Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-09 / 186. szám
Így pihentek ti... Nyári riport o szabad időről Nyolc óra munka + nyolc óra pihenés + nyolc óra szórakozás — 24 óra. íme a földi halandó számába felállított optimális napuendsénia. Am manapság inkább kivételnek számít, aki eszerint él. Kinél, hogy módosul az időbeosztás? Ki, mennyi időt fordít pihenésre, szórakozásra? És főleg, ki mivel tölti szabad ide jét? — ezekre a kérdésekre kerestünk választ Nógrád megyei kőrútunk során Természetesen, ahány ember, annyi variáció, — valamennyit nem tudjuk közzétenni. így aztan kiválasztottunk három tipikusnak mondható esetet, s, hogy senki se legyen biztos benne, hogy nem róla szólnak a „történetek” — riportalanyaink nevét megváltoztattuk... Kelet-Európa, hazánk Az önállóság próbája TELEK ELEK A megyeszékhely I festői Fécskő-dombján szebbnél szebb nyaralók, hétvégi házak sorakoznak, jókora kerttel, lugasokkal. Mi abba a házba nyitottunk be, amely előtt fekete szolgálati gépkocsi jelezte: tulajdonosa feltehetően gépkocsivezeztő. — Nem, nem. A sofőröm beteg édesanyját ment meglátogatni. Nekem is van jogosítványom, gondoltam addig fölszaladok ide, az értekezlet előtt Tudja, nem árt egy kis fizikai munka. Engem legalábbis szellemileg felfrissít... — Munkaidőn kívül is gyakran följár a telekre...? — Mondom, hogy most csak a sofőröm miatt.. Egyébként nyáron — ha időm engedi — csaknem minden délutánomat itt töltöm. — Családostul? — Igen, a feleségem is gyakran kijár. — Gyerekek? — Van egy 16 éves lányom, öt dróton sem lehet iderángatni. Pedig örülnie kellene b lehetőségnek. Nem mindenki tud ilyen feltételeket biztosítani1 gyermekeinek. Nekem is két évtizedes munkám eredménye ez a telek. — Most vakáció van. Mit csinál most a lánya? — Nem tudom. Tíz óra. Lehet, hogy még alszik, vagy valahol a főtéren.. — Ma kivételesen szép az idő, jó alkalom a napozásra. Én itt, a kertben tenyérnyi pázsitot sem látok... — A lakásunknak nagy erkélye van. Napozni ottnon is tudunk. Itt a telken főleg a veteményekkel foglalkozom. Mint említettem, a fizikai munka felfrissít.; meg aztán jól jön az a kis zöldség, gyümölcs a családnak, — Talán még sok is... — Hát ebből-abból piacra is jut, de a lényeg a kikapcsolódás. — Más módot nem tud rá? — Dehogynem! Este ott a tévé... KIRAND URLIK — A lányomnak köszönje Magamtól nem veszem fel a stopposokat. — Gondolom, üdülni mennek... — Csak a hát végére Tudja. a szabad szombatos hétvégékén mindig elmegyünk valahová- Nyáron a ielszónk: irány a természet! Most Bükkszék közelében fogunk kempingezni, de voltunk Egerben, az Alföldön. a Du- na-kanyarban, sőt már a Bakonyban is. És persze Csehszlovákiában, hiszen Balassagyarmaton lakunk. — Ahhoz képest, hogy csak három napra indultak el. elég sok cuccot visznek. Csak úgy roskadozik a Zsiguli a tetőcsomagok alatt.. — Pedig csak a legszükségesebb holmikat visszük. Három személyre ez nem is sok A sátor, a gumimatracok, hálózsákok, takarók a csomagtartó felét megtöltik. — Ez a hordozható tévé is a legszükségesebb felszerelések közé tartozik? — Az akkumulátorról üzemel, esténként jó szolgálatot tesz. — Az étkezést, hogyan oldják meg? — A közelben majd csak akad valami étterem a hét végén megkímélem az aszszonyt a főzéstől. Azért viszünk magunkkal hideg élelmet is a hűtőszatyorban. — Mi lesz a tábori program? — Eszünk, iszunk, alszunk, furdunk, napozunk. Mi kellene még? — Gondolom, egy-két gyalogtúrát is bekitattak a programba? Egy kis természetjárás... — Nem, nem, ilyesmit nem kockáztatunk. Tavaly egyszer barangoltunk az erdőben és a feleségemet megcsípte valami bogár. Napokig be volt dagadva a lába. Semmi kedvem fölszedni valami kullancsot... MASZEK OLGA Műszakváltás a Váci Kötöttárugyér Pásztói Gyáregységben. Fiatalasszony mellé szegődöm, lassít szapora léptein. Miután tisztázom hogy nincsenek hátsó szándékaim, készséggel válaszol kérdésemre. — Nem fogja elhinni; mun- kából-munkába megyek, '{itthon van egy kis kötőgépéin, bedolgozok. — Mennyi időt vesz el ez a másodállás? — Amennyit a háztartási munka lehetővé tesz. — Szóval a szabad idő terhére ... — Szabad idő? Tudja, mikor van nekem szabad időm? A születésnapomon. Akkor aztán összedőlhet a ház, akkor sem nyúlok a dologhoz. De ez sajnos, csak egyszer van egy évben! — Ugye, tréfál? Néha azért csak eljár valahová szórakozni: moziba, színházba... / — Igen a brigáddal néha megnézünk egy-egy filmet, de őszinte legyek?! Nekem ez is munka. Tudja, a kulturális vállalás. Legszívesebben ilyekor is otthon lennék, nagyon kell a pénz! A férjem sofőr, ő is vállal különfuva- rokat, — Ha nem vagyok indiszkrét, mire gyűjtenek? — Házra. Ha minden jól megy, jövő tavasszal építkezünk. — És addig... — Addig semmi. Meg lehet érteni, nem? — És azután...? — Még nem tudom, talán majd egy kocsit is veszünk. — És azután...? — Mit azután?! Ezen még korai lenne gondolkodni. Addig még meg is halhatok.., néha már nem is bánnám. — Hogy mondhat ilyet, hiszen még egész fiatal! — Hát élet ez...?! _ P intér Károly A függetlenségtől, az állami önállóságtól Kelet-Közép-Eu- rópa népei azt várták, hogy minden korábbi gondjukra, bajukra gyógyírt fog hozni. A háborúból győztesként kikerülő államokban jórészt ennek az illúziónak (meg a területi változásokkal való megelégedésnek) tudható be, hogy nem tört ki, illetve nem győzött a sokak által megjósolt forradalom. A lakosság többsége bizalmat előlegezett az újdonsült nemzeti kormányoknak. Az első békeévek a térség számára igen nehéz időszaknak bizonyultak. A régi gazdasági egységek fölbomlása még a súlyos bel- és külpolitikai feszültségek nélkül is komoly gondot okozott volna az új államoknak. Megnehezültek, vagy megszakadtak a termelés és a felvevő piac között kialakult kapcsolatok, nyersanyaghiány, munkanélküliség, infláció, sőt egyes területeken éhínség lépett föl. A háborús viszonyok sokfelé 1921—23-ig megmaradtak, hiszen egymást követték a forradalmak. intervenciók, ellen- forradalmak, puccskísérletek. Garázdálkodtak a különítmények. a ..szabadcsapatok”, polgárháború dúlt nemcsak Oroszországban, de a balti államokban is, máshol szinte csak egy szikra hiányzott a jobb- és baloldal véres ösz- szecsapásához. Nyílt háború folyt a Magyar Tanácsköztársaság és rátört szomszédai között. Lengyelország és Szov- jet-Oroszország között, de ,a román—szovjet konfliktus sem állt ettől messze. így a világháború befejeztével a gazdasági helyzet a legtöbb országban tovább romlott (amihez hozzájárult az antant által továbbra is fönntartott blokád is), s a háború előtti termelési színvonalat csak az 1920-as évek derekára sikerült újból elérni — a nemzetgazdaságok erőteljes befelé fordulása és nagyarányú külföldi kölcsönök fölvétele mellett. Ezután pár évig tartó föllendülés következett, amikor a nemzetállam gazdasági előnyei meg tudtak mutatkozni, s különösen a korábban elmaradott iparágak és régiók indultak gyors fejlődésnek. 1929-ben mindez véget ért, a gazdasági világválság ismét a csőd szélére juttatta a zömükben még mindig agrárjellegű, a mezőgazdasági exportra épült nemzetgazdaságokat. Tovább csökkent egymás közötti kereskedelmük, erősödött az autarchia, majd — a válságból való lassú kilábolás során — a külálla- moktóli gazdasági függés. Az 1918/19-es forradalmi időszak az egész kelet-európai térségben a demokratikus tendenciák előtérbe kerülését hozta, mindenütt polgári-demokratikus alkotmányokat fogadtak el, radikálisan kiterjesztették a választójogot, földreformok születtek, az emberek öntudatra ébredtek. Még levert forradalmak után is — mint Magyarországon — formálisan demokratikusabb rendszerek jöttek létre, mint amilyenek a háború előttiek voltak. A meghirdetett új elveket azonban képtelenek voltak betartani az új államok. Az eltérő fejlettségű, kultúrájú és (részben) nyelvű területekből egyesülő országokban erősen centralizált állam épült ki, s ez önmaga is sok belső ellentét, tartományi sérelem forrása Tett. Az általános választójogon alapuló arányos kénviseleti rendszer mindenütt számos pártot, szenvedélyes összecsapásokat hozó parlamenteket, nehezen működő kormánykoalíciókat és nagyarányú választási korrupciót eredményezett. A különféle politikai vagy gazdasági kudarcok nyomán megerősödő belső elégedetlenség és a szomszéd államokkal szembeni állandó külnolitikai konfrontáció előbb-utóbb Kö- zén-Európa valamennyi államában nyílt vagy leplezett diktatúra létesítéséhez vezetett. Horthy után Lengyelországban Pilsudski (1926), Litvániában Smetona (1926, előbb Voldemarassal közösen), Jugoszláviában Sándor király (1929), Romániában Károly király (1931-től ténylegesen, 1938-tól formálisan is), Lettországban Ulmanis, Észtországban Páts (mindkettő 1934-ben). Görögországban ne- dig Metaxas (1936) vette kezébe a hatalmat. Az egyetlen kivétel Csehszlovákia, de Ma- saryk, majd Benes kormányzási rendszerében is sok hatalom összpontosult az elnök kezében. A demokratikus berendezkedéseknek talán a legkritikusabb próbáját jelentette az akaratuk ellenére bekebelezett nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított magatartás. Ebben a kérdésben — ha eltérő mértékben is —, de valamennyi közép-európai állam rosszul vizsgázott a két világháború között. Noha az önrendelkezésért küzdő nemzeti mozgalmak, majd a születő új államok részéről ebben a vonatkozásban is gyönyörű ígéretek hangzottak el (pl. az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlésen), már gyanús jel volt, hogy milyen vonakodva írták alá az egyes államok a békeszerződésekhez csatlakozó ún. kisebbségvédelmi egyezményeket. Nem is igen tartották be az ezekben foglalt rendelkezéseket, a kisebbségeknek biztosított széles körű jogokat, s a sérelmek, jogtalanságok elleni panaszok hiába jutottak el a Nemzetek Szövetsége genfi palotájáig. Nemcsak a korábban fölül álló, s most nehezen elviselt szerepcserére kényszerült németekkel és magyarokkal szemben mutatkozott meg a szeparatista törekvésektől való rettegés szülte kicsinyes üldözés és az asszimiláló Igyekezet, de az etnikailag rokon, esetleg államalkotónak deklarált nemzetiségek is tele voltak sérelmekkel. Pilsudski 1919-ben lengyel—ukrán—litván föderációról ábrándozott, de a lengyel—szovjet háború nyomán Lengyelországhoz került ukrán és fehérorosz, valamint a litván kisebbség jogai jórészt csak papíron voltak meg. A délszláv állam első hivatalos neve Szerb—Horvát— Szlovén Királyság volt, de a szerb jellegű, centralizált államot teremtő 1921-es alkotmány elleni tiltakozásul a képviselők 2/5-e bojkottálta a belgrádi parlamentet, a horvát—szerb ellentétek betetőzéseként pedig 1928-ban a parlamentben gyilkdlták meg a horvát parasztpárt két vezetőjét. Csehszlovákiában a szlovákokat nem ismerték el külön nemzetnek, ezért legerősebb politikai pártjuk ellenzékben maradt, s idővel Hitler eszközévé vált. A külpolitikai mérleg sem túl kedvező. Az egymás közötti ellentétek húsz éven át alig veszítettek hevességükből, a létrejött tömörülések (kisantant. Balkán-blokk) nem a nagyobb (német, olasz), hanem a kisebb ellenfelek (Magyarország, Bulgária) ellen irányultak, s a 30-as évek derekától egyértelműen jelen l- kező külső fenyegetés hatására sem voltak képesek ezek az államok a józan engedményekre, az ésszjrrű kompromisszumokra. Problémáikra a külső nagyhatalmaktól várták a megoldást. A nyertesek az erejét meghaladó európai vezetőszerepre törekedő Franciaországra támaszkodva próbálták megvédeni pozícióikat,1 a vesztesek pedig az elégedetlen olasz, majd a megerősödő német nagyhatalomtól várták a területi revízió megvalósítását. A szerencsétlen és kudarccal végződő külpolitika oka r.em a függetlenségben, a nemzeti alapú széttagoltságban keresendő, hanem a ke- let-közép-európai államok nem eléggé demokratikus, maid nyíltan antidemokratikus társadalmi és politikai berendezkedésében. Ez nem engedje érvényesülni azokat az erőket, amelyek az önző nacionalizmus, az egymás rovására történő térnyerés helyett az együttműködést, a közös érdekeket és mindenekelőtt a társadalmi igazságosságot hirdették. Jeszenszky Géza A gyógyító munka, a kórházak, rendelőintézetek körzeti orvosi gyógyításának tevékeny segítői az ápolónők, szülésznők, asszisztensek, védőnők. Nélkülük megállna az élet, az egészségügy közkato- ni ők. Felnőttek az iskolapadban Jobb, korszerűbb betegellátás Salgótarjánban az Egészség- ügyi Szakközép- és Szakiskola — középiskolai képzés mellett — az immár dolgozó felnőttek szakképzését is ellátja Az ezzel kapcsolatos eredményekről, tudnivalókról, elképzelésekről váltottunk szót Lőrincz Gézánéval, az említett iskola igazgatójával. — Mennyiben változott a munka melletti képzés tartalma és formája az elmúlt években? — Nyugodt szívvel mondhatom, hogy utóbbi négy-öt évben jelentősen megválto- zot-t. Mégpedig a középfokú egészségügyi szakképzés reformja következtében, Elsősorban azokat érinti, akik már ismeretében vannak az egészségügy ..alapfokának” és területükön második szakképesítést kívánnak megszerezni, Az általános ápolónői, illetve asszisztensi alapképesítéssel rendelkezők tizhónapos képzés keretében juthatnak újabb szakképesítéshez. Természetesen figyelembe vesz- szük munkakörüket, vagyis, kinek van szülésznői, gyermekápolónői, felnőtt szakápolói, illetve mentődolgozói gyakorlata, — Akik érettségiztek? — Két év alatt sajátíthatják el a gyógyszertári, a röntgen-, az általános laboratóriumi asszisztensi szakismereteket, Ismeretes, hogy az egészségügyben nagy a mozgás, kevés a nővér, ezért szakképesítés nélkülieket is alkalmaznak. Hozzáteszem, hogy Nógrád megyében ez a tendencia kedvező változást jelez. Tehát a kétéves általá4 NÓGRÁD - 1980. augusztus 9., szombat nos ápolói és asszisztensi képesítést nyújtó formára mindenképpen szükség van. A jövő tanévre vonatkozóan már többen érdeklődtek, hogyan tanulhatnának nálunk. — Miképpen történik az oktatás? — A munka melletti képzés esetében mindenkor együttműködünk az egészség- ügyi intézményekkel, mert a „beiskolázás" a gyógyító munkahelyek konkrét igénye szerint történik, A kapkodás felesleges, alaposan kell felmérni az igényeket, és a lehetőségeket. Jól tudják ezt a személyzeti, illetve oktatási előadók Is. — Szeptemberben milyen képzési formában indul meg az oktatás? — Hogy teljesebb legyen a válaszom, röviden érinteném a befejezett tanfolyamokat. Kis megye lévén, az egyes szakterületek igénye csak két- három évenként jelentkezik. — Mégpedig? — Az 1979—80-as tanévben mintegy kétszázan szereztek munka melletti tagozaton képesítő, illetve minősítő oklevelet. Első, illetve második szakképesítést. Nem indítunk általános laboratóriumi, szülésznői és szakkondozónői tan- folyamot. A gyógyszertári asszisztensi évfolyamunk második évébe lép, a hallgatók 1981-ben végeznek. Igen nagy létszámú, kétéves ápolónői tanfolyam után, Ismételten indítunk egy csoportot. Régebben nővérhiány volt a megye egészségügyében, és szakképesítésnélkülieket is alkalmaztak. A mentőápolói „utánpótlás” szinte teljesen közülük adódik. — A jelentkezők? — Kevés fiú jelentkezik nappali tagozatra, Természetesen a hivatalos zárás után mondhatunk csak biztosat. Befolyásolhatja még a nappali tagozaton végzettek munkába állása. Ez általában szeptember elsejével befejeződik. — Napjainkban egyre több szó esik a szociális gondozást ellátó intézményekben dolgozókról. Ök milyen képzést kapnak? — Az egészségügynek nagyon fontos szakterülete az idős emberek szociális gondozása. Sajnos, itt dolgozik a legtöbb képesítésrlélküli. illetve csak alapfokú szakképzettséggel rendelkezik az ápolók zöme. Az új tanévben arra törekszünk, hogy ennek a területnek az igényeit is kielégíthessük. — Miképpen? — Az öregek napközi otthonaiban és a szociális otthonokban dolgozók számára kétéves, illetve tizhőnapos sza^ kosító képzést indítunk, Ez hosszabb időt vesz igénybe,. mert csak korlátozott számmal tudunk felvenni iskolánkba hallgatókat. Pedig alapvető, hogy megfelelő szakmai felkészültséggel, lelkiismeretesen végezzék dolgukat az ápolók ezekben az intézményekben. A képzés során megszerezhetik az idős emberek gondozásához, ápolásához szükséges pszichológiai Ismereteket. Az idős emberekkel való bánásmódot, a velük való törődés alapjait. Továbbá folytatnám a sort a felnőtt szakápolói, illetve mentőápolól szakosítókkal. Szükség esetén konzultációs formában készítünk fel gyermekápolói, illetve gondozói szakterületen dolgozókat. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az új tanévben mintegy nyolc-kilenc képzési formához biztosítjuk az orvos szakelőadókat. örvendetes, hogy az egészségügyi intézmények mindenkor szívesen tesznek eleget ennek a kötelességnek, mert ez jelenti a jobb, gyorsabb, korszerűbb betegápolás, gyógyító munka feltételét — mondotta befejezésül Lőrinc* Gézéné. —cse—
