerti társadalmi munkás közül. Szakmája szerint festő-mózoló, kitanulta, egy pesti tanfolyamon a tapétázást is. Munkahelye szerint a helyi építőipari szövetkezet szakmunkása és egyben a szövetkezet vezetőségének is tagja. Annál érdekesebb, hogy abban a névsorban, amelyet közösen „rögtönzünk” a tanács elnökével (hosszú sor, itt csupán néhány nevet említhetünk helyszűke miatt), úgyszólván az élen szerepel a társadalmi munkások között.» Kocsis Sándor lakatos, Vitéz János festő, Bagota Ferenc gépkocsivezető, Bozsonyik János szerelő, Híves János kőműves és sokan mások sorakoznak azok között, akikre mindig bizton lehet számítani. Valamennyi gazdasági egység, szövetkezet, a „szimesek” is mindent megtesznek, ha a közösséget gyarapítani kell. Mert az- az összeg, amivel a tanács a fenntartásra, fejlesztésre gondolva rendelkezik — soha nem elég az igények kielégítéséhez. Olyan igazság ez, amelyet Gréczi Istvánnal együtt sokan elfogadnak a vadkertiek közül. — Tavaly például 517 forint volt a lakosonként! társadalmi munka értéke — mondják a szövetkezetiek, amikor Gréczi Istvánt keresve betoppanunk. Kovács András személyzeti vezető és Czinege István műszaki vezető elsősorban abban látja a helyi sikerek magyarázatát, hogy hozzájuk hasonlóan a többi gazdasági egység is kan vannak) mindig vállalkozó, mindig tettre kész társadalmi munkásai. De hiszen ebben a községben — közismert ez is régen — még maga a tanácselnök is szívesen végez társadalmi munkát — mondják mosolyogva a szövetkezetiek. Való igaz. a tanács elnöke építészként gyakorta segít, segíthet társadalmi munkával is a község ügyeiben Mit tart erről Gréczi István; hogyan tudja egyeztetni saját munkáját, családi életének kötelezettségeit a gyermekintézményekben végzett önzetlen munkával, szakipari közreműködéssel ? — Saját érdeket is lát az ember ebben a munkában, hiszen nekünk például két gyerekünk van. A feleségem is a szövetkezetben dolgozik. A kisebbik most óvodás, nekem sem, és gondolom másnak sem, aki társadalmi munkát végez ezeken a helyeken, nem lehet mindegy, milyen körülmények között él a gyerek... A nagyobbik iskolás, tehát ott is szívesen vállal külön feladatot az ember. Nincs ebben semmi különös. Itt így van ezzel mindenki. Látjuk a munka értelmét, azonnal kézzelfogható a haszna — ez a magyarázat... A bölcsődében vidám színű falak, új festés fogadja a látogatót. Társaival együtt ez 's Gréczi István keze munkáját dicséri. Dicséri őket, a társadalmi munkásokat, a bölcsőde dolgozóinak egybehangzó véleményei is; — A legnagyobb gondossággal, a legszebb kivitelben végezték a munkát, tessék csak bátran körülnézni! A vonszani botanikuskert A szép tavaszi napok beköszöntésétől késő őszig naponta sok ezer látogató keresi fel a keleti partvidéken, Szongdo- von tengeri üdülőhely közelében elterülő, sok látványosságot nyújtó vonszani botanikus- kertet. A 40 hektár kiterjedésű kertben több mint másfél ezer fajta növény díszük. A különlegességeket a virágos-, a gyógynövény- és a gazdasági növénykertbe.; nevelik. Van itt ezenkívül gyümölcsös is. A virágoskert talán a legszebb, Itt szinte egész éven át nyílnak a virágok. A gazdasági növények részlegének külön érdekessége, hogy itt számos olyan vadon termő fa és bokor is található, amelynek a jövőben még sokoldalú gazdasági haszna is lehet. A kutatást, a különféle növények akklimatizálódását és új növények nemesítését szolgáló területet kiegészíti még egy több mint 300 hektáros erdőterület, ahol erdészeti tudományos kísérleteket végeznek a vonszani kutatók. A koreai kertépítés remekei, a szép pihenőhelyek, az árnyas utak nemcsak a holnapot szolgálják, de már a ma emberének is sok szép élményt nyújtanak — a pihenését, felüdülését teszik lehetővé. mm m " * ...W A vadkerti bOIcsőde megújult a nyáron. mindig a legrövidebb utat járja, amikor anyaggal, szerszámmal, fuvarral, vagy emberrel, bármivel segíteni kell! A SZIM, a termelőszövetkezet és az ipari szövetkezet, vagy a kereskedelem szocialista brigádjai állandó segítséget nyújtanak a gyermekintézmények fenntartásában, élenjárnak valamennyi társadalmi munkában. Ilyenformán minden területnek ismertek a Gréczi Istvánhoz hasonló (soA szövetkezeti építők társadalmi szerződésben segítik folyamatosan a bölcsődét; szükség is van rá, hiszen ez a fontos intézmény egy régi, műemlék kastélyban, a Drágffy-féle kúrián kapott helyet. De amire méltán a legbüszkébbek — a tervidőszakban négy tanterem társadalmi munkával épült fel Érsekvadkerten ! T. Pataki László Kép: Kulcsár József NÓGRÁD - 1980. szeptember 19., péntek 5
