Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

felnőttoktatásban ? Hívatlanok kontra hivatalosak XIV. szegedi ifjúsági napok Zenebona a Tisza-parton — Belharc fiatalok között Öngól a Érdekes — bár korántsem újkeletű — problémára hívta fel figyelmemet a közelmúlt­ban egy salgótarjáni gyár­egység művezetője. A felnőtt- oktatás szükségszerűségéről beszélgettünk éppen, mikor kiszaladt a száján, hogy „szép­szép az az erőfeszítés, amit a dolgozók beiskolázására for­dít társadalmunk, de a gaz­dasági vezetőktől nem lehet elvárni, hogy egyértelműen lelkesedjenek ezért". Beszél­getőpartnerem nem vitatta az idevonatkozó művelődés- és oktatáspolitikai irányelvek helyességét, csupán úgy vél­te, hogy a felnőttoktatás eredményes fejlesztéséért foly­tatott küzdelemben törvény- szerű néhány „öngól”. Elmondta, hogy a tömeges beiskoláztatás néhány vál­lalatnál, üzemnél komoly gon­dokat okoz a termelőmunká­ban, hiszen vizsgák idején érzékeny kiesést jelent a ta­nulmányi szabadságon levők hiánya. Némely gyárrészleget akár be is lehetne zárni erre az időre, s a kényszerű át­meneti munkaerő-átcsoporto­sítás sem mindig pótolja az adott munkát végzők gyakor­latát. Különösen azokon a munka­helyeken éleződik ki a prob­léma, ahol nagy a fluktuáció, a munkaerő megtartása egyébként is gondot jelent. A másik „öngólt” saját munkahelyén tapasztalta. Ab­ban a gyáregységben, ahol ő dolgozik, zömmel betanított munkásokat foglalkoztatnak. Kevés olyan munkakör van, melynek betöltéséhez érettsé­gi vagy szakmunkás-képesítés szükségeltetne. Namármost, a betanított munkások több­sége általános iskolai vég­zettséggel rendelkezik, szá­mukra tehát a magasabb lép­csőfokot a szakmunkás- vagy az érettségi bizonyítvány je­lentené. Igen ám, de a gyár­egység ennek megszerzése után sem tudná őket maga­sabb beosztásban alkalmazni. Viszont akik már megsze­rezték a középfokú végzett­séget, azok természetesen nem hajlandók alacsonyabb szintű munkát végezni. így aztán, akiket a gyár kitanít­tat, a végbizonyítvány meg­szerzése után szépen kereket oldanak, és másutt keresnek — végzettségüknek megfelelő — munkát. Érthető módon a gyáregy­ség vezetői ilyeténképp nem forszírozzák különösebben a továbbtanulást. Ez viszont a statisztikai kimutatásokban üt vissza, mikor is az a vád éri a gazdasági vezetést, hogy szembehelyezkedik oktatás- politikánk célkitűzéseivel. Való igaz, a felnőttoktatás fejlesztése — az említett pél­dákon túl is — magában hor­doz néhány átmeneti ellent­mondást. öngólnak azonban mégsem nevezhetők ezek a problémák. Mert bár még jó pár évnek, évtizednek kell el­telnie ahhoz, hogy a betaní­tott és segédmunka kiszorul­jon a termelésből, de ennek mielőbbi bekövetkezése épp a szakképzettség függvénye! Gazdaságpolitikai céljaink va­lóra váltásának elengedhetet­len feltétele a dolgozók szak­mai és általános műveltségé­nek fejlesztése. S, hogy ez mennyire nem szólam, azt már ma is számtalan munka­hely bizonyítja. Egyre több munkakör betöltését kötik újabban magasabb szakmai képzettséghez. A tendencia tehát világosan érzékelhető, és megkérdője­lezhető annak a vezetőnek az alkalmassága, aki kizárólag pillanatnyi érdekeit tartva szem előtt, nem ösztönzi, ne­tán gátolja dolgozóit a to­vábbtanulásban. Legalább ilyen fontos az érem másik oldala — az ál­talános műveltség szintjének emelése —, mely a szocialista életmód és életvitel meghono­sodásának alapvető feltétele. A felnőttoktatás fejlesztésé­ért tehát nem lehet olyan árat fizetni, amely távlatilag ne térülne meg kamatostul. Ennek érdekében még a pil­lanatnyi „öngólokat” is vállal­ni kell! p. k. Idén is kegyeibe fogad­ta az időjárás a szegedi if­júsági napok szervezőit, s a kétharmadrészt szabadtérre komponált monstre ifjúsági találkozó programjai ismét zökkenőmentesen zajlottak, július végén. Más szempontból is irigy­lésre méltó helyzetben van­nak a szegediek, akik tizen­negyedik alkalommal — s en­nek megfelelő rutinnal — ké­szítették elő ötezer fiatal szórakoztatását. A város adottságai még feltehetően sokáig ki­zárólagos lehetőséget nyúj­tanak hasonló méretű ren­dezvényelv tartására. Ez per­sze mit sem csökkenti a szervezők érdemeit, hiszen másutt a szerényebb feltéte­lekkel sem élnek eléggé, míg az alföldi megyeszékhely vezetőiről ennek ellenkezője mondható el, A XIV. SZÍN programjai — a hagyományoknak megfe­lelően — három fő helyszí­nen, illetve a városközpont ifjúsági klubjaiban bonyo­lódtak. A leglátogatottabb hely a Tisza-part volt, melynek lépcsőin akár egyszerre tíz­ezer fiatal hallgathatta a vízi színpad non-stop mű­sorát, A „nagy folyó” túlsó partján — Újszegeden — a Partfürdő nemcsak a strandol­ni ' vágyóknak biztosított „menedéket” a kánikulában, de egyúttal játékos sport- vetélkedők színhelye volt. A Nénkert fái között meg­húzódó újszegedi szabad­téri színpadon délelőtt és dél­után popkoncertek, éjjel film­vetítések vonzották a fiatalo­kat. Este legtöbben persze a Dóm tér szabadtéri színelő­adásaira váltottak jegyet, bár a késő estig „üzemelő” ifjúsági klubok sem panasz­kodtak létszámhiányról. A Szegedi Ifjúsági Ház veze­tői, főként a dzsessz ked­velőinek nyújtottak kitűnő programokat. Az ország minden részéből — különvonatokkal, autóbu­szokkal — érkező fiatalok el­szállásolását sem tudná min­den város megoldani, de ha a leadtak is csoportok, melyek Szegedtől 20—30 kilométer­re kaptak kollégiumi elhe­lyezést, az utaztatás szerve­zettsége hamar megnyugtat­ta a kedélyeket. Külön szól­nunk kell a vendéglátóipar felkészültségéről. Kánikulá­ban fokozott „terhelésnek” vannak kitéve a vendéglátó­egységek, ám az ideiglenesen felállított büfékben mindig lehetett kapni hideg „üdítőt". S, nehogy valaki azt higgye, hogy ez mellékes dolog egy ezreket mozgató rendezvény esetében. Ezek után különösen érde­kes lehet, vajon ilyen opti­mális körülmények között si­került-e tartalmi vonatko­zásban is kielégíteni az igé­nyeket? Nos, e tekintetben már közel sem egyértelmű a megítélés. Mert igaz, hogy ízlések és pofonok különböz­nek, de épp a lehetőségek predesztinálják a találkozót arra, hogy valóban tartal­mas, színvonalas, változatos programot nyújtson. Ami a változatosságot illeti, azzal nem is volt sok baj, jóllehet — de talán ez érthető is — elsősorban a zenei rendezvé­nyek domináltak, A három nap alatt viszonylag kevés, „szöveges műsorból” válo­gathattak a fiatalok, és tel­jességgel hiányoztad azok a fórumok, ahol maguk a ven­dégek is szót kaptak volna. Pedig egy ilyen országos ta­lálkozó kitűnő alkalom len­ne a fiatalos eszmecserére, vitára, különböző ankétok­ra, beszélgetésekre. Az ifjú­sági napok szervezői — a KISZ-kb, az Express Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda, valamint a vendéglátó város vezetői — kitértek a lehető­ség elől. Hogy a XIV, SZÍN ennek ellenére éles szellemi csatározások színhelye lett, arról a szer­vezők csak közvetve tehet­nek. De erről majd később... Még mindig a zenei ren­dezvényeknél maradva, nem tudni, mi lehet az oka an­nak, hogy az év legnagyobb ifjúsági találkozójára kö­vetkezetesen csak másod-, vagy harmadvonalbeli ze­nekarokat hívnak meg. Igaz, a korábbi években a SZIN-en bemutatkozott együttesek egynémelyike (pl. az EDDA), azóta kivívta méltó helyét a hazai popzene élvonalában, s a 100 Folk Celsius is Sze­gedről indult el közönség­hódító útjára De a Korái, a Mini, a Gépfolklór és az Unikum együttes mellett idén is szívesen hallgattunk vol­na igazán jó színvonalú együtteseket. Más volt a helyzet a dzsesszel. A szege­di dzsesszfesztiválon Pege Aladár együttese mellett olvan kiváló „bandák” lép­tek fel, mint a svéd Chirs- ter Boustedt quartett, a Ka­szakő együttes stb. Mai dalosok találkozójára hívott a műsor­füzet szómban délután a Mó- ra-parkba, de a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Folk­pódium elnevezésű kisfesztá- vál-csoportja (a nyakatokért cím nen> tőlünk ered) alig­ha képviselhette a mai ma­gyar „dalosok” összességét. Már csak azért sem, mert közülük is épp a „legyna- gyobbak” — Cseh Tamás, Dinnyés Lajos stb. — hiá"" nyoztak. Ennek ellenére ta­lán ez volt a leghangulato­sabb zenei program a három nap alatt.. Remélhetőleg azonban senki sem esett ab­ba a tévhitbe, hogy Bo­rosa Lajos és a Volga—Tur- novszky duó dalszövegei hor­dozzák a mai magyar fiatal­ság legaktuálisabb problé­máit. A magunk részéről ak­kor már — a műsorban ugyancsak fellépő — Rév Tamás mellé tesszük 1« voksunkat, aki valóban igé­nyes és elgondolkodtató meg­fogalmazásban tolmácsolt né­hány számot. Az uruquayi Jósé Antonio Tamayo fer­geteges gitártechnikájával kápráztatta el a közönséget. A mai dalosok találkozóján mégis a Boros—Volga—Túr* novszky triónak volt a leg­nagyobb sikere. Ök ugyan­is felvették a „harcot” a szakadt kultúra híveinek tá­borával. Mert az Express-irodák ál­tal delegált fiatalokon kí­vül természetesen az „alul­járók fiai és leányai” is szép számmal képviseltették ma­gukat, hálózsákokba burko­lózva a narkok mélvén. Fe- co, a Korái együttes ve-' zetője még kiénekelt a sza­badtéri színpad falain túl heverésző teenagereknek, de a Móra-parkban — egy ma­gáról megfeledkezett narkós handabandázását kihasznál­va — az egész csöves kom­pániát nevetségessé tette az említett három muzsikus. Méghozzá rendkívül szelle­mes, • improvizativnak tűnő dalszövegek, kiszólások ré­vén szenvedett vereséget ez a , szabaijs%!y);»C A csövesek nyilvános meg­szégyenítése egyébként még az érintettek körében is el­ismerést váltott ki, s remél-1 hetőleg a jövőben is szellemi hadszíntéren folytatódik a régóta aktuális „eszmecsere”. A fiatalok szegedi találkozó­ja erre jó alkalom lehet... A Szegedi Szabadtéri Já­tékok keretében rendezett ifjúsági napokon sajnos, ke­vés Nógrád megyei fiatal vett részt. A jövőben az Express Nógrád megyei kirendeltségé­nek sem ártana bátrabban szerveznie erre az évenkén­ti találkozóra. Hadd lássák! fiataljaink. mit tehet a KISZ. ha komolyan veszi fel­adatát... Pintér Károly Kép a M agyar Televízió műsorához r. 1980. VIII. 7., csütörtök: 20.55; A kis Ceasar. Amerikai film. A múmia Hfka (6.) Á „fáraó Pierre Lacau végül megen­gedte Cartemak, hogy belép­jen a sírba. Egy feltétellel: Alá kellett írnia, hogy a kin­csekre vonatkozó minden igé­nyéről lemond. Howard Car­ter nehéz szívvel aláírta a nyi­latkozatot. Ha be akarta fe­jezni, amit elkezdett, nem volt niás választása. Carter egyike volt azon keveseknek, aki anélkül járt ki-be a sírba, hogy utólérte volna a „fáraó átka”. Mi rej­tőzött emögött? Évtizedekkel később dr. Ezzedin Taha, a kairói egyetem orvosa és bio­lógusa úgy vélte, hogy megta­lálta a választ erre a kérdés­re. 1962. november 3-án az egyiptomi fővárosban sajtó- konferenciát tartott. Beszá­molt arról a vizsgálatról, me­lyet a hasonló szimptómákat mutató archeológusokon vég­zett, mint azokon, akik meg­haltak, állítólag a „fáraó át­ka miatt”. Kimutatta, hogy a megvizsgáltak gombabetegsé­get szenvedtek el, mely a lég- zőutak lázas gyulladásával jár. A gombák — a mikro­biológiai leletek szerint — a sírkamrákban és a múmiák­ban évezredeket is átvészel­nek. Dr. Taha: „Ez a felfedezés szétzúzza azt a babonát, mi­szerint az antik sírokban dol­gozó kutatók egyfajta varázs­latnak estek áldozatul. Olyan betegség áldozatai lettek, mely a munkájuk kapcsán érte utói őket. A fáraó átka a mesék birodalmába tartozik”. Ez meggyőzően hangzik. Mégis valami meglepő dolog történt: A sajtókonferencia után dr. Taha két munkatár­sával beszállt az autójába; Kairóból Szuezbe utazott. Egy gyér forgalmú, nyílegyenes parti úton dr. Taha autója hirtelen átment a szembe jö­vő sávba és frontálisan neki­ütközött egy kocsinak. Dr. Ta­ha és munkatársai a helyszí­nen meghaltak. A másik jár­műből sebesültek kerültek elő. A boncolásból megállapítot­ták, hogy trombózis okozta a biológus halálát. A baleset pil­lanatában egy halott ült a volánnál. Dr. Ezzedin Taha tévesen gyanúsította az évez­redes gombákat? öt is a ti­tokzatos átok érte utói? — suttogták utóbb. Howard Carter vége ezzel szemben teljesen hétköznapi volt. Csak akkor hagyta el a sírt, amikor az utolsó lele­tet is rendszeresen biztonság­ba helyezte, katalogizálta és preparálta. 1932-ben. negyvenévi ása­tási munka után tért vissza Angliába. Az extrém sivatagi klíma, a megfeszített munka, de mindenekelőtt az évszázad archeológiái felfedezésével kapcsolatos sérelmek lerom­bolták az egészségét. Londoni házában egyedül élt. Az em­berek, akik valamikor ünne­pelték, már régen nem gon­doltak rá. Megoldotta a feladatát. Még annyi ereje Volt, hogy meg­írja három könyvét az ásatási munkákról. Hogy azoknak a lapoknak az ezreit kiértékelje, amelyeken a Tutenkámen- vállalkozás legkisebb rész­letét is megőrizte, már nem futotta az erejéből, Howard Carter 58 éves ko­rában halt meg, 1939. március 2-án. Dicsősége még halála előtt elhalványult — ellentét­ben az általa felfedezett fá­raóval. Tutenkámen dicsőség nélkül élt, és neve csak halá­la után 3260 évvel kezdett el közszájon forogni. Szupersztár azonban csak akkor lett az 167 cm magas kis királyból, amikor 1978-ban az egyiptomi elnök, Anvar el- Szadat elhatározta, hogy a király aranymaszkját és 55 különösen értékes leletet világ­körüli útra küld. Az első ál­lomás az USA volt. És az új világ hódolattal adózott a régmúltnak. Több mint nyolc- millióan látták a Tutenkámen- kiállítást. A belépőjegyeket hetekre előre eladták. A fe­ketepiacon 50 dollárt kértek érte. Tutenkámen király azon­ban nemcsak az egyiptomiak dicsőségét és a múzeum be­vételét növelte, hanem a ra­vasz kereskedők pénztárcáját is felduzzasztottá. A fáraó síii ékszerei utón alakult az utolsó divat: gyűrűket, karkötőket és nyakbavalókat készítettek műanyagból, ezüstből és arany­ból. Az ingeken és az ágyne­műkön Tutenkámen neve állt. Az áruházak múmiaformájú palackokat, kannákat, tortá­kat és hálózsákokat kínáltak. Amerikát megrázta a Tuten- kámen_Iáz. (-B-) — Vége— 4 NÓGRÁD — 1]980. augusztus 7., csütörtök A tengerpart fejlesztése A Fekete-tenger partja Bul­gária legjelentősebb idegen- forgalmi központja. Évente több mint kétmillió külföldi és hazai turista keresi fel. A ten­gerpart további fejlesztésére, kiépítésére 1990-ig szóló távlati tervet dolgoztak ki. A terv mindenekelőtt célul tűzi ki a szép környezet fo­kozott védelmét: az ipari üze­meket, amelyek a parti vizek tisztaságát veszélyeztethetik, kitelepítik a partközelből, he­lyükön szolgáltatóüzemeket állítanak fel. A környék me­zőgazdasági tevékenységét olyan irányban fejlesztik, hogy az üdülők igényeit és szükségleteit jól kielégítsék. Többek között új gyümölcsö­söket telepítenek, fejlesztik a zöldségtermesztést. Növe­lik a Ropotamo torkolatánál elterülő nemzeti park terüle-i tét is, és botanikus kert létesí­tését tervezik. Az egészségügyi és sportlétesítmények, vala­mint a szórakozást szolgáló kulturális intézmények bőví­tése szintén szerepel a terv-, ben. A parti szállodai férőhelyek: bővítésén túl számos nyaralót, üdülőt építenek a közeli he­gyekben, hogy így a nyaralók számára a hegyvidéki tartóz­kodás lehetőségét is megte­remtsék. A következő években négy új autóút épül a tengerpart gyorsabb megközelítése érde­kében. ; • Nyári egyetem A „Népek Barátsága” nyári egyetem szerdán megnyitotta harkányi tagozatát. A tizen­két napos nemzetközi talál­kozónak a Dráva Szálló adott otthont. A bolgár, dán, jugo­szláv, lengyel, magyar és NDK-beli vendégek a gazdag ismeretterjesztő program mel­lett naponta élvezhetik a für­dőhely világhírű természeti kincsét: a 62 fokos gyógyvíz zet. Az 1958-ban alapított és a2 Országos Béketanács által ki-j tüntetett „Népek Barátsága’* nyári egyetemnek eddig — a mostaniakat is beleszámítva — több mint ötezer hallgató­ja volt a világ minden részé» bők (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents