Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

Leszerelési tárgyalások Genf ~ Becs ~~ Madrid Biztató bejelentést tettek nemrég Géniben: a Szovjet­unió. az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a teljes atom- csend-megállapodás küszöbére jutott. Több. mint másfél év­tizede, hogy ez a három ha­talom nem folytat atomki- sérleteket a légtérben, a koz­moszban, illetve a tengerek vizében. Az atomcsend azon­ban nem vonatkozott a föld alatti kísérletekre, így az újabb nukleáris fegyvereket továbbra is ki lehetett pró­bálni. Ugyanakkor a légköri atomcsend sem teljes: Kína és Franciaország rendszere­sen hajt végre légköri atom­kísérleteket, s nagy a valószí­nűsége annak is, hogy a Dél­afrikai Köztársaság is fel­robbantotta első atomszerke­zetét. (Sót, számos más ál­lamban is dolgoznak a fegy­ver előállításán.) A teljes atomcsendnek azonban mindenképpen nagy jelentősége lehet, hiszen hoz­zájárulhat a nagyhatalmak közötti bizalom építéséhez. A föld alatti atomkísérletek ti­lalma sajnos, nem jelenti a nukleáris fegyverek tilalmát, az azonban bizonyos: az alá­író felek a jövőben nem pró­bálhatnak ki új típusú rob­banófejeket. A Genfben el­ért eredmény azért is jelen­tős. mert a világ atomfegy­verkészleteinek túlnyomó ré­sze az amerikai és szovjet ha­diarzenálhoz tartozik — ez persze nem csökkenti annak szükségességét, hogy az alá­írandó egyezményhez csatla­kozzon a többi atomhatalom is. Lehetőségek a Hofburgban A bécsi Hofburgban jelen­leg tárgyalási szünet van. A nyári hónapokban nem kerül sor találkozókra a közép-eu­rópai csapatcsökkentési meg­beszélések résztvevői között. Hat éve tart már a'tárgyalás­sorozat, s az eddigi fordulók azt bizonyítják, hogy a NATO- országok nem annyira a meg­egyezés, a katonai erők csök­kentésének útját keresik, ha­nem kivárási taktikát foly­tatnak, ami a feszültség fo­kozódását hozhatja. Másképp megfogalmazva: úgy tűnik, hogy a nyugatiak minden módon húzzák a tárgyaláso­kat, s létszámcsökkentésre csak akkor lesznek hajlandó­ak, ha az atlanti tömb nagy­arányú katonai fejlesztési ter­veit már végrehajtották. A szocialista országok kép­viselői rámutattak, a nyuga­tiak által kezdeményezett meddő létszámvita, az állító­lagos „keleti fölény” bizony­gatása semmiképp nem lehet eredményes. A Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország tárgyalási kész­ségét, jóindulatát bizonyítot­ták azok a javaslatok, me­lyek a korábbi nyugati indít­ványok valamennyi fő elfo­gadható elemét tartalmazták. A NATO azonban erre is ne­met mondott. A nyári,szünet előtt a szocialista tárgyalófél újabb kezdeményezéssel állt elő: javasolták, hogy 20 ezer szovjet katonának a közép­európai térségből való kivoná­sa ellenében szállítsanak ha­za 13 ezer amerikait. A szov­jet csökkentés így összesen 40 ezer főt tenne ki, hiszen a szocialista nagyhatalom az idén — Leonyid Brezsnyev tavaly októberi bejelentése óta — már 20 ezer katoná­val csökkentette az NDK- ban állomásozó csapatainak létszámát, s kivont ezer harc­kocsit is. A nyugatiak azonban en­nek a jelentős, jóakaratú lé­pésnek is csökkenteni igyek­szenek a jelentőségét. A leszerelési konferencia Az őszi hónapokban jelen­tős színhely lesz a spanyol főváros, öt évvel az európai együttműködés okmányának helsinki aláírása után ismét összegyűlnek harmincöt euró­pai és észak-amerikai állam képviselői, hogy megvitassak kontinensünk problémáit, az alapokmány végrehajtásának állapotát. A madridi találko­zón minden bizonnyal ismét felvetődnek a katonai enyhü­lés kérdései is. Az elmúlt esz­tendők bebizonyították an­nak az állításnak az igazát, miszerint nincs politikai eny­hülés katonai enyhülés nél­kül! Helsinkiben már születtek megállapodások a katonai bi­zalomerősítő intézkedések végrehajtására, s minőén résztvevő — akkor ott — ki­jelentette: híve a feszültség csökkentésének, a leszerelés­nek. A Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé azóta is több alkalommal in­dítványozta: kössenek átfo­gó megállapodást az eu/opai katonai enyhülés, leszerelés kérdéseiről. Legutóbb a VSZ- országok vezetőinek varsói találkozóján vetették fel is­mételten egy európai leszere­lési értekezlet gondolatát. Támogatja a tervet több tő­késország kormánya is. Va­lószínűnek látszik, hogy en­nek az igen fontos fórumnak az összehívásáról tárgyalnak majd Madridban is. Miklós Gábor Genfben nyilvánosságra hozták Dúl a gyermekkereskedelem A gyermekkereskedelem el­terjedt és jól jövedelmező fog­lalkozás Thaiföldön és éven­te több ezer gyermek látja kárát — állapítja meg az Em­beri Jogok Bizottságának a hátrányos megkülönbözteté­sek problémájával és a ki­sebbségek jogaival foglalko­zó albizottsága Genfben nyil­vánosságra hozott jelentésé­ben. A jelentés, melyet hétfőn délután megkezdődött ülésén tanulmányoz a rabszolgaság­gal foglalkozó - ENSZ-munka- csoport, egy thaiföldi lány, Nit esetét idézi, akit tizenhá­rom éves korában- adtak el évi ötven dollárért; először egy étteremben alkalmazták, majd tizenöt éves korától prosti­tuáltként kellett dolgoznia egy szállodában. Nit azonban csak egyike annak a több ezer gyermeknek, akik egyedül, vagy gyermekkereskedők kí­séretében indulnak útnak az ország északkeleti tartomá- n' alból, főként a száraz év- sokban. A gyermekeket Bang- *c<jxba érkezve eladják dol­gozni, vagy prostituáltnak, né­hányat közülük sohasem lát­nak viszont hozzátartozóik. „A thaiföldi kormány sem­mit sem tesz az emberkeres­kedelem felszámolására, a rendőrséget pedig esetről esetre lefizetik” — állapítja meg a jelentés. A világszervezet rabszol­gasággal foglalkozó, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának keretében működő munka- csoportja augusztus 15-ig tartó ülésén a gyermekkereskedelem kérdésén kívül a gyermekek dolgoztatásának problémájú- j val, valamint az arab nőik helyzetével is foglalkozik. A 1 munkacsoport egyebek kö­zött több jelentést hallgat meg a gyermekek olaszországi dol­goztatásáról is. A jelentések szerint az EGK-n belül Olasz­országban a legszomorúbb a mérleg: a munkára fogott gyermekek számát mintegy 500 ezerre becsülik. Munká­jukért a felnőttek számára megállapított bérminimum­nak csak a töredékét kapják. 2 NÓGRÁD - 1980. augusztus 13., szerda Eldőlt az első menet Folyik Carter a pártja elnökjelöltje Edward Kennedy massachu- settsi szenátor hétfőn gya­korlatilag elveszítette remé­nyét arra, hogy elnyerje párt­ja jelöltségét az őszi el»ök- választásra és kilépett a to­vábbi küzdelemből. Csak­nem bizonyosra vehető, hogy a kormányon levő párt ismét Carter elnököt választja hiva­talos jelöltjévé. A demokrata párt 38. kon­venciójának nyitóülésén, amely hétfőn késő este zaj­lott le New Yorkban, a kül­döttek nagy többséggel elve­tették Edwardt Kennedy tá­mogatóinak és a carteri po­litika ellenfeleinek azt a ja­vaslatát, hogy az Egyesült Ál­lamok, delegátusai saját belá­tásuk szerint szavazhassanak a jelölt személyét illetően. Ez lényegében azt jelenti, hogy Carter újbóli jelölését senki sem tudja megakadályozni. El­méletileg még lehetséges, hogy a szavazásig hátralevő 48 órá­ban felmerül egy új jelölt ne­ve. hiszen az erre vonatkozó javaslathoz a konvenció sza­bályai1 szerint a küldöttek mindössze egytizedének alá­írása szükséges. A New York-i Maddson Square Gardenban összese- reglett mindegy tízezer dele­gátus, vendég és újságíró sí­pokkal és kereplőkkel „zenél­ve”, plakátokat és zászlókat lengetve ülte, illetve több­nyire állta, vagy ugrálta végig a konvenció megnyitó ülését. A hatalmas csarnokban még- egyszer összecsaptak a szenve­délyek, de a szavazás később azt igazolta, hogy az ülésen történteknek már nem^ volt jelentőségük. A konvenciót megelőző hetekben a Kenne- dy-tábor levelek és telefonhí­vások özönével árasztotta el a delegátusokat, hogy eltánto­rítsa őket Carter oldaláról. Ennek ellenére helyeseknek bizonyultak azók a jóslatok, amelyek szerint a hatalom po­zícióival is rendelkező Carter, aki egy New York-i televízi­ós kommentátor megjegyzé­se szerint amúgyis „jobban igazgatja saját választási kampányát, mint az országot”, képes elegendő nyomást gya­korolni saját küldötteire és megakadályozni a „palotafor­radalmat”. Edward Kennedy hétfőn éj­szaka a Waldorf Astoria Szál­lóban megtartott rövid sajtó­értekezletén elismerte, hogy Carter „imponáló győzelmet aratott” és bejelentette, hogy nem folytatja a harcot az el­nökjelöltségért. A konvenció hátralevő nap­jaiban Kennedy előrelátható­lag megkísérli elfogadtatni főként gazdaságpolitikai re­formokat követelő programjá­nak egyes részeit a Carter- szárnnyal. Erre jó esélyei van­nak, mivel az elnök min­dent el fog követni a pártegy­ség látszatának megőrzése és Kennedy támogatásának megszerzése végett. A novem­beri választásokon ugyanis a mostaninál sokkal nehezebb csatát kell megvívnia Ronald Reagannal, a köztársasági párt jelöltjével szemben. Rea­gan népszerűségi mutatói ez idő szerint sokkal jobbak, mint bármely lehetséges vetélytár- sáé, így Carternek égető szük­sége van a demokrata pár­ton belüli harcok megszün­tetésére. A két német állam vezetőinek találkozója AtomrobbantáSr elriasztásra Az atomsorompó-szerződés rendelkezéseinek érvényesülé­sét vizsgáló II. nemzetközi konferencián, amely hétfőn kezdte meg munkáját Genf­ben, Sigvard Eklund, a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség vezérigazgatója azt java­solta: hajtsanak végre egy nukleáris robbantást azzal a céllal, hogy meggyőzzék a vi­lágot a nukleáris fegyverek romboló képességéről. Sigvard Eklund a konfe­rencia megnyitásakor annak a kívánságának adott hangot, hogy a nukleáris hatalmak, az atomsorompó-szerződés rendelkezéseivel összhangban álló formában, hajtsanak vég­re a nukleáris fegyverek ha­tását érzékeltető robbantást. , ‘"Égy ilyen nyilvános' nukle-t "áris robbantás a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség veze­tője szerint „az egész világ sajtója számára képet adna az újtípu3Ú nukleáris fegyve­rek romboló képeségéről”. Az NDK sajtója kedden el­ső oldalon számolt be arról, hogy Ewaldt Holdt nagykövet, az NDK állandó NSZK-beli képviseletének vezetője hét­főn Bonnban hivatalosan is átnyújtotta Erich Honecker meghívását Helmut Schmidt számára, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellár­ja tegyen munkalátogatást a Német Demokratikus Köztár­saságban. A Neues Deutsch­land háromhasábos címben közli, hogy Honecker és Schmidt augusztus 28—29-én a Werbelin-tónál találkozik egyrnással. .”1 " ' •“* ...... P ártállásra való tekintet nélkül vezető helyen ad hírt kedden a Honecker—Schmidt- munkatalálkozó hivatalos be­jelentéséről a nyugat-berlini sajtó is. A Der Tagesspiegel rámutat, hogy a. látogatás tar­talmi és technikai részletei­nek előkészítése még nem zárult le. A két német állam vezetői találkozójának színhelye, a Berlin közelében, az NDK fő­városától északkeletre fekvő Werbelin-tó 11,5 kilométer hosszú és 8,1 négyetkilométer kiterjedésű. A Schoríheidenek nevezett vidék, zömében erdő­ség, kedvelt üdülőkörzet és már a XIII. században va­dászterület volt. Schmidt kan­cellár és kísérete NDK-beli szálláshelye, a hubertusstocki vadászkasztély a tó nyugati partján áll és annak idején a vadászterület vendégeinek volt hagyományos otthona. Ma üdülőház. o kormány- alakítás Kedden kezdte meg kor­mányalakítási tárgyalásait Mohammad Ali Radzsai, Irán újonnan megválasztott mi­niszterelnöke. Noha a kormányalakítás­ra — az iráni törvények ér­telmében — tíz nap áll a mi­niszterelnök rendelkezésére, Teheránban máris megindul­tak a találgatások, a kor­mánytagok személyét illető­en. Általában biztosra ve­szik. hogy Radzsai kizárólag az Iszlám Köztársasági Párt elkötelezett híveiből állítja össze kabinetjét. A kormány­fő minden valószínűség sze­rint Dzsaleddin Farszit je­löli valamelyik kulcsminisz­térium élére Farszi volt az Iszlám Köztársasági Párt el­ső jelöltje a miniszterelnöki tisztségre, de a parlamenti többségi párt akkor nem tud­ta elfogadtatni személyét. Most valószínűleg a külügyi, vagy a hadügyi tárcát szán­ják neki. Ghotbzadeh jelenlegi kül­ügyminiszter már korábban közölte, hogy nem kíván tiszt­séget betölteni az új kor­mányban. Radzsai hétfői ki­nevezése után bejelentette le­mondását Reza Szadr keres­kedelmi miniszter is, aki leg­hosszabb ideig viselt minisz­teri tárcát. Monstre hadgyakorlat A NATO , fegyveres erői Autumn Forge fedőnévvel rö­videsen megkezdik két és fél hónapig tartó éves monstre hadgyakorlat-sorozatukat — jelentette be kedden Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek fő- parancsnuka. A manőversorozat kereté­ben 25 nemzeti, több nemze­ti és szövetségi szinten ren­dezett gyakorlatot tartanak a Norvégia északi partjaitól Tö­rökország keleti határáig hú­zódó óriási térségben. Konzultáció Demokratizmus az irányításban és a végrehajtásban Gazdasági fejlődésünk tö- retlenségét biztosító céljaink valóra váltásának nem köny- nyű napjait élik át vállalata­ink, gyáraink, az üzemek ve­zetői, dolgozói. Evek óta tö­rekedtünk a népgazdaság hely­zetének javítására, a kedve­zőtlen fizetési, külkereskedel­mi és költségvetési egyensúly mérséklésére, a munka sze­rinti elosztás erőteljesebb ér­vényesítésére, a keresetek és a teljesítmények jobb össz­hangjának megteremtésére. A legutóbbi időszakig azonban ezt a vállalatok kollektívái, a dolgozók csak nagyon közve­tetten, vagy alig érzékelték. Jó néhány nagyon következe­tes gazdaságpolitikai, vagy gazdasági elképzelést nem si­került a gyakorlatban végre­hajtani. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1978. és 1979. de­cemberi határozata után, kü­lönösen az 1980. január 1-től életbe lépett új szabályozó- és árrendszer hatására mikro- gazdasági szinten is — széles körben — megszakadt az in­dokolatlan védettség. A mak­roszintű konkrét gazdasági döntések végrehajtásának ha­tására elindult kedvező nép- gazdasági folyamatokat a leg­utóbbi hónapokban a vállala­tok magatartásának átrende­ződésére is segítik. Ez azon­ban nem mentes a mélyben korábban is meghúzódó, lap­pangó belső ellentmondások hirtelen felszínre kerülésétől, a gazdálkodás hiányosságai­nak felerősödésétől. Ilyen helyzetben jobban észre lehet venni a vezetői döntések hi­báit, a nem eléggé megala­pozott intézkedéseket, a pon­tatlan, fegyelmezetlen mun­kát. Mindenki számára érzé­kenyebb ponttá válik a telje­sítmények és a kapott jutta­tásod összehasonlítása. Nem véletlen, hogy a munkahelyi közvélemény élénk érdeklő­déssel reagál minden olyan jelenségre, amely a megvál­tozott gazdasági feltételek mellett a vállalatok, üzemek gazdálkodásában, a termelés­ben, az értékesítésben meg­nyilvánul. Kétségkívül ked­vezőtlenül hat az üzemi lég­körre, a dolgozók hangulatá­ra, a vezetőik és a beosztottak kapcsolatára, ha a korábbi évek eredményes gazdálkodá­sa után helyenként jelentős veszteségek képződnek. Ez tapasztalható például a sal­gótarjáni síküveggyárban, a ZIM salgótarjáni gyárában, a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, ahol a fél évet, nem tudták a tervezett eredménnyel zárni, a kiadá­sokat nem fedezték a bevéte­lek. Hasonló, bár szőkébb kol­lektívát érint, amikor egyes üzemrészek tevékenysége, vagy némely gyártmánycsalá­dok, termékek válnak vesz­teségessé. Nehézségéket okoz néhány gazdasági egységben az is, hogy az exporttevékeny­ség válik veszteségessé, vagy romlik a gazdaságossága. Ilyen esetekben szükséges­sé válik, hogy a vezetés gyors, hathatós intézkedésekkel re­agáljon a kialakult helyzetre és ennek során határozott dön­téseket hozzon a ki bon tallózás érdekében. Helyenként ez konfliktusokat okozhat a ve­zetők és a végrehajtásban résztvevő dolgozók között. A személyeket érintő munkaerő- átcsoportosítás, a termelést átalakító, vagy. a takaréko­sabb költségfelhasználást szol­gáló intézkedés —, mivel nem mindenkit érint egyformán — a dolgozók, kollektívák, mű­helyek, üzemrészek között is kialakíthat ellentéteket. A magasabb követelményekhez való igazodás indokolttá teszi a teljesítmények következe­tesebb figyelemmel kíséré­sét, ezen keresztül a keresetek munka szerinti alakítását. A véleménycserék, a veze­tőkkel, a dolgozókkal folyta­tott beszélgetések arról győz­nek meg, hogy általánosság­ban mindenki elfogadja a szigorúbb mérce szerinti érté­kelést. Az egyes munkavál­lalókat érintő konkrét dönté­seknél azonban már több te­rületen inkább a meg nem ér. tés kerül előtérbe. Az ilyen körülmények szinte követe­lik, hogy éljünk a szocialista demokrácia adta lehetősége­inkkel. Különösen fontos, hogy az üzemi demokrácia közve­tett és közvetlen formáinak tartalmas megtöltésével, a tartalmi munka továbbfejlesz­tésével az e téren meglevő tartalékokat is az eredménye­sebb tevékenység szolgálatá­ba állítsuk. A pártszervezeteké ben folyó munka — különö­sen a- XII. kongresszusra való felkészülés, az 1980. évi nép- gazdasági tervből az adott egységre háruló feladatok vég­rehajtásának rendszeres fi­gyelemmel kísérése, a terve­zett célok elérésének politi­kai eszközökkel történő előse­gítése — általában úgy érté­kelhető, hogy növekedett a vi­taszellem, a véleménycsere, a vezetők beszámoltatása, a fo­lyamatok mélyebb, elemzőbb, okfeltáróhb kritikai megkö­zelítése. A különböző pártfó­rumok egyre jobban felkarol­ják a dolgozók kezdeményezé­seit. Aktív szerepet töltenek be a kollektívák megfelelő tájékoztatásában, az alulról jövő javaslatok valóságba való átültetésében, a gazdasá­gi egység komplex fejlődé­sét biztosító tendenciák ki­bontakoztatásában. Az ez évi gazdasági feladatok végrehaj­tásához nagy mozgósító erő volt az üzemekben, a szak- szervezeti választások soroza­tos rendezvényeiben rejlő po­litikai lehetőségek kihaszná­lása, a közvetett demokrácia széles körű érvényrejuttatá- sa. Nagyon fontos annak fel­ismerése, hogy még eredmé­nyesebbé tehetők az üzemi de­mokrácia közvetlen eszközei is. Jó példa erre, hogy a sík­üveggyárban a kialakult ne­hezebb gazdasági helyzetben a korábbi évek gyakorlatától el­térően a termelési tanácsko­zásokon kívül a gyár egész problémáját megtárgyaló gaz­dasági aktívaértekezletet tar­tottak a vezetők, a műszaki­ak, a termelésirányítók, a szo­cialista brigádvezetők a dol­gozók közvetlen bevonásá­val. Olyan fórum volt, ahol az első számú vezetés közveti«-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents