Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
JiiomaíBzfős5' üzlet tt Ha kevés az áru, ha sok az áru Gondban a ZÖLDÉRT A ZÖLDÉRT vállalatok munkája évek óta reflektor- — Ez az, amit soha nem fényben áll, amin aligha lehet csodálkozni. Az ok: a soro- vagyunk képesek realizálni, zatos átszervezés ellenére is zavartalanul nyelik el az állam Már említettem, hogy a félmillióit, miközben helyzetüket képtelenek stabilizálni. Nem- dolgozásunk bővítése nélkül, régiben — Kecskeméten — országos értekezleten foglalkoz- még ilyen árrések mellett is tak a vállalatok munkájával, majd Kenyeres László, a veszteségesek lennénk. ZÖLDÉRT vezérigazgató-helyettese is nyilatkozott a jelenlegi helyzetről. Vajon, hogy áll a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat? Erre kértUnk választ dr. Jancsó Sándor igazgatótól. Különleges alapanyagból készült munkaruhákat rendelt a paksi atomerőmű a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói üzeméből, melyekkel a dolgozók sugárvédelmét is biztosítják. A 4500 darabos megrendelésből 1200-at már elküldték Paksra, a továbbiakat a harmadik negyedévben szállítják vevőikhez Döme Józsefné varrónő és munkatársai. — A kistermelők ugyanakkor sorozatosan panaszkodnak az alacsony felvásárlási árakra, a megyében egyetlen termelőszövetkezet sem gazdagodott meg a zöldség-, vagy gyümölcs- termesztésből, ugyanakkor az ellátás ezekből a termékekből, távolról sem mondható sem kielégítőnek, sem folyamatosnak. Nem beszélve az árakról, ráadásul a ZÖLDÉRT is anyagi gondokkal küzd, az állandó dotáció ellenére, ördögi kör, vagy nem tartja annak? kistermelők által Az igazgató félórái Az igazgató munkakezdés előtt negyedórával már a szobájában volt. Átnézte az újságot, futó pillantást vetett az asztalán álló naptárra, volt benne bejegyzés aznapra deklődni, ellenőrizni jött. Igaz, olyan dologra volt kíváncsi, amit éppen előző nap adtak — határidőn belül — postára, s ha nem indul ti korábban, már az asztalon — A múlt évet 13 milliós dig egyik nap felvásárolni, a veszteséggel zárták. Váltó- másikon eladni. Termelte- zott-e azóta valami, milye- tünk ugyan, de az értékesíté- nek a kilátások ez észtén- si lehetőségünk nem mindig dőre? biztosított. Vevők vagyunk, de — Az első fél évben mini- a viszonteladás korlátozott és mális nyereséget könyvelhet- a kínálat távolról sem egye- tünk el. Ez azonban nem a zik mindig a kereslettel. Az felvásárlásból ered, mint so- árut hozzák — még válogatni kan gondolnák, hanem feldől- sem tudunk — és azt kell gozó tevékenységünkből. Ha eladnunk, amink van. Már ez utóbbit nem bővítettük vol- előre félünk a zöldség- és na, még nehezebb helyzetben gyümölcsdömpingtől, amikor lennénk. egyszerre nagy mennyiségű _ , ..... .. , terméket kell felvásárolnunk- Ez különösen hangzik. & értékesítenünk, bár felké- Adott egy nagyvallalat, szü!tünk standok felállítására, amely onalloan vegz, az vásár(>k rendezésére. Megempéldául az őszi- — Ami barackot, amelyből óriási kifogásolt alacsony felvásárlá- készlet halmozódott fel, de si árakat illeti, vállalatunk a tárolhatósági ideje mind- nem vásárol fel tőlük, legfel- össze 2—3 nap. Senki sem jebb egyes üzleteink. A felvá- képes kilókat fogyasztani be- sárlást az ÁFÉSZ-ek végzik, lőle naponta, még ha igen akiktől átvesszük fölös kész- — A dolog korántsem ilyen olcsón is adnánk. leteiket. Hogy a mezőgazdaegyszerű. A ZÖLDÉRT-nek „ . sági üzemek nem gazdagodellátó feladata van, nem pe- megbocsásson, mint tak meg...? Amelyik gazda..közgazdász” teljesen egyet sag tíz tonna burgonyát ter- értek az ön aggályaival, de me) hektáronként, az bizto- mint fogyasztó azt szere- san nem, de amelyik 30 ton- tem. ha minél nagyobb vá- nat, az nem panaszkodhat. Az lasztékból, minél olcsób- js nyilvánvaló, hogy kisebb ban vásárolhatok, és gon- területen zöldséget termelő dolom, ezzel a vélemény- termelőszövetkezet kertészeti nyel többen is egyetért«- ágazata nem bírja el a magas ne*t- ' általános költséget, s ez máris kedvezőtlenül befolyásolja árképzést, tehát lényegé- üthetném' ben maga szabja meg a felvásárlási és az értékesítési árakat, ennek ellenére, gondjai vannak az értékesítéssel. Mi lehet az oka? is bőségesen, egy cédulára találhatta volna. Dehát jött, felírt néhány dolgot, amit feltétlenül el kell intéznie, mire a titkárnő bejött, már javában benne volt a munkában. Éppen egy kimutatás második oldalát tanulmányozta, amikor a titkárnő halkan kinyitotta az ajtót, s s ha már itt van — útiköltség, napidíj — minimálisan másfél órát el kell töltenie a kiszállás színhelyén. Kávé, üdítő — az igazgató gyomra már egy kicsit reszket, nem a második kávétól, hanem azért, mert a főmérnökkel bejelentette az egyik társa- nem tudták befejezni a megdalmi szervezet városi veze- beszélést, már pedig az az tőjét. A tulajdonképpeni ügy nem kerülhet sínre, amíg megbeszélnivaló — társadal- az ő aláírása rajta nincs az mi munkához erőgépet kér- iraton. tek vasárnapra — alig né- Mire a felettes szerv képhány percet vett igénybe, de viselőjét sikerült a főkönyhát az illem úgy kívánja, hogy még maradjon a vendég, legalább addig, amíg a kávéját megissza. Közben a főmérnök tűkön- iilve várta a titkárnő jelzését, a napi munkával összevető gondjaira bízni, befutott az egyik partnervállalat igazgatója. Azonnal kellene nekik egy alkatrész, különben nem tudják az exporttervet teljesíteni. Jöjjön a főmérnök, a termelési, kereskedelfüggő, halaszthatatlanul fon- mi főosztály %vezetője, a ven- tos kérdésben kellett az igaz- dégnek szerencséje van, tudz gatónak kimondania a döntő nak segíteni a gondján, im- szót. Alig kezdett hozzá, be- már megkönnyebbült lélekfutott a felettes szerv egyik kel maradhat még egy fél munkatársa a fővárosból. Ér- óráig, a kévé, üdítő mellé egy pohqrka konyak is kerülhet . . Ne folytassuk a sort, a fél órákat, amelyekben még két vállalat és a tanács képviselője, a patronált általános iskola úttörővezetője után egy volt iskolatárs is helyet kapott, s azután egy külföldi delegáció jött üzemlátogatásra. . . De hát mit lehet tenni? Az igazgatóhoz bejelentkező személyt fogadni illik. Még ha később a konkrét témát egy osztályvezetővel fogja is megbeszélni, egy kávényi időt akkor is rá „kell” szánni — így követelik a kialakult szokások. Hogy az idő pénz, azt elég gyakran emlegetjük, a szalag mellett, teljesítményben dolgozók esetében talán komolyan is vesszük, csak éppen odáig nem jutottunk még el, hogy belássuk az igazgató ideje nemcsak hogy pénz, de igen nagy pénz- Amiből mindenkinek csak annyit lenne szabad elvenni, amennyi a munkához feltétlenül fontos. Nagy Zsuzsa — Nem kétséges, de azt is „„ ___, .___ ._, lá tni kell. hogy mi a döm- az eredmenyesseget. pingárukon rengeteget veszi- Az ellátást nagyban meg- tünk, mert kénytelenek va- határozza az időjárás. Tavaly gyünk a szerződött árakon ilyenkor két forint volt á gö- felvásárolni, ugyanakkor en- rögdinnye, most legfeljebb nél lényegesen olcsóbban el- mutatóban látni. A hét vé- adni. nehogy a nyakunkon gén jelent csak meg a sza- maradjon. Sajnos, még nem badföldi paprika, paradicsom jutottak el odáig a termelők, és késik a gyümölcs érése is. hogy azt termeljék és annyit, amire és amennyire szükség Mi a magunk részéről min- van. Vállalatunk kockázata dent megteszünk a minél jobb indokolatlanul megnövekedett, ellátás érdekében. Talán kevesen tudják, hogy a délben — Ennek kivédésére van még fán levő gyümölcsöt éja 45—48 százalékos enge- jel szállítjuk, hogy reggelre az délyezett árrés, amelyet, üzletekben legyen, hogy más ha jól tudom, tavaly ősz- megyékből is vásárolunk, a szel emeltek meg? kínálat bővítése érdekében. Eddig a beszélgetés. Messzemenő tapasztalatokat levonni belőle nem nagyon lehet. Termelés, felvásárlás, értékesítés. Hogy a három közül hol a hiba, ezt kéne felderíteni. Mindenesetre arra számítani, hogy a növekvő nyersanyagba energiaárak mellett éppen a zöldséget, vagy a gyümölcsöt vásárolhatjuk meg olcsóbban — oktalanság lenne. Hogy az idei év a felszínre hozott ismételten néhány problémát, az biztos. Ezeknek megoldása meghaladja az újságíró feladatát. A jelek szerint az illetékesekét is. Zilahy Tamás Erről folyt eleven eszmecsere a FŰTÖBER Nagybá- tonyi Gyárában, a Kapás János vezette tizennyolc tagot számláló, Április 4. nevét viselő bronzkoszorús kollektíva vezetőjével és a brigád néhány tagjával. — Régebben havonta 2500 ventillátort szereltünk ösz- sze. Jelenleg jóval kevesebbet, mert csökkentek az igények. A korábbi egyhavi darabszámot most jó három hónap alatt érjük el. Hogy megkeressük a pénzünket, más munkát is végzünk — mondja Kapás János brigádvezető. — Kifogástalanul? — Hát nem a legtökéletesebben. Tavaly a főmérnök jelezte, hogy romlott az általunk gyártott termékek minősége. Főleg esztétikai kifogások merültek fel. Szerencsére az idén eddig még nem volt panasz a minőségre. Legalábbis én nem tudok róla — válaszol a brigádvezető — Egyetértett a kollektíva a főmérnöki észrevételekkel? — Azóta jobban odafigyelünk a hegesztésre. — Selejtbér címén vontak-e le a brigád fizetéséből? — Nem. Minket nagyon szorít a mennyiség is. Emiatt bizony esetenként a szükségesnél kevesebb időt fordítunk a jó minőségre — folytéba az előbbi gondolatot Kapás János, majd hozzáfűzi: Szoros a norma ! Nem lehet kifogástalanul dolgozni?! — Évenként kétszer van normakarbantartás. Ilyenkor a begyakorlottságra alapozva szabják meg az új követelményeket. — Pedig normát csak akkor lehet rendezni, ha változnak a technikai, technológiai feltételek — kapcsolódik a beszélgetésbe Pádár Imre szakszervezeti bizalmi, aki kisvártatva jó adag öniróniával bejelenti, hogy nemsokára itt hagyja a kollektívát, másutt keresi boldogulását. Alig fejezi be gondolatait, máris Berta Oszkár brigád- tag veszi át tőle a szót, mondván: — Ilyen mennyiségű követelmény mellett, nem lehet kifogástalanul dolgozni. Pár pillanattal később, bé- külékenyebb hangon így folytatja: — Ha elég lenné a kiszolgáló személyzet, akik a kezünk alá hordanák az anyagot, akkor más lenne. Ha folyamatosan akarunk dolgozni, akkor nekünk kell a különböző alkatrészekért szaladozni. Tudomásom szerint, a norma megállapításakor a folyamatos termelés feltételeinek biztosítását is bekalkulálják. — És megbeszélik a brigád tagjaival, illetve velük együtt alakítják ki az új követelményeket. — így volt most is — vallják mindannyian. — Ha jól értettem, akkor a gyengébb minőségért mindig mások a hibásak. — Sok múlik a brigádtagokon is. Törekednünk kell, hogy mindegyikünk a legjobb tudása szerint dolgozzon. Amit rosszul gyártunk le, azt ezek után is ellenszolgáltatás nélkül kell kijavítanunk — állítja Berta Oszkár. — A mostani szoros normával, valószínű, alacsony teljesítményt érnek el? — Százhúsz—százharminc százalékot — szól ismét a brigádvezető. Nekem annak idején azt mondták, hogy az igazán megalapozott, jó műszaki normát csak 98—103 százalékra lehet teljesíteni. — Én is ezt állítom. A brigád teljesítménye bizonyítja, nem csak lehet, hanem kell is teljesíteni minőségi követelményeket. Az viszont igaz, hogy a jelenlegi kis sorozat- gyártás miatt a magasabb képzettségű szakemberek alacsonyabb kategóriájú munkát is végeznek. Emiatt valóban két-három napig kevesebb a keresetük, mint amennyit a sorozatgyártásnál elérhetnek. Vállalatunk sajátossága, hogy sok az egyedi termék. Ezért az anyagok utáni szaladozás- sal járó kieső időt is belekalkulálják a normába. A hagyományos termékeknél valóban nem történt technológiai változás, s az új követelmények megállapításakor a begyakorlottságot is figyelembe vették. Sajátosságunkból adódik, hogy van jól és kevésbé jól fizető munka. Az egyik kiegészíti a másikat. Egyébként a brigád a megengedett selejt alatt dolgozik. Anyagi felelősségre vonásra azért nem került sor, mert nem fordult elő kirívó eset — válaszol a brigád tagjai által felvetett kérdések egy részére Géczi Jenő főüzemvezető, aki testközelből ismeri és érzi a problémákat. Néhány pillanat szünet után a következőképpen folytatja: ■ — Igen, ismerem a norma- problémákat. Ilyenkor csak annyit mondok: térjünk vissza erre a témára délután kettőkor. Amikor elérkezik az idő, akkor odamegyek hozzájuk, s azt mondom: — Önök bizonyították be, hogy lehet vele jó eredményt, megfelelő keresetet elérni. Akaratlanul Is kikívánkozik az érdeklődő kérdés: — Sok gondot okoz önnek a brigád? — Nem! Nagyon jó kollektíva, megértik egymást. Nem tudunk olyan különleges kéréssel hozzájuk fordulni, amit ne teljesítenének. Igen, nekem is megmondják, ha valami nem tetszik. Ezért én nem haragszom, mert úgy érzem, hogy ezzel is a munkámat segítik. Ezt a folyamatot nagyon egészségesnek és jónak tartom. Őszinte véleményük, szókimondásuk a legkisebb mértékben sem okozott és okoz bosszúságot. Még akkor sem, ha nem egyezik álláspontunk. Mert ilyen is van! A brigád pedig továbbra is bizonyít. Elsősorban önmagának. —venesz— Szárítók veszélyei Legfontosabb a fegyelem Javában tart az aratás, ahhoz azonban, hogy a termést megfelelő módon szállítani, tárolni lehessen — az idei nyár meteorológiája következtében — csökkenteni kell a szemek nedvességtartalmát. Egyszerűen szólva a nedves idő miatt üzembe kell helyezni a gabonaszárítókat. Mivel ezek az eszközök a nyílt láng által felhevített levegő szárító hatásán alapulnak, a szárítás korántsem veszélytelen. Természetesen szinte semmi baj nem történhet, ha a szárítókhoz mellékelt használati utasítás szabályait és rendelkezéseit betartják. Ezek közül azonban van egy néhány, amely fontosságánál fogva külön figyelmet érdemel. Ezek egyike az a szabály, hogy a szárított termény, illetve a gép paramétereitől függően 30—60 °C közötti hőmérsékletre melegedhet fel a gabona. Minden körülmények között tilos — akár a száradás siettetésére — „ráfűteni”. A belső tér hőfokát műszer jelzi. Ha ennek adatait a kezelők folyamatosan figyelemmel kísérik, nem történhet baj. Ugyancsak nagyon fontos a szárító üzemképessége. Nem elég, hogy működőképes, rendben kell lennie a munka biztonságát őrző alkatrészeknek is. Ilyen például a szikrafogó, ami általában sűrűszövetfi fémháló. Ez felfogja a tűztérből a légáramlattal sodródó izzó koromszemeket, megakadályozza, hogy azok meggyújthassák a magvakat. Ugyancsak a műszaki ellenőrzés során kell meggyőződni róla, nipcs-e felesleges hulladék, gyúlékony anyag a szárítótérben. Az esetlegesen felhalmozódó töreket, pelyvát rendszeresen üríteni kell a gépből. Az oda nem való gyúlékony anyagok felgyűlésének megelőzésére, eleve csak tisztított magvakat szabad a szárítóban hőkezelni, melyekről már kevés hulladék válik le. Szükség esetén üzem közben is meg kell állni, ha másként a tisztítás nem végezhető el. Ugyancsak a tisztasági szabályokból adódik, hogy idegen anyag, például fémtárgy nem keveredhet a szárítandó magvak közé. Hogy milyen apróságokból alakulhat ki egy-egy tűz, arra legyen példa egy múlt évi eset, ami a salgótarjáni járás egyik termelőszövetkezetében történt meg. A szikra- és tűzfogó drótháló egy része elvált keretétől és nem zárt. Ugyanakkor a kezelő szabályellenesen a begyújtás után rögtön a teljes tű zt érbe bocsátotta az éghető anyagokban még gazdag, meleg levegőt. Ez, valamint a háló mellett „elszökő” szikrák meggyújtották az egyik ventillátor alatt összegyűlt törmeléket. A szellőztető ventillátor légáramlata még fokozta a tüzet... A megyénkben általában megfelelő gondot fordítanak a szárítók tűzbiztonságára. Legtöbb helyen elvégezték a kötelező oktatást es a gépkönyv, a vezetői tűzvédelmi utasítás, a munkanapló is rendben van. Néhány helyen azonban tapasztaltak gondatlanságot a fentiekkel kapcsolatban. Volt olyan szárító, ahol nem volt megfelelő tűzriadó- terv, ahol az égő fejek mágnesszelepeit nem ellenőrizték kellő rendszerességgel, s volt ahol a műszakonkénti tisztítást mulasztották el. Ezek mindegyike veszélyforrást jelent. Szerencsére azonban az idén a megyében még nem okozott tüzet a gabonaszárítás. Remélhetőleg a munkafegyelem, a gondos megelőzés az idén meghozza gyümölcsét. | NÖGRÁD - 1980. augusztus 8„ péntek 3
