Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

Társadalmi munkában Üdítő látványt nyújtanak a nógrádi települések, különösein faivaink, ahol az utakat lom­bos fák szegélyezik, a házak elé rózsákat, dáliákat ültettek igényes lakók. Nem hirdettek külön akciót erre, szervezni sem szervezték. Belső igényből fakad, hogy ahol élünk, azt szebbé tegyük. Szebbé és gaz­dagabbá akkor is, ha a helyi tanácsnak nem jut mindenre és azonnal, hiszen a költség- keretek végesek. Ezért örven­detes, hogy a rendelkezésre álló pénzzel igyekeznek oko­sam sáfárkodni, miinél több feladatot megvalósítani belő­le. Ezt csak a lakosság, a helyi ipari, mezőgazdasági üzemek segítségével képesek. A társadalmi munkaakciók­nak Nógrád megyében mélyek a gyökerei. Voltak látványos megmozdulások, mondjuk a kultúrház-építkezések idején, amikor valóban a falu apra- ja-nagyja vasárnapját beton­keveréssel, téglahordiással töl­tötte, s versengtek egymással, ki mennyi órát teljesít a közös cél érdekében. Ha manapság kevesebb is a hasonló meg­mozdulás, tény: a lakosság ön­kéntes hozzájárulása a tele­pülések gyarapításához szá­mottevő a megyében, s akad­nak falvaik, nagyközségek, ahol presztízsnek számít, mennyi is az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Bár még tart az első fél év­ben végzett társadalmi mun­ka értékelése, annyi bizonyos: a lakosság, a gyárak, üzemek, szövetkezetek kollektíváinak munkakedve nem csokiként. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy segítségükkel valameny- nyiük érdekét szolgáló célok valóra váltásánál számolnak. Salgótarjánban például az év elején részletes programot fo­gadtak el. Pontosan megjelöl­ték, melyik utcában, melyik óvodában, iskolában milyen munka akad, amelyet a kör­nyékbeliek, a szomszédos ipa­ri üzemek szocialista brigádjai elvégezhetnek. A „segédanyag” hasznosnak bizonyul, hiszen a társadalmi munkára ajánl­kozók magúik választhatnak saját lehetőségeik ismereté­ben. A tanácstagi alapok képzése is ösztönzőleg hat egy-egy vá­lasztókerületben az éppen leg­égetőbb tennivaló, probléma orvoslására, legyen az járda­építés, vagy áteresz kivitele­zése. Az új tanácstagok — együtt a régebbiekkel — azon van­nak, hogy a tanácstagi válasz­tásokat követő első hónapok­ban máris igazolják, nem vé­letlen a velük szemben meg­nyilvánult bizalom, képesek szervezni, mozgósítani az utca lakóit. A Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga a napokban az első fél­évi fejlesztési és fenntartási költségvetés tapasztalatainak elemzése során nem feledke­zett meg a társadalmi munka­akciók értékeléséről sem. Bár a „dokumentált” anyagok sze­rint 1,9 millió forintra tehető az elvégzett közhasznú mun­kák értéke, hihető, hogy en­nél jóval több, hiszen számos példa akad rá, amikor a la­kosság kezdeményez, nem vár­nak tanácsi támogatásra sem, hanem egyszerűen rendbe te­szik a ház környékét, a ját­szóteret, s ennek értéke sem­milyen kimutatásba nem ke­rül be. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓ.QRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGVSI TANÁCS’ LAPJA ' XXXVI. ÉVF., 183. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1980. AUGUSZTUS 6.. SZERDA Az ésszerű energiagazdálkodás Szervezeti, műszaki, technológiai intézkedéseket kíván Az energiatakarékosság nem­csak hazánk, de az egész vi­lág kibontakozó folyamatai közé tartozik. S ez szélesebb értelmezésben nem csupán a pazarlás megszüntetésére kor­látozódik, hanem már eleve olyan technikára és technoló­giára kell berendezkedni, amely lehetővé teszi a taka­rékos és gazdaságos termelést. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az alapanyagárak és az energiaköltségek emel­kedésével már az első fél évben mintegy 260 millió forinttal növe­kedtek a termelés költsé­gei. S most, a második fél év indulásánál további 12 millió forintos energia­költség-növekedéssel kell számolni. Mégpedig olyan vonatko­zásban, hogy ezek a negatív költségtényezők egyáltalán nem, vagy csak igen mérsé­kelten érvényesíthetők a késztermékek árainak alakí­tásában. Érthető tehát, ha a gyár vezetői fokozottabban irányít­ják ezekre a költségtényezők­re a figyelmet. Minden üzem­ben elrendelték, hogy az ed­digieknél nagyobb figyelmet kell fordítani az anyaggal és energiával való' takarékosabb bánásmódra. A gyár vezető szakembereitől elvárják, hogy olyan szervezeti megoldásokat, technológiai és műszaki intéz­kedéseket dolgozzanak ki, amelyek mind az anyag-, mind az energiaköltségek további csökkentését segítik. Az első fél évnek megvan­nak a kedvezőtlen tapasztala­tai. amelyeket alapos gondos­sággal mérlegelnek. Ügy ter­vezték, hogy a vállalati ön­költség csökkentése érdeké­ben az év során 8 millió fo­rint energiaköltség-megtaka­rítást érnek el. A törekvések a legtöbb helyen eredményre vezettek, hiszen a napokban összegezett adatok szerint az első fél év során elért fajla­gos energiaköltség-megtakarí­tás 4 millió 126 ezer forintra rúg. A fajlagos energiaköltség- megtakarítás eredményeit elő­segítette, hogy a vállalat el­végezte a Kohó- és Gépipari Minisztérium által előírt kor­rekciókat. Már a felmérések során kialakult a kép, hogy az ez évre kitűzött 5 és fél szá­zalékos többlettermelést a legtakarékosabb megoldások érvényesítése mellett, 0,8 szá­zalékos többlet-energiaköltség felhasználásával lehetne meg­valósítani. Az ésszerű intézkedések folytán a huzalműben; az első fél év során 1 ton­na termék előállításához 385 forint értékű energiát használtak fel, szemben az elmúlt év azonos idejének 403 forint tonnánkénti energiaköltségével. Ennek megfelelően a huzal­mű gyárrészlegnél az első fél évben másfél millió forint ér­tékű fajlagos energiamegta- karitást értek el. Igaz, hogy egyes súlyponti berendezések­nél, így a lágyítókemencék­nél, a 4-es számú horganyzó- télepen és a BBC-kemencék- nél valamelyest nagyobb volt a felhasználás a tervezettnél. A hideghengerműben is kedvező eredmények alakul­tak ki, hiszen az energia­takarékosságra való törekvés több mint 2 és fél millió fo­rintos megtakarításhoz veze­tett az év eddigi időszaká­ban. Itt az egy tonnára eső energiaköltség a múlt évi tonnánkénti 620 forint helyett 546 forintra csökkent. Nem kedvező viszont a ko­vácsoló gyárrészleg eredmé­nye. Itt jelentős túllépés ta­pasztalható. A sűrítettlevegő-felhasz- nálásnál több mint egy­millióval, földgáznál több mint félmillióval lépték túl a tervezett költsége­ket. Ugyanígy a kisterenyei gyár­egységnél sok még a tenni­való az energia gazdaságos felhasználásánál. Az első fél év tanulságait azonban minden üzemnél fon­tolóra vették, mert a máso­dik fél év még szigorúbb és ésszerűbb megoldásokat kö­vetel minden dolgozótól. A gyár vezetői úgy értéke­lik, hogy az energiaköltségek csökkentése érdekében fontos tennivalók akadnak az el­avult vezetékrendszerből adó­dó energiaveszteségek csök­kentésénél, a hulladékhő- hasznosításnál és a fűtési rend­szerek korszerűsítésénél. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a kovácsüzemekben nem elég gazdaságos a dél­utáni műszak leterhelése. Le­hetségesnek találnák az olyan átcsoportosítást, hogy a hét négy napján legyen folyama­tos termelés és három napra le kell állni egyes kemencék­kel. Ez természetesen másfaj­ta munkaszervezést és bizo­nyos megértést is követel dolgozóktól és vezetőktől egy­aránt. Ez azonban jól kama­tozna a bérszínvonal, vagy egyéb béren kívüli juttatás eredményeiben. Az ilyen és hasonló kezdeményezések, megoldások minden bizonnyal a figyelem nagyobb terébe kerülnek, hiszen a termelés költségeinek fokozottabb ér­zékenységével kell \ törekedni a gazdaságosságra és a nye­reséges termelés biztosítására. A bányászszakma értéke A bányaipari dolgozók nemzetközi konferenciája Nagyobb felelősség a szakszervezeteken öt földrész bányászkül- kezett 15Ó bányászküldött amelyen Jan Lesnek, a nem. dötteinek részvételével meg- mellett más bányaipari szer- zetközi szövetség elnökének kezdődött s kedden Budapes- vezetek is elküldték képvise- megnyitója után Jakab Sán- ten a bányaipari dolgozók lőiket, hogy megvitassák az dor, a SZOT főtitkárhelyette- VIII. nemzetközi szakszerve- iparágnak a világgazdaság- se köszöntötte a résztvevő- zeti konferenciája. A Nemzet- ban elfoglalt helyét, a bá- két a SZOT és a Magyar Bá- közi Számítástechnikai Ok- nyaipari dolgozók helyzetét, nyaipari Dolgozók Szakszer- tató- és Továbbképző Köz- munka- és életkörülménye- vezetének Központi Vezető­pont épületében zajló ese- it, mozgalmi tevékenységük sége nevében. A konferencia ményt az SZVSZ-hez tartozó főbb irányait. egybeesik a helsinki európai bányászszakszervezetek A négynapos konferencia biztonsági értekezlet ötödik nemzetközi szövetsége rende* első aktusaként plenáris ülé­zi, de a 45 tagországból ér- sen találkoztak a résztvevők, (Folytatás a 2. oldalon.) A lakosság önzetlen segíteni akarása, az egy-egy konkrét feladat megvalósítása érde­kében megnyilvánuló társa­dalmi összefogás eljutott ar­ra a szintre, hogy tervezhető. A szécsényiek példáid joggal számolnak a hatodik ötéves terv során azzal, hogy a tár­sadalmi munkafelajánlás nem csökken, s ez lehetőséget nyújt újabb célkitűzések teljesíté­séhez is. Persze arról sem sza­bad megfeledkezni, csakis tár­sadalmi munkával kevés fel­adat oldható meg. Ha az alap­vető pénzügyi fedezet nem biztosított, vontatottan halad például a létesítmény kivitele­zése. könnyen elmehet a tár­sadalmi munkát végzők kedve is. , A nyári, őszi hónapokban bizonyára újabb hírek érkez­nek a megye településeiről a szervezett, sok hasznot hozó társadalmi munkákról. M. Sz. Gy. Klubosok és kórustagok Két érdekes, tartalmas tábor is működik ezen a héten Sal­gótarjánban KISZ-es korú fia. taloik részvételével. Sok a kö­zös vonása e két nyári tanfo­lyamnak: mindkettőben olya­nok szereznek ismereteket, akik közösségükben, munka­helyükön vagy iskolájukban művelődő kiscsoportok aktív magjai, avagy leendő kórusok alapítói. A kóruszenei tábor a Strom­feld Aurél Fiúkollégiumban kapott szálláshelyet. A szer­vezési munkáért Kégli Katalin pedagógus a felelős (aki bár nem zenetanár, muzsikus és a megyei művelődési központ kam araikórus árnak is tagja, így szintén szívügye a kórus­muzsika), a művészeti vezető Rozgonyi István. A Sopronból és Kecskemétről érkezett tíz vendégfiatallal együtt 70 szakmunkástanuló és szakkö­zépiskolás jött el az egyhetes képzésire. Kár, hogy nem min­den iskola élt ezzel a lehető­séggel —. de eljöttek a balas­sagyarmati ISZI-ből, a nagybá- tonyi ISZI-ből, az egészség- ügyi szakközépiskolából. Ko­moly munka folyik napköz­ben : kóruspróbák, szólam­próbák — az itt töltött idő alatt 6—7 kórusműveit sze­retnének elsajátíttatni a fia­talokkal. Azt remélik, hogy ahol eddig ném volt kórus, de többen kedvet éreznek ehhez a munkához, idén megalakul az együttes. A 9-én záruló tá­borban négy zenetanár irá­nyítja a képzést. A négy járás és a két város 84 fiatalt küldött a salgóbányai klubvezetőképző tanfolyam­ra, ahol kezdő és végzős klu- •bosok alapfokú felkészítése folyik. Brunda Gusztáv tábor­vezető mellett Kabács József, Mezei István, Kiss Gabriella régi klubosok tartják a kiscso­portos foglalkozásokat. A fia­talok megismerkedhetnek a közösségek kialakításával, módszertani ötleteket gyűjt­hetnek össze. A kezdők szá­mára év közben, hét végeken lesz folytatása a tábornak, így jövő nyáron a „haladó” klu- bosokhoz hasonlóan, az egy­hetes tanfolyam után alapfo­kú vizsgát tehetnek majd ők Pásztón az üvegiparért Korábbi termékei mellett újabbakat is gyártanak Pásztón az ÜM Szerszám- és Készülékgyárban. Az üvegipar szük­ségszerű követelményeihez alkalmazkodva hajlított jármű­üvegek előállításához szükséges szerszámokat szerelnek össze. Képünkön bolgár autóbusz szélvédőjének hajlító­szerszáma készül. — kulcsár — Nógrád megye már befejezte Továbbfejlesztik a falusi könyvtárhálózatok rendszerét Országszerte mind több te­lepülés kapcsolódik be a há­romezernél kisebb lélekszá­mú falvak könyvtárellátásá­nak korszerű rendszerébe. A néhány évvel ezelőtt Veszp­rémben megvalósított mód­szer lényege: a megye köz­ponti könyvtára, illetve a já­rási báziskönyvtár gondosko­dik arról, hogy a szétszórt, apró települések kölcsönzőhe­lyei folyamatosan cserélődő, friss könyvállományhoz jus­sanak. Így megszüntethetik az anyagi eszközök szétapró­zottságát, és a kisközségben élőknek is a városokéhoz hasonló szintű könyvtári szol­gáltatásokat nyújthatnak. A vidéki fiókkönyvtárak há­lózata nem teljesen új Ma­gyarországon, hiszen a felsza­badulás után sok helyütt így szervezték meg a nyilvános közkönyvtárakat, s csak évek­kel később önállósultak a fa­lusi kölcsönzőhelyek. Azok­ban a megyékben, ahol igen sok az apró település, mind­máig megtartották a járási báziskönyvtárak rendszerét. Ám a veszprémiek 1977-ben megkezdett sikeres kísérlete kellett ahhoz, hogy véglegesen bebizonyosodjék: a könyvek körforgása az eddiginél job­ban bevonja a vidéken élő­ket kulturális életünk vérke­ringésébe. A fiókhálózat központjául kijelölt báziskönyvtárak szak­emberei állítják össze a fal­vaknak címzett „szállítmá­nyokat”, amelyekbe mindig belekerülnek a magyar és a világirodalom . könyvújdonsá­gai, a frissen kiadott szak­könyvek, ismeretterjesztő munkák is. Az anyagot két- három hetenként tervszerűen cserélik, a helyi könyvbarátok által már „elfogyasztott” kö­teteket egy másik falu lakói kölcsönözhetik ki. A községi fiókokban csupán a lexikonokat, kézikönyveket, s a leggyakrabban keresett klasszikus szépirodalmi mű­veket őrzik állandó gyűjte­ményként. A folyamatosan cserélődő kötetekkel lényegében ugyan­azt a választékot kínálják mindenütt az olvasóknak, mint a nagy könyvtárak, csu­pán nem egy időben. A köz­ponti ellátásba bekapcsolt községekben a tapasztalatok szerint jóval többen kopog­tatnak a kölcsönzőhelyek aj­taján mint korábban. Az utóbbi években számos országrészben kezdtek hozzá az új rendszer kiépítéséhez, jelenleg Borsodban a miskol­ci járás, Baranya több járása, valamint Zala és Nógrád me­gye valósította meg a könyv­tárhálózatot. A közeljövőben tovább bővül a könyvtárbá­zisok száma, a tervek szerint a Dunántúl szétszórt telepü­lésű járásaiban, valamint az Alföld tanyavidékein min­denütt létrehozzák e hálóza­tokat. Az erre vállalkozó in­tézményeket anyagi támoga­tással is segíti az Országot Közművelődési Tanács. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents