Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

t Átalakították a régi iskola épületét Szarvasgedén. A fölújítás után a község 23 óvodásá­nak nyújt barátságos otthont. Amíg a szülök dolgoznak, a kicsinyekre szakképzett óvónő vigyáz, a szépen berendezett csoportszobában. — BL — Környezetvédelem Hová tűnt a Duna kékje? Johann Strauss tévedése A híres kék Duna — bizony csak a zeneszerző, Johann Strauss fantáziájában létezett, minthogy a Duna sohasem volt kék, hanem zöld. Igaz, a folyó színe száz év alatt megválto­zott: ilyen sárgásszürke sem Volt, mint most. Kék csak olyan mély folyó lehet, amely nem hordalékos, mint a Duna. A Vízügyi Tudományos Ku­tató Intézetben ezt állítják a szakemberek, akiktől a Duna „zöldjét” kértük számon. FIZIKAI, KÉMIAI OKOK Legnagyobb folyónk színe, — mondták, — erősen nyug­talanítja a vízügyi és környe­zetvédelmi szakembereket. Természetesen korántsem ér­zelmi szempontból —, bár ez sem megvetendő. A vízszeny- nyezettsége megváltoztatta an­nak fizikai és kémiai tulajdon­ságait. Nagyapáink még tisztí­tás nélkül ihattak a Dunából, ma pedig nagy gondot jelent ivóvízzé tisztítása. Oka kettős: az urbanizáció és az iparoso­dás. A múlt században sokkal alacsonyabb volt a vízigény, mint napjainkban. Még nem épült ki a csatornahálózat, a szennyvíz sem került vissza a folyóba, — erre szolgáltak az emésztőgödrök. Az emberek is kevés vizet használtak, — mindössze néhány litert na­ponta. Az ipari szennyezés je­lentéktelen volt, hacsak éppen nem a folyó partjára települt' egy gyár, vagy malom. Hazánkban az első korszerű csatorna 1840-ben épült Pesten. Bécsben már korábban meg­épült és a császárváros szenny­vize akkor még tisztítás, (de­rítés) nélkül ömlött a Duná­ba. Hozzánk a Duna vize szennyezetten érkezik, de en­nek mértéke egykor elenyésző volt. Közben Pozsony, Győr, Komárom csatornái is mind jobban szennyezték a folyót, Budapest iparosodásával pe­dig egyre több csatornára és vízvezetékre lett szükség. 1938- ban fővárosunk csatornaháló­zata 725 kilométeres volt, ma jóval több 2000 kilométernél. A vízvezeték kiépítése 1868- ban kezdődött, akkor 10 ezer köbméter vizet juttattak el a vezetékek a fogyasztókhoz, ma ennek százszorosát, több mint napi egymillió köbmétert. Ter­mészetes. hogy a szennyvíz­mennyiség is százszorosára nö­vekedett. A háztartási mosó- és tisz­títószerek, a mezőgazdaságban használt műtrágyákkal és nö­vényvédő szerekkel korábban nem is ismert szerves és szer­vetlen vegyületek mérgezik a vizet, az ipar pedig mellékter­mékként tömény szennyvizet bocsát a folyóba. A FOLYÖ ÖNTISZTULÁSA Minden természetes víznek öntisztító képessége van. Az öntisztulás során a szerves anyagok szervetlenekké bomla­nak le, — ezt a szakemberek asszimilatív kapacitásnak ne­vezik. Mint azonban minden kapacitásnak, ennek is van­nak határai. Addig van egyen­súly, amíg a szennyező anya­gokkal a víz meg tud birkózni. Ha az egyensúly felborul, tel­jesen megváltozik a víz tulaj­donsága. Végső esetben min­den élet kipusztulhat benne.. A Dunánál egyelőre nem tar­tunk itt, de ilyen volta helyzet a Sajónál és csak az utolsó pil­lanatban tett intézkedések ha­tására javult ott a helyzet az elmúlt években. Tulajdonképpen csak a fel- szabadulás után kezdtük fel­ismerni, hogy a szennyvízzel tenni kell valamit, ha nem akarjuk, hogy folyóink tönk­remenjenek. A bökkenő az volt, hogy a szennyező anya­gok sokfélesége állandóan nőtt és a korábbi tisztító-derítő megoldások egyre alkalmatla­nabbakká váltak. Űj tudo­mányág keletkezett: a környe­zetvédelem, amely nemcsak a vizek, hanem a levegő és egész környezetünk tisztasá­gával, az ember és természet kölcsönhatásával foglalkozik. A szakemberek ma már isme­rik a víztisztítás technikai le­hetőségeit, de ezek költsége oly’ magas, hogy választásra kényszerülünk: vagy egyes iparágak termelését (szennye­zését) kell visszafogni, vagy növelni a vízminőség védel­mére fordított összegeket. Ra­cionális társadalmi-gazdasági felfogás szerint az utóbbi a járható út. Vizeink minőségét ország­szerte naponta ellenőrzik. Az Országos Vízügyi Hivatalhoz tartozó 12 vízügyi igazgatóság laboratóriumai hazánk vala­mennyi taván, folyóján mintát vesznek; biológiai és kémiai szempontból ellenőrzik a vize­ket. Az összegezett adatok alapján vízminőségi térképek készülnek. Rendszeresen el­lenőrzik az üzemek, vállalatok szennyvízkibocsátó, .helyeit is, Korántsem végleges megoldás a túlszennyezett vizekért bír­ság kiszabása, de jobb híján ez is valami: a szennyvíz tisz­títása nagyon drága, gyakran költsége az üzemek összes be­ruházásának 15 százalékát i* meghaladja. A víz az ember számára lét­feltétel, az iparnak nyers- és segédanyag, — semmivel sem helyettesíthető. Erről nem szabad megfeledkezniük azok­nak, akik hajlamosak egy toll­vonással törölni a víztisztítást szolgáló beruházásokat. Az alapelv az, hogy ott kell első­sorban tisztítani a vizet, ahol a szennyezés keletkezik és csak tisztított vizet szabad visszabo- csátani a folyómederbe. Lét­kérdés, hogy hazai vízkész­leteink az öntisztulás határain belül maradjanak. NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL S valóban hazai készletekről van szó? Vizeink 98—99 szá­zaléka (a termálforrásoktól fúrt és ásott kutaktól elte­kintve) külföldről (már erő­sen szennyezetten) érkezik hozzánk. Gyakori az olajszeny- nyeződés, a cukorrépaszezon idején pedig megjelenik a fo­nalgomba vizeinkben. A víz­tisztaság már nemzetközi ügy. 1948 óta, a belgrádi egyez­mény alapján működik a Nemzetközi Duna Bizottság, amely jogutódja a korábbi nemzetközi szervezeteknek. Ez a bizottság a hajózás érdeké­ben is foglalkozik a víz minő­ségével, de nem ez a fő fel­adata. Jelenleg nincs olyan nemzetközi szervezet, amely kifejezetten a Duna vízminő­ségének védelmével foglalkoz­na. A Duna menti szocialista országok a KGST keretében szorgalmazzák olyan szerveze­tek, egyezmények létrehozását, amelyek garantálnák at vízmi­nőség védelmét. Más nemzet­közi szervezetek, az ENSZ és szakosított szervezetei, így a WHO is osztja ez az álláspon­tot. Célravezető lenne például olyan hosszú távú kutatási program megvalósítása nem­zetközi összefogással, mely­ben minden Duna menti ország részt venne, és hasznát láthat­ná. Bcrmann István MinibölcsőcEék /“\j, hónappal ezelőtt örömhírrel csenge- ■ tett be szomszédunk: felesége fiút szült! Most, hogy az asszony szülési szabadsága letelt, visszamenne dolgozni, de nincs kire hagyja a gyereket. A nagyszülők még mesz- sze vannak a nyugdíjaskortól, a vállalati és a lakótelepi bölcsődében pedig a betelt lét­számra hivatkozva visszautasították a fiatal szülők kérelmét. Az asszony szívesen otthon maradna gyermekgondozási szabadságon, de alig egy éve költöztek az új lakásba és még sok a kiadásuk: OTP-hitelre vették a bútort, a háztartási gépeket. Nem beszélve a lakás­törlesztés költségéről. Tehát kell a pénz, így a kínálkozó meg­oldás, a 2000 forintos nyugdíjas pótmama nem Jöhet számításba. Marad: a minibölcső­de. Keresni kell egy olyan gyesen levő anyát, aki a saját gyereke(i) mellett vállalkozik bölcsődés korú gyerek gondozására. A fiatal- asszony kapott- címeket, árajánlatokat. Ha­vonta ezer forintért vigyáznának a kisfiára, ha ő viszi az előre elkészített tízórait, ebé­det, uzsonnát, a tiszta pelenkákat.... Sokan arra kényszerülnek, hogy magán­bölcsődébe adják gyereküket, mert a terü­leti és üzemi intézmények nem tudják fo­gadni őket, minden száz bölcsődés korú gyer­mekből csak tizenöt Juthat be. A bölcsődék falai nem gumiból vannak, s még így is a mintegy 60 ezer helyre 70—75 ezer csecse­mőt, kisgyereket vesznek fel. (Van, ahol a helykihasználás eléri a 145 százalékot!). Vagyis zsúfolásig teltek ezek az intézmé­nyek. Kétségtelen, bevált a gyermekgondo­zási segély rendszere, elsősorban mint szük­ségmegoldás, mivel — a statisztika is mu­tatja — a társadalmi intézmények nem tud­ják levenni a szülők válláról ezt a családi gondot. S előreláthatólag még jó pár évig nem is várható lényeges változás (a VI. ötéves tervidőszakban 3 százalékkal javul majd a bölcsődei ellátás). Annak ellenére, hogy jelenleg a munka- viszonyban álló nők 9,1 százaléka (az idén 270 ezer) gyermekgondozási szabadságon van, még rajtuk kívül sok az olyan kisgyermekes anya, aki a gyes anyagi vagy szakmai hát­rányai miatt a szülési szabadság — esetleg egy év — letelte után munkába áll, cseme­téjét pedig a bölcsőde, a nagymama, a pót­mama vagy a minibölcsődés gondjaira bíz­za. Nem vitás: a nők munkába állása gazda­sági és társadalmi szükségszerűség, s a dol­gozó nő és az anyagi hivatás kettőssége kö­zötti feszültség felodására meg kell találni a megoldást, azonban addig is lehet enyhí­teni a gondokon. De hogyan? Átmenetileg sokat segítenének a magán­bölcsődék. Tudom, rengeteg érv szól ellene és kevés mellette. Ettől függetlenül léteznek, féllegálisan. Ugyanis érvényben van egy MüM-rendelet, mely a gyesen levőknek megengedi, hogy saját gyermekükön kívül még két gyermekre felügyelhetnek. Az egész­ségügyi szakemberek — gyermekorvosok, pszichológusok — nem nézik jó szemmel ezt a magánkezdeményezést, véleményük sze­rint a „képesítésnélküliek” nem tudják azt nyújtani a kicsiknek, amit a bölcsődék ké­pesített gondozói, akik olyan módszertani el­vek alapján foglalkoznak a gyermekkel, melyek megfelelően fejlesztik érzelmi, értel­mi képességeiket. A minibölcsődékben vi­szont — mondják — nincs semmi biztosíték arra, hogy higiénikus környezetben legyen a gyerek, a korának megfelelő táplálékot, fehérje- és vitamindús ételt kapjon. A járni még nem tudó kisbabák szobalevegőn töltik a nyolc órát, a gyeses mama képtelen egy­szerre a saját és a „fogadott” gyermekkel foglalkozni. A következmény: amikor a mi- nibölcsődések óvodába kerülnek — a szellemi és manuális játékokban egyaránt — észre lehet venni lemaradottságukat. Abban mindenki egyetért, hogy a gyermek­nek hároméves koráig az anyja mellett van a legjobb helye. Na de ezt — mint már szó volt róla — nem minden dolgozó hő akarja, tudja vállalni, objektív és szubjektív okok miatt. Viszont a valós helyzetet mérlegelve be kell látnunk: a kisgyermekek elhelyezésé­hez — ha átmenetileg is — szükség van a bölcsődéket kisegítő megoldásokra. Azzal, hogy nem akarunk tudomást venni a mini­bölcsődék létezéséről, vagy szükséges rossz­nak tekintjük, attól még nem rendeződik ez a kérdés. Pedig sokat nyerhetnénk vele: ha csak azt vesszük, mennyibe kerül az állam­nak egy bölcsődei hely fenntartása, már ér­zékelhető a haszna. Könnyű megcáfolni az ellenérveket: „Felügyelet nélkül működnek”. Miért ne működhetnének felügyelettel, a ta­nács engedélyével? (Épp úgy, mint az ipar- engedélyt kiváltó szakmunkások, akik mel­lékfoglalkozásban végzik a lakossági szolgál­tatást). „Nem higiénikus a környezet”. Hol? Egy lakótelepi lakásban, mely a saját gyer­meknek megfelelő, az idegennek meg nem? Döntse el egy környezettanulmányozó-felmérő bizottság, a KÖJÁL, a védőnő (utób­bi egyébként is minden gyermeket három­évesig hetenként köteles látogatni). „A gye­sen levő anyák szakképzetlenek”. Akkor ké­pezzék őket. Bizonyára sokan szívesen részt vennének egy 3—6 hetes gondozói tanfolya­mon, ahol megtanulhatnák, hogyan kell bán­ni az apróságokkal, hogyan kell étkeztetni őket stb. „Nem tudnak egyszerre 3—4 gyer­mekre felügyelni”. A területi és vállalati bölcsődékben átlagosán nyolc gyermek jut egy gondozónőre. Igaz, nem kell főznie... Ha fantáziát látnánk a minibölcsőde-hálózat lét­rehozásában. szervezett formában elképzelhe­tő az étkeztetés is, hasonlóan a diákétkezte­téshez. A magánbölcsődék 0!yÍS nyersen -hangzik, de ki kell mondani: strucc­politikát folytatunk. Évek óta szemet há­nyunk, szabálytalan létük fölött, pedig szá­muk egyre több lesz. Egyszerűen nem aka­runk tudomást venni róluk, mert így kényel­mesebb. Holott támogatni kellene ezt a jó kezdeményezést. Más szocialista országokban Is felismerték gazdasági, társadalmi, szociál­politikai hasznát. Miért ne válhatna be ná­lunk is? Új szemüveglencsék Akik szemüveget kénytelenek hordani, és az erős napfény el­leni védelem céljából színezett üvegből készíttették szemüveg­lencséiket, 111. azok felszínét fény- szűrő réteggel vonatták be, tud­ják, milyen kellemetlenségeik származnak ebből. Árnyékosabb helyre jutva, vagy zárt helyiség­be lépve alig-alig látnak valamit, mert a szemüveg az ottani gyen­gébb fényt Is megszűri. Ezen a nehézségen vagy két szemüveg cserélgetésével, vagy egy olyan különleges üvegfajta kikísérlete­zésével lehetne segíteni, amelynek fényáteresztő képessége nem ál­landó, hanem éppen a megvilágl- táserosség változására változó. Ilyen üvegfajták már néhány éve az optikai Ipar rendelkezésére áll­tak, csak éppen a fenti célok­nak nem feleltek meg. Fényszű- rö képességük ugyanis csak igen szűk határok között változott, és csak Igen lassan következett be ezen üvegek elsőtétülése, 111. ki­tisztítása. A Deutsche Spezialglas AG ál­tal most piacra dobott új üveg­fajta kiválóan alkalmas szemüveg- lencsék készítésére, fényátereszt« képességét 89 0/0 (sötétben vagy szürkületben) és 25 0/0 (nagyon erős fényben, napsütésben) között képes „szabályozni”, és elsötétü- léséhez mindössze egy-két percre van szükség. A korábban gyártott hasonló anyagoknál kétszer gyor­sabban világosodik ki az ül üveg, ha a napfényről sötétéül» helyre kerül. Az Is előnyös tu­lajdonsága, hogy minden színű fényt azonos mértékben gyengít. Így nem színezi el a képet. Egy bizottsági ülés margójára Ülésezett az egyik, városi KISZ-bizottság. Különös okuk is volt rá: a választott testű- leinek hamarosan számot kell adnia a párt végrehajtó bi­zottsága előtt arról, hogyan irányították az elmúlt évek­ben az alapszervezetek mun­káját. Magam is ott ültem ezen a tanácskozáson, ahol a titkár a bizottság tagjainak fölolvas­ta a jelentéstervezetet, amit a végrehajtó bizottság elé kí­vántak vinni. Csak hallgat­tam többedmagamrnal, aho­gyan zúdultak ránk az elvek. Mi a funkciója, mi a feladata egy városi KISZ-bizottságnak, hány alapszervezetet irányít közvetve és hányat közvetle­nül. Megtudhattam — a bi­zottság többi tagjával együtt lök se tudták volna?) —, hogy rendszeresen üléseznek, mégpedig elfogadott ülésterv alapján, s, hogy beszámoltat­ják a különböző munkabizott­ságokat végzett munkájukról. Nem folytatom, még jó né­hány ilyen dolgot hallhattam, hallhattunk. A jelentés fölolvasása után annak rendje-módja szerint következtek a hozzászólások, a vita. Valaki egyetlen mon­datot emelt ki, amely arról beszélt, hogy a testület nem minden esetben állt feladata magaslatán, akadt olyan bi­zottsági tag, akiből hiányzott a felelősségérzet, magyarul nem vett részt a bizottság ülé­sein, vagy épp ott volt, de csak lélekben. Más valaki a munkabizottságokról ejtett .néhány szót. Az idő telt, már 2 órája ül­tünk együtt. Nekem valahogy az,az érzésem támadt, hogy kínaiul beszélnek körülöttem — ezen a nyelven ugyanis egyetlen szót sem értek. Két teljes órán keresztül monda­tok röpködtek a levegőben, és semmivet nem lettem oko­sabb. Vajon miért? Mert egyetlen konkrétum nem hangzott el! Két óra elteltével még mindig nem tudtam, HO­GYAN irányítja EZ a városi KISZ-bizottság 114 alapszer­vezet munkáját. Mik voltak azok a valóságos I gondok EB­BEN A VÁROSBAN, amiken csak a közel háromezer fia­tal választotta testület segít­hetett? Melyik munkabizott­ság mit tett az elmúlt évek­ben? Egyszóval miként vál­tották át az elméletet GYA­KORLATTÁ. Mert ez, és csakis ez a fontos. Az ifjúsági mozgalom tevékenységét is szervezeti-működési szabály­zat határozza meg. A Kom­munista Ifjúsági Szövetség életét a kongresszusok alakít­ják, formálják változó éle­tünkhöz. Az ELMÉLETET — vulgárisán fogalmazva — te­hát készen kapják a bizottsá­gok. Nekik valóra kell válta­niuk azokat. Botorság volna azt hinni, hogy egyedül. Együtt a tagokkal, akik dol­goznak, tanulnak. Ez a városi KISZ-bizottság egy másutt már elavult mód­szert választott. Ügy tűnik, fogyóban vannak azok a ta­nácskozások, ahol vég nélkül beszélnek a semmiről, vagy jó esetben a kevésről. Nem volt tehát véletlen, hogy az ülésen jelenlevő egyik pártbizottsági munkatárs a jelentés áldolgozását javasol­ta. Azt kérte, hogy a GYA­KORLAT, a napi munka kap­jon nagyobb hangsúlyt ab­ban a jelentésben, ami a párt helyi végrehajtó bizottsága elé kerül. Annál is inkább, mert van miről beszámolnia ennek a KISZ-bizottságnak. Sokat tet­tek a fiatalok nevelésében és nyilván még nagyon sokat fognak tenni. A város alap­szervezetei jól dolgoznak és ez mindenképpen dicsérete a testület munkájának is. Nincs tehát miért szégyenkezniük. És bátran felejtsék el az ál­talánosságokat. — h — NÓGRÁD - 1980. szeptember 16., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents