Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

ifym ém sáKL. Ab. ISk a flfc. Mfc BÜK MHA Bi Wfl tm m is. m f műm ■HUH mm m q Had U műm mm 1 |r MMI á mm — ■ mm 1 mm mm m ik « m mm ■UH JM M GHKMSKÜ mmíMmS S á§§2jÉSB$te mm m ■■Mi 10 ■ Mi ytsÁi, mm m nm m w ír m '■Mr r L 1 i lelőtt! jKelet-Európa, hazánk: A veszély és fogadtatása Sorozatvetés A cím ezúttal nem tüzérsé- szerkesztéséhez. Mintha újab- gi műszóra, hanem a televí- ban nem készülnének olyan ■ zió régi, óm mostanra — ta- magyar, vagy külhoni alkotá- lán a nyár is közrejátszott sok (vagy a régieket nem ta­megerősödött, mi több. úgyszólván mindenen elhatal­masodott szokására utal. Ügy tűnik — a sorozatok ideje kö- szünött ránk, hiszen ma már nem csupán az Onedin, vagy a Hosszú, forró nyár szerep­lői jelennek meg rendre min­den héten a képernyőn, ha­nem egyidőben, azonos mű­sorhéten. egymás sarkára lálnák a raktárakban), ame­lyek alapja a valósig köz­vetlenebb feltárása, s ame­lyek iránt mindig is nagy volt az érdeklődés hazai és nem hazai nézői körökben. Ezért aztán előállhat az az eset, hogy a dokumentum- dráma (tévéjáték) „felkava­ró erejéről” és „társadalmi hasznáról” legfeljebb a heti hágva lép elénk Elia Kazan műsorfüzet Olvastuk rovatá­nagyszerűen rendezett filmje­ivel, Jean Gabin és immár megérkezett Marlene Diet- i'ich is! Ezzel természetesen nincs vége a sorozatfelsoro­lásnak, mert ide számít a ban — olvashatunk. Amiként ez az elmúlt héten történt. Néhány ismeretterjesztő film oldotta a súlyos sorozatok fe­szültségét. és ugyancsak né­hány riportfilm, amely a Tetthely című krimisorozat kertbarátoknak szólt, vagy a és ugyancsak ebbe a sorba kagylópénz fontosságát volt tartozik a Támadás egy ide­gen bolygóról című filmso­rozat is. A héten újabb len­gyel filmsorozat is elindult a képernyőn (egészen biztosan azért, mert jutott minden napra, és minden időszakra a sorozatokból a nagy vá­laszték ellenére) ez az Utak- tói távol címet viseli és első részét pénteken láthatta a nyájas közönség. hivatott bemutatni a néző­nek. Ezen túl egy-két is­métlés (Asztalos .Tohák pél­dául) és egy újnak, ám ami ennél is fontosabb — jónak tekinthető dokumentum­film képviselte a sokak által nagyra értékelt műfajt (Szü­lők nélkül...) Mindez lehetne a jegyzet­író „kekeckedése” is, ha nem nyarat mutatna a naptár, és nem három (egyszerre há­rom!) olyan drámai nagyság jegyzetíró szóvá teszi a vá- súlyos mondanivalójú alko- csengetf” laszték hétről hétre tapasz- tásaíval szerencséltetnének talható bővülését? Szó sincs bennünket, mint amilyen a már felsorolt E. Kazan, .T. Gabin és M. Dietrich. A jó­ból is megárt a sok — tartja a régi mondás. Ha belegon­dolunk igazságába, egyet kell érteni a bölcs elődökkel. Elég ha a Kazan-sorozat legutób­bi darabjára, a Látogatók cí­Talán valami baj van ezek­kel a sorozatokkal, hogy a róla. Akármilyen sorozat is többet ér a néző szempont­jából (a műsorszerkesztőéböl nemkülönben), mint egy tar­tós adászavar, áramkimara­dás, viharszünet, miegyéb. Ezek a filmek meg „amúgy is megvannak, ott porosod­sével, s őket alig valamivel előzte meg a súlyos politi­kai hátteret előtérbe állító Gabin-film (A2 elnök.) Jó alaposan megraktak bennün­ket sorozatokkal, megrázó művészi élményekkel; a tar­talmas szórakozásra tehát nem lehet panaszunk. Nincs is. De lám csak, milyen há­látlan a kritikus, most meg azt teszi szóvá, hogy „túlsá­gosan sok művészi élmény­ben” van része a televízió jóvoltából! Szerencsére, másféle soro­zatok is kezdődtek az elmúlt héten. Például a négy rész­re tervezett könnyűzenei kon­certsorozat, amelynek első ré­szeként Payer András szer­zői estjét közvetítette a tele­vízió vasárnap este, műsor­zárás előtt a késői órákban. Tekintettel arra, hogy a mű­sorfüzetben Hofi Géza köz­reműködéséről is szó esett — a legkisebbeket sem lehetett ágyba kergetni. így, aligha­nem, vezető helyet szerzett a szerzői est a „nézettségi sta­tisztikában”. A húszeszten­dős pályafutásra Antal Im­re csetlő-botló kalauzolásá­val (túl sok „poént feladott” az est főszereplőjének!) visz- szaemlékező zeneszerző da­lai közül egynéhány valóban visszacsengett, jó néhány azon­ban meglehetősen üresen Erről elsősorban maga a szerző tehet, de sze­repe lehet benne az előadók­nak is, akikről bár a műsor­vezető azt állította — min­denki ismeri őket — sokan csak találgatva, műsorfüze­tet böngészve tudtuk megál­lapítani : ki -kicsoda? nának a raktárak polcain”, mű filmdrámára gondolunk, miért ne vetíthetnék le ne­künk, akik amúgy sem já­runk moziba, a szavahihető statisztikák tanúsága szerint. Legfeljebb azt érdemes szóvá tenni, hogy a mindenki által közkedvelt, s ugyanezen sta­amely a világhírű rendező egyik legmegrázóbb alkotá­sa, s amely önmagában is al­kalmas arra, hogy a nemlé­tező, ám gyakorta említett „átlagos néző” drámai igé­nyét olyannyira kielégítse, tisztikákban alaposan „felér- hogy a film után jóidéig el- tékelt” dokumentu nsoroza- aludni se tudtom Erre jött tok egyre vékonyabb szálon másnap a Kék angyal, a kötődnek a televízió műsor- nagyszerű Dietrich főszereplé­A bab szerepe a történelemben és mitológiában A bab történelme az ókorba nyúlik vissza. A ré­gi rómaiak a Saturnalia ün­nepén, december közepén ünnepelték a babot. A rab­szolgák december 17-én egy napra megszűntek uraik és parancsolólk alárendeltjei lenni. Sőt, egyes római urak e napon kiszolgálták rab-, szolgáikat. A római légióknál vadabb szertartás kísérte a bab ün­nepét, Sorsolás útján dön­töttek, hogy a légiósok egy- egy alakulatánál ki legyen egy napra a „babkirály". E napon a „király” a mai far­sangherceghez hasonló teljhatalmat kapott. Igaz, ennek megvolt a böjtje is, mert a: ünnepség végén a babkirálut kivégezték. Fur­csa barbár szokás volt ez, amelynek eredete vitatott, egyesek szerint az egyipto­mi mitológiából táplálko­zott, Később a római had­seregben a babkirályvá­lasztással kapcsolatban ne­hézségek mutatkoztak, és ezért egy halálra ítélt fe­gyencet ruháztak fel ezzel a rövid pünkösdi királyság­gal, amely után következett a nyilvános kivégzés. A babnak egyébként az északi népek mitológiájában is nagy szerepe volt. ősi skandináv mítoszok szerint a termékenységnek Freya volt az istennője. Ennek volt egy szolgája. Bygvir, ma­gyarul árpa úr és egy szol­ga lánya, Beyla (bableány), A bab ünneplésével kap- ■ csolatban a középkorból is maradtak nyomok. Jan Steen (1626—1679) holland festő vidám kompocizióban örökítette meg a babkirály ünnepét, amelyet abban 02 időben január 6-án tartot­tak. 1 Szokás volt az is, hogy a kalácsba babszemet sütöt­tek. A családból az a tag, aki a kalács osztásánál, il­letve fogyasztásánál meg­találta a babot, szintén ha­sonló jogokat kapott, mint napjainkban a mediterránt országokban a karnevál her­cege. A végén — akárcsak egy valóságos táncdaifesztiválon — azután szerencsére min­den kiderült, Fellépésük sor- redjében valamennyien új­ra elénk álltak és nevükön neveztettek. így a fogadások is eldőltek. Hogy a dalok mi­lyenek voltak? Hát iste­nem... Az „Almát eszem” cí­mű nótára most is emlék­szem. A többi? Valahogy ki­esett. Néha az segíthet meg­jegyezni egy mai nótát, ha a Coós János így énekli: — Egy úr a tükörbe néz és lás­sa...(?!) Nem csak beszélni, énekelni is nehéz magyarul. (T. Pataki) Az 1917—1923-as forradal- dás után — egy új típusú, né­mi fellendülést követően a pi egységfronton alapuló an- nemzeüközi munkásmozga. tifasiszta stratégia kidolgozá- lom baloldala az elmaradt vi- sét, a munkásmozgalom elmé- lágforradalom konzekvenciái- leti hozzáidomulását a hely- nak megemésztésével volt el- zethez. a követelményekhez, foglalva. Érvényes ez a meg- a kommunista mozgalom állapítás —, pro, vagy kont­ra —, mind a baloldalra, mind a centristákra, mind pedig a hagyományos és munkás­mozgalmi értelemben jobb­oldalivá váló szociáldemokrá­ciára. Az 1919 elején megala­kult Kommunista Interna- cionálénak az akkor kezdő­intranzigens szociáldemokra­ta ellenessége mindenesetre érthető, ha teljesen nem is elfogadható volt a 20-as évek­ben. A szervezeti szakítás után a különállás. a forradalmi „másik út” hangsúlyozása, a saját különösség bizonyítása, az új típusú pártok alakítása dő korszak egészéről adott és ezek bolsevizálása volt a alapvető elemzése mai napig legfontosabb feladat. A gvő- helytállónak bizonyult, ám zelmek fényében egyszerűbb- a korabeli konkrét lehetősé- nek tűnt a kudarcok jó részét gekről vallott aktuális felfo- (a dolgok bizonyos íeegysze- gása is evidenciának számított rűsítésével), a másik, a ha- az egyes szekciók (a nemzeti- gyományos oldal nyakába leg szerveződött pártok) _ kö- varrni. (Mindebben például zött. Csak ennek hangsúlyo- jelentős szerepet játszott a zásával érthetők meg igazán Tanácsköztársaság tanulsá- jelentős kommunista csopor- gajt elemző magyar kommu- tofc baloldali gyermekbeteg- nisták felfogása.) Am a ké- ségei, elkeseredett türelmet- sőbb súlyos hibának minő- lensége, offenzívaellfcéletei, sült túlzások előzményei is a proletárdiktatúra közvetlen megtalálhatók például a bol­elérésének az új korszakban már nem aktuális hiperradi- kalizmusa, az „osztály osztály ellen” leegyszerűsítő felfo­gás, a reformizmus fő veszély- lyé emelése. Vagyis a lenini gár kommunistáknak a pa­rasztpártot „agrárfasisztának” bélyegző epithetonjában, amely mellett, hogy jelző volt, értékelést is kifejezett. Mond­hatnánk persze, hogy a szoci­figyelmeztetéssel: az ^ álló- ál demokraták „vörös fasiz­harcra való felkészüléssel szembeni ellenállás. Természetesen a Komintern, a korabeli kommunista moz­galom működésében azért a pozitívumok a döntőek. A forradalmi hagyományok to­vábbvitele és védelme, a pro­letariátus közös hazájának mus” vádjára nem a „szociál- fasizmus” zinovjevi termino­lógiája lett Volna a megfele­lő válasz. Persze ez az utóla­gos felvetés történelmietlen. Zinovjev, a Komintern elnöke, a korabeli kommunista moz­galom elkeseredését összegez­ve fogalmazta meg ugyanis tekintett Szovjetunió szocia- azt a szektásdogmatikus té­lista lehetőségeinek megőrző, telt, amely a szociáldemokrá- se, az egyes pártok létrehozá- ciát a fasizmus szárnyának, a sa és vigyázó tekintettel ki- baloldali szociáldemokratákat sérése a kor színvonalának pedig a főellenségnek titulál- mindentoem megfelelő volt. A ta. E minősítés értelmében az fasizmus jelentkezésére, a ve- egységfrontért folytatott har- szélyre Is színvonalas elemző- cot ellenükre kellett meg- sekkel hívta fel a figyelmet vívni, alulról, a vezetőkkel S ha történelmileg a két vi- való mindennemű tárgyalás iághlború közötti baloldali nélkül. Ez a taktika azonban munkásmozgalomban a győze- sem akkor, sem azóta nem lem feltételeinek megterem- bizonyult sikeresnek és csu- tése nyomta is rá bélyegét pán a kommunisták elzárkó- (vagyis a háború megnyeré- zását, vagy kirekesztését ered- sének előkészítése), mindez ményezhette. nem változtat azon, hogy a a fasiszta német hatalom­fasizmus elleni „csatát” a de- átvétel, 1933 és főleg kelet- mokrácia, a szocializmus, a európai következményei töb- társadalmd haladás hívei bé, vagy kevésbé a munkás­akkor elveszítették. mozgalom valamennyi oszta­Különösen a munkásmozga- gának felnyitotta a szemét, lom szakadásából, az egyes Franciaországban, Spanyol­irányzatok egymás elleni har- országban időleges sikereket, cűból származtak olyan súlyos Ausztriában és Olaszország- következmények, amelyek ban közös akciókat eredmé- megkömnyítették a fasiszta nyezett az új, antifasiszta mozgalmak térhódítását, a munkásegységfront gondolat, íasisztoid uralmi vonások tér- amelynek másutt is komoly jedését, egyes országokban csírái majd hajtásai jelent- pedlg a fasizmus uralomraju- keztek. Kelet-Európábán tésát. S majd csak a nácik egyes nagytekintélyű régi ve- németországi sikere tette le- zetők ellenállása miatt a szek- hetővé — nem csekély vajú- tás elzárkózás leküzdése már Költözködés előtt Bővül a Nógrád megyei Levéltár NÓGRAD — 1980. augusztus 12., kedd Féléves tevékenységének ér­tékelését tartotta a minap Salgótarjánban a Nógrád me­gyei Levéltár. Egyúttal sok szó esett a következő időszak munkájáról is. Ez az intézmény, 1968-tól, mióta a fővárosból Salgótar­jánba költözött szívós és egyenletesen megbízható szín­vonalú munkájával különö­sebb látványosság nélkül vív­ta ki magának Nógrád kul­turális életében azt a helyet, amelyen állva okkal illeti megbecsülés, szakmai elisme­rés. Történt ez annak ellené­re, hogy működési körülmé­nyei — különösen az utóbbi években — bizony távolról sem voltak a legideálisabhak s időnként már akadályként is jelentkeztek a szakmai te­vékenység végzésében, külö­nösen. ami az iratanyag le­véltári feldolgozását illeti. Érthető tehát az az izga­lom, s főként, a gondos, min­denre kiterjedő készülődés, amely a levéltár költözködé­sét előzi meg. Az új salgótar­jáni múzeum idei elkészülté­vel annak helyiségeit ugyanis a levéltár kapja meg. Itt em­lítjük. nem arról van szó, hogy a levéltár jelenlegi he­lyéről átköltözik a régi mú­zeumba, hanem arról, hogy kibővül annak helyiségeivel, ugyanakkor a jelenlegi helyi­ségeit is megtartja. Szüksége van ugyanis minden helyre. Többi között, így válik le­hetővé, hogy több éves elma­radását fokozatosan. felszá­molja, különösen a történeti értékű iratanyag begyűjtésé­ben a tanácsoktól, vállalatok­tól, szövetkezetektől, intéz­ményektől stb. E feladatnak éppen a hely hiánya miatt hosszabb idő óta nem tudtak megnyugtatóan eleget tenni. Az új helyiségekkel az Intéz­mény iratbefogadó képessége is növekszik, a jelenleginél ideáiisabb rend kialakítása válik lehetővé. A levéltár munkáját az utóbbi időben, s továbbiakban is az jellemzi, hogy a kitű­zött feladatok elvégzésén túl, fokozott figyelmet fordítanak az 1981-ben várható költözés, illetve bővülés előkészítésére. Ez tulajdonképpen az egész levéltári anyag mozgatásával is jár. Az úgynevezett gyűj­tőterületi munkáról már szól­tunk. Az új. megnagyobbodott levéltár számottevő előbbre- lépést jelent majd az anyag­gyarapításban, anyagvédelem­ben is. amelyet a szűkös kö­rülmények ma még nehezíte­nek. Remény van arra, hogy az új körülmények közepette némileg a kutatói tevékeny­ség is élénkül. A kutatói szám átlagosan évi ötven körül mo­zog, viszonylag a kutatási idő is kevés. Igaz, ha több kuta­tó járt volna a levéltárban, bizony gondot okozhatott vol­na munkakörülményeik ide­ális kialakítása. Itt azonban meg kell említeni, hogy az országos átlagtól jóval elma­radt kutatói tevékenység el­sősorban nem a levéltár hely­szűkéből következik. Sajnos, Nógrád megyében az érdek­lődés és a vállalkozás kevés az ilyen Irányú tevékenység iránt. Humán jellegű felsőfo­kú képzés nincs a megyében, s a különböző értelmiségi ré­tegek — nem utolsósorban a pedagógusok — körében csak elenyésző a valamely témá­ban komolyabban kutatni kí­vánók száma. A kiadvány! munka ezzel szemben folyamatos és szín­vonalas. Most készült el az Adatok és források a Nógrád megyei Levéltárból kiadvány- sorozat tizedik kötete, amely a Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek, 1950-től 1970- ig címet viseli. Készen áll az 1981-ben kiadandó tizenegye­dik kötet is. Címe: Nógrád megyei rendeletek a XVII— XIX. századból. Mindezen túl, a levéltár a közvetlen közművelődési tevékenység­ből is jellegének megfelelően veszi ki részét, többi között az ú.i múzeumi kiállítások elő­készítéséből. T. E. nehezebbnek bizonyult. Min­denesetre a bolgár Dimitrov nevéhez fűződik az az 1935-ös VII. Komintern-kongresszu- son elfogadott irányvonal, amely megváltozott alapok­ra helyezte a demokráciát és a társadalmi haladást valaha fenyegető legnagyobb ve­széllyel, a fasizmussal szem­beni küzdelmet. Az el nem hanyagolt szocialista végcél mellett megfelelő súllyal ke­rültek előtérbe a tömegek mindennapi követelései, köz­vetlen érdekei, a nemzeti kér­dés és a szövetségre számító parasztpolitika elemei is. A népfrontpolitika kidolgo­zása, a látványos, vagy idő­leges sikerek, á háttérben foly­tatott aprómunka és a nagy közös demonstrációk azon­ban nem tudták mégakadá­lyozni a világháborút, a fa­sizmus pusztításait. Léteztek és egyelőre erősebbek voltak az imperializmus erői, sikere­ket ért el a népeket megosz­tó nacionalista hangulatkel­tés. Az egységfront, a szocia­lista és szociáldemokrata ve­zetők ellenállása folytán vé­gül Is világméretekben nem jött létre. A harmincas évek második felének koncepciós sztálini perei, maguknak a kommunistáknak a sorait és kádereit tizedelő tisztogatá­sok, a belső bizalmatlanság légköre sem segítette elő a megváltozott politika új meg­ítélését. A német—szovjet szerződés körüli burzsoá pro­pagandakampány sem hajtőt-' ta az antifasizmus malmára a vizet. Majd csak a nagy vi­lágégés hozta létre a fasiszta-' ellenes koalíciót, államok, osz­tályok, rétegek közös (és tér-; mészetesen ideiglenes) egyse­lsét» Dérer Miklós Keresett babák Keresettek a szécsényi Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet népművészeti szőttesei és az abból készült futók, térítők, alátétek. E ha­gyományos termékek mellett az idén több mint harmincezer darab palóc népviseletű babát is készítenek a szövetkezet bedolgozói. Képünkön Somo- cii Elekné bedolgozó kazárt népviseletű babát készít. (báb—)

Next

/
Thumbnails
Contents